x j .
>
' Előfizethetni minden kir.
; postahivatalnál ; í Budapesten a
szerkesztő-\ nél. és Kocsi Sándor
/
' nyomdai irodájában, Mu-l zeum-körut 10. sz. aMu-latt,
; hova a netaláni
reclama->
\ tiók is, bérmentes nyitott levélben, intézendők.
S
II. Eélév, 1882.
TARTALOM. Philosophiai Levelek. — Gondolattöredékek a franczia iskolai oktatás és nevelésügyek fölött. — Egyházi tudósítások: Budapest. A .Budapesti Szemle' czikkei. — Csanádi, egyházmegye. Egy „tiszteletbeli" római zarándok u t j a .
— Belgium. A szabadkőműves minisztérium boszuja. — Irodalom. — Vegyesek.
Philosophiai Levelek.
B . . . cz, 1882. julius 5.
N a g y s á g o s és f ő t i s z t e l e n d ő szerkesztő u r !
Ö t ö d i k l e v e l e m b e n szembe á l l í t o t t a m e g y m á s sal sz. T a m á s és K a n t a l a p t é t e l é t az i s m e r ő t e h e t -ségről. L á s s u k m o s t k ö n n y e b b á t t e k i n t é s k e d v é é r t e g y f o l y t á b a n azon á l t a l á n o s és r é s z l e t e s t é t e l e k e t , m e l y e k e t sz. T a m á s az i s m e r e t s z e r z é s r ő l előad.
H o g y az i s m e r e t l é t r e j ö h e s s e n , o k v e t e t l e n ü l s z ü k s é g e s az ismerő alany, m e l y i s m e r é s i t e v é k e n y -s é g r e k é p e -s t e h e t -s é g g e l b í r ; a tárgy, m e l y megi-s- megis-m e r é s r e a l k a l megis-m a s , és az alany és tárgy egymegis-másraha- egymásraha-téisa. Sz. T a m á s az i s m e r ő a l a n y és az i s m e r t t á r g y e g y m á s r a h a t á s á n a k á l t a l á n o s s z a b á l y a i t a követ-kező a l a p t é t e l e k b e n m o n d o t t a ki :
a) Minden ismeret az ismerő alany és az ismert téirgy hasonulása folytéin származik ; vagyis más szóval : minden ismeret az ismert tárgy azon hasonmása, képe szerint és alapján jön létre, mely az ismerő tehetségben támacl.1) Sz. T a m á s ezen a l a p t é t e l é t csak u g y é r t -h e t j ü k m e g s z a b a t o s a n , -h a f i g y e l m e t v e t ü n k azon h e l y e k r e , melyek a „ S u m m a c o n t r a g e n t i l e s " , S u m m a t h e o l o g i a e " és a Q u a e s t i o n e s d i s p u t a t a e " k ü l ö n b ö z ő részeiben i d e v á g ó l a g o l v a s h a t ó k . M i n d e n e k e l ő t t j ó l m e g j e g y z e n d ő , h o g y m i d ő n az i s m e r ő t e h e t s é g és az i s m e r t t á r g y h a s o n u l á s á r ó l v a g y i s azon h a s o n -m á s r ó l , k é p r ő l b e s z é l ü n k , -m e l y az i s -m e r é s i f o l y a m a t a l a t t az é r t e l e m b e n t á m a d , n e m a p h a n t a s m á k , é r z é k i képek l e b e g n e k szemeink előtt, m e r t ezek az ') Omnis cognitio fit per assimilationem cognoscentis et cogniti. Contra gent. 1. 4. c. 11.
Omnis cognitio fit secundum similitudinem cogniti in cognoscente. Contra g. 1. 2. c. 77.
