Plato a görög bölcs, kit mély ismereteiért isteninek is neveznek, a szeretet tulajdonságául többi közt a szegénysé-get hozza fel ; a mi azt a k a r j a mondani, hogy a szeretet sze-génynyé tesz. Es ez csakugyan áll a vétkes szerelemről épugy, mint a szent szeretetről. Egy V I I I . Henriknek az ő házas-ságtörő szerelme hitébe, becsületébe és vagyonába került, elannyira, hogy halálos ágyán f e l k i á l t o t t : „Barátim, min-dent elvesztettünk !" Szegény volt vagy azzá lett az em-beriség minden jótevője s a társadalom minden ujjáte-remtője : Mózes, Illés, és ker. sz. János ; P á l , Benedek, é3
1 1 5 assisi sz. Ferencz ; paulai sz. Vincze és Francke ; szegény volt minden szellemhős, Homertől kezdve Schillerig, kinek vetélytársa, Göthe, igaz, hogy gazdag volt, de azért meg-vallotta, hogy életében egymás után két boldog napja nem volt. A legszegényebb a Krisztusban megjelent isteni szere-ret és emberszeszere-retet volt. Mert nem volt hova fejét hajtsa.
Születésekor a jászol fáján feküdt, halálakor a keresztfán ; mint újszülött gyermek idegen pólyába lett takarva, ruháitól megfosztva halt mes: és idegen sírba lett fektetve. A sze-O O O génység zászlaja alatt hódították meg a világot az aposto-lok és győztek az apostoli férfiak utánok. Aztán ha ve-szély fenyegette a keresztény civilisatiót, az újítás mindig mintegy kútforrása-, a szegénység jászolából eredt. Es ha a keresztény népek nem zarándokoltak önként e jászolhoz, ak-kor e mondás szerint— szükség imádkozni tanít, — nagy nemzeti és társadalmi forradalmak után az Isten itélőszé-kének büntető veszeje által oda hajtattak. Ezért Dr. Merz joggal mondhatta, hogy a szegénység ügye visszatükrözte a keresztény civilisatio történetét.
E gondolatnak vannak szentelve a következő sorok is, melyek a jelzett szempontok szerint fognak következni.
A szegénység az erkölcsi világrend általános tör-O J O O vénye, a történelemnek átalános ténye. Mint ilyen egyszers-mind fontos culturtörténeti elem : uj munkára, u j előállí-tásra, u j tanulmányokra sarkal. Állása és a vele való bá-násmód fokmérői valamely nép culturájának, a mint azt a római birodalom hanyatlásában drastikus módon láttuk. Az
„termőföldje a legnagyobb erényeknek," úgymond Ratzinger,
„a t ű r ő szeretetnek az önfeládozásban és mentő tettekben."
Es ez ő különösen a kereszténységben.
H a keresztény szegénységről szólunk, nem pusztán a minden birtokról való testi lemondásban látjuk a keresztény civlisatio tetőpontját, különben sinopei Diogenes igen jó keresztény lett volna, holott már egy pogány világbölcsnek éles elméjét is nem kerülte ki azon kevélység, mely Antis-thenes köpenyének rongyai alól kikandikált. Az egyház, úgymond Périn, sohasem kárhoztatta a gazdagságot. (A gazdadságról a keresztény történetben. Németül Weizen-hofertől. Regensburg. 1866 I. köt. 27 1 sköv.) Ilogyis kár-hoztathatta volna a gazdagságot az egyház, ő, az absolut igazság közege, és ezáltal hogy ismerhette volna félre földi létünknek egyik providentialis törvényét ? Gazdagságra tö-rekszünk, úgymond sz. Tamás (Summ. 2. 2. qu. 183 art. 7) amennyiben az támassza az jemberi életnek. A középjólét, mely kizárja a gazdagság és szegénység túlzásait, lesz tehát a keresztény társadalmakban az a pont, melyre mindenki tö-rekszik ; a tengely, mely körül minden forog. E nemzegaz-dászati eszme a sz. Írásban is bent van. Prov. 30, 8 : „Sze-génységet meg gazdagságot ne a d j nekem ; a d j csak a meny-nyi kell hogy megéljek."
