Sokszirmú Napvirág
– Solo Icewind Úr?
Ott állok a Terra Infinita kaszinójában elhelyezett „napóra” előtt, ahogy magamban korábban elneveztem. De a Garth által kitalált leírás valóban találóbb – kételyem sincs, hogy ő rendelt ide. Itt kivételesen nekem ajá n-lottak szívességet. Azért érdekes – végig lehet élni úgy az örökkévalósá-got, hogy szívességeket mindig csak férfiak kínáljanak fel, nők soha? Mert szerintem Soloval ez a helyzet, akármi is a pillanatnyi második neve. V é-gig lehet élni úgy az örökkévalóságot, hogy minden nőben csalódjak? K i-ben így, kii-ben úgy. Erre is igen a válasz. Csak fokozatok kérdése. Tye Semah nem sorolható ide, hiszen majdnem istenség ő is.
Hátrafordulok.
– Igen.
– Kövessen kérem, Garth Cullen Mester már várja.
A kísérőm valószínűleg a játékbarlang személyzetéhez tartozik. Felt e-hetőleg mágustanonc, más nem is lehet. A kora miatt nem hagyták azon-nal belépni az Aranykörbe, de ígéretesnek tarthatták, ezért megadták az engedélyt az állandó itt tartózkodásra. Cserébe különféle kiszolgáló mun-kákat bíznak rá, egyfajta tandíjként. Valahol korrekt.
Kivezet egy folyosóra, majd átmegyünk egy teleport kapun. Ahol talá l-juk magunkat, inkább egy irodaépületnek néz ki, de nincs benne sürgés -forgás, az egész kong az ürességtől. A tanonc odavezet egy tárgyaló elé.
– Legyen szíves, fáradjon be. Cullen Mester azonnal itt lesz. Addig esetleg kér valami frissítőt, vagy egyebet?
Majdnem kicsúszik a számon, hogy ha már így megkérdezi, és még be-leférne az időbe, akkor most kérném azt a bizonyos meleg fürdőt lányo k-kal. A fekete humorom ezek szerint változatlan. Akkor még nincs nagy baj.
Persze visszafogom magam. Ehelyett egy másik poént nyögök be. Kissé elcsépelt, de megteszi.
– Köszönöm... sosem iszom... bort...
Ez egy híres mondás egy nem kevésbé híres földi filmből. Nem jön be.
Teljesen komoly képpel hajol meg, és távozik. Hát igen. Miért is gondo l-tam, hogy pont a Földről származik? Vagy pont abban a korban arra járt?
Sok időm nem jut arra, hogy ezen morfondírozzak, mert kisvártatva megjelenik Garth – most a változatosság kedvéért világoskék nadrágban, és nyakkendő nélkül. Szimpatikus halandó lehetett valamikor, bármi volt is
a valódi faja. Viszont az ilyen korú mágusok egyikére sem használnám már ezt a jelzőt. Mint ahogy magamra sem. Ránk ugyanis nem értelme z-hető.
Wolfot például sokan tartották kedvesnek, holott a kedvesség szikrája sem szorult belé, sőt, még az együttérzés fogalmával is problémái voltak.
A becsületességet tévesztették ezzel össze. A halandók többségének ugyanis lövése sincs arról, mit jelent ez a szó. A nőkre például tökéletesen jellemző egy tévhit a férfiakról. Hogy azok szinte mindig csak azért kínál-nak fel nekik bármit is, mert remélik megkapni tőlük az egyetlen ellenszo l-gáltatást, amit a nők maguk értékesnek tartanák számukra. Pedig ez sajátkezűleg kiállított bizonyítvány arról, hogy más értékük nincs is. Vagy ez sincs.
Az erkölcsi logika is jól meg van csavarodva – mivel emberi fogalmak szerint nem szép dolog szexuális örömöket kérni cserébe bármiért – hm...
külön kérdés, hogy mitől erkölcstelenebb másnál, de mindegy – így jogos elfogadni, amit adnak, csak úgy. Hiszen „ki akarták használni” szegénykét.
Igaz, hogy nem kért senki semmit, de biztos gondolta.
Holott lehet, hogy az a bizonyos férfi csak minimális tiszteletet és fi-gyelmet várt volna el. De már nem fog, mert a történtek után már ő nem tudja tisztelni a nőt, aki – vele ellentétben – valóban szemérmetlenül ki-használta, és rosszabbik esetben még gúnyt is űzött belőle. Számára i n-nentől kezdve értéktelen kacat, és valóban maximum egyvalamire jó. Ha jó egyáltalán. Hányszor játszódott le pontosan e szerint a kotta szerint ez a hülye kisopera?
Tényleg totális annihilációs szőnyegbombázás az egyetlen gyógyír az ilyen mentalitásra? Valamelyik gyengébb energiaszintű létsíkon akár el is intézhetném a földi emberiségnek, nem nagy fáradság. Azt hiszem, ehhez elég lenne az is, ha akár most azonnal szépen megkérném rá ezt a ke d-ves fiatalembernek látszó ősmágust.
De hát nem vagyok ember, hogy ilyet tegyek. Mi vámpírok nem szere t-jük a tömegpusztító fegyvereket. Milyen ironikus ez is.
Nem tetszik Garth arckifejezése – valahogy feszült és feszélyezett, mintha valami olyasmit kellene tennie, amihez nincs igazán kedve. Leül, fészkelődik, leejt valami jegyzetet a földre, felveszi. Keresi a tárcáját, ah o-vá betehetné, rájön, hogy nincs nála, majd kissé remegő kezekkel bel e-gyömöszöli a bal nadrágzsebébe. Elkezd ismét valamit keresni, míg végül legyint és abbahagyja. Ehelyett csettint egyet az ujjával, és a kezében
megjelenik egy fura kék színű cigaretta, amelynek a vége azonnal paráz s-lani kezd.
Értetlenül szemlélem a bénázását. Jobban csinálja, mint Crawford, de nem sokkal, mert a cigarettavéggel szinte azonnal sikerül kiégetnie a nad-rágját, ahogy véletlenül kiejti a kezéből. Káromkodik egyet, újabb csetti n-tés a ruhadarab rendbehozására, majd végre beszívja és kifújja a füstöt.
Ettől egy kicsit megnyugszik. Valami nagyon rosszat kezdek sejteni.
A homlokára csap:
– Jaj, meg se kérdeztem. Nem kérsz ilyet? Jobb, mint a marihuána.
Erősebb annál, de teljesen ártalmatlan.
Határozottan valamelyik Monthy Pythonos produkcióban kezdem érezni magam. Csak azt is tudom, hogy ez most biztosan nem az. De amit ez itt összezagyvál. Kit érdekel, hogy mennyire ártalmas, amikor egyikünk sem halandó. Kizárt, hogy bármelyikünk elhunyjon tüdőrákban vagy májzs u-gorban. Ezeket mind csak azért hablatyolja el, hogy minél tovább ne kell-jen a tárgyra térnie.
Kezd nagyon elegem lenni. Áthajolok az asztalon:
– Garth! Csak egy kérdés: mennyi időm van hátra Solo Icewindként?
– Figyelj, félreérted...
Rájön, hogy most szólta el magát. Csodálkoznia kellett volna.
– Nem hiszem, hogy bármit félreértenék. Világos választ kérek. Most.
Utána tiéd a szó, felőlem beszélhetsz akár napokig a cigarettafajtákról, vagy bármi másról. Nos?
Várakozóan hátradőlök.
Megköszörüli a torkát, majd rekedten:
– Kialkudtam neked még pár földi évet. Legalábbis azt hiszem.