Metonimikus frazémaképződés

A figuratív frazémák között Munske a metaforán alapuló szókapcsolatok mellett külön típusként tárgyalja a metonímián alapuló frazémákat, s harmadik csoportként veszi fel a szinekdochén alapuló kifejezéseket (1993: 500–503). A két utóbbi csoport különválasztása azonban véleményem szerint nem igazán szerencsés, annál is inkább, mivel a szinekdochét a klasszikus retorikában a metonímia egyik altípusaként szokás inkább számon tartani. Mint

93 A kifejezés eredeti formája füle bojtját se mozdítja volt, részletesebben l. a 3.2.2.5.6. fejezetben.

meretes, metonímián (< gör. ʼnévcsereʼ) olyan szóképet értünk, amelyben a névátvitel két fo-galom – térbeli, időbeli, anyagbeli vagy ok-okozati – érintkezésén alapul. Ezekhez szokás még hozzászámítani azokat az eseteket, amikor a két fogalom közötti rész – egész, illetve genus – species relációk teszik lehetővé a névátvitelt.

Munske eljárásmódja számomra azért is meglepő, mert a szinekdochén alapuló átviteleket tárgyalva maga is elismeri, hogy gyakran a metonímia alá sorolják be ezt a típust (i. m. 502).

Megállapítja ezenkívül, hogy a szinekdoché a frazeológiában alárendelt szerepet játszik, inkább az egyszerű vagy összetett lexémák között gyakoribb. Ennek fényében helyesebbnek tartom, ha – a retorikai hagyományokat követve – nem külön tárgyaljuk a szinekdochén alapuló név-átviteleket, hanem a metonímia egyik alfajaként.

De még a metonimikus frazémaképződés esetei sem mindig egyértelműek. Ennek fő oka, hogy a metafora és a metonímia sem mindig választhatók el pontosan egymástól, nagyon gyak-ran a hasonlítás is ott van a helyettesítés mellett. Lássunk erre egy példát!

Fentebb említettük, hogy a metonímia két fogalom valamilyen érintkezésén alapuló szókép.

Ezen az alapon például a bibliai eredetű disznók elé gyöngyöt szór szólás gyöngy eleme nem hasonlítás alapján kerül viszonyba az ʼértékesʼ fogalmával, hanem inkább oksági érintkezés alapján, hiszen az igazgyöngy viszonylag ritka, ennélfogva drága. Ugyanebben a kifejezésben a disznó komponens azért jelölheti ʼaz értékeset becsülni nem tudókatʼ, mert sztereotípiáinkban a disznó úgy él, mint tisztátalan, a sárban dagonyázó, moslékot zabáló állat. Azaz itt is erősebb az oksági kapcsolat a hasonlóságnál. A kifejezés egésze mégis inkább képszerű, hiszen aki mél-tatlanokra pazarolja tudását, erejét, munkáját, az olyan, mint aki disznók elé szór gyöngyöket, akik aztán nem becsülik, hanem eltapossák azokat, és megfordulva széttépik jótevőjüket (vö.

Máté 7:6).

Sialm szerint egyébként az is probléma a frazeológiai metonímiával, hogy az átnevezett fo-galom csak a kutató intuíciójában létezik, ezért nem lehet mindig egyértelműen meghatározni a jelölő és a jelölt viszonyát (1982: 322). Példája ezzel kapcsolatban a ʼbutaʼ jelentésű nicht alle Tassen im Schrank haben [szó szerint: nincs meg mindegyik csészéje a szekrényben]

frazéma és a dumm lexéma viszonya. Ez metonímiaként fogható fel, hiszen nyilván arra utal, hogy akinél a konyhaszekrényben nincs rend, a kávéskészletből eltörtek bizonyos darabok, an-nak a szellemi képességeivel is baj lehet. Azaz: itt is elsősorban oksági érintkezésről van szó.

