í v .
A császári lyceumok valamennyi t a g j á t , valóságos ka-tonai engedelmesség fűzé egymáshoz elkezdve a nagymester-től, ki közvetlen a császárnak tartozott felelőséggel, a leg-alsóbb osztályú növendékekig. Egyetlen lökés mozgásba hozta az egész egyetemi testületet. Hogy valamely növen-déket elbocsájthassanak, miután valamenyi törvényes pro-cesuson megfordult az ügy, a nagymester tartozott jelentést
2 2 *
tenni a miniszterhez, ki azután végleges intézkedes végett a császár elhatározását kérte ki. De mindent elkövettek, hogy a növendékbe az élet megvetését csepegtessék, s épp azért megfosztották őt mindannak ismeretétől, mi az életben szép és magasztos ; czudar kézzel tépték ki a gyermekkor szende virágait sziveikből ; sőt ezen kinzó módszert átvitték testi fejlődésének mesterséges idomitására is mindaddig, mig tökeletesen oly alakot nem nyert mint a minőt az előirás parancsolt. A vallást azonban elhanyagolták ; a keresztény erkölcstan elveiből csupán a haza és államfő iránti kötelessé-gekre szorítkoztak; az egész káté ugy szólván csak egyetlen fejezetből állott, mely a Napoleon iránti hűségről tárgyalt.
Igy álltak az ügyek, midőn az úgynevezett „Restaura-tio" korszaka megérkezett, a mi azonban lényegében sem-mit sem restaurált, mert mindenben maradt a régi. S itt rejlik a Bourbonok legfőbb hibája. J ó és czélszerű intézményekről nálok szó sem volt. E l ő t t ü k csupán az „em-bereknek" volt értéke. Azon hibás felfogásnak voltak rabjai, hogy az államkormányzat netovábbja a személyek helyes választásában culminál. Visszatértek Francziaországba a nélkül, hogy a nemzetuek, mely ujolag beadta nyakát j á r -muk alá, szükségeit csak öregiből is ismerték volna. Csa-ládjukban, melynek tagjai örökösödés rendje szerint hivatva voltak a trónra, egyetlenegy sem volt olyan, kiben a nemzetnek jogos reménye összpontosulhatott. Az egyik, a kire éppen a
korona esett, a X V I I I . század istentelen bölcsészeiének emlő-in növekedett föl s annak abstract elméleteibe merülve, hogy ugy mondjam, eltemetve, azt hívé, hogy oly felvilágosult nemzetet, mint a 18-ik századbeli franczia nép volt, kor-mányozni annyi, mint egy bölcsészeti rendszert felállítani, s épp ezen felfogásnak lett eredménye azon charta, mely népe szükségleteivel homlokegyenest ellenkezett. M e r t F r a n -cziaországnak szüksége volt igazán tartós, valódi és nem csupán látszólagos szabadságra, kiváltképen tanszabadságra, nem pedig nevelészeti despotismusra.
A második Bourbon jóllehet szabadabb gondolkozást, több körültekintést tanúsított az ingadozó trónon, s egyál-talán jobb uralkodó volt elődjénél, még sem b i r t o l y jellem-szilárdsággal, minőt a viszonyok hangosan követeltek. X . Károly az elévült X I V . Lajos-féle monarchiáról ábrándo-zott ; jó maga középszerű tehetség, s habár lelkiismerete vallásos volt is, hizelgők és udvaronczok játéka l e t t ; fel volt ruházva egy jóravaló ember valamennyi tulajdonával, de igen sokat nélkülözött oly erényekből, melyek egy király-nak válkirály-nak becsületére. Meg volt benne a családatya vallá-sossága; de egy királyban megkívántató vallásosságról fo-galma sem volt. Környezete hamis útra terelte, s elhiteté vele, hogy Isten iránti kötelességét teljesítette, ha a vallá-sosság terén jó példával megy elő, ha hébe-korba fényes is-teni tiszteleten megjelenik, udvarában némi vallásos szertar-tásokat hon-osit meg, lia a püspököket tisztelettel és méltó-ságokkal halmozza el és őket a fővárosba édesgeti a helyett, hogy egyházmgyéikben hivasátukban nem háborgatva za-vartalanul a nép j a v á r a és üdvére működhetnének. V a j h a in-kább figyelmeztették volua, hogy épen az a király kötelessége, hogy az uralkodó rosz szokásokat kiirtva, a jövendőnek utat egyengesen, mindenek előtt pedig valódi keresztény szabad-ság engedélyezése által a féktelenség és szabadosszabad-ság
tova-terjedését meggátolja, s az okatás és nevelésügy legdrágább szemefényét képezze. Mert a kié az ifjúság, azé a jóvő !
