í hova a netaláni réclama- í
? <
\ tiókis, bérmentes nyitott
; levélben, intézendők. \
II. Félév, 1882.
TARTALOM. Philosophiai Levelek. — Hol az élet ! ? — A kath. tanitóegyletek országos képviseleti gyűléséről. — Egyházi tudósítások : Budapest. A középiskolai törvényjavaslat és a protestánsok. — Eger. Az egri egyházmegyei irodalmi
egylet gyűléséről. — Berlin. Az 1882. május 31-iki törvény. — Irodatam. — Vegyesek.
Philosophiai Levelek.
B . . . CZ, 1882. april 15.
N a g y s á g o s és főtisztelendő szerkesztő u r !
H á l á s szivvel emlékszem vissza folytonosan azon boldog évekre, melyeket nagyságod szemei e l ő t t t ö l t ö t t e m , és azon soha eléggé meg nem é r -demelhető j ó i n d u l a t r a , melylyel n a g y s á g o d cse-kélységemet t ö b b a l k a l o m m a l b u z d í t o t t a és szerény irodalmi k í s é r l e t e i m b e n engem bölcs ú t m u t a t á s s a l vezérelt, később pedig n é h á n y g y a r l ó czikkem előtt k i t ű n ő l a p j á n a k , a ,Religio nak h a s á b j a i t megnyi-t o megnyi-t megnyi-t a . Nem azérmegnyi-t m o n d o m el ezekemegnyi-t, hogy képzelmegnyi-t dicsőségről á b r á n d o z v a a m a g a m h i ú s á g á t t á p l á l j a m ; hanem, h o g y annak, a kit a hála és köszönet illet, a szeretet és tisztelet a d ó j á t lerójjam. Nem én v o l t a m az első, nem is az utolsó, a k i t n a g y s á g o d szeretettel b u z d í t o t t a t u d o m á n y o k m ü v e l é s é r e ; a kinek lelkébe a s a j á t f e n n k ö l t lelkesedését az egy-ház sz. ü g y e és a k a t h . s a j t ó fölséges föladata i r á n t átlehelni igyekezett. De t u l a j donképen n a g y s á g o d azon szép j e l l e m v o n á s á t , hogy m i n t a kath. i r o d a -lom edzett harczosa, nemes hévvel b u z d í t j a az i f j ú ságot az irodalom m ü v e l é s é r e és a keresztény t u -d o m á n y á p o l á s á r a , a „Religio-1 t. közönsége u g y is jól ismeri. E r r ő l nem is kell b ő v e b b e n szólanom.
Szándékom i n k á b b csak az, hogy kiemeljem nagy-ságod azon lelkes b u z g ó s á g á t , melylyel a ..Religio ban" a Jcath. philosophia mennél terjedtebb müvelését és
a liazai tudományosság talajában való meggyökerezteté-sét szakadatlan hangoztatni meg nem szűnik. És ennek f ö é r d e m é t a b b a n látom, h o g y m i g n a g y s á g o d az u j a b b kath. philosophiai i r o d a l o m m o z g a l m a i t
min-dig éber szemmel kiséri és a közönséget tájékoz-t a tájékoz-t j a , mászrésztájékoz-t. ú tájékoz-t m u tájékoz-t a tájékoz-t á s s a l szolgál azoknak, kik a philosophia t a n y u l m á n y o z á s á t kath. alapon foly-t a foly-t n i ó h a j foly-t j á k ; nem engedi kialudni a hazai foly-tudomány férfiai előtt azon élesen ragyogó fáklyát, melyet szentsé-ges atyánk, X I I I . Leó „Aeterni Patrisu halhatatlan dicsőségre méltó encyclicájában meggyújtott. N a g y s á g o d s z a k a d a t l a n u l hirdeti az „ A n g e l u s Scholae" dicső-ségét és tanait, m e l y e k b e n a keresztény t u d o m á n y alapkövei rejlenek. Szívesen vallom meg, hogy én is egy vagyok azok közül, kiket nagyságod lelkes intései és bölcs u t m u t a t á s a i i s t á p o l t a k a kath. phi losophia t a n u l á s á b a n ; örömest kisérem figyelem-mel h á r o m év óta azon mozgalmakat, figyelem-melyek ha-z á n k b a n a philosophia jóha-zan haladása és n é p s ha-z e r ű v é tétele u t j á n m e g i n d u l t a k . Ha nagyságod szives lesz ezen n é h á n y levél s z á m á r a a „ R e l i g i o " h a s á b j a i t m e g n y i t n i , g y a r l ó t e h e t s é g e m szerint szeretnék szá-mot adni arról, a mit a hazai m o z g a l m a k r a nézve m e g j e g y e z n i valónak t a l á l t a m , a z u t á n ó h a j t a n á m ezen mozgalmak f o n t o s s á g á t egy philosophiai t é t e l , illetőleg p r o b l é m a összehasonlító v i z s g á l a t á v a l is k i -t ü n -t e -t n i . Képzelem, hogy n a g y s á g o d m i n d e n j ó
in-d u l a t a in-daczára is gonin-dol v a l a m i t a r r a nézve, hogy én falusi észszel egy n a g y o b b fontosságú bölcsé-szeti k é r d é s f á j á b a v á g o m g y a r l ó fejszémet. De re-mélem, g y a r l ó s á g o m a t részben pótolni fogja a j ó a k a r a t és ha s i k e r ü l n i f o g a k é r d é s n e k egy eddig kellő figyelmet nem nyert, o l d a l á r a i r á n y í t a n i a t.
