A kultúra megközelítései, szintjei, rétegei

A kultúra megfogalmazását számos szerző megkísérelte, ám ezen emberiséggel egyidős definíció a mai napig megfoghatatlannak tűnik kutatói szemmel. Dobák szerint be kell látnunk, hogy a kultúra kapcsán azért nem alakult ki általánosan elfogadott értelmezés, mert az egyes szerzők eltérő tartalmat tulajdonítottak annak, sok esetben az idegen nyelvi fordítások torzításából adódó nehézségek is árnyalták a képet (Dobák, 2008:32).

Egy több mint száz éves megfogalmazás szerint a kultúra azon fizikai és szellemi reakciók és cselekedetek összessége, melyekkel jellemezhető egy társadalmi csoport magatartása (Boas, 1911:141).

A GLOBE kutatások kiindulópontjaként szolgáló fogalmi meghatározás szerint a kultúra azon közös motívumok, értékek, hiedelmek, identitások, események értelmezései és jelentései, amelyek a közösség tagjainak tapasztalatai során jönnek létre, s melyek generációkon át öröklődnek (House-Javidan, 2004:15).

Dobák megfogalmazásában a kultúra a közösségek együttélésének termékeként jön létre, s magába foglalja a magatartásformákat, viselkedési szabályokat, melyek sok

esetben a tudati szférától független módon irányítják az emberek cselekedeteit (Dobák, 2008:31).

Hofstede szerint a kultúra az elme kollektív programozása, amely megkülönbözteti az egyik ember csoport tagjait a másikétól. A kultúra tehát egyfajta értékhalmaz. Hofstede szerint a kultúra tanult és nem örökölt jelenség, ebből adódóan nem is a génekbe van kódolva, sokkal inkább a szociális környezet hatására alakul ki (Hofstede, 1991).

Hofstede a kultúrát több rétegűnek tételezte fel, s annak legfőbb alkotóelemeit az úgynevezett hagyma diagramban ábrázolta. Ezen elmélet alapján a kultúra a szimbólumok, hősök, rituálék és értékek mentén réteződő jelenség.

12. ábra: A kultúra szintjeinek hagyma-modellje

rituálék: közös tevékenységek, melyek technikailag nem hordoznak magukban jelentős eredményt, de a közösségnek fontosak

hősök: olyan élő vagy elhunyt, valós vagy képzelt személyek, akiknek bizonyos tulajdonságait az adott kultúra nagyra értékeli

szimbólumok: szavak, gesztusok, képek és tárgyak, melyek kizárólag azon személyeknek bírnak jelentéstartalommal, akik az adott kultúrához tartoznak

értékek: bizonyos helyzetek kezelésének módja, másokkal szembeni hozzáállás

Forrás: Hofstede, 1991

Hofstede mellett ugyanakkor megemlíthetnénk a klasszikus, Schein által definiált jéghegy modellt is, mely szerint a kultúrát a dolgozók és a vezetők alakítják ki, miközben igyekeznek alkalmazkodni a változó körülményekhez. Edgar Schein a hagyma modellhez hasonlóan azt feltételezte, hogy a kultúra nem egységes, hanem több szintből álló jelenség, amelynek részeit a következő szintek képezik:

13. ábra: A kultúra szintjei Schein szerint

Forrás: Schein, 1992

Tárgyiasult jelenségek Értékek és hiedelmek Alapfeltevések és

premisszák

Ezen megközelítésben a kultúra legfelső, látható szintjén találhatók azon elemek, melyeket egy kívülálló is könnyedén érzékelhet, s ezen észlelések alapján alakul ki benne az első benyomás. Ilyen például a szervezetben alkalmazott nyelvezet, esetleg zsargon, az irodák berendezése vagy akár az egyénre vonatkozó viselkedési és öltözködési szabályok is. A látható jelek közé tartozik a szervezet hangulata, a humor, a tradíciók szerepe vagy a közösségi élet alakulása. A szervezeti kultúra vizsgálatok többsége e szint felmérését végzi el, hiszen ez a kifelé irányuló, legkönnyebben hozzáférhető és megfigyelhető szint.

A középső szint a szervezeti értékek és ideológiák szintje, amelyek egyszerre tudatosak és ösztönösek. Az eszmék, ideológiák, szervezeti szabályok, attitűdök, erények és bűnök révén érthetjük meg a szervezet, mint közösség működését, s azokat az értékeket, melyeket a szervezet elsősorban befelé, a munkatársak felé kíván kommunikálni.

A harmadik, s egyben legmélyebb szint az alapfeltevések és premisszák szintje, melyek leginkább adottságokként kezelhetők, ösztönösek, s nem kérdőjeleződnek meg az adott kultúrában. Ez a réteg és elemei a kultúra legkevésbé látható és tudatos részei. Ilyen alapfeltevésként tekintünk a világhoz való viszonyulásra, az ember és természet viszonyára, az idő- és térorientációra. Bár ezek a premisszák nem mindig azonosíthatók egyértelműen, mégis mozgatórugói lehetnek a szervezeti életnek (Schein, 1992).

A Schein által megfogalmazott szintekhez hasonlóan a kultúra megragadása Bokor szerint a következő tényezők vizsgálata révén lehetséges:

 tárgyi jelenségek: tér, munkahelyi öltözködés, logók, tárgyi eszközök, arculat;

 viselkedésbeli jelenségek: ceremóniák, rituálék;

 nyelvi jelenségek: zsargon, szaknyelv, legendák, mítoszok, sztorik;

 értékek és normák: tudatos és tudattalan értékek;

 alapvető feltevések, ideológiák: mélyen rejlő, tudattalan jelenségek, meghatározzák a világhoz és a társas környezethez való viszonyulást;

 értelmezési sémák: társas értelmezési mechanizmusok (Bokor, 2000).

Hofstede kutatásai során rávilágított arra, hogy a kultúra értelmezése függ attól, hogy azt milyen körben igyekszünk körülírni, s ez alapján megkülönböztetett:

 nemzeti szintű kultúrát;

 regionális / etnikai / vallási / nyelvi kultúrát (egy adott ország régiói, etnikai csoport megoszlása, vallása és nyelvezete szerinti kultúrák);

 nem szerinti kultúrát;

 generációs szintű kultúrát;

 társadalmi osztály szintű kultúrát;

 szervezeti kultúrát (Hofstede, 1991).

E megközelítés tehát előrevetíti a szervezeti kultúra vizsgálatok létjogosultságát, s rávilágít arra, hogy a kizárólag nemzeti szinten vizsgált kultúra nem képes maradéktalanul leírni az egy-egy közösség által képviselt értékeket.

A nemzeti kultúra vizsgálata alkalmas lehet arra, hogy keretbe foglalja a szűkebb területek jellemzőit, ugyanakkor egyes szerzők szerint a határokon átnyúló tevékenységek esetében nem szabad figyelmen kívül hagynunk a nemzeti kultúra vizsgálatát sem (Fekete, 2011:38).

A szakirodalomban fellelhető nemzeti kultúra modellek közül a legtöbbet idézett szerzők, elméletek és kultúra dimenzióik a következők:

14. ábra: Nemzeti kultúra modellek

Egy 2014-es tanulmány felhívta a figyelmet arra, hogy a kultúra jelenlegi értelmezése és a kultúravizsgálatok nem felelnek meg a kor kihívásainak. Sasaki mindezt arra alapozta, hogy napjainkban a kutatók a kultúra szintjei közül csak egyet, az értékek szintjét vizsgálják, változatlanságot tételeznek fel a kultúrában, s legtöbb esetben egységesnek tekintik egy nemzet kultúráját. A szerző szerinti legfontosabb problémákat a 18. táblázat foglalja össze.

Sasaki és munkatársai szerint továbbá a hely és a lokáció jelentőséggel bír, így nem nemzeti, szervezeti vagy közösségi kultúráról kell beszélnünk, sokkal inkább kultúrával bíró helyekről, régiókról.

Ezen megközelítésnek is vannak ugyanakkor korlátai: bármilyen kicsi is a vizsgált régió, azon belül is előfordulhatnak kulturális különbségek, továbbá egy-egy régió határvonalainak meghatározása nehezebb feladat, mint egy-egy ország határainak definiálása (Sasaki, 2014:457).

•környezet belső és külső kontrollja

Wong

18. táblázat: A jelenlegi kultúravizsgálatok kritikája Sasaki szerint Kritika típusa Fő problémák a jelenlegi megközelítésekkel túlzott érték-központúság

a figyelem középpontjába szinte kizárólag az értékek kerülnek, holott a kultúrának egyéb aspektusai is vannak, mint például az alapfeltevések, tárgyak és tevékenységek stabilitás feltételezése

a kultúra hosszú távú változatlanságának feltételezése, holott az változhat, különösen a kultúra felső szintjein (pl.

viselkedés, attitűdök) nemzeti kultúra

monolitikus jellegének feltételezése

a nemzeti kultúra egységességének feltételezése, figyelmen kívül hagyva az országon belüli sokféleséget egyszintű elemzés a kultúra különböző szintjei közötti kölcsönhatások

figyelmen kívül hagyása Forrás: Sasaki, 2014:456

Kaasa és munkatársainak vizsgálatából is kiderül, hogy az országok sokkal heterogénebbek a kultúra tekintetében, mint ahogy azt korábbi kutatások feltételezték.

Ez a kulturális különbözőség pedig nem korlátozódik az országhatárokban, sok esetben azokon átnyúlóan figyelhető meg egy-egy kulturális sajátosság. A szerzők vizsgálatuk során kimutatták, hogy egyes határ mentén fekvő régiók kultúrája sokkal inkább hasonlít a határ túloldalán lévő térség kultúrájához, mint az anyaországéhoz (Kaasa et al., 2013:137).

Ahogy Hofstede, Sasaki és Kaasa is utalt rá, egy adott ország kultúrájának vizsgálatából nem vonhatunk le egyértelmű következtetéseket az egyes régiók vagy az azokon belül működő szervezetek kultúrájának vizsgálatához. Beláthatjuk továbbá azt is, hogy a nemzeti kultúra vizsgálata a határon átnyúló projektek esetében irreleváns, hiszen ahogy Kaasa és munkatársai is kifejtették, annak vizsgálat alapján csak a rendkívül homogén kultúrájú országok esetében jelenthetjük ki, hogy az adott értékrendszer az ország valamennyi területére érvényes lenne.

Az általam vizsgált határon átnyúló térség három országot érint: Magyarországot, Szlovéniát és Horvátországot. A fent felsorolt szerzők elméletei és kutatásai alapján a nemzeti kultúra tekintetében mutatkozik némi eltérés a három ország között. Ezen eltéréseket részletesen a következő, Kulturális különbségek a határtérségben című alfejezetben ismertetem.

Továbbá Gu és munkatársai tanulmányukban kijelentették, hogy a szervezeti kultúra nagyobb mértékben képes hatást gyakorolni a projekt teljesítményre, mint a nemzeti kultúra (Gu, 2014:1172).