E majdnem hihetetlen ámitásnak az lett az eredménye, hogy az egyetem azaz közoktatás még rosszabbá lett, mint a minő volt. Mert az ifjúság, amint azt látta, hogy megfosztják katonai lelkesedése tárgyától, mely a császári kormányzat idejében legalább foglalkoztatá, vagy vastag tétlenségbe sü-lyedt, vagy az érzékiség kelepczéjébe került. Ehhez j á r u l t , hogy a centralisatió átkos hatalma az egyetemre is kiterjeszt-ve lőn oly formán, hogy azon ifjak előtt, kik nem oly intézetek vagy collegiumokban végezték előtanulmányaikat, melyek az egyetem fönhatósága alatt álltak, minden ösvény el volt zárva a fokozatos előmenetre. Püspököt állitottak ugyan mint közoktatásügyi minisztert az egyetem élére, de azért a franczia ifjúság előtt nem maradt egyéb választás, mint vagy az egyetem elcsenevészedett szabályainak magát alávetni vagy elzárni maga előtt a nyilvános hivatal elérhetéséi-e ve-zérlő utat ; mert az orvosi és jogi pályákra csak a baccalau-reusi oklevél elnyerése után léphetett valaki, amit azonban csupán azoknak osztogattak, akik valami királyi collegium-ban végezték rhetorikai és philosophiai tanulmányaikat.
A Bourbonok azt hitték, hogy jó munkát végeztek, midőn elegendő számú királyi collegiutnaik vezetését papi kezekre bizták. Pedig az egyetem már eredeti berendezésé-nél fogva alapjában rosz volt, s e mellett centralisatiója a legkiválóbb jogtalanság sőt merénylet a szellemi élet és tan-szabadság ellen. Az egyetem mint ilyen semmi jót sem szül-hetett, ha mindjárt nem püspököt,de az ég angyalai közöl álli-tottak volna is nagymestert.Ehhez j á r u l t , hogy az alkalmazott papok közöl sokan bizonyosak középszerű, inkább elvilágiaso-dott érzelműek voltak, tele cselszövény és nagyravágyással, kik a már megrontott ifjuság előtt nagyon is sovány tiszteletet voltak képesek gerjeszteni személyök, jellemök és állásuk iránt. Sőt ha megengedjük is, hogy legnagyobb rész közü-lök csakugyan jó és jámbor érzelmű volt, de tény, hogy
mind tehetség mind jellemszilárdság dolgában módnélkül szűkölködtek. Azt hitték, hogy aki jó plébános, máris igen jó tanitó ; pedig ez nem áll. Az egyetemnél alkalmazott papok legtöbbje a többi tanárok között csak középszerű észtehetség által tündöklött. Maga a nagymester is pompás szónoklatainak köszöné magas méltóságát, a miket a párisi templomban tartott, hogy azonban egy praedicatio elmondá-sa és az összes nevelésügy vezetése között mily borzasztó ű r tátong, arra nem gondoltak az intéző körök. Végre az is eszükke jutott, hogy az egyetem alá tartozó valamennyi col-legium növendékeit a papok személyes felügyelete alá he-lyezik. Hogy az ily szabályrendelet hibás voltát és képte-lenségét belássuk, nem szabad szem elől téveszteni, hogy a collegiumokban minden növendék valóságos rabszolga, ki iránt az ember m á r elvből bizalmatlan s épp azért hajlandó őt a legkicsinyesebb felügyelettel lealacsonyító elővigyázati szabályokkal, mint valami sánczczal, körülvenni. Aminek az lőn gyászos következménye, hogy a felügyelő a növendé-kek szemében csak mint bizonyos f a j t á j ú cseléd szerepelt, minden tekintély nélkül; a ki tehát nem becsülve de meg-vetve, kicsúfolva legfölebb arra szolgált, hogy a tanulók pajkos ötleteinek czéltáblájává legyen. Valóban, ez a legsaj-nálatra méltóbb balfogások egyike volt: a klérust igy
leala-1 7 3 csonyitani a franczia iskolás gyerekek előtt. H o g y n e ? ! Mi-kor papokból kerültek ki az ő rendőreik, fegymestereik, kik meglesik szórakozásaikat, gyanúsítják örömeiket ?! Hanem ezen udvarmesteri nevelés, ezen majdnem megfoghatatlan ostobaság, meg is hozta ám a franczia ifjúságnál a legszomo-rúbb gyümölcsöket; oly kicsapongásokat szült, hogy el sem hihetné, csak aki ezen határtalan garázdálkodást szemeivel
látta. (Folytatjuk.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
B u d a p e s t , szeptember 9. A .Budapesti Szemle' czikkei.
