(Vége.)
A szegénység azon zászló, melyet Krisztus kitűzött ; ez az, mely alatt született, élt és meghalt. Ez alá a zászló alá híja minden harezosát ; a ki boldog akar lenni, legyen
„szellemben szegény" ; aki tanitványom akar lenni, tagadja meg m a g a m a g á t ; a sátán gazdagsággal győzött, győzzünk mi szegénységgel ; vessétek le a földi javakhoz való ragasz-kodás súlyos terhét, messze dobjátok el az elpuhult népek fényűzését, a megromlott nemzetek kapzsiságát. Es, mint egy isteni varázs által e földből kidobbantva, a társadalom minden rangjában, a századok minden mélyében egész had-seregek támadtak, kiknek fölszerelése egyesegycdeül a min-denről való lemondásban és kivetkezésben, az evangéliomí szegénységben állt. Különösen kedves színjátékban ragyog át hozzánk e tekintetben az első keresztény község magas tiszta képe. A Krisztus szellemének harmatüde lengésében ; szemben a legnagyobb áldozattal, a mit a világ látott ; élő érintkezésben ama férfiakkal, kik, mint P á l , szegények akar-nak lenni, hogy sokat gazdaggá tegyenek; mint János, a szeretet tanítványa, — itt nem lehetett máskép, mint hogy a szén meggyúljon a tűzön, mint hogy a hivők tömege egy sziv egy lélek volt és szegény sem volt köztük. Mert egy sem mondta javairól, hogy azok az övéi, hanem minden közös volt nálok. A hánynak volt szántóföldje és háza, eladták és a pénzt az apostolok lábaihoz hozták ; és mindenkinek adtak, a mennyire szüksége volt. Ez örökké emlékezetes képe a
lf>*
keresztény commuuismusnak, mely azonban nem volt oly esztelen, mint a mai keresztényellenes, bogy minden t u l a j -donnak megszüntetésésével birtokközösséget hozott volna be, hogy a birtokot nem tekintette volna jognak és kötelességnek, hogy a tulajdont kényszerrel szüntette volna meg és igy a gaz-dagot szegénynyé a szegényt még szegényebbé tette volna. A keresztény körök terjedése természesesen magával hozta, hogy sokkal több vad vizek folytak be mintsem hogy az oly egykedvű gondolkozásmód tovább volt volna f e n t a r t h a -tó. Mésfis az evangéliomi szegénység mustármagja el nem veszett és vörös fonálként hozódott az emberiség mentőkö-telén át, mely az évszázadok folyamában az égről a földre s a földről az égre szövődik.
A keresztény culturtörténelem elénk vezeti azon hős-lelkü seregeket, kik mindenöket eladják, s a bevett összeget a szegények közt kiosztván magokat á t a d j á k a legkese-rűbb szegénységnek; kik kilépnek palotáikból, hogy ma-o-ukat félelmes magányba temessék; kik elhagyják duz-zadó fekhelyüket, hogy a pu'szta sziklán kinos nyu-galmat keressenek ; kik ételeiket és válogatott boraikat-a sivboraikat-atboraikat-ag dboraikat-atolyájávboraikat-al s boraikat-a forrás vizével cserélik föl ; hébe-kórba híres családok sarjadékai, kik mint valamely kolduló szerzet t a g j a i alamizsnát szednek a szegények-ért, és ezáltal nemcsak megszentelik a szegénységet és után-zásra b á t o r i t j á k az egyértelműeket,hanem vigasztalására válnak a szegényeknek és ezáltal enyhitő, civilisáló befolyást gyakorolnak az egész társadalomra, mely befolyás megóvja ezt azon vad kivánságtól, melyben ma sinlődik. I t t , mint a szegénység és szegényszeretet hősi alakjai a tömegből fel-merülnek : egy sz. Antal, ki midőn a gazdag ifjúról szóló igéket hallá, javait, egy kévését kivéve kiskorú húgának eltartására, elajándékozta, sőt ez utóbbit is, mikor hallot-ta, hogy ne ,gondoskodjatok a holnapról.' Civilisáló befo-lyása elhatott egész a czászári trón magaslatáig. Nagy Constantin ugyanis alázatosságot ajánlott a legfőbb biró előtt és emberszeretet a szegények iránt. A tudós Origenes lemondott tanítványai honoráriumáról az alexandriai cate-cheta iskolában a szegények j a v á r a . A nagy Athanázt az egyiptomi nép igen tisztelte nemcsak tántoríthatatlan hitéért, hanem talán még inkább a szegények iránti szerete-téért. Aranyszájú sz. János, rettegett szónok az udvar kicsapongásai ellen, csak a szegényekért volt gazdag ; az-tán Olympias, a ki megmérhetetlen vagyonát a szegények-nek adta oda, az ő tanítványa volt. E keresztény szegény-szeretet jótékony befolyása magokra a pogány császárok-ra egyébiránt ismeretes. A kereszténység később is a sze-génység zászlaja alatt vonult be a megtérítendő pogány országokba. Sz. Ansgár, észak apostola, a kereszténység ter-jesztését Dánia- és Svédországban avval kezdte, hogy szegény
rabszolgákat váltott ki és tett keresztényekké. X a v e r i sz.
