Vörös Requiem
– Garth, szeretnék kérni tőled egy szívességet. Van a Terra Infinitán olyan szoba, ahol kettesben maradhatok valakivel?
Rögtön látom, hogy valami egészen másra gondol, mint ami miatt felve-tettem.
– Nem hálószoba. Ha ilyen kell, azt én is tudok szervezni magamnak.
Egy tárgyalóféleség, de úgy szeretnék odajutni a „vendégemmel”, hogy ne sétálgassak semmiféle folyosókon, hanem eleve ott...
Elneveti magát:
– Mindig ilyen csekély kérésekkel fordulsz hozzám? A bár szolgáltatá-sait igénybe vetted már legalább? Sok érdekességgel tudnak szolgálni, ez nem olyan, mint amit a Földön megszoktál.
Legyintek.
– A bár majd ráér máskor. A hangulatom nem éppen szórakozni vágyó.
És a kérés sem olyan csekély. Mélyvörös berendezést kérnék – a drapér i-ától kezdve az asztal színéig.
– Mit akarsz ott csinálni?
– Csak elbeszélgetni valakivel. Nem kellemesen. De nem fog vér folyni.
Ott legalábbis nem. Gondolom, itt biztosítható a teljes diszkréció.
Egy kicsit habozik.
– Ööö... hát persze. Ami itt nem oldható meg, az sehol másutt sem.
Meg tudod nekem mutatni mentálisan, hogyan képzeled?
Arról van szó, hogy ha már valamit elkezdtem, akkor be is kellene illően fejeznem. Szóval az ösztöneim arra vittek, ahol Wolfot mint embert megfé-lemlítették, megalázták, vagy elárulták. Amikor még nem volt tudatában a teljes hatalmának.
De csak addig vándoroltam, amíg a Máguslány bírta cérnával. Pedig lenne itt még egyvalaki. Neki igazi különlegességet szántam. Személye-sen egy haja szálát sem görbítem majd. Megteszi nekem ő maga. Vörös Requiem Wolfnak.
Tye úgyis elment. Ezt mégsem érzem cserbenhagyásnak. Van olyan, hogy az ember, vagy bármely más tudatos lény képtelen elviselni a látv á-nyát, illetve akár a puszta gondolatát annak, amit művel a párja. Holott
tulajdonképpen nem tesz semmi rendkívülit. Csak kiosztja mindenkinek azt, amire rászolgált. Ahogy ő látja. Így volt vele az a karthágói hadvezé r-rel azonos nevű fiatalember is, akivel végül mégsem beszéltem – már nem láttam értelmét. Nem véletlenül.
Érdekes, a halandó lány elviselné-e. Megjegyeztem most már a nevét, ezek szerint érdemes. Megőrzöm az emlékezetemben. Egészen egyedi személyiség lehet. Olyan, akiből csak egy van. Bár az is egészen biztos, hogy semmire se jó egy Solo Icewind típusú férfinak. Helyesbítek: vámpí r-lordnak.
Ha őt valóban bántották, egy fáradsággal elintézhetném az ő múltjának kísérteteit is. Egy szavába kerülne. De a legjobb, ha egyszerűen távol ta r-tom magam tőle. Ez nem azén játszmám. A jelenlegi manifesztációm p e-dig túl veszedelmes neki. Majd talán egy másik... máskor és máshol.
Aki viszont biztosan élvezné az előadást, az Vivien. Egyre jobban ke d-velem, csak egy dolgot furcsállok körülötte. Teljesen természetellenesnek tűnne, ha megjelenne bármilyen ürüggyel az Elefántcsont toronyban.
Annál még a halandó lánynak is több esélye lett volna egyszer odaláto-gatni. Ha belegondolok, mutathattam volna neki ott egypár dolgot – főleg az internet szobámban.
Wolf azért nem volt semmi. Szándékosan nyitva hagyta neki az ajtókat, de a lány nem vette a lapot, csak nem vette. Gondolom, csapdát gyanított.
Pedig Solo nem zár senkit ketrecbe.
Szóval a legvégén szinte erőszakkal áttuszkolta a kislányt a bejáraton, talán még a vámpírképességek is bevetésre kerültek, ezt nem tudom biz-tosan. Mindenesetre gyanús. És ha a levelezés igaz, itt megszűnt a lán y-ban a félelem. Hát, ha velem találkozna, szinte biztos, hogy újjáéledne.
Na mindegy. Vivient beveszem a Vörös Requiem színdarabomba. Majd elhárítja az esetleges zavaró tényezőket.
Sötét utca. A ház előtt megáll egy autó. Látszólag minden ugyanúgy van, mint minden este. Bent égnek a villanyok, és kihallatszik a TV hangja.
Valami újabb valóságshow. Hihetetlen, az emberek mennyire igénytele-nek. Nekünk, vámpíroknak aligha jutna eszünkbe erre pazarolni a drága magánidőnket. De persze mindig az pazarolja a legjobban, akinek a le g-kevesebb van belőle.
A házban csak a nő férje van. A TV előtt alszik, nagyon mélyen. A gy e-rekek itt már felnőttek, és kirepültek a fészekből. Nem lesz olyan gond, mint az árulóval. A nő leállítja a kocsit, és kiszáll, hogy kinyissa a garázsa j-tót.
