Sosem onnan, ahonnan várod
Egy üzenet. A feladó címe nem azonosítható. Az efféléket általában nem tanácsos megnyitni, tele lehetnek vírusokkal és egyéb ronda nyalánksá-gokkal. De ezen a gépen nyugodtan megtehetem, mert ide nem jut be akárki. Bár nincs is rá szükség – maga az üzenet címe hordoz minden információt. Csatolmány nincs, más szöveget nem látok. Elegáns megol-dás.
Tárgy: „L/C”
Csak egy olyan ismerősöm van, akinek LC az iniciáléja, és akinek csak idő kérdése volt a jelentkezése. És csak egy dolog miatt adhatott hírt m a-gáról. Megnyerte a sivatagi háborút. Mehetek templomokat szentelni.
Az üzenet küldését nyilván maga Zzarng intézte, felhasználva a saját lehetőségeit. És pontosan annyit közölt, amennyi nekem elég ahhoz, hogy tudjam, mi a következő célállomásom, és miért. Más meg nem értene b e-lőle semmit, ugyanis az L/C egy eléggé közhasználatú rövidítés, egyik lehetséges jelentése például Letter of Credit. Wolf egyik álcája pénzügyi szakértő volt, többek között pont ilyenekkel foglalkozott hivatalosan. Elő-adásokat is tartott róla. Téves nyom.
Akkor lassan fel kellene függesztenem a pénzrablást a földiektől. Vagy legalábbis a személyes közreműködést ebben az áldásos tevékenysé g-ben. Jó, hogy megtanultam egy kicsit programozni. Aktíválom a szubrutint, amely majd a távollétemben is ki fogja adni a brókereknek a megfelelő további megbízásokat az előre belőtt szinteken. Nem hiszem, hogy pár napnál tovább lennék távol egyhuzamban, addig megteszi ez a primitív eszköz is.
A pókerpartinak mindjárt vége – ezen a bajnokságon valószínűleg m á-sodik leszek. Még úgy öt perc. Aztán irány a sivatag. Kíváncsi vagyok, vajon Vivien is ott császkál-e valahol. Furcsa, de úgy érzem, hogy örülnék neki.
– Jól sikerült a szertartás.
Leslie lever egy kis port a csizmája száráról. Az embertömeg áramlik k i-felé a templomból.
– Tudod, eddig is itt volt párfiatal vámpír, aki Zzarng-papnak állt és á t-jött erre a létsíkra, hogy valahogy elindítsa a vallást, de ez ennek a társa-ságnak nagyon új volt és idegen. Látható fenntartással viszonyultak a jö-vevényekhez. Ezért be lett ígérve nekik egy messiás, és nem lehetett to-vább húzni.
Én, mint a Megváltó. Egyre jobb. Lennének páran, akik örülnének e n-nek a státusznak, de engem nem nyűgöz le annyira. Túl sokszor társul ehhez a fogalomhoz a megfellebbezhetetlenség, és az erőből érvelés.
Mindkettőt gyűlölöm.
– Muszáj volt ilyen magasztos szavakat használni? Hisz nem tettem semmit azon túl, mint hogy összefüggően elmagyaráztam nekik Zzarng hitének lényegét. Ha jól belegondolok, ez nem is hit, hanem egy világné-zet, amelynek védelmére fel lehet esküdni. Egyáltalán nem taszító egyik eleme sem, tehát nem is igényel feltétlen odaadást és áldozatkézséget.
Zzarng szinte csupa olyan jelszavakat használ, mint az emberi Fény o l-dali istenségek, azzal az apró eltéréssel, hogy a vámpíristen komolyan is gondolja, amit hirdet. Ő tényleg megvédi a híveit. A te jelen lévő hadser e-ged ennek a legékesebb bizonyítéka.
A Sötét Harcosok Szövetségének Nagymestere megrázza a fejét.
– Nem. A vallásoknak, legyenek bármely értelmesek és ésszerűek is, van egy igen kellemetlen közös vonásuk. A logika nem elég, kell valamifaj-ta áhívalamifaj-tat, vagy átszellemültség. Szuggesztív erő. Tudod, hogy mekkora hatást keltettél ezzel a színpadi fellépéseddel? Meddig próbáltad?
Csodálkozom a kérdésen.
– Semeddig sem. Semmi olyasmit nem mondtam, ami nem lenne igaz.
Sajnálom, ha színjátéknak láttad.
Az egykori Félelem-pap szája ferde mosolyra húzódik.