Sialm azonban arra mutat rá, hogy a dumm elem nem a szövegben áll, hanem csak a szólás-kutató köti össze a többszavas kifejezéssel, miközben nem világos, hogy miért nincsenek be-vonva a vizsgálatba a dumm szinonimái. Ugyancsak problematikusnak találja a Fehér Ház onimikus szókapcsolatnak az ʼamerikai kormányzatʼ-tal mint jelölttel való azonosítását, hiszen például egy Intrikák a Fehér Házban cím esetében szóba jöhetnek az elnöknek és feleségének az intrikái is, míg A Fehér Ház intrikái cím esetében sem feltétlenül a kormányzatra kell gon-dolnunk, hiszen akár személyi titkárok is elindíthatták azokat.

Mindez azonban véleményem szerint némileg a csomó keresése a kákán. Ami ugyanis a nicht alle Tassen im Schrank kifejezést illeti, véleményem szerint semmi akadálya annak, hogy más megfelelőkkel is összekössük. Sőt: a dumm lexéma talán nem is a legjobb megfelelője,

helyesebb volna a verrückt ʼbolond, őrültʼ lexémához vagy a nem figuratív, hanem strukturáli-san állandósult nicht ganz bei Verstand sein [nincs egészen értelménél] kifejezéshez kapcsolni (vö. Röhrich 1991: 1601). Ez viszont azon nem változtat, hogy a kifejezés jelentése és szó szerinti értelme között mégis elsősorban metonimikus kapcsolat van.

Ami a Fehér Ház kifejezés eltérő denotátumait illeti, abban sem látok igazán problémát, hiszen nem ez volna az első frazeológiai egység, amelynek különböző jelentései lehetnek. Ko-rábban is láthattunk már poliszém frazémákat, például a szó szerinti jelentésükben is állandósult kifejezések metaforizációja nyomán (pl. veszi az akadályt). De itt még csak erről sincs szó: a Fehér Ház kifejezés szokásosan ʼaz Amerikai Egyesült Államok kormányáʼ-t jelöli, de kontex-tustól függően jelentheti akár az elnöki házaspárt vagy alkalmazottaikat is. Ezek azonban nem uzualizálódott jelentések, inkább csak alkalmi jelentésmódosulásokról van szó. Mivel itt a meg-nevezésre használt kifejezés maga az elnök lakhelyeként és a kormányzat székhelyeként szol-gáló épület, teljesen természetes, hogy nem csupán egyetlen denotátuma lehet, hanem több is:

olyan személyeké, akik ebben az épületben laknak, illetve teljesítenek szolgálatot. Egyébként ugyanígy működik a lokális érintkezésen alapuló névátvitel a francia elnöki hivatal és az Elysée-palota, az angol miniszterelnöki hivatal és a Downing Street (10) vagy akár a magyar Köztársasági Elnöki Hivatal és a Sándor-palota kifejezések között, vö. pl.

A legújabb keletű ütközés színhelye a NATO, ahol az Elysée-palota Európának, a gyakorlatban még nem is létező uniós közös kül- és védelmi politikának kö-veteli a déli szárny parancsnokságát. (Magyar Hírlap 1996. december 14., 2).

A Downing Street azonnal közleményben hangsúlyozta, hogy a londoni kor-mány soha semmiféle lehallgatóberendezést nem helyezett el a tárgyalások helyszínéül szolgáló belfasti kormánypalota szobáiban. (Magyar Hírlap 1995.

február 10., 2)

Munske szerint gyakran merülhet fel a metonimikus értelmezés az ún. kinegrammák eseté-ben. Korábban (2.2.3.1) már röviden foglalkoztunk ezekkel a gesztusnyelvi megnyilvánuláso-kat nyelvi formába öntő kifejezésekkel, mint pl. szemet huny vmi felett, megvonja a vállát stb.

