Religio, 1882. 2. félév

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.

MDCCCLXXXII.

M Á S O D I K F É L É T ,

KIAD0-TIJLAJD01Í0S ES FELELŐS SZERKESZTŐ

B R E Z N A Y B É L A ,

j l S Z T E R G O M - j ^ Ő M E G Y E I y^SLDOZÁR, j í l T T U D O R , K. M. TUD. j l G Y E T E M I J ^ Y . R. ^ A N A R .

BIJD APEST, 1879.

NYOMATOTT KOCSI SÁNDOR KÖNYVNYOMDÁJÁBAN, MUZEUM-KÖRUT 10. SZ.

TARTALOM-JEGYZÉK

a „Religio" 1882. II. félévi folyamához.

Czikkek, értekezések, szózatok.

E g y félév után. A nemzeti zsinat eszméjéről. Szerk. 1.

A lelkipásztorkodás köréből, 1. 7. 10. 43.

A franczia püspöki kar észrevételei a kath. cultust illető különféle törvényjavaslatokról, 1. 2. 3.

Országos tiszteletadás viszhangjai. Fra. Simor J. bib. ne- gyedszázados püspöki jubilaeumának emlékére. Szerk. 2.

Bölcsészeti vitatkozás a pápa előtt. Szerk., 3.

Philosophiai Levelek. Vogl Mártontól, 4. 6. 10. l l . 14. 23.

48. 50.

Hol az é l e t ? ! 4.

A kath. tanító-egyletek országos képviseleti gyűléséről. Fo- nyó Páltól, 4.

E g y h á z és nemzetiség^- a legújabb események világánál, Szerk. 5.

Az egyház csodái, 5. 6. 11. 12. 13 14.

A hiterkölcsi nevelés-oktatás hiányai, 6. 7. 8.

A darwinismusról. Szerk., 8,

Néhány szó a philosophia előadásához hittani intézeteink- ben. Kiss János tbeol. tanártól, 12. 13.

Régibb idők templomainak oltáráról. Dr Ott Ádámtól, 13.

Szent István király szelleme és Magyarország jövője. Sz., 15.

Civilisatio és szegénység, 15. 16.

Egy más véleményes tervezet a philosophia előadásáról hit- tani intézeteinkben, 16.

Szent István öröksége. Sz.-István-napi budavári beszéd.

Maszlaghy Ferencztől, 16. 17.

Gondolattöredék a franczia iskolai oktatás- és nevelésügyek fölött, 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26.

Yiszhang Kiss János ur czikkére, 16.

Katholikus egyetem és még valami. Szerk., 19.

Elmélkedés az „Aeterni Patria" kezdetű encyclika felett.

Thész János csan. m. áldozártól. 20.

Halaszthatatlan. Mayer Arnótól, 21.

A budapesti kir. magyar tud. egyetem katholikus jellege iránt felmerült kérdés eldöntésének sarkpontja. Szerk., 24.

Hazánk katholikus közönségéhez! Szózat a K a t h . Elvbará- tok szövetségéről s egy Katholikus Nagygyűlésről Sz., 25.

Civilisatio ágyúval, Rusticus (ifj. Szalay P.-tól), 26. 29.

A nagy eszme. A K a t h . Nagygyűlések eszméje fm. Haynald L . bib.-érsek által kimondva, 27.

A kalocsai főegyházmegye papságának fm. Huynald L . b.-ér- sek elnöklete alatt tartott zsinatszerű tanácskozmánya, 28.

N m . és ft. dr. Schlauch L . szatmári püspök sz. László-társu- lati elnökbeszéde 1882. oct. 5-én, 29. 30.

Reflexiók X I I I . Leó pápa 1879. aug. 4-én kibocsátott Ae- terni P a t r i s körlevelére. I r t a és a Sz.-László-Társulat közgyűlésén felolvasta dr. W o l a f k a N., 30. 31. 32. 33.

34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. •

A Szent-László-Társulat közgyűlése, 30.

Szent Terézia centenáriuma alkalmából. Szerk, 31.

Szűz sz. Terézia csodálatos szíve. H a h n e k a m p Gy.-től, 31.

Sermo Pastoralis, quem Franc. Lönhárt, eppus Transs. quum episcopatum capesseret, die 17. sept, ad Clerum dixit.

32. 33. 34.

Katholikus irányú mozgalom az anglikán főegyház kebelé- ben, 36. 38. 39. 41. 42. 43.

Augurium illust. ac reverendissim. D. D. Comelio Hídasy, ep. Sabariensi a . . . . S. J., 37,

Emlékbeszéd az egyetemen és az egyetem kath. jellege, dr.

Hamvas-tói, 40.

Magyarország közoktatásának egy nagy hézagáról. Teljes és kötelező philosophiai tanfolyam hiányzik összes köz- oktatási rendszerünkből. Szerk., 42. 44. 45.

Viribus unitÍ8 ! Szerk., 43.

Stellae cadent de coelo. A párisi Études rél. hist, philos, lit. után. Csicsáky I.,-től, 44. 45. 46.

Jelek, reménysugarak a láthatáron. Szerk., 46.

Pázmány P é t e r szobra. A nevéről nevezni szándékolt kath.

tudományos és irodalmi társulatról, és összes műveinek egybegyűjtött díszkiadásáról. Szerk., 47.

A papnövendékek védkötelezettsége dr. W o l a f k a N.-tól, 47.

A világi katholiknsok feladata a jelen időkben. 47.

Magyarország katholikus papságához ! A K a t h . Theol. Fo- lyóirat p r o g r a m m j a - s a Religio további folyamáról.

Szerk., 48.

Mi legyen hát a kettősen folyó kath. tömörülésnek a mind- nyájunk által elfogadható czélja és m ó d j a ? Szerk.. 49.

Yiszhang a közönség köréből egy kath. irod. társaság ala- pítása ügyében. 49.

Egy kis eszmetisztázás, Szerk. 50.

A Szent-István-Társulat választmányi ülése, 50.

Decz. 23-ika. Szerk., 51.

Karácsonyi ajándékunk. Szerk., 51.

Tudomány és hit, 51. 52.

Visszatekintés. Szerk., 52.

Egyházi okmánytár.

SS. D. N. Leonis d. p. P a p a e X I I I . literae apostolicae de Missae Sacrificio in singulos dies festos pro populo ab omnibus catholici orbis Episcopis celebrando, 9.

SS. D. N. Leonis d. p. Papae X I I I . epistola ad E d u a r d u m tit. S. Sabinae S. R. E. presb. Card. Mac Cabe Aeppum Dublin. caetero8que Hiberniae episcopos, 19.

De Sancto Francisco Assisiensi et de tertio Franciscalium Ordinis propagando. SS. D. N. Leonis d. p. P a p a e X I I I . Epistola encyclica. 27. 28. 29.

A ,Római zarándok-szövetség' Orosházán 1882. aug. 23-án tartott Y. vándorgyűlésének jegyzőkönyve, 27.

Kérvények a kath. sérelmek ügyében. Beadta a főrendi- és képviselőházhoz a sz. g-otthárdi esp. ker. papsága, 35.

A véderőről szóló 1868-iki X L törvényczikknek az 1882-ik X X X I X . tvczikk által való médosítása a papjelölteket és tanitókat illetőleg, 48.

Egyházi tudositások.

a) Magyarország.

Abauj-Enyiczke. Egy nagy (prot.) panaszra egy kis czá- folat. 38.

Alcsuth. A főherczegi kápolna fölszentelése. 12.

Alföld- Szünidői kirándulás hitéleti s egyéb reflexiókkal.

11. 13.

Baja. A Kubinszky-emlék felállításának ünnepélye. 28.

Békés-Csaba. Protestáns ráfogás visszautasítása. 36.

Beszterczebánya. Ipolyi Arnold p. ő excja sz. Istvánnapi magyar szent beszéde. Belánszky p. alapítványa m a g y a r szent beszédek tartása iránt. 18. — E g y u j Areas Roma- nus. 40.