I. — A mult hónapban ,Jegyzetek egy jegyzetre' czim alatt megfeleltünk a ,Budapesti Szemlé'-ben megjelent czikkhez Gyulai P á l által tett jegyzetre, megigérve, hogy későbben a czikkekre magokra is visszatérünk. Ime most beváltjuk Ígéretünket. Minthogy pedig a ,Szemle' irója czikke kezde-tén tiltakozik azon nem t u d j u k honnan vett felfogás ellen,
mintha őt a katholikus sajtó fontosabb személyiségnek te-kintené, mint a minő valóban, mi ezennel kijelentjük, hogy mi őt fontos személyiségnek épen nem tekintjük, hanem igenis te-kintjük olyannak, mint ki protestáns erőszakossággal megtá-madja a katkolikusoknak napnál világosabb igazait, hogy azoknak elnyomását elősegítse. Ez erőszakoskodás ellen küz-dünk mi a jog és igazság fegyverével a katholikus ügy mel-lett, bármennyire is ne tessék az a ,Szemle' Írójának; de küzdenénk akkor is, ha egész biztonsággal tudnók, hogy fontos személyiséggel van dolgunk, akár, mint ő mondja
„tudományos reputatiója, akár társadalmi állása tekinteté-ből." A ,Szemle' czikkei azonban sokkal terjedelmesebbek, hogy mi az ott összehordott mindenféle állításra kiterjeszked-hetnénk : azért egyet mást csak mutatóul szemeltünk ki.
A ,Budapesti Szemle' augusztusi czikkében ismét fog-lalkozik a kath. autonómiával. F o r g a t j a jobbra és balra e kérdést, csakhogy valamiképen kijöjjön, hogy a katholiku-soknak autonomiájok nem lehet. E z a nagy erőlködés most már méltán gyanút ébreszthet, még pedig azt a gyanút, hogy a protestánsok, kiknek érdekében a ,Szemle' czikkei megjelennek, mindenképen megakadályozni a k a r j á k a kat-holikusok tömörülését. Nem egyszer elmondtuk e pontra nézve felfogásunkat, azért röviden végezhetünk a ,Szem-lé'-vel, annyival is inkább, minthogy oly tekintélyre hivat-kozhatunk, kinek nevére ők különben esküdni és kit nagy-ban magasztalni szoktak. Ez a tekintély pedig nem más, mint néhai b. Eötvös József egykori vallás- és közoktatás-ügyi miniszter. A ,Szemle' czikkirójáról feltesszük, hogy az egykori minisztert legalább is t a r t j a oly nagy tudományu, oly mély belátásu, a katholikus ügyekben oly jártas férfiú-nak, mint a minő ő maga ; felteszük, hogy nem t a g a d j a meg tőle, hogy ő is tudta mit jelent az autonomia szó. Es h á t mire oktatja a ,Szemle' czikkezőjét a történet b. Eötvösről a kath. autonómiával szemben ? A r r a , hogy Eötvös báró a kath. autonomia létrejövetele mellett működött. Yajjon felte-hető lett volna-e az ő buzgólkodása a kath. autonomia mellett, ha ő ennek lehetetlenségét látta volna ? V a g y nem szükség-képen arra kell e buzgólkodásából következtetni, hogy ő le-hetségesnek t a r t o t t a a kath. autonomiát ? M á r most: a ,Szem-le' azt mondja, hogy „a kath. egyházban autonomia nem is lehetséges;" Eötvös báró eljárása azt tanúsítja, hogy
lehetsé-ges: vájjon kinek tanúbizonysága ér többet, a ,Szemle' nem fontos czikkezőjének-e, vagy Eötvös fontos személyiségének ? De Eötvösről talán szándékosan azért felejtkezik meg a ,Szemle' czikkezője, mert ő autonomia tekintetében egyen joguakká akarta tenni a katkolikusokat a protestánsokkal;
azt akarta, hogy szemben az állammal oly jogaik legyenek, mint a protestánsoknak. No de ezt a protestánsok még t ű r n i sem akarják, azért beszélnek a lehetetlenségről.
