A MAGYARSÁG ASSZIMILÁCIÓS NYERESÉGEI

9.3.1 Német magyarosodás

Pontosabb lenne svábot írni, mert a felvidéki, erdélyi és bánsági szászok sokkal inkább szlovákká és románná váltak, semmint magyarrá. Két jelenségre érdemes felfigyelni.

Egyrészt a németek beolvadása spontán és nekik örömteli jelenség volt. Hosszú listát kellene összeállítanom, ha a németek magyarrá vált jeles képviselőit akarnám felsorolni.

Kiemelkedő példaként: Erkel Ferenc és Gárdonyi Géza. Ez a beolvadás két furcsa tünetet produkált. Egyrészt már a XVIII. században, a német beköltözések legelején elkezdődött.

Meglepő, hogy miért akart a bácskai vagy a szatmári sváb a bevándorlása után azonnal magyarrá válni. Másrészt a szabadságharc után felerősödött, ami jelzi, hogy a magyar eszmék erősen vonzottak másokat.

Ez a vonzerő főleg a városokban érvényesült. 1881 és 1910 között a németek száma 155 ezer fővel nőtt, míg a városlakó németeké 30 ezerrel csökkent! Pozsonyban 1881-ben a németek, magyarok és szlovákok aránya 63-15-15% volt, 1910-re a számok 42-41-15%-ra változtak. Kolozsvárott 5-78-13%-ról 2-83-12%-42-41-15%-ra. Tehát a magyarok nem a szlovákok és a románok, hanem a németek (és az akként kimutatott zsidók) rovására gyarapodtak.

Az elemzők között nagy az egyetértés abban, hogy a németek elmagyarosodása mintegy 500 ezer fővel gyarapította a magyarságot. Ebben és a következő tételben van bizonyos fokú átlapolódás, ami abból adódik, hogy a jiddis nyelvűeket hol zsidóként, hol németként értelmezték.

153

9.3.2 Zsidó asszimilálódás

A zsidóság mindenütt a többséghez igazodott és hamis a feltételezés, hogy nagy többségük gyorsan magyarrá vált. Legutóbb a puszták, tanyák adataival foglalkozva tapasztaltam, hogy kieső helyeken 5-10-30 fő magát itt horvátnak, ott szerbnek stb. valló zsidó élt. Sok volt a ruténok és szlovákok között, hiszen felőlük érkeztek hozzánk és megragadtak ott. A zsidók közül 1881-ben még csak 365 ezer (58,4 %) vallotta magát magyarnak.

1895-ben született meg a példátlan emancipációs magyar törvény, amely a zsidót a többivel egyenrangú vallásként ismerte el. Megbuktak az akkori zsidó migrációt korlátozni próbáló javaslatok. A gazdasági válságtól nem zavartatott zsidók megtalálták a helyüket az ipari, kereskedelmi és közigazgatási szférában.

Ezért 1910-ben a zsidók közül már 750 ezren (80,5 %) mondták magukat magyarnak.

1881 utáni közvetlen asszimilációs nyereségünk így 330 ezer fő, a beolvadtak szaporulatát is számolva legalább 385 ezer fő.

Ehhez hozzá kell adni a zsidó etnikumú, de nem-vallásos – és ezért zsidóként ki sem mutatott – magyarrá lett bevándoroltakat. Joggal feltételezem, hogy így a zsidó beolvadás által népünk minimum 400 ezer fő közvetlen asszimilációs nyereségre tett szert. Sőt, szerintem ez a szám erősen alábecsült.

9.3.3 A többiekről általában

Határkőhöz érkeztünk. Senki sem vitatja, hogy a magyarság jelentős térnyerése elsősor-ban a németek és a zsidók önkéntes beolvadásának köszönhető. Ezért csak a többiek elmagya-rosodása körül lehet vita, bár nemzetiségeink többsége egyáltalán nem hajlott az asszimilációra.

A horvátok azért nem, mert otthon éltek és sokkal inkább beolvasztó, mint asszimilálódó nép volt. A románok és szerbek azért nem, mert ortodox vallásuk nem engedte, bár voltak kisebb kivételek. 1876-ban egy jelentős közigazgatási átszervezést hajtottunk végre, aminek következtében számos addig jelentéktelen román, rutén, szerb falu máról holnapra fontos településsé, például járási központtá vált, ahol az ügyeket magyarul intézték. Ezért pár ezren elmagyarosodhattak, de nem sokan és főleg nem kényszer hatására.

