Sötét Inkvizíció
Elefántcsont torony. Éjszaka. Kint süvít a vihar. Nem alszom. Képtelen vagyok rá. Persze mondhatni, hogy mint vámpírnak nekem ébren is illene lennem. Szép, csak az igazsághoz nincs semmi köze – ugyanúgy alhatok éjjel, mint nappal. Vagy egyáltalán nem, ahogy teszem azt éppen most.
Crawforddal megállapodtunk a kiképzési menetrendben. De nem emiatt vagyok természetellenesen éber. Amikor már menni akartam, kezembe nyomott egy vastag borítékot. Azt mondta, Wolf írásai vannak benne, ő nem tudja mi, és valószínűleg megvannak valahol egy számítógépen is.
Csak minek őrizgesse ő. Legyen nálam minden.
Hát nincsenek PC-n. Van benne egy kézzel írt napló, és egy másolat egy levélről. A naplóban főleg kósza gondolatok, és a végén egy kérés – bárki is találja meg, mondja el az egész világnak a történetét. Közvetlenül az összecsapás előtt írhatta. Rendben van, Wolf, ezt a játszmát is meg-nyerem neked. Sokan fogják majd olvasni. A kilenc évbe belefér. De ez hagyján.
A levél egy lánynak szól. Talán meg se kapta, a szövegéből ítélve.
Vagy ha igen, nem volt folytatása. Mint ahogy többnyire soha nincs, ha egy férfi a beszélgetéssel kezdi. Nem tudom a lányt beazonosítani, talán később a napló segítségével sikerül. Ha ez egyáltalán fontos. Nem ez, ami ébren tart. Van a levélben pár elejtett mondat. Olyasvalamiről szól, ami nem az ember emléke, hiszen nem élt a földi középkorban. Nem is a vá m-pírlordé. Tehát csak Soloé magáé lehet. Aki sokszor használhatta a Fele j-tés Italát, tehát az érzelmi tölj-tésű régebbi emlékeit nem lehet a hagyom á-nyos módon előhívni. És ehhez fűződhettek érzelmi töltések, mert én m a-gam nem emlékszem. Sötét Inkvizíció... az eljövendő utazásom szempon t-jából felbecsülhetetlen értékű lehet, ha ez a szervezet esetleg valahol még mindig létezik, és sikerül kapcsolatba lépnem velük. De hogy?
Jó, játsszunk nyomozót. Én, Solo Icewind nem tudom, de Solo Wolf tudta. Tehát még Wolf korában törlődött. Kénytelen leszek végigolvasni a naplót.
Semmi. A fene egye meg!
...francokat semmi. Egyetlen egy alkalomkor lehetett egyáltalán. Amikor menekült az Árnyékvilágból. Csak nem tulajdonított neki jelentőséget.
Minden gondolatát lekötötte Tye Semah. Meg a napló folytatásából ítélve, egy kicsit a halandó lány is. A régmúltra már nem is gondolt.
Csodálatos. Nem elég, hogy jól megbonyolította az életét azzal a „titkos szerelmével”, nem elég, hogy más lánynak is írt valamikor nagyjából ugyanez idő tájt egy eléggé kétértelmű levelet, még a földi középkorban is ottmaradt egy romantikus történet. Botcsinálta szívtipró, wazze... mintha nem lenne fontosabb dolga.
Persze min csodálkozom – biztosan akkor is emberre voltam manifesz-tálva, ráadásul vámpír beütés nélkül, és nem is Wolfnak hívtak, hanem valami Sergio atyának, vagy minek.
Egy pillanat... ezt a nevet most kitaláltam, vagy?..
Gondolati lenyomatok, hát persze! A napló tele lehet érzelmi lenyomat maradványokkal. A levél úgyszintén. Némelyet intuitíve is megérzem. De csak halványan és bizonytalanul. Jól van, Solo, a logikád még mindig m ű-ködik. Tehát a nyom megvan. Kérdés, ki tudja világosan kiolvasni. Mert én nem.
Vivien? Hát, ha a zárak kódjait is látta, akkor ezt is, teljesen simán...
Kell neki erről tudnia? Tony aligha tartaná jó ötletnek.
