7. A nemzetközi szerződések megkötése és döntéshozatal a közös kül- és biztonságpolitika területén
7.2. Döntéshozatal a közös kül- és biztonságpolitika területén
A közös kül- és biztonságpolitika viszonylagos különállását a döntéshozatal területén a Lisszaboni Szerződés is fenntartotta. Az EUSZ 31. cikke értelmében a közös kül- és biz-tonságpolitika területén jogalkotási aktusok elfogadása kizárt, az Európai Tanács és a Tanács általános iránymutatásokat és határozatokat fogadhat el – főszabály szerint egyhangúan.
A döntéskezdeményezés monopóliuma e körben nem illeti meg a Bizottságot. Döntést kezdeményezhet bármely tagállam, illetve az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképvi-selője a Bizottság támogatásával vagy anélkül.15 A javaslatokat a tanácsi munkacsoportok,
11 EUMSZ 218. cikk (11) bekezdés.
12 2/94. számú vélemény, ECLI:EU:C:1996:140.
13 3/94. számú vélemény, ECLI:EU:C:1995:436.
14 EUMSZ 207. cikk (4) bekezdés.
15 EUSZ 30. cikk (1) bekezdés.
197 A nemzetközi szerződések megkötése és döntéshozatal…
illetve a Coreper II vizsgálja meg, amelyeket a közös kül- és biztonságpolitika tárgykörébe tartozó ügyek tárgyalása során a főképviselő megbízottai elnökölnek. A Politikai és Biz-tonsági Bizottságnak a Szerződések értelmében nincsen formális szerepe a határozati ja-vaslatok előkészítésében, de a gyakorlatban a munkacsoporti szintről kikerülő anyagokat megvitatja, mielőtt azokat a Coreper elé terjesztené.
Az egyhangú határozat meghozatalát a Külügyek Tanácsában a szavazástól való tar-tózkodás nem akadályozza. A szavazástól való tartar-tózkodás esetén azonban tartar-tózkodásához a Tanács bármely tagja nyilatkozatot fűzhet. Ebben az esetben nem köteles a határozatot alkalmazni, de elfogadja, hogy a határozat köti az Uniót. A kölcsönös szolidaritás szelle-mében az érintett tagállam tartózkodik minden olyan tevékenységtől, amely ellentétes lehet az Uniónak a kérdéses határozaton alapuló fellépésével, vagy azt hátráltathatja, a többi tagállam pedig ezt az álláspontját tiszteletben tartja. Ha a Tanácsnak azok a tagjai, akik tartózkodásukhoz ilyen nyilatkozatot fűztek, a tagállamok legalább egyharmadát és egyben az Unió népességének legalább egyharmadát képviselik, a határozatot nem fogadják el.
A Tanács a főszabálytól eltérően minősített többséggel határoz, amikor
• az Európai Tanácsnak az Unió stratégiai érdekeit és célkitűzéseit meghatározó hatá-rozata alapján az Unió fellépését vagy álláspontját meghatározó határozatot fogad el;
• az Unió fellépését vagy álláspontját meghatározó határozatot az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által benyújtott olyan javaslat alapján fogadja el, amelynek benyújtására a főképviselőt az Európai Tanács saját vagy a főképviselő kezdeményezésére külön felkérte;
• az Unió valamely fellépését vagy álláspontját meghatározó határozat megvalósítá-sára vonatkozó bármilyen határozatot fogad el;
• különleges képviselőt nevez ki.
A minősített többségre vonatkozó szabályt felülírja, ha a Tanács valamely tagja kijelenti, hogy létfontosságú és általa megnevezett nemzeti politikai okokból ellenezni kívánja a mi-nősített többséggel meghozandó határozat elfogadását. Ilyenkor a szavazásra nem kerül sor. A főképviselő az érintett tagállammal intenzív konzultációt folytat a tagállam számára elfogadható megoldás felkutatására. Amennyiben nem jár sikerrel, a Tanács minősített többséggel eljárva kérheti, hogy az ügyet egyhangúlag elfogadandó határozat meghozatala érdekében terjesszék az Európai Tanács elé.
Az Európai Tanács egyhangúlag elfogadott határozatban úgy rendelkezhet, hogy a Ta-nács a fent említettektől eltérő esetekben is eljárhat minősített többséggel. Katonai vagy védelmi vonatkozású határozatok azonban csak egyhangú döntéssel hozhatók meg. Eljárási kérdésekben a Tanács a közös kül- és biztonságpolitika területén is tagjainak többségével határoz.
Az Európai Parlamentet a közös kül- és biztonságpolitika területén még általános konzultációs jog sem illeti meg: az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője csak a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a közös biztonság- és védelempolitika főbb vonatkozásairól és alapvető választási lehetőségeiről köteles konzultálni az Európai Parla-menttel, továbbá folyamatosan tájékoztatnia kell ezen politikák alakulásáról. Az Európai Parlament kérdésekkel fordulhat a Tanácshoz és a főképviselőhöz, illetve számára aján-lásokat tehet. Az Európai Parlament évente két alkalommal megvitatja közös kül- és biz-tonságpolitika – ideértve a közös biztonság- és védelempolitikát is – végrehajtása terén
elért előrehaladást. Az Európai Parlament költségvetési jogosítványainak felhasználásával igyekszik a Tanácsot rákényszeríteni arra, hogy a Szerződésekben előírtnál szélesebb körben vonja be a döntéshozatali folyamatokba.
Az Unió a közös kül-és bizonságpolitika területén egy vagy több állammal vagy nemzetközi szervezettel megállapodásokat köthet. A kizárólag vagy túlnyomórészt kül- és biztonságpolitikára vonatkozó megállapodások megkötésére a Szerződések a rendes eljárástól eltérő szabályokat állapítanak meg. Ezekben az esetekben a javaslatot a Bizottság helyett a főképviselő teheti meg, és a tárgyalások során is a főképviselő jár el. Az Európai Parlament egyetértése nem szükséges a megállapodás megkötéséhez – a Bíróság álláspontja szerint akkor sem, ha a megállapodás nem kizárólag, hanem csak túlnyomórészt vonatkozik a közös kül- és biztonságpolitikára.16
Az Európai Unió Bírósága szűk kivételektől eltekintve a közös kül- és biztonságpoli-tika területén nem rendelkezik hatáskörrel. A kivételek körébe tartozik
• annak biztosítása, hogy a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtása nem sérti az egyéb uniós hatáskörök gyakorlására vonatkozóan előírt eljárások alkalmazását és az intézmények erre vonatkozó hatásköreinek terjedelmét;17
• a természetes vagy jogi személyekre vonatkozóan elfogadott korlátozó intézke-déseket előíró határozatok jogszerűségének felülvizsgálatára irányuló keresetek elbírálása.18
16 C-658/11 számú ügy, Európai Parlament v. az Európai Unió Tanácsa, ECLI:EU:C:2014:2025.
17 EUSZ 40. cikk.
18 EUMSZ 275. cikk.