Nemzeti tragédiánk valódi okait nem fogjuk fel, mert szemléletünket a belénk sulykolt hamis érvek határozzák meg. Még az új művek egy része is a régi nótát szajkózza, miszerint Trianonért az alábbi három tényező a felelős:
Magyarország első világháborús szerepe
a Magyar Tanácsköztársaság áldatlan működése
a nem-magyar népeknek az általunk történt elnyomása.
Ezek az érvek sohasem állták meg a helyüket, amint az alábbiakból világosan kiderül.
1.3.1 Világháborús szerepünk
A világ közvéleménye úgy tartja, hogy az első világháború Szarajevóra vezethető vissza.
Mindenütt azt olvassuk, hogy a Monarchia mondvacsinált ürüggyel támadta meg Szerbiát és így adott okot a háborúra. Ez valótlanság, amivel az igazi bűnösöket akarják leplezni, de sajnos a hamis propaganda nagyon is sikeres. Azonban az igazság egészen más.
1. igazság: A háborúért az imperializmus a felelős. A nagyhatalmak egymástól akartak területeket elszerezni úgy a tág világban (vö. gyarmatok újrafelosztása), mint Európában (vö.
ütközőzónák: Elzász, Savoya, Dél-Tirol, Balkán stb.). Csak a Monarchia nem volt gyarma-tosító és nem akart mástól területet elrabolni. Hamis beállítás szerint a boszniai események ennek az ellenkezőjét sejtetik, de lássuk a tényeket:
A Monarchia 1878-ban szállta meg Bosznia-Hercegovinát. Ez a berlini kongresszus beleegyezésével, sőt kimondott kérésére történt részben a törökök visszaszorítása, részben a balkáni orosz előrenyomulás lefékezése érdekében. Anglia, Franciaország, Németország és Olaszország hozzájárult Boszniának a Monarchiához való csatolásához is, de az an-nexióra csak 1908-ban került sor, akkor már Oroszország beleegyezésével és a helyzetet kényszerűen Törökország is elfogadta (1909). Ezért Bosznia-Hercegovinának semmi köze a háborúhoz.
Az akkor sokra tartott „történelmi jogok” alapján Magyarország formálhatott volna rá igényt, de végül – bár a magyar királyság jogcímén – Ausztria tulajdonába került úgy, mint korábban Dalmácia is. Hazánk alig volt érintett az ügyben.
Nem vitás, hogy a Monarchiának voltak balkáni aspirációi. Azonban a háború előtt jó viszonyban állt Bulgáriával, Romániával és Törökországgal. Nélkülük balkáni katonai akciót nem tervezhetett és arra katonailag sem volt felkészülve. Mi tagadás, a háborúba is nagyon felkészületlenül, igen rossz irányítással és roppant gyenge fegyverzettel lépett be.
Boszniát a horvátok és a szerbek jóval inkább a magukénak akarták, mint az ügyben szinte közömbös magyarok. A szocializmusban nem említették a lényeget: 1876-ban Milán szerb
22
fejedelem a Portától engedélyt kért, hogy bevonulhasson oda. Miután kérését megtagadták, a szerbek Csernajev orosz tábornok vezetésével betörtek és sok civilt lemészároltak.
Nyílt titok volt, hogy Milán és a montenegrói Nikita fejedelem előre meg is egyeztek a tér-ség felosztásában: Szerbiának jutott volna Bosznia és Novibazar, Montenegrónak Hercegovina és Albánia.
Már csak Blaznavac tábornok, szerb régens 1872-es mondását kell idéznem: „Szerbia és Magyarország között megegyezés nem lehetséges, ahol csak Magyarország testén sebet fogok látni, iparkodom azt megmérgezni.”
Világos, hogy a szarajevói merénylet nem egyéni aktus volt, hanem a szerb nép által is széleskörűen támogatott cselekmény. Ezt bizonyítja, hogy Principnek 2014-ben szobrot emeltek Szerbiában. Eszerint a terrorizmus dicsőítése a szerbek első lépése az új Európába?
Végül önként adódik a kérdés, hogy mi lett volna, ha nem esik meg a szarajevói terrorista merénylet? Akkor talán nem tör ki a Nagy Háború? A katonai elemzők már 1890 táján meg voltak győződve arról, hogy a háború előbb-utóbb elkövetkezik, legkésőbb úgy 1917-ben.
Ennek okait – egyebek mellett – a következő tényezők magyarázzák.
2. igazság: Oroszország mindenáron ki akart jutni az Adriára. Mivel Szerbia nem rendelkezett tengerparttal, felkínálta neki Nagyszerbiát, amely nemcsak a tengerig ért volna, hanem felölelte volna a mi Délvidékünket is, amit már a Kiegyezés előtt a szerbeknek ígértek.