érzékek és a k ü l s ő t á r g y e g y m á s r a h a t á s á b ó l s z á r -m a z n a k . Igaz u g y a n , h o g y sz. T a -m á s , -m i d ő n az is-m e r e t s z e r z é s f o l y a is-m a t á r ó l beszél, t ö b b h e l y e n is- mondj a , h o g y é r t e l m ü n k s e m m i t sem i s m e r m e g p h a n -t a s m a azaz é r z é k i k é p n é l k ü l : „ i n -t e l l e e -t u s n o s -t e r s e c u n d u m p r a e s e n t e m s t a t u m n i h i l i n t e l l i g i t sine p h a n t a s m a t e " ; de ez csak t o v á b b i a n y a g a n e m pe-d i g a l a k i oka, f o r r á s a az é r t e l m i i s m e r e t n e k . Az is-meret-alak értelmi hasonmása az ismeret tárgyának, te-liéit azon „species intelligibilis'", mely által az értelem az ismerési tevékenységre indíttatik. A „species i n t e l l i g i -b i l i s " , m e l y e t sz. T a m á s m á s helyen „ f o r m a cogni-t i o n i s " v a g y „ p r i n c í p i u m cognicogni-tionis'- n é v v e l is jelel, l e h e t „species i m p r e s s a " és . . e x p r e s s a . " A
„species i m p r e s s a " a l a t t é r t j ü k az é r t e l m i i s m e r e t -a l -a k o t -azon á l l -a p o t á b -a n , m i d ő n -az -az i s m e r ő tehet-s é g b e f ö l v é t e t i k , v a g y i tehet-s az é r t e l m e t az i tehet-s m e r e t t á r g y á r ó l é r t e s i t i . Á „species e x p r e s s a " p e d i g az é r t e l -m e t i s -m e r é s i t e v é k e n y s é g r e i n d í t j a , v a g y i s az ér-t e l m i m ű k ö d é s ér-t m e g i n d í ér-t j a és e g y ú ér-t ér-t a l e g y bizo-nyos t á r g y felé f o r d í t j a , azon t á r g y felé, m e l y n e k k é p é t , é r t e l m i , szellemi h a s o n m á s á t a „species in-t e l l i g i b i l i s " az é r in-t e l e m b e j u in-t in-t a in-t in-t a . M é l in-t á n nevezi t e h á t sz. T a m á s az é r t e l m i i s m e r e t - a l a k o t az isme-r é s i t e v é k e n y s é g alaki o k á n a k , „ f o isme-r m a l e p isme-r i n c í p i u m i n t e l l e c t u a l i s o p e r a t i o n i s " , m e r t m i d ő n az é r t e l e m az i s m e r e t alak á l t a l i n d í t t a t v a m ű k ö d é s b e , cselekvő á l l a p o t b a j u t és f i g y e l m é t e g y h a t á r o z o t t t á r g y r a veti : a k k o r és a n n a k f o l y t á n j ö n l é t r e az é r t e l m i i s m e r e t m a g a , m e l y a t á r g y f o g a l m á t , a l é n y e g e t m a g á b a n f o g l a l ó i s m e r e t e t s z o l g á l t a t j a . Ez az isme-r e t , m e l y e t sz. T a m á s „ i n t e n t i o i n t e l l e c t a ' ' n é v v e l jelel, czélja, h a t á r a és g y ü m ö l c s e az i s m e r ő t e h e t -ség b i z o n y o s t á r g y r a i r á n y u l t t e v é k e n y s é g é n e k .
23
b) A megismerés módja az ismerő tehetség termé-szetéhez alkalmazkodik vagyis a megismert tárgy nem azon módon létezik ismerő tehetségünkben, a mely módon a valóságban létezik, hanem értelmünk szellemi termé-szetéhez képest szellemi módon, mivel az értelmi ismeret-alak, a „s2)ecies intelligibilisu, mely a tárgy képét szol-gáltatja értelmünknek, maga is szellemi természetű, te-hát értelmünk állapotának megfelelő.2) Ez azon végte-len fontos alaptétel, mely az i s m e r e t t a n n a k egyik l e g d r á g á b b ékkövét képezi és az i s m e r e t t a n i alap tévedéseket gyökerökön t á m a d j a ; m e r t világosan és szigorúan megkülönbözteti azon létezési mödo-o o kat, melyek szerint a t á r g y a k a valóságban és is m e r ő t e h e t s é g ü n k b e n léteznek. A külső t á r g y , me-lyet m e g i s m e r t ü n k , nem s a j á t t e r m é s