Az iskolatestvérek tanintézetei után emlékezzünk meg a jezsuiták számos collegiumairól, melyek az iskoláknak fe-lét tették ! K i nem hallott volna a jezsuiták hires tanodáiról?
») Ezech. 44.
18) Orig. sup. Lev.
**) Melyik ? A dogmatica és móralis tanára, mert ezek adják elő a szentbeszéd anyagát, vagy a pastoralisé ? Abban van valami, hogy az egyházi szónoklatot növeldéinkben jobban kellene művelni. Szerk.
19) 1. Thess 5.
2 0 *
Éppen ezért fölösleges is e helyen azokról bővebben szól-ni. Elég az, hogy valamint a jezsuitarend felfüggesztése volt az első csapás, mely a franczia tanügyet oly végzettel-jesen sujtá, ugy a franczia forradalom volt a második, mit ezen szerencsétlen ország most sem hevert ki. Pedig a nemzeti convent erősen foglalkozott az iskolaügy gyei. Sőt Danton ja-vaslatára a népiskolák látogatása az állam valamennyi gyer-mekére egyaránt kényszerré vált. Csakhogy ezen törvény irott malaszt maradt, mert a fiatal polgároknak (citoyens) nem volt idejök iskolákban üldögélni A vallásos társulato-kat, melyek oly áldásossan működtek a tanügy terén, szét-kergették, a papságot minden tisztelettől megfosztották, a jóravaló tanitók inkább ott hagyták állomásaikat, hogysem oly eskütételre szánják el magukat, mely lelkiismeretük-kel homlokegyenest ellenkezett. Emellett arra iparkodtak, (mint jelenleg Belgiumban és másutt,) hogy az ifjúságot rendszeressen vallástalanná, következőkép erkölcstelenné neveljék. Hogy csupán egyet említsünk : azon gyermeke-ket, kiket 1791-ben Gobel az alkotmányos párisi érsek, ki két évre rá a nemzeti conventben még a Krisztusban való hitet is megtagadá, az első áldozásban részesitett, a j a k u b i -nus clubba vezették és ott a vallási türelemről, meg a böl-czészetről declamáltak hozzájok. P á r év múlva ugyanezen komédia a képviselő házban ismétlődött. Az U r vacsorájá-ban részesült gyermekseregbol küldöttség jelent meg a kép-viselőházban. Egyik fiu beszédet tart a forradalmi ifjúság-roppant szerencséjéről, mire valamennyien hűségesküt tesz-nek. A ház elnöke pompás beszédben válaszol nekik, és csak a jobboldal erélyes fölhábordása volt képes ezen istentelen j á t é k n a k véget vetni, mely heves jelenetekben zajlott le. „A
tanügyi bizottság több t a g j a — í r j a Gregoire az ő emlék-irataiban — egyenesen odanyilatkozott, hogy az eddigi nyil-vános oktatás tulajdonkép teljesen haszontalan ! A gyerme-keket csupán a természet nagy könyvéből való olvasásra kell tanítani." Mások oly nézetben voltak, hogy veszélyes vol-na mostanában az erkölcsről papolgatni, mert az nem tenne egyebet mint a moderantismus felé való hajlamot árulna el.
