Az Európai Parlament hatáskörei

Tanácskozási és jogalkotási hatáskörök

Az Európai Parlament általános tanácskozási hatáskörrel rendelkezik: az Unió működésével kapcsolatos bármilyen kérdést megvitathat, és a vitát döntése szerint határozat elfogadásával zárhatja le. A Parlament nem kezdeményezhet jogalkotási eljárást, de tagjainak többségével felkérheti a Bizottságot olyan kérdésre vonatkozó javaslat előterjesztésére, amely megítélése szerint a Szerződések végrehajtása céljából uniós jogi aktus kidolgozását teszi szükségessé.

A Bizottság nem köteles javaslat előterjesztésére. Ha azonban úgy dönt, hogy nem él javas-lattal, ennek okairól tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet.¹²

Az Európai Parlament a rendes jogalkotási eljárásban társjogalkotó, a legtöbb kü-lönleges jogalkotási eljárásban pedig véleményt nyilvánít. A Lisszaboni Szerződés óta a Parlament a rendes jogalkotási eljáráshoz hasonló hatásköröket gyakorol a költségvetési eljárásban is. Az Európai Parlament a nemzetközi szerződések megkötése során is élvez bizonyos jogosítványokat. Ezekről az eljárásokról részletesen lásd a II. rész 2–4. és a II. rész 7. fejezeteit.

Személyi hatáskörök

Az Európai Parlament választja a Bizottság elnökét az Európai Tanács javaslatára. Az Eu-rópai Tanács javaslatát az euEu-rópai parlamenti választások figyelembevételével és a megfelelő egyeztetések lefolytatása után teszi meg. A jelöltet az EP elnöke felkéri, hogy tegyen nyilat-kozatot, és ismertesse politikai irányvonalait a Parlament előtt. A nyilatkozatot vita követi.

A Parlament tagjainak többségével, titkos szavazással választja meg a Bizottság elnökét.

10 EUMSZ 223. cikk (2) bekezdés.

11 Az Európai Parlament 2005/684/EK, Euratom határozata (2005. szeptember 28.) az európai parlamenti kép-viselők statútumának elfogadásáról (HL L 262/1, 2005. 10. 07.).

12 EUMSZ 225. cikk.

77 Az Európai Parlament

A Bizottság többi tagja esetében – akiket a Tanács jelöl a tagállamok javaslatai alapján a Bizottság megválasztott elnökével egyetértésben – a Parlament a jóváhagyásról dönt, a ki-nevező az Európai Tanács.¹³ Az Európai Parlament e jogköréhez kapcsolódóan kialakította a biztosjelöltek szakbizottsági meghallgatásának rendszerét. A biztosjelölteket a valószínű portfóliójuk szerint illetékes parlamenti állandó bizottság vagy bizottságok hallgatják meg, és a jelölt alkalmasságáról kialakult álláspontjukat az Elnökök Értekezletének továbbítják.

Ezt követően a Bizottság megválasztott elnöke a Parlament plenáris ülésén bemutatja a biz-tosjelöltek teljes testületét és programjukat. A bemutatást vita követi. A Parlament a leadott szavazatok többségével, név szerinti szavazással dönt arról, hogy megadja-e jóváhagyását megválasztott elnök és a biztosjelöltek testületként való kinevezéséhez. A biztosjelöltek parlamenti jóváhagyása nem formalitás. Több biztosjelölt visszalépésére vagy feladatkörök átcsoportosítására került sor a szakbizottságok véleménye alapján, illetve a parlamenti jóvá-hagyás megtagadásának reális veszélye miatt.