Ferencz, India apostola, már oda való útjában is csak a szegény tengerészek mellett tartózkodott; tiszteletét, noha ő pápai legátus abban volt ; kereste, hogy a szegényeknek szolgált, közöttük szétosztá eledeleit és maga is alamizsná-imból élt. Goa fővárosba érkezvén először is a betegeket látogatta meg, aztán az ismeretes csengetyűvel maga köré g y ü j t é a szegény gyermekeket és rabszolgákat. Ugyancsak a szegénység zászlaja alatt tartotta a kereszténység
dia-dalmas bevonulásását, melyen kevés nappal később mái-maga az al-király is részt vett és vigasztalta a szegé-nyeket.
És valamint az evangéliomi szegénység lobogója alatt a keresztény civilisatio bevonulását tartotta a világba, ugy veszély idején az alatt lett megmentve. Minden u j időszak, úgymond Périn (134 sköv. lapon), annak egy u j nyilvánulata által van megjelölve.
A barbárok betörése s a római birodalom bukása után a civilisatio művéhez újból kelle fogni. A munkát, forrását minden áldásnak és hatalomnak, megvetették; kerülték, mintha bün volna. A keresztény lemondás fölkereste azt ; minden törzsű és állású emberek sz. Benedek szegény r u h á j a alatt hordják az any^agi munka lealázó j á r m á t és ez visszanyeri termékenységet és méltóságát. Nem elég nekik a közönséges lemondás; oly viszonyok közt akarják a munkát, mikben ez az ember erejét meghaladni látszik. A legva-dabb és legpusztább vidékek, a leghálátlanabb és lege^ész-séotelenebb országrészek náluk m i n d i s elsőbbségben része-O O O ö sülnek. A makacs természet hősi megtagadásuk erőködése alatt u j alakot vesz; belőlük válnak Európa termékenyítői.
A hol veszélyes hegy szoros szabaddá, egy ragadó folyó j á r h a -tóvá teendő; a hol embertől ment és a vándorlóra nézve veszélyes vidéket találni; ott föllép ez a szellem, egy remete, kórháztestvér vagy hid-tescvér képében. A tudományt teljes tönkremenés fenyegette ; s ime a benczés lemásolja az ókor mesterműveit, u g y a n o l y szellemmel, a melylyel ő Germania erdeit és mocsárait termékenyekké tette.
Midőn Európa jóllétét csodálatos fejlettségre vitte volt;
midőn szükségét érezte annak, hogy kifelé terjeszkedjék, a kelettel összeköttetésbe lépjen, ennek szellemi terményeit és iparát elsajátítsa ; midőn a civilisatio csak e föltét alatt te-hetett előhaladást : akkor ismét csak a szegénység ruhájá-ba öltözött férfiak: » clugny-iak, a cisterciek és clairvauxiak voltak azok, kik a világot egy majdnem az őrültséggel határos lelkesedésre ragadták. Es egy u j világ nyilt meg a keresz-tény civilisatio számára a keresztes hadjáratok által. És ez ujdonnyilt virágzás korában a keresztény népekre nézve épen az ő előhaladásuk kebeléből támadt u j veszély, na-gyobb mint a tudatlanság- és barbárságból származó, midőn kevélység és érzékiség a civilisatiót csirájában fenyegették : ekkor is ez ugyanazon zászló alatt lett megmentve. A tizen-harmadik századsz. Ferencz és Domonkos szavára ezer meg ezer mebert látott a szegénységet egész a rajongásig hirdetni és gyakorolni ; és eme „rajongásból- támadt a civilisatiónak egy időszaka, mely a történelem legcsodálatosabbjai közé tartozik.