Magas rangú orosz tisztek képezték ki a szerb gerillákat, közöttük azt a „Fekete Kéz” nevű szervezetet is, amelynek a tagja a trónörökös gyilkosa, Gavrilo Princip. Az oroszok voltak a felbujtók és a szerbek produkálták a gyilkost, tehát ez a két náció okozta a háborús válságot. Felelősségüket máig sikerült elkenniük és a világot megtéveszteniük, miáltal nem a valódi támadó, hanem visszás módon a megtámadott vált örökre bűnössé a világ szemében.
Érthető, hogy a „létező szocializmusban” ezt elmismásolták, de miért tesznek így ma is?
Egyesek szerint a Monarchia direkt rájátszott a szerb ellenkezésére és felelős az ultimátumért.
Valóban? Csak halkan teszem fel a kérdést: Vajon mi történne azzal az országgal, amelynek terroristája megölné az amerikai elnökjelöltet és nem adná ki annak ismert és általa pátyolgatott gyilkosait? (Vö. a terroristákat felkaroló Líbia lebombázásával.)
3. igazság: Senki se gondolhatja, hogy a helyi balkáni civakodás miatt álltak egymással szemben a franciák és a németek. A franciák már régóta revansra vágytak az 1870-es szégyenletes vereségükért. Egyébként azt a háborút is ők kezdeményezték és nem a németek, amint utólag beállították. Most pedig kapóra jött ez a balkáni eset, amely egyáltalán nem gyújtószikra, hanem csak átlátszó ürügy volt a háborút már régen eltervezők számára.
A helyzet annyira egyértelmű volt, hogy a semleges külső szemlélők világosan átlátták.
Például Upton Sinclair a „Letűnt világ” című művében részletezi, hogy a franciák az oroszokat a németek és az osztrákok ellen hergelték. Az oroszok nemcsak feltüzelték, hanem fel is fegyverezték a szerbeket. Az angolok pedig mindegyik félnek hadianyagot szállítottak. Ebben a nagy versengésben csak pont a Monarchia maradt hátra.
4. igazság: Szempontunkból a dolog pikantériája, hogy a meggyilkolt Ferenc Ferdinánd gyűlölte a magyarokat. Ezért senki se állíthatja, hogy mi akartuk a halálát megbosszulni. Az pedig köztudott, hogy Tisza István körömszakadtáig harcolt Szerbia meg-fenyítése ellen.
23
Ferenc Ferdinánd és Belvedere-nek nevezett titkos köre azt tervezte, hogy szétverve a dualista Monarchiát, annak helyén egy szövetségi államot hoz létre. Ebben minimális szerep jutott volna nekünk, annál több a nemzetiségeknek, elsősorban a Ferdinánd által pátyolgatott románoknak és cseheknek. A trónörökös kevésbé kedvelte a délszlávokat, de ennek nem volt köze a halálához. Arról viszont nem lenne szabad elfeledkezni, hogy a háborút leginkább az osztrák vezérkarban hangadó szerepet játszó cseh „héják” akarták.
A fentiek alapján és mert hazánknak nem is volt saját külpolitikája és saját hadserege leszögezhetjük, hogy
Magyarország csak kis mértékben volt felelős az első világháborúért.
Ehhez képest furcsa, hogy miért csak minket büntettek meg ennyire súlyosan és miért nem merült fel soha a szlávok háborús felelőssége?
Kérdés, hogy Tisza István, aki kezdetben a háború ellenzője volt, miért adta be végül a derekát. Bizonyára azért, mert felismerte a „most vagy soha” helyzetet. Oroszországnak 1860-tól szándékában állt a Monarchia szétverése és bizonyára Szarajevó nélkül is talált volna ürügyet a megtámadására. Az osztrákokat már nem érdekelte a nemzetiségi régiók elveszí-tése: csak a németajkú területeket akarták volna megtartani. Tehát az orosz törekvések valójában minket fenyegettek, főleg a szlávlakta területek elvesztésével.
Tisza úgy látta, hogy az összeütközés elkerülhetetlen és jobb túlesni rajta, amíg az oroszok nem erősödnek meg még jobban a franciák pénzén. Végül is józanul döntött. Viszont sajnos két dologban tévedett. Egyrészt nem számolt hazánk silány kül- és belpolitikai helyzetével.
Másrészt feltétlenül bízott a német győzelemben. Amikor Amerika belépett a háborúba, már tudta, hogy minden elveszett.
1.3.2 A Tanácsköztársaság
Trianonért kárhoztatni szokás a Tanácsköztársaságot és annak vezetőit, akik megtetézték a magyarok úgymond bűneit. Jóllehet arra a dicstelen rendszerre nincs mentségünk, sorsunkban játszott szerepe mégis kisebb, mint sokan gondolják. Sajnálom, hogy ezt be kellett vallanom, mert nem kedvelem azt a vörös színt, de az igazságot nem hallgathatom el.
1. igazság: A háború végén sokfelé elharapódzott a kommunizmustól való mesterségesen gerjesztett álfélelem. Valójában senki se tudta, hogy mi is az, de tartottak a baloldali rend-zavarásoktól és nem alaptalanul. Később a kommunizmus „kitört” Spanyolországban is, amire sokan nagy szimpátiával emlékeznek (vö. Hemingway) és senkinek se jutott eszébe amiatt azt az országot feldarabolni vagy megbüntetni. A magyar Tanácsköztársaságra való hivatkozás is csak maszlag, amivel az igazi felelősöket akarják leplezni.
