Pannonhalmáról N. c. int. pro dfta família 2 f r t Iviadó-tulajdouos és felelős szerkesztő : R r e z u a y B é l a , h i t t u d o r , k. m. t u d . egyetemi ny. r. t a n á r .
N y o m a t o t t Budapesten, 1882. Kocsi Sándor n y o m d á j á b a n , M u z e u m - k ö r u t 10. sz. a l a t t .
s
Megjelenik e lap heten- \ ként, kétszer : s z e r d á n és s z o m b a t o n .
Elu fizetési díj : félévre helyben s
posta-küldéssel 5 f r t . í Szerkesztői lakás: Buda-pest, VIlI.,Stáczió-utc7a \ 5 5 . , hova a lap szellemi ; ré»zét illető minden kül- >
demény czimzendő. í
R E L I G I O .
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
NEGYVENEGYEDIK ÉVFOLYAM.
Előfizethetni minden kir.
: postahivatalnál ; í Budapesten a szevkesztő-j nél, és Kocsi Sándor
nyomdai irodájában,
Mu-•• zeum-köruc 10. sz. alatt,
>
J hova a netaláni
reclama-\ tiók is, bérmentes nyitott f levélben, intézendők.
í
Budapesten, augusztus 2. 10. II. Félév, 1882.
TAKTALOM. Philosophiai levelek.— A lelkipásztorkodás köréhői. — Egyházi tudósítások: Budapest. A középta-nodai törvényjavaslat. — Kassa. A papneveldéről. — Kóma. Felvilágosítások. — Irodalom. Svéd-norvég missiók. —
Vegyesek.
Philosophiai Levelek.
B . . . cz, 1882. april 15.
Nagyságos és főtisztelendő szerkesztő u r !
Második levelemben Ígértem, hogy egy hazai irodalmi j e l e n s é g r e fogok n é h á n y reflexiót tenni.
Nem a k a r o m i s m é t e l n i azt, a m i t n á l a m n á l sok-kal illetékesebb férfiak m á r számtalanszor elmon-d o t t a k t. i. hogy h a z á n k b a n különösen 1848 óta a bölcsészeti t a n u l m á n y o k alaposabb t a n i t á s a és mü-velése el van h a n y a g o l v a és bölcsészeti i r o d a l m u n k s a n y a r ú á l l a p o t b a n tengődik; nem akarom bőveb ben említeni azt sem, hogy ez i r á n y b a n az intéző körök m é g most is feltűnő ellenszenvet á r u l n a k el, m i n t azt a középiskolai u j t ö r v é n y j a v a s l a t is, de a t a n á r vizsgálati l e g ú j a b b miniszteri s z a b á l y r e n d e let is sajnosan bizonyítja. Ezekről és hasonló jelen-ségekről valóban a philosophiai m ű v e l t s é g legma-g a s a b b színvonalán álló bölcs Ítélettel és éles át-tekintéssel szólt Danielik ő méltósága p r o g r a m m beszédében.
En egy m á s hazai jelenséget kivánok most s z e m ü g y r e venni. A m i t eddig a l e g ú j a b b hazai bölcsészeti m o z g a l m a k r ó l elmondottam, i n k á b b csak a m a g y a r kath. p a p s á g ez i r á n y ú törekvéseire vo-natkozott.
Csalódnék azonban, a ki azon h i t b e n élne, hogy ö szentsége „ A e t e r n i P a t r i s " körlevele h a t á s nél k ü l m a r a d t a hazai t u d o m á n y világi képviselőire Épen nem. Hisz, m i n t Danielik ő m é l t ó s á g a ..Né h á n y s z a v á b a n " értesít, m á r n é g y h ó n a p r a a p á p a i körlevél megjelenése u t á n két b u d a p e s t i egyetemi m a g á n t a n á r : dr. A l e x a n d e r Bernát és dr. Bánóczy
József a m a g y a r t u d o m á n y o s akadémiához f o r d u l -tak azon előterjesztéssel, hogy m i u t á n a bölcsészi t u d o m á n y o k elhanyagolása n a g y szellemi vesztesé-gekkel j á r , ők eltökélvék a classicus bölcsészeti m u n k á k a t m a g y a r r a f o r d i t v a s a j t ó u t j á n közrebo-csátani s e végre az akadémia p á r t f o g á s á t kérik. A f o r d í t a n d ó müvek sorozatába fel van véve t ö b b i közt egynehány sz. Á g o s t o n és Aquinói T a m á s mü-veiből is. E d d i g tart. az örvendetes hír. — Boldog Isten ! a d t á l u g y a n esőt, de nincs köszönet benne.
