FÜGGELÉK: KÁRPÁT-MEDENCEI TÁJAK

A Medence földrajzi tájai nem azonosak a hasonló nevű történelmi részeivel és egy-egy helyfogalom mást jelenthet az eltérő korokban. Például a földrajzi Erdély nem azonos a történelmivel és az utóbbi egészen mást takart a XIII-XIX. században, mint ma. Ezért fontos áttekinteni a tájnevek mögötti mindenkori tartalmakat.

Belénk ivódott, hogy trianoni veszteségeinket, majd az 1938-41 során visszanyert terüle-teinket a négy égtáj szerint szemléljük. Ezt tesszük itt is, jóllehet a hat utódállam helyébe Csehszlovákia és Jugoszlávia szétesésével nyolc ország lépett.

A.1 ÉSZAKI TÁJAK

Régente a Felvidék neve Felföld volt az Alföld ellenpárjaként. A földrajzi fogalom nevének megfelelően csak a hegyes tájakat jelölte, de a Kárpátok teljes északi-északkeleti vonulatán, ideértve a mai kárpátaljai részeit is Romániáig. Nem tartoztak oda a síkvidéki térségek, mint a Csallóköz és azok városai sem: Pozsony, Kassa és Munkács nem volt felvidéki város.

42. ábra: A Felvidék és a Kárpátalja 1938-39-ben és ma

196

Trianon után a tőlünk elvett északi táj kapta a történelmi nevet. Két ország osztozott rajta:

nagy részét Csehszlovákia kapta, míg 25 árvai és szepesi falut Lengyelország szerzett meg.

Az utóbbi ún. zakopanei öböl 542 km²-es területén a 23.662 lakos közül csak 230 (1 %) volt magyar. Etnikai tömbünk sohasem ért még a közelébe sem.

Az I. bécsi döntés (1938) után a visszanyert sávot hívtuk Felvidéknek, oda értve a mai kárpátaljai részeket is, tehát akkor még Munkács is felvidéki város volt.

Kárpátalja csak 1927-ben vált tartománynak mondott, de külön jogokkal nem rendelkező területté. Addig a neve sem volt ismert. 1939-ben katonai erővel, bár véres harcok nélkül szereztük vissza. Ugyanakkor elfoglaltunk egy vékony „cikkelyt” is Szlovákiából azért, hogy a Lengyelországgal összekötő folyosót kiszélesítsük.

A II. világháború után a Kárpátalját a Felvidék fejében Csehszlovákia a Szovjetuniónak engedte át. Egyébként visszaállították a trianoni állapot és még három falut elvéve tőlünk a csehszlovákoknak adták. Pedig az ún. Pozsonyi hídfőnek nem is volt szlovák lakosa!

Öt falut akartak volna elorozni, de a Dunacsún alatti Rajkát és Bezenyét végül nem kapták meg. Lásd a II. melléklet 62. ábráját!

Mára Szlovákia kivált Csehszlovákiából és önálló ország lett, Ukrajna pedig kiszakadt a Szovjetunióból és átvette tőle Kárpátalját. Tehát az egykori Felvidéken ma három ország osztozik: Szlovákia, Lengyelország és Ukrajna.

A.2 KELETI TÁJAK

Eredetileg Erdély földrajzi fogalom, erdőn túli (Erdőelve) területet, a Királyhágótól keleti régiót jelentette. A történelmi Erdély nem azonos a románok által elvett részekkel, amelyek három országrészből tevődtek össze: a tulajdonképpeni Erdélyből, az azt északról és nyugatról kísérő Partiumból és a Bánát keleti feléből, ami földrajzilag már délre tartozik. Az utóbbiban és nem Erdélyben fekszik például Nagyszentmiklós, Bartók Béla születési helye.

43. ábra: A történelmi Erdély és a Partium

197

A Partium csak történelmi név, amely Buda eleste után keletkezett és területi összetétele a hódoltság végéig gyakran változott. A hódoltság után a Kiegyezésig jogilag Magyarországhoz, közigazgatásilag Erdélyhez tartozott és három egységből állt: Kővár vidéke, Szilágy megye (ez a volt Közép-Szolnok és Kraszna megyék egyesítésével született) és Zaránd megye.

Az 1940-es II. bécsi döntéssel visszakaptuk Erdély északi részét, ami akkor és politikailag úgy volt célszerű. Azonban etnikailag egyik félnek sem volt kedvező. Miközben északon több, mint 1 millió román került hozzánk, délen maradt közel fél millió magyar olyan tiszta magyar területeken, mint Arad és Torda vidéke és olyan vegyeseken, mint Brassó és Nagyenyed tája.

Ma Erdélynek nevezzük a románok által elvett terület egészét. Újabban ismét használjuk a Partium kifejezést, de senki se tudja pontosan, hogy azon mit is kell érteni.

A.3 DÉLI TÁJAK

A Kárpát-medence égtájai közül a déli vég hatalmi viszonyai változtak a leggyakrabban részben a török hódoltság, részben az osztrákok hatalmi játszadozásai következtében.

Délre tartozna Horvátország is, amit külön tárgyalunk (A.5 pont), mert odáig nem ér a magyar tömb és az 1938-41-es kiigazítások nem érintették.