Az autonomia lehetségének, vagy nem lehetőségének kérdése, mint tudjuk, kapcsolatban a középtanodai tör-vényjavaslattal és a kath. alapokból fenntartott gymnasiumoknak e g y h á z k o r m á n y z a t kérdésével vettetett fel.A S z e m -le1 csakugyan e kérdéssel is foglalkozik és eme kérdést veti fel : nyujta-e, n y u j t h a t j a - a a kath. egyház a maga által keze-lendő és kormányzandó iskoláiban az állam érdekeinek meg-óvására ugyanazon garantiákat, melyeket az autonom egy-házak n y ú j t a n a k ? A ,Szemle' erre tagadólag felel, és pedig azért, mert a kath.egyház nem autonom, és egy rajta (?) és ami fő, az államon is kivül álló hatalamtól függ. Ez bizony a ,Szemle' nem fontos czikkezője által elég világosan van mondva, sem többet, sem kevesebbet nem jelentvén szavai, mint azt, hogy lia a katholikusok az állami gyámkodás alatt nem tartatnak, hazaellenes, a nemzet érdekével ellen-kező tanokat fognak hirdetni iskoláikban, a mire a protes-tánsok nem képesek, mert nekik autonomiájok van.
E rút és alaptalan gyanúsításra nincsen szavunk; hanem igenis t u d j u k azt, hogy a katholikusok az elnyomatás nap-jaiban is megtartották hűségüket a nemzet iránt, amint azt az
országgyűlés naplójában is feltalálhatja a ,Szemle' czikkezője, ott találhatja meg Paulernek mint ministernek tanúbizonysá-gát; mig másrészt napjaink tanúságot tesznek arról, hogy a protestánsok az autonomia köpenye alatt nemzetiségi önállás-kodást űznek, mit éppen a ,Szemle' szeptemberi száma is elis-mer. Az állam, a nemzet, a katholikusokban soha sem csalatko-zott; garantiája a nemzetnek a kath. hitelvekben van: mig a protestánsok ugyancsak megmutatták, hogy mily garautiát nyújt az ő autonomiájok. De hát, miért is nem nyújthatnának a kath. iskolák garantiát az állam érdekének megóvására, ha egyházi vezetés alatt állanának ? ! M u l t j u k biztosíték a jövőre, és az állam az ő főfelügyeleti jogát akkor is
gyako-rolhatná a kath. iskolákban, ellenőrizhetné főigazgatóival a szellemet, mely azokban uralkodik, és netalán felmerülő ese-tekben számtalan módon őrködhetnék az állam érdekei fe-lett. Mi lehet tehát az ok, melyre tekintettel a ,Szemle' a közvéleményt előkészíteni és a k a t h . gymnásiumokat gya-núsítani a k a r j a ? Semmi más, kérjük szépen, mint a pápa.
„Épen a tanulmányi ügyet oly közel érintő és esetleg ve-szélylyel fenyegető oly fegyver van a pápa kezében, mely-nél fogva bármily könyvet, és igy tankönyvet is, melyet a magyar miniszter az iskolában engedélyezett, sőt talán használatra ajánlott, vagy a rendelkezése alatt álló iskolák-ban egyenesen elrendelte : a tiltott és kiátkozott könyvek sorába vehet fel és használatát a katholikus iskolákban egyenesen eltilthatja. Nem teheti-e ugyanezt nem egyes könyvvel, hanem bármily tannal is, például a természettu-dományok ( ? ) körében? És lia nem félhetünk is attól, hogy eljöjjön az idő, melyben a földnek a nap körül forgása tilos és kárhozatos tannak nyilvánittassék, de annál bizonyosabb,
hogy például a Darwin elmélete a fajok keletkezéseről és fejlődéséről a kath. iskolákból anathemával sújtva fogna kitiltatni ma is ; hogy a történelem tanitása csak meghami-sítva engedtetnék meg" stb.