közönség figyelmét, leveleim czéljokat teljesen el-érték.
Nem hizelgek m a g a m n a k azzal, hogy e l ő b b r e viszem csak egy kis lépéssel is a t u d o m á n y t és ta-l á n a m e t h a p h y s i k a v a ta-l a m e ta-l y n a g y p r o b ta-l é m á j á r a
4
adok eddig nem h a l l o t t íeleletet ; sőt i n k á b b meg-vallom, hogy szegényes felfogású tanulónak szegődtem be abba az iskolába, melynek ragyogó napja a fuies sanctissima-, ez „a Sidus amicum", mely világosan mu-tatja a hitből élő lelkeknek, hol van a „portus veritatistc, abba az iskolába, melyben a „sidus amicum" vezér fénye mellett tanit századok óta az „Angelus Scholaea ki-nek tanaihoz m a j d akkor fognak v i s s z a t é r n i k o r u n k k e v é l y t u d o m á n y á n a k herosai, midőn v é g r e az em-beriség, kinos csalódásából keserűen fölébredve, eget és Istent o s t r o m l ó t u d o m á n y u k n a k k i a d j a az útlevelet. Még akkor is, midőn azon t u d o m á n y n a k egyik herosát, melynek nem világit a „Sidus ami-c u m " , az „ A n g e l u s Sami-cholae" lángeszéhez mérem, nem beszélek hallatlan dolgokat, hanem készséggel követem „expositionem doctorum, quos a n t i q u i o r t ú l i t aetas et firmavit auctoritas v e r i t a t i s . " T u d o m ugyanis, hogy az embereket nem az boldogítja, a mi u j , hanem, a mi i g a z ; azért szívesen keresem a r é g i igazságot és n e m a h a m i s ú j s á g o t ; elmondom azt, a mi régi, de igaz „diverso stylo, non diversa fide, u t ad p l u r i m o s res ipsa perveniat, ad alios sic, ad alios a u t e m sic", m i n t sz. Ágoston m o n d j a . (De T r i n i t . I. I. c. 3.) Hiszen kivált manap, m i d ő n foly-ton f o l y v á s t t e r j e s z t i k „diverso s t y l o " a „diversa fidesL'-t, okvetetlenül szükséges, hogy, a ki az igaz-ságot keresi, hallgasson a régi, liosszu időn kipró-b á l t és meg nem dőlt t e k i n t é l y e k s z a v á r a ; ma, mi-dőn ..Seductores proficiunt in peius, errantes et alios in errorem m i t t e n t e s . "
Ha k o r u n k p h i l o s o p h i á j a a tévedések mérhetet-len tengeréről szerencsésen visszatérem! az igaz-s á g révébe, a igaz-szilárd a l a p e l v e k b ő l f e j l ő d ö t t régi t u d o m á n y h o z : akkor nem lesz t ö b b é a bölcsészet, Schelling szomorú vallomása szerint, az emberi szellem Odysseája, melyben ez m a g á t keserű önesal ó d á s á b a n foönesalytonosan k e r ü önesal v e nyomozza. U g y önesal á t -szik m á r a modern bölcsészet vitte a n n y i r a , m i n t Odysseus, midőn az egyszemű Cyclopsnak szemét k i s z ú r v á n annak b a r l a n g j á b ó l kimenekült, m e r t a bölcsészet is m e g v a k í t o t t m á r s z á m t a l a n t a maga Cyclopsai közöl, az az lerontotta t e k i n t é l y ö k e t ; de most meg e l j u t o t t a szép tengeri n y m p h a , Kalypso, f o g s á g á b a és ennek csábjai t a r t j á k fogva, m i n t Odysseust, ki h a j ó j a r o m j a i r ó l a n y m p h a szigetére m e n e k ü l t . No de b í z z u n k ! Odysseus bolyongásának