2. igazság: Kevés szó esik Trianon személyes felelőseiről, de Kun Bélát sokan elmarasz-talják. Ő nem volt éppen áldás a hazánkra, de vajmi keveset tehet Trianonról. Amikorra
„trónra lépett”, addigra minden eldőlt. Károlyi már 1918. októberében szétverette a hadsere-günket. Nem volt rendfenntartó erőnk, ami meggátolhatta volna az elszakadó nemzetiségek szervezkedéseit és nem volt katonai erőnk, amely meg tudta volna akadályozni a szomszéd államok seregeinek a hazánkba való betörését. Ez hónapokkal (akkor egy hét nagy időnek
24
számított) a Tanácsköztársaság kikiáltása (1919. március 21.) előtt történt. Addigra a szerbek már elfoglalták a Délvidéket, a csehek a Felvidéket és a románok magukhoz csatolták Erdélyt, tehát sorsunk már jóval a kommunista uralom előtt megpecsételődött.
A Tanácsköztársaság csak kis mértékben felelős Trianonért.
Mennyiben? Kun az orosz kommunisták érdekében tovább akart volna operálni a Felvidé-ken (lásd a 10.4.1 alpontot) és Clemenceau első jegyzékére sem vonta vissza csapatait. Erre föl a „tigris” második jegyzékével elintézte, hogy hazánk nyugati sávja Ausztriának jusson. Tehát Kun csak Burgenland elvesztéséért tartható némiképpen felelősnek.
1.3.3 A nemzetiségek elnyomása
Bevett fordulat, hogy a Magyarország a „népek börtöne” volt és fel kellett szabadítani az itt élőket. Ez még az előbbieknél is álszentebb érvelés.
1. igazság: Bagoly mondja verébnek... Az angolok gyarmati tettei ismertek és tudjuk, hogy a XX. század elején mit műveltek az írekkel. A franciák ebben is az angolok példáját követték és még ma sem ismerik el a nemzetiségeiket. Amerika irtotta az indiánokat, a négereket pedig később is elnyomta. Miért is halt meg Martin Luther King, kerek 100 évvel a magyar nemzetiségi törvény után? Az olaszok, oroszok, törökök korabeli visszás etnikai intézkedései ismertek. A nemzetiségi ügyeket a XX. század elejéig senki se kezelte jobban, mint Magyarország.
2. igazság: A népek helyzete sohase volt háborúk kiváltó vagy vezérlő oka: a háborúk nem népekért, hanem mindig területekért folytak. Ismert, hogy az angolok és a franciák miként rendezgették át volt gyarmataik határait tekintet nélkül a népi viszonyokra, a későbbi etnikai viszálykodások magvait hintve el. Szándékosan? Az I. világháború során Wilson amerikai elnök kacérkodott a népek jogaival, bár zagyva elvek szerint, amiket vissza is vont. A franciák – minden nemzetiségi elv mindenkori elvetői – felkarolták a gondolatát, de csak azért, mert egybevágott ötleteikkel. A Monarchia csak egy ellenséges ország volt, amit nehéz volt megtörni, ezért kellett annak népeit hadviselő félként elismerni. Így történhetett meg a példátlan eset, hogy a „csehszlovákokat” – amely nem is egy nép és Csehszlovákia is csak a háború után és által jött létre – az Antant álnokul és utólagosan háborús szövetségesként kezelte a Trianont meghatározó események során.
3. igazság: Trianonnal idegenbe kényszerítették a térség lakóinak (tehát nem csak a magyaroknak!) az egyharmadát. A határokat messze nem etnikai alapokon húzták meg. Az új államok tőlünk elvett részein magasabb vagy azonos volt a nemzetiségi arány, mint a régi Magyarországon. Szóval a győzteseknek sikerült az egyetlen régi állítólagos népek börtöne helyett három új, kétségtelenül valódit kreálniuk.
Mindezek után senki se akarjon kioktatni bennünket a nemzetiségek kezeléséről, hiszen teljesen világos, hogy
a nem-magyar népek etnikai elnyomása csak utólagos ürügy volt a készülő és roppant súlyos etnikai igazságtalanságok leplezésére.
25
1.3.4 Az elvetendő érvek összegzése
Trianon verklizett indokainak mindegyikében van szemernyi igazság. Tisza az Oroszor-szággal való ellentéteket tényleg csak háborús úton vélte rendezhetőnek. A Tanácsköztársaság vitán felül fokozta a velünk szembeni antipátiát. És végül valóban nem találtunk teljesen kielégítő megoldást a nemzetiségi gondokra – mint ahogyan mások sem.
Azonban gondoljuk meg, hogy mindezek a tényezők együttesen sem indokolják egy ország ilyen váratlan és mértéktelen feldarabolását. Ezért komolyabb érvek után kell néznünk.