z e t e szerint létezik é r t e l m ü n k b e n , h a n e m szükséges, hogy an-nak képe legyen é r t e l m ü n k b e n , mely á l t a l értel-m ü n k t e v é k e n y s é g r e i d í t t a t i k : és igy t e v é k e n y s é g r e i n d í t t a t v a ezen kép által, m i n t s a j á t f o r m á j a által, is-m e r i is-meg is-m a g á t a t á r g y a t . Ez a kép. ez a f o r is-m a két szempontból tekinthető: először azon lét szerint,mely-lyel é r t e l m ü n k b e n létezik, másodszor azon viszony szerint, m e l y b e n azon t á r g y g y a l van, melynek hason-mása.Az első szempont szerint az é r t e l m e t ismerési te v é k e n y s é g r e indítja; a másik szerint az ismerési tevé-kenységet egy h a t á r o z o t t t á r g y r a i r á n y í t j a , hogy az értelein ezt és ne m á s t á r g y a t i s m e r j e n meg. Az első szempontból t e k i n t v e az é r t e l m i ismeret kép az
ér-t e l m i ér-t e v é k e n y s é g n e k f o r m á j a azaz „ p r i n c í p i u m co-g n i t i o n i s " , é s m i n t ilyen nem b í r h a t más természettel, m i n t az értelem m a g a ; a második szempontból te-k i n t v e a l a p u l szolgál a helyes, valóságnate-k
megfe-lelő ismeretnek, m e r t a megismerendő t á r g y r a a róla n y e r t kép a l a p j á n i r á n y í t j a az ismerési tevé-kenységet.3) De k ü l ö n b e n is a m ű k ö d é s m i n d e n k o r megfelel a m ű k ö d ő a l a n y természetének és igy az ismeretnek is, mely az értelem m ű k ö d é s é n e k gyü-mölcse, az é r t e l e m m e l azonos t e r m é s z e t t e l kell bír-nia. Tehát az ismeret t á r g y a nem s a j á t termé-szete szerint, hanem é r t e l m ü n k termésezetének meg-felelő, szellemi módén létezik ismerő t e h e t s é g ü n k b e n .
c) Az ismeret annál tökéletesebb, minél szabadabb az ismerő alany az anyagiság befolyásától.4) Minthogy,
-) Modus coguoscendi rem aliquam est secundum con-ditionem cognoscentis, in quo forma recipitur secundum mó-dúin eius. Non autem oportet, ut res cognita sit secundum modum cognoscentis vel secundum modum illum, quo forma, quae est cognoscendi princípium, habet esse in cognoscente.
De veritate qu. 10. a. 4.
3) Contra gentiles 1. I . e . 53. De veritate qu. 10. a. 4. stb.
4) Ratio cognitionis ex opposito se habet ad rationem materialitatis. Summa p. 1. qu. 84. a. 2.
a m i n t l á t t u k , az ismeret t á r g y a az ismerő tehet-ségben ez u t ó b b i n a k természete szerint l é t e z i k ; vi-lágos, hogy m i n é l tökéletesebb az ismerő tehetség-természete, a n n á l t ö k é l e t e s e b b m a g a az ismeret is.
Legalsóbb fokon áll az érzéki ismeret, m e r t az é r -zéki ismerő t e h e t s é g anyagi, testi szervhez van kötve; m a g a s a b b a n áll az é r t e l m i ismeret, m e r t ez az érzéki szervtől nein f ü g g .
Ezek röviden azon alaptételek, melyeket előre kell bocsátanunk, hogy sz. T a m á s i s m e r e t t a n á n a k részletes tételeit kellő v i l á g o s s á g b a n szemlélhessük.
J ö v ő r e l á t n i f o g j u k az értelmi ismeret származásá-nak f o l y a m a t á t részletesen.
A d d i g is m a r a d o k k i t ű n ő tiszte'ettel.
Vogl M.
(Folytatjuk.)
Gondolattöredédek a franczia iskolai oktatás-és neveloktatás-ésügyek fölött.
v .
Minden józan ember belátja, hogy a nevelés két főrész-ből áll: a tulajdonképeni nevelésfőrész-ből, vagyis a szivkéképzés-ből, és az oktatásból vagyis értelmi képzésből. Az igazi, va-lóban keresztény neveléshez megkívántatik, hogy az vallás-erkölcsi természetű legyen, mert ettől f ü g g minden, a mit jellemképzésnek és külső megjelenésnek szoktunk nevezni.
