Úgy látszik, Cullen mást se csinál ma, mint a torkát köszörüli. Észreveszi, hogy kicsit neheztelve nézek rá, ezért bocsánatkérően int a kezével, majd maga elé varázsol egy vizespoharat, amelybe mohón belekortyol. Félr e-mehetett, mert elkezd köhögni, és igyekszik nem visszaköpni az egészet az asztalra. Veewyle csak a fejét csóválja, Vivien közben pofákat vág.
Garth végre összeszedi magát.
– Szóval, van egy másik magas rangú mágus. Nekromanta, mint Veewyle, és ilyen irányú kutatásokat folytat. Újabban a szellemvilág érde k-li különös hangsúllyal.
Rád azért esett a választás, mert te vagy az általa jelenleg elérhető legerősebb szellemlény. Egyszerre vámpírlord – vagyis vérmágiát haszná-ló kegyetlenül erős szellem már a definíciónál fogva, és egy egyetemleges entitás. Erődet bizonyítottad már azzal, hogy képes vagy helyi isteneket ölni.
Ferde mosolyra húzom a szám:
– Szóval, túl jó vagyok ahhoz, hogy egyszerűen békén hagyjanak.
– Mindig is így volt, nem? – szúrja közbe Veewyle. – És jól éreznéd magad, ha valóban békén hagynának egyszer?
Van benne igazság.
Garth folytatja:
– Mint tudod, az Univerzum rengeteg létsíkból áll. De van két pólusa.
Az egyiket éppen eléggé ismerjük, hiszen elfoglaltuk és belaktuk. Ez a Terra Infinita. Itt van minden energia forrása. A másikról, a Semmiről nem tudunk szinte semmit. Az minden energia elnyelője.
Ez jól hangzott. Rájön ő is, és kényszeredetten nevetgél.
– Elnézést, csak olyan kényes az egész...
A mi pólusunkhoz esnek közel az önállóan életképes létsíkok, a Sem-mihez az Árnyékvilág.
– Ühüm. Tehát vissza a Semmi Peremére. Kellemes perspektíva. Fele j-tés Italát adnak?
Vivien odaáll a hátam mögé, és elkezdi érzékien masszírozni a válla-mat. A legtöbb férfi imádja. Én nem szeretem annyira, ha engem gyúrnak, de tőle elviselem.
– Téged is el foglak felejteni, kedvesem, azt tudod? Megkerestek majd Tyejal?
A lány kezei megállnak.
– Ó, engem is meg akarsz tartani? Irántam is érzel valamit?
Vihog a hátam mögött.
– Nem örökre.
Ez bizony varázsige. Ugyanaz, amit kimondtam, hogy megidézzem Tyet. Veeh Semaah abbahagyja a bohóckodást. Megkerüli az asztalt, és a szemembe néz.
– Ennyire kellek?
Arckifejezése teljesen komoly.
– Nagyon jó volt téged magam mellett érezni a harcban. Úgy, mint Tyet lelkileg. Nem vagytok vetélytársai egymásnak. Másban vagytok jók.
Kinyújtom a kezem. A lány elfogadja. Még mindig komolyan néz rám, ragyogó szemekkel.
– Szépeket mondasz, Solo Icewind.
Legyintek.
– Dehogy. Bármelyik földi nő már végigkarmolta volna a pofámat egy ilyen mondatért.
Válaszul ő is legyint.
– Á, a földi nők! Mit törődsz te velük? Tele vannak birtoklási vággyal.
Mit érnék egy olyan Soloval, akinek nincs jobb dolga, mint állandóan a közelemben ténferegni?
Tye sincs vele nagyon másképp, hidd el. Csak olyan tragikusan fog fel némely változásokat.
Garth köhint egyet. Tényleg eltértünk egy kissé a tárgytól.
– Ha esetleg szüneteltetnétek egy kicsit az évődést. Még nem mon d-tam el a lényeget.
Léteznek olyan világok is, amelyeknek nem egyértelmű a besorolása.
