5. Az Európai Bizottság
5.2. Az Európai Bizottság legfőbb tisztviselői
A Bizottságok élén a biztosok kollégiuma áll, ám az intézményt az elnök vezeti. E biztosok között a feladatok szakterületenként (portfóliónként) felosztottak. A Bizottság és a biztosok megbízatása öt évre szól, amelyet a Maastrichti Szerződés igazított hozzá az Európai Par-lament ötéves hivatali idejéhez.
A biztosok és a biztosok kollégiumának száma jelenleg az „egy tagállam, egy biztos”
elvét követi. A tagállamok a biztosokkal szembeni függetlenségi követelmények ellenére is saját érdekeik képviselete szempontjából meghatározónak tekintették, hogy delegálhas-sanak egy biztost a kollégiumba, így a biztosok száma az integráció előrehaladtával mindig is vitatott kérdéskört jelentett.30 A Szerződések alapján a cél az „egy tagállam, egy biztos”
elvének felváltása, hiszen a bővítéseket követően az egyre nagyobb létszámú kollégium koordinálása mind nehezebb, valamint az adott uniós szakpolitikák és felelősségi területek további feldarabolása sem feltétlenül kívánatos. Ugyanakkor főleg a kisebb tagállamok egy-értelműen ragaszkodnak a saját biztos jelölésének lehetőségéhez.31 A bevezetendő rotációs kiválasztási rendszer32 alapján a Bizottság tagjait az Európai Tanács által meghatározott, a tagállamok teljes demográfiai és földrajzi spektrumának megjelenítését biztosító rend-szer rend-szerint kell majd kiválasztani. Ennek keretében a tagállamok számának kétharmadával megegyező számú tagból áll majd a Bizottság – kivéve, ha az Európai Tanács egyhangúlag eljárva e szám megváltoztatásáról határoz.
Az Európai Bizottság legitimációjával kapcsolatos kétségek eloszlatása érdekében egyre inkább megerősítették az Európai Parlament szerepét az Európai Bizottság politikai elszámoltathatósága szempontjából: 1. a Bizottság és az Európai Parlament hivatali idejének egymáshoz igazítása, 2. majd pedig a Bizottság mandátumának létrejötte, 3. esetleges meg-szüntetése esetén az Európai Parlamentet megillető jogosítványok megerősítése. Az európai parlamenti választások figyelembevételével és a megfelelő egyeztetések lefolytatása után az Európai Tanács minősített többséggel eljárva javaslatot tesz az Európai Parlamentnek a Bizottság elnökének jelölt személyre vonatkozóan. Ezt a jelöltet az Európai Parlament tagjainak többségével választja meg.33 A Bizottság elnökjelöltje az európai választásokon győztes politikai családból kerül ki. Míg 1999, 2004, 2009 esetében a jelöltek megnevezése a választásokat követően történt meg, addig 2014-ben már azokat megelőzően, így biztosítva egyfajta véleménynyilvánítási lehetőséget a választópolgárok számára az új európai politikai vezető személyét illetően is.34 Először a Bizottság elnökének a megválasztása történik meg.
A Tanács a megválasztott elnökkel közös megegyezésben elfogadja azon további szemé-lyeket tartalmazó listát, akiket a Bizottság tagjaivá javasol kinevezni. Az Európai Parlament informális szerepe egyre inkább növekszik az egyes biztosjelöltek jóváhagyásakor, hiszen a jelöltek Európai Parlament általi meghallgatása miatt több esetben kellett a tervezett
30 Peers 2014; Felföldi 2011, 278–281.
31 Az ír népszavazás során tett ígéretek egyike volt, hogy a Lisszaboni Szerződés által előirányzott változások-tól függetlenül az Európai Tanács 2014-et követően is megtartja az „egy tagállam, egy biztos” elvét, amely meg is történt. Lásd: Curtin 2009, 98.; Peers 2014, 41.; Peterson 2017, 351.