A biztosjelöltek meghallgatásával kapcsolatos jogi probléma, hogy a Bizottság kolle-giális testület, amely a Bizottság elnökének politikai irányítása alapján működik, vagyis a jelölteknek a meghallgatás során tett esetleges kötelezettségvállalásai vagy nyilatkozatai nem tekinthetők a Bizottság kötelezettségvállalásának. Ennek ellenére a biztosjelöltek által a meghallgatások során tett vállalásokat és megfogalmazott prioritásokat a Bizottsággal folytatott éves strukturált párbeszéd keretében az illetékes bizottság a biztosi megbízatás teljes ideje alatt vizsgálja.¹⁴

A Tanácsnak a Számvevőszék tagjainak kinevezése során konzultálnia kell az Európai Parlamenttel.¹⁵ Az Európai Parlament a Számvevőszék tagságára jelölt személyeket fel-hívja, hogy jelenjenek meg a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság előtt, és válaszoljanak e bizottság tagjainak kérdéseire. A bizottság a jelölésekről külön, titkos szavazással dönt, és ajánlást tesz a Parlamentnek, hogy a jelölést jóváhagyja-e. Az EP a jelölésekről külön, titkos szavazással dönt. Ha a Parlament által elfogadott vélemény kedvezőtlen egy jelölttel kapcsolatban, az EP elnöke felkéri a Tanácsot, hogy a jelölést vonja vissza, és új jelölést nyújtson be a Parlamenthez. A gyakorlatban az EP eddig három jelölttel kapcsolatban adott kedvezőtlen véleményt, ebből két jelöltet a Tanács ennek ellenére kinevezett.

Az Európai Parlament a Maastrichti Szerződés előkészítése során többször kifejezte igényét, hogy a Számvevőszék tagjaira vonatkozó kinevezési eljárás analógiájára véleményt nyilváníthasson az Európai Unió Bírósága bírói és főtanácsnoki posztjaira tett jelölésekről.

Ez az igény a Bíróság heves ellenállásába ütközött, és a Szerződések ilyen irányú módosí-tása lekerült a napirendről. A Bíróság álláspontja szerint a Bíróság tagjaival szemben elvárt függetlenség és pártatlanság követelményeivel összeegyeztethetetlen lenne, hogy olyan in-tézmény tagjainak kérdéseire válaszoljon a jelölt, amely később félként jelenhet meg előtte egyes eljárásokban.¹⁶ Az érvelést megerősíti az a tény is, hogy a Bíróság tagjait a Számve-vőszék tagjaival ellentétben nem a Tanács nevezi ki, hanem a tagállamok kormányai közös megegyezéssel, vagyis a Bíróság személyi összetétele minden más uniós intézménytől

13 EUSZ 17. cikk (7) bekezdés.

14 EP eljárási szabályzat, VI. melléklet, 6. cikk.

15 EUMSZ 286. cikk.

16 Rapport de la Cour sur certains aspects de l’application du traité sur l’Union européenne, mai 1995, Revue trimestrielle de droit européen 1995, § 17.

független. Az EP ugyanakkor érintett annak a hétfős bizottságnak a munkájában, amelynek feladata, hogy a Bíróságra és a Törvényszékre bíráknak vagy főtanácsnokoknak jelölt sze-mélyeknek a feladatra való alkalmasságáról előzetesen véleményt nyilvánítson: ennek tagjai közül egy személyre a Parlament tesz javaslatot.¹⁷

Az Európai Központi Bank elnöke, alelnöke, igazgatósági tagja, illetve az egyes gaz-dasági kormányzásért felelős testületek tagjainak¹⁸ kinevezése során ugyancsak konzultálni kell az Európai Parlamenttel. Az Európai Parlament a jelölt személyeket felhívja, hogy jelenjenek meg a Gazdasági és Monetáris Bizottság előtt, és válaszoljanak e bizottság tag-jainak kérdéseire. A bizottság a jelölésekről külön, titkos szavazással dönt, és ajánlást tesz a Parlamentnek, hogy a jelölést jóváhagyja-e. Az EP a jelölésekről külön, titkos szavazással dönt. Ha a Parlament által elfogadott vélemény kedvezőtlen egy jelölttel kapcsolatban, az EP elnöke kéri a javaslat visszavonását és új jelölés benyújtását a Parlamenthez.

