Hogy legelőször is a családi kötelékeket tágíthassa és széttéphesse 1. Napoleon rendszere, a gyermekeket már 9 —10 éves korukban kaszárnyákba szoritá, hol azok büszkék lévén cgyenruhájokra, sóvár szemekkel néztek idősebb pajtásaik-ra, kik az udvaron tárták gyakorlataikat és hadi mozdulatai-kat. Hogy mennél több növendékre tehessenek szert, bizonyos-számú ingyenes vagy félingyenes hely állíttatott fel, oly csalá-dok fiai számára, melyek a haza körül érdemeket szereztek ; különösen pedig azon tisztek gyermekei részesültek ebben, kik a csatatéren sebesültek meg vagy hullottak el. Az sem megvetendő körülmény, hogy minden egyes növendék teljes r u h a szerelvénynyel tartozott a lyceumba lépni, mely a szü-lőknek tetemes pénz-áldozatba került ; s jóllehet hogy ezen felszerelés mindenkorra történt, s valamennyinél egy-forma volt, mégis érdekükben állott, hogy fiók mennél ko-rábban juthasson a lyceumba. A lyceum természetesen már teljesen katonai berendezéssel bírt. A hivatalnokok, censo-rok, felügyelők és tanácenso-rok, kik e lyceumban laktak, épp ugy, mint a katonák, császári törvények által nőtlenségre voltak kötelezve. A jeladás nem harang által, hanem dobo-lással történt ; az'egyenruha többé kevésbbé katonai jelleggel b í r t ; büntetések, gyakorlatok, játékok, tanulmányok, mind-azon pont körül csoportosultak, mely e napoleoni világnak forgó kereke volt.
Ezen eollegiumokban a demoralisatiót rendszeresen űzték. A legelső mag, melyet az ifjúság szivébe kapzsi kéz-zel elvetettek, a gyűlölet magva volt. A gyermekek előtt folytonosan az ellenségről fecsegtek, már oly korban, midőn még alig voltak képesek ezen szónak értelmét felfogni. P o m -pás bulletin hirdeté előttük fényes szerencse gyanánt, hogy ebben vagy abban a csatában 2—3000 ellenség mészárolta-tott le, vagy sebbesíttetett meg ; és császári parancs hivta
templomba a kisdedeket, hogy a borzasztó vérfürdőt T e Deummal ünnepeljék. Alig jutott a növendékeknek egyéb vallásgyakorlat, egyéb isteni tiszteletben való részvétel, mint a „Te Deum" és a hadi dicsénekek zengedezése, me-lyekre minden egyes vérfürdő ugyrancsak sürü alkalmat adott. Még a jutalmazások és büntetések is ezen ünnepekre voltak fenntartva : a növendék, ki valami kihágást követet el, sovárogva várta a legközelebbi bulletin megérkezését, midőn büntetésének hátra levő részét elengedték. Az éret-tebbek, kik már a nyilvános élet köszöbén álltak, teljesen átadták magokat a vérmes reményeknek, s képzeletükben már az ellenség vérében gázoltak. Porosz, orosz és osztrák, gúnynevekké váltak, melyekhez a barbárság képzete fűző-dött, s csak midőn ezek mint győzők jelentek meg
Franczia-országban, bámultak, hogy hiszen nincsen nekik lólábuk, hanem egészen közönséges emberek ők is. D C
Igy ragadt a katonai lelkesedés az idősebb növendé-kekről lefelé a legkisebbre ; egy sem ismert magasztosabb czélt, mint kardcsapással a csatatéren szerezni meg a váll-rójtot. Igen sokan elragadtatva a hevesség, ellenséggyülö-lés és vérszomj által, idő előtt abban hagyták tanulmányai-kat s követék a hóditók nyomdokait Nem törődtek család-jokkal, semmibe vették atyjokat ki nemzé, anyjokat, ki vi-lágra hozá ő k e t ; előttük csupán az állam, a haza és császár nyomott valamit a latban. Hogyne? ! . . . midőn azt csöpög-teték sziveikbe, hogy a ki a csatatéren hal el, martyr koro-nát nyer !