Jéghideg széllökés. Ez most erősebbre sikerült a szokásosnál, maj d-nem ledöntötte a lábáról. De jobb is így. Odarohanok.
– Asszonyom, nem esett baja?
Segítőkészen kezet nyújtok. Gépiesen megfogja anélkül, hogy gondo l-kozna.
...örvény...
Velem szemben ül a vérvörös szobában. Fogva tartom a tekintetét.
Nem tud se megszólalni, se megmozdulni. Az asztalon különféle akták.
Nem tartott sokáig megszerezni, mivel tudtam, hol keressem. Bementem Viviennel együtt a megfelelő helyekre, és szépen megkértem a személ y-zetet, hogy csináljanak nekem másolatokat. A mentális parancsok hatás á-ra mindent készségesen teljesítettek, majd visszaá-rakták a papírokat a he-lyükre. A másoltakat. Az eredetieket megtartottam. Vivien közben ködös hártyát varázsolt a kamerákra, és kinyitott minden olyan zárat, amihez nem volt meg a kód. Ironikus, hogy egy primitív kőreteszt nem tudott így eltolni, de a kód megfejtése mágikusan még könnyebb, mint a hekkelés.
Tele van minden gondolati lenyomatokkal.
Aztán a közreműködők persze elfelejtettek mindent, még azt is, hogy ott jártunk.
– Szóval az okmányok itt vannak összegyűjtve egy helyen. Holnap már egészen máshol lesznek. Nagyjából életfogytiglan az érvényes törvények szerint. Megpróbálhatod megkenni a bíróságot, de felesleges – ők is a mi kezünkben vannak. Megpróbálhatsz eltűnni a balfenéken, de nem fogjuk hagyni. Látod, itt van nálam az útleveled is. Valamint minden egyéb sze-mélyes iratod.
Ugye tudod, miért történik veled ez?
Tudnia kell, a külsőm miatt. Wolfét vettem fel, ideiglenesen. Hadd hi gy-gye, hogy ő végzi ki, személyesen.
– Rémlik, hogy miket terjesztettél rólam, mi? Egészen befolyásos kö-rökben is. Pedig végig tudtad, hogy az egyik felének az ellenkezője igaz, a másik pedig egyszerűen rágalom. De voltak vitáink, amelyeket nem sik
e-rült megnyerned. És ezt nem tudtad nyugodt lélekkel megemészteni. Te-hát éltél az alkalommal. Úgy vélted, jogodban áll büntetni. A Félelem I s-tennőjének jó híve lennél. Vagy az is vagy. Pontosabban mondva, voltál.
Szemében rémület. Hát igen, már nem az Istennő kegyeltje.
– Csak a lényegnek nem jártál utána, pedig hasznos lett volna. Akkor tudnád, hogy vámpírlord vagyok. Talán akkor nem követed el azt az osto-baságot. De úgy hallottam, ez nem az egyetlen hasonló eseted. Mondhat-ni, az életviteled, hogy belerondíts mások életébe, csak azért, hogy meg-mutasd, milyen magasra jutott nulla vagy. Sokan tapsolnának most n e-kem, ha az előadás nem lenne zártkörű.
Kényelmesen hátradőlök. Garthtól úgy kértem, hogy az én karossz é-kem az ergonómia csodája legyen, az övé pedig olyan, akár egy kínpad.
Kifinomult kegyetlenség. Általában nem a stílusom. De ide ez illik. Nagyon is. i-szont otthon biztosan van egy éles borotvád, Vivien majd segít megkeres-ni. Ha nagyon nem megy, megteheti a körmeivel is, helyetted, de meg fogom kérni rá, hogy ilyen esetben nagyon lassan és fájdalmasan intézze.
Ha ezzel megvagytok, lányok, akkor két választást tudok neked ajánlani – egyik sem fáj nagyon. Sőt, ha szépen megkéred Veet, némileg ért az érzéstelenítéshez is. Látod, jobb vagyok hozzád, mint te akartál hozzám lenni.
Szóval, a legegyszerűbb, ha elvágod a torkod. A párom majd megm u-tatja, hogy kell.
A „párom” szóra Vivien érdeklődve felnéz, és elmosolyodik. Majd vi sz-szatér a karmai tanulmányozásához.
– Ha ettől nagyon viszolyogsz, Vee készít neked finom habfürdőt, pont ahogy szereted. Látod, ezt is tudom. Ebben az esetben az ereidet kell felvágnod. Ne keresztbe, az úgy nem jó. Hosszában, csuklótól könyékig, mindkét kezeden. Aztán csak élvezd a fürdőt. Nem fogsz szenvedni. Csak nem hagyhatok élni egy ilyen patkányt, túl sok embert tennél még tönkre.
Most visszadoblak az otthonodba. Még meg is vacsorázhatsz, és el-szívhatod az utolsó cigarettádat. Vee veled megy, hogy ne essen bajod.
Szép álmokat.
A falba szerelt kvadrofon hangszórókból fültépő erővel megszólal Nazareth „Expect No Mercy”-je. Imádok stílusos lenni.