Később aztán megegyeztek abban, hogy ha oktatás alkalmá-val mégis szóba jön a morál, az csakis köztársasági morál
le-ö ' o gyen. A hirhedt Bourdon Leonard szindarabot irt, „mely az
istenkáromlás és ostobaság keveréke." Ugyanő a politikai ba-kókkal való szoros czimboráskodás miatt nagy befolyásra tett szert, s egész erővel azon volt, hogy a papokat teljesen le-szorítsa az oktatás teréről és a lelkészek jövedelmeit lakása-ikkal együtt a tanítókra ruházza át, mert már maga e szó
„lelkész" forradalomellenes kifejezés gyanánt szerepelt. És a convent csakugyan decretálta is ezen javaslatot. Ennek következtében a lelkészeket kiűzték hajlékaikból s az igy földönfutókká lett lelkészekre jó szerencse volt, ha őket a tanitók föl nem jelentették a forradalmi bizottságoknál, a mi azonban legtöbb esetben megtörtént. Lakásaikba azután többnyira üres fejű tanitók vonultak be, kik az épületeket tönkre tették, a fizetést felvették, anélkül, hogy azt megszol-gálták volna. A kiben a becsületérzésnek csak szikrája volt, ily egyénekre nem bizhatá gyermekeit. Nem volt ezeknek egyébre gondjuk,(de abban aztán kitüntették magokat) mint hogy tanítványaik a vallásról egy szót se halljanak, hogy az Isten sz. nevét ne is emlitsék, és még az imádkozást is
megakadályozzák. Sőt olyan iskolák is voltak, melyekben
— borribile dictu ! — a tanulók M a r a t nevében vetettek keresztet. „Robespierre maga is belátta, hogy a közok-tatás ügyét okvetlen rendezni kell. Hanem neki meg azon barokk eszméje támadt, hogy Francziaországot modern Spártává tegye ; mert ide vezetne azon intézkedése, mely a gyermekeket oly korán, amint csak lehet, kiveszi a szülői felügyelet alól, hogy a roppant nemzeti nevelőintézetekben együtt neveljék őket." (Scharff Vorlesungen über die neueste Kirchengesichichte. H e f t I . s. 54.)
I I I .
Francziaországban nem a családi körben nyer neve-lést és serdül fel a gyermek. Vándorhoz hasonlóan mái-gyenge korában elhagyja az apai házat, hogy valami táp-intézet, vagy collegiumbam megkezdje tanulmányait, ami 10 —12 évre elválasztja, sőt elidegeníti őt családjától. Alig két hónapra szabadul haza évenkiut s a szülők felügyelete épen azon időben hiányzik, midőn a szellem-erkölcsi és tár-sadalmi élet csirája a gyermeknél fejlődésnek indul. A t y j a , anyja, testvérei, mind jobban idegenekké válnak reá nézve, a szülői befolyás a gyermekek nevelésére egyenlő a sem-mivel. Midőn pedig végre visszatér a szülői házba, akkor már nincs mit tenni a szülőknek; hisz már fiók 16—18 éves kamaszszá fejlődött ; s nála már nem csupán a nevelés alap-ja van lerakva, hanem ezen alapon már szembeötlő épület is emelkedik, csakhogy szerkezete és soliditása egyáltalán a legkétesebb jellegű. Szeretnők látni most már az atyát, ha még olyan keresztény szellemű is, a ki képes volna gyerme-kére további nevelői befolyást gyakorolni és azt helyesebb irányba terelni ! Soha, és soha, vagy legalább a legritkábban sikerül ez. Ily kísérletek ugyancsak épületes ( ?) családijelene, teket idéznek elő. Az igy nevelt i f j a k aztán azon vannak, hogy amit a collegiumokban,vagy magán tápintézetekben tanultak azt saját m a g u k r a nézve a megélhetés forrásává tehessék ; le-gyen az akár valami irnokság, akár egyéb silányabb hivatal a practicus élet ezerféle hullámzatában. Aki azonban a min-dennapi életnek ilyetén foglalkozásához semmi étvágyat sem érez, mint törekvő ifjú komolyabb tanulmányok végett vagy magába a fővárosba megy, vagy a nagyobb vidéki városok főiskoláiba iratkozik, melyeknek berendezése hajszálig ha-sonlít a párisi főiskoláéhoz. És épen ebben találjuk mi a végső és legmélyebben fekvő okát mindazon rosznak és jó-nak, a mi Francziaországra napjainkig háramlott : t. i. az egyetemi és fensöbb nevelési rendszerben.