is az lett a vége, hogy visszatért Penelopéjéhez, hű hitveséhez. Talán nem csalódunk, ha á l l í t j u k , Ka-lypso b á j j a i t u n n i kezdi ez a t u d o m á n y is, és, m i n t Odysseus, szomorúan ü l v e a t e n g e r p a r t j á n , vissza
sóhajt háza boldogságához, h ü Penelopéjéhez, a ke-r e s z t é n y s é g „ S i d u s amicutnához." Valóban a philo sophiának jelenében nem lehet öröme és b o l d o g a b b jövőhöz is csak u g y lehet reménye, ha visszatér a r é g i j ó idők boldog v i l á g á b a és i s m é t fölkeresi a sziklaerös alapköveket, melyek h a l a d á s á n a k a l a p u l vetendők.
Igaz hősi harezot kelt addig vivni. mig le nem lesznek rontva a szép, de hitvány épületek, melyeket az újkor az emberi ész dicsőségének hirdetésére posványos talajra emelt ; de végre is a munkát, mely elől kitérni ugy is lehetetlen, jobb minél előbb megkezdeni. Sok fél-t é k e n y e n i m á d o fél-t fél-t b á l v á n y n a k kell a m a g a nimbu-sával e g y ü t t hazánk t u d o m á n y o s v i l á g á b a n is rom-ba omolnia, hogy a t u d o m á n y csarnokairom-ban, a ma-g u k fényében, m e ma-g u j u l t i f j ú s á ma-g ma-g a l és szépséma-gma-gel r a g y o g j a n a k az igaz t u d o m á n y régi oszlopai. F á j n i fog s z á m t a l a n szívnek a dicsfénynyel övezett
bál-ványok r o m b a hullása, de ez a f á j d a l o m keserű or-vosság lesz az egészséges felüdüléshez.
Ne vegye rosz néven nagyságod, hogy ez a be-vezető levél i l y hosszúra n y ú l t , jövőre m a j d t ö b b e t
mondok kevesebb áradozással, de ezt a kis előljáró beszédet nem engedhettem el m a g a m n a k , m e r t hiába, csak ily szép helyre, mint a mi kedves „Pte ligiónk", nem illik a m ú g y a j t ó s t u l b e r o n t a n i ; be is kell először kopogtatni.
A v i s z o n t l á t á s i g m a r a d o k k i t ű n ő tisztelet-tel stb. Vogl M.
(Folytatjuk.)
H o l a z é l e t ? ' )
Néhány nap előtt Lacordaire atya conferencziáinak, nevezetesen az 1844, 1845, 1846-ik évieknek lapozgatása közben meg voltam lepve attól a közvetlenségtől, melyet keltenek s attól az igazán bámulatos sajátságtól, hogy a mit mond oly találóan ráillik a mostani viszonyokra. A szent-székről szóló levél (1839) e szempontból tán még feltűnőbb.
Erről akarunk ma néhány szót szólni, hogy olvasóinkat Lacordaire műveinek forgatására buzdítsuk. Lacordaire itt sok tekintetben látnoknak tűnik föl, oly értelemben véve, mely nem foglalja magában a természetfölötti sugallást, hanem a genie előrelátását . . . Ám ítéljen a t. olvasó.