A középjólét iránt való előszeretetéről az emberiség minden korban nagy lelkek által tett tanúságot. „Nem szeretem a gazdagságot," igy énekel megarai Theognis sent. C I X . , „nem sovárgok utána ; bár megadatott volna, hogy kevésből élhessek s az élet bajait sohase tapasztal-jam." „Mi görögök, mondá P l u t a r c h szerint Solon Croesus-nak, mindenből középszerű részt kaptunk az Isten kezéből."
Plato az ő köztársasága számára a társaság tökélyét a
középjólétben lelte. „A gazdagság, mondá, terhével tönkre teszi az ember lelkét ; a szegénység a fájdalom tövisével kényszerit letenni minden szemérmet. A szerencse j a v a i csak akkor bec3Íilendők valamii'e, ha közép mértékkel esnek részül." Aristoteles tovább hagyományozta e tant a bölcsek közt : „Szegénység szolgai engedelmességre tanit ; nagy gaz-dagság elcsábítja a szerencséseket parancsolásra zsarnoki ma-gatartással. A mire az államnak mindenekfölött szüksége van,az az egyenlő lelkület; oly tulajdonság, mely legtöbbnyire a középszerű viszonyokban talalható." —- Mikor Rómában a belső erkölcsi erő el kezdett eltűnni, a középszerű jólét elvét fölvették az államjogba. A lex licinia meghatározta, hogy senki az ager publicusból 500 jugerumnál többet ne bírjon ; hasonlókép 100 darab nagy és 500 darab kis marhánál töb-bet a közlegelőn ne tartson ; a ki ez ellen vét, fizet 10,000 as-t. Es e törvény alapján nagy csend uralkodott a Grachu-sok idejéig. Ebből az elvből nőtt ki a városnak egész nagy-sága. És valóban mély politikai belátásra mutat, hogy Ti-berius a villarum infinita spatia, az argenti et auri pondus, a tabularum miracula, promiscuas vestes stb. ellen fennen pa-naszkodott. — Bossuet és Feneion egész lapokat irtak a kö-zépszerű jólét szerencséjéről és hatalmáról. Olvasásra méltó az is, amit az ismeretes angol államgazdász Mill, az ő Princ.
of post. econ. arról ir.
Azonban nagy szellemek tanúsága nélkül is magától ér-tetődik e dolog, A javak bizonyos mértéke nélkül az élet el-veszti báját ; a nélkül legalább, és ha nincs a szükségletnél és a puszta testi szükségnél valamivel több, nem érdemli az élet, hogy éljük. Mértékletes gazdagság biztonságot kölcsö-nöz (Périn ugyanott 40 1.) és kellemes életet ; de nem pu-hítja a lelket. A természeterők kizsákmányolása által elő-teremti a külső eszközöket tevékeny élet számára mindazo-kon az utamindazo-kon, melyeket a gondviselés szemünk előtt meg-nyitott ; másrészről nem ébreszt b ennünk őrült kevélységet, a mint azt az anyagi duslakodás tenni szokta. A jólét utáni szenvedélyes vágy ellenben, s a lázas industria-lismus, mely ennek nyomában támad, nem eszközölnek szabadságot és szellemi emelkedettséget, hanem forrásai az elaljasodásnak és szolgaságnak s époly kevéssé jelei virágzó civilisationak, amint a láz nem jele virágzó egész-ségnek. Béna culturának és államhanyatlásnak a symp-tomái ezek.
A mit a kereszténység a gazdagságban kárhoztat és a mit az evangelium gazdagság alatt ért akkor, midőn az O O ö CT ' ahhoz való bűnös ragaszkodást kárhoztatja, az a lázas lótás-futás a föld javai mint az ember végczélja után. És az, a mit a kereszténység a szegénységen kívánni valót ta-lál és az evangeliom szegénység a l a t t ért, az a földi javakhoz nem ragaszkodó szabadság, mely nem egyeztethető össze az Isten országához illő törekvéssel. Ez a szabadság fölemeli az embert, kiszabadítván őt a leglealázóbb bilincsből: abból hogy valamely dolognak rabja legyen. Ez adja meg neki az igazi nagyságot, a lelki nagyságot. Ez a keresztény civi-lisatio alapítóján isteni nagyságú bizonyíték.