Bocsánatot kérünk, hogy ily hosszasan idéztünk, de tennünk kellett ezt, hogy lássák t. olvasóink, mily tervvel foglalkoznak bizonyos körökben és miért szándékoznak lefog-lalni a mi kath. iskoláinkat. És most mondjuk el a magunkét a ,Szemle' czikkezőjének. A,Szemle' czikkezője fél,hogy bizo-nyos könyvek,bizobizo-nyos tanok be nem férkezhetnének a kath.is-kolákba, fél pedig mert a katholikusoknak autonomiájok nin-csen és nem is lehet. De hát a protestáns iskolákba mindent be-vennének, azért mert ott autonomia van? Tegyük fel, hogy va-lamely miniszter egy történelmét ajánlana, elrendelne, mely-ben L u t h e r őrültnek, vagy szédelgőnek mondatnék: be vennék e tankönyvet a protestánsok mert autonomiájok van, vagy-bevennék-e, mert, tegyük fel, autonomiájok nincs ? És ha nem vennék be, mit veszítene avval az állam ? Es lia a k a t -holikusok hasonlóképen járnának el, már akkor nem lenné-nek képesek garantiát nyújtani az állami érdekek megóvá-s á r a ? Abban rejlik az állam érdeke, hogy Darwin hypothe-sise az iskolákban taníttatik, és ha tanittatik az állam érdeke meg van óva? Mi kimondjuk világosan, hogy akár jussanak kath. iskoláink egyházi vezetés alá, akár nem, oda állam-ellenes tan bejutni nem f o g ; és igy mindig a kath. iskola nagyobb garantiát fog nyújtani az állami érdek megvédé-sére, mint a protestáns, uti figura illetőleg experientia docet. (Vége köv.;
0 - S t u b n a . (Fürdő,) augusztus hóban. Szünidőmből. —
(Vége.)
Turócz felé utaztamban, a felhők leplével eltakart Smeksz, Lucsivna és a hírnévre kapott csorbái tó mellett el-haladva, a kiáradt Vágfolyam mentiben sz. Miklós, Rózsa-hegy regényes pontjai közt végre R u t k á r a értem, honnan egy oldalugrással czélomnál, a turóczmegyei Stubnán szálltam ki.
A stubnai hévvizek hazánk leeréo-ibb idő óta ismert vizei kö-O O zé tartoznak. M á r I Y . László (Kun) idejében ismertetett, ki azt, hü szolgálataiért, P é t e r grófnak ajándékozta.1) Ezen ura-dalomhoz tartozott a stubnai fürdő is, mely a körmöczbá-nyai levéltárban „aqua calida topluha" név alatt fordul elő, miután a fürdői helyiségek Teplicze nevű falucskában van-nak, a hermaneczi hegy nyugoti tövénél, Stubna helységtől
1/4 órányi távolságban. H i r e alig a fővárosra annál, kevésbbé pedig a külföldre terjed ki, habár gyógyereje a cseh töpli-czi, bécsbádeni, vagy vöslaui hévvizekkel méltán veteked-hetik. Oka részint hiányos berendezésében, mely az annyira elkényesztetett fővárosi lakosokat inkább a külföld fölkere-sésére indítja, hol a kényelem minden nemei mellett, a mu-latságra is bő alkalom nyujtatik ; részint a fürdőorvosok megfoghatatlan indolentiájában rejlik, mint a kik kitűnő fürdőhelyeink iránt nem birnak a nagy közönségben érdekeltséget kelteni, s igy nem csoda, ha hazánk legtöbb f ü r -dőinek hire alig a megye határáig terjed. A stubnai hévvi-zek három nagy medenczében foglalvák, melyek tükröknek neveztetnek és még igen primitiv alkotással birnak.2) E
há-') Mathematikai és természettudományi közlemények XV. kötet 1877. Kiadja a magyar tudom, akadémia.
2) Körmöczbáuya, melynek az jelenleg tulajdonát képezi, 300,000 trtnyi költségvetést irányzott elő a fürdői helyiség átalakítására, a mi
rom tükör a magyar színek után van elnevezve. A vörösnek 28-, a fehérnek 46-, s zöldnek 34° a hévfoka. H a t a l m a s iz-zasztó. Annyi igaz, hogy sok kóranyagot kiűz a beteg test-ből. F ü r d é s közt is erős transpiratióba jő a test, de ennél több az, a mit fürdés után, fektiben izzad. K é t inget is kell cserélni ; azért itt sok fehérneműre van szükség, a mosás különben olcsó. Van benne kovasav, kénsav, szikenyhalvag, kénsavas-szikeny, kén- és szénsavas mész és kesreny. Ennél-fogva, mint fürdő, külsőleg használva, köszvényes és csúzos bajokban, sebesülések vagy csonttöréseknél, idült bőrbeteg-ségek és makacs sebeknél gyógyít. Sikeresen használtatik még, haemorrhoidalis kór, alhasi vérpangás- és dugulások-ban, gyomor- és bélhurutdugulások-ban, légző és nemi szervek idült bántalmaiban. — A víz azonban belsőleg is használható miként a budai, margitszigeti és számos más hévvizek, s ha sótartalmát kevés karlsbádi sóval szaporítjuk : ugyanazon hatást lehet vele elérni, melyet a károlyfüredi gyógyvizek-kel, főleg m á j - és epebajoknál. Bányavárosi birtok lévén, a szolgabírói hivatal is itt székel több uradalmi tiszttel. Yan a fürdőnek két előtornáczczal bíró verendá-ja az olvasók, mulatók és zenészek számára. „Non impedias musicam."