Miután constatálja, hogy „harcz van Európában", hogy „ötven év óta Európa basonlit egy tűzokádóhoz, mely a kitörések ködében füstölög ;" hogy „e harcz mégis nem a népek közt van", mert hisz az emberek közös eredetéről s a fajok testvériségéről való keresztény eszmék még sohasem nyertek nagyobb tért mint jelenleg és „mert a nyelvek kü-lönváltsága a tér távolságával ugyanegy időben csökken,"
Lacordaire igy ir :
„A harcz nem is a királyok közt van. Valami azt ') A gandi Bien Public-ből.
sugallja nekik, hogy a mostani idő nem alkalmas a szom-széd tartományok elvevésére, hogy meggazdagodjanak. Ez-zel nem akarom azt mondani, hogy a nagyravágyás jobban ki van bennök irtva, mint más emberekben, azt sem, hogy alkalmasabb időkre ne lennének terveik. Poroszország, teszem, Németországot hatalma alá keríteni ó h a j t j a , mert a germán egységnek előbbutóbb létre kell jönni, aztán P o -roszország csak annyit ér mint Austria, ha arról van szó, hogy mindent örököljön. Oroszország ugy van meggyő-ződve, hogy aki csak valamely szláv nyelvet beszél, vagy nem hiszi a Szentlélek származását ab utroque, jog szerint az övé, és hogy ő van hivatva Konstantinápolyban feltá-masztani a keleti birodalmat, melynek egyszerre ő lesz pá-t r i á r k á j a és caesárja.
Ezek a megvalósítandó tervek, — ha az Isten ugy akar-ja, és ha az uralkodók tiszteletben tartót loyalitása nem fog tőlük irtózni. Egyébiránt, addig a királyok egyetértenek és ezt jól is teszik."
Ez, ismételjük, 183(5. deczember havában íratott.
Lacordaire atya k i m u t a t j a azután, hogy a harcz to-vábbá nem a királyok s a népek, a monarchia s a köztársa-ság közt van, s igy ír :
„Francziaország tűzhelye az E u r ó p á t tetőtől talpig mozgásba hozó háborúnak, mindamellett Francziaország a világon a lehető legmonarchikusabb ország . . . Egyedül Francziaország j u t o t t azon egységre, mely forrása politikai és értelmi erejének és ennek oka nem teriteri urnának termé-szetében vagy történeti életének eseményeiben rejlik, hanem magában a franczia szellemben, mely tökéletesen világos és logikai lévén, mindig egyenesen megy a czélnak. Tehát, lia egyenesen megyünk a czélnak, mindennek végén az egye-sülést találjuk. í g y a vallásban Francziaország csak katho-likus lehet vagy hitetlen, mert nem létezik valódi középút az egyház egysége s az egyéni ész teljes függetlensége közt.
í g y a politikában csak monarchia vagy chaos, mert nem léte-zik valódi középút az egy fő alá való közös alárendeltség és minden polgárnak radikális függetlensége közt. A köztár-saságok fattyú államok, amint a protestáns egyházak f a t t y ú egyházak, és a népek köztársaságból rendesen fejetlenségbe mentek át, miként a protestánsok az ő csonka hitükből át-mennek a teljes hitetlenségbe.
A harcz, igy folytatja tovább, a zsarnokság s a sza-badság közt sem mondható folyónak, mert „még oly orszá-gokban is, mint Belgium, hol a vallási és polgári szabadság-nak ugyszólvén nincs korlátja, tovább foly a harcz az elmék s akaratok között.
Hogy hol van háború, végre megmondja Lacordaire atya :
Magasabban van az, mint a eszmék, magasabban a ki-rályoknál, magasabban a népeknél ; az emberi elmének két uralmi formája közt : az egyház által katalommá vált hit közt, s a szintén hatalommá vált ész közt, a melynek meg-vannak a maga fejei, gyűlései, tanszékei, szentségei. A harcz a katholikus és a rationalista hatalom közt foly; mind a kettő oly régi, mint a világ. . . A katholikus hatalom isten-től jön a pátriárkák, a zsidó nép és Jézus Krisztus által Dogmája az, hogy az emberi természet nem elég önmagá-nak a dolgok bármely rendjében, azon oknál fogva, mert
í
véges lévén és bukott nincs magában sem önmagának létoka, sem gyógyszere, sem vége. A rationalista hatalom is magas-ból ered : az ördögtől származik mindazok által, kik ke-vélységét utánozták, és dogmája az, hogy az emberi termé-szet elég önönmagának a dolgok minden rendjében, életben és halálban.
