• Nem Talált Eredményt

A nemzetközi szerződések megkötése

In document Az Európai Unió intézményrendszere (Pldal 194-197)

7. A nemzetközi szerződések megkötése és döntéshozatal a közös kül- és biztonságpolitika területén

7.1. A nemzetközi szerződések megkötése

Az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodás megkötésére, ha annak megkötését valamely uniós jogalkotási aktus írja elő, vagy ha az hatásköreinek belső gyakorlásához szükséges, illetve annyiban, amennyiben az a közös szabályokat érintheti, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatja.1 Az Unió által megkötött megállapodások egyaránt kötelezők az Unió intézményeire és tagállamaira nézve.2

A nemzetközi szerződések megkötésének rendjét főszabály szerint az Európai Unió részéről az EUMSZ 218. cikke szabályozza. A nemzetközi szerződések létrejötte rendszerint az alábbi sémát követi:

• tárgyalás,

• aláírás,

• megkötés.

A tárgyalások megnyitásához a Tanács határozata szükséges, amelyet az intézmény a Bi-zottság vagy – amennyiben a tervezett megállapodás kizárólag vagy túlnyomórészt a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozik – az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője ajánlása alapján hoz meg. A Bíróság joggyakorlata értelmében a Tanács határozata akkor is szükséges, ha a nemzetközi megállapodás tárgya olyan, amelyben a belső hatásköröket kizárólag a Bizottság gyakorolja (például versenyjog).3 A Tanács határozata alakszerűsé-gekhez nincsen kötve, azaz nem feltétlenül szükséges jogi aktus elfogadása. A határozatban a Tanács kijelöli – a tervezett megállapodás tárgyától függően – az Unió főtárgyalóját vagy tárgyaló küldöttségének vezetőjét.

A Tanács a főtárgyaló számára irányelveket határozhat meg, és különbizottságot jelölhet ki, amellyel a tárgyalások folytatása során egyeztetni kell. Jogi értelemben a fő-tárgyaló számára meghatározott irányelvek nem kötelezők, azonban az attól való eltéréssel a főtárgyaló azt kockáztatja, hogy a Tanács később megtagadja a megállapodás aláírását.

Az intézmények közötti jóhiszemű együttműködés elve is azt követeli meg, hogy a főtár-gyaló haladéktalanul jelezze a Tanácsnak vagy a kijelölt különbizottságnak, hogy az irány-elvek a tárgyalás során nem tarthatók, és adott esetben kérje azok felülvizsgálatát. A Tanács az irányelveket saját kezdeményezésére is bármikor felülvizsgálhatja.

1 EUMSZ 3. cikk (2) bekezdés.

2 EUMSZ 216. cikk (3) bekezdés.

3 C-327/91 számú ügy, Francia Köztársaság v. az Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1994:305.

A Szerződések nem biztosítanak kifejezett jogosítványokat az Európai Parlament szá-mára a tárgyalási szakaszban, csak azt, hogy a Parlamentet az eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljeskörűen tájékoztatni kell.4 Ez a tájékoztatási mechanizmus 1964 óta működik a gyakorlatban, amikor Joseph Luns, a Tanács soros elnökségét betöltő Hollandia külügyminisztere kezdeményezésére megkezdődött a Parlament bizottsági szinten történő és titoktartási kötelezettség melletti informálása a társulási megállapodások tárgyalásairól.

A Luns-eljárás néven ismertté vált konstrukciót 1973-ban Tjerk Westerterp (ugyancsak holland külügyminiszter) javaslatára kiterjesztették a kereskedelmi megállapodásokra (Luns–Westerterp-eljárás), majd 10 évvel később a Stuttgarti Nyilatkozattal a Közösségek által kötött valamennyi jelentősebb megállapodásra. A valóságban a tájékoztatás módja és mélysége jelentősen függ a szerződése tárgyától, illetve az érintett parlamenti bizott-ságban uralkodó politikai hangulattól. Kivételes esetekben az Európai Parlament képviselői is részt vehetnek az Unió tárgyalási küldöttségében, azonban ilyenkor nem az egyéni vagy a parlamenti álláspontot, hanem a Tanács által meghatározott irányelveket kell nekik is képviselniük.