Az érdemeket illetőleg, miket az evangéliomi szegény-ség az ujabb évszázadokban az emberiszegény-ség körül magának szerzett, még a civilisatio és szegénység közti titokteljes összefüggésről tanúskodó azon körülményről akarunk megem-lékezni, miszerint a cultura sülyedésekor halálos ellentét képződik szegények és gazdagok közt; ugy hogy, lia az em-berek küzdenek az evangéliumi szegénység ellen, büntetésül bekövetkezik a tulajdon elleni küzdés ; aztán általános elsze-gényedés által a népek megfenyíttetnek és észre téríttetnek, vagy a világ színpadáról letűnnek; mert a szegénység
mogyo-12.5 rófa-pálczája is oda tartozik a nagy Nevelő fenyitő eszközei közé, valamint egy derék iskola-mesternek (Merz u. o. 3 1.) mindig van készletben egy egész csomó mogyorófa-vesszője, vastag, vékony, hosszú, rövid, úgyhogy magva ne szakad-jon, ha a vásott gyermekek a háta mögött gyűrűbe h a j t j á k
is és eltörik a régi botokat tuczat számra : igy fekszik a legmagasabb nevelő fiókjában egész • rakás baj, a embe-riség ostoraiul. Es a szegénységnek egészen kipróbált vesz-szőnek kell lennie, különben nem volna ugy elterjedve országokban és időkben, melyekben a kevélység, a miben
„mi oly sokra v i t t ü k " , a legfőbb fokra hágott. Igy keletke-zett egy halálos ellentét szegények és gazdagok között, mely az előbbieket az utóbbiakkal fölemésztette, az izraeli-ta népben közvetetlenül sülyedése után ; igy a rómaiban a császárság idejében; igy történt az u. n. reformáczió ide-jén mikor a parasztháború következett; igy a legújabb
korban és igy lesz, ha nem csal minden jel, a legközelebbi jövőben is.
Nem fogunk emberi események történeti összetalálko-zására az őket megillető súlynál többet fektetni; de mégis
csak figyelemreméltó marad mindig, hogy mély társadalmi rászkodások idején, ha a keresztény világrend alapja inog, mindannyiszor az evangéliomi szegénység elleni harczczal is találkozunk, melyet aztán büntetésül a tulajdon elleni nyomban követ. A humanismusból keletkezett u j pogányság harczával sz. Domonkos és Ferencz fiai ellen, kik a keresztény szegénységre a genie és szentség verőfényét vetették, és az ő 8cliolastikus hittudományuk ellen, egyszerre keletkeztek a rab-lólovagok és útonállók. És alig hogy kitörött az egyházpoliti-kai forradalom, máris szövetséget alapított Münzer T a m á s Alstedtben, melyben a keresztényeknek egyenlőknek, min-den földi javaknak közösöknek kellett volna lenni, és kinek-kinek szüksége és alkalma szerint ki kellett volna osztatniok,
— és a fejedelmeknek, grófoknak és uraknak, kik ráállni vo-nakodnának, a fejét kellett volna venni; és Langensalzában „a gazdagokkal akartak játszani". (Janssen, A német nép törté-nete I I . köt. 371. 373 1.) Következett a formális socialis forradalom a parasztháborúban, a civilisatio minden javai-nak elvesztése, elvadulása, fejedelmi despotismus, elsze-gényedés. Már a parasztok is azon panaszkodtak, hogy :
„Micsoda? mi meggazdagodtunk? Isten könyörüljön r a j t u n k ! a mink volt is, elvesztettük, szegények vagyunk."