Ellenőrzési hatáskörök

Az Európai Parlament ellenőrzési hatásköreit változatos eljárási rendben és szervezeti meg-oldásokkal gyakorolja:

• bizalmatlansági indítvány elfogadásával elmozdíthatja a Bizottságot mint testületet (erről részletesen lásd az I. rész 5. fejezetét);

• vizsgálóbizottságot hozhat létre (erről részletesen lásd a következő alpontot);

• szóbeli és írásbeli kérdéseket intézhet a Tanácshoz, a Bizottsághoz, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez, illetve az Európai Központi Bankhoz;

• az ombudsman közreműködésével kivizsgálja az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíró-ságát – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszo-kat;¹⁹

• petíciókat fogad az Európai Unió tevékenységi területére tartozó ügyekben.²⁰ A szóbeli és írásbeli kérdések rendszere az Európai Parlamentben az alábbiak szerint alakul:

• Írásbeli kérdés: írásbeli választ igénylő kérdést bármely képviselő tehet fel, ezek száma képviselőnként három hónapos időszakonként legfeljebb 20 lehet. A kér-dések elfogadhatóságáról az EP elnöke határoz. A címzett a kérdésre hat héten belül köteles válaszolni, az elsőbbségi kérdések esetén (ezek száma havonta legfeljebb egy lehet) a válaszadási határidő három hét. A határidőn belül meg nem válaszolt kérdéseket az illetékes bizottság soron következő ülésén napirendre lehet tűzni.

Az Európai Központi Bankhoz csak írásbeli kérdés intézhető.

17 EUMSZ 255. cikk.

18 Az egységes felügyeleti mechanizmus felügyeleti testületének elnöke és alelnöke; az Egységes Szanálási Mechanizmus Egységes Szanálási Testületének elnöke, alelnöke és feladatukat teljes munkaidőben ellátó testületi tagjai; az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság, Európai Értékpapírpiaci Hatóság, Eu-rópai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) elnökei és ügyvezető igazgatói; és az EuEu-rópai Stratégiai Beruházási Alap ügyvezető igazgatója és ügyvezető igazgatóhelyettese.

19 EUMSZ 228. cikk.

20 EUMSZ 227. cikk.

79 Az Európai Parlament

• Írásbeli választ igénylő, kisebb interpellációk: kisebb interpellációt bizottság, kép-viselőcsoport vagy az összes képviselő legalább 5%-a nyújthat be, és abban kérheti a Parlament tájékoztatását konkrétan megjelölt ügyekben. Az interpellációt az EP elnökéhez kell benyújtani, aki felkéri a címzettet, hogy két héten belül válaszoljon.

Az interpellációt és a választ az EP honlapján közzé kell tenni.

• Írásbeli választ igénylő nagyobb interpellációk vitával: bizottság, képviselő-csoport vagy az összes képviselő legalább 5%-a írásbeli választ igénylő kérdések formájában nagyobb interpellációt terjeszthet elő, és kérheti arról vita tartását.

A kérdésekhez rövid indokolást lehet fűzni. Az interpellációt az EP elnökéhez kell benyújtani, aki tájékoztatja a címzettet a kérdésről, és felkéri, hogy jelezze, megválaszolja-e a kérdést, és ha igen, mikor. A válasz megérkezésekor vagy annak elmaradása esetén a kérdést fel kell venni a Parlament napirendtervezetébe. A vita állásfoglalás elfogadásával is zárulhat. Az interpellációt és a választ az EP hon-lapján közzé kell tenni.

• Kérdések órája: minden plenáris ülésen legfeljebb 90 perces időtartamban le-hetőség van a Bizottsághoz intézett kérdések feltevésére egy vagy több konkrét horizontális témakörben, amelyet a plenáris ülés előtt egy hónappal az Elnökök Értekezlete határoz meg. Az ülésre a horizontális témától függően 2-3 biztost hívnak meg. A kérdések órájának időkeretét nem osztják fel előzetesen. A levezető elnöknek – amennyire lehetséges – biztosítania kell, hogy az eltérő politikai nézetet valló és különböző tagállamokból származó képviselők felváltva tehessék fel kér-déseiket. A képviselőnek egy perc áll rendelkezésére a kérdés megfogalmazására, a biztosnak pedig két perc a válaszadásra. A képviselő legfeljebb 30 másodpercben a fő kérdéshez közvetlenül kapcsolódó kiegészítő kérdést tehet fel. A biztosnak ezt követően két perc áll rendelkezésére a kiegészítő válaszra. A kérdések elfo-gadhatóságáról a levezető elnök dönt. Ugyanebben a formátumban külön időkeret biztosítható a Tanácshoz, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez és az eurócsoport elnökéhez intézett kérdésekre.

