Az Európai Parlament képviselői és megválasztásuk

Az EUSZ 14. cikk (2) bekezdése értelmében az Európai Parlament képviselőinek száma (az elnököt is beleszámítva) nem haladhatja meg a 751 főt. Az integráció történetében többször változott a képviselői helyek tagállamok közötti elosztására vonatkozó szabályok elhelyezése. Az Amszterdami és Nizzai Szerződések tagállamokra lebontva rendelkeztek a képviselői helyek számáról, így az elosztás módosítása csak szerződésmódosítással volt lehetséges. A Lisszaboni Szerződés óta az EUSZ csak arról rendelkezik, hogy a polgárok képviselete arányosan csökkenő módon valósul meg úgy, hogy a tagállamonkénti alsó küszöbérték legalább 6 tag, és egyik tagállamnak sem lehet több, mint 96 képviselői helye.

Az Európai Parlament összetételét az Európai Tanács, az Európai Parlament kezdeménye-zésére és vele egyetértésben, az első albekezdésben egyhangúlag elfogadott határozatban határozza meg.³

Az Európai Tanács határozata úgy értelmezi az arányosan csökkenő képviseletet, hogy minél népesebb egy tagállam, annál több képviselői hely illeti meg, ám egyúttal annál több polgárt képvisel egy képviselője. Az így kialakuló aránytalanság nem elhanyagolható:

a négy legnépesebb tagállam az EU lakosságának többségét alkotja, de a demográfiai többség nem eredményez parlamenti többséget. A határozat ugyanakkor utal az intézmények közötti egyensúlyra is, amiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kisebb lélekszámú tagállamok preferálása az EP összetételének meghatározásánál a Tanácsban alkalmazott minősített többségű szavazás nagyobb tagállamokat preferáló rendjének ellensúlyozására szolgál. Az EP-képviselők számát tagállamonként a 2014–2019-es parlamenti ciklusban, illetve az egy képviselőre eső lakosok számát (2017-es népességadatokkal) az alábbi ábra szemlélteti:⁴

3 Az Európai Tanács 013/312/EU határozata (2013. június 28.) az Európai Parlament összetételének megálla-pításáról (HL L 181/57, 2013. 06. 29.).

4 Az Európai Parlament 2018 februárjában elfogadott javaslata a 2019–2024-es ciklusra 705 főre csökkentené a képviselők számát. A javaslat már nem számol az Egyesült Királyságban megválasztott képviselőkkel.

A felszabaduló 73 képviselői helyből 27 helyet a jelenleg alulreprezentált 14 tagállam között osztaná fel, és egyetlen tagállam képviselői helyeinek számát sem csökkentené. Az Alkotmányos Ügyek Bizottsága jelentésében európai listán megválasztható képviselőkre is javaslatot tett, de azt a plenáris ülés leszavazta.

A kézirat lezárásakor az Európai Tanács álláspontja még nem ismert.

73

Németország Franciaország Egyesült Királyság Olaszország Spanyolország Lengyelország Románia Hollandia Belgium Görögország Csehország Portugália Svédország Magyarország Ausztria Bulgária Dánia Finnország Szlovákia Írország Horvátország Litvánia Szlovénia Le�ország Észtország Ciprus Luxemburg Málta

EP-képviselők száma (bal oldali tengely)

Egy képviselőre eső lakosok száma (ezer főben, jobb oldali tengely) 2. ábra

Az EP-képviselők száma tagállamonként a 2014–2019-es  parlamenti ciklusban, illetve az egy  képviselőre eső lakosok száma

Forrás: saját szerkesztés

Az Európai Parlament tagjait közvetlen és általános választójog alapján, szabad és titkos választásokon, ötéves időtartamra választják.⁵ A Tanács az Európai Parlament javaslata alapján és a tagjai többségével elfogadott egyetértését követően, különleges jogalkotási eljárás keretében egyhangúlag megállapítja a szükséges rendelkezéseket ahhoz, hogy az EP- képviselők megválasztása valamennyi tagállamban egységes eljárás szerint vagy va-lamennyi tagállamban közös elveknek megfelelően megtartható legyen. E rendelkezések azt követően lépnek hatályba, hogy azokat a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően jóváhagyták.⁶ Az Amszterdami Szerződést megelőzően a Szerződések „egy-séges eljárás” megállapítását irányozták elő, azonban ez többszöri kísérlet ellenére sem járt sikerrel.

