B u d a p e s t , julius 5. A középiskolai törvényjavaslat és a protestánsok. — A középiskolai törvényjavaslat bizottsági
tárgyalása, mint azt tudjuk, nem egy nevezetes kérdéssel van összefüggésben; t u d j u k azt is, hogy e nevezetes kérdések ránk katholikusokra uagy fontosságúak s épen azért mert ilyenek, t á m a d t a t t a k meg azon tábor által, melynek egyetlen feladatát képezi a katholikusokat minden jogtól, minden támasztól megfosztani, hogy igy a protestantismust ,az egyenlőség' alapján privilégiumokkal felruházva minden-hatóvá tegye az állam a katholicismus felett. Ily irány-zat mellett nem lehet meglepő, ha a katholikusok is sorom-póba lépve, erélyesebben kezdték védelmezni saját jogaikat, kifejtve tüzesen azon kérdéseket, melyek a középtanodai törvényjavaslat tárgyalása alkalmával felmerülvén, az ellen-kező tábor által katholikusellenes értelemben magyaráz-tattak.
E pro és contra fejtegetésnek annak idején már nem egy momentumát emeltük ki ; mind ez ideig azonban nem emiitettük fel a ,Protestáns E. és I . Lap'-ot. í m e most erre is r á k e r ü l t a sor, melyről midőn megemlékezünk, elképzel-hetik a t. olvasók, hogy a legmérgesebb ellenféllel állunk szemben; mert bár a protestantismus mérgét a mindenfélle politikai árnyalatú lapokban is kiönti ellenünk, e méreg
mé-gis főleg a ,P. E. és I . L ' - b a n központosul ; amiből már előre is feltehető, hogy az a r g u m e n t u m o k ( ? ) nem azon nemből valók, melyek meggyőzők lehetnének, mert mint ismeretes, a h a r a g a legroszabb tanácsadó, h á t még a mér-geskedés ? D e ez nem fog bennünket gátolni abban, hogy ez epés paroxismussal szemben nyugodtan t e g y ü k m e g észre-vételeinket, kerülve a mennyire csak lehet az ismétléseket.
A ,P. E . és I . L ' - o t nagyon b á n t j a t. i. a ,Katholikus álláspont' czim a l a t t megjelent füzet t a r t a l m a , legfőképen b á n t j a pedig annak két pontja, az t. i. mely az autonómiáról és a király patronatusáról szól. D e h o g y mily epés érzelmek h á b o r g a t j á k az ő .keresztyén- lelkét, valahányszor e két pontra gondol, az kitűnik következő szavaiból: „Ismeretes dolog, úgymond, hogy valahányszor a modern alkotmányos állami eszme érvényre j u t t a t á s a erélyessebben megkísértetett, az állam h a t a l m i körébe vonatván mindazon ügyek, me-lyek azt az e g y h á z a k k a l ( ? ) szemben és a közoktatás terén jogosan megilletik : mindannnyiszor a — b r r r — hierar-chikus és klericalis érdekek képviselőinek elszánt tábora vetette m a g á t a liberális reformok ú t j á b a és nálunk főleg két dologból igyekezett állandóan lánczot kovácsolni a ter-mészetes haladás kerekének megkötésére : az egyik a kath.
autonomia, a mi tulajdonképen csak képzeletben létezik, a másik pedig a f é l r e m a g y a r á z o t t ( ? ) legfőbb kir. kegyúri jog, mely mindkettő általános panaceának tekintetik min-den liberális törekvés veszélyei ellen."