(Eccl. 32.)
Hosszában terül el mellette a nagy park tekervényes és naponta tisztára söpört utaival, oldalánál csörgedez a patak, középen áll a csinos kertészlak, közelében vannak a fenyvesek. A park előtt a terasseok és exoticus növények egész halmaza. Mindezekben csak szórványosan lehete, a szakadatlan esőzések miatt, gyönyörködni, és azokat üdítőül használni. Találtam itt, a h á j i lelkészeihez tartozó diszes kis kápolnát ad S. Joannem nep., melyben pro recuperanda valetudine naponkint misézgettem. „Sic benedicam te in vita m e a : et in nomine tuo levabo manus meas" (Ps. 62.) ahhoz fordulván napi imáimban is, ki puszta szavával gyógyította egykoron a betegeket ; hisz tőle van a gyógyerő fűben, fá-ban és a források vizeiben: „Spiritus Domini ferebatur su-per aquas."
A mi vidékünkön ritkaság, itten több világi deákul szólított ; köztük Habados Józs. a körmöczbányai polgár-mester, Tomcsányi Móricz kir. táblai biró, sőt még egy luth, rector is Liptóból. Érdekes párbeszédem volt itt egy rabbival.
„Olvasta-e, kérdi tőlem, a „Pester Lloyd" mai számát? Nem.
K á r ; igen szép czikk van benne az eszlári esetről és pedig egy német kath. paptól. Ez aztán a művelt derék lelkész!
És tegye hozzá, mondám : bérencz ; mert az eszlári esetet szépíteni csak fölbérelt tollal lehet, bár ki irta is. Különben várjuk be, mig a dolog végleg constatálva lesz. Szeretem hin-ni, hogy az ilyen vérengző fanatismust egy jóra való rabbi sem fogná helyeselni. H á t a rómaiak nem használtak vér-f ü r d ő k e t ? Igen, keresztényellenes gyűlöletből; ily vérvér-fürdő praescribáltatott N. Konstantin beteg fianak is, a mint a tör-ténelemből t u d j u k . De ki helyeselheti azt jó lélekkel, és kit jogosit fel eme pogány tett hasontevésre ? Áldozott a leölt
állatok vérével hajdanában Jehovának választott népe, a zsidók is, de embervérrel nem : mert irva van : „A ki vért ont, annak vére ontassék : mert Isten képére teremtetett az jövő tavaszszal foganatba is fog vétetni. A tervrajz már is az étteremben függ. Teheti ezt — és még többet is — Körmöczbánya városa, melynek évi jövedelme '/» millió.
175 ember." (Genesis). A legokosabbat tennék önök. ha felhagynának a Messiás utáni várakozással ; hisz világos J á -kob patriarka jóslata az időt illetőleg, mikor jön el a Meg-váltó. „Et tu terra Iuda ! nequaquam es minima in prin-cipibus I u d a ; ex te enim exiet, qui regat populum meum Israël", és „Non auferetur sceptrum a Iuda, donee veniat, qui mittendus est ; et ipse erit exspectatio gentium." Sem Pilatus sem Heródes nem voltak többé zsidó nemzetbeliek •
175 ember." (Genesis). A legokosabbat tennék önök. ha felhagynának a Messiás utáni várakozással ; hisz világos J á -kob patriarka jóslata az időt illetőleg, mikor jön el a Meg-váltó. „Et tu terra Iuda ! nequaquam es minima in prin-cipibus I u d a ; ex te enim exiet, qui regat populum meum Israël", és „Non auferetur sceptrum a Iuda, donee veniat, qui mittendus est ; et ipse erit exspectatio gentium." Sem Pilatus sem Heródes nem voltak többé zsidó nemzetbeliek •