A vegyes megállapodások tárgyalása – amelyek részben az Unió, részben a tagállamok hatáskörébe tartozó kérdéseket érintenek – a Bizottság és a tagállamok szoros együttmű-ködését teszi szükségessé. Ilyenkor az is elképzelhető, hogy a tagállamok felhatalmazzák a Bizottságot, hogy a nevükben tárgyaljon. A konstrukció fordított irányban is működik:

azokban a nemzetközi szervezetekben, ahol az EU tagsága a szervezet alapokmányának rendelkezései miatt nem lehetséges (például ILO), az uniós hatáskörbe tartozó megállapo-dások megkötése során a tagállamok járnak el az Unió képviselőjeként.5 A tagállamokat a lojális együttműködés elve értelmében a Tanács által kialakított közös álláspont köti a tárgyalások során.6

A főtárgyaló javaslata alapján a Tanács határozatban felhatalmazást ad a megállapodás aláírására és – amennyiben szükséges – a hatálybalépését megelőzően ideiglenes alkalmazá-sára. Az aláírásra a Tanács általában a Bizottságot vagy a Tanács soros elnökét hatalmazza fel. Az Európai Parlament következetes jogi álláspontja, hogy az ideiglenes alkalmazással járó aláíráshoz a Parlament egyetértése szükséges, csakúgy mint a megállapodás megkötése esetén. A Tanács álláspontja ettől eltérő – arra hivatkozással, hogy az ideiglenes alkalmazás nem jelent végleges kötelezettségvállalást. A gyakorlatban ez utóbbi érvényesül.

Az Európai Unió jogi kötelezettségvállalása a megállapodás megkötésével áll be.

A Tanács a főtárgyaló javaslata alapján a megállapodás megkötéséről határozatot fogad el.

A Tanács határozatának meghozatalához az Európai Parlament egyetértése szükséges a kö-vetkező esetekben:

• társulási megállapodások megkötése;

• az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozására irányuló megállapodás megkötése;

• együttműködési eljárások bevezetése útján külön intézményi keretet létrehozó megállapodások megkötése;

• az Unióra nézve jelentős költségvetési kihatásokkal járó megállapodások megkötése;

4 EUMSZ 218. cikk (10) bekezdés.

5 2/91. számú vélemény, ECLI:EU:C:1993:106.

6 C-246/07 számú ügy, Európai Bizottság v. Svéd Királyság, ECLI:EU:C:2010:203.

195 A nemzetközi szerződések megkötése és döntéshozatal…

• a rendes jogalkotási eljárás vagy a különleges, az Európai Parlament egyetértéséhez kötött jogalkotási eljárás alkalmazási körébe tartozó területekre vonatkozó meg-állapodások megkötése.7

A „jelentős” költségvetési kihatás fogalmát illetően az Európai Parlament és a Tanács el-térő jogértelmezését a Bíróság úgy oldotta fel, hogy a jelentős költségvetési kihatást az EU külső kiadásaihoz mérten kell meghatározni, tekintettel az adott politika kiadásaira is.8

Egyéb esetekben a Tanács a megállapodás megkötéséről az Európai Parlamenttel foly-tatott konzultációt követően határoz. Sürgős esetben a Tanács az egyetértés vagy vélemény megadására határidőt tűzhet, amelynek elmulasztása esetén a Tanács jogosult a határozat meghozatalára. Az Európai Parlament hozzájárulása a nemzetközi szerződések megköté-séhez egyáltalán nem tekinthető formalitásnak. Több nagy horderejű kérdésben a Parlament látványosan szembement a Tanács döntésével, és általában véve is arra kívánta felhasználni egyetértési jogát, hogy befolyásolja a tárgyalások menetét, vagy párhuzamos tárgyalóként lépjen fel.9

A Tanács a nemzetközi szerződések megkötésével kapcsolatos határozatait minősített többséggel hozza. Kivételesen a Tanács egyhangú döntése szükséges a következő esetekben:

• ha a megállapodás olyan területre vonatkozik, ahol az uniós jogi aktusok elfogadá-sához egyhangúságra van szükség;

• a társulási megállapodások esetén;

• a tagjelölt országokkal kötendő együttműködési megállapodások esetén;

• az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozására irányuló megállapodás esetén.10