Ezek esetében a kifejezés literális jelentése magát a kinetikus gesztust tartalmazza, de a gesz-tusnak van egy szimbolikus tartalma is: a szemhunyás esetében az, hogy úgy teszünk, mint aki nem lát egy bizonyos hibát, botlást, azaz eltűrjük azt, a vállrándítás esetében pedig a közöny, az érdektelenség gesztusának kifejezése. Ezeknek a szimbolikus jelentéseknek az esetében pe-dig Munske szerint felmerül a metonimikus értelmezés lehetősége.

Ugyancsak felvethető a metonimikus értelmezés számos szomatikus frazéma esetében is.

Több testrésznévnek is van ugyanis szimbolikus jelentése, lássunk ezekre is néhány példát!

A szív gyakran jelenik meg szólásokban mint az érzelmek, illetve a bátorság központja, pl.

nyomja a szívét vmi

ami a szívén, az a száján vkinek csupa szív vki

helyén van a szíve vkinek megkeményíti a szívét meglágyítja a szívét a szívébe zár vkit

a szívéhez nő vki/vmi tiszta szívből

szíven talál vkit vmi szívére vesz vmit

Természetesen vannak olyan kapcsolatok is, amelyekben inkább a metaforikus jelleg domi-nál (pl. aranyból van a szíve, vajból van a szíve, kőből van a szíve), de gyakran ezekben is van valamennyi metonimikus értelem, mert a hasonlítás alapjául szolgáló komponensek (arany, vaj, kő) szimbolikus jelentése az anyagi érintkezéshez hasonlóan illeszkedik a kifejezett pszichikai tartalomhoz (jóság, szelídség, ill. keménység, szigor). S léteznek a kinegrammákhoz kissé ha-sonló elemek is, amelyek ugyan nem kívülről látható gesztusokat neveznek meg, de az érintett személy által érezhető pszichoszomatikus testi reakciókat nevesítenek, pl. a torkában dobog a szíve, majd kiugrik a szíve (a helyéről), összeszorul a szíve, belefájdul a szíve vmibe, meghasad a szíve stb.

Hasonlóan találjuk a fej komponenst számos szólásban a gondolkodás és az értelem köz-pontjaként, pl.

teli van a feje vmivel töri a fejét vmin a fejébe vesz vmit a fejébe ver vkinek vmit forgat vmit a fejében nem fér a fejébe vmi motoszkál a fejében vmi megfordul a fejében vmi szöget üt a fejébe vmi fő a feje vmi miatt használja a fejét

A különböző érzékszervek neve állhat a velük való érzékelés megnevezéseként, így a szem szolgálhat a látás, a fül a hallás a nyelv és a száj a beszéd képességének megnevezésére, vö. pl.

csupa szem vagyok, ne kerülj a szemem elé!, hátul is van szeme, legelteti a szemét vmin, mereszti a szemét, olyan szeme van, mint a sasnak⁹⁴

jó füle van, csupa fül vagyok, a fülébe jut vmi, megüti a fülét vmi, süket fülekre talál vkinél vmi

akadozik a nyelve, alig forog a nyelve, megbotlik a nyelve, pörög a nyelve, rájár a nyelve vmire

befogja a száját, (csak) koptatja/tépi a száját, eljár a szája

Bemutathatnék még további hasonló példákat más testrésznevekkel, például az arc vagy a kéz komponenssel alakult szólások köréből is (nagy az arca ʼbeképzelt, nagyképűʼ, fukar

94 A felnyílik a szeme kifejezésben is benne van a metonimikus utalás a látás képességére, de abban már elég erős a hasonlítás is az olyan állatokhoz, amelyeknek születésük pillanatában még nem nyílik ki a szemük, hanem csak egy idő múlva kezdenek el látni.

zekkel mér ʼszűkmarkú, garasoskodóʼ stb.), de inkább áttérek olyan kifejezésekre, amilyenek-ben nem oksági, hanem inkább rész – egész összefüggés, azaz szinekdoché alapú kapcsolat van a jelölő és a jelölt között. Ilyen példákat is találunk a szomatikus kifejezések között, pl.