M ert ez a kegyes i g é r e t beillik fenyegetésnek is.
U g y a n m i é r t ? Megmondom. Először is a m a g y a r t u d o m á n y o s a k a d é m i a l e g ú j a b b bölcsészeti k i a d v á -n y a i -n a p -n á l v i l á g o s a b b a -n b i z o -n y í t j á k , hogy ott a philosophiai t u d o m á n y o k nem jó kezekben v a n n a k , a m i n t ezt N a g y Alajos f ö n n e b b e m i i t e t t jeles elő-szavában é r i n t e t t e is. Mert a mi szeretve t i s z t e l t a k a d é m i á n k , u g y látszik, kedves kötelességének ismeri az oly m u n k á k fényes k i a d á s á t és k i t ü n t e t é -sét, melyek a bölcsészet t e r é n a kereszténységnek m á r abc-jét is m e g t á m a d j á k és n y í l t a n hirdetik vagy szép szavakba b u r k o l j á k az i s t e n t a g a d á s t . H o g y ez m i l y n a g y m é r t é k b e n f o g j a előmozdítani a józan bölcsészet restauratióját, és a hazai t u d o -m á n y keresztény alapon való haladását, sőt - meny-n y i r e f o g j a pótolmeny-ni a meny-n a g y szellemi veszteségeket, melyeket A l e x a n d e r és Bánóczy említettek, azt az akadémia előre l á t h a t j a , nem kell hozzá jósló te-hetség. Hogy p é l d á k k a l s z o l g á l j u n k : az akadémia n a g y j u t a l o m m a l t ü n t e t t e ki Domanovszki : „A böl-csészet t ö r t é n e t e " czimü 3 kötetes m ü v é t , m e l y r ő l ki lön m u t a t v a , hogy teles tele van képtelenségek-kel, a l a p t a l a n r á f o g á s o k k a l és több h e l y ü t t n y i l t i s t e n t a g a d á s r a vetemedik. U g y a n c s a k az a k a d é m i a
10
k i a d t a Lewes : „A philosophia t ö r t é n e t e " czimíi 3 kötetes m ü v é t dr. Bánóczy f o r d í t á s á b a n , melyben a t u d ó s szerző itélö t e h e t s é g é n e k végtelen alapos-s á g á t u g y bizonyítja be, hogy ö, á m b á r alapos-s a j á t val-lomása szerint a scholasticusok, és kivált Aquinói sz.
Tamás müveit nem ismeri, de ennek daczára mayas megvetésével sújtja azokat, mert ő ugy hiszi, hogy a ben-nők fejtegetett eszmék és kérdések a fejtegetések módjá-val együtt meddők és hiábamódjá-valók. Ez az ítélet szegye n é r e válik a t u d ó s szerzőnek, m e r t vakmerően ar czul v á g j a vele a józan észt, m i d ő n ítél ismeretlen dolgokról. K ü l ö n b e n ezt az arczátlan Ítéletet nem is u g y kellett volna Bánóczynak m a g y a r r a f o r d í -tani, a m i n t f o r d í t o t t a ; hanem ugy, hogy a tudós
Lewesnek s a v a n y u volt a szőlő, m i n t a rókának ; ő u g y a n i s nem érte föl észszel az „Angelicus Doctor"
m a g a s z t o s p h i l o s o p h i á j á t és azért nem m e r t a n n a k t á r g y a l á s á b a bocsátkozni. De ha m á r Lewes egy boldogtalan órában m e g e n g e d t e m a g á n a k ezt a m i n d e n solid t u d o m á n y t k i g ú n y o l ó í t é l e t e t : kár volt azt a mi szép magyar nyelvünkbe átültetni, és épen
a józan magyar tudományos haladás, nem pedig a kül-földi szédelgés ápolására alapított akadémiánknak tisz teletet parancsoló aegise alatt kiadni. Sed haec initia d o l o r u m . . .