A közös elveket meghatározó 2002. évi tanácsi határozat⁷ értelmében minden tagál-lamnak arányos képviseleten alapuló rendszert (arányos listás rendszer vagy egyéni átvihető szavazat) kell alkalmaznia. A tagállamok a helyek kiosztására megállapíthatnak egy 5%-ot meg nem haladó, minimális küszöbértéket. Számos tagállam alkalmaz ilyen küszöbértéket,

5 EUSZ 14. cikk (3) bekezdés.

6 EUMSZ 223. cikk (1) bekezdés.

7 A Tanács 2002/772/EK, Euratom határozata (2002. június 25., illetve szeptember 23.) a 76/787/ESZAK, EGK, Euratom határozathoz csatolt, az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány módosításáról (HL L HL L 283/1, 2002. 10. 21; magyar külön-kiadás: 1. fejezet, 4. kötet, 137–140.).

amely Franciaország egyes választókerületeiben, Litvániában, Lengyelországban, Szlová-kiában, Csehországban, Romániában és Magyarországon 5%, Ausztriában, Olaszországban és Svédországban 4%, Görögországban 3%, Cipruson pedig 1,8%. Az európai választásokon a legtöbb tagállam egyetlen választókerületként vesz részt. Öt tagállamban (Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Írországban és Olaszországban) azonban az ország területét több regionális választókerületre osztották. Léteznek olyan választó-kerületek is, amelyeket pusztán adminisztratív okokból vagy a pártlisták felosztása érde-kében hoztak létre: Hollandiában 19-et, Németországban 16-ot (csak a CDU/CSU számára), Lengyelországban pedig 13-at.

A tagállamokban 18 év a választójog alsó korhatára, kivéve Ausztriát, ahol ez 16 év.

Minden uniós polgár, akinek a lakóhelye olyan tagállamban van, amelynek nem állampol-gára, a lakóhelye szerinti tagállamban az európai parlamenti választásokon választójoggal rendelkezik és választható ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai.⁸ A Tanács 93/109/EK irányelve harmonizálja az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának gyakorlására vonat-kozó szabályokat. A lakóhely fogalma azonban a tagállamtól függően még mindig eltéré-seket mutat, csakúgy mint a lakóhellyel nem rendelkező személyek választójoga a származás szerinti országban. Egységesen érvényesülő szabály azonban, hogy senki sem szavazhat egynél több tagállamban ugyanazon a választáson.

A szavazás négy tagállamban (Belgiumban, Luxemburgban, Cipruson és Görögor-szágban) kötelező. Ezekben az országokban a szavazási kötelezettség nemcsak az ország állampolgáraira, hanem az ott állampolgársággal nem rendelkező, nyilvántartásba vett uniós polgárokra is vonatkozik.

A szavazók a legtöbb tagállamban preferenciális szavazatokat adhatnak le a listán sze-replő nevek sorrendjének megváltoztatására. Kilenc tagállamban azonban (Németországban, Spanyolországban, Franciaországban, Görögországban, Portugáliában, az Egyesült Király-ságban, Észtországban, Magyarországon és Romániában) a listák zártak. Luxemburgban a választók akár különféle listák jelöltjeire szavazhatnak, Svédországban pedig további neveket vehetnek fel a listákra, vagy neveket törölhetnek ezekről. Máltán, Írországban és Észak-Írországban a választók preferenciájuk sorrendjében tüntetik fel a jelölteket.

Egyes tagállamokban csak politikai pártok és politikai szervezetek állíthatnak jelöl-teket. A többi tagállamban a jelölések akkor is benyújthatók, ha ezeket kellő számú aláírás vagy választó támogatja, egyes esetekben pedig letét is szükséges. A választhatósághoz valamely tagállam állampolgárságával kell rendelkezni. Bármely olyan uniós polgár, aki nem állampolgára a lakóhelye szerinti tagállamnak, de a passzív választójog tekintetében teljesíti mindazokat a feltételeket, amelyeket az adott állam joga saját állampolgárai szá-mára előír, jogosult arra, hogy a lakóhelye szerinti tagállamban az európai parlamenti választásokon választható legyen, kivéve, ha ezektől a jogoktól megfosztották. Senki nem jelöltetheti magát egynél több tagállamban ugyanazon a választáson. Ezen túlmenően a fel-tételek tagállamonként változnak. A tagállamok többségében 18 év a választhatóság alsó korhatára, kivétel ez alól Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Észtország, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia és Szlovákia (21 év), Románia (23 év), valamint Olasz-ország és GörögOlasz-ország (25 év).