S valóban a vértől párolgó csatatéren való halál csak-ugyan martyrság volt; de oly abstract istenség tiszteletére, mely kivált a francziát heviti, ki azt „gloire" néven tiszteli.
A lyceumokban valamennyi olvasmány és Studium csak egy czélra, a háborúra irányult; az elvont bölcsészeti és jogi fogalmak művelésére az ifjúság között, melynek érdeke-sebb tápanyagot szolgáltatott a kézzel fogható mészárlás, az idegen uralkodók trónjainak recsegése és a császári ko-rona szemlélete, melynek borostyánain véres harmatcsep-pek csillogtak, semmi hajlam sem mutatkozott. S hogy a harczias rajongást legfelsőbb fokra csigázzák nálok, ta-náraik r á m u t a t t a k a római ókor szívtelen hőseire mint a legdicsőbb mintaképekre, kiknek legnemesebb erényei egye-dül méltók az utánzásra. Brutus, ki saját gyermekeit Ítélte halálra, Cató, — ki kardjába dőlt, — voltak a franczia tanulók előtt a legirigylendőbb szellemek ; a gö-rög nyelv tanulását ellenben száműzték az iskolákból, ne-hogy a görög remek művek olvasása csökkentse a hatást, melyet a római történelem véres harczai az ifjúság szivében keltettek. Mit is keresett volna Plato, Euripides, Sophocles oly emberek társaságában, kikben mesterségesen el lett fojtva a szépnek, a jónak és igaznak érzete ; kik nemtaláltak más-ban gyönyört és élvezetet, mint abmás-ban a gondolatmás-ban, bár-csak mielőbb hallhatnák a harczi paripák toporzékolását, a kardok csattogását, az ágyuk bömbölését, a golyók f ü t y ü -lését . . . láthatnák a megcsonkított emberi testek vonaglá-sát s gázolhatnának az emberi vér tócsáiban!
(Folytatjuk.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, szeptember 6. A , Pester Lloyd katholikusa.
— A most idézett lapban egy czikk jelent meg, melynek irója különösen megjegyzi önmagáról, hogy ő s e nem zsidó se nem tartozik a vallásfelekezetek valamelyikéhez, hanem katholikus. Hogy e megjegyzést mily indokból találta szük-ségesnek, kitűnik abból, hogy felszólítja a különböző feleke-zeti és a katholikus lapokat, miszerint czikkét ne üssék agyon avval, hogy az zsidó lapban jelent meg. Czikkező e szerint attól tartott, hogy czikke zsidó lapban jelenvén meg, zsidó-tól származottnak tekintetik és igy minden hatását elveszí-ti, holott ha katholikus voltát emlegeelveszí-ti, habár zsidó lapban, emelni fogja czikke értékét.
Legyen neki az ő kedve szerint. í m e mi elfogadjuk, hogy az azonnal tartalmilag is mindjárt idézendő czikk szer-zője csakugyan katholikus és hogy meglássa, miszerint
czik-1 6 5 ke csakugyan megtette hatását, hogy nem kerülte ki a fi-gyelmet, sietünk azt egy kissé megbeszélni, 'nem tehetvén róla, ha ez a megbeszélés egy kis kritikává nőné ki magát, azon feltevésben, hogy miután a katholikus czikkező jónak találta oktatást adni, önmaga is beveszi a jóakaratú tást, mert mint ez a mondottakból ki fog tűnni, ráfér az okta-tás és okulás, mi pedig szivesen szoktunk szolgálni ilyesmivel, midőn a ker. irgalmasság lelki cselekedetét, t. i. tudatlano-kat tanitani kell gyakorolni.