H a a Krisztus U r u n k korabeli éles eszű zsidó-pogány vi-lágra, vagy a mi „anyagi érdekeink korszakára" lett volna bízva az I?ten fia megtestesülését elrendelni és leirni : mind-annyian csak minél nagyobb pompát és dicsőséget fejtettek
1 5 *
volna ki, fogadtatásához palotát építettek volna, bölcsőjében egyesítettek volna minden gazdagságot ; márványt, aranyat, bíbort és drága szöveteket pazaroltak volna és szolgálatára a lakájok egész seregét állították volna fel. Es a pogány cul-turtörténész mind ennek láttára felkiáltana . „Nagyszerű!"
Ámde a keresztény azt mondja : „Mily kicsinyeség ez, ha Is-tenről van szó ! Mert ha ő is rászorul e hitvány támaszra, melylyel gyarlóságunkat támogatjuk, e hiu ékességre, mely-lyel mi nyomorunkat t a k a r j u k , e pompás gyermekcsörge-tyűkre, mikben balgaságunk gyönyörködik: akkor ő nem az az Isten, kiről látnoka énekelte : „Valóban te vagy az én Istenem és nem szorult az én j a v a i m r a ! " Igy azonban egész élete mutatja, hogy „Isten gondolatai nem az embe-rekéi." (Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
B u d a p e s t , augusztus 16. A falra hányt borsó. — A ,Prot. E . és I. L.' egyik hozzánk intézett válaszát, a követ-kező ékes nyilatkozattal kezdi meg : „Falra borsót hány-nánk, ha leczkéztetui akarnók a ,Religió--t; pedig ha vala-ha, ugy most megérdemlené a leczkéztetést". Ez az ékes nyi-latkozat immár kétségtelenné teheti mindenki előtt, hogy mi a ,leczkézést' a ,P. E. és I. L . ' részéről gyakrabban is meg-érdemeljük: a miből csak azt következtetjük, hogy igen gyakran az elevenre találunk és az igazságot még a protes-tánsoknak is bátorkodunk megmondani, a mi pedig tudvale-vőleg mainapság a hét fő bűnt egy nyolczadikkal szapo-r i t j a . De hát mi lehet oka annnak, hogy ujabban is kiészapo-rde- kiérde-meltük e legalább is kegyes ha nem kegyelmes leczkéztetési vágyat ? Biz az semmi más, mint az, hogy mi a kath. egyház autonómiájáról és a jus patronatus regiumról nem ugy gon-dolkozunk, és hogy nem ugy gongon-dolkozunk, mint a protes-tánsok, ennek kifejezést is adtunk.
A ,P. E. és I. L.' megmarad az általunk nem rég czáfolt protestáns felfogás mellett, és, egész csodára az ismeretes protestáns proselyta szellem mellett, meg sem kisérlé, hogy bennünket az ő nézetére térítsen : azért mond-j a , hogy bennünket már leczkéztetni meg sem kisérli,
mert az annyit tenne, mint falra borsót hányni. Igazán, még bölcsebb tartózkodást nem követett a ,P. E. és I. L . ' mint jelenleg; mert bennünket ugyancsak nem fogna ám a protestáns felfogáshoz áttériteni. Az általa előhozni szokott badarságok, sophismák és galimathiások, a mindenben csak protestáns párt-érdekből és soha az igazságból ki nem in-duló összevissza beszédei, az erőszakoskodás bélyegét önmagukon viselő handabandái reánk a komoly okoskodás h a t á -sával nem bírnak, és minthogy mindezeket már volt alkal-munk nem egyszer az ő hasábjain olvasni, minthogy továb-bá eléggé ismerősek vagyunk a protestáns felfogással ugy egyáltalában a kotholicismusra mint a fennforgó kérdések-re nézve: mindezeknél fogva, mondjuk, igen helyesen tett, hogy megkímélt bennünket az (idővesztegetéstől, melyet czikke elolvasására pazarolnunk kellett volna.
