Trianonnak három történelmi gyökerű (a múltból adódó) és két időleges (a helyzetből fakadó) mozgatórugója volt. Az előbbiekért senkinek se tehetünk szemrehányást: egyszerűen a történelem alakult a számunkra igen kedvezőtlenül. Viszont a másik kettő felelőseit személyükben is ismerjük és sajnos nincs alapunk csak másokra mutogatni.
Lássuk tehát ezt az öt egymásra is ható jelenséget.
1. tényező: Az idők során a Kárpát-medencében a magyarság számára jelentős kedvezőtlen etnikai váltások következtek be.
Népünk a honfoglalás után a csekély lélekszáma miatt nem tudta kitölteni a Kárpát-medencét. Erre később sem volt módja a tatárjárás, majd a török hódoltság miatt. Ámde hiba lenne bajainkat csak a tatárnak és a töröknek tulajdonítani: a két veszedelem előtt, között és után mi magunk engedtük meg, hogy idegenek költözzenek otthonunkba. Ennek az lett a következménye, hogy már jóval a török idők előtt a fejünkre nőttek. Ezért a XX. század elején országunkat már felerészben nem-magyarok lakták, tehát Magyarország nem volt egyértel-műen és meggyőzően magyar ország.
2. tényező: Hazánkat saját hibánkból Moháccsal elveszítettük és az egy magyarból több nem-magyar ország és tartomány keletkezett.
1556-ban Erdély, 1578-ban Horvátország (Szlavóniával) elszakadt tőlünk. A török kiűzése után hazánk integritása nem állt helyre. Éppen ellenkezőleg: országunk még több részre szakadt, mivel a Határőrvidék és a Temesi Bánság osztrák igazgatás alá került. Jóllehet az 1848-49-es epizód során Erdély újra a miénk lett, akkor vált külön a Vajdaság.
Európa szemében a néhai Magyarország 1526-ban végleg letűnt és már nem úgy tekintett a Kárpát-medencére, mint a magyarok által lakott és birtokolt térségre. Erdélyt és Horvát-országot tőlünk függetlennek tartotta és nem értette, hogy miért akarjuk megszerezni, nem pedig visszakapni őket. Hibát követ el, aki nem számol ezzel a miénktől gyökeresen eltérő, de nem alaptalan gondolkodásmóddal.
26
3. tényező: A korábban hozzánk kötődő népek balkáni elemekkel hígultak fel és már a XIX. század elején el akartak szakadni tőlünk.
A tatárdúlás után változtatnunk kellett a szentistváni befogadási elveken: szükségünk volt minden munkáskézre. Az addig velünk együtt élő tótok, horvátok, németek, a tatárjárás után beköltöző oláhok és ruténok, sőt a szerbek is mindenben velünk tartottak. A török időkig sokféle nép élt a Kárpát-medencében egymással szinte teljes harmóniában.
Ám a Balkánról beözönlő horvátok, rácok és vlahok már nem kötődtek hozzánk és nem tartották hazájuknak Magyarországot. Nemzetiségeink a XVIII. században felismerték nem-zeti voltukat, majd a XIX. század közepén (vö. 1848-as forradalmak) döntésre jutottak. Akkor határozták el, hogy nem akarnak velünk együtt élni és ez a szándékuk visszavonhatatlan volt.
4. tényező: A XX. század elején csak Franciaországnak volt érdeke, hogy a Monarchiát és benne Magyarországot szétzúzza.
Eredetileg ez volt a szándéka Oroszországnak is, de a háború vége előtt összeomlott. A többi nagyhatalom nem törekedett hazánk szétverésére. Sokan felmentik a franciákat az ellenünk elkövetett bűnök alól elhallgatva a „cui prodest” (kinek az érdeke) tényezőt. Kevés szó esik arról, hogy a franciák meg akarták szerezni a Délkelet-Európa feletti gazdasági és a hozzá szükséges politikai egyeduralmat és ezért már 1880-90 táján elkötelezték magukat egy mesterségesen felpumpált Románia mellett, mert onnan vélték irányíthatónak az ukrajnai piacokat. Szinte természetes, hogy a háború során és végén a francia diplomaták és katonatisztek mindegyike ellenünk ügyködött, ami nem fogható rá amerikai, angol és olasz kollégáikra, akik között akadtak – bár csak kevesen – barátaink is [HOR]. És egyáltalán:
miért főleg francia katonák és diplomaták kerültek ide, míg mások alig-alig?
5. tényező: A háború végén népünk és országunk szilárd erkölcsi elvek és tettrekész vezetők nélkül maradt.
Szomszédaink a XIX. század harmadik harmadában erősen nyitottak a tágabb világ felé.
Keresték a nyugati diplomáciai és egyéb kapcsolatokat, és eközben nagy figyelmet szenteltek a hatalommá váló sajtónak. Ezalatt a magyarok magukba zárkóztak, ráülve a dualizmus féltett eredményeire, bár olyan sok köszönet nem volt bennük. Mágnásaink jórészt külföldön éltek.
A köznemesség elszegényedett: a magyar föld és vagyon idegen kezekbe került a dzsentri léha életmódja és a beszivárgott idegenek csalásai következtében. A köznép soraiban óriási volt a szegénység és emiatt sokan kivándoroltak, bár a másfél millió (vö. József Attila) csak kisebbrészt volt magyar és azok nagy része is idővel hazatért (vö. Ábel).
A magyarság sokféle értelemben megoszlott és nem csak a pártok szerint. A gazdagokat egy világ választotta el a dolgozóktól. A pestieket, akik között ekkor igen sok nem magyar volt, már akkor se érdekelte a vidék. Az óhazai magyar lenézte az erdélyit és fordítva. Népünk vezetők nélkül maradt, hiszen mégis furcsa, hogy egyedül Tisza Istvánra néztek fel. A politikusok között a kevés ókonzervatív (pl. Apponyi) mellett feltűnt sok törtető önjelölt (pl.
Károlyi), de többségük jelentéktelen volt. Nem volt ki mögé állni és nem volt miért. A helyzet vészesen hasonlított a Mohács előttihez...
Ezek Trianon valódi mozgatórugói. Hatodikként még felvehetném, hogy az osztrákok már régen meg akartak szabadulni tőlünk, a birodalom felbomlásának az árán is, de ez az első háromból szinte következik.
27
Nincs tehát értelme, hogy Trianon megtörténte miatt keseregjünk. A soknemzetiségű Magyar Birodalom órái meg voltak számlálva és előbb-utóbb fel kellett bomlania. Ezt a XIX.
század közepe óta tudta minden számottevő magyar politikai vezető. De ha a háború végén a franciák nem ügykörésznek ellenünk, ha népünk a sarkára áll és akad tettrekész vezetője, mint amilyen Kemal atatürk a törököknek, akkor hazánk nem ilyen megalázó módon és nem ilyen mértékben hullik darabjaira.
Ezért Trianon módján és mértékén kell elgondolkozni. Vagyis nem az a kérdés, hogy miért következett be Trianon, hanem az, amit a könyv címe hangsúlyoz:
Miért éppen EZ a Trianon?
Miért így történtek a dolgok? Ha közel jutunk ennek megértéséhez, akkor remélhetjük, hogy megszabadulunk a trianoni sokktól. Talán azt követően már a sebek is kevésbé fognak sajogni.
28