A k é t fiatal tudós, A l e x a n d e r és Bánóczy fön-n e b b e m l í t e t t előterjesztésökkel sikert a r a t t a k az a k a d é m i á n á l és annak k i a d á s á b a n m e g i n d í t o t t á k a
„ Philosophiai irók tárát" : s nevezetesen A l e x a n d e r m e g k e z d e t t e azt Descartes miiveinek ismertetésével és magyarázatával, m e l y r ő l a „ B u d a p e s t i Szemle'' sie t e t t igen kedvező b í r á l a t o t ereszteni világgá. Leg u j a b b a n pedig ugyancsak A l e x a n d e r t ő l m e g j e l e n t :
„Kant élete, fejlődése és philosophiája" czimü mű az a k a d é m i a kiadásában. E b b e n a fiatal, de ennek da czára m á r is n a g y tudós, tninthacsak Lewes és Do manovszki szelleme ihlette volna meg, igy itél a k ö z é p k o r r ó l : „A középkor fontos u j tényezőkkel g y a r a p í t j a a t ö r t é n e t i életet, nevezetes m u n k á t is végez, de egyszersmind veszedelmes v é g l e t b e so dórja az elmét, m e g f o s z t j a a gondolkodás szabadsá g á t ó l . . . Az ókor felszaporodott kincseit megveti, fe ledésbe sülyeszti v a g y elferdíti, m i n t pl. Aristoteles rendszerét, hogy f e g y v e r e k e t kovácsolhasson belőle s a j á t czéljaira. E czélok pedig m i n d i g avval j á r n a k , hogy az e m b e r n e k le kell m o n d a n i a a gondolkodás szabadságáról. Ezt oly tökéletesen eléri, hogy nem azon kell csodálkoznunk, hogy ez állapot véget ért, h a n e m sokkal i n k á b b azon, mi képen t a r t h a t o t t ily soká." I g y beszél a fiatal t u d ó s dr. A l e x a n d e r Ber
nát, és a ki ezt az Ítéletet szentül el nem f o g a d j a , a r r a is r á m o n d j a szánó mosolylyal, hogy m e g v a n fosztva a gondolkodás szabadságától. í r j o n Alexan-der ur, a m i t akar, az m á r világos, hogy őt Doma-novszki, Lewes és a többi, de kiváltképen Locke és K a n t fosztották meg a józan gondolkodás szabadságá-tól, m e r t ö ezt a két u t ó b b i t l á t s z a t r a u g y a n ismer-teti, magyarázza, k r i t i k a i l a g m é l t a t j a és Isten a m e g m o n d h a t ó j a , mit nem követ el r a j t o k , v o l t a k é p e n pedig m a j m o l j a . De ha m á r olyan n a g y philoso phus, azt l e g a l á b b m e g t a n u l h a t t a volna a philoso phia t ö r t é n e t é b ő l , hogy sz. T a m á s nem f e r d í t e t t e el Aristoteles tanait, hanem i n k á b b az a r a b bölcse let ferdítéseitől és h a m i s í t á s a i t ó l m e g t i s z t í t o t t a és hiteles szöveg u t á n m a g y a r á z t a . Vagy t a l á n az f á j a fiatal tudós gyöngéd szivének, inert sejti, hogy sz.
T a m á s az ő kedves i d e á l j á t , K a n t o t egész bölcsé-szeti rendszerével egyiitt földre terítette, a mennyi-ben K a n t tévedései ellen a legszilárdabb érveket szolgáltatja. De hát végre is, ha m á r el van h a t á rozva h a z á n k b a n Kant c u l t u s á t m i n d e n réven t e r -jeszteni ; ha m á r a budapesti egyetemen 3 fiatal t a n á r
h i r d e t i Kant f ö l ü l m u l h a t a t l a n dicsőségét (t. i. Med-veczky, a ki l e g ú j a b b a n talán az egyetemi Kant-ü n n e p é l v e n t a r t o t t K a n t o t magasztaló beszédéért n y e r t u j t a n s z é k e t ; t o v á b b á dr. Alexander és Bá nóczy, a kik azzal m u t a t j á k m a g u k a t a kath. egye-temen, hogy a l e g ú j a b b philosophia t ö r t é n e t é t me-sélik el és r é s z i n t Locke: ...Essay concerning human unter standing ", részint K a n t : „Kritik der reinen Ver-nunft" czimü m ü v é t olvassák föl és f e j t e g e t i k : ) ak-kor a m. t u d o m á n y o s akadémia sem m a r a d h a t el a kortól és sietnie kell Kant dicsőségét egy u j m u n k a k i a d á s á v a l hirdetni és a középkori philosophiát sz.