8 EUMSZ 22. cikk.

75 Az Európai Parlament

Az EP-választásnak valamennyi tagállamban ugyanarra a csütörtök reggeltől az azt követő vasárnap estéig terjedő időszakra kell esnie, ezen belül a pontos dátumot és idő-pontokat pedig az egyes tagállamok határozzák meg. A 2019. évi EP-választásokra a május 23–26-i héten kerül sor.

Az európai parlamenti képviselő hivatala összeférhetetlen az alábbi tisztségekkel:

• tagállami kormány tagja,

• tagállami parlamenti képviselő,

• a Bizottság tagja,

• a Bíróság bírája, főtanácsnoka vagy hivatalvezetője,

• a Számvevőszék tagja,

• az Európai Központi Bank Igazgatótanácsa tagja,

• európai ombudsman,

• az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága tagja,

• a Szerződések értelmében az uniós alapok kezelése vagy állandó közvetlen irányítási feladat céljából létrehozott bizottságok vagy más szervek tagja,

• az Európai Beruházási Bank igazgatótanácsa, irányítóbizottsága vagy személyzete tagja,

• az Európai Unió intézményei vagy az ezek alá rendelt szakosodott szervek aktív tisztviselője vagy alkalmazottja.

Minden képviselő, akinek a megválasztásáról értesítették a Parlamentet, parlamenti helyének elfoglalását megelőzően írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy nincs más olyan tisztsége, amely összeférhetetlen az európai parlamenti képviselői megbízatással. Ha a nyilvánosság számára rendelkezésre álló forrásokból igazolható tények alapján megállapítják, hogy a kép-viselő az európai parlamenti képkép-viselői megbízatással összeférhetetlen tisztséggel rendel-kezik, a Parlament – az elnöke által nyújtott tájékoztatás alapján – megállapítja a képviselői hely megüresedését. EP-képviselők üzleti érdekeltségeivel kapcsolatos összeférhetetlenségi szabályok nincsenek, azonban az EP-képviselők pénzügyi érdekeltségeikre vonatkozóan nyilatkozatot kötelesek tenni, amely nyilvános. Az összeférhetetlenségtől eltérő jogi prob-léma a képviselők integritása, különös tekintettel a lobbistákkal való kapcsolattartásra.

Erről részletesen lásd a II. rész 11. fejezetét.

A képviselő megbízatása a választásokat követő első parlamenti ülésszakkal kezdődik, és a következő választásokat követő első parlamenti ülésszak megkezdésével ér véget.

A képviselői hely megüresedik a képviselő halálával, lemondásával, illetve mandátumától való megfosztásával. Mandátumtól való megfosztást eredményezhet az, ha tagállami bí-róság az EP-képviselőt büntetőeljárásban a közügyektől eltiltja, ami passzív választójogának korlátozásával jár. A Bíróság joggyakorlata értelmében a mandátumtól való megfosztást nem az Európai Parlament mondja ki, az csupán tudomásul veszi az ezt eredményező tag-állami határozatot.⁹

Az Európai Parlament saját kezdeményezésére különleges jogalkotási eljárás kere-tében elfogadott rendeletekben, a Bizottság véleményének kikérése után és a Tanács egyet-értésével meghatározza a tagjai feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és általános

9 T-353/00 számú ügy, Jean-Marie Le Pen v. Európai Parlament; ECLI:EU:T:2003:112; fellebbezés: C-208/03 P;

ECLI:EU:C:2005:429.

feltételeket.¹⁰ A 2009-ben megkezdett parlamenti ciklus óta az EP-képviselőkre egységes statútum vonatkozik.¹¹ Ez rögzíti, hogy a képviselők szabadok és függetlenek, és semmis az a megállapodás, amely a képviselői mandátumról annak lejárta előtt vagy annak végén történő lemondásra vonatkozik. A képviselők szavazatukat egyenként és személyesen adják le. Megbízások és utasítások nem kötik őket, így semmis az a megállapodás is, amely a mandátum gyakorlásának módjára vonatkozik. A képviselők a függetlenségüket biztosító megfelelő tiszteletdíjra jogosultak, amelynek összege az Európai Unió Bírósága bírói alap-illetményének 38,5 %-a. A tiszteletdíj a közösségi adó hatálya alá tartozik. A képviselők mandátumuk lejárta után átmeneti ellátásra és nyugdíjra jogosultak. A képviselők több jogcímen költségtérítésre is igényt tarthatnak. Az EP-képviselőket sajátos privilégiumok és mentességek illetik meg, ezekről részletesen lásd az I. rész 1. fejezetét.