Mint Burger is utal rá (1982: 352), egyes lexémacsoportok szemantikai sajátosságai is utal-hatnak arra, hogy frazeologizálódási folyamat zajlik vagy zajlott le a szókapcsolatban. Ennek többféle megnyilvánulása is lehetséges.
2.2.9.1. A kontextussal szemantikailag inkompatibilis komponensek a kifejezésben Fentebb, a kutató nyelvtörténeti (pót)kompetenciájáról szóló fejezetben (2.2.2.) már foglal-koztunk azzal a jelenséggel, hogy a frazémákat régi szövegekben is meglehetős bizonysággal fel tudjuk ismerni abban az esetben, ha a kifejezés egyes komponensei szemantikailag inkom-patibilisek a kontextussal. Kitűnően példázta ezt az ott bemutatott ʼa dolog nyélbe volt ütve, meg volt beszélveʼ jelentést mutató ném. die Glocke war gegossen kifejezés.
Lássunk most egy hasonló magyar példát Pázmány Péter Kalauzának Elöljáró leveléből:
[Az Úristentűl elfajult és undok bálványok után hanyatt-homlok rohant sokasá-got útra akarván hozni Ezechias király, országának minden szegeletire gyors követeket bocsáta, és atyai intésekkel serkengete mindeneket, hogy esetöket megismérvén, vétköket elhagyják, és az igaz Istent méltó tisztelettel uralják.
Gyümölcstelen nem lén némelyekben a szent király fáradsága; de sokan a szép igyekezetet fél kedvvel fogadák: sőt gyalázatos tréfákkal csúfolák.]
Aligha most is így nem járunk, mikor a hitnek útjavesztettit üdvösséges ösvé-nyekre akarjuk vezetni. Mert noha némelyekben foganatos tanításunk; de sokan az eltébolyodtak és töretlen utakra szakadtak közül haraggal fenik és agyar-kodvaköszörülik fogokat ellenünk.(Pázmány 1983: 259)
47 A kifejezésnek a németben több változata is van: jmdm. Hörner setzen, aufsetzen, ansetzen, aufpflanzen, geben, machen – vö. Röhrich 1991: 738.
Ebbe a hitvitázó kontextusba a konkrét jelentés szintjén nem igazán illeszkedik bele, hogy valakik – vadállathoz hasonlóan – a keresztény hit védelmezői ellen fenik fogukat. Emellett – akárcsak a die Glocke war gegossen példa esetében – itt is találunk a kifejezés mellett szinoni-mát is: agyarkodva köszörülik fogukat. Harmadrészt mai kompetenciánkkal is ismerjük a szó-lást, hiszen mai szókészletünknek is része a feni a fogát frazéma, csak ma vonzataként kevésbé megszokott a vki ellen névutós szerkezet, inkább a vkire vonzat az általános, jóllehet az kissé mást jelent, mint ami a szókapcsolat értelme ebben a kontextusban.
Hasonló példát találunk Heltai Krónika az magyaroknak dolgairól című művének ebben a részletében is:
Hogy a király jelen vólna, szűvet vőnek a vitézek, és erősen vínak vala a törökekkel fenn a körítéseken; és a kereszttyének megtolák a törökeket, és ott benn az várba nagy sok törökeket levágának. A többi (!) megadák magokat és mind megfogák őket. (Heltai 1981: 336)
Itt a kifejezés maga segít: szívet venni nem lehet, csak átvitt értelemben, s a kontextus egy-értelműen arra utal, hogy a király jelenléte miatt felbátorodtak a vitézek, azaz a szívet vesz ér-telme: ʼnekibátorodik, bátorságot merítʼ. Tovább erősíti ezt az interpretációt, hogy a kifejezés előfordul ugyanebben a jelentésben Heltainál még másutt is, de a NySz. (III: 264) szerint meg-található más szövegekben, sőt régi szótárakban is, vö. pl.
Megújula ez okaért az viadal tellyességgel, és a magyarok szűvet vének a gu-bernátornak intésséből, esmét ollyan bátorsággal víni kezdének, szinte mint az előtt való napon. (Heltai 1981: 231)
Minél alább megyen Nagyságod, annál nagyobb szívet veszen az elmaradandó rácz (Bercs: Lev. 23)
Szivet vött, meg-bátorodott : animatus PPBL.