Budapest. A „lázító kath. papok." 1, — Nagy-mária-czelli negyedszázados emlék. 2. — Még egyszer a „lázító kath.

papokról." 2. — A középiskolai törvényjavaslat és a pro- testánsok. 3. 4. — A socialista per momentumai. 4. — A kath. tanitó-egyletek országos tömörülése. 6. — Az esz- tergomi főkáptalan Simor-érme. 7. — A középiskolai tanáregyesület közgyűlése. 7. — A tiszántúli reform, tanáregylet vándorgyűlése. 8. — Egy superintendens körlevele. 9. — A középtanodai törvényjavaslat. 10. — Panaszhangok. 11, — A közerkölcsök. 12. — Jegyzetek egy jegyzetre. 13. 14. — F a l r a hányt borsó. 15, — K a t - holicismus és hazafiság. 16. — A felekezetnélküli magyar állam. 17. — Pénz és felekezeti census. 18 — A reformá- tus zsinat és a kormány válasza. 19. — Az esztergomi papi sz. gyakorlatokról viszhang. 20. — Katholikus egye- tem. 20. — A budapesti I Y . ker. sz. ferenczi zárda főnök- ségének szózata szeráfi sz.-Ferencz jubileuma napirend- jéről. 21. — A „Pester L l o y d " katholikusa. 21. — A Budapesti Szemle czikkei. 22. 23. —- A kath. álláspont és Hoffmann P á l . 24. — Állam és iskoka. 25. — A (ter- vezett) pozsonyi kath. egyetem. 26. — Az országgyűlés megnyitása előtt. 27. — Szent Ferencz hétszázados ün- nepe. 28. — A kalocsai egyhiízi tanácskozmány. 29. — A magyar állam alapja. 30. — Szeráfi sz. Ferencz tridu- uma. 30. — A Pesti Napló kritikája. 31. — A papiros

„Nemzet." 32. — Országgyűlési bizottságok. 33. — K a t h . országgyűlési képviselők értekezlete. 34. — Protestantis- mus és panslavismus. 35. — Liberális handabanda. 36.-—

Az egri érseki szózat. 37. — A római kérdés és a dele- gatio. 38. — Szabadelvű gondolkozás. 39. — Mocsáry a protestáns. 40. — Az atheismus hazánkban. 41. — A berlini trónbeszéd. 42. — A középtanodai törvényjavas- lat. 43, — Uzsora- és vasárnapi törvény. 44. — A p á t h y contra Hoffmann. 45. — De omnibus et de aliis quibus- dam, 46. — Protestáns figyelmeztetés. 47. — Irányi ha- tározati javaslata. 48. — Tudományos (?) felolvasások.

Zsidó okoskodás a tanulmányi alapról. 50. — A magyar nemzetiség és hittani intézeteink. 51. — A vallás- és köz- oktatásügyi minitzterium költségvetésének a tárgyalá- sa, 52.

Csanádi egyházmegye. Egy „tiszteletbeli" római zarándok út- ja. Kikinda. Szeged. A római zarándokok orosházi g y ű - lése. Sz. László városa Nagyvárad. 23. 24. 25.

Császár. Esperesi beiktatás. 1.

Díakovár. Az u j székesegyház fölszentelése. 31. 33.

Eger. Elnöki beszéd, melylyel Zsendovics József prépost-

kanonok az egri Egyházm. írod. Egylet ezévi közgyűlését megnyitotta. 3. — Az Egyházm. í r o d . Egylet lefolyásá- ról. 4 — Egyházmegyei tanácskozmány a papi nyűg in- tézet ügyében. 37.

Esztergom. A nagy nap (ő eminentiája 25 éves püspöki j u - biliumának) ünnepélye a templomban. 1. — O eminen- tiájának lelkigyakorlatokra meghivó szózata. 8. — P á z - mány szobra, 52.

Győri egyházmegye. Szűz szent Terézia centenáriuma. 29.

Gyulafehérvár. Az u j erdélyi püspök első főp. szózata hivei- hez. 27. 28. 31. 32. 33. 34. — Az erdélyi Róm. K a t h . Statusgyülés összehivatik. 38. — Eszmék a Statusgyülés alkalmából, 41. 42. — Nrn. és ft. Lönhardt f. p. ur elnöki beszéde a Statusgyülésen. 45.

Hódmezővásárhely. Egy derék magyar földesúr ( f Csajághy Márton) emlékezete. 1.

Kassa. Miniszteri látogatás, összeköttetésben a tervezett kassai egyetem ügyével. H o l t kéz. A megyés püspök 40,000 frtos alapítványa és annak oklevele. Esp. ker.

gyűlés, 1. 2. 3. — Papszentelés és primitia, 9. — A pap- neveldéről. Schuster Konstantin p. ő excljának levele az aqu.

sz. Tamás szellemében szervezendő Studium Philosophi- cum ügyében, 10. A munkás napok alatt, 42. 43. 45. — A bemutatások hónapja, 50. 51. 52.

Kőbánya, Értekezlet u j plebánia-templom épitése ügyében (Vegyesek), 6.

Nagyszombat. A nagyszombat-vidéki róm. kath. tanitó-egye- sület, 16.

Ó-Stubna. Szünidőmből, reflexiókkal a hitélet és társadalom köréből. 20. 21. 22.

Rozsnyó. Protestáns praeponderantia, 15.

Sopron. Toronykereszt-szentelés, 28. — Quid nunc ? A kath.

tanitó egyletek ügyében mi a teendő, miután a kormány az alakuló egyletek alapszabályainak láttamozását ad graecas kalendas kezdi halasztani, 44.

Szabadka. Gymnasiumi igazgató választása, 15.

Szatmár. Az irgalmas nénék anyaházának örömünnepe, 8.

— A Tűzoltó-Egylet zászlójának beszentelése. Püspök ő excljának hatásos alkalmi beszéde, 28.

Székesfehérvári egyházmegye. A vaáli esp. ker. papságának s híveinek petitioja a főrendiházhoz, 39. 40.

Szent-Goíthárd vidéke, f Augusz Gerő Alajos cist. r. áldo- zár emléke, 11.

Szepesi egyházmegye. P a p i szent gyakorlatok. Csúszka Gy.

p. ő excljának közlevele és rendelete, 17. 18.

Szombathelyi egyházmegye. Ú j v á r i gr. Bathíány József visz- szatérése az anyaszentegyház kebelébe, 12.

Temes-Sz.-András. A hitélet köréből. Yinga város plébániai ügye, 9.

Zsombolya. Őszi esp. kerületi gyűlés, 36.

b) Külföld.

Ausztria. E g y h á z és állam. A linczi püspök főp. körlevelé- ből, 50.

Belgium. A szabadkőműves minisztérium bosszúja. A ,clerus reorganisatioja' hangzatos czim alatt leszálitani a k a r j a a lelkipásztorok számát. 23.

Berlin. Az 1882. május 34-iki törvény, 4. — E g y lap Po- roszág legújabb vallási történelméből, 13. — U j a b b tá- madás az egyház ellen, 15. — A kulturliarcz ú j r a éle- dezni látszik, 25.

Boroszló. Önérdekből hűtlen papok, 50.

Egyesült-Államok. Legnagyobb vallás politikai befolyás nél- kül, 49.

Francziaország. Boldoggá avatott I I . Orbán pápa ünnepé-

egy epizód, 16. 17. — Harcz az esküért és ellene, 47.

Frankfurt (•mainai.) A németországi katholikusok X X I X . nagygyűlése, 26.

Galiczia. Jelek a ruthén egyház egén. Szembratowicz érsek ügye. Sz. Vazul rendjének a reformja,

London, f M. Williarn Georges Ward, a ki világi létére ab- ban a hallatlan kitüntetésben részesült, hogy Wiseman bibornok által a Theol. dogmatica előadásával bizatott meg, 7.

Németalföld. P a r l a m e n t i katholikus centrum alakítása, 6.

Paris. A franczia katholikusok nevelési és tanitási szövetke- zete, 14. — X I I I . Leó pápa levele Guibert bibornokhoz, melylyel ő emját megbizza, hogy ő szentségét a rheimsi ünnepélyen képviselje, 22.

Portugalia. A szabadkőműves kormány viszálya a szentszék- kel, 47.

Róma. X I I I . Leó pápa beszéde a jul. 3-i consistoriumban praeconizált püspökökhöz, 5. — K ü l ö n f é l é k : K a t h . t á r - sulati tevékenység, congressusok. Ollivier Emil röpirata a pápa morális fogságáról, 6. — A szent atya beszéde a Federazione P i a n a küldöttségéhez, 7. — J u l i u s 13-ika, 8.

— Felvilágosítások, 10. — Bresciai Arnold apotheosisa, 11. — U j katholikus napi lap. P á p a i Motu proprio, 34.

— A szent atya beszéde a franczia szent-földi zarándo- kokhoz, 35. 36. — X I I I . Leó és a Kelet, 42. — K é t na- gyobb jelentőségű eseményről, 52.

Irodalom.

F ő m . és fr. Simor János bib. b. primás 25 éves püspöki j u - bileumának irodalma. 2. 5.

Syntagma Theologiae dogmaticae fundamentális, concinna- tum per J o a n . ev. Zádori. I . füz. 5.

Sprinsl, Compend. summarinm Theol. dogmaticae 5.

Ribiszke, Szellemi körutazás a nyári szünidő alkalmából.

Lelkészek s tanügybarátok számára 6.

Kazaly /., A kath. egyházjogtan kézikönyve. I. és I I . köt.

Harmadik kiadás, 7.

Dr. Kanyurszky Gy., A klasszikus arab nyelvtan kéziköny- ve, 7.

Dr. Pátkai (Seidl) P . Válogatott magyar kath. egyházi be- szédek g y ű j t e m é n y e . 7.

Dr, KarschL. Ünnepi és alkalmi sz. beszédek,második kiad. 8.

Annuaire de l'enseignement libre ( = kath.) p o u r l 8 8 2 , 9.

Az egri érseki joglyceum évkönyve, 9.

Halász M., Svéd-norvég missiók, 10.

.Bellis J., Heroum honorib. E. ac. C. D. J o a n b. Simor ad faustiss. natalem diem oblatum. 16.

retet. Imakönyvek. 17.

Pálházi, Fizessünk-e párbért a papnak, a kántornak és a harangozónak? 17.

Rohling A. Talmudzsidó, H a r m a d i k kiad. 17.

Fonyó Pál, K a t h . egyháztört. dióhéjban. Harmadik kiad., 17.