T a m á s s a l e g y ü t t s á r b a r á n t a n i ; m e r t , ha a tudós a k a d é m i a jól nem őrködik, sz. T a m á s m é g hazánk-b a n is k i s é r t e n i fog 17 nagy folio kötetével, „egy l e t ű n t világ ezen éktelen és élettelen a l a k j a i v a l "
(Lewes) és vasra veri a m a g y a r gondolkodás sza-b a d s á g á t . U r a m őrizz ! K a n t t a l és Alexandernek róla i r t müvével következő leveleimben bővebben fogok foglalkozni. Most csak a következtetést a k a r o m le-vonni azokból, a miket eddig m o n d o t t a m .
a) A m a g y a r t u d o m á n y o s a k a d é m i a kiadvá-nyaival, u g y látszik, útját akarja vágni hazánkban azon mozgalomnak melyet az „ A e t e r n i P a t r i s " apos-toli közlevél sz. T a m á s p h i l o s o p h i á j a ü g y é b e n meg-indított, m e r t l e g ú j a b b k i a d v á n y a i b a n n a g y mohó-s á g g a l h i r d e t i ormohó-szágnak v i l á g n a k , hogy a mohó-scholamohó-s- scholas-ticusok és azoknak fejedelme, sz. Tamás, ott, a hol
a philosophia n a g y h o r d e r e j ű kérdéseire a d a n d ó feleletekről vagy a m e t h a p h y s i k a valamely n a g y o b b -szerü p r o b l é m á j á n a k megfejtéséről van szó, számba sem jöhetnek. És ezt teszi a t u d ó s akadémia akkor, m i d ő n a bölcs XIII. Leo igy ir sz. T a m á s r ó l : „ N u l -la est philosophiae pars, q u a m non acute simul et solide p e r t r a c t a r i t : de l e g i b u s ratiocinandi, de Deo et incorporeis substantiis, de hornine aliisque sensi b i l i b u s rebus, de h u m a n i s actibus e o r u m q u e prin cipiis ita disputavit, u t in eo neque copiosa quae s t i o n u m seges, neque a p t a p a r t i u m dispositio, ne que p r i n c i p i o r u m firmitas a u t a r g u m e n t o r u m
ro-bur, neque dicendi p e r s p i c u i f a s a u t proprietas, neque a b s t r u s a quaeque explicandi facilitas deside r e t u r . " ( „ A e t e r n i P a t r i s " körlevél). Es ezekről a kérdésekről hirdetik a, mi a k a d é m i á n k fiatal óriá-sai, hogy ezek a fejtegetés m ó d j a i v a l e g y ü t t med dök és hiábavalók! Ha a t u d o m á n y o s a k a d é m i a irói és az egyetem bölcsészeti t a n á r a i sz. T a m á s elől Descartes, Locke és Kant szárnyai alá menekülnek, ezzel l e g a l á b b e l á r u l j á k , hogy a r r ó l mégis van sej telmök, hogy sz. T a m á s k i v á l t k é p e n a gyarló me-t h a p h y s i k a i rendszerekre f o g j a első sorban m é r n i a halálos csapást. A czél tehát mindenekelőtt az, hogy a m a g y a r t u d o m á n y o s v i l á g előtt j ó előre n é p s z e r ű t l e n n é tegyék sz. T a m á s t és az egész scho lasztikát. És ha m á r m e g kell lenni, legyen philo-sophiai i r o d a l m u n k , de m á s n a k ne legyen ott hitele, csak Domanovszki, Medveczky, A l e x a n d e r és Bá-nóczy u r a k n a k , a kik elzarándokolnak Locke, K a n t és Descartes sirjához és onnét hozzák n e k ü n k a philosophia v i l á g á t .
b) De h á t m é r t a k a r j á k ezek a fiatal t u d ó s o k a kiadandó classicus bölcsészeti müvek közé föl venni sz. Á g o s t o n és Aquinói sz. T a m á s n é h á n y m u n k á j á t ? Nagy merészség u g y a n ily egyetemen és a k a d é m i á b a n u r a l k o d ó nagyságok magas inten tióit g y a r l ó f a l u s i észszel vizsgálni, de m á r nem á l l h a t o m meg hogy szót ne vessek e r r ő l is.
E n u g y gondolom, ezek az u r a k nem v a l a m i nagyon édes örömest vesződnek sz. Ágoston és Ta-m á s „ é k t e l e n " köteteivel, Ta-m e r t hisz ezek az ö iTa-má dott b á l v á n y a i k n a k halálos ellenségei. De h á t , or-szág világ t u d j a , Alexander és Bánóczy szemes és élelmes emberek. É s z r e v e t t é k ők azt, nogy a scho lastica philosophia kezd n á l u n k is egy kissé erőre kapni. T e h á t ennek az á r a m l a t n a k is Ígérnek a m a g y a r philosophia u j á r e n d á s a i egy két kegyelem -morzsát, m á r csak azért is, hogy aztán a scholasti-cus mozgalom inditói bizzák m a g u k a t szépen Ale
x a n d e r et consortes bölcseségére és n y u g o d j a n a k m e g szépen és ne fészkelődjenek az ö „ é k t e l e n "
foliansaikkal. De végre is legyen szándékuk b á r m i , t o v á b b nem k u t a t j u k . Annyit azonban ki kell jelenet-nünk, hogy sz. Ágoston és Aquinói sz. Tamás Alexander sé Bánóczy uraimék kezeiben nagyon szerencsétlen helyen vannak. És pedig azért, m e r t m i n d a ketten elég d r a s t i k u s a n bebizonyították m á r eddigi i r o d a l m i
•J O
működésökkel, hogy ök a scholasticusokat éssz. Tamást semmire sem becsülik, sőt ellenök a lehető legnaggobb el-lenszenvet táplálják. Már pedig ellenséges indulattal helyesen és igazságosan senki sem fogja a szerző inten-tióját felfogni és tolmácsolni. Ezen urak kezében sz.
Ágoston és Tamás ellenség kezében va«.*) A z u t á n mivel szolgáltattak ezen u r a k g a r a n t i á t a r r a nézve, hogy ők sz. Á g o s t o n t és T a m á s t jól f o g j á k m a g y a r á z n i ? Mikor foglalkoztak behatóan és alaposan a scholas-t i k u s o k k a l ? Hol scholas-t a n u l scholas-t á k a scholasscholas-tica philosop h i á t ? Vagy azt hiszik, hogy deus ex m a c h i n a -m ó d r a -megy ez a -m u n k a is ? Ha -m á r a -m a g y a r t u d . akadémiában a scholastica philosophia is m e g h a l l -g a t á s t nyer, ha sz. T a m á s m ü v e i b ő l szándékozik az a k a d é m i a n é h á n y a t kiadni : e n g e d j é k á t ezt a m u n -k á t i d ő s e b b , edzettebb , a l a p o s a b b t u d ó s o -k n a -k ; h i g y j é k el Alexander uraimék, önök m é g azt a ilyelvet sem értik, melyen a scholasticusok i r t a k , nem t u d n a k l a t i n u l , m i n t ezt Bánóczy az ő ,-Ré-v a y " - j á b a n fényesen bebizonyította.
Mi ezen a téren oly tudósoktól várunk alapvető munkákat, kik a scholasticusokat és sz. Tamást tisztelik és velők alaposan foglalkoztak.
E n g e d j e Isten, hogy a m a g y a r t. akadémia csar-n o k a i b a is diadallal v o csar-n u l j o csar-n be sz. T a m á s philos o p h i á j a ; ez philoszép d i a d a l n a p lephilosz; de az oly t ö r e d é -kek, milyeneket A l e x a n d e r és Bánóczy Ígérnek, nçm n y ú j t a n a k g a r a n t i á t a r r a nézve, hogy sz. T a -mást, a m a g a teljes m é l t ó s á g á b a n és igazi f é n y é b e n f o g j á k b e m u t a t n i a m a g y a r tudós világnak.
*) Mi ugy t u d j u k , hogy Aquinói sz. Tamás egyik vagy másik kisebb philosophiai művének magyarra fordításával a válalkozó Alexander es Bánóczy katholikus papot, egy jeles i f j ú hittanárt, biztak meg. A fordítás tehát jó lehet, és mi hisszük, hogy jó is lesz ; de a collectióba nem való.
Gyöngynek, drágakőnek becses keret kell. — Az a jó hatása az ily rhapsodicus ismertetésnek mégis lehet, hogy az aka-démia olvasó közönsége, olvasván Aq. sz. Tamás egyik vagy másik philosophiai művét jó magyar fordításban, meg fog győződni, hogy az akadémia t. könyvkiadó bizottsága mennyire tévedett, midőn Lewes Ítéletét a scholasticáról, mi szerint az eszme és fejtegetési mód tekintetében meddő és hi-ábavaló. magáévá tette. E szerint m a j d meg fog történni az, hogy akadémia az akadémiát fogja megczáfolni. Sz<rk.
1 0 *
J ö v ő levelemben folytatom reflexióimat.
A d d i g is maradok k i t ű n ő tisztelettel.
Vogl M.
(Folytatjuk.)
A lelkipásztorkodás köréből.
Hogy a nagyheti szertartások végezése körül elté-réseket találhatni, az, mint emlitve volt, (1. Religio, 1882.
11. 1. sz.) majdnem természetes; mert először is végre-hajtási nehézségek v a n n a k , azután meg nincs utasitás arra, mit szahad vagy nem szabad, és mit hogyan sza-bad ama nehézségek miatt eg észen elhagyni vagy rész-ben megváltoztatni. En legalább felteszem , hogy egy pap, egy theologus, egy lelki vezér szereti okát tudni és adni is nemcsak annak, amit beszél, hirdet, tanit, hanem annak is, amit mint pap végez; és azon sem ütközöm meg, ha ő mint önérzetes ember genirozza magát olyasvalamit végezni, amit nem tud indokolni, vagy jobban mondva, aminek a gyakor-latban és minden körülmények közt szükségét, értékét, czél-szerűségét és a hivekre való hatását és hasznát absolute nem képes belátni és észrevenni; következőleg azt sem csodálom, ha valaki a körülményekre való tekintettel, a maga önérze-tét is latba vetve, de meg a szertartásoknak is egész berende-zését, utasitásait s ezek indokait megfontolva, nem csak külső illendőségnek, hanem hivatalos kötelességének is t a r t j a , az előtte hivihetetleneknek, czélszerűtleneknek, unalmasoknak és sok tekintetben értelemnélkülieknek látszó részleteket el-hagyni Azt mondtam, ezen nem ütközöm meg, nem csodál-kozom ; hanem azon már meg lehet ütközni, hogy a körülmé-nyek miatti eltérésnek propria auctoritate kell — hogy ugy mondjam — történnie, mert nincs fensőbb határozat arra néz-ve, mi történjék a kathedralison kívül oly helyeken, ahol egy-szál pap és egyegy-szál mester van csupán, hiányzik pedig a cho-rus, a segédlet, a hely, vagyis egyszóval mindaz, ami ama nagy és szépjelentőségü szertartások hatásos, épületes és il-lendő kifejtéséhez okvetetlenül megkívántatik.
Nagvszombaton van a keresztvizszentelés. Ennek vé-gesztével mondandó a mindenszentek litaniája. A „quomo-do" itt ismét egyéni felfogástól függ. A pap le nem borulhat, mert akkor nincs, aki felváltva recitáljon, ha csak a kántor a nép nyelvén nem mondja a néppel, amire különben nincs utasitás. Latinul elrecitálni chorus és segédlet nélkül két embernek egy kicsit untató, egy kicsit szegényes dolog.
Bizony nagy kísértetbe jön az ember az egészet elhagyni, és ami fő, — emellett még mindig azt gondolhatja, hogy jól cselekedett. Mert, csakugyan az egyház eleinte a litániát nem keresztvizszentelés miatt, hanem az uj kereszteltek mi-att mondotta el. Jelenleg pedig ily alkalommal nincs ke-resztelés. . . . H a nagyszabású ritus szegényesen végeztetik, nem képes imponálni, efFectust előidézni a jelenlevőkben, legfelebb azt, hogy eszökbe j u t t a t j a e földi élet összes miseriáit. Olyan benyomást tesz, mint egy nagyszerűnek hirdetett konczert, vagy egy ünnepélyesnek Ígérkező me-nyegző vagyis lakodalom, ahol mindössze két czigány he-gedül.
I g y bámul és türelmetlekedik a közönség feltámadáskor a Domine probasti me alatt is, ha legalább több pap és kántor nem recitálja. Nem lenne-e jó ehelyett a néppel valamit
éne-keltetni, mi alatt a pap s zsoltárt csendben maga elmondhat-ná? Egy két helyen a Domine probasti me magyar verses for-dítását éneklik azon dallammal, mely a Tárkányi-féle ének-tárban hangjegyekre le van téve.
A hol fllialisok vannak, korábban lehet tartani a feltámadási ünnepélyt, hogy legyen idejök a tovább lakó híveknek proceesio után haza mehetni. A megjelenésre sür-gető szavakban buzdítani kell őket, nehogy talán maguk arrangeirozzanak procesűót. Mert sok minden megtörténik a nap alatt, tehát az is, hogy a nép unszolására „régi szo-kás" alapján a tanitó feszületet ragad kezébe, oda áll az ol-t á r közepére s inol-tonálja a „ P a x vobis ego sum, Allelujáol-t" s utána Feltámadt K r . e napon s— lesz körmenet. Nem kigu-nyolása-e ez a parochiális functiónak ? Különben minden a felfogástól f ü g g és attól, mennyire becsüli valaki a bármi-féle szokásokat. Ami egyikünk szemében botrányos és tilos, az a másikunk előtt „jámbor népszokás", melyet tisztelni kell. Csak aztán legyen mindegyikünknek elég argumentu-ma, melylyel önérzetes papnak okvetlenül birnia kell — functióban is. Maga azonban ezen sokféle, vagy ha ugy tet-szik, kétféle felfogásunk is — elég furcsa.
A „Lumen Christi" g y e r t y á k a t a nagyszombati fun-ctio végeztével mise után el kell távolítani. S. R. C. 7. Dec.
1844. Sokhelyen mégis ott marad az arundo a két ünnepen át vagy azontúl is. A húsvéti gyertya használatában, illetve égetésében is különféle a gyakorlat. Amint tapasztaltam, egy helyen mindennap ég a mise alatt, vasárnap mise és litania alatt ect. Más helyen csak vasár- és ünnepnapon az egész nagy mise alatt, s ez történik Áldozó-csütörtökig, me-lyen a nagy mise alatti első evangeliom után eloltatik, Krisztus U r u n k mennybe távozásának emlékére. H a a sek-restyés hozzáfér, leveszi a tabernaculum felett leyő Krisz-tus-szobrot is. Nem olvastam, s nem is hallottam, hogy hét-köznap nem volna szabad a húsvéti gyertyát égetni, csak any-nyit tudok, hogy nem kell.*) U g y is láttam már, hogy minden vasár- és ünnepnapon misére a paschalis meggyujtatik, s első evangelium végén mindannyiszor eloltatik. Hanem ez utóbbi nyilván fölületesség, melynek mint szemléltető cse-lekménynek csakis Áldozó-csütörtökön van értelme, máskor nincs. Nemde mindez csekélység? Igen, de épen a múltkor mondotta nekem egy mesterember, hogy ő a húsvéti gyertya és a háromágúnak különféle használatát szörnyen botrá-nyosnak t a r t j a s egyáltalán nem érti. hogyan tanulnak a papok egyfélét, s mégis tesznek oly sokfélét. Iparkodtam megnyugtatni ; pedig lia szegényke sejtené, hogy mi papok ily dolgokban többnyire az ezerképü experientiát tanuljuk,
még jobban rázná a fejét.
Valamint bizonyos az, hogy megzavarja a szertartások-nál minden külső részletre figyelmező hivőt a máshelyütt ta-pasztalt eltérés, ugy bizonyos az is, hogy leginkább tőlünk lelkipásztoroktól f ü g g annak elejét veni. Mire valók a papi
gyűlések ? Ugy tanultam : Finis autem, ob quem conferentiae
*) Erre vonatkozólag álljon itt a S. R. C. következő határozata :
„Cereus paschalis regulariter accenditur ad Missas et Vesperas solem-ues in tribus diebus Paschae, Sabbato in Abbis et in diebus Dominicis usque ad festum Ascensionis D. N. J. Ch. quo die, cantato evangelio, exstingvitur. Ad Matutinum, et in aliis diebus et solemnitatibus etiam solmeniter celebratis non accenditur, nisi adsit consvetudo, quod duran-te duran-tempore paschali accendatur, quae servanda esset". Die lit. Maii 1607.
in Placent, ad 13. Szerte.
7 7 pastorales instituuntur, praecipuue est, ut sacerdotes se vicem in excolendis scientiis adjuvent, statuta dioecesana in-timius cognoscant et aecuratius adimpleant, inpraxi s. mi-nisterii uniformes fiant, et sic pretiosa illa animorum unione conjungantur, quam tantopere a Christo Domino commenda-tam in Evangeliis legimus. Dici vix potest, quantopei-e hi consessus conférant, ut sacerdotes in confesssionali, in cura animarum ac in caeteris omnibus (pl. a plébániai irodai te-endőkben) una eademque ratione, quae muneris sui sunt, peragant. (Aichner, Compend. jur. Eccl.)