Az ujabb és legújabb korban is az evangéliomi szegény-séget a keresztény civilisatio fontos támaszául kell tekin-teni ; mert száz év óta annak rázkodtatásai a kolostorok rablásával, a szerzetesrendek kiűzésével, kenyérkosár törvé-nyekkel és az egyházi javak elvevésével kezdődnek,miáltal a keresztény alamizsnaadás van gyökereiben megtámadva. A szegénység egyházi ruhájától a legújabb culturharczosok is undorodnak. A szegény kapucinus, ki a hatalmasoktól nem kér mást, mint egy kis helyet Isten szabad ege alatt; a szegény iskolanénike, ki a szegények gyermekeit tanítja, ő előttük .bi-rodalmi' ellenségek és ki kell vándorolniok. Ezért aztán annál tömegesebben vándorolnak be mások,kiknek zászlajára az van irva, h o g y : „a tulajdon lopás" ; a socialdemocratia daczára minden socialistatörvénynek t e r j e d ; az elszegényedés szapo-rodik és a parasztoknál és kis iparosoknál már aggodalom-keltő fokot ért el. A social-democratia minden látszat szerint
a közel vagy legközelebbi jövőben amúgy igazán ama mogyo-rófa-pálczák egyike lesz, mikkel a porosz-német culturnép majd meg lesz fenyítve. És aztán a „culturharcz" csatameze-jén, ha majd az állam minden serege meg lesz verve,
megje-lennek az evangéliomi szegénység hadseregei, amint hogy ily segitő rendek minden századnak nagy világszorultságai-ban az egyházból előléptek ; ú j r a örök kutakba foglalják az irgalom kiapadó forrásait s a szegénység sivatagján á t h a j -t o -t -t emberiségnek az-t az i-tal vize-t fogják nyúj-tani, melynek az U r az ő j u t a l m á t ígérte, és a testi alamizsnával össze-kötvén a lelkit, még egyszer segítik majd megmenteni a keresz-tény civilisatiót.
Még egy vonatkozásról a civilisatio és szegénység közt kell megemlékezni, arról, melyre a régi német közmondás mu-tat: „Ha nem volna szegénység, nem volna művészet." A költők alig énekelik meg a birtok vagy plane a gazdagság becsét, ellenben hemzsegnek a szegénység tiszteletére irt pompás versek. (Riehl. A német munka. S t u t t g . 1862. 117. s köv. 1.) Vigasz- és panaszdalokat örömest hallgat az ember, de nem renommât csináló dalokat. A német nép péld. alig pazarolt más valami tárgyra több szellemet, élczet és kedélyt, m i n t a vagyontalannak vigasztalására és gúnyos dicsőítésére. Gyö-nyörrel dicséri azt a házat,mely fenn üres, alul meg nincs benn sok; hátul a zsidóé, elől meg el van zálogosítva. H a a gazda talpra ugrik, megmozdul minden jószág. Van neki egy pén-zesládája, csakhogy elvesztette a kulcsát. Lakodalmán a sze-génység pengette a lantot, a nyomor meg f ü t y ü l t hozzá ; a menyasszony azt énekli a hozományáról : „Egy tál és egy bögre minden konyhaedényem, felirom egy táblára, hogy el ne veszítsem." A szegénység tréfával el űzi nyomorát és
sö-tét ittlésö-tét a humoros költészetnek bizalmas szürkületében derűbe vonja. Még mélyrehatóbban hallani beszélni a sze-génység dicsőségéről számtalan régi közmondásban, melyek-nek főtömege két gondolat körül csoportosul : Szegénység és nyomor a legmélyebb, leggyőzedelmesebb munkára hajt, másfelől meg anyja a keresztény alázatnak.
Tudvalevőleg szoros összefüggés van valamely ország nagy férfiai s az éhség k ö z t ; először, mert azok közül nem kevés éhen halt, aztán pedig azért is, mert az éhség sokkal többeket meg jó nagyokká is tett a kényszerítő kemény szük-ség által. A régi németek azt mondták: „Szegénvszük-ség meg-o o — — -, O CT tanít hegedülni. A szükség a legerősebb fegyver. Éhség éle-ö O ~ ~ J o siti az elmét. U j találmányok szegény emberektől erednek.
Gazdagság butít." És ez a büszkeség a szegénységre még ma is népszerű jellemvonás, mely a szükséget nem ismerő pásztor kunyhójától áthúzódik egészen a szegény költő váro-si födélszobájába. Még mindig meggyőződésből hordozzuk ajkainkon e szót: Szegénység nem szégyen.
A szegénység e népszerűsége a kereszténységen alap-szik ; ez keresztény megvetése a mammonnak, durva, hu-moros nyelvre fordítva. H a a keresztény államok ennek a mo-dern pogányságnak nem engedték volna meg leküzdeni a keresztény világnézletet; ha Hegelnek nem engedték volna meg ezt irni ki jelmondatul: „Törekedjetek előbb evésre ivásra, az Isten országa majd magamagától megjön :" a com-munismus barbársága nem függne veszélylyel fenyegetve
az európai civilisatio egén. Németből.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
B u d a p e s t , augusztus 19. Katholicismus és hazafiság.