Két dolgot mégis jónak látott a ,P. E. és I. L ' felemlí-teni. Az egyik az, hogy legalább „tetszetősebb módon tüntet-nők fel" a m i felfogásunkat az autonómiáról és a jus patro-natusról. No lám, mily jó indulattal van irántunk a ,P. E.
és I . L . ' ! Ki hitte volna, hogy ő, ki velünk katholikus
kér-désekre nézve egészen ellentétes álláspontot foglal el, még jóakaró (?) tanácsot vagy leczkéztetést (?) adjon a r r a nézve, hogy miképen védjük mi a m i ü g y ü n k e t ? Nem annyit jelen-tenek-e eme szavak, mint, hogy a ,P. E. és I. L ' óhajtja, mi-szerint a katholikus felfogás győzedelmeskedjék ama nagy horderejű és most szőnyegen forgó kérdésekben ? H a nem ismernők azt a testvéri szeretetet, melylyel a protestánsok a mi javainkban legalább is osztoszkodni akarnak; ha nem tud-nók hogy legszentebb jogainkból is mil y erőszakosan akarnak kiforgatni : akkor ezekre a kérdésekre igenlőleg kellene felelni. De hát erre józanul nem is reflectálhatunk; hanem in-kább azt kérdezzük, mi köze hozzá a ,P. E. és I. L.'-nak, hogy mi miképen védelmezzük a mi ügyünket; hiszen az csak a protestánsoknak szolgál előnyül, lia a mi védelmünk nem czélszerű. A baj azonban másutt lesz. A mi védelmünk azért nem tetszetős, mert a kiknek nincsen igazuk, azoknak az igaz-ság nyílt kimondása soha sem tetszik, genirozván az igazigaz-ság azokat, kik érzik, hogy ők nem biztos alapon állanak. Ez azonban a ,P. E. és I. L.'kegyes engedelmével legyen mond-va, nekünk irányadóul nem szolgálhat. A ,P. E . és I. L.'-ot hívjuk fel tanuul, hogy mi neki tetszeni soha sem töreked-tünk; és hogy csakugyan meggyőződjék, hogy falra borsót hányna ,leczkéztetésével', azt is megmondjuk, hogy neki tet-szeni jövőben sem akarunk, mert az ő tetszését kinyerni akar-ni annyit jelentene, mint lemondaakar-ni katholikus meggyőző-déseinkről, enuyira pedig hajlandók nem vagyunk, habár ma ez nagy előnynyel kecsegtetne.
A ,P. E. és I. L.' csakugyan be is látja, bogy nem az ő feladata nézetet nyilvánítani a kath. ügy védelme iránt ; sőt kimondja, hogy „állítsa csak élére a dolgokat, annál meztelenebbül fogjuk látni a r. kath. hierarchia autokrati-cus törekvéseit és igy annál biztosabban meg fog attól csö-mörleni a közvélemény." No l á t j a a ,P. E. és I. L.', ime itt van az ő művelt nyelvén kifejezett protestáns előny,feleresztve egy kis szokásos protestáns rágalommal, hogy az az ismere-tes közvélemény a calumniare audacter-féle módon meg-nyeressék. I t t van a dolog élére állítva! IIa mi a mi magunk jogát követeljük, az a r. kath. hierarchia autocratus törekvé-se ; ha ellenben a protestánsok ugyanazt teszik, az már alkot-mányos eljárás. Szóval, a kétféle mérleg mindenütt kitűnik.
Valóban nem lenne csoda, ha ettől az eljárástól csömörlene meg a közvélemény, mert az már csakugyan csömörletes, ahogy a protestánsok a katholikusokat minden lépten nyo-mon alkotmányellenes törekvésekről vádolják, mintha csak a protestánsok volnának a magyar alkotmány szerzői.