í m e t e h á t : autonomia és kir. kegyúri jog. A m i t mái-szerző a kath. autonomia ellen felhoz, hogy az egyház auto-nom jogot az állammal szemben nem is szerezhetett, hogy itt autonómiáról beszélni sem lehet, m e r t ilyes valami me-rev ellentétben áll a római egyház szerzevetének egész szel-lemével, és több efféle, ezekre nem is válaszolunk, miután e tekintetben már más alkalommal elmondtuk a mondandónkat;
hanem igenis, azt mint curiosumot feljegyezzük, hogy czik-kező szerint, még ha az állam által a valódi autonomia sza-bad mozoghatási körével r u h á z t a t n é k is fel a kath. egyház-szervezet, ez még a k k o r sem volna nevezhető autonómiának, hanem, s t a t u s omnipotensnek in statu omnipotenti Nemde curiusumnak beillik ez az állítás V Tegyenek a katholikusok b á r m i t is j á r u l j o n bár hozza az állam, hogy a katholikusok az államtól épen oly f ü g g e t l e n ü l kezeljék s a j á t belügyeiket, mint kezelik azt a protestánsok, ez mégsem lenne autonomia hanem status omnipotens. N o de ha ez csakugyan igy van, ugy mi a protestantismus az ő autonómiájával ? Van-e, képzelhe-tő-e nagyobb status omnipotens in s t a t u , mint a jn-otes-tantismus hazánkban ? E z t t a g a d n i csak a legnagyobb el-f o g u l t s á g képes ; hiszen az állam a protestantismussal szem-ben nálunk egészen védtelénül, tehetetlenül áll. Xem az ál-lam az, mely bef'oly a protestantismusra, hanem megfordítva, ugy hogy itt nem is két,omnipotens' áll egymással, hanem egy omnipotens egy impotenssel szemben ; az omnipotens azon-ban a protestantismus, az impotens pedig az állam. F e l t é v e tehát, hogy csakugyan omnipotens status lenne a katholicis mus in statu omnipotenti, ezt neki szemére vetni épen legke-vesebb joga van a protestantismusnak, mert ez jelen hely-zetében és viszonyában még akkor is több lenne szemben az á l l a m m a l , mint a katholicismus.
Feltesszük czikkezőről, hogy megérti a m i t
mond-tunk: miért is azt véljük, hogy a kath. autonomia emlegeté-sénél nem is azért epéskedik, nem is azért „nem engedheti meg, hogy a protestánsok a u t o n ó m i á j a a római egyház állítólagos a u t o n ó m i á j á v a l csak p á r h u z a m b a is tétessék,"
m i n t h a csakugyan omnipotens status lenne a katholicismus az omnipotens statusban ; hanem mert attól t a r t , hogy a kath. autonomia mellett vége lenne a protestantismus dominálásának és akkor nem lehetne a protestantismus ér-dekében a katholicismus jogai és j a v a i ellen sikeresen agi-tálni. B á r m i t beszéljenek is, bármiképen okoskodjanak is, az bizonyos, hogy a protestantismus érdeke szól belőlök, midőn a katholikusok ily nemű tömörülése ellen felszólal-nak és azt v i t a t j á k , hogy csak nekik lehet igazi autonomiá-jok. A , K a t h . álláspont' czimű r ö p i r a t e kérdésre ugy meg-felelt, hogy azt nem lehet mystificálni, még az által sem, m i t czikkező állit, hogy a prot. „önkormányzati jogkör nem pusztán a történelmi fejlődésnek, a viszonyok a l a k u l á -sának esetleges eredménye, hanem a protestantismus szelle-mében gyökerező intézmény." H a ez igaz volna ugy a protes-tantismusnak mindenütt kellene autonómiával birnia, ami-vel pedig nem bir, aminek ellentmond a protestantismus egyik sarkalatos elve, mely a fejedelmet t a r t j a summus episcopus-nak. E s csakugyan l á t j u k , hogy az a protestantismus szelle-mében rejlő intézmény nagyon nyomorúságosan néz ki, hogy többet ne mondjunk Poroszországban, hol a hires pro-testáns autonómiát udvari rendelet czimén ismerik. M á r a mi kath. autonómiánk csakugyan nem ilyen ; erről mái-éi lehet mondani, hogy a katholicismus szellemében gyöke-rező intézmény, melynek alapja az isteni jogban rejlik, nem pedig mint a protestánsoké emberek által adott privilégium-ban ; és ezt a jogot mi minden torzsalkodás ellen is érvénye-síteni fogjuk. (Vége köv.)