A ,Pester L I / katholikusa t. i. azon hír alkalmából, hogy a tisza-eszlári eset következtében befogott zsidók gyer-meke, a főtanuként szereplő Scharf Móricz, keresztény val-lásra a k a r térni, megeresztett egy másfélhasábos czikket.
Óva inti a katholikus püspököket és a protestáns superinten-denseket, hogy e zsidó fiút elhamarkodva meg ne keresztel-jék; és miután a kath. lelkipásztorkodástanban is előadni szokott módozatokat a zsidók felvételénél előadta, sőt a kath.
püspökök bölcsességét is magasztalta volna, kik egyházme-gyei rendeleteikben a legnagyobb körültekintést ajánlják a zsidók felvételénél, egész devotióval hivatkozik az egyház elveire és canonjaira és mindezeket a püspökök figyelmébe ajánlja, nehogy ismét egy második Mortara-eset keletkez-vén, az egyház és a kereszténység compromittáltassék.
Rövid kivonatban ime ez a lényege a ,P.-L1.< katholi-kusa által irt czikknek, és mi megadjuk neki azt a tisztele-tet, hogy elismerjük, miszerint meglehetősen vau tájékozva e kérdésben a kath. eljárási módozatról, midőn a zsidók áttéréséről van szó, és ha csak azt akarta volna bemutatni, hogy ő e pont körül tájékozott, ugy csak örömünket fejez-hetnénk ki, hogy valamelyik kath. hivő e kérdéssel foglalko-zik. De már, tisztelt katholikus uram, az csak nem járja, hogy ön adjon tanácsot a kath. püspököknek, arra nézve, hogy mit tegyenek és mit ne tegyenek ; ez már tul megy azon a hatá-ron, mely felett örömünket fejezhetnénk ki, és némi gyanúra szolgáltat alkalmat,hogy az alatt a katholikus elnevezés alatt még csak nem is keresztény lappang. Hiszen ha czikkező annyira magasztalja a püspökök bölcsességét, a mennyire magasztalta az általok kiadott egyházmegyei rendeletek után Ítélve, feltehette volna, hogy azok a püspökök nem szorultak az ő tanácsára a jelenlegi specialis esetben, felte-hette volna, fel kellet volna tennie, hogy ezek a püspökök ő nélküle is őrizkedtek volna, nehogy az egyház, nehogy a kereszténység compromitáltassék.
Nevezetes is, minden tekintetben nevezetes, hogy a ,L1.' katholikusának épen e zsidó esetben j u t o t t eszébe hi-vatkozni az egyház elvére és a kánonokra és hogy e hivat-kozást ő épen a püspökökkel szemben teszi, teszi pedig egy egészen kósza hir alapján azonnal, mihelyt a hír szárnyra kapott. Tettek-e vagy készültek-e tenni a püspökök, vagy bár-melyik püspök is kísérletet, hogy eltérjenek a kánonoktól ? Yolt-e erre csak alkalmuk is, hogy ilyesmit megkísérthes-senek ? Minek tulajdonítsuk tehát e sürgős figyelmeztetést másnak, mint annak, hogy az alatt a kath. elnevezés alatt vagy valami zsidó lappang, ki nagyon érdeklődik aziránt, nehogy a választott népből csak egyetlen egy is a keresztény hitre tér-jen, és aki zsidó létét a kereszténység becsülete érdekének kül-szine alá rejti; vagy lia csakugyan katholikus, ugy azok
so-rába tartozik, kik nem ismerik állásukat és viszonyukat a püspökökkel szemben, de nem ismerik kötelességöket sem.