• Szóbeli választ igénylő kérdés vitával: bizottság, képviselőcsoport vagy legalább a képviselők 5%-a kérdéseket intézhet a Tanácshoz, a Bizottsághoz vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez, és egyben kérheti, hogy azokat tűzzék a Parlament napirendjére. A kérdéseket az EP elnökéhez kell benyújtani, a napirendre vételről az Elnökök Értekezlete határoz. A Bizottsághoz intézett kér-déseket legalább egy héttel, a Tanácshoz intézett kérkér-déseket pedig legalább három héttel azon ülés előtt kell az érintett címzetthez eljuttatni, amelynek napirendjére kívánják tűzni. A kérdést a plenáris ülésen a kérdésfeltevők egyike fejtheti ki.

A kérdés címzettjének válaszolnia kell. A választ vita követi, amely állásfoglalás elfogadásával is zárulhat.

Az ombudsmant minden európai parlamenti választást követően, a Parlament megbízatá-sának időtartamára választja az EP. Az ombudsman megbízatása megújítható. A választás első lépése a jelölés, amelyre vonatkozóan nyílt felhívást tesznek közzé a Hivatalos Lapban.

A jelölést legalább 40 képviselőnek kell támogatnia, akik legalább két tagállam állam-polgárai közül kerülnek ki. Egy képviselő csak egy jelölést támogathat. Az elfogadható jelölteket a Petíciós Bizottság minden képviselő számára nyilvános ülésén meghallgatja.

Az ombudsmant a képviselők legalább felének jelenléte mellett a leadott szavazatok több-ségével választja a Parlament. Amennyiben több fordulós szavazás szükséges, a harmadik fordulóban már csak a második fordulóban legtöbb szavazatot kapott két jelöltre lehet szavazni. Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és feltételeket az Európai Parlament saját kezdeményezésére különleges jogalkotási eljárás keretében el-fogadott rendeletben, a Bizottság véleményének kikérése után és a Tanács egyetértésével határozza meg.²¹

Az ombudsman a Szerződések szerint különleges jogállással bír, a költségvetés szem-pontjából az uniós intézményekkel azonos megítélés alá esik. Az ombudsman feladatait függetlenül látja el, és egyetlen kormánytól vagy uniós intézménytől sem fogadhat el uta-sításokat. A megbízatás ideje alatt nem tölthet be – sem kereső, sem fizetés nélküli – egyéb politikai vagy közigazgatási tisztséget. Az ombudsmant a Bíróság az Európai Parlament kérelmére felmentheti, ha már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelezettségszegést követett el.

Az ombudsman fő feladata az uniós intézmények és szervek eljárásában felmerülő hivatali visszásságok kivizsgálása. Az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Bíróság nem tartozik az ombudsman hatáskörébe. Az ombudsman nem vizsgálhat bíróság előtt folyamatban lévő vagy bíróságok által már elbírált ügyeket. Az ombudsman nem rendel-kezik hatáskörrel az uniós országok nemzeti, regionális vagy helyi közigazgatásán belül felmerülő hivatali visszásságok kivizsgálására sem, azonban eljárása során a tagállamokat is felszólíthatja adatszolgáltatásra. Hivatali visszásság alatt a nem kielégítő hivatali ügy-intézés vagy az ügyügy-intézés elmulasztása értendő. Ez megvalósul minden esetben, ha egy intézmény vagy szerv nem a jogszabályoknak megfelelően jár el, nem tartja tiszteletben a helyes ügyintézés alapelveit, vagy megsérti az emberi jogokat (például: indokolatlan ké-sedelem, válaszadás elmulasztása, információ kiadásának visszautasítása, hátrányos meg-különböztetés, hatalommal való visszaélés). Az ombudsman vizsgálatainak eredményéről évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek.