A nagy szónok aztán igy f o l y t a t j a :
„A rationalismus elv, az emberi nem öszpontositása ön-magában és társulása kizárólag az anyaggal ; a következmé-nyek, miket már előidézett, a lelki hatalomnak gyöngitése Eu-rópában, és u g y a n a k k o r a polgári tekintély alapjainak leron-tása, mely magát csaknem mindenütt egy nyomasztó milita-rismus által t a r t j a fenn. Működése oly mozgalom, mely a nemzedékeket a kevélység és érzékek ú t j á r a h a j t j a , hol a természetet nagyon sivárnak s a társadalmat nagyon szűknek találván, a f o r r a d a l m a k a t hivják segitségül e kettős korlát ellen. Minden tannak, ha buknia nem akar, a végtelenséget
7 7 O Ö
kell nyújtania az embernek. A rationalismus elveti Istent, a valódi végtelenséget . . . Hiveinek tehát a jövő feneketlen örvényét kell megnyitnia. A jelen előtte nem többé a rend ; az korlát a emberi rendeltetés előtte. . . Lenni szerinte annyi, mint visszatartóztatni az emberi nemet: tehát az Istentől külömbözőleg, ki a világot a chaosból kihúzta, minden dolog-nak kijelölve a maga helyét, a rationalismus oda visszata-szítja a világot, megtámadván még a hely fogalmát is."
Szánakoznunk kell a Lacordaire eszméiben rejlő igaz-ság mélységét felfogni képtelen kis államférfiakon. Á m Bismarck herczeg megérteni látszik, vagy már nincs távol annak megértésétől.
„Poroszország, folytatja Lacordaire, az európai ratio-nalismus élén halad, melynek politikai eredményeit meg-veti. V a g y talán nem ? Tizennégy millió embert alkalmaz
a rationalismus termelésére, háromszázezer katonát meg 7 o biztosan bekövetkező eredményeinek megakadályozására !
Ebben nincs arány."
Vonjuk le a jeles szerzetessel a következményt :
„Ha egyszer majd megértették a tényállást, ha egyszer majd elismerték, hogy a társadalom nem fér meg a rationa-lismussal, hanem egyedül az igaz vallással, mert egyedül ennél van meg az idő egysége az ő történetében, a hely egysége, az ő általános szolgálatában (ministère), a tan egy-sége változatlan hitvallásában, s egyegy-sége maga-magában a pápaság által ; igen, ha egyszser megtették e lépést, majd akkor annak megértésére is fog kerülni a sor, hogy miért szenvedett a katholicismus több századon át csorbát t e r m é -szetes és törvényes befolyásában, hogy aztán annak vissza-szerzési módjára következtessenek. H a az uralkodók, felvi-lágosítva a szerencsétlenség által, ezt meggondolásra mél-t a mél-t j á k , mél-talán bevallják, hogy nagyrészmél-t ez az ő hibájok volmél-t, t. i. az, hogy Európát olyanná tették, amilyen."
Lacordaire k i m u t a t j a aztán, hogy az uralkodók nagy hibát követtek el, midőn félreismerték az egyházat, azt tisz-teletben nem tartották, nagy hivatásának ú t j á b a akadályokat gördítettek és a lelki hatalmat magukhoz ragadni igyekez-tek, egy szóval midőn ugy bántak vele mint ellenséggel, a helyett, hogy benne egy „szabad segédtársat" láttak volna a jóra :
Majd ha az idő, úgymond, pálezát törendett ama
szeren-csétlen elméletek fölött, melyek a katholikus egyház szolgai helyzetbe juttasása által az ő társadalmi tevékenységének nagy részét elvették, könnyű lesz felismerni, hogy mily gyógyszer használandó: akkor meg fogják tudni, a kiket illet, hogy az emberek kormányzásának művészete nem abban áll, hogy rájok szabadon bocsássuk a roszat biztos és hű őrizet alá helyezvén a jót. Akkor majd fel fogják szabaditani a jót."
Szabadság a jóra, jámborságra, szeretetre, emberiség-re, szüzességemberiség-re, keresztény szeretetre !