Schell Ant., Egyházi beszéd sz István k. ünnepén Bécs- ben, 18.

Kleutgen J., Institutiones theologicae in usum scholarum.

Vol I. 19. 23. 26. 35.

Nagy A., Hitelemzés példákban, 21.

Koller J . , Szent-István napi egyházi beszéde Székesfehér- várott, 22.

Miehl J., F e s t - P r e d i g t zur V I I . Siicularfeier d. h. F r a n c , v. Assisi in der Kirche der ehrw. P P . Franciskaner in Budapest, 30.

Danielik J., Középkori államtan, 2. rész. A hatalom és al- kotmányról, 34.

Munkálatok. K i a d t a a budapesti növendékpapság m. e. i.

iskolája, 36.

(Handelt A.) A kath. egyház birtokjoga, 36.

Dr. Schlauch L., p. Istennek dicsőség, egymásnak segitség.

E g y h . beszéd a szatm. tűzoltó-egylet zászló-szentelési ün- nepélyén, 36.

Sántha M., U j a b b egyházi és hazafiúi költemények, 39.

Kazaly 2., Élet és Társadalom, 42.

A Kath. Hitterjesztés Lapjai. I . évf., 47-

Bosty K. S. J., A m a g y a r szent hajdannak Mária-gyön- gyei, 49.

Dr. Városy Gy., A magyar kath. alapítványok jogi termé- szete különösen tekintettel a kath. iskolaügy körül u j a b b időben felmerült téves nézetekre, 49.

Literae authenticae exhibentes origines scholarum H u n g a - gariae cath., a Sacerdote A D . Colocz, 49.

Dr. Wolafka N„ Reflexiók X I I I . Leó pápa .Aeterni Patris*

apostoli körlevelére, 50.

Vegyesek, irod. jelentések, előf. felhívások, kinevezések, gyászjelentések.

Pályázati hirdetés a Lacken bâcher- féle díjért. 14.

Melléklet. A 26. számhoz: Osi egydázi. énekeink, bevezetés, 6 latin Mária-hymnus, hangjegyezve és szöveggel. Bogi- sicli M. akad. t a g és budavári plébánostól.

Szent Terézia centenáriuma alkalmából a Religio távirati szózata a győri karmeliták rendházához és innen a ház- főnök válasza. 32. 33.

Horvátféle alapítvány. Jelentés dr. Bita Dezső ny. r. t a n á r pályaművéről.

Megjelenik e lap heten- í ként kétszer : szerdán és szombaton. í

Előfizetési dij : \ félévre helyben s posta-

küldéssel 5 f r t . ? Szerkesztői lakás: Buda- pest, VIII., Stáczió-utcza j 5 5 . , hova a lap szellemi í részét illető minden kűl- ;

demény cziinzendö. ;

R E L I G I O .

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.

NEGYVENEGYEDIK ÉVFOLYAM.

Budapesten, julius 1.

Előfizethetni minden kir. \ postahivatalnál ; '/

Budapesten a szerkesztő- \ nél, és Kocsi Sándor / nyomdai irodájában, Mu- \ zeum-körut 10. sz. alatt, '/

hova a netaláni reclama- \ tiókis, bérmentes nyitott í levélben, intézendők. 5

f

II. Félév, 1882.

TARTALOM. E g y félév után. — A lelkipásztorkodás köréből. — A franczia püspöki kar észrevételei a kath. kultust illető különféle törvényjavaálatok iránt. — Egyházi tudósitások : Esztergom. A nagy nap ünnepélye a templomban. — Buda- pest. A lázító kath. papok. — Hó dmo z öv á sárhely. Egyderék magyar földesúr emlékezete. — Császár. Esperesi beiktatás.

— Kassa. Miniszteri látogatás. — Vegyesek. — Kegyeletes adakozás.

E g y f é l é v u t á n .

Non abscondi misericordiam Tuam et veritatem Tuam a concilio multo.

Psalm. XXXIX. 11.

U j évi beköszöntünk felhivás volt imára, hogy az Isten millió és millió k a t h o l i k u s j ó a k a r a t o t , m e r t ebben h i á n y t nem szenvedünk, — m e g j u t a l - m a z z o n és boldogitson azon áldásával, hogy a n n y i nemes törekvés és súlyos küzdelem, m e n n y i t e szá- zad lefolyása a l a t t m a g y a r kath. e g y h á z u n k kifej- tett, m é g m i e l ő t t e század, m e l y e t v a l a m i n t világ- szerte u g y n á l u n k is n a g y rombolások és á t a l a k u - lások jellegeznek, lealkonyodnék, betetőzését n y e r j e egy országos, nemzeti kath. zsinatban, m e l y r e n d e t hozva e n y u g t a l a n század á l t a l f e l k a v a r t ügyekbe,

e g y ú t t a l m a g a s a n kiemelkedő világitó t o r o n y k é n t messze bevilágitson a j ö v ő század küzdelmeinek h o m á l y á b a .

A , S u r s u m corda' messze s mélyen h a t o t t . Minden k a t h o l i k u s szivben, melyhez az i m á r a szó- l i t á s szerény h a n g j a i e l j u t o t t a k , viszhangot kelté- nek. E viszhang nem halt el, az ima szivröl szivre j á r , csendesen, a mint ó h a j t o t t u k , s a m i n t n a g y

dolgok fejleni szoktak. Czélt é r t ü n k . I m á r a hiv- t u n k fel, a kath. sziv g y e n g é d h ú r j a i t é r i n t e t t ü k ; csendesen, m e r t t u d j u k , h o g y non in commotione Dominus. Az ima szól, az eszme hódít; m e r t ezt min- denki elég n a g y n a k t a r t j a a r r a , hogy n a g y b a j a i n k - b a n n a g y o t és kicsinyét n a g y b i z a l o m r a gerjesszen, n a g y r e m é n y e k k e l töltsön el s n a g y vigasztalással erősítsen. I s m e r j ü k az ima t e r m é s z e t é t ; a z é r t for- d u l t u n k hozzá. Nem sért, nem izgat az senkit s le- győz m i n d e n a k a d á l y t , m e r t a Mindenhatóval szem- ben is m i n d e n h a t ó , ha s z e r é n y és alázatos. Nihil

aeque pollet ac deprecatio ; haec enim est quae ex i m p o s s i b i l i b u s possibilia faciat.1) Magyar kath. egy- h á z u n k j a v á r a ki kell m e r í t e n i mindazon eszközö- ket, melyek az ima k i n c s t á r á b a n rejlenek. Á m e k i n c s t á r k i m e r í t h e t e t l e n . O r a t i o i u s t i clavis est coeli : ascendit precatio, descendit Dei misera- tio.2) Ez pedig k i f o g y h a t a t l a n . Misericordiae eius non est n u m e r u s et b o n i t a t i s infinitus est thesau- r u s . Es az ima á l t a l a n n á l biztosabban lehet czélt érni, m i n é l i n k á b b k e r ü l i az a n y i l v á n o s s á g o t . T a n - te securior q u a n t o secretior e x i s t i t oratio.³) Ezt ó h a j t o t t u k , ezt a k a r t u k ; t ö b b e t nem is a k a r h a t - t u n k ; m e r t a n y i l v á n o s imák csakis azok rendelke- zésére á l l a n a k , quos S p i r i t u s S a n c t u s p o s u i t r e - gere ecclesiam Dei, és a melyek csak a k k o r rende- lendők, ha a m a g á n - i m á k elégtelenek.

Nem h a g y t u n k egyetlen egy viszhangot sem megszólalni l a p u n k b a n , p e d i g j ö t t nem egy ; m e r t egy országos k a t h . zsinat eszméje elég n a g y s z e r ű arra, hogy m a g a m a g á t a j á n l j a , a hol kell, s elég életerővel b i r a r r a , hogy megszülessék s l á b á r a áll- j o n akkor, midőn a r r a szükség van, szóhalmazok

t á m o g a t á s a n é l k ü l is. K a t h o l i k u s l a p t á r s a i n k is j ó l f o g a d t á k az eszmét. Csak egy-két h a n g e m e l k e d e t t u g y a n fel körében a n y i l v á n o s s á g előtt a zsinat eszméje m e l l e t t ; á m d e ez e l l e n m o n d á s n é l k ü l tör- t é n t , ami a r r a m u t a t , hogy m i n d e n k i érzi k ö z t ü n k : m e n n y i r e igaza v a n aranysz. sz. J á n o s n a k , m i d ő n m o n d j a : Nihil concordiae et m u t u a e v o l u n t a t i ae- q u i p a r a n d u m .4) Aztán hogy t e l j e s e n k i m o n d j u k

S. Joan. Chrys. Hom. 4. de fide Annae,

2) S. A u g u s t . Serm. 1. Dom in Oct. Paschae.

3) S. Bonav. Specul. discipl. p. 1. cap. 12.