A Tanács a Bizottságnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a javaslata alapján határozatot fogadhat el valamely megállapodás alkalmazásának fel-függesztésére. Az EU számos nemzetközi szerződése tartalmaz úgynevezett emberi jogi klauzulát, amely súlyos jogsértések esetén lehetővé teszi a megállapodások alkalmazásának felfüggesztését. A felfüggesztés lehetőségével kapcsolatban számos vitatott jogkérdés azo-nosítható. Az Európai Parlament jogi álláspontja szerint a felfüggesztéssel kapcsolatban az EP-nek ugyanazokat a jogosítványokat kellene élveznie, mint a megkötéssel kapcsolatban, a gyakorlatban azonban az Európai Parlamentet a Tanács csak tájékoztatja. Ugyancsak vi-tatott, hogy az emberi jogi klauzulák felhívása esetén az emberi jogok megsértését melyik

7 EUMSZ 218. cikk (6) bekezdés.

8 C-189/97. számú ügy; Európai Parlament v. az Európai Unió Tanácsa, ECLI:EU:C:1999:366.

9 Az EP 2010 februárjában nem adta hozzájárulását ahhoz az átmeneti megállapodáshoz, amely lehetővé tenné, hogy a SWIFT-rendszeren keresztül banki adatokat adjanak át az Egyesült Államoknak. A képviselők nem látták biztosítottnak az adatok védelmét, a kölcsönösség hiányára hivatkoztak, és aránytalannak ta-lálták a rendelkezéseket. Az EP 2012 júliusában elutasította a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodást (ACTA). A megállapodás célja, hogy nemzetközi szinten hatékonyabban lehessen érvényesíteni a szellemi tulajdonjogok védelmét. A megállapodás ellenzői viszont azt kifogásolták, hogy az ACTA a nagyvállalatok érdekeit szolgálja, és az állampolgári jogok sérelméhez vezethet. Az Európai Bizottság korábban az Európai Bíróság elé utalta az ACTA-t, és a Bíróság véleményét kérte az uniós jognak való megfelelésről. Az Európai Parlament azonban úgy döntött, hogy nem várja meg a Bíróság véleményét.

10 EUMSZ 218. cikk (8) bekezdés.

intézmény és milyen eljárási rendben jogosult megállapítani – ez azonban nem a szigorú értelemben vett nemzetközi szerződéskötési problematika része.

Egy tagállam, az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérheti a Bíróság vé-leményét a tervezett megállapodásnak a Szerződésekkel való összeegyeztethetőségéről.

Ha a Bíróság véleménye kedvezőtlen, a tervezett megállapodás csak akkor léphet hatályba, ha azt módosítják, vagy a Szerződéseket felülvizsgálják.11 A Bíróság véleménye akkor kér-hető, ha a megállapodás tartalma már kellő részletességgel ismert, de nem szükséges hozzá a tárgyalások formális lezárása vagy a megállapodás aláírása. A Bíróság a megállapodás Szerződésekkel való összeegyeztethetőségének vizsgálata során az uniós hatáskör meglétét is vizsgálja.12 A megállapodás megkötését követően a Bíróság véleménye már nem kérhető:

ilyenkor a megállapodás megkötésére vonatkozó tanácsi határozattal szemben kezdemé-nyezhető megsemmisítési eljárás.13

Az EUMSZ 207. cikke speciális rendelkezéseket tartalmaz a közös kereskedelem-politika keretében kötött nemzetközi megállapodásokra. E megállapodások megkötésére vonatkozóan ajánlásokat a Bizottság terjeszthet elő, és a tárgyalásokat is a Bizottság folytatja le. A Tanács főszabály szerint minősített többséggel határoz, de egyhangúság szükséges a következő esetekben:

• a szolgáltatások kereskedelme, a szellemi tulajdon kereskedelmi vonatkozásai, vala-mint a közvetlen külföldi befektetések területére vonatkozó megállapodások tárgya-lása és megkötése tekintetében, ha a megállapodás olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek elfogadásához a belső szabályok esetében egyhangúságra van szükség;

• a kulturális és audiovizuális szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó megállapo-dások;

• a szociális, oktatási és egészségügyi szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó megállapodások.14

A közös kül- és biztonságpoltitika területén alkalmazandó speciális szerződéskötési sza-bályokra részletesen lásd a következő alpontot.

In document Az Európai Unió intézményrendszere (Pldal 194-197)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK