Isten végtelen bölcseségének ugy tetszett intézkedni, hogy szolgái és titkainak sáfárai e földi életben gyarló em-berek legyenek. Nem angyalokra, de emem-berekre bizta az általa elültetet égi növény ápolását, öntözést, szaporítást.
K i ütközzék meg tehát, ha az isteni plántát néhol ós néha viszontagságok é r i k : ha az éghajlati viszonyoki a t a l a j si-vársága, a kedvezőtlen időjárás, meg a kertészek avatatlan-sága, vagy gondatlansága miatt nem termi meg mindig o > o/ o o o O azon gyümölcsöket, melyeket tőle várunk ? Minden kertész és földmivelő tudja, hogy e bajon csak az által lehet segite-ni, ha a hiányos ápolást helyrepótoljuk, s ha a szántásnak-vetésnek megadjuk a módját, ugy, amint kell.
Hogy a kath. hiterkölcsi nevelésnek is vannak jelen-leg hiányai, azt senki kétségbe nem vonja. Még azon
evan-41 ) Erről nem sokára részletesen. Szerk.
*) Mutatvány Répássy J . Szellemi körutazás stb. czimíi imént megjelent pályamunkájából.
geliumi ellenség is elismeri ezt és gúnyolódva mutogat r e -reánk, aki kertünkben és szántóföldeinkbe most nem is ma-rokkal, de vetőgéppel szórja a konkolyt. Persze nem annyira az ügy iránti jó akaratból, mint inkább kárörömből és azért teszi ezt. hogy farizeusi ajtatossággal reánk hárítson minden felelősséget, azon gyászos közetkezményekért, melyeket uj-jabb időben a liberális, vagy hitetlen korszellem hamis
melegágyai, már mint a közös iskolák termettek.
Hanem azért kár lenne a liberalismus kifogásait, vád-O ' jait és panaszait egyszerűen megvetni. Hallgassuk meg h á t előbb azokat. Hiszen az ellenségtől sokszor tanulhatunk, és olykor drága pénzen is méltó volna gáncsolódásait meg-vásárolnunk.
íme, felsorolom e vádak sulyosabbjait a magyarorszá-gi néptanítók egyetemes gyűlésének rendes közlönyéből a fővárosban megjelenő „Népnevelők Lapjából", (1881, 48.
•sz.) mely következő szemrehányásokkal illeti a hitelem-zőket :
1. A hitelemző homlokegyenest ellenkezik a paedago-giával, mert oly hittételeket emléztet be a tanonczokkal.
melyek azok felfogási tehetségét túlhaladják, s melyeknek alapos magyarázatát nem a d h a t h a t j a , vagy ha adhatná is, nem adja, mert az üres emléztetés kényelmesebb, mint az ok- és észszerű nevelés-oktatás.
2. A hitelemző törekvése, az, hogy a tanonczok min-den szavát — gondolkozás nélkül és föltétlenül — csalha-tatlan igazságnak ismerje el : (csodálatos vád és felfogás, mely szerint az tanít észszerűen, aki az igazsággal szemben Pilátus, akinek nincs meggyőződése, aki ma feketének mond-j a a fehéret, holnap zöldnek, stb.)
3. A hitelemző eltéveszti a főczélt, melyre a hitokta-tásnak irányozva lennie kellene, t. i. a gyermekek keblébe a vallásos érzületet oltani, nem pedig azok emlékezetének tárházát száraz tételekkel túltömni.
Azután igy folytatja a czikkiró nagy szerényen : „Mi községi (vallástalanoknak híresztelt) tanítók mondjuk azt ki, hogy igen is, ész- és okszerű hitoktatást követelünk, mely valláserkölcsös érzületet fejleszt és gyarapít." — Vé-gül a kath. főpapsághoz fordul és igy leczkézteti meg :
„Első sorban is a főpapság oka annak, hogy a vallás-talanság mindig nagyobb mérvben mutatkozik, mert nem gondoskodik róla (arról), hogy 1-ször papjelöltjeit valódi hitoktatókká képezze, kik mint az erények példaképei iga-zán szivökön hordják sz. hivatásukat s létöket annak áldoz-zák ; — 2-szor nem követeli az alsó papságtól, hogy az kötelességét lelkiismeretesen és pontosan teljesítse, tehát oktassa is a vallást (értsd : a tanítványt.) Kérdezzük S. urat (püspök) : vájjon hány falusi pap tanitja a vallást, s lia ta-nítja is egy-kettő, ellenőrzik-e, hogy mit és miként t a n í t ?
— 3-szor a főpapság nem gondoskodik róla (arról), hogy józanon gondolkodó tanügyi capacitások meghallgatása után a népiskolákba való vallástan (káté) állitassék össze, mely olyasmit ne tartalmazzon, amit gyermeki ész fel nem fog.
— 4-szer nem gondoskodik a magas klérus arról, hogy a lelkész urak, kiket amúgy is gyakran az unalom öl (!) — időközönként gyűléseket tartsanak és értekezzenek az ok-szerű hitoktatásról."
Legvégül pedig újra egész alázatos őszinteséggel
es-G*
küszik meg a czikk irója, hogy ők, a vallástalanoknak hí-resztelt néptanítók eddig is többet törődtek a valódi vallás-erkölcsi neveléssel, mint a kath. papság.
Megjegyzendő, hogy a kath. hitelemzők emez elmarasz-talása és a modern szerénykedés e fitogtatás a régi nóta. L e van az kótázva minden liberális tanügyi lap és tanitó egy-let kintornása számára, és majd solo majd tutti szokták előadni, akár kell, akár nem. P á r év előtt meg (1876-ban) az arad vidéki tanitóegylet féfi-karra dolgozta föl a kedvencz motívumot,,vagyis „emlékirat" alakjában terjeszté föl a közokt. ügyi minisztériumhoz a hitelemzők és káté, meg a biblia „paedagogia-ellenes," — „megemészhetetlen" tanai-ról alkotott aggodalmait, kérvén a kormányt, hogy bölcs belásása szerint tegyen valamit e tűrhetetlen kontárkodás megszüntetése végett. Es a magas kormánynak volt annyi
„bölcs belátása," hogy egyszerűen napirendre tért az „em-lékirat" fölött, s talán még olyasmit is mondott (persze csak csöndesen) hogy : „sutor, ne ultra crepidam !"
H á t én mit csináljak e vádakkal ? Kitréfáljam, vagy komolyan czáfolgassam ? Fölösleges munka lenne. Hiszen minden kath. olvasó, kinek esze helyén van, első tekintetre fölismerheti, hogy e liberális gravamenek legnagyobb része nem egyébb mint szánalomra méltó kotnyeleskedés. Ilyenek azon „paedagogiai" észrevételek, melyek a káté „száraz"
tételeit, a gyermeki ész által föl nem fogható dogmákat és bibliai csodákat, vagy a tanügyi capacitasok által összeálli-tandó vallástant illetik.
Ámde valljuk meg, hogy a felhozott kifogások mind-egyike fölött egyszerűen napirendre térni ismét nem lenne tanácsos. Mert van biz' azokban egy kis keserű igazság, melyek elől nem lehet kitérni az által, hogy mi visszadob-j u k az erkölcstelen nevelés v á d visszadob-j á t a közös iskolás tanítókra visszadob-j vagy pedig a rosz időket és a pogány korszellemet szidjuk' Azért én az emiitett vádak közöl egy párt már itt méltatok,
a többit pedig alább fogom. (Folytatjuk.) A z e g y h á z c s o d á i .
A csodatevés erejét Krisztus tanítványainak és ezek követőinek is megígérte és reájok valóban át is ruházta.
(Márk 16, 17, 18, J á n . 14, 21.) Midőn tanítványait először kiküldte azt mondá az U r : „Gyógyítsatok betegeket, tá-masszatok fel h a l o t t a k a t , bélpoklosokat tisztítsátok meg, űzzetek ki ördögöket (Mát. 10. 8. v. ö. Márk. 3. 15. 6. 7.
13 ; Luk. 9. 1. 2.) Ugyanezt a teljhatalmat osztá, midőn nekik utolsó megbízásait adá és missiójukat az egész föld-kerekségre kiterjeszté. Menjetek és hirdessétek az evangé-liumot minden teremtménynek. A kik pedig hinni fognak, azokat e jelek fogják követni : nevemben ördögöket fognak kiűzni, u j nyelveken beszélni, kígyókat felemelni, ha halálo-sait ittak, nem fog nekik ártani, betegekre ráteszik kezöket és ezek meg fognak gyógyulni."
A mihez az U r tanítványainak teljhatalmat adott, azt minden esetre képesek is voltak megvalósítani. És mi-ként Márk szerint 6, 13, a tizenkettő betegeket gyógyított és ördögöket özött ki, ugy Lukács szerint 10. 17 a hetven is örvendve tért vissza missiójáról és mondá : „ U r a m nevedben még az ördögök is alávetik magukat." Jézus nevében Péter meggyógyitá a bénánszületettet a jeruzsálemi templomnak
ugyan szép kapujánál (Azt. 5. 3.) : annak nevében P é t e r a 8 év óta béna Aneasnak visszaadta egészségét (Act. 9. 32 skv.) : annak nevében Pál parancsolt az ördöngősnek és ez azonnal megszabadult. (Act. 16, 16 skv.) Isten erejénél fog-va még sz. P á l veritékkendői is gyógyítottak és Péternek árnyéka szintén mindennemű betegeket.
Az evangélium hirdetésének parancsához az LTr a cso-tevő erő igéretét csatolja (Márk 16, 17.) Amint tehát ama parancs nem csupán az apostolok személyére ment át, hanem követőiknek is 3zólt mindenkorra, ép ugy nem lett ez a csodatevő erő nekik csupán személyök és életök számára ígérve. A mily kevéssé lehet Krisztus jelenlétét, mit e sza-vakkal ígért : „Lám én veletek leszek mindennap a világ végéig", csak az apostoli időszakra szorítani, époly kevéssé lehetett a csodatevő erő, mely az evangelium egyik fő bi-zonyító mozzanata volt, az egyház első idejére szorítva.
Azért találkozunk közvetlenül az apostolok ideje után is csodáról szóló tudósításokkal, miknek hitelességét nem sza-bad tagadnunk, k i v á l t a ha történeti bizonyítványoknak ránk nézve még valami értéket akarunk tulajdonítani. Egy szóval a csodák soha, egy században sem szűntek meg az egyházban.
A mindenható isteni szellem itt ott kiváltságos lelkeket, iga-zakat és szenteket támasztott,kik által a láthatatlan isteni erő nyilvánult. É3 ilynemű csodálatos tények oly bőségben van-nak minden keresztény évszazadból, hogy még a legtakaré-kosabban alkalmazott válogatás is olyat nagyon eleget nyújt.
Sok, tagadásban erős protestáns theologus hódol ugyan annak az élettelen és — mondjuk ki — élhetetlen felfogásnak, mintha Krisztus a csodatevő erőt csupán az apostoli kornak adományozta volna. Mi az egyház ily holt felfogásával nem érthetünk egyet. És lia Schleiermacher ') azt hiszi, hogy az egyházban a csodák folytonosságáról bi-zonyítás nem állítható fel, azt kell válaszolnunk, hogy igenis lehet, és ez a bizonyság époly szigorú, mint a legtöbb törté-neti tényre nézve.
M i n d j á r t P a p i a s ,2) az apostoli tanítvány (v. ö. Alzoy Patrologiai 52 1.) tudósít egy halott feltámasztásáról és egy méregitalnak kártalanításáról az ő korában. Justin vérta-nú 3) a 2. század első feléből a daemonok csodálatos leküz-déséről beszél : „Jézus nevének ereje a daemonokat rette-gésbe hozza és még mai nap is, ha a megfeszített Jézus ne-vében rájok parancsolnak, alávetik magokat, hogy mindenki előtt nyilvános legyen miszerint a daemonok alá vannak neki v e t v e . . . Ugyancsak az Istenfiának nevében . . . minden dae-monra ráparancsolunk, legyőzünk mindent és alávetünk.
Hogyha pedig (értsd: ti zsidók) prófétáitok vagy pátriárkáitok valamelyikének nevében parancsolnátok, egy deamon sem len-ne legyőzve.4) Azt abból láthatjátok, a mi még mainap is sze-meitek előtt történik. Mert az egész világon nagyon sok ördöngös lett a mieink némelyikétől, tudniillik keresztényektől, J é -zus nevében való parancs által meggyógyítva, míg ugyanazok minden más parancsolótól, bűvésztől és gyógytudományban jártastól nem volt meggyógyítható." 6) Hasonló
csodatettek-1) Hittan II. r. 139 1.
2) Eusebius hist. e^cl. II. c. 5.
3) Dialog, c. Tryph. c. 30 cf. c. 7ß
*) Dial. c. Tryph. cap 85.
5) Apolog. II. c. 6.
ről értesít sz. Irenaeus, ki a 2. század utolsó negyedébea működött. Azt mondj a, ®) hogy a tevtanitok képtelenek iga-zi csodát mívelni, valamint betegségeket gyógyítani, dae-monokat kiűzni, aztán folytatja, hogy a tévtanitók távol vannak attól, hogy holtakat feltámasztanának, amint az U r tette és az apostolok is imájok által, és a hogy ez sokszor testvérületünkben is előfordult, ha sürgős szükségben egybe-gyűlt az egész község és sok böjtölés és váltakozó imák ál-tal könyörgött, mire a halottnak lelke ismét visszatért és ugyanazon az ember a szentek imáinak vissza lön ajándékoz-va.1,1 Más helyen "') Krisztus csodáinak igazságára és való-ságára bizonyságul azt a körülményt hozza föl, miszerint azok szakadatlanul ismétlődnek. „Mert Krisztus valósággal az Istennek egyszülött fia. azért működnek nevében igaz ta-nítványai a többi ember javára, a szerint a mint mindegyik-nek j u t o t t az adományból. Némelyek biztosan és igazán deamonokat űznek ki. úgyhogy sokszor ilyen meggyógyul-tak hitre térnek s az egyház tagjaivá válnak, mások előre t u d j á k a jövőt, vannak látomasaik és prófétai beszédeik ; némelyek ismét kézföltevéssel betegeket gyógyítanak és visszaadják azoknak az egészséget. U g y van amint már mondtam, holtakat is feltámasztottak, kik sok évig marad-tak még köztünk. Szóval : a kegyelemadományok száma nem olvasható meg, melyeket az egész világon elterjedt egyház Jézus nevében Istentől vesz és melyeket naponként a népek javára fordít, sem csalást nem követve el, sem pénzt azért el nem f o g a d v a ; mert ingyen kapta, ingyen is osztja."
(Máté 10. 8.)
Minucius F e l i x s) egyházi iró a 3. században szintén tanúskodik a keresztényeknek hatalmáról az ördöngősök-ben levő gonosz szellemek fölött. K o r t á r s a T e r t u l l i á n ,9) a keresztény ügyvéd, e pontról oly meggyőződéssel beszél, a milyen csak egy teljes meggyőződésben levő embernek sa-j á t sa-j a lehet, sőt felhí kísérletre. „Tegyük, hogy birói széke-tek elé idehoznak valakit, a kiről áll, hogy gonosz szellem uralkodik rajta. E g y tetszés szerinti keresztény parancsára, hogy szoljon, ama gonosz szellem be fogja ismerni, hogy ő daemon, — még máshol hamisan Istennek hirdeté ma-gát. Szintúgy vezettessék elő egy azok közül, kik állítólag isteni behatás alatt á l l a n a k : . . . ha nem ismerik el azonnal, hogy ők daemonok, mert kereszténynek nem mernek hazudni, akkor rögtön ontsátok ennek a minden keresztények leg-szemtelenebbikének vérét." Valamivel később, sz. Cyprián, iratainak több helyén nem csak ördöngősöknek csodálatos meggyógyubisáról, mint valami sokszor előfordulóról szól, hanem értesit egészen csodás csapásairól is azon kereszté-nyeknek, kik az üldözések alatt a bálványoknak való áldo-zásban részt vettek. 10) Egy ördöngös nő gyógyulásának csodás esetét adja elő Firmilián püspök sz. Cypriánhoz irt egyik levelében. n)
H a tovább szemlét t a r t u n k a tudós Origenesnél, ki-nek irodalmi működése még a 3. századba esik, azt találjuk, hogy a nagy apologeta ismételten szól az egyházban
előfor-6) Adversus haeres. II. c. 31.
7) Adversus haeres. II. c. 32.
8) Octavius c. 27.
9) Apologeticum c. 23.
10) De lapsis c. 14.
") Cypr. epist. 75 (ed Goldhorn) n. 10.
duló csodatevő erőről. 12) „Még most is akadni a kereszté-nyeknél azon Lélek nyomaira, a kit galamb képében láttak.
Daemonokat űznek ki, véghez visznek sok <n/óggitást, és Iái-nak az Ige akarata szerint némi jövendőt. H a gúnyolódik is Celsus vagy a zsidó, a kit felhoz, mégis meg kell vallanom, hogy sokan mintegy akaratuk ellenére lettek a kereszténység-re vezékereszténység-relve, mert állmukban vagy ébkereszténység-ren szellem szállotta meg és oly annyira megváltoztatta, hogy azért a tanért, a mit azelőtt gyűlöltek, készek voltak meghalni. Sok ilyesmit t u -dok, aminek szemtanuja voltam, Isten a lanum, a ki átlát a mi belsőnkön, miszerint nem mesékkel, hanem világos és sokszoros bizonyítékokkal a k a r j u k igazolni Jézus istensé-gát manap is. Jézus neve betegeket gyógyit, ördöngősöknek visszaadja egészségöket és ördögöket űz ki." (Folytatjuk.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, julius 15. A kath. tanító-egyletek országos képviselete. — Valamikor, és pedig még nem is olyan régen hogy arra mindnyájan vissza ne emlékezhetnénk, hivatalos és nem hivatalos uton a magyar állam és nemzet keresz-ténynek tekintetett. Ily irányúak voltak az állami intézke-dések, e szellemben működtek iskolái. A liberalismus kor-szaka e szellemet részben száműzte, részben meo-ingatta. 7 o O Száműzte, a mennyiben az államot felekezetnélkülivé tette;
megingatta, a mennyiben felekezetnélküli, közös iskolákat állított a felekezeti, vallásos mellett. A dualisrnus ennél-fogva a nemzetben elkerülhetetlen volt. A felekezetnélküli állam szétválasztotta azokat, kiknek a nemzet jól felfogott érdekében egyesülni kellett volna, a haza polgárait. A szét-választási processus a felekezetnélküli állam initiativája, buzdítása és támogatása mellett megkezdődött és foly ma is, — a keresztény szellem mellett és ellen.
E processus leginkább észlelhető az oktatás terén.
E téren lehet szemlélni a legélesebb szétválást. Van feleke-zeti és van közösiskola, vannak felekefeleke-zeti és vannak közös-iskolás tanítók; azok hogy a vallásos, a keresztény szelle-met a nemzet részére megmentsék; ezek, hogy a felekezetien, azaz vallástalan szellemet terjeszszék. A küzdelem e két irányban foly és csak attól f ü g g minden, vájjon a ker. irányt képviselők többsége szétszórt kéveként fog-e heverni, hogy a tömörült kisebbségé legyen a győzelem, vagy pedig össze-tartva a győzelmet kiragadja a kisebbség kezéből, a nemzet jólétére? Igen, most ez a kérdés? Körülbelül egy éve, hogy egy látmánynak voltam tanuja, mely megmutatta, hogy mire képes a tömörült kisebbség ; az országos felekezetnél-küli szervezett tanítók megmutatták, hogy mi czéljok van, mit szándékoznak ők tenni a többségben levő vallásos irányt képviselő tanitókkal és igy következetesen a hasonló irányú iskolákkal.
E törekvést mi előre egész biztossággal előre meg-mondva, de tudva jól azt is, hogy a felekezetnélküli állam által megkezdett szétválási törekvés elébb utóbb oda fogja kényszeríteni a katholikus tanítói kart, hogy szemben a fele-kezetnélküli országos tanitóegylettel, önálló működését kifej-tendő, szintén országosan szervezkedjék, már akkor kimond-tuk e szervezkedés szükségességét és hogy nézetünk mily biztos alapon állott, azt elég világosan bebizonyította ugy
12) Contra Celsum. I. c. 40.
az országosnak nevezett t a n i t ó g y ü l é s lefolyása, mint azon nem meglepő, hanem a helyzetet jellemző tény, hogy a kor-mány, még azon csekély sikert sem erősítette meg, melyet az országos tanitógyülésen levő katholikus tanítók, nemes küzdelem árán, bátor kitartással, az egyház elvei iránti t á n t o r í t h a t a t l a n ragaszkodással, a konok felekezetnélküliség felett kivívtak. Nem ; a felekezetnélküli állam k o r m á n y f é r -fiamak nem. kell az az irány, melyet az egyház iskoláiban képvisel. A felekezetnélküli állam léte nem más mint t a g a -dása azon i r á n y n a k , melyet az egyház iskoláiban képvisel, nem más, mint harcz ez i r á n y ellen és törekvés ez irány megsemmisítésére; pedig hogy mi az eredménye, annak a felekezetnélküli, közös iskoláztatásnak, azt fényesen illust r á l illust a az állam egyik báillustor közege, a főváros illust a n f e l ü g y e -lője, Békey I m r e min. oszt. tanácsos.
Ezeket előrebocsátva, i t t az ideje, hogy örömünket fe-jezzük ki a mozgalom felett, mely a k a t h . tanitó-egyletek országos képviselete felé irányul, és hogy örömmel r a g a d j u k meg a tollat, csekély tehetségünk szerint teljesítendő a moz-galom megindítójának azon minden k a t h . embert érdeklő kérelmét, hogy a k a t h . tanitóegyletek országos képviselte-tésének kérdését megérleljék. Valóban, lia van fontos napi kérdés a középtanodai t ö r v é n y j a v a s l a t mellett, ugy a k a t h . tanitóegyletek országos képviseltetésének kérdése egyike a legfontosabbaknak. N e m u j a t mondunk, csak a régi nagy igazságot ismételjük, hogy az iskola a templom előcsarnoka és ebben az előcsarnokban a szellem olyan lesz, minő a ta-nító szelleme; nekünk pedig, ami kath. iskoláinkban keresz-tény kath. szellemre van szükségünk, mit csak ugy érünk el, ha tanítóink szemben a m á r t ö m ö r ü l t felekezetnélküli t a n í -tókkal szintén tömörülnek a kath. i r á n y ú oktatás-nevelés mellett, hogy ők is találkozva kölcsönösen buzdítsanak, okuljanak, nyiltan a nemzet előtt kifejtsék az alapelveket, hogy lássa a nemzet a nagy különbséget, mely a k a t h . és felekezetnélküli iskolákat vezérli, hogy igy a nemzet józan belátásával Ítélve a két irány felett, a felekezetnélküliséget elitélje.
E kath. tanitóegylet létesítése a mily fontos, annyira, ugy hisszük, könnyen lesz kivihető, csak ne legyünk álmo-sak. A z országban szétszórtan t u d t u n k k a l m á r nem egy kath. tanitóegylet létezik. A magva, a kezdet t e h á t m á r megvan az országossá fejlődő kath. tanitóegyletnek is. Azok kik m á r ily egyletekben vannak, bizonyára buzdítani fog-nak másokat is, hogy belépjenek a már létezőkbe, amit, te-kintettel az országos egylet megalapítására irányuló moz-g a l o m r a , most már kétszeres sikerrel érhetnek el. De e czél
elérésére nem elegendő csak a tanitók buzgalma, közre kell itt működni különösen lelkészkedő paptársainknak is; és e
közreműködést mi annyira biztosnak t a r t j u k m á r önmagá-ban véve, de t e k i n t e t t e l azon kitűnő szellemre is, melyet papságunkról oly jól esik feljegyezhetni, melynek csak a l e g ú j a b b időben is oly kiváló bizonyitékát adta, hogy e te-kintetben sértőnek találnók a buzdításra csak egy szót vesztegetni. Lelkészek és tanitók buzgó működése bizonyára a legrövidebb idő a l a t t fogja megalkotni előbb a megyei egyleteket ; ezekből aztán önkényt foly az országos egylet megalakulása is.
K é t fő momentum az, mely e tömörülést követeli, t. i.
a katholicismus és a nemzet érdeke, melyeket egymástól el-választani nem lehet. E nemzetnek szövétneke mindenkor a katholicismus volt, de ez volt összetartó ereje is. A ki a kat-holicismus elvei mellett küzdött, az k ü z d ö t t a nemzet lété-nek érdekében is, bármely téren f o l y t a t t a légyen e küz-d e l m e t ; és k a t h . iskolánkról minküz-dig elmonküz-dható bárkivel szemben, hogy ott a k a t h . szellem mellett a nemzeti szel-lem is mindig műveltetett. Azokról tehát, kik tömörülnek a kath. elvek mellett az iskolában, elmondható, hogy ők a nemzeti érdek képviselői szemben azokkal, kik ez elveket az iskolától mennél távolabb a k a r j á k t a r t a n i . E hazafiúi érdeke-ket is t a r t s á k t e h á t szem előtt kath. tanítóink akkor, midőn a k a t h . tanitóegylet országos képviseltetéséről van szó. L é p -jenek mennél h a m a r á b b és mennél számosabban ez egyletekbe, alakítsák meg az országos képviseltetést, hogy igy mennél elébb és mennél sikeresebben ú t j á t állhassák azon felekezet-nélküli szellem terjedésének, mely a nemzetnek csak vesz-tére ü l t e t t e t e t t át idegen talajból hazánk keresztény földjére.
N é m e t f o l d . (Magán tudósitás.) Parlamenti centrum alakítása. —
E g y idő óta ú j r a beszélnek a lapok nálunk egy par-lamenti centrum alakításáról, a Németországban létező-nek m i n t á j á r a . Nagyon s a j n á l j á k , hogy eddig mellékkérdé-sek m e g g á t o l t á k e bizonyára minden katholikus szivben levő ó h a j n a k teljesülését. Azonban nem elég csak óhajt t á p -lálni, a k a r n i is kell és tenni, — és épen ez a bökkenő. N e m
E g y idő óta ú j r a beszélnek a lapok nálunk egy par-lamenti centrum alakításáról, a Németországban létező-nek m i n t á j á r a . Nagyon s a j n á l j á k , hogy eddig mellékkérdé-sek m e g g á t o l t á k e bizonyára minden katholikus szivben levő ó h a j n a k teljesülését. Azonban nem elég csak óhajt t á p -lálni, a k a r n i is kell és tenni, — és épen ez a bökkenő. N e m