32 EUSZ 17. cikk (5) bekezdés.
33 EUSZ 17. cikk (7) bekezdés.
34 Peers 2014, 43–44.
portfólióelosztás megváltoztatásáról, új biztosjelöltről dönteni.35 Végül az elnöknek, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének mint a Bizottság tagjának, valamint a Bi-zottság többi tagjának mint testületnek a jóváhagyásáról az Európai Parlament szavaz, majd e jóváhagyás alapján a Bizottságot az Európai Tanács nevezi ki minősített többséggel.36
Az Európai Bizottság politikai elszámoltathatósága jegyében az Európai Parlament jogosítványai nem pusztán a Bizottság megbízatásának létrejöttéhez, hanem annak műkö-déséhez is kötődnek. Ennek megfelelően az Európai Bizottság testületileg a Parlamentnek tartozik felelősséggel, amely nyilvános ülésén megvitatja a Bizottság által hozzá benyújtott éves általános jelentést.37 Emellett az Európai Parlamentnek arra is lehetősége van, hogy a Bizottsággal szembeni bizalmatlansági indítványt fogadjon el.38 Ha a bizalmatlansági indítványt a leadott szavazatok kétharmadával és az Európai Parlament tagjainak többsé-gével elfogadják, a Bizottság tagjainak testületileg le kell mondaniuk.39 Ennek gyakorlati megvalósulására még a Santer-bizottság előzetes lemondása okán sem került sor, bár a bi-zalmatlansági szavazás alkalmazása akkor elméletileg már felmerült.40
Az ismertetett jelölési és jóváhagyási renden túl a biztosok kiválasztását illetően a Szer-ződések viszonylag általános kritériumokat tartalmaznak. Így a biztosokat általános alkal-masságuk és európai elkötelezettségük alapján olyan személyek közül kell kiválasztani, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség.41 Emellett pedig a Bizottság tagjai nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat semmilyen kormánytól, intézménytől, szervtől vagy más szer-vezettől, valamint tartózkodniuk kell a kötelezettségeikkel vagy a feladataik ellátásával össze-egyeztethetetlen cselekedetektől.42 Mindezt a Szerződések annyiban egészítik ki a tagállami befolyásolás oldaláról, hogy a tagállamokkal szembeni általános követelményként rögzítik e függetlenség tiszteletben tartását, valamint azt, hogy megkíséreljék befolyásolni a Bizottság tagjait a feladatuk ellátása során.43 A gyakorlati tapasztalatok szerint a tagállam érdekében való biztosi fellépés viszonylag ritka jelenség.44 Ennek egyfajta biztosítéka is lehet, hogy a tagállami kormányok összetételével ellentétben a biztosok nem egy győztes párt vagy koa-líciós partnerek pártjaiból érkeznek, hanem adott esetben eltérő tagállami politikai pártokból.
A függetlenségi és integritási követelmények hasonlóképpen felmerülhetnek a biztos szakterületével (portfóliójával) összefüggésben. Az egyes portfóliók kijelölése során sze-repet kaphatnak a tagállami érdekek. Az adott tagállami delegálthoz való rendelése poli-tikai kérdés is, hiszen nem ugyanolyan súlyúak az egyes szakterületek. Ennek megfelelően alakul át a portfóliók rendszere minden új Bizottság felállásakor. E portfóliók elosztása erősen a Bizottság elnökének döntésétől45 függ, illetve attól, hogy az Európai Parlament előtti meghallgatás alkalmával mennyire mutatkozik jártasnak az adott biztosjelölt a kijelölt
35 Peers 2014, 44.
36 EUSZ 17. cikk (7) bekezdés.
37 EUSZ 17. cikk (8) bekezdés; EUMSZ 233. cikk.
38 EUSZ 17. cikk (8) bekezdés.
39 EUMSZ 234. cikk (2) bekezdés.
40 Peers 2014, 45.
41 EUSZ 17. cikk (3) bekezdés.
42 EUSZ 17. cikk (3) bekezdés.
43 EUMSZ 245. cikk (1) bekezdés.
44 Thompson 2008, 169. Idézi: Chalmers–Davies–Monti 2014, 64.
45 EUMSZ 248. cikk.
59 Az Európai Bizottság
portfólió tekintetében. A portfólió adott személyhez rendelése során természetesen törekedni kell arra is, hogy az adott piaci ágazattal szembeni függetlenségi és integritási követelmé-nyeknek megfelelő jelölt kerüljön biztosi pozícióba. A Bizottság tagjai hivatali idejük alatt nem folytathatnak semmilyen egyéb – akár kereső, akár ingyenesen végzett – foglalkozást.