„A ki szeret, lát, a ki szeret él, a ki szeret odaadja magát, a ki szeret az megelégedett, és a mérleg serpenyőjébe vetett egy csepp szeretet szemben az egész világgal, ezt fel-vetné mint a vihar egy szalmaszálat. . . Egyedül a katholi-ka egyház forrása a tiszta és önzetlen szeretetnek. Minden más szereteteink kevésbbé önzők, és ennélfogva többé-kevésbbé bűnösek. Egyedül a katholika egyháznak, a ki-mondhatatlan szeretetből fakadó kálváriái áldozat leányának' van meg a szeretet hagyománya, mely nem testből sem hús-ból, sem emberi akaratból született, hanem magától az Isten-től származik. Ezzel az elemmel változtatta át Isten a világot, szivünk megváltoztatása által. Ez az elem az, mely folyton hiányzik a lelki szegénységben sinylődő világban, és minden emberi tudomány nem fogja oda vinni, hogy megteremtse azt a keveset belőle, ami az unalom egy pillanatában egyetlen egy lélek szomjának a kioltására szükséges."
Lacordaire máshol „egy aljas érzelem"-ről beszélt,
„mely megöli a szivet, mert a vér felhevülését a lélek felhe-vülésével felcseréli." Ez az aljas érzelem örök ellensége a szeretetnek, és most inkább mint valaha.
Időszerűnek és találónak látszott összevetni Lacor-dairenak eme nagy nézleteit a jelenleg uralkodó szeretett egyházfő tetteivel és szavaival. A Lacordaire által ohajtott, aztán I X . Piusnak bátor és szükséges tanitásai által lehet-ségessé tett kibékülést X I I I . Leó ő szentsége ma állhatato-san keresi.
Boldogok a fejedelmek, boldogok a népek, kik megér-tik a pápa felszólítását és nem vonakodnak elfogadni az ő atyai kezét, melyet nekik nyújt. Lacordaire még ezt is - mondja : „Minden ésszel biró lényre nézve a kereszténység maga az életnek törvénye . . . E g y társadalom sem veszett el, egy királyi f a j sem halt ki, egy hatalom sem mult ki, ha-nem csakis azért, mert az élet e törvényét megsértette ; ellen-ben egy társadalom sem jött létre, egy királyi f a j sem virág-zott, egy hatalom sem volt tartós, csakis ha az élet e törvé-nyét megtartotta.
A kath. tanitóegyletek országos képviseleti gyűléséről.*)
A kath. tanitóegyletek országos szövetsége nem elő-ször lett nálunk szóba hozva, s annak szükségessége fölött nem egyszer nyilatkoztak már egyleteink.
A boldogult Kubinszky M. püspök és tanfelügyelő ő méltósága 1873, 1874 és 1875. évi Kalocsán tartott egyház-megyei képviseleti gyűlésen háromszor tűzte azt a napirend-re, s a nagy szakavatotts^gáról és éles látásáról széles kör-ben ismert Petrovics József három felolvasást tartott
ugyan-*) Felolvastatott a baja-vidéki kath. tanitóegylet 1882. évi május hó 30-án tartott nagygyűlésén.
ekkor ezen tárgyról, melyekben mindig hangsúlyozva volt
„a kath. tanitóegyletek országos szövetsége" létesítésének nagy fontossága és szükségessége, — amit mindannyiszor nemcsak magáévá is tett az egyházmegyei képviseleti nagy-gyűlés, hanem egy bizottságot is küldött ki a mikéntnek ér-lelésére és megvitatására.
S váljon mi okból ? !
Azért, mert ezen szövetség hatványozottan állítaná elő azon nem csekély eredményt, melyet a kath. tanitóegyletejv elszigetelten is felmutatnak, — s mert a kath. t a n f é r -fiaknak a vallásos szellemű kath. tanügynek számos -oly érdekei vannak, melyeket csak egyesült erővel lehet meg-védeni, kifejteni, érvényesíteni minden irányban.
Ilyen a kath. tanférfiak tekintélyének emelése s meg-óvása ugy a kormánynyal, mint a felekezetnélküli iskolák-kal és egyes hitfelekezetekkel szemben ; — ilyen az egyház-megyei segély- és nyugdij-intézeteknek országos létesitése, felvirágoztatása minden egyházmegyében ; ilyen a kath.