És maga Tony? Nem. Ha rendelkezne ilyen képességgel, már akara t-lanul is megtette volna. Akkor ki még?
Veewylenak gyerekjáték, és még rosszabb felvetés, mint a lánya.
Wyel? Kétlem. Nem az ő műfaja.
A Máguslány lenne az igazi. Ö meg nem jön kilenc évig. Kiváló. Igazi nyerő kombináció.
Miért maradok mindig magamra pont akkor, amikor valóban segítségre van szükségem?
...hogy én mekkora egy tökkelütött barom vagyok! Ott van az orrom előtt a megoldás. Nem látok a szememtől, esküszöm.
Most már nyugodtan el fogok aludni.
...álom...
– Látja, ott van a bázisuk, – mutat a tiszt a katonai térképre.
Igen, látom. És azt is, hogy hol vannak a rakétalövegeink.
– Tudja, a levegőbőlnagyon nehéz lett volna őket leszedni ebben a ka t-lanban. A helikoptereket hamar észreveszik, és kilövik őket vállról indíth a-tó Stingerekkel. De ebből a pozícióból... Egyszerű hővezérlésű típust f o-gunk használni, a robotrepülőgépek túl költségesek.
– Igen. Ágyúval verébre. Művelet kockázata?
A tiszt habozik.
– Hát csak annyi, hogy nincs utánpótlás. Tehát azonnal meg kell se m-misítenünk mindent. Mert ha nem...
Türelmetlenül közbevágok.
– Ne magyarázzon triviális dolgokat. Nem fogunk tudni elég gyorsan kereket oldani. A Napnál is világosabb. Tizenketten vagyunk itt, ők odalent vagy kétszázan. Nem adjuk könnyen magunkat, de esélyünk egy az ezer-hez. Jól látom?
A hadnagy vigyázzba vágja magát.
– Igenis, Thornbridge ezredes!
– Hagyd most ezeket a formaságokat. Elit kommandós egység va-gyunk, éles bevetésen. Inkább mondd meg: félsz?
– Egy kicsit.
Hát a hangod ennél jobban remeg. De nem baj, tiszteletre méltó, hogy fegyelmezed magad. És sokkal jobban félnél, ha tudnád, hogy a paranc s-nokod neve most nem John, hanem Solo Thornbridge. Akinek mindegy, hogy túléljük, vagy nem. Halálos játszma igézete...
– Van, amit még esetleg tudnom kell, katona?
Egyik lábáról a másikra topog, majd kinyögi:
– Van egy falu a tűzvonalban.
Vagy úgy. A hővezérlés nem fog válogatni.
– Megpróbálta őket elküldeni onnan valaki?
Csodálkozva néz rám.
– De hát Ön személyesen beszélt az egyik lánnyal úgy egy órája.
A francba. Mentem a helyzetet, ahogy tudom:
– Nem erre gondoltam. Utána csináltatok még valamit?
Közben az agyam lázasan dolgozik. Mit mondhattam neki? Azt nyilván nem, hogy itt vagyunk vendégségben a tengerentúlról, és kicsit megritkít-juk a helyi fegyveres lakosságot. Tehát valami olyasmit, hogy itt maradni veszélyes, de az ok pontos megjelölése nélkül. És nem hagyhattam sok
gondolkodási időt sem – annyit igen, hogy gyorsan eltakarodhassanak a lövedékek útjából, de annyit nem, hogy bárkinek legyen elég ideje jobban körülnézni, és bemérni minket.
– Nem, uram. Nem adott ilyen utasítást.
– És elmentek?
– Nem, uram.
Tehát nem voltam meggyőző. Vagy a lány volt buta. Ez már soha nem fog kiderülni.
– Lövegek készen?
– Igen, uram.
Ránézek az órámra.
– Most van hajnali három óra harmincöt perc. Hajnali három negyve n-kor minden egységnek tűz a kijelölt célpontokra. Teljes megsemmisítésig.
Vagy amíg a rakétakészlet tart.
– Igenis, uram!
– Lelépni!
A tiszt sarkon fordul, és kisiet továbbítani a parancsot. Ha a falubeliek túlélik, több szerencséjük volt, mint amennyi esze annak a lánynak. Az értelmetlen pusztulás igézete...
...felébredek...