MAGYAROSODÁS A VALÓSÁGBAN

A XIX. század második felében a magyarság erősebben gyarapodott, mint a többi nép. Ezt a jelenséget a nagyfokú magyarosodással próbálják magyarázni. Azonban nem az volt a magyar térnyerés legfőbb oka, aminek a mértékét amúgy is rendre eltúlozzák. Ezért a dolog alapos vizsgálatot igényel.

Vajon lehet-e rossz adatokból kiindulva, helytelen elvi alapokon állva, alapvető feltételeket mellőzve és hibás számítási módszereket alkalmazva megbízható végeredményre jutni? Bizonyára nem. A Kárpát-medencében zajló etnikai folyamatok boncolgatásánál mégis sokan ezzel próbálkoznak. A hibák elkerüléséhez ismernünk kell a problémák természetét.

9.2.1 Megfelelő értékelési alap

Területileg teljes körű és az etnikai hovatartozást korrekten kimutató összeírás először 1881-ben készült a Medencében. Korábban is voltak népességfelmérések és település-regiszterek, de azok nem voltak teljes körűek ([715] és [720]), vagy nem tértek ki az etnikai jellegre ([784] és [810]).

150

Kellő támpont hiányában az elemzők általában az 1850-es osztrák összeírásból indulnak ki, ami megengedhetetlen hiba.

1850-ben az osztrákok egyes helyeken tényleg felmérték a lakosságot, másutt viszont (Határőrvidék) csak becslésre szorítkoztak. A felmérésből kimaradtak falvak és egyéb lakott helyek és a hiány 5-6 %-ra tehető. Sok helyen nem személyenként történt a megkérdezés, hanem valamelyik falubeli potentát véleményét rögzítették. Világosan kimutatható az is, hogy egyes térségekben szándékosan torzítottak a magyarok kárára.

Alapos elemzésére azért nincs utólag lehetőség, mert településsoros adatok csak Erdélyből maradtak fenn, egyébként elégtek vagy elvesztek. Azonban az erdélyi adatokból is látható, hogy a jelentékeny szórvány-magyarsággal nem a valóságnak megfelelően számoltak.

NÉPESSÉG 1785-ben 1850-ben 1881-ben

ezer fő százalék ezer fő százalék ezer fő százalék teljes népesség 9.940 100,0 13.192 100,0 15.642 100,00

magyarok 4.130 41,6 4.818 36,5 6.405 40,9

nem-magyarok 5.810 58,4 8.374 63,5 9.237 59,1

németek 992 10,0 1.357 10,3 1.942 12,4

tótok 1.062 10,7 1.740 13,2 1.858 11,9

oláhok 1.607 16,2 2.240 17,0 2.400 15,3

ruténok 356 3,6 447 3,4 1.497 9,5

horvátok 950 9,5 1.180 8,9 903 5,8

szerbek 681 6.8 980 7,4 356 2,3

egyéb 162 1,6 430 3,3 281 1,9

Népesség 1850-ben és 1881-ben 1785-höz képest

A hibákat Fényes Elek kimutatta [FÉ3] és az osztrákok sem tagadták [GÖH]. Úgy találta, hogy egyedül Erdélyben több, mint 100 ezer főnyi magyar hiány mutatkozik, ahol arányunk a korrekció után 26,1 helyett 31,5 százalék lenne, több, mint 1881-ben (30,3)! Hasonló helyesbítésre szorulnának a többi régiók is.

Az 1850-es hamis adatokra alapozva irreálisan magas számban adják meg a magyar asszimilációs nyereséget, 2,5 millió, sőt több asszimiláltat feltételezve. Azonban mivel az osztrák felmérés a statisztikai képtelenségek csimborasszója, csak az indul ki belőle, aki vagy ellenséges velünk és meg akarja hamisítani a múltat, vagy tájékozatlan, akkor viszont ne akarjon a magyarosodásról beszélni! Ha mégis nagyon akarna, akkor magyarázza meg, hogy 1785 és 1850 közt mitől csökkent 5,1 százalékkal a magyarok aránya, miközben addigra a betelepítések befejeződtek és állítólag másokat asszimilált?

Mivel az 1850-es adatok elfogadható módon nem korrigálhatók, a reális elemzések csak az 1881-es valós adatokra épülhetnek.

9.2.2 Számításba nem (jól) vett tényezők

Az 1881-es és 1910-es adatokból látható, hogy a magyarság száma 3.846 ezer fővel, míg az összes többi népé együtt csak 1.598 ezer fővel nőtt. Ebből csak azt tudható meg, hogy népünk a többieknél sokkal jobban gyarapodott. Ámde ne próbálgassunk ezzel a két adattal bármit is kezdeni, mert félrevezető ismeretet fogunk kapni! Ez az alpont szól arról, hogy miért.