4) Hom. 77 in Joan.

g o n d o l a t u n k a t : azért t a r t o t t u k j ó n a k a m e g p e n d í t e t t naory eszméről egyszeri k i m o n d á s u t á n h a l l g a t n i és a n y i l v á n o s s á g elé l a p u n k révén szándékozó h a n g o k a t v i s s z a t a r t ó z t a t n i ; v a l a m i n t t. l a p t á r s a i n k a t is a z é r t üdvözöljiik a miatt, hogy részint h a l l g a t a g o n f o g a d t á k az eszmét, részint a szükségesnél többet nem mondot- tak ; m e r t mi a szólásnak kettős t e r m é s z e t é t i s m e r j ü k . A szólás n a g y valami is lehet semmi is lehet. Mi kor valami, a k k o r a t e t t jellegével b í r és alkot s é l t e t ; m i k o r semmi, a k k o r p u s z t a hang, fejzavaró zúgás, mely altat és csak ront. Ki ne i s m e r n é az agyonbeszélés á t k á t ? ! Ivipattanik a n y i l v á n o s s á g elé egy életrevaló eszme. Ha c s a k u g y a n é l e t r e v a l ó : olyan m i n t a n a p : s a j á t f é n y é v e l v i l á g í t j a meg ma- gát. Mi szükség ilyenkor a hosszas fejtegetésre, bi zonyitásra, feszegetésre ? ! A sok fölösleges szó el- k o p t a t j a az eszmét, m i n t a nap f é n y é t is a sok p á r a és p o r e l h o m á l y o s í t j a s e l t a k a r j a . x\ztán a lelkese- dés, melyet v a l a m e l y eszme kelt, olyan, m i n t min den m á s érzelem, teszem a f á j d a l o m . Minél b ő v e b b ki- fejezést n y e r szavakban, a n n á l i n k á b b elhal ; m e r t a szó csatorna, melyen át eszméket s érzelmeket lehet v a l a m i n t növelni m i n t a vizet, u g y le is csa polni és elvezetni. A lelkesedés, ha kibeszéli ma gát, kevésbbé a l k a l m a s az alkotásra, meszt m i n d e n fölösleges szóban egy s z i k r á t veszt t e r e m t ő erejéből.

Maradjon t e h á t a m e g p e n d í t e t t zsinat eszméje b u z g ó óhajok, á l l h a t a t o s i m á d s á g t á r g y a . Ha az ima felkarolta ez eszmét, erős kézben van az, mely azt m e g h a l n i nem f o g j a engedni, mely min den a k a d á l v t képes legyőzni. I m á v a l kell kezde- n ü n k m i n d e n t . Sicut rniliti sine a r m i s ad b e l l u m exire non convenit, ita liomini c h r i s t i a n o procedere quolibet sine o r a t i o n e non e x p e d i t . " 5) Talán azért nem s i k e r ü l t oly jól egyik v a g y másik törekvés, m e r t nem voltak elég m é l y r e eresztve gyökerei az ima alázatosságába. Minden csak Isten a k a r a t j a sze- r i n t t ö r t é n h e t i k , á m d e ezt csak i m á n k p u h a t o l h a t j a ki. Maradjon h á t mindenki, kinek a szemeink előtt, lebegő czél elérésére nincs egyebe az imánál, — m a r a d j o n az i m á n á l . Legyen az ekként t ö r v é n y t és s z a b á l y t t a r t ó i m á n k b i z a l m u n k és engedelmessé- günk t a n ú b i z o n y s á g a Isten és e l ü l j á r ó i n k i r á n t , jól t u d v a , hogy sz. Anzelm szavai s z e r i n t : I n obe dientia t o t u s vigor bene vivendi c o n s t r u i t u r , in eius negligentia d e s t r u i t u r .6) Ha mi f e l f o g j u k az a l k a l m a s időben égfelé emelkedő ima erejét, Isten

5) S. Eligius, homil. 11.

6) E p . 6. ad monach. Cisterc.

és e l ü l j á r ó i n k , bizonyosak lehetünk benne, bír- ják az a l k a l m a s időben való cselekvés t i t k á t .

Azért tehát csak i m á d k o z z u n k !

A lelkipásztorkodás köréből.

A nagyheti szertartások végzése körül is többféle k ü - lönlegességeket találunk. Hanem megvalva az igazat, nem is lehet e fölött csodálkozni. I t t ugyanis a lelkésznek igen nagy nehézségekkel kell megküzdenie. A nagyheti caerimo- niák, amint elé vannak irva, oly nagy apparatust igényel- nek, aminőt minden parochiában előteremteni nem lehet.

Szükséges elegendő hely, szükséges némely szerek, és min- denek előtt megfelelő számú assistensek. H a mindez, s főkép a segédlet hiányzik, ugy a nagyszabású pompás szertartás kicsinységgé zsugorodik össze, mely absolute nem imponál.

A virágvasárnapi functio csak megy valahogyan ; de nagy csütörtökön meg van már a baj. A denudatio altaris végrehajtandó ; szép jelentőséggel is bir, s a népre is hat, fő- kép ha az ember megmagyarázza. Igen, de hova kerül a legméltóságosabb oltáriszentség?! P a r e t u r locus aptus in aliqua Capella vei A l t a r i . . . et decentur ornetur. . . Ivöny- nyü ezt mondani; de ha nincs kápolna, nincs más oltár ! ? Es bevitetik a sekrestyébe, hol a kelyhek vagy pacificalék szoktak állani ; ez „quoad fieri potest" feldiszíttetik. Azt tapasztaltam, hogy ha ég is az ad hoc odahelyezett lámpa, a sekrestye sehogy sem tekinthető aptus et decens locus-nak az oltáriszentség számára, véleményem szerént legtöbb he- lyeken egészen dísztelen és tisztességtelen és alkalmatlan. Es miért is kell „mindenáron" a szentséget rendes helyéről el- távolítani, és nem épen illő helyre elrejteni? A z é r t ; mert az oltár, az U r Jézus ruháitól való megfosztásának emléké- re, szintén megfosztatik ékességeitől, ilven oltáron pedig az oltáriszentséges o o ^- nem m a r a d h a t ? Nein tekintem elég theologi- gikusoknak. Sőt azt mondom, hogy a denudatio altaris caeri- moniának történti és mystikus okai az oltári szentség iránti kötelességgel szemben nagyon is másodranguak. A r r a szavaz- nék tehát, hogy ott, ahol külön oltár vagy kápolna nincs, ha a denudatio megtörténik is, az oltáriszentség az ő rendes ta- bernaculumában hagyassék meg. Az ékességek azaz gyer- tyatartók és vánkosok nélküli oltáron a tabernaculum mindig tisztetségesebb helynek vehető, mint a sekrestye. Nem len- ne tehát egyébb szükséges, mint illetékes helyről annak ki- jelentése, hogy az oltáriszentség számára a „decens és ap- tus locus" kijelölése nagyobb fontosságú dolog, mint az a tekintet, hogy az oltáriszentség rendes tabernaculuma mel- lől az oltár ékességei el nem távolithatók. És ez annyival inkább megtörténhetnék, mivel az oltáriszentség eltávolí- tása a tabernaculumból nem kiegészítő része a denudatio al- táris-nak ; tehát a decens locus iránti elsőrendő tekintet-ől ez alkalommal csak dispensálni kellene azon másodrendű tekintet alól, hogy az oltáriszentségnek „decens locus"-a mellől az ékessségek el ne vétessenek. í g y vélném a denuda- tio altaris-t megegyeztethetőnek az oltáriszentség iránt tar- tozó köteles tisztetelettel oly helyeken, hol külön kápolna és a főoltáron kívül más oltár nem létezik.

Nagycsütörtökön Gloria után elnémulnak a harangok, acsengetyiik, az orgona. 15 percztől kezdve a nagyszombati

Gloria-ig meg vannak zavarva a hivők és a minister gyer- mekek. Ettől kezdve minden újság, eltérés, a megszokott isteni szolgálattól. Kezdődik a papnak és mesternek ,.kinja", a gyermekek esze a kerepelésen és a kelepeken akad meg.

Arról beszélnek, hogy a harangok Kómába repülnek „gyón- ni". Ebből a regéből csak az jó, hogy figyelmeztetés a k a r lenni a húsvéti gyónás végzésére; — „minden állat megindul, (még a harang is) csak a bűnös nem busul." — Különben jó megmondani, hogy a harangok és az orgona elnémulása mily szépen beleillik a három utolsó nap gyászszertartásai közé. A gyászoló rendesen hallgatag ; az egyház is gyászol ; harangjaiban, melyek által hozzánk hivólag és hirdetőleg szól, szintén elnémul, mert jegyesének, Krisztusnak szenve- dése és halála felett benső f á j d a l m a t érez. Van még más jelentősége is.

Azonban e helyett lássuk a kérdést, szabad-e az egy- ház ezen néma és mély gyászát megzavarni, ha pl. azon időre valahol temetés esik ? A legtöbben talán ,,/jem"mel felelnek erre ; de abból, hogy ellenkező véleményüek is van- nak, látszik ismét a kétféle gyakorlat. Az „igen"nel fele- lők a r r a hivatkoznak, hogy a temetési harangozás úgyis csak kivételes és esetleges ; továbbá, hogy amugyis gyászos,

„mortuos plango" ; hogy az illetőknek joguk van a harango- zást megkivánni ; hogy a nép i t t ott ezt megszokta m á r ; vég- re, ha a materban nem is, de legalább oly filiálisokban, hol egyébbként semmiféle nagyheti szertartás nem végeztetik, a temetési harangozás megtagadása nincs indokolva stb. — A kik ellenben azt mondják és t a r t j á k , hogy nem szabad harangozni, a nagyheti szertartások nagy jelentőségére hi- vatkoznak, mely elől hátrálni kell minden másnak ami oda nem tartozik. A r r a az ellenvetésre, hogy ritus a harangok elnémulása, ritus a temetés harangozás is, azt felelik, hogy az első nagyobb és fensőbb ritus. A harangok elnémulása az egész egzluíz gyásza, a temetési harangozás pedig csak rész- leges gyász. A harangok elnémulása az egyház rendeletére, a temetési harangozás a magánosok óhajára történik.