Tagadhatatlan, hogy a forradalom az oktatás- és neve-lésügyet egész zűrzavarrá kuszálta össze. Köszönet érte Rous-seeaunak. Ö 1741 táján jött Párisba, hol csakhamar ismere-tességet kötött Diderot, d'Alembert és Voltairerel, a hi-tetlenség és felvilágosodás trifoliumával. Húsz évvel rá (1762) kibocsátá „Einil"-jét, melyben nevelészeti elmei-nek quintessentiáját igen hígított alakban t á r j a fel, mert ezen munkát jobban paedagogiai regénynek nevezhetnők.
Öt könyvben beszéli itt el egy költött i f j ú —• Emil —nevel-tetésének történetét annak születésétől egész nősüléseig. Olva-sóink érdekében hadd ismertessük dióhéjban azon nézeteket, melyeket Roussseau Emiljében a nevelésről vallott. Vilá-got vetnek ezek Francziaország akkori nevelészeti rend-szerére, mely többé-kevésbé Rousseau elveire lett épitve.
1 5 7 Szerinte az ember természeténél fogva jó, s épp azért kell, hogy addig, a mig csak lehetséges, a természeti állapot-ban kell meghagyni, esetleg oda visszavetni, ha boldog és tökéletes akar maradni. A kinyilatkoztatás j)0sitiv álláspont-j á t telálláspont-jesen elhagyta. Mert Rousseau szerint a gyarlóság és
boldogtalanság állapota, nem ősszüleink bűnének következ-ménye, hanem a folytonos haladó civilisatio gyászos eredmé-nye. Minden rosz, ami az emberben jelentkezik, külső benyo-másokból ragad rá; a társadalmi érintkezések rontották meg az embert.
I. Napoleon volt hivatva, hogy erős kezekkel kitépje azon mérges növényeket, melyeknek magvát Francziaország iskoláiba Rousseau vetette, a forradalom pedig gondosan öntözte, de a melyek a mult század vége felé vörös virágo-kat és véres gyümölcsöket hoztak. — Napoleon intézke-dése azonban nem volt egyébb mind despotismus a neve-lés terén. Az 1806-ik évi május 10-iki törvény megteremté a császári egyetemet, mely semmi egyébb czélja nem volt, mint Francziaország valamennj-i tanintézetét szoros figye-lem alatt álló összetartó egészszé olvasztani az állami ha-talom kezében. Az egyetem élén áll egy „nagymester," (grand maitre) az ország főtanitója, a közoktatásügyi minister, kit a császár nevezett ki; mellette a közoktatási tanács; ennek alá-vetvék a főiskolák, rectorral élükön, és a tanfelügyelők nagy száma. Valamennyi iskola az egész birodalomben egy kap-t a f á r a volkap-t ükap-tve ; mindenikben ugyanazon berendezés, ugyanazon módszer, ugyanazon tanterv, ugyanaz
tanköny-vek ; magántanintézetek szintezen minták szerint alakul-tak. Ez utóbbiak keletkezhetése sok tekintetben meg volt
nehezitve, csak közoktatási tanács engedélyével létesülhet-tek s az engedély kinyerés tetemes összeg lefizetése után ada-tott meg. Továbbá csakis azután vehettek fel tanulókat, mi-dőn már az illető állami tanodának növendék-létszáma ki volt egészítve. Valamennyi tanférfiu egy testületet képezett, 19 rangfokozatú osztályba sorolva, és az egyetemi hatóságnak *) alávetve. Az oktatási alapelvek a következők voltak : a kath.
