Kulturális különbségek a határtérségben

A nemzeti kultúra vizsgálatához Hofstede kultúra modelljét vettem alapul, s vetettem össze az általam vizsgált három ország eredményeit a hat dimenzióra alapozva.

A 15. ábra alapján megállapíthatjuk, hogy a hatalmi távolság dimenziójában jelentős eltérés mutatkozik Magyarország és a másik két ország között, országunkban ezen adatok alapján kisebb a hatalmi távolság, amely előnyös lehet a pályázati projektek

szempontjából, hiszen a korábban idézett szerzők szerint a felső vezető jelenléte és támogatása kiemelten fontos tényező a projekt siker szempontjából. A támogatás elnyeréséhez pedig elengedhetetlen, hogy a projektmenedzser közvetlenül juthasson el a felső vezetőhöz.

Az individualizmus-kollektivizmus tekintetében látható, hogy Magyarország a leg „én-központúbb” a három ország közül, míg Horvátországra és Szlovéniára sokkal inkább a kollektivista szemléletmód jellemző. Mindez a partnerségeken alapuló pályázatok esetén lehet fontos, hiszen a csapatmunka és az együttműködés elengedhetetlen a projektek sikeres kivitelezéséhez. Ebből tehát arra következtethetünk, hogy Magyarország e tekintetben hátrányban van két szomszédjához képest.

Hasonló eredményt kapunk a férfias és nőies értékek tekintetében is: Magyarország kimondottan férfias országnak tekinthető, Horvátország már inkább a nőies értékeket helyezi előtérbe, míg Szlovénia abszolút ezen elveket követi.

15. ábra: Magyarország, Horvátország és Szlovénia kultúra dimenziói a Hofstede modell szerint

Forrás: http://geert-hofstede.com (becsült értékek)

A kockázatkerülés szempontjából azonban minimális eltéréseket tapasztalhatunk a három ország eredményeit vizsgálva. Úgy tűnik, valamennyi vizsgált térség kifejezetten kerüli a kockázatot, amely viszont nem kedvez a pályázati projektek kialakításának, amelyek jelentős bizonytalanságot hordozhatnak magukban. Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy valamennyi ország kiemelkedő teljesítményt ér(t) el a pályázati projekt menedzsment terén, ahogy azt a következő alfejezetekben részletesen kifejtem.

A hosszútáv orientáció szempontjából nem tapasztalunk jelentős különbséget az egyes országok között, valamennyien közepes értéket képviselnek.

Az engedékenység dimenziójában Magyarország és Horvátország rendkívül hasonló értékelést kapott a szerzőtől, melynek értelmében e két országban jellemző a szigor és az előírások szerinti munkavégzés. Szlovéniában azonban közepes értéket láthatunk, ezen ország tehát az engedékenyebbnek tűnik vizsgált szomszédainál.

46

A hofstede-i modellben Horvátország és Szlovénia az erős hierarchikus berendezkedéssel, totális bürokráciával és bizonytalanságtól való félelemmel jellemezhető „piramis” csoportba sorolható. Ezzel szemben Magyarországot a „jól olajozott gépezet” csoportba sorolta Hofstede, ez alapján az országra jellemző az erős tervezettség és szabályozott folyamatok (Jarjabka, 2010).

A GLOBE kutatás eredményeit összegezve mind Magyarországot, mind Horvátországot és Szlovéniát (melyek Jugoszláv utódállamokként kerültek bemutatásra) bizonytalanságtűrés, az ad hoc megoldások, valamint a kis hatalmi távolság jellemzik.

Ez némiképp ellentmond Hofstede elméletének, aki szerint a vizsgált országok mindegyike inkább elkerülő és kevésbé tűri a bizonytalanságot, valamint a hatalmi távolság Horvátország és Szlovénia esetében jelentősen nagyobb, mint nálunk (Jarjabka, 2010).

Bredillet és társai a fent bemutatott eredmények és egy úgynevezett projekt menedzsment alkalmazási illeszkedési indikátor alapján számos országot bevonva vizsgálta a kulturális különbségek hatásait. A PM alkalmazási indikátor számításához az egy főre jutó GDP-t vették alapul a szerzők és találtak szignifikáns összefüggést a két változó között, mely szerint a PM alkalmazási indikátor magasabb azon országokban, ahol az egy főre jutó GDP magasabb.

Bredillet tanulmányában megállapította, hogy valamennyi vizsgált országot figyelembe véve a projekt menedzsment jobban adaptálódik és illeszkedik az alacsony hatalmi távolsággal és alacsony bizonytalanság kerülési mutatóval rendelkező országokhoz, azonban nem talált összefüggést az individualizmus-kollektivizmus, valamint a férfias-nőies kulturális jegyek és a projekt menedzsment illeszkedése között.

A 19. táblázatban ezen eredmények közül összegyűjtöttem az általam vizsgált területre vonatkozó adatokat. Amennyiben elfogadjuk Bredillet kutatási eredményeit, beláthatjuk, hogy az általam vizsgált három ország mutatóiban fellelhető (elsősorban az egy főre jutó GDP-ben, individualizmus-kollektivizmus kérdéseiben és a férfias-nőies értékekben megmutatkozó) különbség nincs hatással a projekt menedzsment illeszkedésére, tehát a vizsgált térségben a nemzeti kultúrabeli különbségek a határmenti jellegből adódóan alapvetően nincsenek hatással a projekt menedzsment teljesítményére.

19. táblázat: A hofstede-i kultúra dimenziók és az egy főre jutó GDP a vizsgált országokban

Magyarország Horvátország Szlovénia

hatalmi távolság 46 73 71

individualizmus – kollektivizmus 80 33 27

kockázatkerülés 82 80 88

férfias-nőies értékek 88 40 19

GDP/fő (US dollár) 21.040 15.733 26.576

Forrás: Bredillet et al., 2010:183-193

Hofstede és Bredillet kutatásai alapján megállapíthatjuk, hogy a három vizsgált ország között a kockázatkerülési dimenzió tekintetében nincs jelentős különbség. Mindez nagy valószínűséggel a közös történelmi és gazdasági múlttal, illetve a szoros egymás mellett élésből fakadó asszimilációval, alkalmazkodással magyarázható.

A hatalmi távolság dimenzióját illetően a horvát és szlovén adatok hasonlóak, s ezen országokban magasnak tekinthető a hatalmi távolság, míg Magyarországon ez közepes értékű.

Míg a magyar társadalom kifejezetten individualistának tekinthető – ami nem kedvez a pályázati projektekben elvárt együttműködésnek -, addig a horvát és szlovén nemzetek egyaránt kollektivistának nevezhetők.

A férfias és nőies értékek dimenzióját vizsgálva azt látjuk, hogy a három náció közül egyértelműen Magyarország inkább férfias, míg Szlovénia inkább nőies értékeket képvisel. Horvátország e tekintetben középutasnak számít, de ezen országban jobban dominál a jó kapcsolat és a kompromisszum iránti igény.

Lewis három fő csoportba sorolta az országokat kultúravizsgálatában:

 egyenes aktivitásúak (linear-actives): azon országok, akik tervek és ütemezések alapján cselekednek, egy dolgot tesznek egy időben. Eredményorientáltak, tényszerűen gondolkodnak. Tipikusan ide sorolható nemzetek a németek és a svájciak.

 multi aktivitásúak (multi-actives): élénk, beszédes nációk, akik több dolgot tesznek egyidőben, de nem feltétlenül ragaszkodnak az ütemtervekhez.

Kapcsolatorientáltak, fontosak számukra az érzelmek. Tipikusan a Latin-Amerikai országok tartoznak e csoporthoz.

 reagálók (reactives): azon kultúrák, ahol az udvariasság és a tisztelet kifejezetten fontos, nyugodtak és csendesek, óvatosak. Kerülik a konfliktusokat, ugyanakkor az emberi kapcsolatok fontosak számukra. Kína, Japán vagy épp Finnország sorolható e csoportba.

Lewis LMR modelljét alapul véve azt láthatjuk, hogy míg a vizsgált országok közül Szlovénia inkább az egyenes aktivitásúakhoz áll közel, addig Magyarország félúton helyezkedik el ezen diemenzió és a multi aktivitásúak között. Hasonlóképp Horvátország is, ami egy lépéssel közelebb áll a multi aktivitású csoporthoz (http://www.crossculture.com).

A fentiekben bemutatott táblázat adatai ellenére a szekunder kutatási adatokból és saját tapasztalataimból kiindulva primer kutatásom során eltekintek a nemzeti kultúra vizsgálatától, s helyette a szervezeti kultúra jellemzőit helyezem fókuszba. Kutatásom során azt tételezem fel, hogy a nemzeti kultúra nem befolyásolja szignifikánsan a projektek sikerét és a szervezetek projekt menedzsment érettségét, az egyes intézmények kultúrája azonban hatással van arra. Így a következőkben a szervezeti kultúra különböző megközelítéseit ismertetem.