E g e r . Elnöki beszéd, melylyel Zsendovics József pré-post-kanonok ur az egri egyházmegyei irodalmi egyletnek 1882. jun. 20-án t a r t o t t közgyűlését megnyitotta. —
Tisztelt Közgyűlés !
A testvéri szeretet és tisztelet őszinte érzelmeivel üd-vözlöm önöket, kik egyesületünk közgyűlését jelenlétükkel megtisztelték.
A l a p s z a b á l y a i n k értelmében a közgyűlés f e l a d a t a : számot adni a lefolyt év működéséről, és megállapítani a jövő év teendőit.
A közgyűlés ezen fontosságánál fogva, örömmel is-merem fel önök szíves megjelenésében helyeslését egyesü-letünk czéljainak és azon törekvésnek, melylyel azokat az egyház és haza j a v á r a megvalósítani igyekszünk.
A ki korunk vallás-erkölcsi állapotát és jelen társa-dalmi viszonyainkat némi figyelemmel kiséri : az minden nagyobb nehézség és hosszabb gondolkodás nélkül könnyen fölismeri, hogy a n a p j a i n k b a n a g g o d a l m a t keltő t á r s a d a l m i nyugtalanság, és a mindig tovább terjedő vallás-erkölcsi sülyedés, nem lehetnek valamely múlékony, és az emberi a k a r a t elhatározásaira k í v ü l r ő l ható befolyásnak okozatai, melyek egyszerű külső rendszabályokkal megszüntethetők ; hanem ugy kell azokat tekinteni, mint természetes, logikai következményeit azon téves tanoknak és bölcsészeti rend-szereknek, melyek k i t a r t ó következetességgel folytatva, ma-nap csaknem m i n d e n ü t t , a tanszéken, a törvényhozási ter-mekben, és a sajtóban teljes u r a l o m r a j u t o t t a k .
E tanok és rendszerek a tudomány és az emberi ész méltósága nevében, megtagadva minden természetfölöttit, tehát az Isten létezését is, a kinyilatkoztatott hit- és erköl-csi igazságokat, mint a gondolkozó emberi ész és haladás békóit tüntetik fel ; a vallást méltóságától, tekintélyétől és jogos befolyásától megfosztják, intézményeit kigúnyolják és az embert elszakitva Teremtőjétől, ugy állitják elő, mint a természet fiát, ki végczéljában nem bir semmi magasabb rendeltetéssel ; nem képes, és nem hivatott egyébre, mint
élvezni és meghalni.
Nem tekinthetem feladatomnak, hogy a jelen alka-lommal ezen téves és az emberi méltóságot mélyen sértő elveknek, vagy azok káros következményeinek bővebb fejte-getésébe bocsátkozzam : egyedül jelezni kívántam azokat, hogy rámutassak az irányra, melyet követnünk, és a köteles-ségekre, melyeket — szemben ezen törekvésekkel — teljesí-tenünk kell.
Semmisem természetesebb, mint legyőzetése annak, ki ellenfelével síkra száll a n é l k ü l , hogy biztosítaná ma-gának a fegyver és a tér azon előnyeit, a melylyel ellenfele
bir, és a melyen megtámadtatik.
így van ez a szellemi téren is. az eszmék és elvek har-czában.
A keresztényellenes elveknek sajnosan tapasztalt hó-dítása, melyet az elmék- és szivekben teszen, legbiztosabban a kinyilatkoztatott hitigazságok buzgó hirdetése és alapos tanitása által állitható meg.
A jelszó, mely alatt a keresztény hit és az általa ala-pított társadalmi rend leginkább ostromoltatik : a tudomány és fevilágosodás. K ü z d j ü n k ezen támadás ellen az igaz tu-domány és felvilágosodás fegyvereivel ; mutassuk ki, hogy a természettudományoknak általunk is hálával elismert és nagyra becsült vívmányai nincsenek elentétben sem Isten létével, sem a keresztény dogmák tanaival; ne hallgassunk el egyetlen rágalmat sem, melylyel egyházunk és annak intézményei bántalmaztatnak. A történelem bizonyítja, hogy az egyház a népek felvilágosodásának anyja s a tudomány és mivelődés leghívebb őre, ápolója és fentartója. A törté-nelem ezen adatait állítsuk szembe a rágalmakkal. Azok-nak pedig, kik társadalmi bajaink felett panaszkodAzok-nak, és azok orvoslását az egyházon kivül, annak mellőzésével ke-resik, hirdessük nyiltan, hogy egyedül ő bírja „a társadal-makat fentartó és megmentő elveket: a tekintély tisztele-tét, a szabadság zaboláját, az engedelmesség kötelmét, a csa-lád és tulajdon örök törvényeit."
J o b b jövő, az emberek és az államok nyugalma, a társadalmi rend állandósága csak ugy remélhető biztosan, ha a keresztény hitélet ismét fölvirágzik; ha az emberek
lelkét és szivét a vallás igaz tanai fogják áthatni ; ha a ke-resztény felfogás érvényesül a közéletben, a tudomány és törvényhozás termeiben; ha az egyház visszanyeri az állam-ban azon méltó helyet, melyet isteni nagysága, nemzetek és népek közjava megkíván.
Ez vallásos lelkünk mindennapi imája ; ez hazafiúi szivünk forró óhaja ; ez törekvéseink czélja, egyesületünk feladata !
De miért folytassam ezen teendőink szükségességének fejtegetését önök előtt, kik mindezt nálamnál jobban átér-zik, a mint ezt fényesen bizonyítja szíves megjelenésök, és azon ügyszeretet, melylyel egyesületünk szellemi és anyagi érdekeit oly kitartóan gyámolitják.
Miért idézzem a franczia. olasz és németországi, vagy belga katholikusoknak a jó irányú sajtó érdekében kifejtett tevékenységét, és idevonatkozólag ismételve hozott fontos h a t á r o z a t a i t ? igen miért tegyem e z t ? : midőn fiúi hodolattal hivatkozhatom pápa ő szentségének f. évi február hó 15-ről Olaszország érsekei és püspökeihez intézett apostoli iratára, melyben mély bölcseséggel , legfőbb apostoli tekintélyével kifejtvén azon kötelességeket, melyeket a katholikusoknak ja
hit, egyház és társadalom érdekében — j e l e n viszonyaink kö-zött, — teljesíteniük kell, az irodalmi működésre nézve a többi között ezeket írja: „Deinde permagni refert publicari et longe lateque fluere salubriter scripta. Qui capitali odio ab Ecclesia dissident scriptis decertare, iisque tamquam aptissimis ad nocendum armis uti consveverunt. Hinc teterrima librorum colluvies, hinc turbulentae et iniquae ephemerides, . . . nec ullae sunt tani absurdae, pestiferaeque opiniones quas non disseminare passim aggrediantur. Huius igitur tanti mali.
quod serpit quotidie latins, sedulo prohibenda vis est, ni-mirum opertet severe et graviter adducere multitudinern, ut intento aniino sibi caveat, et prudentem in legendo delec-tum religiosissime servare velit. Praeterea scripta scriptis opponenda, ut ars. quae potest plurimum ad perniciem, eadam ad hominum salutem et beneficium transferatur, utque iode remedia suppetant unde mala venena quaeruntur."
Tisztelt közgyűlés ! Pápa ő szentségének ezen apostoli iratában egyesületünk czéljaira nézve nagy megnyugvást és buzditást találunk. H a eddig a jó irányú sajtó pártolásá-ra és irodalalmi működésre ügyszeretetből válalkozánk, ezután azt, mint anyaszentegyházunk látható feje által szükségesnek kimondott hivatásszerű kötelességet igyekez-zünk teljesiteni. „Intelligant omnes, — hogy ismét ő szent-sége szavaival éljek, — quicunque amant catholioum nomen, tempus iam esse conari aliquid, cum nemo celerius opprima-t u r quam qui vecordi securiopprima-taopprima-te quiescunopprima-t. . . . Neque enim hac filios lege Ecclesia aut educavit, ut cum tempus et né-cessitas cogeret. nullám ab eis opem expectaret, seil ut sin-guli eorum otio, privatisque utilitatibus salutem annimarum et incolumitatem rei christianae anteponerent." Nagy és jelentőségteljes apostoli szózat ez ! H i v a t v a van a katholi-kus sajtó ügyének mindenütt u j lendületet adni, egységes és összhangzó működését biztosítani. A franczia katholiku-sok közelebb tartott nagy gyülésökben már is határozatilag kimondották, hogy ahhoz kívánnak ragaszkodni, mert ugy tekintik azt, mely nemcsak Olaszország számára, hanem minden országra nézve kifejti a katholikusok kötelességeit a sajtó iránt. F o g a d j u k mi is, tisztelt tagtársak, fiúi hódo-lattal ő szentsége ezen csodálatra méltó encyclicáját. Köves-sük szorosan az abban kijelölt irányt és elveket. Ez bizto-sítani fogja működésünk s i k e r é t ; értéket, erőt és tekintélyt kölcsönöz törekvéseinknek. És ezzel a közgyűlést Isten ne-vében megnyitottnak nyilvánitom.
Itassa. Junius hóban. Miniszteri látogatás, stb. (Vége) A havi közleményeke főbbjei közé soroljuk a holtke-zek ujabb adakozását, nevetesen — a 100 frtot, melyet püspökünk ő kegyelmesség a városi szépészeti bizottságnak adott s még inkább ama nagykegyű (negyvenezer frtos) alapítványt, melylyel egyházmegyei papságát és a tanító kart magának örök hálával lekötelezte1) s a melynek okmá-nyát — pro perenni memoria — adakozásban felülmúlhatat-lan egyháznagyjaink dicsőségére és örök emlékéve ezennel a V I I I . számú e. m. körlevélből a ,lieligio'-ba át teszük.
„Dioecesim Cassoviensem maxima qua late patet ré-gióné, jamnum Deo propitio peragratus, moestus contempla-bar summám in montanis praecipue terris sacerdotum atque docentum egestatem, quae in dies lugubrem prorsus in eo induit conditionem, quod populus ille potiore sui parte ad incitas redactus, partim solum natale deserat, partim terra-gia sua illis cedere pergat, a quibus iidem sacerdotes et docentes légitimas unde vivant partes suas vix ac ne vix quidem possunt impetrare.
Toto animi affectu, justeque misertus tristi huic eo-') Valóban, ő nem csak czimében excellens, de tetteiben is az.
Midőn egy alkalommal bizonyos alapból segélyért, illetőleg jutalomdíj-ért folyamodtam, — az alap után járó kamat, monda, ki van már osztva.
— sea dabo ex propiiis. Alázatos reflexiómra, ha mindig a magáéból fog osztogatni, utóvégre maga is elszegényedik, mondá : ûeus providebit.
Cui dabo ? Vobis dabo.
r u m , qui dati mihi sunt, conditioni, ad haue tantisper sub-levandam lubens p e r a m a n t e r f r a n g o meum ipsis panem.
Idcirco dotem perpetuam in summa 40,000 florenorum aust. val. condidi, haneque in valoribus fidei publicae apud Yenerabile C a p i t u l u m Cassoviense deposui custodiendam et a d m i n i s t r a n d a m . E x annuis dotis h u j u s fundationalis f r u -ctibus septemdeeim C u r a t i quotannis 80 flnor., docentes au-tem viginti et unus annue 30 flnor. securum a t q u e stabile nanciscentur subsidium.
Subsidium 80 florenorum sequentibus parochiis addico:
Lengyelfalu, O p á k a , L é h , Felső-Volya, S á r p a t a k , F r i c s , H e r m á n y , Hankócz, P ó s f a l u , Dobó, H a m b o r g , K r i -vány, L y u b o t i n , T a r k e ő , Szent-Kereszt, H r u b ó , T u r á n y .
Subsidium 30 florenorum percepturi sunt docentes scholarum :
Lengyelfalu, A l s ó - H u t k a . S á r p a t a k , Fries, Hankócz H a j z s l i n , Radoma, Komlós, Roskovány, Yörösalma, H a m -borg, Tárcza, Olysó, Schönviz, Viszoka, Polom, Nyirjes, L y u b o t i n , Darócz, Velopolya, Golop.
Census ejusdem dotis fundationalis, semestraliter de-cursivi, quotannis inchoando ab anno currente, die 1-ma Decembris C u r a t o in 40 finis, docenti vero in 15 finis, — die a u t e m 1 - a J u n i i cujusvis anni C u r a t o itidem in 40 finis, docenti vero in 15 finis erga praeviam t y m b r a t a m percipi-entis apocham per administrationem p i a r u m f u n d a t i o n u m exsolventur.
C u r a t i census participantes die perceptionem census semestralis proxime insequente pro f u n d a t o r e lectum s.
mis8ae sacrificium celebrare, docentes autem, q u i in m a t r e ecclesia degunt, missae liuic cum scholaribus interesse, ibi-que pro f u n d a t o r e unum P a t e r et A v e devote orare, in filiali vero degentes easdem preces in ecclesia vel schola dicere teDebuntur.
Omnes autem participantes in Domino obtestor, ut vocationi suae toto corde, totisque viribus incumbant, do-centes vero m a j o r e m in modum obligo, u t munus suum se-dulo adimple&nt, et scholares in omnibus lege praescriptis disciplinis et inomisse in lingva hungarica quoqite bono cum effectu instituant.
M i h i denique successoribusque meis diserte reserva-t u m volo jus, casu quo doreserva-tareserva-tio C u r a reserva-t i a e aureserva-t sreserva-tareserva-tionis scho-laris aliunde a u g m e n t u m obtineret, a u t quis per vitam et mores, aut neglectum officii se benefieio indignum probaret, tale revocandi, et in aliud beneficium vel aliam scholam transferendi.
Cassoviae, die 11-a J u n i i 1882. Çonstantinus, Episcopus.
U g y a n c s a k e hóban t a r t á a városunk k e g y u r a s á g a elatt lévő T e h á n y hitközségben, mely egykoron Kassának kül-városát képezendi, a sóvári ker. papság tavaszi gyűlését, melyre, b á r későn, csekélységünk is á t r á n d u l t s melyet ama kerületnek édes emlékű esperese f t . Yandrácsek K á r o l y prépost kanonok u r is, t. Katinszky Géza képezdei t a n á r u r kíséretében, személyes jelenlétével megtisztelt. Mi szép, egy kerületnek a nap hevét és t e r h é t viselő lelkészeit, az U r b a n kedves rokonokat, az üdv isteni eszméjének valósítóit, a nép lelki vezéreit e g y ü t t l á t h a t n i ! Szép és örvendetes lát-vány ; ki is ne örülne az alkalomnak, mely időnkint egy kis eszmecserére, egy kis megbeszélésre öszszehoz.*) S ü r -gős napi kérdések merülnek fol a lelkipásztorkodás, az ars a r t i u m terén, miknek bölcs elintézése több főt. több tapasz-t a l a tapasz-t o tapasz-t igényel. Az i f j ú lelkész idősb collegájában, ez is-mét a többség nézetében keresi az A r i a d n e - f o n a l a t , mely a
kételyek zavarából kivezet. A velünk ellenséges állást
*) Szép és örvendetes dolog volna az is, ha az ily életből merített s életbe vágó eszmecseréknek nem veszne nyomuk, mint az utasnak a puszta homokjában, hanem, ha azok, kik potentes sunt verbo et calamo,
mind megörökítenék őket közokulásra és é] ülésre. Szeri;.
foglaló világ közepett vajmi sokszor izolálva t a l á l j u k m a -g u n k a t ; a rohamos események szédítőle-g hatnak, a politikai forrongások, hitellenes mozgalmak közt inogni kezd l á b u n k s a b u k o t t á l l a m á r o k k a l tán mink is elesnénk, ha olykor testvéri kezet nem n y ú j t a n á n k egymásnak. A vélemény-osz-lások, pártnézetek korát éljük, melyben a tömörülés az egyetlen mentőszer. E g y e s ü l v e erősödünk, szakadozva gyeng ü l ü n k . S e szempontból a papi összejövetelek, kerül, gyeng y ű -lések hasznát tekintve s azok szükségességét hangsúlyozva, kétszeres okunk volt a paptársak együttlétének örvendeni s a megjelenteket b a r á t i l a g üdvözölni, kivánván, hogy minél többször s mennél teljesebb számban ujuljon meg a congre-g a t i o f r a t r u m . H i v e n reproducalja ez ama testvérületet, mely már az apostolok idejében nyilvánult. A congregatio t a g j a i , az égető napi kérdések megvitatása u t á n a kath. ala-pítványok, polgári házasság stb. ügyében, a püspök tudo-másvétele és j ó v á h a g y á s a mellett, tiltakozásszerű feliratot menesztettek az országgyűléshez. A szép testvérületnek koronáját, s eme koronának legszebb ékkövét, a sóvári k e r ü -letnek igen tisztelt elöljáróját, mondhatnám összetartó kap-csát, nt. Borzay József esperes u r a t az U r Isten éltesse s engedje, hogy terhes tisztjét, a ker. p a p t á r s a k valamelyiké-vel mi előbb megosztva lássa; a congregatio szives házi g a z d á j á t nt. A n t a l K á r o l y pleb. u r a t pedig, ki főnökét be-tegsége alatt esperesi teendőiben többször helyettesítette s ki-nek vendégszeretetét a gyakori tüzesetek csapásai sem lohasz-tottak le, százszorosan á l d j a meg az ég ! Emlékvirág.
Y E & Y E S E K .
Király ő felsége a következő felirattal üd-vözölte fra. Simor János bibornok herczeg p r i m á s
- u A jeruzsálemi magyar zarándokok f. h. 5-én indul-tak el Trieszt felé. V a n szerencsénk a zarándokok teljes névsor á t közölni. A g á c z y J á n o s plébános T i s z a L ö k , A v e d i k L u Istvánné Kecskemét, Kovacsik Rozalia Ivöcskömét, J a n c s i M á r i a és Bolkay A n t a l Lőcse, R u m p l M á t y á s földműves -mási szertartót és levéltárnokot szentszéki ülnökké nevezte ki. Ü d v ö z ö l j ü k t. m u n k a t á r s u n k a t ! Helyébe dr. Koperniczky Ferencz neveztetett ki. — D r . Mujer I s t v á n v. püspök, és Su-jánszky A . prépost és kanonok urak a fővárosba érkeztek. A
püspök ur Bogisich M i h á l y t , az imént megválasztott buda-vári plébánost, a prépost u r Maszlaghy Ferencz budai u d v a r i plébánost f o g j á k holnap h i v a t a l u k b a ünnepélyesen beigtatni.
K i a d ó - t u l a j d o n o s és felelős szerkesztő: Breznay Béla, hittudor. k. m. t u d . egyetemi ny. r. t a n á r . N y o m a t o t t Budapesten, 1882. Kocsi Sándor n y o m d á j á b a n , M u z e u m - k ö r u t 10. sz. a l a t t .
s
Megjelenik e lap heten-ként kétszer : szerdán és szombaton.
Előfizetési dij : félévre helyben s
posta-küldéssel 5 f r t . Szerkesztői lakás: Buda-pest, VIII., Stáczió-utcza 5 5 . , hova a lap szellemi részét illető minden
kül-demény czimzendö.
R E L I G I O .
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
NEGYVENEGYEDIK ÉVFOLYAM.