vallás alapelvei, az alkotmányos monarchia iránti hűség és az egyetem rendéleteivel szemben követendő föltétlen enge-delmesség. (Decret. 1808 márcz. 17.) A z eredeti szövege-zésben, melyet az államtanács szerkesztett, eme kitétel állt :
„a keresztény vallás alapelvei"; Napoleon keresztül húzta s a kath. vallás alapelveivel helyettesité. Ezen állami kath. vallás azonban az 1806-iki évben kiadott császári káté szerint tanít-tatott, melyben az Isten 4-ik parancsa ugyancsak ki lett told-va. A toldalék különös engedelmességet és szolgai meghu-nyászkodást parancsol és követel a császárral szemben, kit a káté Isten földi képmásának nevez, kinek szolgálni annyi, mint Istennek magának szolgálni: ( ! ) az alattvalók tehát tartoznak neki szeretet, hódolat, engedelmesség, hűség, had-kötelezetséggel, adókkal a birodalom és trón föntartására, imákkal az ő jóléteért stb. Az engedelmesség kötelezettségé-nél Krisztus példájára utal a káté, ki születésének kö-rülményeit illetőleg Augustus császár rendeletéhez
alkal-*) Megjegyzendő, hogy a franczia közoktatásügyi rendszer most is nagyrészt az I. Napoleon által felállított keretek közt mozog. A nemzet főtanítójáuak most is az állam t a r t j a magát. Ez az állami közoktatásügyi rendszer „egyetem"-nek neveztetik. Tehát ott az „egyetem nagy mes-tere" annyi, mint közoktatásügyi minister. Ily értelemben veszi ez a
czikk is az ,egyetem' szót. Szerk.
mazkodott. H a a körülményeket vizsgáljuk, melyek között a császári egyetem létrejött é s a c z é l t , mely végre alkotva lett, el kell ismernünk, hogy az egyike volt a legszerencsésebb combinatióknak, melyeket Bonaparte geniusa czéljaira alko-tott, De mind hiába ! az ő trónja a forradalomból sarjadzott; a forradalom gyermeke pedig csak azon eszközök által t a r t h a t j a magát a bitorlott trónon, melyek őt oda emelték. A mint tehát éles esze belátta, hogy a forradalom folytatása F r a n -cziaország határain belül könnyen trónjába kerülhetne, azonnal a külföldre forditá szemeit. Francziaország földje évek hosszú során vérrel lőn áztatva, s a francziák hozzá szoktak a vérontáshoz ; nálok az már, — hogy ugy mond-juk, — életszükséggé vált. Napoleon az idegenek véré-vel elégíti ki nemzete vérszomját. 14 év alatt miliók hul-lottak el kardcsapása alatt, haltak meg a csatatéren. Dicső-ségszomjas lelke csak azon elvekből nyerhetett tápot, ha minden franczia katona , . . ha az egyesek élete nem más, mint állandó, feszes, háborús, és már az ifjúság nevelése nem lesz egyéb, mint előkészítő tanfolyam a fegyverforgatás-hoz. Három azonban okvetlen szükséges a katonánál : Szét-tépcse minden családi köteléknek, teljesen passiv engedelmes-ség és az életnek megvetése. Hogy Francziország ifjúságába ezen szellemet beolthassa, ezen három sarkalatos erényt belé csepegtethesse, felállitá Napoleon az egyetemet s hogy csakugyan czélját elérje, azt épp ugy kellett berendeznie, mint a hogy berendezte. Ezen körülmény jogosított fel min-ket arra, hogy az ő rendszerét a nevelés despotismusának
ne-v e z z ü k . (Folytatjuk.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
B u d a p e s t . Az esztergomi papi szent gyakorlatok vissz-hangjául.—A lelki szent gyakorlatok általán véve sokkal fon-tosabb mozzanat a lelki üdv munkálásának oeconomiájában, semhogy azokat a „Religio" hasábjain, mely a hitélet nyilvá-nulásainak mérlegelője és történésze, egyszerű hallgatással mellőzni lehetne. Feladatom keretén kívül esik ehelyütt a lelki szent gyakorlatoknak, melyeket isteni Megváltónk mind szóval mind tettel hangsúlyozott, az anyaszentegyház pedig kezdettől fogva minden időben napjainkig sürgetni meg nem szűnt, — eredete, természete és a lelki újjászületés és ü d v -munkálás eszközlésére kiható döntő befolyásáról szólni. A k i erről bővebb tájékoztatást kiván nyerni, az olvassa el az or-szág biboros főpapjának Simor János, esztergomi bibornok-herczegprimásnak ez ügyre vonatkozó 1872. aug. 22-iki 3525. számú és 1874 ik évi augusztushó 4-kéről való 3307.