Különben ez is azon tételek közé taztozik, melyeknek megtanulása rábizatik az „experientiá"-ra. P e d i g ez igen elasztikus ismeretszerzési mód, melyen tanulhat és elsajátíthat valaki helyeset ép ugy mint helytelent, jót ép ugy mint rosszat.

Nagypénteken a pap és a ministransok az oltár előtt leborulnak. Ez nagyszerű valami, de szokatlansága mellett ne csodáljuk, ha a gyermekek rendszerint elnyikkantják magukat. A becsületes assistentia hiánya ! Érezhető ez az adoratio crucis, a processio és „csonka" mise alatt is. Azu- tán jön az oltáriszentség kitétele a legtöbb helyen fekete posztóval és függönyökkel, feketével kivárt kendőkkel fel- ékesített Urkoporsójánál, ahol t. i. ilyen felállíttatik. A k i a denudatio altarisra vonatkozólag fentebb indicált expedi- enst egy kis contradictiónak nevezi, annak bizonyára némi megnyugtatásul szolgálhat az U r koporsójánál való exposi- tio Sanctissimi. A ki ily nagy contradiction nem akad fenn, az nem akadhat fenn az én inditványomon sem. S lia valaki a szokásra hivatkozik, azt felelem: tehát elvégre mindent meg lehet") szokni ; meg lehetne szokni azt is, hogy az olt.

szentség ne vitessék a sekrestyébe, hanem maradjon a denu-

*) De nem szabad ám. Szeri.

datio daczára is a tabernaculumban. Falusi templomokbna is hallani lamentatiókat, nagypénteken délután. Csendes or- gonaszó mellett énekel a mester, utána a magyar responso- riumokat a nép is. OrgODaszó kiséri a főtemplomi lamentatió- kat is ; pedig szorosan véve ez nincs megengedve, ugy mint nincs a harangozás.

Nagyszombaton reggel tüzet rak az egyházfi vagy a sekrestyés. Azt mondja a nép, hogy J ú d á s t égetik el. Mikor plébános lettem, első alkalommal kíváncsian néztem, miként tanulta meg dolgát az egyházfi, s miként tanították előde- im. Gyufával meggyujtá a szalmát, s a temetőből előhozott sirkereszt-darabokat tette rá. Kérdezősködésemre azt felelte, hogy ha elegendő letört keresztdarabokat nem talál, a jobb sírkereszteket is törni kezdi. E r r e aligha tanították elődeim;

de jele, hogy egyáltalán semmire sem tanitották, vagy leg- alább is soha sem ellenőrizték. E n e szokást, mely babonára adhat alkalmat, letiltottam ; a tüzgerjesztés módját pedig megmagyaráztam. Igaz, hogy ekkép a plébános fájára ke- rül a sor ; de lia ennyit sem akar áldozni, kárpótolhatja magát a perselypénzből. — A megszentelt tűznél gyujtatik meg az ai'undo egyik g y e r t y á j a ; abból vétetik parázs is a füstölő- be. A „Lumen Christi" szavaknál a másik két gyertya is egymásután meggyujtatik, s ezektől utóbb az „ E x u l t e t "

folyamában a húsvéti gyertya és az öröklámpa. Hogy meny- nyire zavarja össze némely lelkész a felületesen hallott vagy olvasott r u b r i k á k a t , kitűnik abból, hogy láttam plébánost vagy egyházfit az oltár előtt tűzkőből taplóba szikrát ütni, körben csóválva lángot gerjeszteni s igy ezzel az öröklám- pát meggyújtani. Jelentősége ennek is van, csakhogy „eige- ne Composition", ami ezúttal nem is szükséges.

Hanem most jön a java, — a profécziák. Ezekkel nem lehetvén ugy elbánni, mint a nagy assistentiával rendelkező székesegyházakban, ahol felváltva énekeltetnek, több helyen többféle expediens találtam. Némely helyen a pap énekel egy részt, (mert mind elénekelni egy tüdővel, egy mellel lehetetlen) — utána az i m á t ; s kántor felel. Másutt a pap mind a 12-őt halkan olvassa, a kántor és, ha vannak segédei, latin nyelven vagy magyarul hangosan olvassák addig, mig fejbillentéssel vagy keleppel jel adatik Ismét másutt a pro- fécziák egyszerűen kihagyatnak, támaszkodva a missale illető r u b r i k á j á n a k végszavaira : „Ante vei interim, dum prophe- tiae leguntur, Presbuteri catliechizent cat'/chumenos baptizan- dos et praeparent ad baptismum. Ez minden esetre a legradi- calisabb felfogás, melyet azonban koránsem kell azonnal a kényelemhajhászat vádjával illetni. Felteszem ugyanis, hogy az ilyenek, kik a profécziákat propria auctoritate*) el- hagyják, ezáltal csak azt a k a r j á k elérni, hogy a különben is hosszú nagyszombati szertartások unalmassakká ne váljanak.

Nálam és némely más helyeken is, az a szokás, hogy a kántor azalatt mig a pap a profécziákat halkan olvassa, valamely alkalmas éneket énekel, pl. ezt: Az Atyának egy F i á t etc. ; egy-egy versszak után megáll, vár mig a pap a

„flectamust"-t mondja azoratioval, aztán ú j r a énekel. . . Mi- után arra nem válalkozom, hogy mind a 12 prófécziát végig énekeljem ; miután tovább a mester • hangos felolvasását, történjék az latin vagy népnyelven, sem szükségesnek, sem

*) Nem tudom jogosnak ismeri-e ezt el a t. czikkiró ur '? Bajosan.

Szerk.

1 *

czélszeriinek nem tartom, ezt a szokást teljesen fentartom és helyeslem. Igen óhajtandó volna, hogy az egyházi fel- sőbbség figyelmét erre is kiterjesztené, nemcsak a különféle eltérő szokások miatt, hanem főkép a szertartás kivihető- sége szempontjából. Azt, amit a nagyheti szertartásokból, he- lyi viszonyok miatt, a közönséges plébániában, hol t. i. egy szál pap, egy szál mester van csak, épületesen egész terje- delmében, hatásosan elvégezni és kifejteni nem lehet, leg- jobb lenne egészen elhagyni. Egy plébános.

A franczia püspöki kar észrevételei

a kath. cultust illető különféle törvényjavaslatok iránt.") Senator urak,

Képviselő urak,

A közvélemény elég méltányos elismerni, hogy a püs- pökök tartózkodnak, a mennyire lehet, elegyedni a politikai dolgokba ; de bizonyára senki sem v á r j a tőlük, hogy közö- nyösek legyenek oly törvényhozási rendszabályok iránt, me- lyek a vallási dolgokat érintik. E komoly érdekekre vonat- kozólag oly sok javaslat még egy ülésszakban sem foglalta el a parlamentet. Húsznál több lett egy idő óta a képviselői kam- ra asztalára letéve. E z itt oly tény, melynek nincs praece- dense : a cultus visszaállítása óta Francziaországban, e szá- zad elején, csak imitt-amott nagy sehezen engedtek meg, és csakcsekély fontosságú pontokban, némi módosítást azon tör- vényeken, melyek az egyház és állam közti viszony szabályoz- zák. Manap némelyek mindent el akarnak törülni, a többiek mindent megváltoztatni. Lehetetlen, hogy e törekvések a katholikusokat ne zaklassák fel és hogy a pásztororok visz- hangul ne szolgáljanak hiveik panaszainak. A mi ily körülmé- nyek közt valóban meglephetne, az nem a püspöki kar fel szólalása, hanem az, ha hallgatnának.

Egyenesen magukhoz a törvényhozókhoz intézzük aggodalmaink kifejezését ; bölcsességökhöz és méltányossá- gukhoz folyamodni nem legcsekélyebb megtisztelő módja a tiszteletnyilvánitásnak, melyet Isten a fennáló hatalmak iránt parancsol.

Az észrevételeket, miket itt előterjesztünk, csak né- hány püspök irta alá, kiknek a szomszédság összeköttetései több alkalmat n y ú j t a n a k eszmecserélésre. Azt tartottuk, nem szükséges minden tisztelendő collegánk aláírását kérni, attól tartván, hogy ürügyet szolgáltatunk roszakaró magya- rázatokra, mikkel a papság iránt ellenséges sajtó nem szűnik meg kisérni eljárását. Azonban nem kételkedünk, hogy sza- vaink minden más püspöknek véleményét tolmácsolják.