44. ábra: A déli területek változásai

Földrajzi szempontból a régió két részből áll: a Tisza és a Maros határolta Temesközből, amit Bánátnak, ill. Bánságnak is hívunk és a Duna és a Tisza által körülölelt, felül földrajzi határ nélküli Bácskából.

Történelmileg e kettőnek az együttese volt a Délvidék, amibe nem értendő a délszlávok által szintén elvett Baranyai háromszög, Muraköz és Muramellék.

198

A Délvidéket ma azonosnak veszik a Vajdasággal, bár a kettő nem fedi egymást, mert az utóbbihoz csatolták a Szerémség szerbiai részét, hogy csökkentsék a magyarok súlyát, viszont kivették belőle Zimony környékét, amely Torontálba is átnyúlt.

Délen három kistájat raboltak el tőlünk: a Muramelléket, amely ma Szlovénia része, a Muraközt, amely Horvátország megyéje és a Baranyai háromszöget, amely Trianon után Szerbiáé volt, ma pedig Horvátországé. Egyik sem földrajzi fogalom, bár a Muraköz akként is felfogható, mert a Dráva és a Mura közé zárt vidék. Ez a legrégebbi történelmi név és a horvátok már 1848-ban is elvették tőlünk. A másik két fogalom csak Trianon óta használt.

45. ábra: A Muramellék, a Muraköz és a Baranyai háromszög etnikai képe

1941-ben mindhármat katonai erővel foglaltuk vissza. Hatalmilag jogosan, viszont etnikailag nem teljesen indokoltan, mert jóllehet a Baranyai háromszöget többségében, a Muramelléket részben magyarok lakták, a Muraközben a magyar határtól egyébként is távol élő 8 ezer magyar aránya alig haladta meg a 8 százalékot. Mivel a másik két kistáj (részben) a magyar tömbhöz tartozik, a II. mellékletben a déli végeknél újra kitérek rájuk.

A.4 NYUGATI TÁJAK

Burgenland Trianon utáni történelmi fogalom. Tükörfordítással Várvidéknek hívtuk, újabban Őrvidéknek nevezzük. A 3.972 km²-es területen 1910-ben a 292.041 lakos közül mindössze 26.225 (9 %) volt magyar, akik a nyelvhatártól távoli etnikai szigeteken hat településen voltak többségben. Ma már egyen sem.

Az Őrvidék távol esik a magyar etnikai tömbtől. Sőt, a mai határ mentén több olyan német település volt, amelyek a német tömb részei voltak. Mosonban 9 ilyen település volt 14 ezer német lakossal (75 %).

Sopron megye se volt magyar: 8 településen 27 ezer német élt (61 %).

Végül Vas megyében 9 faluban 5 ezer német élt többségben (89 %).

46. ábra: Burgenland etnikai képe

199

A.5 HORVÁTORSZÁG-SZLAVÓNIA

Horvátország-Szlavónia nem földrajzi, hanem sűrűn változó lényegű történelmi fogalom.

Ma már a Szlavónia névrész nem használatos. Mivel a magyar etnikai tömb nem ér idáig, nem lesz róla szó a II. mellékletben. Azért, hogy ennek ellenére lássuk az etnikai arculatát, alább annak vázlatos képét is bemutatom.

47. ábra: Horvátország és Szlavónia változásai

48. ábra: Horvátország etnikai képe

200

1918-ban a horvátok katonai erővel foglalták el Fiumét és a Muraközt, amit egyébként már 1848-ban is megtettek. Az utóbbit 1941-ben visszavettük, de 1945-ben újra elveszítettük.

Ekkor került Horvátországhoz a Baranyai háromszög is annak fejében, hogy a Szerémség szerbek által lakott keleti nagyobb fele Szerbiának jutott és a Vajdaság része lett.

A volt Horvátország területén (42.541 km²) a 2.621.954 lakosból csak 105.948 (4 %) volt magyar, akik igen elszórtan éltek és sehol sem alkottak még kisebb tömböt sem. 1918-ban elfogadtuk Horvátország elszakadását, mert nem érintkezett a magyar etnikai tömbbel. Ezért az 1938-41-es kiigazítások során szóba sem került a visszaszerzendő területek között.

A Répás körzet. A török időkben Somogy megyéből négy falut a horvát határőrvidékhez csaptak és a hódoltság után többszöri kérésünkre se csatolták vissza őket. A vidéknek 5.622 (88 %) horvát lakosa volt. Mivel ez az állapot igazságtalan, etnikai képük dacára a négy falut a magyar tömbhöz számítottam. Lásd a II. melléklet 62. ábráját.

A.6 FIUME

Trianon előtt Magyarország része volt szabad királyi városként. 1910-ben 3 község tarto-zott hozzá. A 21 km²-es területen a 49.806 lakos közül 27 ezer volt olasz, 13 ezer horvát és csak 6.493 (13 %) magyar, akiknek a többsége is csak 1880 után költözött oda. Ezért bár nagyon fájlalom az elvesztését, nem tekinthetem a magyar etnikai tömbhöz tartozónak.

49. ábra: Fiume