A bolgárok, bosnyákok, bunyevácok-sokácok, csehek, lengyelek és mások a városokban kerestek boldogulást, ahol egy részük elmagyarosodott. A németeken és zsidókon kívüliek beolvadásának a mértékéről még csak sejtelmünk sincs.

A méretet bizonyára eltúlozva a kerekség kedvéért az egyéb elmagyarosodottak lélekszámát 100 ezer főre teszem.

9.3.4 Szlovák beolvadás

Ez a kérdés a fentieknél összetettebb, ezért a részleteket az E. függelék tartalmazza. Itt csak pár kiegészítést teszek és a végeredményt közlöm.

154

26/1. ábra: Etnikai változások Kassa környékén (1881-1910)

A kettős ábrán piros szín és pont jelzi a magyar településeket. Kék a szlovákokat.

Püspöklila azokat, amelyek 1881-1910 között magyarra (26/1. ábra), 1920-1990 között szlovákra (26/2. ábra) váltottak. Világoskék mutatja a magyarról-szlovákra váltást. Az áttekinthetőség érdekében nem mutatom a változatlan anyanyelvű települések neveit.

Bizonytalanság. A nyelvi határ mentén magyar-szlovák kettős tudatú emberek tízezrei éltek. Ezért arrafelé összeolvadásról és nem beolvadásról kellene beszélni, aminek gyakori tényezője a vissza-asszimilálódás. Az ottaniak nem akartak volna választani egy adott hovatartozást. A nyugaton Érsekújvárnál, keleten Kassa-Tőketerebes vidékén [SÁP] fekvő kb.

150 település közül 1910-ben mintegy 70 falu lakossága vallotta magát magyarnak, 1920-ban szlováknak, 1938 után ismét magyarnak, majd 1947 után újra csak szlováknak. Akkor hát ki kit asszimilált? Erre a kérdésre én nem mernék válaszolni. Lásd a 26. ábra két részét.

Összegzés. A magyarok kétségtelenül sok szlovákot asszimiláltak, de nem a földrajzi Felvidéken és főleg nem erőszakosan. 1881 és 1910 között a 2.827 szlovák településből 151 (5,34 %) váltott magyarra. Ezek elsöprő többsége (126, azaz 83,4 %) a nyelvhatár mentén található. Lásd a 27. ábrát.

Az E. függelékben adott levezetés szerint ténylegesen legfeljebb 175 ezer szlovák olvadt be közvetlenül a magyarságba. Átmenetileg, mert e többlet nagy része Trianon után rögtön szertefoszlott. Az ingadozó felvidékiek száma 70 ezer főre tehető. A maradék 105 ezer fős tartós szlovák beolvadás döntő része a Felvidéken kívüli szórványokra esett.

Összes Tömb Szórvány

1881 1.858 1.538 320

1910 1.968 1.703 265

A szlovák népesség alakulása 1881 és 1910 között ezer főben

155

26/2. ábra: Etnikai változások Kassa környékén (1920-1990)

9.3.5 Növekedési mérlegünk

Sokan az 1850-es inkorrekt felmérés statikus adatain mechanikus műveleteket végezve arra a következtetésre jutnak, hogy a magyarság 1850 és 1910 között 2 milliónál is több idegent asszimilált. Ez a szám elméletileg helytelenül tartalmazza az asszimiláltak utódait is.

27. ábra: Magyar többségűvé vált települések (1881-1910)

156

Ezzel szemben az 1881-es teljesen korrekt felmérésből kiindulva, dinamikus adatokkal és összetett műveletekkel az a következtetés adódik, hogy a magyarok nyers asszimilációs nyeresége az asszimiláltak szaporulata nélkül 1.175 ezer főre tehető az alábbi megoszlásban:

 500 ezer német

 400 ezer zsidó

 175 ezer szlovák

 100 ezer egyéb.

Ebből a természetes szaporodás és a vándorlás egyenlegével mintegy 1.700-1.750 ezer főnyi teljes asszimilációs többletünk adódott.