Az ombudsman hivatalból és panasz alapján is eljárhat. Panaszt az ügy tudomásra jutásától számított két éven belül nyújthat be bármely uniós polgár vagy az egyik uniós országban lakóhellyel rendelkező személy vagy létesítő okirat szerinti székhellyel rendel-kező szerv – feltéve, hogy előzetesen az érintett intézményt vagy szervet már megkereste a panasz tárgyával kapcsolatban, és azt megfelelően nem orvosolták.

Amennyiben az első vizsgálatok alapján az ombudsman úgy ítéli meg, hogy a panasz elfogadható, és a vizsgálat megindítása megalapozott, az ombudsman tájékoztatja az érintett intézményt vagy szervet a panaszról, és felkéri, hogy megadott határidőn (rendes esetben három hónapon) belül részletes véleményt küldjön a részére. Az ombudsman ezt követően elküldi a véleményt a panaszt benyújtó személynek, aki meghatározott határidőn (rendes esetben legfeljebb egy hónapon) belül előterjesztheti észrevételeit. A vizsgálatok elvégzését követően az ombudsman a következő intézkedéseket teheti:

21 Az Európai Parlament 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozata (1994. március 9.) az ombudsman felada-tainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről (HL L 113., 1994. 05. 04., 15–18.) több későbbi módosítással.

81 Az Európai Parlament

• indokolással ellátott véleménnyel lezárja az ügyet, amelyről értesíti a panaszost és az érintett intézményt;

• az érintett intézményhez címzett ajánlásokat tartalmazó jelentést terjeszthet elő;

az érintett intézménynek vagy szervnek ezt követően három hónap áll rendelkezé-sére, hogy részletes véleményt küldjön az ombudsman részére, amelyben jegyzéket készíthet az ajánlástervezet végrehajtása céljából hozott intézkedéseiről;

• különjelentést készít az Európai Parlament részére, amennyiben a fenti megoldások nem kielégítők; a különjelentés ajánlásokat tartalmazhat;

• amennyiben büntetőjogi érintettségről szerez tudomást, erről haladéktalanul értesíti a nemzeti hatóságokat, valamint értesíti a csalás elleni küzdelemmel foglalkozó, illetékes uniós intézményt is, továbbá adott esetben azt az uniós intézményt vagy szervet is, amelyhez az érintett tisztviselő vagy alkalmazott tartozik.

Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat sze-rinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy egyénileg vagy más polgárokkal vagy személyekkel közösen petíciót nyújthat be az Európai Parlamenthez az Európai Unió tevékenységi területére tartozó és őt közvetlenül érintő ügyben.²² Az alaki feltételeknek megfelelő petíciókat nyilvántartásba veszik, és azokat az EP elnöke a Petíciós Bizottsághoz utalja. A Petíciós Bizottság először a petíció elfogadhatóságáról határoz. Ha a Petíciós Bi-zottság nem jut egyetértésre a petíció elfogadhatóságát illetően, a biBi-zottsági tagok legalább egyharmadának kérelme alapján a petíciót elfogadhatónak kell nyilvánítani.

Az elfogadható petíciókat a Petíciós Bizottság rendes ülésen tartott vita vagy írásbeli eljárás keretében megvizsgálja. Petíciók kivizsgálása, ténymegállapítás vagy megoldások keresése céljából a bizottság tényfeltáró látogatásokat szervezhet az elfogadhatónak nyilvá-nított és a bizottságban már megvitatott petíciók által érintett tagállamokba vagy régiókba, ezekről a látogatásokról a bizottság küldöttségi jelentést fogad el. A viták és a tényfeltáró látogatások alapján a Petíciós Bizottság rövid állásfoglalási indítványt vagy saját kezdemé-nyezésű jelentést terjeszthet a Parlament elé. A bizottság véleményét vagy ajánlását az EP elnöke a Bizottságnak, a Tanácsnak vagy az adott tagállami hatóságnak továbbítja.