szám alatt kelt ép oly messzeágazó tudományosság- mint praecisio- és kenetettséggel irt és fönséges példákkal íllu-strált körleveleit. — Egyszóval a világ lármájából való visz-szavonulás és lelki összeszedettség, vagyis a lelki szent gya-korlatok voltak és lesznek minden időben az egyházban a kötelességhűség, a tökélyesedés és életszentség legfőbb és eredményekben legbiztosabb iskolája, és a tudós Origenes megjegyzése szerint : ( V I I I . hom. Mózes I I I . könyve fölött)
„Senki sem társaloghat kizárólag Istennel és nem lehet szent, ki mindig a nagy sokaság hullámzajában forog." — A szentek a magányt mindenha ugy tekintették, mint a lelkiélet t u l a j -donképeni elemét és mint középpontot, melyből hivatásuk tel-jesítésére kiléptek, s melyhez ismét vissza-vissza tértek, hogy
elszórakozott leikök a magányban ismét magába szállván, a vilácgali közlekedés által szenvedett kárt háboríttatlanul ki-DD fürkészhessék, a kimerült lelki erőket ujolag visszanyerjék, az elhidegült buzgalmat ismét föléleszszék, s imádság és elmél-kedés által hivatásuk további sikeres teljesítésére magukat megerősítsék és megedzzék. A szent gyakorlatok napjai te-hát nem a nyugalom és pihenés, hanem a lelki számadásnak nagy éberséget és összeszedettséget igénylő nehéz és fárasztó napjai.
Ily szellem és ezélok lelkesítették a nagy terjedelmű esztergomi főmegye azon 147, a hierarchia minden fokozatát képviselő egyházi férfiát, kik ő eminentiájának, az eszter-gomi főmegye kegyelmes főpásztorának f. é. juliushó 5-kéről 3402. szám alatt kelt, megyebeli papsága számára lelki szent gyakorlatokat elrendelő atyai szózatát követve, folyó évi au-gusztus havának 28-án az esztergomi papnöveldében a nagy-megye minden részéről összegyűltek. A szent gyakorlatok lelki vezetésére ő eminentiája az ismert nevű Klinkowstrőm és Mladoniczky j. t. atyákat hítta meg, akik közül az első az elmélkedéseket, utóbbi pedig a conferentiákat t a r t o t t a . A szent gyakorlatok tárgya a szokott, vagyis az ember eredete és végczélja és utolsó dolgai körül forgott. K l i n -kowstrőm atya ez alkalommal különösen az ember eredete, születése és halála közötti tért és időt vagyis az emberi élet változatos ú t j a i t domborította ki kérlelhetlen logicája és a szentírásban való, bámulatot gerjesztő otthonossága által, Graphicus leirásai, patheticus előadási modora, erőteljes, de mégis hajlékony hangja lebilincselék a hallgatóságot. Mla-doniczky atya a papi tiszt három legfontosabb kötelességé-ről : a szent mise áldozat mikénti fölajánlása, az imádság-j különösen a breviárium elmondása-, és az Isten igéjének, a templomban, iskolákban és privát társalgásaiban való foly-tonos és mikénti hirdetéséről adott prakticus tanításokat és útmutatásokat conferentiáiban. — Erősítse meg az Isten, amit ezen apostoli buzgalmu két férfiú mézajka által a szent Lélek malasztja munkált bennünk! A szent gyakorlatok triduuma szept. 1-én az ő eminentiája, kegyelmes főpászto-runk által eszközlött megáldoztatásunk és ugyancsak ő emi-nentiájának, mit mindig ugy ez alkalomból is mondott gyö-nyörű, kenetteljes allocutiójával és Te Deum-mal végződött.