— A középtanodai törvényjavaslat nem csak az által nőtte ki magát nevezetességgé, hogy annyiszor3 és annyiszor beterjeszt\e mindig megbukott, hanem az által is, hogy kérdésekkel hozatott kapcsolatba, melyek fejtegetése a kat-holicismusra árnyat volt vetendő, mert a nemzet szine előtt nemtelen törekvésekkel vádoltatott és gyanusíttatatott. M á r a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása, illetőleg annak el-vetése alkalmával szemére vetették nem egy oldalról a kat-holikusoknak. hogy a nemzetiségekkel szövetkeztek. Hasonló habár más szavakban kifejezett szemrehányással találko-zunk Gyulai P á l már ismeretes jegyzeteiben is. Nem elég neki, hogy a katbolikusokat logikátlanságról vádolja, hanem elég érthetően még a hazafiatlanság vádjával is illeti őket, midőn azt kérdezi: „hát a felekezetek egyoldalúan felfogott érdeke minden, és az államé semmi? Csak katholikusok és protestánsok vagyunk-e és nem egyszersmind hazafiak ? E két eszmét, e két érzést nem kell oly mereven szembe állí-tani, oly éles összeköttetésbe hozni, mert mind a kettő szen-ved általa."
Nagyon gyenge itélő tehetséggel kellene annak birni, a ki be nem látná, hogy Gy. P. a katholicismust, idézett
szavaiban , szembe állitja a hazafisággal. Mintha bi-zony a katholikusok valaha elfelejtették volna hogy ők hazafiak is, és ezt Gy. P.-tól kellene megtanulniok! I g a z á n nagv önmegtagadásba kerül, hogy kellő nevén ne nevezzük az ily minden tekintetben alaptalan szemrehányást. Gy. P . vagy olvasta a katholikusok memorandumát, vagy nem ol-vasta : ha ez utóbbi áll, ugy mit beszél oly kérdéshez, me-lyet nem is ismer; ha pedig az előbbi, ugy hogy tudta a hazafisággal a katholicismust szembe állítani? Hiszen a 00 katholikusok által benyújtott memorandum minden egyébb-ről tanuskodhatik, csau nem hazafiatlanságukról ? Abban a memorandumban a katholikusok világosan kijelentik, hogy ők az állami felügyeletett, mint eddig szívesen viselik. Vájjon hasonlót találunk-e a protestánsok memorandumában? Vájjon ennek következtében az igazság nem azt követelte volna-e, bogy Gy. P . szavát egyedül csak a protestánsokhoz és nem egyszersmind a katholikusokboz is intézze?
,Csak kath. vagyunk-e . . . és nem egyszersmind haza-fiak', kérdi Gy. P., és e kérdést felveti, e két eszmét ellentétbe helyezi, azért mert a katholikusok is beszélnek saját autono-miájokról, mert a ,tanulmányi bizottság' felállítását sür-getik. Oly dolgok-e mindezek, hogy miattok a katholicis-mussal szemben a hazafiságot kellene emlegetni és a katho-O o
likusokat hazafiatlanságról vádolni? Azért emlegetik a C> O katholikusok autonomiájokat, hogy e réven hazafiatlan
üzel-mekben vegyenek részt, s azokat előmozdítsák? Azért kÖve-telik-e a tanulmányi bizottságot, hogy annak szárnyai alatt a magyar ifjúságot a magyar nemzet elleni érzelmekben ne-veljék f é l ? V a g y nem-e inkább mindkettőnek az a czélja, hogy a katholikusok is visszanyerjék függetlenségüket azon államtól, mely megszűnvén katholikus lenni, katholi-kusellenes érdekek szolgálatában áll ? És mikor jelentett hazafiatlanságot az egyházi önállóságra való törekvés, neveze-tesen azon törekvés, mely az íillamnak is megadni a k a r j a azt
ami az államé, a inint azt a katholikusok memorandumukban kijelentették ?
Gy. P . nagyon egyoldalú inspiratiónak engedett, mi-dőn fennebbi szavait leírta, mert a katholikusok törekvésé-nek semmi köze az ő vádjával, és a katholikusok akkor, midőn catholice járnak el, midőn jogaikat követelik, egy perczig sem tévesztik el szemeik elől. hogy ők hazafiak is.