Szívet venni : ejicere animi mollitiem PPBl.48
Burger (2012: 6) megjegyzi, hogy a kutatás részéről kidolgozott kritériumok, amelyek alkal-masak arra, hogy egyes szókészleti egységek „frazeologizálódottságát” bizonyítsák, elsősorban idiómákkal kapcsolatban működnek, ám meglehetősen jól alkalmazhatók a kommunikációs formulákkal (ném. Routineformeln) kapcsolatosan is. Sokkal nehezebb a helyzet a kollokációkat illetően. Ezek esetében ugyanis már a szinkrón vizsgálathoz sem mindig elégsé-ges a beszélő intuíciója a kifejezés állandósultságának megítéléséhez, és korpusznyelvészeti módszerekre van szükség, hogy viszonylag megbízható eredményekhez jussunk. A történeti szövegeket illetően még inkább szükség volna a korpuszok vizsgálatára, de ezzel párhuzamosan kínálkozik az a lehetőség is, hogy olyan nyelvi és kulturális területeket keressünk, amelyek sejtetni engedik bizonyos kollokációk meglétét. Így például a mindennapi élet egyes területei vonatkozásában is számolni lehet bizonyos mennyiségű frazeológiai egység (főként frazeoló-giai terminus technicusok) létével. Burger szerint ilyen területek például az étkezés, a játékok vagy a harci cselekmények (uo.).
48 Vö. még O. Nagy 1976: 642: Szívet vesz = nekibátorodik (rég).
Burger egyik példája ezzel kapcsolatban a kézmosás rituáléja, amely fontos része volt az udvari étkezések ceremóniájának. Maga a szokás ugyan messze túlmutat a német kultúrán, de a rituálé nyelvi vetülete nyelvspecifikusan rögzült:
wazzer nehmen ʼkezet mosni (többnyire evés előtt és után)ʼ
wazzer geben ʼtálban vizet kínálni kézmosáshoz (evés előtt és után)ʼ Egy példa a korábban már említett Lalebuchból (idézi Burger 2012: 6):
Als man Wasser genommen / vnd sich zu Tisch gesetzt hette / vnd man jetzt anfienge auftragen / da ward für das erste auffgeseztzt / ein Platten vol Karpffen.
Németországban a Trieri Egyetem kutatói által elindított HiFoS-projekt (Historisch formelhafte Sprache und Traditionen des Formulierens, vö. www.hifos.uni-trier.de) az első na-gyobb nyelvtörténeti kutatási projekt, amely az idiómák mellett már a kollokációkat, frazeoló-giai terminus technicusokat és más frazeolófrazeoló-giai kategóriákat is igyekszik bevonni a vizsgálati körébe azáltal, hogy viszonylag nagy szövegkorpuszokban olyan keresőalgoritmusokat hasz-nál, amelyek képesek gyakran együtt előforduló szókapcsolatokat is felderíteni. Hasonló adat-bázisok kialakítása a magyarban a történeti nyelvészeti, illetve frazeológiai kutatások egyik fontos jövendőbeli feladata lesz.
2.2.9.2. Komponensek jelentésspecializálódása
A frazeologizálódás szemantikai bizonyítéka lehet az is, ha egy lexéma egy bizonyos szó-kapcsolaton belül olyan jelentést mutat fel, amely más kontextusokban csak ritkán (vagy egyáltalán nem) fordul elő. Ez azt jelenti, hogy a frazémán belül az illető szónak olyan jelen-téskomponensei rögzülnek, amelyek a szabad használat során csak a periférián találhatók. Bur-ger ezt a jelenséget az ófelnémetből először a mînes / dînes / … / dankes ʼingyen, ellenérték nélkülʼ szókapcsolat főnévi elemén igyekszik szemléltetni (1982: 352). Ennek során kimutatja, hogy a dank főnévnek az ófelnémetben adatolható nyolc jelentése közül öt inkább csak szabad szókapcsolatokban fordul elő, a további három viszont csak a fenti frazeológiai modell külön-böző adataiban mutatható ki. Emellett ebben az esetben van még a frazeologizálódásnak egy szintaktikai bizonyítéka is: az adverbiális genitivus használata révén a határozói szerepben való rögzülés.
Hasonló példa lehet a fentebb már említett neben (< in eban) elöljárószó létrejötte is az ófel-német korban. A 10. századig az eban melléknév csak szabad használatban adatolható, konkrét és átvitt értelemben egyaránt, mint pl. ʼeben, glatt, flachʼ, azaz ʼsima, egyenesʼ vagy ʼgleichmütig, gelassenʼ, azaz ʼegykedvű, nyugodtʼ stb. (vö. Burger 1982: 353). A 11. századtól viszont már többször is előfordul az in eban kifejezés, részben még határozószószerű haszná-latban, ʼegymás mellettʼ vagy ʼegy vonalbanʼ jelentésben, részben viszont már prepozíció-szerűen, hasonlóan a mai német neben elöljárószóhoz. Emellett adatolható még egy in neben alakváltozat is, amely már a kifejezés magas fokú frazeologizáltságáról tanúskodik. Ez a válto-zat a hangzóközi gemináció miatt idővel etimológiailag átláthatatlanná válik, ez vezet később a grammatikalizációs folyamattal párhuzamosan rövidüléshez, univerbálódáshoz (neben).
A magyarból nem tudunk ilyen régi példákat bemutatni, de néhány újabb kori példán azért szemléltethetjük ezt a jelenséget.
Első példánk legyen a szót fogad vkinek szólás kialakulása. Mint arra Hadrovics (1995: 35–
36) is rámutat, a fogad, megfogad igék mellett korábban viszonylag sokféle tárgyi bővítményt találunk, pl. megfogadák az ő beszédét / tanácsát / intését /parancsolását. Az ilyen értelmű kap-csolatok között különösen gyakorinak számított a vkinek a szavát fogadja szerkezet. A szó lexémának számos jelentése van, ezek közül az ʼintelem, véleményʼ értelem nem tartozik az igazán gyakoriak közé. Ebben a szókapcsolatban a kifejezés állandósulását segíti tehát az is, hogy ez a kicsit periferikus értelem válik benne dominánssá (akárcsak az ad vkinek a szavára szókapcsolatban).49
Következő példánk legyen a lábad ige, mely nemcsak hogy eltávolodik eredeti jelentésétől, hanem mára gyakorlatilag csak a könnybe lábad a szeme (pillája) ʼkönnyes lesz a szeme szó-kapcsolatban fordul elő, azaz unikális komponenssé válik, vö. ÉKsz.2 784. A TESz. (II: 698) szerint a lábad a régi magyarban elsődlegesen ʼvíz, folyadék felszínén úszik, lebegʼ jelentésű volt, első előfordulása (1527) is ezt mutatja: az zent ffa … fel labbadot az vyz zynre az feldnek meelſeegheboͤl (ÉrdyK. 290).50 Későbbről az ige már a könny főnév ragos alakjaival együtt is dokumentálható, de nemcsak lábad alakban, hanem lább, illetve lábbag ~ lábbog formában is, vö. Hadrovics (1995: 50) és a NySz. (II: 501–502) alábbi adataival:
Ő szöme bő könyvel, így beszélvén lábba (Huszti 65) Tetszik vala mint ha, könnyvel lábbana szeme (Hoffgr d4v) Koͤnyben lábbu szemmel koͤrnyuͤl állanac (MA : Scult. 653)
Az édes atya koͤnyvben lábbago szemekvel pallosát kezében voͤvén, hogy fiának nyakát véle el-vágja (GKat : Titk.464)
Szeme könnybe lábadt, repesett a lelke (Arany 4: 43)
Mint látjuk, a főnévi komponens többféle raggal is állhatott, ezek közül a könnyel, illetve a könnyben lább, lábbad, lábbog esetében érthető jobban a raghasználat, hiszen ez megfelel a ʼkönnyben úszikʼ értelemnek. Később azonban egyre inkább elterjed, mára pedig már kizáró-lagossá lesz az illativusi rag használata, feltehetőleg amiatt, hogy a kifejezés jelentése a ʼkönny-ben úszikʼ felől egyre inkább eltolódik a ʼkönnyessé válikʼ értelem felé. Mindeközʼkönny-ben az igének a lább, lábbog variánsai s a TESz. által feltüntetett ʼúszikʼ, ʼfolyikʼ, ʼhullámzikʼ, ʼvízben gázolʼ jelentések egyre inkább periferikus használatúak lesznek, s dialektális használatra szorulnak vissza.
Szép példája még a komponensek jelentésspecializációjának az inába száll a bátorsága szó-lás is. Ennek legkorábbi előforduszó-lásai még a ʼláb(szár)ʼ jelentést mutatják, vö. TESz. (II: 208)
49 Ezt a szemantikai folyamatot megtámogatja még egy szintaktikai változás is: a birtokviszony felbomlása a szer-kezetben, de erről a 4.2.3.2. fejezetben lesz részletesebben szó.
50 Noha a TESz. a lábad ige első előfordulásaként jegyzi ezt az alakot, nem lehet kizárni, hogy a fel itt már igekötő, s a különírt forma ellenére inkább a fellábbad igével állunk szemben. A NySz. (II: 512) így is tünteti fel ebben a példában az igét, s a ʼfelemelkedik, felúszikʼ jelentés miatt egyet is lehet vele érteni. A lábad tövének, a lább igének puszta ʼúszikʼ értelmét mutatja viszont az alábbi példa: Oly hamar elmulic e vilagi eletoͤnc, mint a vizen labbo haio (Agend. 153) – vö. NySz. II: 501.
és NySz. (I: 1577), pl. Ina tántorog, nyelve akadoz (Pázm: Préd. 235). A mai ʼaz izmot a csont-hoz erősítő, kötőszöveti rostból álló szalagszerű képződmény; Sehne, Flechseʼ jelentése csak későbbről adatolható, akárcsak a további jelentések, mint ʼizomʼ, ʼindaʼ, ʼíjidegʼ stb. (vö. TESz.
II: 208). Mára azonban a ʼSehneʼ jelentés vált a köznyelvben uralkodóvá, s az eredeti ʼlábʼ jelentést szinte csak az elinal lexéma és a fent említett szólásunk őrzi: emiatt mára demotiválódott is a kifejezés, kevésbé átlátható, mint amikor még az ín lexéma ʼlábʼ jelentése még eleven volt nyelvünkben (l. még az 5.3.1.3. fejezetben is).
2.2.9.3. Literálisan nem értelmezhető kifejezések
Egy kifejezés magas fokú idiomatizálódásának legegyértelműbb szemantikai kritériuma az lehet, ha annak jelentése nem érthető meg a benne szereplő komponensek jelentésének ös-szegzése révén. A magyarban az ómagyar kor frazeológiájára nézve nincsenek ilyen vizsgála-tok, s Burger szerint (1982: 355) az ófelnémetben is inkább csak adverbiális és partikulaszerű szerkezetek között találni ilyen példát: alla fart ʼdurchaus; teljesen, teljes mértékbenʼ, illetve mit themo meine ʼführwahr, wahrlich; valóban, bizonyáraʼ.51 Burger szerint (uo.) egyébként az ófelnémetben inkább a funkcióigés kapcsolatokhoz hasonló igei szerkezetek dominálnak, nem pedig a metaforikusan motivált vagy már demotiválódott szerkezetek. (Ebben feltehetőleg az is szerepet játszik, hogy az akkori szövegek latin forrásaik stílusát követik.)
Az újfelnémet korszaktól azonban már könnyebben találni ilyen adatokat. Példaként Burger (uo.) a már korábban említett Fersengeld geben kifejezésre hivatkozik, amelyben az unikalizálódott lexéma nem is teszi lehetővé a komponensek jelentésének összegzését, sőt ma már a főnévi komponens eredeti értelme is bizonytalan (l. a 2.2.7. fejezetben). A középmagyar kortól kezdve a magyarban is számos ilyen fordulatot tudunk találni, de ezek között nemcsak az unikális elemekkel alakult kifejezéseket említeném, hanem az ún. alogizmusokat52, valamint a jól felismerhetően metaforikus kifejezéseket is.
Lássunk néhány példát!
Lupul hadában vér meghűlt (RMKT 17. sz. 9: 331)
Méltán szeget uͤthetett a fejében (EsztM : Lev. 105b; NySz. III: 112)
… és szintelen rágják vala a királynak füleit (HeltChr 111r) Nyelvemnek kötelit mindjárt megoldozom (RMKT 2: 403) Haycad en hozzam atte fvͤledet (TelC. 25; NySz. I: 1038)
Míg első két adatunk inkább alogizmus, az utolsó három már inkább csak metaforikusan motivált frazéma, de mindegyik motiváltsága alapvetően világos. Találunk azonban olyan ki-fejezéseket is, amelyek jelentése teljesen világos a kontextusból, motiváltságuk azonban elho-mályosult már. Ezek egy része „átvilágítható” a művelődéstörténet eszközeivel, de lehetnek köztük olyanok is, amelyek motivációja továbbra is homályos marad.
51 Talán hasonlóan jött létre egy korábbi szerkezetből a magyar kódexekben adatolható, nyomatékosító szerepű valóbizony módosítószó is, csak abban a kifejezés jelentése még viszonylag kompozicionális, a szókapcsolat in-kább csak alakilag forrott össze, vö. pl. Valobiȝon iſten meg ȝegi o̗ ellenſeginek feieket – AporK. 58.
52 Alogizmusnak a szakirodalomban az olyan kifejezéseket nevezik, melyeknek szó szerinti értelmezése nem is lehetséges, mert valami lehetetlent állítanak, pl. a fülén ül, megtalálja szava közt a tőgyit, bolhából elefántot csinál stb.
A ʼberúgott, részegʼ jelentésű feltette az Orbán süvegét szólás például viszonylag sokszor adatolható. A legtöbb régi szólásgyűjteményben előfordul, de más korpuszokban is megtalálni, pl.
Vig lakás közben nincs, ki emlétse Isten tisztösségét, Már az király is régen föltötte az Orbán süvegét … Tekénts meg ember, részeg királynak lásd nagy bolondságát (RMKT 17. sz. 9: 179)
Itt a kontextus is kitűnően bizonyítja a ʼberúgottʼ értelmet, ami pedig a fordulat magyarázatát illeti, annak hátterében Dugonics szerint (1820: II: 195) a következő anekdotikus történet áll:
„Midőn II. Ulászló koronáztatott; mindnyájan a’ Püspökök Püspöki süvegjökben állottanak mellette ki vévén Dóci Orbánt, az akkori Egri Püspököt. Ennek süvegét Ura után viszi vala annak Inassa, oly részeg ifiú, hogy a’ Püspöki süveget fejében hordozná, és arrúl semmit se tudna. Ez után a’ Magyarok ha valakit láttak, ki igen nagyon meg részegedett azt mondották felőlle: hogy ez is olyan, mint ki egyszer az Orbán Püspöknek süvegét fel tette”.53
Nem biztos azonban, hogy az efféle eredetmagyarázó anekdoták minden esetben a valóságot tükrözik. Dugonicsnál megtaláljuk például a kap rajta, mint Cibak a’ kulacson szóláshasonlatot is (1820: I: 198), melynek hátterében Dugonics szerint egy ismert korhely áll. Elképzelhető azonban az is, hogy valójában a ʼkétszersültʼ jelentésű cibak főnév szerepelt eredetileg a hason-lításban, s a kifejezés arra vonatkozott, hogy a száraz kenyérre jólesett valamit inni (részlete-sebben l. a 3.2.2.5.6. fejezetben).
Máig sem sikerült azonban tisztázni a vargabetűt csinál kifejezés pontos eredetét. Ennek O.
Nagy szerint (1979: 482–483) kétféle – egyaránt elképzelhető, de biztosan nem igazolható – magyarázata van. Az egyik szerint a varga, „amikor a csizmának való bőrt szabja, görbe betűk-höz hasonló alakokat rajzol késével a bőrre. Minthogy ezek a görbe vonalak némileg betű-formájúak, tréfásan vargabetűnek nevezhették általában a nagy kanyarításokkal leírt görbe vo-nalat, különösen pedig a kerülő utat” (O. Nagy i. m. 482). A másik magyarázat a vargabetű komponensben valamiféle csúfolódást sejt inkább: a vargák többnyire tanulatlan emberek vol-tak, a legtöbbjük a betűket sem ismerte, ezért „feltehető, hogy gúnyolódásból nevezték el őseink a nagy görbe vonalat vargabetűnek, mintegy arra célozva ezzel a tréfás elnevezéssel, hogy a vargák írástudománya nem terjed tovább egy görbe vonal lekanyarításánál. […] Ebből a ’görbe vonal’ jelentésből alakulhatott a vargabetű ’kerülő út’ értelme” (O. Nagy i. m. 483). Bernáth Béla egy harmadik magyarázat lehetőségét is felveti. Eszerint az előző megfejtési kísérletek nem veszik kellően figyelembe Lehr Albertnek egy szakembertől, csizmadiától származó fon-tos feljegyzését. „A csizmadia szerint »az a vargabetű, mikor elszabok, vagy elvarrok, amit aztán el kell csinálni« (MNy. 10: 361–2). Tehát nem a szabásminta fölvázolásakor kanyarintott görbe vonal, hanem a hibás, az előre kijelölt vonaltól eltérő, elgörbülő szabás vagy varrás a vargabetű. Ez a magyarázat egyúttal okát adja annak is, miért vett fel a vargabetű ʼkerülő út, téves útʼ jelentést is” (Bernáth 1975: 227).
53 Réthei Prikkel Marián (1912: 75–80) szerint viszont a szólás eredetét inkább abban kell keresni, hogy I. Orbán pápa és vértanú (223–230) a szőlők és a szőlőművesek, illetve a kocsmárosok védőszentje volt, akinek a tiszteletére csaknem minden szőlőhegyen épült kápolna Magyaroszágon (vö. Bárdosi 2015a: 395 is). A kifejezés homályos-ságát mutatja ugyanakkor, hogy – mint a 2.2.12. fejezetben olvasható – létezik másféle értelmezése (ʼkevélyʼ) és magyarázata is.