Hogy tehát ezen eredményről magunknak helyes fogal-mat alkothassunk, szükség a vallás-erkölcsi nevelést szem-ügyre vennünk ; szükséges, mint egy német költő mondja, az embernek belső magját kifürkészni, hogy gondolkozás- és cselekvés-módját megismerhessük. Ezen belső mag pedig nem más, mint a vallás.
Az 1789-iki véres forradalom előtt az i f j ú s á g nevelésé-ben ezen főtényező bizonyára nem volt ugy figyelmen ki-vül hagyva mint a Gambetta és comp, lidéreznyomása alatt lézengő mostani kormányok idejében. Az iskolai szabályok gondoskodtak akkor e tekintetben a legcsekélyebb részletek-ről, a nélkül mégis, hogy túlzásnak és bigotteriának csak nyomára is akadhatnánk. Az első decretum azonban, melyet a convent az oktatás érdekében kiadott, a vallásos szellemről mélyen hallgat sőt fitymáló megvetést tanusit iránta. A I I . évi Vindemiaire 30-ikán kelt rendelet értelmében az iskolákban kötelező tárgyak csupán: a nyelvtan, irás és olvasás voltak, mihez még a forradalom történetéből oly mozzanatok elő-adása j á r u l t , melyek a tanulókra lélekemelőleg (!) hatottak, s méltókká tették őket a szabadság és egyenlőség áldásai-nak élvezetére. Később annyira mentek, hogy a nevelést nemcsak hogy elválasztották a vallástól, hanem e kettőt meg-szokták egymással összeférhetetlennek tekinteni. A I I . évi Pluvoise 8-án kelt törvény 3-ik czikkelye elrendeli, hogy a tanitók sem a papság köréből, sem pedig az eddig kiváltsá-golt osztályok bármelyikéből nem választhatók ; és a neve-zett törvény 4-ik czikkelye szigorúan meghagyja, hogy a tanitók mindkétnemű i f j ú polgárokat csak a franczia nyelvre tanítsák, s előttük az emberijogokról (!) beszéljenek.
1 7 9 A I I I - i k évi Brumaire 29-ikén kelt decretum 2-ik czikkelyének 4-ik fejezete elrendeli, hogy az iskolákban a tanitók magyarázzák az emberi és polgári jogokat, a fran-czia köztársaság alkotmányát, nem különben tartsanak elő-adásokat a republicanus morál (!) elemeiből. A I V - i k évi Pluvoise 17-éről keltezett decretum meghagyja a városi és községi hatóságoknak, hogy időnként látogassák meg az elemi iskolákat, s nézzenek utána, vájjon azokban m e g t a r t j á k -e a d-ecadokat, m-egülik--e a r-epublicanus ünn-ep-ek-et, használ-ják e a „polgár" czimet szóbeszédben is; de vallásról, amaz iszonyatos időkben, szó 3em volt. A X-ik évben m á r annyival jobban voltak a kedélyek hangolva a vallás iránt, hogy a tankönyvek megválasztására kormányilag kinevezett bizotság egyebek közt elfogadott egy történelmi kátét F l e u r y -től, mert azt Voltaire annak idején ajánlotta s ugyanazon szerzőnek ily czimű m u n k á j á t : „A zsidók erkölcsei", mert
az Odissea-hoz hasonlított.
Amint Napoleon visszaadá Francziaországnak atyái cultusát, minden lyceum mellett egy hittanárt alkalmazott, s a tanodákban elrendelte a vallási gyakorlatok megtartását.
Ezzel aztán megelégedett ; a szellemmel, mely ott uralko-dott nem t ö r ő d ö t t ; hisz Istene a dicsőség, morálja a háború volt ! A religio és annak tiszteletre méltó szokásai szerinte csak arra valók, hogy császári köpenyének uszályát hurczol-j á k . Szerette a templomokat, ha azok az ellenségtől elvett zászlókkal fel voltak lobogózva; ha azokban infulás főpapok és aranybojtos tábornokoktól körülvéve, a győzelmi jelek elővitele mellett, ünnepélyes diadalmenetét t a r t h a t t a . Sze-rette a papságot is, mikor őt aranyos mennyezet alatt fogad-ta, s kivívott győzelmeire öröm-és hála-dalokat zengedezett.
A religio azonban csak szertartásszerű valami, csupán toi-lette-tárgy volt, mert ő csak a külsőségekkel törődött, de itt aztán igen sokszor a legsilányabb részletekbe is belebo-csátjkozott. A tanulók minden vasárnap sz. misét hallgat-tak, időközönkint meg is gyóntak ; de ezzel aztán vége. . . A forma nem dicsekedhetett a szellem birtoklásával, mely azt megelevenítette volna.
A restauratio idejében csekély kivétellel maradt min-den amint volt. Nincs veszélyesebb valami, mint az ifjúság nevelésében a vallást a szabályrendeletek paragraphusai t á r g y á v á tenni, mintha az pusztán emberi dolog volná.
Vagy mit is gondol p. o. a gyermek, a szilaj idők befo-lyása s tán vallástalan szülék rosz példáinak behatása alatt zsenge korától fogva idegen Istentől, — ha az iskolában azt látja, hogy a világi hatalom alkotta kényszerrendsza-bályok épp ugy írják elébe a gyónást, mint a felkelés és le-fekvés óráját ? ! Leszámítva azon körülményt, hogy benne minden rendszabály ellenszenvre talál, a gyónási kényszer teljességgel vonakodást ébreszt, mely folyton makacsabb lesz. Hisz épp a gyónás oly természetű, mely a legnagyobb akaratszabadságot és rendezett lelki állapotot követeli ; a nélkül nem egyéb ez mint szentségtörés.
Főkép a császárság és az úgynevezett restaurátio alatt, leszámítva az utolsó 4—5 évet, éppen semmi sem tör-tént arra nézve, hogy a vallás a szív ügyévé válljék ; maradt az külső forma, s éppen ennek róható fel a franczia ifjúság hitetlensége és hitközönyössége, mely a következő nemzedékekre is gyászos örökség gyanánt szállott át. H a ehhez hozzá
vesz-sziik még azon körülményt, hogy Napoleon alatt a collegi-umok jövedelmező alamizsnási azaz hittanári állomásai, — valóságos sinecurák, mert hetenkint egyszer fungáltak, — üresfejű, hígvelejű, a hit iránt közönyös papokra voltak bizva, kik a jámborságot és a valódi kötelességérzetet leg-fölebb hiréből ismerték ; kik magokat csupán, és szoros ér-telemben vett állam hivatalnokoknak t a r t o t t á k s azon kí-vül, amit a reglement előirt mit sem tettek : elképzelhetjük a vallás-erkölcsi állapotokat, elgondolhatjuk, minő bizalom és tisztelet fejlődhetett ki az ifjúság között ily emberek iránt ! Legtöbb ilyen alamizsnás a megye-főnökök, vagy tá-bornokok creaturája volt, kik édes keveset törődtek a vallás-sal, vagy hitbuzgósággal. H a az ily embereknek a klérus kö-zött czimborájok akadt, azt már praesentálták, bárhol volt is nyilás. S hogy a pohár csordultik beteljék erkölcsi méreg-gel, magok a collegiumi urak sem gyóntak, kiknek e tekin-tetben kötelességök lett volna az iskolai szabályok hű és lelkiismeretes teljesitésére felügyelni. Isteni tiszteletre csak elvétve j á r t a k , annyira, hogy a sei'dült tanulók akarva nem akarva azon gondolatra jöttek, hogy a religio csupán a gyer-mekeknek, vénasszonyoknak és az ostoba népeknek való;
mivel pedig ők se nein gyermekek, se nem vénasszonyok, a collegiumban divattá lett istentelenné, hitetlenné válni, Voltaire és Rousseau, mint egyedüli ideáljuk, módjára gon-dolkodni és cselekedni, az alamizsnást teljességgel semmibe venni, fitymálni, a religiot és annak gyakorlatait m e g g y ű -lölni, s mindazt, a ki még valamicske vallási érzületet á r u l t el, bigottnak, képmutatónak, szineskedőnek, álszentnek el-bérmálni, gúnyolni és megvetni. Ismételjük : ebben rejlik kulcsa azon istentelenség, zabolátlanság és vallási közöny magyarázatának, mely Francziaországban járványszerű-vé lett.
Szóljunk-e azon gaz eljárásról, melyet a collégium-beli, nem is ifjak, hanem kamaszok, a sz. gyónás körül el-követtek ? . . . Iskolai szabályaik é p p ú g y a császárság alatt, mint a restauratio korában, előirták, hogy időnkint mind-egyik tartozik a gyónás és áldozáshoz járulni, s a sz. gyó-nás elvégezéséről gyóntatójuktól bizonyítványt hozni. Bor-zad a lélek, ha olvassa, mily ördögi rafinériával iparkodtak ezen elvetemült i f j a k , kik a gyónást merő emberi valaminek tartották, ezen intézkedést kijátszani s magokat ezen köte-lezettségen túltenni. Egyrésze hamis bánatot szinlelt s adta a bűnbánót hogy csak czédulához jusson ; a másik rész már eddig sem ment, hanem amazok gyónási bizonyítványai után ilyeneket hamisított. Voltak aztán olyanok is, kik a gyóntató székben teljesen bevallották hitetlenségöket, s hogy a gyóntató legalább a szentségtörő áldozástól megóvja, kiadá nekik a bizonyítványt. Egyébiránt a kéziratok után-zásában oly művészi jártásságra tettek szert ez elvetemült ifjak, hogy legügyesebb bizottságnak is dolgot adott volna az ily hamis bizonyítványok constatálása. De hát sohasem iparkodtak az elöljárók ezt hivatalosan constatálni, mert nem volt ki törődjék vele. P e d i g oly mértékben űzték a gyalázatos eljárást, hogy az efféle csi'nek diákkörökben hősi jelleget nyertek, ami hetyke szóbeszéd tárgyát képezte, s kik e téren legtöbb ügyességet árultak el, egész fensőséget vindicáltak maguk részére a többiek fölött, kik viszont
bá-23*
mulatós meghunyászkodás bizonyos nemével tekintettek fel ama vén rókákra.
Csalódnék azonban, ki azt hinné, hogy a gyerekes csinyek és pajkosság határainál megállapodtak. J ó l átgon-dolt ravaszsággal igen sokan elmentek egész a vallás-gyülö-letig, sőt annak gunyolásáig. Voltak olyanok is, kik beval-lották, hogy kaján tréfa és istengyülöletből nem irtóztak rávetemedni gyónta tójuk előtt magukat koholt bűnökről vá-dolni, csak azért, hogy a jámbor érzelmű gyántató atya fel-háborodásán mulathassanak, figyelmeztető aggályos utasí-tásain nevethessenek.
De nincs csodálkozni való sz. vallásunknak oly ördögi számitással történt kigúnyolásán, ha meggondoljuk, hogy a tanuló ifjúság többsége oly családok sarjadéka volt, kik a val-lást nem tekintették másnak mint kókler mutatványnak ; kik a forradalom kicsapongásaiban és tivornyáiban vagy tényleges részt vettek, vagy legalább a confiskált egyházi j a v a k -ból harácsolták össze vagyonukat.
„Épp az az\átka a gonosz cselekedetnek, hogy folytonosan gonosz sarjadzik belőle."- Tetőpontjára azonban ezen gonosz-ság a restauratió korában lépett, midőn Francziaországban az iskolák a legvastagabb hitetetlenséget terjesztették,a mit rög-tön követett a legborzasztóbb erkölcstelenség. Mindig együtt jár e gyönyörű testvérpár ! IIa valamelyik i f j ú még némi vallásos érzelmet árult el, társai azonnal elkezdték rendsze-resen kínozni és üldözni, ugy bántak vele, mint spionnal, álszentnek hírhordónak tartották.
Később, midőn a collegiumok felett való felügyelet és az alamizsnás kinevezése a püspöki karra lett bizva, némi csekély javulás ugyan mutatkozott, de, hogy minő lehetett az erkölcsiség, az előbbi oly durva istentelenség nyomán . . . arról hű képet nem alkothatunk, minthogy nálunk, da-czára némely kihágásoknak, oly jelenségek, Istennek h á l a ! hallatlanok.
S a franczia i f j ú s á g ezen állati nyerseséggel mint
va-lami hős tettel még dicsekedett is ! (Folytatjuk.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, szeptember 15. A .BudapestiSzemle1 czikkei.
I I . (Vége.) — l i a a ,Budapesti Szemle' czikkezőjének vég-czélját keressük, azt nem másban találjuk fel, mint abban, hogy bebizonyítsa a világ előtt, miszerint a tanulmányi alap nem katholikus, hanem állami jellegű. Czikkező ugyan ta-g a d j a ez állításunk helyesséta-gét, de tudjuk, hota-gy mit kell az ilyen tagadásokra adni, főleg akkor, midőn másrészt czik-kező oly hoszasan foglalkozik Mária Terézia alapító levelé-vel és segítségül hivja a zsidó Macrzalit s ennek támogatása mellett törekszik az alapító oklevélből bebizonyítani, hogy a tanulmányi alap nem kath. jellegű ; de ha még ez nem lenne is, minthogy a középtanodai törvényjavaslat szoros összefüggésben van a tanulmányi alappal, minthogy világos dolog a protestánsok osztozkodási vágya a tanulmányi alap-ból, mind ebből is világos, hogy a ,Szemle' czikkezője előtt is főleg ez az alap lebeg.
Czikkező, mint mondtuk, magából az alapító levélből törekszik kimutatni, hogy a tanulmányi alap nem kath.
jellegű. Van azonban annyi belátása, hogy evvel meg ne elé-gedjék, hanem mindazt is, ami ez alapítványnyal összefügg,
ami annak kath. jellegét bizonyítja, igyekszik vagy egy liberális-protestáns phrasissal agyonütni, vagy pedig tagadni bizonyos törvényczikkek kézzelfoghatólag katholikus irá-nyát, a miből neki azután önként következik, hogy a tanul-mányi alap nem kath. jellegű. Valóban olyan okoskodással, olyan tagadással, minőt a ,Szemle' irója bemutat, aligha-nem bebizonyitani lehetne, hogy a debreczeni református collegium nem a reformátusoké, hanem a katholikusoké.
A ,Szemle' czikkezője mindenekelőtt fennakad azon és abból meríti érvét, hogy Mária Terézia nem mondja ki a tanulmányi alap katholikus rendeltetését, már pedig ha ez lett volna czélja, azt kimondta volna? Mintha bizony M á r i a Teréziának egész élete irányát, a magyar törvényekhez való ragaszkodását tekintve, szüksége lett volna még részletesen is kiemelni, hogy ő ezt az alapot katholikus czélra rendeli ? mintha ennek megfejtésére nem lenne elegendő, hogy köz-vetlenül az orthodoxa religióról beszél alapító levelében?
De e mellett czikkezŐnek tekintetbe kellett volna venni, hogy M. T. az alapító, illetőleg ajándék-levelet legfőbb kegyúri jognál fogva állította ki, a mi már önmagában véve is elegendő arra, hogy a tanulmányi alapot minden igaz-ságot és jogot tisztelő ember katholikus jellegűnek ismerje el. Az alapítványi levél épen semmit sem tartalmaz, a mi-ből következnék, hogy a tanulmányi alap nem katholikus jellegű, hanem minden de minden jel annak katholikus jellegéről tanúskodik. Egyébiránt, hogy mily felületesen szoktak nemkatholikus írók és köztük a ,Szemle' irója is ítélni a tanulmányi alap természetének minősége felől, erre nézve elég legyen megjegyeznünk azt, hogy bár a ,Szemle' irója kijelenti maga felől, hogy tudományos készültségét messze t ú l h a l a d j a azon kérdések megvitatása, melyek a ta-nulmányi alappal összefüggésben vannak, daczára ennek mégis azt állítja, hogy a tanulmányi alap állami természetű.
Ilyen emberekkel azután bajos, hogy ne mondjuk, lehetetlen komolyan vitatkozni.
De hogy a ,Szemle' czikkezője mily elfogulatlan (?) a szóban forgó kérdésben, nemcsak abból tűnik ki, hogy ő ön-magát készületlennek vallja be, s mégis itél, — hanem még más nyilatkozataiból is. Igy nevezetesen ő előtte semmit sem nyom a latban, hogy Ferencz király kormányszékeit eltiltja attól, hogy a tanulmányi alapot közvagyonnak nevezzék, mert szerinte „Ferencz király ultrakatholikus és byzantinus szellemű uralma bizonyára nem volt alkalmas arra, bogy a X V I I I . század szellemében fogant magvakból termő élőfát neveljen." No hát világos, hogy a .Szemle' czikkezője jobban t u d j a mint t u d h a t t a Ferencz király, hogy Mária Terézia mily czélból alapította a tanulmányi alapot, holott ez utóbbi a .legis dispositió'- ra hivatkozik. A másik, a mit felkeli em-lítenünk, az, hogy a ,Szemle' czikkezője a zsidó Marczali tekintélye alapján állitja, miszerint az 1548-ik évi X I I . tv-czikk egészen más czélra használtatott, mint ami czélból hozatott, holott pedig mindenki előtt világos lehet, ki a nap világát eltagadni nem akarja, hogy nevezett tvczikk ugyancsak nem a protestánsok, hanem a katholicismus érde-kében hozatott. De hát jól tudják azt a protestánsok, hogy ha itt az igazságot elismerik, akkor vége van az osztozásnak, mert ez a tvczikk mintegy gyökerét képezi a tanulmányi alap katholikus jellegének. Szerencsére ezt a tvczikket még
1 8 1
a protestánsoknak sincsen hatalmuk a codexekből eltávolí-tani és igy az mindig tanúbizonyságul fog szolgálni minden confiscálási velleitás ellen, akármit mondjon a,Szemle' czik-kezője.
A sok mindenféle tagadás, melynek hossza vége nin-csen, nem lenne teljes, ha ahhoz egy kis fenyegetés is nem járulna, és evvel szolgál is a ,Szemle' czikkezője. O ugyanis a középtanodai törvényjavaslat alkalmával incidentaliter és per tangentem, a tanulmányi alap jellegének eldöntését pro-dukálni megbocsáthatatlan esztelenségnek tartaná. Jöhetnek idők, úgymond, mikor a törvényhozás egy tollvonással meg-tesz ilyesmit; de oly időt ne kívánjanak a püspökök és a katholikus álláspont campionjai; az ily idő nem csak a ta-nulmányi alap kath. jellegére, hanem sok egyébbre nézve is veszélyes lehet. Mihez azután szerényen hozzá teszi a Sz. czik-kezője, hogy ő ennek bekövetkeztét nem ó h a j t j a . Elhisszük ne-ki. mert ő mondja, de még jobban elhittük volna neki, ha már az előbbi, t. i. áprilisi czikkében ki nem mondta volna, hogy a tanulmányi alap kérdését is épen úgy megoldja az ,élet' a mint megoldotta a budapesti egyetem kérdését. Eb-ből már belátni lehet, hogy mennyire nem ó h a j t j a a czik-kező azon idő következtét, midőn az országgyűlés egy toll-vonással megold mindent, természetesen a czikkező felfogása értelmében. Ez a fenyegetés, higyje el ezt nekünk a czikkező, nem fogja a kath. álláspont védőit megijeszteni. Ok
A sok mindenféle tagadás, melynek hossza vége nin-csen, nem lenne teljes, ha ahhoz egy kis fenyegetés is nem járulna, és evvel szolgál is a ,Szemle' czikkezője. O ugyanis a középtanodai törvényjavaslat alkalmával incidentaliter és per tangentem, a tanulmányi alap jellegének eldöntését pro-dukálni megbocsáthatatlan esztelenségnek tartaná. Jöhetnek idők, úgymond, mikor a törvényhozás egy tollvonással meg-tesz ilyesmit; de oly időt ne kívánjanak a püspökök és a katholikus álláspont campionjai; az ily idő nem csak a ta-nulmányi alap kath. jellegére, hanem sok egyébbre nézve is veszélyes lehet. Mihez azután szerényen hozzá teszi a Sz. czik-kezője, hogy ő ennek bekövetkeztét nem ó h a j t j a . Elhisszük ne-ki. mert ő mondja, de még jobban elhittük volna neki, ha már az előbbi, t. i. áprilisi czikkében ki nem mondta volna, hogy a tanulmányi alap kérdését is épen úgy megoldja az ,élet' a mint megoldotta a budapesti egyetem kérdését. Eb-ből már belátni lehet, hogy mennyire nem ó h a j t j a a czik-kező azon idő következtét, midőn az országgyűlés egy toll-vonással megold mindent, természetesen a czikkező felfogása értelmében. Ez a fenyegetés, higyje el ezt nekünk a czikkező, nem fogja a kath. álláspont védőit megijeszteni. Ok