Hogy szemben a püspökökkel viszonyát nem ismeri, az már a mondottakból világos; hogy kötelességét nem is-meri, az kiviláglik a következőkből. Minden keresztény kat-holikusnak kötelessége, egyházát, annak tanait, elveit a támadások ellen védeni ; már hogy ez a kötelesség a hi-vekre szemben a püspökökkel háramlanék, mi erről sem-mitsem tudunk, mert nem tudjuk, hogy püspökeink az egy-házat megtámadnák ; hanem t u d j u k azt, hogy az állam ige-nis folyton t á m a d j a az egyházat, tudjuk, hogy annak elveit, kánonjait, tiszteletben nem tartja, hanem jobban tulteszi ma-g á t r a j t o k , mint a zsidók, nazarénusok doma-gmáin : már ily kö-rülmények közt joggal elvárhatnék, hogy az a katholikus, ki jónak találja a kath. püspököket egy zsidó kérdésben a kath. elvekre és kánonokra oktatni, hogy az a katkolikus a támadó állammal szemben is és pedig itt hivatkoz-nék elsősorban a ,L1.' hasábjain az egyház elveire és ká-nonjaira. Vájjon valaha ilyesmi a ,L1.' hasábjain történt-e, arra mi nem emlékezünk; nem t u d j u k hogy valaha ez, vagy más, mellét nagy hangon verő katholikus követelte volna, a ,Ll.'-ban, hogy az állam tiszteletben tartsa az egyház elveit és kánonjait; ország világ előtt bizonyos azonban az ellenkező, az t. i. hogy a ,L1.' a kath. egyház ellen mindig a farkasokkal ordított, hogy legszentebb tanait és elveit gunytárgyává tet-te. Hol volt akkor ez a katholikus, midőn a ,L1.' hasábjain ilyesmik tönténtek ? Miért nem szólalt fel hasonló merényle-tek ellen, hogy elismertük volna, miszerint csakugyan kat-holikus érzületü emberrel van dolgunk, mert védi az egyház ügyeit ?
Ezek után megengedi nekünk a ,L1.' katholikusa, lia mi a jövőre nézve azon tanácsot adjuk neki, hogy katholi-kus voltát ne a jelenlegi, hanem más módon documenmentálja.
Mi bizonyára mit sem óhajtunk jobban, minek sem örven-dünk inkább, mint ha tapasztalnánk, hogy világi hiveink bátran kilépve megvallják kath. hitüket és evvel egyező-leg védik a kath. hitelveket ; mert ez a mint kötelességük, ugy becsületükre válnék; sőt a nemzetnek ennél nagyobb szolgálatott nem is tehetnének, mert a nemzet jelen nyomo-ra a kath. elvek elnyomásának következménye, jövő boldog-ságának alapfeltételét tehát csakis a kath. elvek tiszte-lete képezheti. Lépjen ezen ösvényre a ,L1.' katholikusa, és meglátja, hogy sokkal maradandóbb babérokat szerezhet, mint lia a ,Ll.'-ban ,L1.' féle czikkel ő ad utasításokat a püspököknek, hogy mikép j á r j a n a k el egyik vagy másik kérdésben. H a tanácsunkat követendi, akkor bizonyára más-képen fogjuk czikkét méltatni, mert meg leszünk győződve hogy csakugyan olyan katholikus emberrel van dolgunk, ki nem csak névleg hanem tetleg is katholikus. ki mint ilyen megérdemli, hogy katholikus körök is figyelemre
mél-tassák. Q B u d a p e s t . A budapesti IV. ker. ferenczi zárda
fő-nökségének szózata szeráfi sz. Ferencz jubilaeuma ünneprend-jéröl. — Budapesten, a szűz Máriáról nevezett Ferenczren-diek templomában, szeráfi szent Ferencz születésének hét-százados évfordulati örvendetes ünnepére kitűzött 3 napig tartandó ájtatosság következő sorrendben fog lefolyni :
Október 1-ső napján, vasárnap délután 3 órakor a
szokásos litánia fog- tartatni, mely után körmenet induland a tiszt, angol kisasszonyok egyházába hol a sz. rózsafüzér ájtatosság elvégeztetvén, 5 óra tájban a körmenet ismét megjelenend e templomban, melyben a szűz Mária oltáránál a rózsafüzérek megszenteltetnek ; ez idő közben a népet buz-góságra figyelmeztető jel adatik a nagy haranggal, és pont-ban 6 órakor megzendül a „ J ö j j el Szentlélek ur Isten"
ének, mely után főtiszt. Schlik János Jézus-társasági hit-küldér az ünnep tárgyáról szent beszédet t a r t a n d ; annak végeztével azonnal a karban jelenlevők üdvözlő éneket zen-genek, mely után a főoltárnál néhány ima elmondatván, az oltári szentséggel a távozó népre áldás fog adatni.