151

NÉPESSÉG 1881-ben 1910-ben

ezer fő százalék ezer fő százalék teljes népesség 15.642 100,00 20.886 100,00

magyarok 6.405 40,9 10.051 48,1

nem-magyarok 9.237 59,1 10.835 51,9

németek 1.942 12,4 2.037 9,8

tótok 1.858 11,9 1.968 9,4

oláhok 2.400 15,3 2.949 14,1

ruténok 1.497 9,5 1.833 8,8

horvátok 903 5,8 1.106 5,3

szerbek 356 2,3 473 2,3

egyéb 281 1,9 469 2,2

A népesség gyarapodása 1880 és 1910 között

Az etnikai matematika nem a szokásos számítások szabályait követi. Például ha valahol élt 800 magyar és 1.200 nem-magyar, ma meg ugyanott 1.000 magyar és 1.000 nem-magyar lakik, akkor – eltekintve a természetes szaporodás különbségeitől – sokan azt feltételeznék, hogy a magyarok 200 fős nyeresége a többiek azonos mérvű veszteségéből ered.

Ez azonban tévedés, amit könnyű belátni. Gondoljunk csak a pénzre!

Kölcsönkaptam valakitől 100 forintot és betettem a bankba, ahol másik 100-at fialt. Ez az én nyereségem, de nem a kölcsönadó vesztesége, hiszen a második százat nem tőle kértem! Az asszimiláció úgy viselkedik, mint a pénzkölcsönzés: az egyik fél nyeresége nem azonos a másik fél veszteségével. Lehet, hogy a kölcsönadó elkártyázta volna azt a pénzt, vagy rosszul fektette volna be, netán ellopták volna tőle stb. Ugyanígy ha valaki nem olvadt be, szaporodása nem azonos az asszimiláltéval, elköltözött volna Amerikába, elpusztult volna kolerában stb. A „mi lett volna, ha nem magyarosodik el” kérdés valóban történelmietlen és megengedhetetlen.

A természetes szaporodás másban is hasonlít a pénzre; abban, hogy dinamikusan, azaz kamatos-kamattal kell számítani. Ha pl. szlovák részen 1910-ben 200 ezer fős hiányt észlelnénk, az nem jelentené azt, hogy a magyarság ennyi szlovákot asszimilált 1881 óta. Évi 1 százalékos szaporodási rátát feltételezve 30 év alatt a 200 ezres hiány csak 148 ezer szlovák beolvadásából adódik! Ezért meg kell különböztetni egymástól

 az ún. „nyers” asszimilációt (148 ezer fő)

 és a teljes asszimilációs nyereséget (200 ezer fő),

 ami nem azonos az asszimilációs veszteséggel (? ezer fő).

A szaporodáson túl két tényező befolyásolta az 1880-1910 közötti etnikai arányeltolódást:

 a főleg a zsidóknak köszönhető bevándorlási többlet és

 a népek kivándorlásának az eltérő mértéke és dinamikája.

Mindkettő jelentősen befolyásolta a természetes szaporodási rátákat, hiszen egyrészt a zsidók mutatója jóval magasabb volt másokénál, másrészt a kivándorlók többségükben fiatalok voltak. Azonban nehéz számításba venni ezeket a tényezőket, mert részben össze-tettek, részben ismeretlenek.

152

A bevándorlásnál a rejtett horvát, román, szerb beköltözés méreteiről sejtelmünk sincs. A kivándorlás oldalán se vagyunk sokkal bölcsebbek. Csak az USA-ba költözöttekről vannak adataink, de róluk is csak 1898-tól és azok se pontos etnikai megoszlásban. Ám sokan távoztak már korábban, más országokba is és jelentős volt a visszaköltözés. A dolog hektikus jellegét mutatja, hogy a székelyek az ínséges időkben Moldvában, Bukarestben keresték a megélhetést, de az idők fordultával hazaköltöztek [VEN].

Ha csak a zsidó beáramlást (nettó 350 ezer fő) és csak az USA-ba történő kivándorlást (1898-1910 nettó 1.350 ezer fő) vennénk alapul, akkor az idő- és ütembeli eltéréseket elhanyagolva a migrációs mérleg kereken egy millió főnyi mínuszt mutatna.

Ennek a veszteségnek a 75-85 százaléka a nem-magyarokat sújtotta, a nyereség viszont ugyanilyen arányban a népünket gyarapította. A lényeget az alábbi módon lehet összefoglalni:

A magyarság kirívóan nagy gyarapodása főleg a demográfiai tényezők kedvező konstellációjából és dinamikájából adódott.

Máris leszögezhetjük, hogy a magyarság többletéből cirka egy millió nem a nemzetiségek asszimilálásából, hanem a be- és kivándorlási mérleg számunkra pozitív egyenlegéből ered!