A törvényjavaslatok, melyek minket fájdalmasan érin- tenek, több osztályra oszthatók. Vannak olyanok, melyeknek tárgya a vallás gyakorlása s a viszony az egyház s az állam közt általában; mások érdeklik az egyházi fegyelmet s a ke- resztény oktatást ; végre vannak melyek különös t á r g y a k r a vonatkoznak. Valamennyi előterjesztett újítás közt egy sincs, mely bizalmatlanságot vagy nyílt ellenségeskedést ne árulna el az egyház ellen. Méltán csodálkozni lehet azon, hogy ily kérdések, és mondjuk ki, az emberek legnagyobb részének

*) E nagyszabású nyilatkozatnak, mely a nagyhírű franczia püs- pöki karhoz teljesen méltó, nálunk is actualis érdekessége van, tekintve, hogy az egyház és állam közti viszony, a vallási kérdásek általában, s kü- lönösen az egyház autonómiájának kérdése, folyton napi renden vannak.

Szerb.

oly kevéssé otthonosak, annyifelől egyszerre idézték elő a parlamenti kezdeményezést. Mielőtt megvizsgálnék némi részletezéssel a szóban forgó javaslatokat, nem lesz fölösle- ges emlékeztetni a szóban levő tárgy fölött uralkodó elvekre s a történeti előzményekre,melyek helyzetünkre világot vetnek.

Mikor az ember törvényeket akar alkotni a katholikus cultus gyakorlásának szabályozására, mindenek előtt illő, hogy magának helyes fogalmat szerezzen arról, hogy mi az az egyház. Különben azon veszélynek teszi ki magát, hogy üldözőbe találja venni, mint mindmegannyi visszaélést, szer- kezetének, lényeges pontjait vagy az életének kifejezéséhez szükséges gyakorlatokat.

Az egyház lényegesen szellemi társadalom, habár az anyagi világrendben is vannak szükségei és jogai tagjainak földi volta miatt. A czél, mire törekszik, minden ember örök üdve. E r r e vonatkozólag csakis azon eszközöket alkalmazza, melyeket Krisztus, isteni alapitója előirt. Ezeken nem vál- toztathat semmit. Szervezete változhatatlan. Birodalmát, minthogy az a lélekre hat ki, a földön nem korlátolja semmi határ. Alattvalóit csakis olyanok teszik, kik önként azok lenni akarnak.

E g y ily társadalomnak feltűnése, mely annyira kü- lönbözik az emberinem többi társaságaitól, volt — ezer- nyolczszáz éve, — az a nagy újság, mely a Caesarokat megdöb- benté és megfélemlíté. Megszokván magukban öszpontosi- tani minden hatalmat, ide értve a papit is, és uralmuk s politikájok szolgálatába fogni a nép vallását, nem nézhet- ték féltékenység és rémülés nélkül a lelkiismeret felszaba- dulásának előkészülését, két világrendnek, a szelleminek és világinak, kiválása által. Innen a három évszázadot vér- rel borító üldözések. Meggyőzve azoknak hite s erényeitől, kiknek vérét patakként ontotta a római császárság, végre belátta, hogy e világon két különböző rendű hatalom is el- f é r ; hogy az egyiknek függetlensége koránsem fenyegeti a másiknak biztonságát, sőt megkönnyebbíti egy tehertől, a mit az gyenge volt viselni. Constantin óta az egyház az ál- lamok oldala mellett élt a nélkül, hogy ezeket magába be- olvasztotta volna, a nélkül másrészről, hogy magát általok beolvasztatni hagyta volna. E g y ily hosszú együttléten át a két társadalom autonómiájának elve mindig fennállt, sőt csattanós megerősítésre talált azon kiegyezésekben, melyek a történelem minden korszakában előfordultak, a végett, hogy az emberek viszonyaiban elkerülhetetlen vitáknak véget vessenek. E század elején egy hires tény teljes vilá- gításba helyezte a két hatalomnak e kölcsönös autonom vi- szonyát. Francziaországban az első consul visszaállítani akarván a cultust, tökéletesen felfogta, hogy egy ily válalat t ú l h a l a d j a illetékességét, és mint a franczia állam feje az egyház fejével értekezett, hogy megvesse ezen visszaállítás alapját.

Egy oly társadalom, melynek legfőbb főnöke van, és sajátszerű hierarchiája, oly társadalom, mely a hit, tör- vények, szertartások és intézményekben egész codexet bír, és mely egy világi főkormányzó kérésére evvel alkura lép a vitás pontok diplomatiai szabályozása végett, egy ily t á r - sadalom maga magának az ura és nem egyezhetik be a pol- g á r i társadalomba való beolvasztásába, mintha t. i. nem volna más, mint csupán ennek kifolyása. Neki megvannak saját

5 jogai, a hogy az államnak megvannak a magáéi, s a körébe

vágó túlkapások ép oly jogsértők, mint azok, melyek az ő nevében a világi hatalom ellen lennének intézve.

Kétségkívül ezen társadalomnak szolgálatában nin-o © csen anyagi erő jogainak érvényesítésére. De a hivek,' kik

alkotják, egyszersmind alkotó tagjai a polgári társadalom- nak. Mint ilyeneknek jogukban áll tiszteletben t a r t a t n i lelkiismeretöket, jogukban, mely vallásuk szabad gya- korlása ellen intézett minden támadás által megsértetik. A lelkiekben való souverainitás tehát jóllehet fegyver nélküli azért korán sincs a világi hatalom kényére hagyva, s az általa aláirt szerződések nem téphetők össze a másik fél ké-

nye-kedve szerint. (Folytatjuk.)

EGYHÁZI TUDOSITÁSOK.

* E s z t e r g o m , jun. 29. Nyolcz éve, hogy mint eszter- gomi lakos az egyház ünnepein e város bazilikáját látoga- tom. Nagy számban sereglik össze e napokon, midőn bibo- ros áldornagyunk csengő kedves hangon az Isten igéjét meg- közelithetlen ékesszólással, s a meggyőződés páratlan erejével hirdeti, a hivek sokasága a városból ugy mint a vidékről. A mai nap is, bár tudva volt a közönség előtt, hogy nem szeretett főpapjuk végzi az isteni tiszteletet, mégis roppant nagy szám- ban özönlött az Isten házába az esztergomiak nagyja s apraja, és a vidéki hivek sokasága, elannyira, hogy e hatalmas temp- lom valóban zsúfolásig megtelt a legtarkább, legkülöm- bözőbb közönséggel. Az idegenek, ha nem is figyelmeztette volna őket erre a mozsarak dörgése négy órakor reggel, a templom felé tóduló közönség arczvonásain észrevehették, hogy az esztergomi közönség mai nap családi ünnepet, öröm- napot ül ; azon napot, melynek előre híre ment országszerte : bíboros főpásztora püspökségének huszonötéves évfordulóját ! A szent misén, melyet D r . Szabó József felszentelt püspök s ér- seki helynök ur ő mga, áhítatra gerjesztő ünnepélyességgel s a g g kora daczára erőteljes hangon végzett, ott díszlet a hely- beli 26-ik ezred tisztikara, a megyei tisztikar diszmagyarban M a j l á t h főispánnal élén, a városi hatóság, a hivatalok főbbjei;

ott volt a városi papság s főkáptalan, ott a tanuló i f j ú s á g a tanári testülettel. A mise zenéjét a székesegyház érdemdús kitűnő karnagya Seyler Károly szerzé, nagy praecisióval előadván iskolázott karával egy eredetileg vocalis, általa a mai ünnepélyre figurálissá változtatott I X . Pius-féle misét.

Mise és Te Deum után szószékre lépett a kitűnő szónok hírében méltán álló Krotky József kanonok, beszédjében ecsetelve az apostoli fejedelmek erényeit s evvel kapcsola- tosan az ország jelenlegi nagy apostolának Simor János bi- bornoknak az egyház, az emberiség j a v á t czélzó működését, nagy tetteit. Ennyit a nagy nap főrészéről, a templomi ün- nepélyről. Mindenkinek lelke oda-oda szált, a megtestesült szerénység monumentális rejtekébe !

Budapest, junius 28. A lázító kath. papok. — Biz' ez a czim egy kissé furcsán hangzik ; de hiába, most már szá- molnunk kell vele, miután ránk kenték és forgalomba hoz- ták; számolunk oly formán, hogy visszahárítsuk azokra, kik saját bőrük megmentése érdekében bűnbakul a kath. papsá- got akarnák áldozatul odadobni. Arról van ugyanis szó, hogy a kath. papság az országgyűléshez felterjesztett kér- vényeiben rámutat azon sajgó sebre, mely a kereszténységen

üttetett és ültek naponkint. Ezzel az igaz, ha csak önma- gában állana, a liberális sajtó nem sokat törődnék és e miatt még nem nevezte volna a kath. papságot lázító- nak és e czimen nem vádolta volna be ; de már az sok- kal nagyobb bűne ennek a papságnak a liberális sajtó előtt, hogy nyiltan r á m u t a t o t t azokra, akik e sebnek okozói;

ezt már a liberális sajtó meg nem bocsáthatja, és azt a pap- ságot, mely a nemzet érdekében, kötelességéhez képest a ke- reszténységet védelmezvén a zsidókat emlíette fel mint sértő felet, teletorokkal lázítóként m u t a t j a be a nemzetnek és liberális módon fenyegetéssel illeti.