Okt. 2-án hétfőn reggel 6 órakor tót, 8 órakor magyar, 10 órakor német ének kísérete mellett nagy misék, délután 3 órakor rendes litánia, imák és énekek fognak végeztetni, és csak 6 órakor fog a szent beszéd előterjesztetni, mely után, a tegnapi rend szerint, a nép áldásban fog részeűlni.
Okt. 3-án kedden, mind délelőtt mind délután az elő-sorolt órák alatt minden ugy fog végeztetni, mint tegnap.
Okt. 4-én szerdán, sz. Ferencz napján, reggel 6 órakor nagy mise után szent beszéd a tót ajkúak részére nt. May-zon Irén atya; 8 órakor a legünnepélyesebb szent mise után szinte egyházi beszéd a magyar ajkúak számára főtiszt.
Schlik János m'ssionarius atya; 10 órakor ismét nagy mise után a német ajkú hallgatóság részére nagyságos Miehl J a -kab kanonok ur által fog hirdettetni az Isten igéje. Délután 3 órakor szentség kitétele mellett litánia, imák és énekek-kel fog megtartatni, 4 órakor pedig a szent Ferencz I I I - i k rendjéhez tartozó tagokhoz lelki oktatás fog intéztetni.
Mindezek után imák és énekek hangoztatásával leend elfog-o o lalva az idő egész 6 óráig ; ekkor az utolsó, mint búcsúzó
szent beszéd fog hirdettetni, mely után a „Téged Isten di-csérünk" énekek és szentséggeli áldás a három napra hatá-rozott üdvös ájtatosságot bezárandja.
A nevezett napok bármelyikén a szent gyónást és ál-dozást töredelmes szivvel végzők teljes búcsúban részesül-nek, mely a szenvedő lelkekért is felajánlható.
Ezek teljesítésére a buzgó keresztények felszólíttatnak az U r nevében.
O-Stubna. (Fürdő,) augusztus hóban. Szünidőmből. — Tovább utaztam. Lőcsét kelle érintenem, hol a r ú t idő megállapodásra késztetett. Legelsőbben is egy Kassáról ide áttett hivatalnokot ttes Bertsik J . m. kir. illetékszabási számtiszt urat kerestem föl, kivel, Fichte bölcseimi rend-szeréből merített elveit czáfolgatva, sokszor vitáztam. Meg-örült személyemnek s én még inkább jobb, keresztényiebb nézeteinek. Fogadtatásomkor mindjárt bocsánatot kért, hogy amire nagyon felkért, mint nekem kellett volna végeznem, a helybeni plébános ur által eszközölteite ; most neje nagyon nyugtalankodott, de mert maga sem a k a r t a első szülötjét, habár csak rövid időre is, kereszteletlenül hagyni. Helyes-lem tetted, viszonzám, hogy gyermeked, a kis honleány üd-véről ker. apához illőleg szorgoskodol. Szívesen megbocsá-tok ; m a r a d j továbbra is és mindig vallásos, nődnek hithű férje. K i egyben s főleg az üdv dolgában lelkiismeretes, az másban is az szokott lenni. Sok ilyen vallásos'érzületű mun-kást a hazának ! Az ilyenek lelkéhez nem fér az állam meg-károsítása, sem az öngyilkosság merénylete. Ilyen