Ilyen például a Halál Birodalma. Nem tudjuk hová rakni a koordináta rend-szerünkben. Én úgy tudom, hogy az a mágus, aki pillanatnyilag felügyeli a te létsíkjaidat, ezeket szeretné pontosabban feltérképezni.
Ehhez a te segítségedet kéri.
Kéri? Okos. Persze miért is ne lenne az? Minden valamirevaló varázsló tudja, hogy Solonak nem lehet parancsolni. Tehát felkérés. Mire?
– A Felejtés Italát felejtsd el.
Na ezt már megint sikerült jól megfogalmaznia. Vivien más körülmé-nyek között már prüszkölne a nevetéstől, de még mindig a szemembe néz azzal a csillogó tekintettel.
– A francba!
Ismét felfogta maga Cullen is.
– Mindegy, sosem voltam jó beszélő. Szóval nagy kalandot ajánl n e-ked. Ez jár bizonyos hátrányokkal és előnyökkel. Veewyle elmondja a tö b-bit.
Elhangzott minden szó, és a szobára rátelepedett a sűrű csend. Mi n-denki arra vár, amíg megemésztem, és összegezem az ajánlat lényegét.
Vivien a kezemet simogatja. Garth matat a leszakadni akaró ingujj gomb-jával – mintha nem tudná azt is azonnal rendbe rakni. Veewyle hol a lá-nyát nézi, hol engem. Nem nehéz kitalálni, mire gondol. De nem tűnik gondterheltnek, inkább filozofikusnak.
Nem könnyű. Azokra a bizonyos létsíkokra nem léphetek be a jelenlegi manifesztációmként. Vámpírból valódi szellemmé kell válnom. Ott persze ennek nem lesz jelentősége, csak például a Földön így akkor is problémás lesz a megjelenésem, ha valamiért szükséges. Ezt mondjuk aligha tehe-tem meg Wolf kisfiával. Éppen nemrég újságolta el nagy örömmel „Sanyi bácsinak”, hogy megtanult mozgóképeket komponálni.
De Garth és Veewyle erre is gondoltak. A kisfiú 18 éves lesz kilenc földi év múlva. A küldetésem ekkor kezdődne – ha nem szól közbe semmi, ami égetően sürgőssé teszi hirtelen. Sőt, kicsikarták a Nekromantából azt is, hogy a végén visszaállítsa az eredeti állapotot. Jobban szeretek vámpír lenni, mint teljesen testetlen szellem. Persze a különbség csak az ener-giaszintben van.
Tulajdonképpen akár el is vállalhatom. Kalandnak egészen rendkívüli lesz. Azért van még néhány kérdésem.
– Mi lesz, ha visszautasítom?
Vivien megcirógatja az arcomat.
– Szerintem nem fogod.
– Ha ilyen szépen kéred. És akkor megtarthatlak? Apád mit szól ho z-zá?
Veewyle felsóhajt.
– Ha úgy egy évvel ezelőtt teszed fel nekem ugyanezt a kérdést, ott helyben zombit csinálok belőled. De most a lányomra bízom a döntést.
Veeh Semaah keze a nyakamra csúszik.
– Most előnyben vagyok. Leszedem a fejedet, mielőtt előrántanád a kardot.
– Ez kétségtelen. És akkor ki fogja végigjátszani ezt a kis mókát?
– Mmm. Nem azért mondtam. Csak eltűnődtem, hogy gondatlanságból engedted ide a kezem, vagy ennyire megbízol bennem.
Előjön belőlem a szokásos morbiditás.
– Egyik sem. Csak szeretem a halálos játszmákat. Ez itt leginkább a földi orosz ruletthez hasonlít. Jut eszembe, még azt sem próbáltam. De az is lehet, hogy igen, és veszítettem.
Mialatt beszélek, a kard hegye már a hasának feszül az asztal alatt. Mit ér néha a kis figyelem elterelés...
– Vee... Apropó. Biztos, hogy gyorsabb lennél?
A vörös vadmacska doromboló hangot ad.
– Jó pár leszünk mi, Solo.
Elveszi a kezét.
– Megtarthatsz.
Egyszerre mondjuk ketten:
– Nem örökre.