Gy. P . tehát vádolt, de vádja alaptalan és semmiféle tény-nyel sem bizonyítható ; ellenkezőleg, ha a tényeket vesszük tekintetbe, ezek nagyon is a katholikus hazafiság, azaz a mel-lett bizonyítanak, hogy a katholicismus nem áll ellentétben a hazafisággal, hanem inkább e kettő szorosan egybe van fűzve, úgyannyira, hogy ha ezek az eszmék egymással el-lentétben állanának, már régen megszűnt volna a magyar nemzet magyar lenni, miből önként közetkezik, hogy lé-tezése a katholikusok hazafisága mellett bizonyít. Elkezdve a magyar nemzetnek a kereszténységre történt áttérésétől napjainkig, a magyar nemzet története nem más, mint a katholikusok hazafiúi érzelmeinek bizonyitéka ; nincs a hazá-nak egy talpalatnyi földje, melyet katholikus vér nem ön-tözött volna, nem más szempontból, mint hogy e hazát e nem-zetnek megtartsa: a mi talán mégis csak hazafiúi érzelem mellett tanúskodik. Nincsen e nemzetnek egyetlen nagyobb-szerű nemzeti intézménye, melyet nem a katholikusok kezd-tek alapítani, melyet nem az ő bőkezűségük t a r t fenn. Utazza át a hazát bárki kelettől nyugatig, déltől északig, mindenütt a katholikus hazafiság emlékeivel találkozik. Ezek tények, melyeket eltagadni nem lehet, ezekre hivatkozni lehet mind-azok ellenében, kik bármily érdekből álokoskodással a katho-licismustól a hazafiúi érdemet és érzelmet elvitatni akarják;
ezekre hivatkozhatunk G y . P . ellenében is: tagadja el ezeket pártérdekből, vagy mutassa ki, hogy a katholicismus az ő in-tézményeivel nem teljesíti a hazafiúi érdekek védelmét és biz-tosítását. Igen Gy. P . szavai ellen mi tényekre hivatkozunk és elmondhatjuk bátran inkább mint bárki más, hogy a kat-holikusok egyúttal mindig hazafiak is voltak és maradnak.
A katholikusoknak soha sem j u t o t t eszükbe, hogy e két eszmét egymással ellentétbe hozzák; hanem igenis nap-jainkban protestáns érdekek előmozdítása szempontjából mes-terségesen ellentétbe akarják hozni e kettőt egymással mások.
A z t akarják, hogy legyenek a katholikusok hazafiak, de szűn-jenek meg lenni katholikusok, és hogy e czélt elérjék,azért lép nekfel szemben a katholicismussal hazafisági követelésekkel.
E mesterséges ellentét szitását látjuk mi Gy. P . felszólalásá-ban is; és ha van valami hazafiatlan tény, ugy ez miben sem található fel inkább, mint a katholicismus ily gyanúsításá-ban ; mert vaknak kell lenni annak, a ki még ma sem képes belátni, hogy a nemzeti fenntartó erő azon katholicismusban található fel, mely eddig is eszközölte, hogy e nemzet fenn-álljon. A dolog ugy áll, hogy aki a katholicismust erősíti, az erősiti a nemzeti szellemet, a nemzetet összetartó kapcsot;
aki pedig gyengíti a katholicismust bármi módon, az a nem-zet rovására működik. Napjaink legnagyobb hibája épen itt rejlik, hogy a szenvedélytől elvakítva minden intézkedés a katholicismus ellen történik: ebből magyarázható meg, hogy eddig szokatlan mérvben nyilatkozik majd itt, majd ott a hazafiatlanság vádja. Feleljenek e bűnért azok, kik a katho-licismust dehonestálják. Ami kezeink e bűntől tiszták és e
1 2 7 tiszta kézzel fogjuk minden méltatlan támadás daczára a jövőben is a hazafiúi erényeket gyakorolni é s másokban is
táplálni.
Nagyszombat, aug. 15. A nagyszombat-vidéki róm.
kath. tanitó-egyesület.— Yannak emberek, kik szép eszme birtokában nem nyugodnak, mig eszméjök meg nem valósul, vagy mig küzdelmökben el nem esnek tudva azt, hogy
kath. tanitó-egyesület.— Yannak emberek, kik szép eszme birtokában nem nyugodnak, mig eszméjök meg nem valósul, vagy mig küzdelmökben el nem esnek tudva azt, hogy