tisztvise-lők mellett boldogulni fog a haza ; hisz nagy Széchényink mondásaként : „bár mily szerencsétlen helyeztetéső legyen is az ország, bár mily lánczok által lebilincselve a nemzet, előbb utóbb is szabad létet vív, ha lakóiban a polgári erény tiszta vére buzog ; s viszont akármilyen boldog fekvésű le-gyen is egy ország, bár mily szabadalmakkal birjanak is lakosai, lassan-lasan mégis rabigába görbed, ha romlott a tiszta erkölcs s a polgári erény nem fénylik többé. „Értel-mes mozgásba hozta ezután kérelmem 1000 frtos zongoráját és művészetével egészen elbűvölt. Hozza Isten mi előbb vissza Kassára, hogy eszméinket többször kicserélhessük a Széchenyi-réten. E g y kassai pazmaníta növendék kalauzolá-sa mellett, touristák módjára, amolyan razzia-félét tartot-tam a város négyszegű terén és lejtős utczáin. A régi város-ház, oszlopzatos csarnokával, a velenczci dogék-palotájának paródiája akar lenni kicsinben, mely mellett az evangelicu-sok u j egyháza s a kath. plebánia-templom sugár tornyával imposans alakzatot képez. Mátyás király oltáránál elkéstem a misézéssel. K i t a góth styl, s a hazai művészet érdekel : néz-ze meg belsejét. A ,zárda' nevű utczából szép látványt nyújtó a hires búcsújáró kegyhely a magaslaton, hová sokan Kassa vidékéről is el szoktak évenkint Sarlós-Boldogasszonykor zarándokolni. Szünidő lévén, a gymnasiumot csukva talál-tam. A megyeháza kiváló épület, s nagyban emeli a várost.
Szemközt vele, egy csinos kis és engemet mindig Münchenre emlékeztető sétány zöldéi, a branyiczkói hősök szobrával.
Bajorhon fővárosának minden sétányán diszlenek a nagy emberek példányalakjai. Nálunk még sz. Istvánnak is csak most készülnek emelni szobrot. Sajnálkoznom kelle a mino-riták zárdája fölött, mely mint haliám katonai laktanyának van kiszemelve. A kakuk szereplése ugy látszik időszerűvé kezd lenni. Igazán ! liberális procedura, rablóegy fogás!
Nincs könnyebb, mint a másét lefoglalni. Ehhez a fegyencz-házak lakói is értenek. . . . Rákóczy, Bocskay egykori há-zaik mellett gondolkozva mentem el. . . . Lőcsének szép tájképet nyújtó ringjén tett körséta után, az üditő források vizeit kerestem föl, mit tenni sehol sem mulasztám el. A plébánia vendégszobáiban hálás érzetek közt készültem bú-csút venni ft. Still Ferencz apát úrtól, ki nevében hordja a csendes papi tulajdonságokat, tud azonban kedélyes, barát-ságos, sőt — in gradu superlativo — vendégszerető is lenni.
Nagy hibát követett el Lőcse-város tanácsa, midőn nem tu-dom miféle indokból, Iglónak engedte át a vasúti vonalat s
, o o
az evvel járó előnyöket. (Folytatjuk.) Galiczia. Jelek a ruthén egyház egén. — A lembergi
ruthén érsek és metropolita, ft. Sembratovicz mint tudva van, néhány hét előtt Rómába idéztetett az egyházmegyé-jében fölmerült komoly bonyodalmak ügyében. A sz. Vazul-rend több conventje részéről a szentszék által száz és egy ok miatt elrendelt reformáczió ellen indított opositio e rend kebelében s általában az egész ruthén egyház körében oly fokú eloroszodásra s a kath. egyháztól való elidegene-désre vetett ijesztő világot, mely, ha elejét nem veszik, a ruthen papság és hívek egész hosszú sorát magával ragad-h a t j a a nemzetiségi ábránd által készített örvénybe és vala-mint egyházilag ugy politikailag is nagy kellemetlenségek-be keverheti Ausztria-Magyarországot.