Kegyelmes főpásztorunk ő eminentiája szintén a pap-növeldében, közöttünk a rectoratus helyiségeiben lakott mind a negyedfél napon át, velünk a szent gyakorlatok minden tényénél jelen volt, minden reggel misézett, sőt velünk a közebédlőben étkezett is. E magasztos példaadás még fölebb hangolá az úgyis visszatarthatatlan meghatottságot, az őszin-te öröm és lelkesedés lángjait. A magaviselet komoly, a társalgás csöndes és sz. gyakorlatokat végző papokhoz mél-tó volt. Hogy mily és mennyi lelki élvezet és örömnek volt a f. evi augusztus 28-kától — szept. 1 jeig az esztergomi papneveldében összegyűlt 147 egyházi férfiú részese, szem-és fültanuja, azt egy gyenge toll ecsetelni nem képes. Vidi-mus enim magnalia Dei. L á t t u k és tapasztaltuk mit képes a csendes visszavonulás és az örök igazságokróli elmélke-désbe való mélyebb elmerülés, reflexió és bűnbánat által kel-lőleg praeparált lélekben munkálni a szent Lélek malasztja.
H a l l o t t u k és öröinkőnyeket sirtunk az orgona mélabús me-lódiáin. Az összetartás érzete élénkült bennünk és mi
ke-gyelmes főpásztorunk példáján lelkesülve és minden intéz-kedésén átcsillámló atyai gondoskodása és szeretete melegén hevülve valóban nem csak elmondhattuk de éreztük is :
„Ecce quam bonum, bonum et jucundum, habitare fratres, fratres in Christo, in unum."
dr. Való.
Budapest, szeptember 2. Katholikus egyetem. — A m a régen vitatott kérdés mellett, van-e szüksége Magyarország-nak még egy harmadik egyetemre, vagy sem, jóMagyarország-nak találták legközelebb fölemlíteni a kath. egyetem ügyét is. A discus-sio a jól értesült s a legjobban értesült tudósítók közt foly még ma is; a czikkeket g y á r t j á k a beavatották s legbeava-tottabbak egymásután; az egyik legbiztosabban tudja, hogy lesz kath. egyetem, a másik még a legbiztosabbnál is biz-tosabban tudja, hogy nem lesz. Az egyik a harmadik — szerintünk csak második — állami egyetem absolut szüksé-gét még egy u j kath.egyetem mellett is vitatja; a másik tudja, miszerint a miniszter a harmadik egyetem tervét már elejtette a kath. egyetem mellett; a harmadik még ennél is hiteleseb-ben tudja, hogy mind ebből egy betű sem igaz stb.
E z t a sok mindenféle beszédet mi szó nélkül hagytuk volna a legörömestebben, ha a discussióba oly hangok is nem vegyülnének, melyek a felszólalást provokálják. Mi igen bátran elmondhatjuk, hogy bennünket nem érdekel annak a kérdésnek eldöntése, melyik tudósító hitelesebb a másiknál;
de az ellen már szavunkat emeljük, midőn püspökeinket gú-nyolják, midőn kath. egyházi intézményeinket gyalázzák, gúnyolják azok, kiknek semmi nemes érzelmök nincsen a kath. egyház intézményei iránt, gúnyolják és gyalázzák azok, kik a katholicismus fenséges tanait, azoknak a t á r -sadalomra, a tudomány és élet összes viszonyaira kiter-jedő üdvös hatását, vagy nem képesek felfogni, vagy azt soha sem tanulmányozták.