Igazán felülmúl nevetségességre nézve mindent, midőn a protestánsok a kath. hierarchiát autokraticus törekvésekről vádolják. Ilyesmit csak azok mondhatnak, kiknek a tör-ténelemről fogalmuk sincsen. A katholikusoknak, tehát a kath. hierarchiának is egyik fényes érdemét épen az képe-zi, hogy általok jött létre az alkotmányos élet; ők azok, a hierarchia tagjai, kik példával mentek elő az alkotmányosan létre j ö t t mindazon törvények megtartásában, melyek az állami törvényhozás jogkörét át nem lépték; ők azok, kik a nemzet alkotmányáért küzdöttek: ki merészeli tehát őket vak-merően autocraticus törekvésről vádolni ? Hogy merészlik ezt tenni épen azon protestánsok, kik e hazában valóságos kiváltságolt állást foglalnak el és mindenben arra
töreked-1 töreked-1 7 nek, hogy kiváltságolt állásukat mind jobban megerősít-sék és kiváltságaikat mások rovására kiterjesszék ? H a a kath. hierarchia autocraticus velleitásokkal birna, ugy nem küzdött volna az alkotmány mellett állhatatosan, ugy bizo-nyára nem gyanúsításokat, nem rágalmakat, hanem tényeket hozott volna fel ellene a ,P. E. és I. L . ' E z e k k e l nem birván, a gyanúsítás nemes fegyveréhez nyúlt.
A magyar nemzet, melylyel a kath. hierarchia jó és balsorsban mindig osztozott, mely nem hozta a törö-köket soha a nemzet nyakára, hogy az országot kietlen pusztasággá tegye, nagyon jól tudja, bogy mit tartson e gyanúsításról. Es mi bizunk a nemzet józan belátásában, hogy még a ,P. E. és I. L.'-nak sem fogja hinni azokat az auto-craticus törekvéseket, hanem a protestáns erőszakosság ellen
is igazságot fog szolgáltatni a katholikusoknak és nem fog-O CT CT CT CT j a engedni, hogy a katholikusok jogai és j a v a i protestáns
prédává váljanak csak azért, mert ezt a protestánsok igy
kívánják. Q S z a b a d k a , aug. 13. Teljesen megbízható forrásból, —
irja az itteni „Bácskai Ellenőr', — e pillanatban értesülünk arról, hogy rendkormányi engedély mellett a piarista rend-nek egyik hírneves t a g j a és kitűnősége is fog az igazgatói állás elnyeréseért folyamodni.
E nagy tudományu férfiú nem más mint főtisztelendő Nagy Alajos kolozsvári főgymnásiumi rendes tanár, és az ottani lyceumi könyvtár őre ; kinek amidőn rövid biográfiá-j á t alantabb bemutatbiográfiá-juk, egyszersmind aposztrofálni merbiográfiá-jük,
miszerint viszonyaink között — végtelenül örvendetes gym-násiumunkra nézve eme váratlan szerencse.
U g y t u d j u k , hogy városunk öszpolgársága, — és ezek között főkép a szülők, akiknek legfőbb vágya otlairányul, hogy szilárd vezetés alatt gyermekeiknek erkölcsösen-tudományos nevelése és kiképeztetése az eddiginél jobban legyen biztosítva, — csaknem osztatlanul fognak ennek örülni.
Melyek után záradékul még csak annyit mondunk, miszerint a jó iskola nem párt-kérdés : ez egy jobb jövő, — gyermekeink boldogsága biztosításának nem is kérdése, ha-nem feltétele.
Mi le nem mondunk azon reményről, hogy városunk
„képviselő testülete", — osztály és vallásfelekezeti különb-ség nélkül, a gyermekekkel megáldott szülőknek aspirátió-j á t megérti.
Nemcsak az iskola, — hanem városunk jobb jövője lesz most koczkán !
U g y cselekedjenek városunk „atyái", hogy amidőn döntenek, munkájokat áldás kisérje.