Mindent, látszassák bár az még oly csekélységnek, a koronákon szükséges és érdemes is megbeszélni, ha egyszer hozzánk tartozik. Nem kell ugy felfogni a koronákat, mint kényszer-összejöveteleket, vagy puszta látogatást. Ahol igy fogják fel, ott rendesen afölött aggódnak, micsoda pontjai legyenek a püspök elé küldendő jegyzőkönyvnek. Ezen ag-godalom igazi szegénységi bizonyítvány. Aki a mai korban nem talál tanácskozni, megbeszélni valót, az egyátalán min-den iránt közömbös. Voltam koronán, hol az egyik buzgó plébános szóba hozta a gyermekek első gyónási és áldozási idejét, s fontosnak t a r t o t t a és mondotta az arra vonatkozó egvöntetü eljárást és megállapodást. Ez csakugyan koronára való érdekes tárgy volt ; de az eszmecserét megakadályoz-ták a többségben levő „csalhatatlanok", kik azt hangsúlyoz-ták, hogy tegyen mindenki ugy, amint tetszik. Természetes, hogy ily hangulat, ily felfogás mellett, a koóonának főczélja, ut sacerdotes . . . in praxi s. ministerii uniformes fiant, el nem érhető.
P e d i g szeréntem a lelkészi teendők és functiók végzésé-ben egvöntetiiséget teremteni legfőkép a papi értekezletek vannak hivatva. Az eszmecserében felmerülő érvelések sok kérdést megérlelésre segitenének. A hozott határozat vagyis megállapodás jegyzőkönyvbe vétetnék, nemcsak ugy és az-ért, liogy a püspök lássa, miszerént papjai valamiről mégis csak tanácskoztak, hanem ugy és azért, hogy a püspöknek, mint főpásztornak véleménye és hozzájárulása is kikéressék.
Ez adna alkalmat a főpásztornak arra, hogy az egyes fel-merült kérdésekről irányadólag nyilatkozzék, s a mennyiben az szükséges, az egész egyházmegyére mindenütt kötelező ren-deleteket bocsásson ki. H a a lelkészkedő papság a koronákon mindig és mindenütt teljes érdeklődéssel venne részt, s a lelkészi praxis legapróbbnak látszó, de mégis mindig fontos részleteiről szakértelemmel, tüzetesen, férfias őszinteséggel és nyíltsággal, komoly ügybuzgalommal tanácskoznék, s a leikészetben tapasztalt eltérésekre és különféleségekre néz-ve megállapodva, a főpásztornál, püspökénél, amint illik, utasitást kérni és sürgetne, akkor lenne is eredmény, lenne egyformaság, legalább egyes egyházmegyékben. Addig azonban rend helyett csak kipkedés-kapkodás fog uralkodni;
az egyház egységi jellegét ezer tarkabarkaság fogja a hivők szemeiben kétségessé tenni, gyakorlati elv marad továbbra is a varietas delectat ; minden lelkész pedig m a j d hiúságból, majd önteltséggel, majd lelkiismeretfordulások között ezen-túl is igy vélekedik : L'église c'est moi !
Egy plébános.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, julius 29. A középtanodai törvényjavaslat.
— Megtámadott vitális érdekeink közt nemcsak utolsó helyet nem foglalnak el középtanodáink, hanem inkább elsó sorba helyezendők. Mióta a röpke de fontos t a r t a l m ú nyilatkozat elhangzott, hogy a katholika egyháznak középta-nodái nincsennek; mióta Szász Károly e mondat következté-ben ,nagy emberré' lett : attól fogva középtanodáink iránti érdeklődésünk, ha szabad azt mondanunk, megkétszereződött és azokat mint vitális érdekeink egyikét becsben méginkább emelte. Ilogy mi mily becsben t a r t j u k középtanodáinkat, s mily fontosságot tulajdonítunk ennélfogva annak, hogy
— Megtámadott vitális érdekeink közt nemcsak utolsó helyet nem foglalnak el középtanodáink, hanem inkább elsó sorba helyezendők. Mióta a röpke de fontos t a r t a l m ú nyilatkozat elhangzott, hogy a katholika egyháznak középta-nodái nincsennek; mióta Szász Károly e mondat következté-ben ,nagy emberré' lett : attól fogva középtanodáink iránti érdeklődésünk, ha szabad azt mondanunk, megkétszereződött és azokat mint vitális érdekeink egyikét becsben méginkább emelte. Ilogy mi mily becsben t a r t j u k középtanodáinkat, s mily fontosságot tulajdonítunk ennélfogva annak, hogy