K a t h . pap és lázitó : azt hisszük, hogy ez nem minden- napi dolog ; ez két oly fogalom, mely egymást kizárja, és ha azok, kik e két ellentétes fogalmat egygyé fűzték, nem szá- mitanak vala arra, hogy mai napság nagyon könnyű valamit kivált a kath. papság nyakába akasztani, hogy mainap na- gyon könnyen hisznek el minden k r i t i k a nélkül a kath. pap- ságról bármi vádat is, akkor bizonyára meggondolták volna kétszer is, míg e vádat világra bocsátják, hogy ugy — a figyelmet önmagukról elfordítsák. Azt mondtuk, hogy a lázító és a kath. papság fogalma egymás mellett meg nem fér. E z t igen könnyű lesz magából abból a kérvényből is bebizonyítani, melyből a vád merittetik.

A mi törvényeink daczára a bennük foglaltató téve- déseknek, még sem olyanok egészen, hogy bizonyos tekin- tetben a kereszténység is védelmökre ne hivatkozhatnék ; el- lenkezőleg, találunk azokban intézkedéseket, melyek a ke- reszténység védelmére hozattak, és azok megtartása bizo- nyára előnyére volna a keresztény szellemnek. Azt hiszük, bizonyára nem tévedünk, midőn állítjuk, hogy lázítók azok, kik e törvények megszegésére kényszerítenek, vagy ösztönöz- nek másokat ; ellenben e czimmel nem illethetők azok, kik a törvény megtartása érdekében felszólalnak, Melyik osztály- ba tartoznak most már azok a kath. papok, kiknek kérvénye miatt a vád emeltetett ? Vájjon a pécsegyházmegyei si- montornyai esperes-kerületi papságot megilleti-e a vád vagy sem ? Mi nem kételkedünk kimondani, hogy e vád ne- vezett kerület papságát és az összes kath. papságot nem csak nem illeti meg, sőt az inkább dicséretet érdemel min- den becsületes embertől. És miért ? Azért, mert azt követeli, hogy a szentesített törvénynek az országgyűlés érvényt sze- rezzen. A kérvény ugyanis az 1868. L I I I . tczikk ellen el- követett merényleteket kéri megszüntetni; kéri, hogy annak a tczikknek határozatai végrehajtassanak. Szabad-e ilyen kérelemmel az országgyűléshez folyamodni, vagy nem ? Bűn-e azt kérelmezni, a mit az országgyűlés elhatározott, a király szentesített, vagy nem ? Lázítók-e azok, kik ez irány- ban felszólalnak, vagy nem ? E kérdésekre azt véljük, hogy nehéz volna, azaz lehetetlen roszaló ítéletet hozni a kath.

papság ellen, hiszen ez a papság a törvény alapján áll, ez a papság csak arra hívja fel a figyelmet, a amit törvényho- zás méltónak t a r t o t t a törvénykönyvbe igtatni, ez a papság lázítónak csak akkor mondható, ha lázítóknak bélyegeztet- nek előbb a törvényhozás factorai, kik azon törvényt alkot- ták, melynek védelmére a papság a figyelmet felhívja. E g y szó, egy betű sem foglaltatik ebben az egész kérvényben, mely bárkit is a törvény megszegésére buzdítana, lelkesí- tene, vagy kényszerítene. Hogy merészli tehát valaki a

papságot lázitónak nevezni ? Ha ez a papság lázitó, akkor lázitó a kormány, valahányszor csak valamely törvény meg- tartását sürgeti, akkor lázitó minden hatóság, mely a tör- vényt védelmezi, és megfordítva azok nem lesznek lázitók, a kik minden lépten a törvény felforgatására működnek.

Nem, ilyen vád a kath. papságot nem illeti meg, ettől ők mentek minden tekintetben ; ez a papság ezt a vádat sokkal nagyobb joggal és sokkal alaposabban azokra hárít- hatja vissza, akik e váddal előléptek. Vannak, igenis van- nak nálunk lázitók, de ezek nem a kath. papság, hanem a liberálisok soraiban keresendők ; ezek ugy elvileg, mint gya- korlati módoVi méltán nevezhetők Lizitóknak, annál vesze- delmesebbeknek. minthogy nem egy és más világi törvény- nek megszüntetésén működnek, hanem egész erővel az isteni törvény kiküszöbölését akarják valósítani, aminek minden- nap tanúi vagyunk. De erre nézve szolgáltat bizonyságot a jelenlegi elég ügyetlenül kigondolt vád is, lia tekintetbe

vesszük, hogy miért hirdettetik a kath. papság lázitónak.

Ez a vád ugyanis taktika, hogy a figyelem elvonassék a legújabban megindított szabadkőműves actiótól, hogy ez az actio annál biztosabban sikerüljön. Már hogy a szabad- kőművesek ujabban mozognak, az bizonyos legközelebb kia- dott röpiratjukból ; hogy működésük keresztényellenes, azt in« már csak gyermeknek kell bizonyítgatni. Igen, ezek a lázitók; ezek azok, kik megérdemlik, hogy a lázitók ne- vével megbélyegeztessenek. Vagy kérdezzük, mi az, ha nem lázitás a kereszténység ellen, midőn a szabadkőművesek lázitással vádolják a kath. papságot azért, mert ezek a ke- reszténység érdekében a törvény fenntartása mellett szavukat emelik fel? E vád értelme nem annyit jelent-e, mint hogy a fensőbb hatóság büntesse meg a kath. papságot, mert ez a kereszténység érdekében felszólani merészelt ? E vád nem oda van-e irányozva, hogy a kereszténység érdekeit védő törvény ne tartassék meg ? Nem lázitás e vád azon czélból, hogy ama törvényt ne tartsák meg azok, kik eddig meg nem tartották és mások is hasonló törvényszegésre buzdítassanak ? Igen, itt valóságos lázítókkal állunk szem- ben, oly lázitókkal, kik társadalmunk keresztény alapja ellen törnek, melyet ha sikerülne megdönteniök, vele együtt a nemzetet is sirba döntenék.

A jelenleg uralkodó áramlat mellett nagyon nehéz volna eldönteni, vájjon irányadó helyen ott fogják-e keresni a lázitókat a hol mi azokat megjeleltük; annyit azonban mondhatunk, hogy tegyenek bármit, a kath. papság keresz- tény-hazafiúi, kötelességének teljesítésétől magát visszaijesz- tetni senkitől sem fogja engedni, hanem állásához, hivatá- sához képest szavát felemelni fogja valahányszor a keresz- ténység és igy a nemzet érdekét is bárki által veszélyeztet- ve látni fogja. Hogy ez az érdek mindez ideig is nagyobb csorbát nem szenvedett, mint szenvedett, az csak a kath.

papság éber figyelmének, hivatásával megegyező eljárásá- nak tudható be, mert ez a pápság akadályozza meg a libe- rális szabadkőművesek még nagyobb befolyását. Eljön, mert el kell jönni egyszer az időnek, midőn majd a nemzet felis- meri a kath. papság érdemeit és azt megbecsülni fogja; de felismeri az izgatókat is és őket érdemük szerint megfenyi- tendi.

Hódmezővásárhely. Egy derék katholikus magyar föl- desúr emlékezete. —

Annak idején ismertette a ,Religio' néhai Csajághy Sándor nagynevű csanádi püspök édes testvérének, tek. Csa- jághy Márton Hódmezővásárhelyi vallásos és hazafias föl- desúrnak egyháza és hazája szolgálatában ragyogtatott eré- nyeit. Most van szerencsém ez iránt igen becses tanúbizony- sággal szolgálni, Hódmezővásárhely kath. egyházi és isko- lai hatóságának imitt következő, jegyzőkönyvileg megörö- kített határozatában, melyben a boldogultnak érdemei méltó

elismerésre és hálára találnak.

Kivonat.

a hódmezővásárhelyi róm. kath. iskolai és illetve egyházi hatóságnak 1872. évi május 7. tartott ülési jegyzőkönyvé- ből. 88. szám. Ülési elnök nagyságos Lichtner Gáspár apát s plébános ur előterjeszti, hogy néhai Csajághy Márton hódmezővásárhelyi földbirtokos, ki mint közpolgár s jeles hazafi mindazok előtt, kik őt ismerték nagy tiszteletben ál- lott, ki hazája iránti lángoló szeretete folytán azok között is volt, kiknek a halál függött fejők felett, ki egyházközsé- günk iránt oly nagy szeretettel viselteték, hogy templomunk diszítésére Isten nagyobb dicsőítése végett egy a maga ne- mében páratlan remek főoltárt emelt s annak örökidőkön való fentartására nejével együttesen 1000 frtot alapított, ujabban a következő halhatatlan emlékű jótétkonyságot gyakorolt egvházközségunk iránt. Hagyott ugyanis l-ször évfordulási mise alapítványul a hód-mező-vásárhelyi tem- plomnak 400 frtot; 2-szor a hód-mező-vásárhelyi lelkész által szegények közt kiosztandó 50 frtot: 3-szor a földbirto- kán az idő szerint álló kereszt tulajdonjogi birtokául 6 Q öl földet; 4-szer a hód-mező-vásárhelyi szegény tanulók szá- mára segély alapul 200 frtot; 5-ször a tanyai kereszt fentar- tási alapjául o. é. 100 frtot; 6-szor a földből az egyik test- vért illető rész tökésitetvén annak halála után egy kath. is- kola azon szállások közt épitessék; 7-szer hátrahagyott rész- vény-papírjainak szelvényeiből évenkint 2 kath. gyermek ösztöndijaztassék s e gyermekek egyike fiu másika leány legyen; 8-szor Krisztus koporsójára Hód Mező-Vásárhelyen 300 frtot.