Az apostoli szent szék már 1868-ban rendelt ki
bizott-1 6 7 ságot a sz. Vazul-rend ügyeinek megvizsgálására s annak elnökévé S c h w a r z e n b e r g herczeg, prágai bibornok érseket nevezte ki, ki a vizsgálat tüzetes megejtésével I. b. Graga-necz eperjesi püspököt bizta meg.
Ennek az egyházi enquêt-nek az eredménye egész sora volt a javaslatoknak a sz. Vazul-rend reformjára. A dolog azonban egyideig abban m a r a d t s ugy látszik mintha sem-mi sem következnék. F . évi május 12-én végre a szent atya aláirt egy brevét, melyben megerősité a reform azon elveit, melyeket a Propaganda Congregatiója megállapított, meg-bízván egyúttal a Jézus-társaságát a reformnak Galicziában keresztülvitelével. A szent szék rendeletére, mint t u d -juk, a dobromili konvent tüzetett ki a reformált rend novi-tiatusa számára, azzal a meghagyással, hogy az a jezsuita rendnek ideiglenesen átadassék. Jézus-társasága addig fogja a noviciatust vezetni, mig a reformált sz. Vazul-rendnek elég áldozára nem lesz a noviciatus vezetésére a czélul kitü-zött reform, szellemében. Senki a rend t a g j á v á nem lehet, hacsak a reformált noviciatuson át nem esett. E g y ú t t a l az egész rend kivétetett a metropolita s a többi ruthén püspökök joghatósága alól s egyenesen az apostoli szentszék h a tósága alá vonatott. Egyébiránt a rend alaptörvényei és r í t u -sa sértetlenül marad.
H a b á r a szentszék a lehető legkíméletesebben j á r t el és az elkerülhetetlenné vált reformot csakis a noviciatusra szoritá, úgyhogy a rendnek csupán jövőbeli tagjai kötele-sek a reform szarint élni, jelenlegi tagjainak pedig szabad-ságukban áll a reformnak magokat alávetni vagy nem : a rend kebelében mégis, sajnos, igen heves ellenállásra talált a pápai rendelet. Csupán 6 konvent egyezett.be a reformba ; a többiek határozottan visszautasították azt s egyenesen katholikusellenes állást foglaltak el.
Aug. 18-án a lembergi „Dziennick Polski" következő táviratot kapott Kómából : „Simeoni bibornoknak több ér-tekezése volt mgr. Sembratowicz-czal. Ez utóbbinak nagy tömegje az iratoknak lőn előmutatva, melyek az osztrák kormánytól származnak s melyek czáfolhatatlanul bebizo-nyítják, hogy a metropolita és Malinowski kanonok rokon-szenvező egykedvűséggel fogadták a szakadár bujtogatásokat és az ez értelemben a ruthén papság egy része által az egy-házi szolgálatba behozott változtatásokat. Kijelenté a bi-bornok a metropolitának a szentszék azon óhaját, miszerint
Aug. 18-án a lembergi „Dziennick Polski" következő táviratot kapott Kómából : „Simeoni bibornoknak több ér-tekezése volt mgr. Sembratowicz-czal. Ez utóbbinak nagy tömegje az iratoknak lőn előmutatva, melyek az osztrák kormánytól származnak s melyek czáfolhatatlanul bebizo-nyítják, hogy a metropolita és Malinowski kanonok rokon-szenvező egykedvűséggel fogadták a szakadár bujtogatásokat és az ez értelemben a ruthén papság egy része által az egy-házi szolgálatba behozott változtatásokat. Kijelenté a bi-bornok a metropolitának a szentszék azon óhaját, miszerint