E bevezető sorok után a nevezett kitűnő tanférfiut ugyanaz a lap következő biográfiában m u t a t j a be :
Nagy Alajos, kegyesrendi szerzetes, kolozsvári főgym-násiumi rendes tanár és az ottani róm. kath. lyceumi könyv-t á r őre, f. hó 6-án benyújkönyv-tokönyv-tkönyv-ta hakönyv-tóságunkhoz folyamodvá-nyát a gymns. igazgatói állomás elnyerése iránt.
K i m o n d j u k nyíltan, hogy e felett véghetetlen öröm tölt el bennünket.
N a g y Alajos oly kitűnő szellemi tehetségekkel és
nagy készültséggel bir, hogy őt méltán az egész kegyesrendi szerzet egyik fénylő csillagának nevezheti.
Született : 1845 ben Gyöngyösön. A tanári vizsgálatot 1872-ben kitűnő sikerrel tette le, és pedig a bölcsészet és a classica philologiából.
Mint ilyen férfiú nem állapodott meg a kitűnő tanári vizsgánál, hanem igazi mélyen felfogott hivatásához képest a legmélyreliatóbb tanulmányoknak szenteli idejét. Eddig-e l é — t ö b b r Eddig-e n d b Eddig-e l i szaklapokban — összEddig-esEddig-en 104 t u d o - . mányos dolgozattal gazdagította irodalmunkat. E tanulmá-nyok alaposságáról fogalmat szerezhetünk, ha tekintetbe vesszük, hogy azok közül akárhány külön lenyomatott. E z ideig a budapesti, kecskeméti és kolozsvári gymnasiumokban tanárkodott, mindenütt mind celebritás, mit onnan t u d -hatunk, hogy e gymnásiumok értesitői az ő dolgozataival jelentek meg. I g y 1873-ban a budapesti gymasium értesítő-jében „ A gymnasium feladata a jellemképzés dolgában"
czimű dolgozattal lépett fel ; 1878-ban a kecskeméti gymns.
értesítőjében „Nevelésünk betegsége és orvossága" czimű ta-nulmányt közölte; 1881-ben pedig a kolozsvári gymnásium értesítőjében az „A tekintély elve nevelésünkben" czimű ér-tekezést tette közzé, melyet a „Religio" külön nyomatott.
Ehhez hasonló értekezés volt az „Iskola és élet" czimű ta-nulmány, mely 1881-ben a „Népiskolai Tanügy"-ben jelent meg, aztán külön lenyomatban Egerben.
M á r e tanulmánynak czimeiből látszik, hogy N a g y Alajos oly férfiú, ki a tudományt nem elvontan t a n u l m á -nyozza, de az élettel hozza kapcsolatba. Igazi bölcsész, ki nemcsak az eszme- és természet-világot, de az emberi éle-tet is a k a r j a felfogni : amabban ismeretre, ebben pedig jel-lemre törekszik.
Ily készültség mellett és ily foglalkozás közben fordí-totta le legutóbb 1882-ben Roullet de la Bouillerie Ferencz:
„Az ember, annak természete, lelki tehetségei és végczélja"
czimű hires munkáját, melyhez egy 78 lapra terjedő beve-zetést irt, oly önálló gondolkozással és alapossággal, hogy a tanügyi körökben feltűnést keltett.
Jobban azonban nem jellemezhetjük, mint ha egy o r -szágos tekintély szavait idézzük, miket róla irt.
„Nagy Alajos a szó szoros értelmében jó pap, jó szer-zetes. Tiszta, feddhetetlen életű; szilárd jellemű; mély és tán-toríthatatlan vallásos érzülettel. Nagy czélok iránt lelkesedni és erős tevékenységet kifejteni tudó ; nemcsak tudományo-san képzett, hanem irodalmilag is művelt férfiú. Erejének javát eddig szaktudományain kivül, leginkább nevelészeti, bölcsészeti, vallás-erkölcsi, egyházi és társadalmi tanulmá-nyoknak 8zentelé. Az irodalom terén részint önnálló művek-kel lépett föl. E d d i g i tanári pályáján nem szűkölködött si-kerben stb. Hogy e szellemi és physikai erejének delelő pontján álló ferfiu, a reá várakozó szellemi és erkölcsi fel-adatnak legteljesebben meg fog felelni, erről nem kételke-dem. Az idő be fogja bizonyítani."
Gratulálunk magunknak a szerencséhez, hogy egy ily nagytudományu és szilárd jellemű férfiú folyamodásával városunkat megtiszteli. Azt hiszük, hogy alig lesz egy másik pályázó, a ki kitűnő képességeit csak meg is közelíti.*)
*) Igazat szólva, az egész orszng gratulálni fog a szabadkaiaknak, ha a szóban levő tanférfiut gymnasiumuk élére állítják. Szerte.
Bozsuyó. Protestáns praeponderantia. —- Van ennek a szép országnak egy a természet ajándékaival pazarul elhal-mozott megyéje, a költő szerint : Magyarország kicsiben.
De nemcsak a természet adományait illetőleg áll ez, vallási viszonyairól is elmondhatjuk: Magyarország kicsiben. Avagy hol ölt a protestáns befolyás napról napra növekedőbb ará-nyokat, a hegemónia akutabb jelleget, mint épen Gömör-ben ? Van-e megye széles e hazában, hol e tevékeny, nyakas, gyanakodó, folyton terjedő, szervezkedő, egységét a kizárás elvében kereső felekezet mint a katholicismus elleni folyto-nos insurrectio hatalmasabban virágoznék ? Hol kell legin-kább résen állanunk, nehogy be teljesedjenek Pázmány sza-va : „ A tévelység olyan mint az ék, melynek hegye vékony és mikor a fába ütik nem nagy hasadást szerez, de minél tovább verik, annál nagyobb nyilást hagy, és végre akármely öreg gerendát ketté hasít." ') ? Személyi összeköttetések, érdekek, szűkkeblű részrehajlás, kicsinyes féltékenység ki-szorítja katholikusainkat mindenünnen, és ha j u t is nekünk a dúsgazdag asztaláról néha ugy elvétve valami, az is stu-dio olyannak adatik, akiről már előre el lehet mondani: dixit laicus clero, nunquam tibi amicus ero. Es ha a dolgok igy mennek, hogy lesz, és mi lesz még ezután ? Mert hát aki ma okos volt, föl kell tételeznünk róla, hogy holnap sem lesz bolond. És hogy máris nem az, m u t a t j a azon megfeszített buzgóság, melylyel Czékus superintendens a katholicismus mindenben való ellensulyazásán, háttérbe szorításán
De nemcsak a természet adományait illetőleg áll ez, vallási viszonyairól is elmondhatjuk: Magyarország kicsiben. Avagy hol ölt a protestáns befolyás napról napra növekedőbb ará-nyokat, a hegemónia akutabb jelleget, mint épen Gömör-ben ? Van-e megye széles e hazában, hol e tevékeny, nyakas, gyanakodó, folyton terjedő, szervezkedő, egységét a kizárás elvében kereső felekezet mint a katholicismus elleni folyto-nos insurrectio hatalmasabban virágoznék ? Hol kell legin-kább résen állanunk, nehogy be teljesedjenek Pázmány sza-va : „ A tévelység olyan mint az ék, melynek hegye vékony és mikor a fába ütik nem nagy hasadást szerez, de minél tovább verik, annál nagyobb nyilást hagy, és végre akármely öreg gerendát ketté hasít." ') ? Személyi összeköttetések, érdekek, szűkkeblű részrehajlás, kicsinyes féltékenység ki-szorítja katholikusainkat mindenünnen, és ha j u t is nekünk a dúsgazdag asztaláról néha ugy elvétve valami, az is stu-dio olyannak adatik, akiről már előre el lehet mondani: dixit laicus clero, nunquam tibi amicus ero. Es ha a dolgok igy mennek, hogy lesz, és mi lesz még ezután ? Mert hát aki ma okos volt, föl kell tételeznünk róla, hogy holnap sem lesz bolond. És hogy máris nem az, m u t a t j a azon megfeszített buzgóság, melylyel Czékus superintendens a katholicismus mindenben való ellensulyazásán, háttérbe szorításán