.irányú szakközlönyök egyikének, vagy többjének is oly föl-virágoztatása, hogy azt csekélyebb áron s mégis hetenkint minden kath. tauitó megkaphassa; ilyen a kath. tanitóegy-leteknek országszerte való meghonosítása és működésüknek egyöntetűvé és szervezetben összefüggővé tétele ; — ilyen a képzett és buzgó kath. tanférfiaknak a magasabb és j a v a -dalmasabb állások elnyerésében való támogatás mikéntjének és módozatainak megállapítása; — ilyen azon kérdés meg-vitatása és tisztázása, lehet-e a kath. iskoláknál működő tanitó s mily körülmények között valamely felekezetnélküli tanitó-egylet tagja ; — de ilyen legújabban különösen azon kérdés megvitatása és eldöntése, minő állást foglaljunk el országszerte a magas kormány által beállított országos tanitó gyűlésekkel szemben, s minő módon fejezzük ki tilta-kozásunkat azon reánk nézve hátrányos és'sérelmes megálla-podások ellen, melyek ott elveink ellenében hozattak s a magas kormány által is szentesítve lőnnek ? !
Még sok ily szintén fontos okot felsorolhatnék a kath.
tanitóegyletek szövetségének szükségessége igazolására ; meg levén mégis arról győződve, hogy a szükségességet egyetlen kath. tanférfiu sem vonja kétségbe, arról is el aka-rom nézeteimet röviden mondani, mikép lehetne a kath.
tanitó egyletek országos képviseleti gyűlését mielőbbb léte-síteni ? !
E tekintetben mindenek előtt az eszme felszínre hozá-sára és annak országos érlelésére van szükség, s én azt tar-tom, ez irányban senkit sem illet meg annyira a kezde-ményezés, mint épen a kalocsai egyházmegye kath. tanitó-egyleteit. I t t megyeszerte szervezve vannak már évek óta a kath. tanitóegyletek ; évek óta foglalkoznak az eszmével;
az alapfogalmakkal a kivitelre nézve is tisztában vagyunk ; tényleg létezik a társegyletek szövetkezeti tanácskozmánya már 1873-óta, — s amit talán első helyen kellett volna említeni, egyházmegyénk élén oly világszerte ünnepelt fő-pásztor áll, ki a keresztény elvek s katholikus érdekek meg-védéseért mindig és mindenütt páratlan hévvel lelkesül, mint fényesen igazolta legközelebb is a középtanodai tör-vényjavaslat egyes czélzataival szemben, s ki épen ezért örömmel is szemlélné, a sikert készségesen is elősegítené, ha a kath. elvek és érdekek megvédése és diadalra
eme-•29 lése czéljából a kath. tanitóegyleteink az országos tömörülés jelszavát írnák zászlóikra.
Lépjünk tehát a kezdeményezés terére ; hozzuk fel-színre és napirendre a kath. tanitóegyletek országos szövet-kezetének kérdését, s hívjuk fel mai nagy gyűlésünkből az ország valamennyi kath. tanitó egyleteit és kath. tanférfiait, érleljék saját körükben az országos kath. képviseleti tanítói nagygyűlés szükségességét és kivitelét ; nyilvánítsák erről minél többen s minél többször nézeteiket s a magas kormány által össze hivandó I I . országos tanítói gyűléssel szemben siessenek és segítsenek mielőbb alkotni és létesiteni „a kath.
tanitóegyletek országos képviseleti gyűlését" !
Hogy még tovább menjek, elmondom röviden mik lehetnének ezen országos kath. képviseleti nagygyűlés t á r -gyai ? ! Ilyenek lehetnének :
1. a tanácskozási ügyrend megállapítása;
2. országos kath. tanítói nagy gyűlések szervezetének megvitatása.
3. Az I. országos tanitói gyüléssérelmes megállapo-dásai fölötti eszmecsere.
4. A kath. tanügynek a sajtóban való oly képviselte-tése, hogy egyleteink pártolása és az illetékes körök felka-rolása által lehetővé tétessék egyik vagy több szaklapnak is hetenkint való s minél jutányosb megjelenése.
5. Szólni lehetne népiskoláink tukerheltetéséről vagy olvasókönyveink főbb hiányairól, melyek szintén égető kér-dések.
6. Mit tehetünk egyleti utón kath. elveink s érdekeink védelmére ? !
7. Ezekhez járulhatnának még egyes inditványok, s a legközelebbi nagygyűlés helyére és idejére vonatkozó
7. Ezekhez járulhatnának még egyes inditványok, s a legközelebbi nagygyűlés helyére és idejére vonatkozó