beszél vki fejével, a fejére olvas vmit, valódi arcát mutatja, az arcába/szemébe vág vkinek vmit, vagy ilyen az idegenből átvett pro Kopf ʼfejenkéntʼ kifejezés, melynek a németben van pro Nase ʼua.ʼ [szó szerint: orronként] variánsa is. De szinekdoché az is, ha valakire azt mondjuk, hogy jó fej, s ha valakinek befagy a segge, akkor is az egész ember fázik. S persze, aki a fejét vagy a hasát tömi, az is „egész emberként” igyekszik jóllakni, mint ahogy ha valakit tetőtől talpig átvizsgálnak, annak sem csak a fejét és a talpát vizsgálják, hanem minden testrészét és ruhadarabját.

Ez a példánk már átvezet ahhoz a típushoz, amikor páros kifejezésekben néha két rész áll az egész neve helyett. Korábban említettük, hogy ezek a magyarban ritkábbak, hiszen gyakran forrnak össze mellérendelő összetételekké, de a németben gyakoribbak, mint arra Munske is rámutat (i. m. 503), vö. pl.

das Kommen und Gehen ʼjövés-menés, sürgés-forgásʼ

mit Sack und Pack ʼcókmókostul, minden holmijával, mindenestülʼ [szó szerint:

zsákkal és csomaggal]⁹⁵

Weg und Steg ʼaz egész vidékʼ [szó szerint: út és ösvény; elavult]

Ilyen példa még a magyarban is megtalálható ától zéig kifejezés, illetve ennek német hatásra keletkezett ától cettig variánsa (< von A bis Z), ahol az ábécé első és utolsó betűje az egész ábécé, illetve átvitt értelemben a szóban forgó dolog egésze helyett áll, pl.

A néptáncosok szeretik „felmondani” a műfaj formai örökségét tájegységen-ként ától zéig. (Népszabadság 1998. december 1., 13)

Az Eco által itt vizsgált remekművek nem befejezetlen „félkésztermékek”, amelyeknek az olvasó amolyan „társszerzője”, hanem ától cettig nagyon is ra-vaszul kifundált ópuszok [sic!], amelyekben a „mintaszerző” – az irodalmi szö-veget mértani pontossággal megszerkesztő stratéga – a textusba rejti el a „min-taolvasónak” szánt utasításait, hogy miként olvassa a művet. (Népszabadság 1996. január 15., o. n.)

Utolsó példáink már mutatták, hogy metonímia alapú kifejezések korántsem pusztán test-résznevekből alakulhatnak. Amint például egyes testrésznevek állhatnak egy velük összekap-csolt tulajdonság helyett, úgy állhat a góllövő cipő kifejezés a góllövő képesség tárgyiasult megfelelőjeként az olyan fordulatokban, hogy valaki otthon hagyta a góllövő cipőjét ʼnem ké-pes gólt rúgniʼ vagy megtalálta a góllövő cipőjét ʼ(egy gólképtelen periódus után) ismét kéké-pes gólt lőniʼ.

Nem ritkák az olyan fordulatok sem, amelyekben valamely tulajdonnév áll szimbolikusan egy más dolog neve helyett. Ilyen példákat találunk az alábbi szállóigékben is:

95 Ennek az összeforrásával alakult ki a magyarban a cakompakk ~ cakumpakk kifejezés, illetve ennek rövidített cakkpakk változata. A kifejezés a magyarban először a kaszárnyai nyelvben jelentkezik, ez érthető is, hiszen ere-detileg a katonák teljes menetfelszerelésére vonatkozott, vö. TESz. I: 410.