Hivatalba lépésükkor ünnepélyesen kötelezettséget vállalnak arra, hogy hivatali idejük alatt és után tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeiket és különösen azt, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan járnak el kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban.46
A biztosok megbízatása többféle módon szűnhet meg:
• ha a Bizottság valamely tagja már nem felel meg az említett feladatok ellátásához szükséges feltételeknek,
• ha súlyos kötelezettségszegést követett el, akkor a Bíróság47 a Tanács egyszerű több-séggel elfogadott kérelmére vagy a Bizottság kérelmére felmentheti hivatalából,48
• halálukkal,
• a megbízatási idő lejártával vagy
• lemondással (utóbbi esetkörbe értendő a bizalmatlansági indítvány jóváhagyása).49 A Bizottság elnöke – ellentétben az egyes biztosokkal – nem rendelkezik külön portfó-lióval, ugyanakkor meghatározó a szerepe a Bizottság egész működése szempontjából.
Legfontosabb feladatai az alábbiak:
• meghatározza a Bizottság működésére vonatkozó iránymutatásokat, amely felöleli a munkarend meghatározását, az éves munkaprogramok kialakításában is meg-határozó a szerepe;50
• megállapítja a Bizottság belső szervezetét, valamint kinevezi a Bizottság alelnö-keit.51 A Bizottság felállításakor az elnök gondoskodik az egyes biztosokhoz tör-ténő portfólió hozzárendeléséről, a Bizottságra háruló feladatok csoportosításáról és a Bizottság tagjai közötti elosztásáról. Ezeket a Bizottság hivatali ideje alatt az elnök megváltoztathatja.52 A Bizottság tagjai az elnök által számukra megálla-pított feladatokat az elnök irányításával látják el. Ugyanakkor ez feszültségekhez is vezethet az adott portfólióért felelős biztossal, ha egyes témákat az elnök felkarolva saját magához von, szorgalmazva a bizottsági döntéshozatalt;53
• ha az elnök erre felhívja, a Bizottság tagjának be kell nyújtania lemondását;54
• képviseli az Európai Bizottságot a kormányfők részvételével zajló találkozókon;
• felel a Bizottság által végzett tevékenységért.55
46 EUMSZ 245. cikk (2) bekezdés.
47 A biztos felmentésére vonatkozó példaként lásd: Cresson biztos ügye (C-432/04, Commission v. Cresson, EU:C:2006:455).
53 Chalmers–Davies–Monti 2014, 64.
54 EUSZ 17. cikk (6) bekezdés.
55 Chalmers–Davies–Monti 2014, 65.
Az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője eredetileg az Amszterdami Szerző-déssel mint a Tanács képviselője jelent meg, egyértelműen annak céljából, hogy a soros elnökségek rotációja helyett egy személy felelősségi körébe tartozzanak a külpolitikai kérdések.56 Ugyanakkor változatlanul megmaradt a soros elnökségek rendszere is a Ta-nácsban, így a Lisszaboni Szerződéssel az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője személyében egy olyan poszt született meg, amely kettős kötődésű. Ennek megfelelően a főképviselő a Szerződések rendelkezése alapján egyszerre tölti be a Bizottság alelnöki posztját (ebben a tekintetben nincs az elnöknek kinevezési joga), valamint a Külügyek Tanácsának elnöki tisztségét is.57 Kettős funkciójából fakadóan a főtanácsadó megbíza-tása egyértelműen eltér a Bizottság egyéb tagjainak megbízatásától:
• kinevezésére a Bizottság elnökének egyetértésével az Európai Tanács jogosult mi-nősített többségű döntéssel;
• megbízatását az Európai Tanács ugyanilyen eljárás keretében szüntetheti meg, il-letve ezt az eljárást követik, ha lemondásra hívja fel a Bizottság elnöke;58
• lemondása, felmentése vagy halála esetén hivatali idejének fennmaradó részére a fenti eljárásnak megfelelően új külügyi és biztonságpolitikai főképviselőt kell kinevezni;59
• az Európai Parlament által jóváhagyott bizalmatlansági indítvány esetén az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének le kell mondania a bizottsági tag-ságról.60