– Ezek szerint valódi igehirdető lettél? Nehezen hihető, ismerve Solo természetét. Azért utánajártam én is, kiknek köszönhetem a jelenlegi ha-talmam.
– Hitem nincs, és szerelmem a kard. És csak olyasmit vagyok hajlandó hirdetni, amivel egyetértek. Zzarng szavait eddigi tettei keltik életre, nem az én személyiségem. Én csak a szerény közvetítő vagyok.
Ránézek Croyd arckifejezésére, és elnevetem magam. Kisvártatva ő is csatlakozik.
– Már azt hittem, baj van, – mondja, küszködve a röhögéssel. – Azt a határtalan alázatot! Ha-ha-ha!..
– Mitől lenne? Zzarng sosem fogadott el fanatikus követőket. Pont a magunkfajta önfejű gazfickókra van szüksége...
Többet én sem vagyok képes értelmesen kinyögni. Igen, időnként ö n-tünk egy kis vért, néhány tengernyit, de amúgy az egész csupa móka, kacagás. Morbidak vagyunk, mint mindig.
A francba, nem figyeltem oda. A röhögéstől kijött a szememből pár könnycsepp, és ezek bizony vérkönnyek. Egy gyors varázslat. Na így már jobb. A vörös szín eltűnt. És vele együtt a hirtelen jókedv is. Más jut eszembe.
– Vivien nem kószál erre valahol?
– Még három helyen kell beszédet mondanom. Majd holnap. Be kell járnom az egész országot, de már mindenhol felállították a Zzarng térka-pukat. Egy nap alatt megoldom. Leslie azt mondta, hogy a herceg – vagyis miket mondok, az ifjú Király egészen ügyesen végzi a feladatát. Nyugod-tan itt lehet majd hagyni. Ha mégis gond akadna, majd jelez valaki a tem p-lomok térkapuin keresztül.
Mindezt úgy mondom el, hogy Vivien feje a mellemen pihen, és sim o-gatom a haját és a hátát. Hogy lehet valaki ennyire szeretetéhes? Még egy előítélettel kevesebb – aki fizikailag is megjárta a Halál Birodalmát, nem feltétlenül felejti el a melegséget. Halál Birodalma...
– Vee... tudom, hogy fájni fog. De meg kell kérdezzelek: a Halál Biro-dalmában jártál?
Felkönyököl, és megrázza a fejét.
– Nem, messiásom.
Szomorú irónia a hangjában. Tudom, hogy bántom, de szükségem van a válaszra.
– Siralomvölgy, igaz?
Megborzong. Folytatom.
– Nem vagyok kíváncsi a részletekre. Ha akarod, elmondod, mi történt veled, ha nem, nem erőltetem.
Merev tekintettel néz rám. Majd sóhajt egyet.
– Ha akarnám, sem mesélhetném el. Apám kitörölte az emlékeim egy részét. Talán hogy megőrizhessem az ép eszemet. Csak valami nagyon sötét árny... Mindig itt van velem.
Állítólag nincs kin bosszút állnom. Rég megtörtént. De valami rettene-tesen nyomaszt. Sosem fog elmúlni, ha nem győzöm le. El kell kísérjelek az utadra.
Megérintem az arcát.
– Nem. Nem tudod, hogy mire vállalkozol.
Lassan felül az ágyon, majd le is száll róla. Magára dob egy köntöst.
Mintha lassított felvétel lenne az egész, és végig merengene valamin. Az-tán felém fordul.
– Vannak dolgok, amiket jobb egyedül csinálni. Valóban. Ezért ma éjjel egyedül alszol majd. Vagy talán nem ártana ehelyett kicsit virrasztanod és gondolkodnod. Néha hasznosabb, mint a kardsuhogtatás. Most nem fog ebben senki megzavarni. Én a legkevésbé.
Magam döntöm el, hogy merre megyek, ezt jegyezd meg, vámpírlord.
Nem kértem tőled engedélyt. Ha éppen arra visz az utam, amerre téged, nem fogsz róla letéríteni. Legfeljebb elmegyek egyedül, és megölnek újból, mert nem kísért el az útra senki. Az sem, aki megtehette volna.
Más: a Pokolban ki fogja védeni a hátad?
Jó éjt, messiás.
Elmegy. Tartása kicsit görnyedt, mintha ólomnehéz súlyt cipelne a h á-tán. Azt hiszem, nagyon lebecsültem. És nem bánok vele valami szépen.
Fenébe...
Sem a veszély, sem a segítség sosem onnan jön, ahonnan várod. De még az igaz szerelem sem.