Végzés.

Egyházi erőjáróságunk mélyen meghatva veszi tudo- másul néhai Csajághy Márton nagy jótevőnk elhunytát s fiijó szivvel igtatjuk jegyzőkönyvbe, hogy legnagyobb kath. hivünk hunyt el ő benne. S midőn az isteni gondvise- lés akaratába bele nyugodni kénytelenittetünk, Pokomándy István ur indítványa,az elhunyt életrajzának előadása, s a^fön- tebbi végrendeleti intézkedés meghallgatása után néhai Csa- jághy Márton ur iránti hálánk és szeretetünk jegyzőköny- vileg megörökíttetik s egyhangúlag elhatároztatik, miszerint a boldogultnak és kedves nejének kegyeletes emléke templo- munkban emelendő 1 Q lábnyi lapon, mely márvány vagy érczből legyen, megörökittessék az utókor számára is, mely halálesetről szóló részvét azon kérelem mellett hozassék tádomására a mélyen tisztelt családnak, miszerint a meg- boldogult Csajághy Márton urnák és kedves nejének arcz- képeit egyházközségünk számára oly czélból megküldeni

7

méltóztassék, hogy azt elöljáróságunk a közönség egybehi- vása mellett egyházközségünk tanácstermében ünnepélyesen kifüggeszthesse. Miről a mélyen tisztelt család értesíttetik.

Kelt Hód-Mező-V ásárhelytt 1882. május 7-i ülésünk- ből. Lichtner Gáspár apát plébános egyházi elnök, Dr. H a i - niss József világi elnök, Pokomándy István iskolaszéki tag.

K i a d t a : Takó Ferencz egyházjegyző.

Talán ritkaságánál vagy legalább is nern mindenna- piasságánál fogva, -— hahogy ftséged becses lapjában ezt is közlésre méltónak találandja — bátorkodom egynémely felvilágosító jegyzetekkel szolgálni a fenti kegyeletes hatá- rozat becses soraihoz.

í g y eleve is megjegyzem, hogy a boldogult korántsem birt valami kiterjedt vagyonnal, hanem a hmvásárhelyi határban alig egypár száz holdnyi földbirtokkal. De mint- hogy kis birtoka a nevezett város határában volt, innét a különös kegyelet tőle irányában, ki valóban sokkal nagyobb birtokhoz is aránylagos kegyeletes hagyományokat tőn.

A hmvásárhelyi templomban általa emelt valóban diszes főoltár, Ildényi egykori budapesti udvari aranyozó remekműve volt, mely mint ilyen a bécsi világkiállításon volt, hol 8000 f r t r a tartatott, s az igért 7000 f r t k a t is még keveselve a kiállító, utóbb átadta azt 3000 frton, az átszá- litási, felállítási s utazási költségen kivül.

Az 5-ik pont alatti kereszt-fentartási 100 f r t n y i ala- pítvány ujabb; minthogy még a keresztnek bold. Cs. Sándor Csanádi püspök testvérétől felszenteltetése alkalmával, — ha jól emlékszem, a boldogult szintén 100 irtokat alapítvá-

nyozott.

A 7-ik pont alatti részvénypapirok — az első magyar biztosító társulat két 500 frtos fele, s így 1000 frtos egész részvény, mely rész vénypapírnak jelenlegi névszerénti ér- téke, a hivatalos jegyzés szerént, 3550 frt. —• Ezen papíro- kat illetőleg a pótvégrendeletben azon intézkedés foglalta- tik. hogy az ezek szelvényei után járandó évi osztalék (a le- folyt évben 222 f r t volt) felerésze a tanyai tanitó j a v a d a l - mazására, a másik fele pedig a tanyai iskola felszerelésére, s egyébb szükségleteire, jobb tanonczok ösztöndijazására, a helybeli r. k. lelkész ur rendelkezése szerint fordítassák.

Ezenkívül hagyományozott még a bold, a budapesti kerepesi temetőben külön sírboltja gondozására, s az ugyan ottani kápolnában halála évfordulati napján érette, ugy, mint bold, neje lelkeért mondandó 2 szent misére 1000 irtot a budapesti ferenczvárosi plébánia kezelése alatt.

Ugyancsak a ferenczvárosi szegényeknek a mondott plé- bánia hivatal által kiosztandó 50 irtot.

Továbbá megemlékezve — mint mondja végrendele- tében — „szeretett magyar hazámról", a felálítandó magyar bank érczalapjára hagyott 100 db aranyat. — A rokkant hon- védek menházára 200 frtot. — A magyar gazdasszonyok bpesti árvaleány intézetére 100 frtot.

Isten áldása lebegjen a nemes lélek hamvai fölött s példája buzdítólag éljen közöttünk !

Császár 1882 jun. 24. Főtisztelendő Szerkesztő U r ! A kisbéri egyház-kerület összes papsága és ugyanazon ke- rület világi intelligentiája szép ünnepélyre sereglett össze f.

hó 21-én a császári plébánia tágas ^termeiben. E napon tar- tá ugyanis főtisztelendő Kertész József császári plébá-

nos, a kerületnek újonnan kinevett esperesse, ünnepélyes beiktatását. A délelőtti órákban egymást érték a Császárra robogó gyönyörű fogatok vendékekkel telve, kik az u j es- peres üdvözlésére siettek, s kiket az ünnepelt hagyományos vendéglátással s neki kiválóan szívélyes barátsággal fogadott.

Pontban déli 12 órakor a kerület Nestora főt. Benke Mihály mocsai plébános ur összehivá a csoportokban társalgó nagy- számú vendégsereget s felolvastatá a nagyméltóságú győri püspök ur levelét, melyben főt. Kertész József császári plébános urat a kerület u j esperesévé kégyeskedett kinevez- ni. Harsány „éljen" követte e kegyelmes leiratot. Azután f t . Nagy Antal ó-szőnyi plébános olvasá a hosszasan és még mindig betegeskedő volt esperes ft. Prevarek György szendi plébános levelét, melyben oly érzékeny és megható bucsut vesz mint volt esperes a kerületi papságtól, hogy sokaknak könyeket csal szemeibe. Eltették őt is, s minél gyorsabb fel- gyógyulást kivántak számára az élet és egészség U r á t ó l . E r r e az u j esperes ur igazán kenetteljes szavakban üd- vözlé paptársait kikérvén szeretetöket, bizalmokat, saját részéről hivatkozva 17 éves plebánosi pályájára, régi őszinte- ségéről, szeretetéről biztosított mindenkit. E r r e gazdag ál- domás-ebéd következett, melyen mintegy 40-en vettek részt, közöttük a kerületi papság teljes számmal, a világi előke- lők közül megemlítjük Vásonkeőy I m r e nagybirtokost a szönyi templom és plébánia patronusát, Micsky Lajos or- szággyűlési képviselőt, Kun Miklós megyei főjegyzőt, Zá- mory Móricz járási szolgabírót, Tallos József kegyúri j á r á s - tisztet, Békeffy Károly földbirtokost és makkai nagy bérlőt stb. Ebéd alatt egymást érte a szebbnél szebb pohárkö- szöntő, melyeknek hosszú sorát főt. Kertész József esperes ur nyitá meg, éltetvén a győri püspök ő excellentiáját. Sza- vait viharos „éljen" követé. U t á n a Micsky Lajos ur a já- rás képviselője a kerületi papságra köszönté poharát. Szalay P á l dadi plébános és egyh. kerületi jegyző a gyengélkedő volt esperesre köszönt. K u n Miklós ur gratulál ő excellenti- ájának, hogy a kisbéri egyház kerületben olyan pagsága van, melynek minegyike méltó volna az esperesi hivatalra, s mivel épp ezért nehéz lehetett választania, a legszerencsé- sebb választásért mindnyájunk háláját és köszönetét nyilvá- nítja ; az ünnepelt éltetésével végzi. U t á n a a környei plébá- nos Koch Adolf, a „par excellence" pohárkösztő, emelt szót, a legragyogóbb humor és utánozhatlan elmésség mezébe burkolva jellemző igazságokat t á r t fel azon időkből, midőn az ünnepelttel Győrött együtt káplánkodtak. De ki tudna elszámlálni mindent ! Legyen elég annyi, hogy e beiktatási ünnepély meggyözheté az ünnepelt féfiut arról, ki ezen fon- tos hivatalt sohasem kereste, miszerint ő excellentiájának el- határozását a Szentlélek vezette, midőn őt u j hivatalára kivá- lasztotta, hol osztatlan lelkesedéssel találkozik. A d j a Isten, hogy mint jó kertész, egészségben és sikeresen működhessék a kisbéri egyházkerület javára. Ad multos annos !

II. M.

Kassa. J u n i u s hóban. Miniszteri látogatás. — „ K é t jó van, mi fölött nincs sorsnak semmi hatalma : — Szorgalom és az erény : földön az, égben ez áld." (Vörösmarty.) E hó 20-ka városunk történelmi évkönyvében epochalis napot fog a haladás és tudomány terén képezni, hahogy közokta- tási ügyérünk Trefort Ágoston ő exljának látogatása ered-