A magyar történelemből ismerjük az önállóság, függetlenség, ill. dacos ellenszegülés kife-jezésére szolgáló Ugocsa non coronat! szállóigét, melyet időnként – főként Ady Hunn, új le-genda című verse nyomán – az Eb ura fakó! helyzetmondattal kiegészítve is használnak. Míg ez utóbbi arra vonatkozik, hogy ’ebnek ura a (másik) kutya’, amihez nyilván hozzáértődött, hogy aki mondja, az nem eb, azaz neki más ne parancsoljon (vö. O. Nagy 1979: 127), addig az Ugocsa non coronat kifejezés azt jelenti: ’Ugocsa nem koronáz’, azaz Ugocsa vármegye nem ismeri el magyar királynak az osztrák császárt (akkor sem, ha mások elismerik). Itt egy ismert történeti mondással van dolgunk, melynek eredetét pontosan nem lehet megállapítani. A ha-gyomány szerint a kicsiny Ugocsa vármegye ezt a lakonikus választ küldte írásban, amikor az 1505. évi rákosi gyűlés határozata nyomán I. Ferdinánd a rendeket koronázásra hívta (1527.

november 3). E mellett a magyarázat mellett szól, hogy 1635-ből már találni a kifejezésre ada-tot. Van azonban egy másik magyarázata is, amely szerint az 1722. évi országgyűlésen hangzott volna el először a kifejezés, amikor III. Károly az örökösödési törvénynek a leányágra való kiterjesztését kérte a magyar rendektől. A leányörökös megkoronázását a követek a coronat

’koronáz’ vagy a non coronat ’nem koronáz’ kifejezésekkel támogathatták vagy utasíthatták el.

Állítólag minden megye küldötte támogatta a koronázást, egyedül az Ugocsa megyei követ szavazott másként: ő ugyanis, mikor szavazásra hívták, a hosszú utazás fáradalmaitól elgyötör-ten s minden előzetes megfontolás nélkül azt kiáltotta: non coronat! (vö. Tóth Béla 2002: 29–

30). Azóta forog közszájon ez a kifejezés, amely az Eb ura fakó! fordulathoz hasonlóan a köz-ponti hatalommal való szembenállás, a rebellió kurucos mentalitásának kifejezőjévé vált, mint az alábbi példákban is:

A vasút villamosításának folytatása ezért környezetvédelmi és gazdaságossági szempontból egyaránt olyan elemi követelmény, amely – gondolná az ember – felette áll minden politikai megfontolásnak. Mindenütt, de nem Magyarorszá-gon. Ugocsa non coronat, itt a nemzetközi trenddel szemben sikerült felfedezni a negatív ökoadót. Miközben a fránya nyugatiak a környezetet terhelő energia-forrásokra csoportosítják át az adóterheket, addig a tökös magyaroknak sikerült az úgyszólván egyetlen környezetbarát közlekedési forma, a villamos vontatású vasút költségeit majdnem a duplájára emelni. (Magyar Hírlap 1999. augusztus 5., 7)

A mi narancsunk magyar narancs, a mi focink magyar foci. Tán csodáljuk, ámde nem szeretjük a világ futballkirályait. Ugocsa non coronat! (Magyar Hír-lap 1996. június 13., 7)

Mint látjuk, Ugocsa megye mindkét példában Magyarország, illetve a magyarok helyettesí-tését szolgálja. A kifejezés részben lokális érintkezésen alapuló névátvitel (a megye neve annak lakói helyett), részben pedig pars pro toto metonímia is, hiszen Ugocsa megye egyben Magyar-ország szimbóluma is.⁹⁶

A híres római államférfi, Cato állítólag minden felszólalását azzal zárta a szenátusban, hogy Ceterum censeo Carthaginem esse delendam. Ennek fordításából rövidült a magyarban a Kar-thágót el kell pusztítani fordulat, melynek tulajdonnévi eleme ugyancsak gyakran áll valamely

96 Ha pedig a fordulatot a hatalommal szembeni kurucos ellenállás kifejezőjének tekintjük, akkor szállóigénk – a fenti történetet igaznak fogadva el – bizonyos fokig oksági érintkezésen alapuló átvitelnek is felfogható.

más fogalom helyett olyan esetekben, amikor arról van szó, hogy az illető dolgot meg kell szüntetni, el kell törölni. