Aspecifikus frazémaképződés: strukturálisan állandósult frazémák

Mint fentebb is láthattuk, ebbe a csoportba Munske azokat a frazémákat sorolja, amelyek keletkezésük idején sem figuratív módon, sem szituatívan nem voltak motiválva, hanem csak morfológiailag és szemantikailag. Idézi Fleischert (1975: 63), aki szerint az ide tartozó egysé-gek jelentése alkotóelemeik jelentésének összegzése révén adható meg, így nem idiomatikus kifejezésnek minősíthetők. Munske viszont azt állítja, hogy bár Fleischernek a saját idiomaticitásdefiníciója szerint igaza van, de valójában nincsenek nem idiomatikus frazémák, mert a kifejezések a frazeologizálódás és az uzualizálódás folyamata során mindig szert tesznek bizonyos idiomatikus vonásokra. Ez a véleménye azonban nyilván azzal függ össze, hogy az idiomatikusság fogalmát a szakirodalomban eltérően értelmezik. Egy viszonylag tág értelmezés szerint részben azokat a szerkezeti anomáliákat értik rajta, amelyeknek voltaképpen eredője az állandósultság, részben pedig azokat a szemantikai különlegességeket, amelyek a frazeologiz-musokat a szabad szókapcsolatoktól elválasztják. Az idiomatikusság tehát nem más, mint a szokásos, a „köznapi” használattól való eltérés, akár a grammatikai, akár a jelentéstani szabá-lyok tekintetében. Ennyiben Munske véleménye akár elfogadható is volna, ám a fogalom szű-kebb, s a frazeológiában elterjedtebb értelmezése szerint inkább csak a szemantikai aspektusok tartoznak az idiomatikusság fogalma alá, ezért mégis inkább Fleischernek adnék igazat ebben a kérdésben.⁸⁵ A továbbiakban az idiomatikusság fogalmát az utóbbi, szűkebb értelmében fo-gom használni.

Korábban már említettük (3.2.1.1.1.), hogy elsősorban az ún. megnevezési sztereotípiák tartoznak a strukturálisan állandósult frazémák csoportjába, illetve más olyan egységek, ame-lyek jellemzően nem idiomatikusak, pl. frazeológiai terminus technicusok, onimikus frazémák, kollokációk. Hozzá kell tenni, hogy ezek között az elnevezések között részben át-fedés is van – részben a frazeológiai egységek sokfélesége, részben az ezzel összefüggő termi-nológiai sokféleség miatt (l. korábban is, ill. vö. Pilz 1978: 8). Bárdosi osztályozásában például (1997: 9) lexikai affinitások, ezen belül pleonasztikus szókapcsolatok (homlokegyenest ellen-kező) és szokványos szókapcsolatok (súlyosan sérült) megnevezésekkel szerepel ez a csoport, sőt ide sorolhatjuk az általa statikus sztereotípiáknak nevezett kifejezéseket is (az utca embere).

85 Természetesen ezek a szemantikai sajátosságok is felfoghatók „rendellenességként”, azaz az idiomatikusság mindig valamiféle, a szabályostól való eltérést, anomáliát jelent.

Burger (1998: 38) ugyanakkor nem tartja szerencsésnek a megnevezési sztereotípia elneve-zést, mert szerinte a sztereotípia terminus túlzottan terhelt, más értelemben használják a nyelv-tudományban és a szociológiában, ezért úgy gondolja, szerencsésebb, ha ezeket a szókapcsola-tokat a ma már eléggé elterjedt kollokáció néven említjük. Magam azonban nem tartom rossz-nak a megnevezési sztereotípia terminust sem, hiszen abban hangsúlyos szerepet kap a megne-vezési jelző, márpedig ez a frazémacsoport elsősorban a nominációban játszik szerepet, például a frazeológiai terminus technicusok vagy a többelemű tulajdonnevek esetében, amelyek volta-képpen szintén frazeológiai egységként foghatók fel.

A kollokáció terminus nem a megnevezési szerepre teszi a hangsúlyt, hanem arra, hogy ezek-nek az egységekezek-nek a tagjai között a gyakori együttes használat következtében egyfajta lexikai szolidaritás, affinitás jön létre (< lat. collocātiō ’elrendezés, elhelyezés’), pl. kategorikusan cá-fol, más irányú elfoglaltság, káros szenvedélyek, alapvető emberi jogok, objektív nehézségek, társadalmi összefogás stb. Ez is fontos szempont természetesen, de a funkciójuk tekintetében fontosabbnak érzem ezeknek az egységeknek a megnevezési folyamatban betöltött szerepét.

Mint arra Munske rámutat (1993: 492–494), megnevezési sztereotípiák vagy kollokációk születhetnek egy hosszabb folyamat eredményeként fokozatos rögzüléssel is, mint azt korábban a die neuen Bundesländer kifejezés kapcsán láthattuk. Ebben a folyamatban gyakran láthatunk példát variánsok kialakulására és a variánsok közötti választásra: ezek is a nyelvi változás ve-lejárói. Az onimikus frazémák egy része viszont direkt névadás útján, egyszeri aktusként jön létre, mint ahogy azt például a valamilyen szinten ugyancsak megnevezési sztereotípiának szá-mító többelemű márkanevek esetében láthatjuk (Mercedes Benz CLS Shooting Brake, BMW Z4 Roadster stb.). Hasonlóan viselkednek a többelemű intézménynevek is (Emberi Erőforrások Minisztériuma, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Gábor Dénes Műszaki és Környezetvédelmi Kö-zépiskola és Szakiskola stb.). A névadás rendszerint az erre feljogosított szervezetek vagy sze-mélyek által történik, s az új megnevezés többnyire ellenvetés nélkül átmegy a köztudatba. Itt tehát a nyelvközösségnek nincs lehetősége variánsok között választani.⁸⁶

Munske felhívja a figyelmet arra is, hogy a frazeológiai egység létrehozása ezekben az ese-tekben csak egyike a szóba jöhető lehetőségeknek, hogy új elnevezéseket bevezessünk. Hogy a különböző lehetőségek közül egyes esetekben miért épp ezt az opciót választjuk, arra Munske szerint (i. m. 494) az egyik lehetséges magyarázat a frazeológiai egységek nagyobb szeman-tikai explicitása lehet. Ez annyit jelent, hogy mivel több elemből állnak, jobban alkalmasak különféle szintaktikai viszonyok kifejezésére (állítmány – tárgy, állítmány – határozó, jelző – jelzett szó stb.). Így például a német külügyminisztérium hivatalos elnevezése (Ministerium für Auswärtige Angelegenheiten) explicitebb, mint a köznyelvben szokásos, elliptikus Außenministerium változat. Még inkább így van ez a magyar kormányzat esetében, ahol a

86 Kivéve az olyan speciális eseteket, amikor szavazással igyekeznek kiválasztani egy intézmény vagy egy műtárgy nevét. Ez történt például a ma Megyeri hídnak nevezett budapesti híd esetében, amelynek nevéről a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 2006-ban kétfordulós internetes szavazást rendezett. Az internetes demokrácia követ-kezményeként azonban a Chuck Norris híd elnevezés lépett elő a szavazás fő esélyesévé, majd pedig csaknem a fonák helyzetről számot adó, az építkezést népszerűsítő amerikai komikus, Stephen Colbert vált a híd névadójává.

Végül azonban az eredményt nem vették figyelembe. A Megyeri híd elnevezést egy internetes szavazó javaslata alapján végül a Földrajzinév-bizottság adta arra hivatkozva, hogy a híd Káposztásmegyert és Békásmegyert köti össze egymással (vö. https://hu.wikipedia.org/wiki/Megyeri_h%C3%ADd – 2016. 06. 10.).

ügyminisztériumnak a 2014 és 2018 közti kormányzati ciklusban használt hivatalos neve (Kül-gazdasági és Külügyminisztérium) sokkal informatívabb a köznyelvi Külügyminisztérium vál-tozatnál, hiszen mutatja, hogy az intézmény a külgazdasági ügyekért is felel.

Munske rámutat még arra is, hogy a strukturálisan állandósult frazémák csoportjában gya-korta találkozunk olyan egységekkel is, amelyek bizonyos frazémaspecifikus jegyeket is fel-mutatnak. Viszonylag gyakoriak közöttük például az állandó jelzős szerkezetek, mint pl. józan ész (vö. ném. gesunder Menschenverstand), elévülhetetlen érdemek, pótolhatatlan veszteség, matuzsálemi kor stb. Nem ritkák közöttük a páros kifejezések, ikerformulák sem, pl. stratégia és taktika, napról napra, szóról szóra, házról házra, tetőtől talpig, erőnek erejével stb. Ezekben a kifejezésekben a formai összeforrottság segít érzékeltetni a szerkezet összetartozását, míg a figuratív vagy elliptikus frazémákban inkább a szemantikai specifikáltság teszi ugyanezt (gyak-ran kiegészülve bizonyos szerkezeti anomáliákkkal is, l. később is a 4.2.3.4. fejezetben).

Korábban, a 2.2.6. fejezetben már érintettük, hogy régibb nyelvünkben számos olyan páros kifejezés is előfordult, amelyek ma már nem használatosak. Lássunk néhány további példát Hadrovics nyomán (1995: 97):

miglen ízről-ízre, érről-érre, ínról-ínra őtet elnyojtják (WinklK 205)

Istentől valának kínról-kínra hivatalosok (JókK 19; lat.: de cruce ad crucem) Nézi rendről-rendre: kik űlnek? kik állnak (Fazekas 2: 130)

A régi példák gyakran azt is nagyon jól tükrözik, miként harcolnak a konkurens szerkezetek egymással, vö. pl.

A pápa követit viszik helyre helyről, úgy amint hallottunk Ezechiás felöl (RMKT 17. sz. 11: 233)⁸⁷

[Az én pecéreim] nem valami helyből-helybe nyaraló cigányok (BethK 1: 279) Helyből-helybe mégyen atyafiaihoz (BethK 2: 542)

Második és harmadik adatunk azt is szemlélteti, hogy a leggyakoribb -rÓl … -rA ragpár mellett másféle ragokkal is létrehozhatók ilyen szerkezetek. Ha a helyből helybe fordulat nem is terjedt el nyelvünkben, de a szemtől szembe (kerül vkivel), szemtől szemben (áll/ül vkivel) szerkezetek ma is részét képezik nyelvünknek. De nem is csak határozóragokkal jöhetnek létre ilyen konstrukciók, hanem birtokos szerkezetekből is, pl. csodák csodája, kínok kínja, szépek szépe, királyok királya, erőnek erejével stb. (vö. Hadrovics 1995: 81). Sőt, voltaképpen ide so-rolhatók az ige vagy a melléknév jelentését fokozni hivatott várva vár, kérve kér, nőttön nő, fogyton fogy, ill. réges-régi, szebbnél szebb szerkezetek is. Régi nyelvünkben ez a típus is sok-kal gyakoribb, Hadrovicsnál számos további példát is találunk, pl. múlton múl, rabolton rabol, rágton rág, félten fél, verten ver, illetve merödön merő, újdon új, vadon vad, naggyal nagyobb stb. (i. m. 91).

Érdekes aspektusát jelenítik meg a strukturális állandósulással létrejövő frazémáknak azok az egységek, amelyekben egy szókapcsolatba valamilyen bővítő elem kerül bele, s a fordulat ezáltal válik igazán szólásszerűvé. „Ha pl. eszemben sincs helyett eszem ágában sincs vagy nem

87 Mint már korábban említettem, Hadrovics szerint ebben a példában a két tag cseréjére feltehetően a rím érdekében került sor (1995: 97).

láttam helyett színét sem láttam, nem hallottam helyett hírét sem hallottam kifejezést haszná-lunk, az eredeti kapcsolatot csupán megtoldottuk egy szóval, de helyébe nem tettünk új képet.

Hasonlók pl. a nem mozdul helyett a világért sem mozdul, nem fél helyett cseppet sem fél”

(Hadrovics 1995: 73).

Hadrovics több típusát is bemutatja ezeknek a szókapcsolatoknak, igaz, talán nem minden esetben látja jól a kérdéskört. Az eszem ágában sincs típusú kifejezések esetében tényleg új frazéma keletkezik, de tulajdonképpen már az eszemben sincs is strukturálisan állandósult ki-fejezésnek számít, s egyfajta modifikációs, szekunder frazémaképződésnek (l. később, a 3.2.2.5.2. fejezetben) is tarthatjuk az eszem ágában sincs változat létrejöttét. A nem mozdul szerkezet viszont nem frazéma, s a világért komponens megjelenésétől sem lesz igazán az. Pon-tosabban inkább a ʼsemmiképp(en)ʼ jelentésű világért sem szerkezetet tekinthetjük frazémának, amely azonban nem csupán a mozdul igéhez kötődhet, hanem más igékhez is: a világért sem hazudna / mondana igazat /fogadná el az ajándékot stb. Ugyanígy a cseppet sem esetében is:

egy cseppet sem iszik /eszik / fázik stb.

Valóban bővítő elem⁸⁸ hozza viszont létre az ilyesfajta kifejezéseket:

a világon → a kerek világon, a széles világon (majd szórendi cserével: széles e világon)

minden nap → minden áldott nap mi lelt? → mi az ördög lelt?

ki? / mi? → ki a csoda? / mi a csoda?⁸⁹ / ki a fene? / mi a fene? stb.

Ezekben a betoldott elem eredetileg erős nyomatékosítást szolgált (vö. Hadrovics 1995: 73).

Az így létrejött elemek inkább a primer frazémaképződéshez tartoznak, hiszen esetükben ezek a betoldások hozzák létre egyáltalán a több szóból álló lexikális egységet, de ezek között is lehetnek olyanok, amelyek már a modifikációs frazémaképződéshez tartoznak inkább, vö. pl.

halvány gőzöm sincs → halványlila gőzöm sincs / halvány gőzekém sincs; halvány fogalmam sincs → halvány segédfogalmam sincs (vö. Hadrovics 1995: 75).

Vannak viszont olyan szólások is, amelyben a bővítő elemnek nem igazán tudjuk magyará-zatát adni. A baj van Köpecen helyzetmondat például ugyanannyit jelent, mintha azt monda-nánk, hogy baj van. Ugyanakkor a betoldás mégis kiemeli ezt a kifejezést más hasonló meg-állapítások közül, mint pl. reggel / este / meleg / hideg stb. van, s „egyúttal enyhén tréfás han-gulatot is ad neki, azaz szólássá avatja” (Hadrovics uo.).⁹⁰

88 Hadrovics a toldalékelem terminust használja (uo.), de a toldalék kifejezésnek a nyelvtudományban való fog-laltsága miatt ezt nem tartom igazán szerencsésnek.

89 A csoda a kicsoda, micsoda összetételben már elveszítette eredeti értelmét, de a szókapcsolatban még őrzi.

90 O. Nagy (1979: 302) a Köpecen betoldásban valamiféle pragmatikai jelzést vél felfedezni: „Azzal, hogy a be-szélő a szólással mégis erre az ismeretlen kis helységre utal, s így mintegy rá akarja szedni hallgatóját, azt éri el, hogy tudjuk: nem veszi komolyan azt a bajt, amiről beszél, hiszen akkor nem folyamodnék ehhez a kis átlátszó becsapási kísérlethez. Ez a magyarázata annak, hogy a baj van Köpecen tréfás hangulatú szólás, és pompás tömör-séggel mondja meg azt, amit egyébként, a szólás híján csak ilyen lapos körülírással tudnánk kifejezni: »baj van, de én nem veszem ám túlságosan komolyan ezt a bajt«”. Ugyanitt olvasható az is, hogy a szólás keletkezésére vonatkozóan adatokkal alátámaszthatóan semmit sem tudunk, ugyanakkor több eredetmagyarázó adoma és felté-telezés született vele kapcsolatban. Az egyik szerint egy köpeci parasztember, mikor el akarták árverezni a vagyo-nát, ezt táviratozta Ferenc József királynak Bécsbe: „Baj van Köpecen. Jöjjön azonnal. Kocsi várja az állomáson”.

Valamivel hihetőbb ennél az a szóbeszéd, amely szerint az 1848-49-i szabadságharc alatt keletkezett ez a szólás, és eredetileg arra utalt, hogy a magyarok egy kisebb ütközetet éppen Köpecen vesztettek el. A legvalószínűbbnek

Az ilyen szervetlen betoldások létrejöttében bizonyos esetekben szerepe van a hangtani összecsengésnek, a rímeknek is, gondoljunk csak az ilyen szólásokra: most légy okos, Domokos;

barátja az erénynek és a túrós lepénynek (vö. Hadrovics 1995: 84).⁹¹