E gúnyolódások sorába tartozik a ,Pester L l y d ' ide vo-natkozó czikke. Ez a lap a katholicismus iránt rokonszenvvel soha sem viseltetett; gyűlöletét mégis, hogy azt mondjuk, a magyarhoni katholikus ügyek iránt leginkább azon idő óta m u t a t j a ki mind fokozottabban, mióta a középtanodai tör-vényjavaslat tárgyalása közben kitűnt, hogy a katholikusok nem engedik jogaikat a confiskáló liberalismusnak zsákmá-nyul odadobatni. A kath. egyetem ügyének tárgyalása ujabb alkalmat nyújtott a ,Ll'-nak, hogy lelkületét a katholicismus iránt feltárja és bár ugy látszik, sőt ezt ki is mondja, hogy neki a kath. egyetem ellen nem lenne kifogása, e kegyes le-ereszkedése azonban csak kétszinüség, hogy fedett állásából annál biztosabban támadhassa meg az ügyet és mérgét an-nál inkább kiönthesse a katholicismus ellen.
Az első támadást a ,L1' a főpapok t. i. a püspökök ellen intézi és gúnyosan mondja, hogy főpapjaink „tetlegnek maguknak egy idő óta az üldözöttek elegikus sze-szerepében és a világgal elhitetni akarják, hogy az egyház jog és törvény nélkül az istentelen állam tervezett elenséges-kedesének van kiszolgáltatva. És, úgymond, egy kath. egye-tem. tökéletessen beillik a mi kath. klerusunk e legújabb irányába." Vagyis a ,L1' e szavakkal elhitetni a k a r j a a vi-lággal, mintha a püspöki kar tévedésben élne, midőn üldö-zésről beszél, miből következnék, hogy felesleges az a k a t h . egyetem, mely ellen a ,Ll'-nak kifogása nincsen.
Valóság-1 5 9 gal, a kath. egyháznak soha oly jó dolga nem volt Magyar-országban mint napjainkban, a püspöki karnak soha keve-sebb oka nem lehetett a panaszra mint épen most ; hiszen napnál világosabb, hogy, ha a magyar állam a kath. egy-ház jogait, igazait soha nagyobb tiszteletben nem tartotta, mint napjainkban. Vagy nem e tisztelet közé kell sorolnunk, midőn törvényeket alkot, melyek a kath. egyház isteni mis-siójával ellentétben vaunak ? Nem a jogtisztelet közé tarto-zik-e midőn a kath. egyház alapitványait milliókra menő törzsvagyon-veszteség mellett kezelik? Nem a katli. egyház kiváló privilégiumának tekintendő-e az állam részéről, mi-dőn Szász Károly a katholikusok szemébe vágja, hogy ne-kik nincs középtandájok ? Nem a katholicismus pártfogása-ként tünik-e ki, midőn a kassai kath. convictust az állam nem a k a r j a visszaállítani? Nem a katholicismus előnyére van-e, mi-dőn a budapesti kath. egyetemhez tervszerűleg csupa pro-testánsokat neveznek ki, midőn ott a természettudományt materialisticus irányban, a bölcsészetet K a n t szellemében, a
Valóság-1 5 9 gal, a kath. egyháznak soha oly jó dolga nem volt Magyar-országban mint napjainkban, a püspöki karnak soha keve-sebb oka nem lehetett a panaszra mint épen most ; hiszen napnál világosabb, hogy, ha a magyar állam a kath. egy-ház jogait, igazait soha nagyobb tiszteletben nem tartotta, mint napjainkban. Vagy nem e tisztelet közé kell sorolnunk, midőn törvényeket alkot, melyek a kath. egyház isteni mis-siójával ellentétben vaunak ? Nem a jogtisztelet közé tarto-zik-e midőn a kath. egyház alapitványait milliókra menő törzsvagyon-veszteség mellett kezelik? Nem a katli. egyház kiváló privilégiumának tekintendő-e az állam részéről, mi-dőn Szász Károly a katholikusok szemébe vágja, hogy ne-kik nincs középtandájok ? Nem a katholicismus pártfogása-ként tünik-e ki, midőn a kassai kath. convictust az állam nem a k a r j a visszaállítani? Nem a katholicismus előnyére van-e, mi-dőn a budapesti kath. egyetemhez tervszerűleg csupa pro-testánsokat neveznek ki, midőn ott a természettudományt materialisticus irányban, a bölcsészetet K a n t szellemében, a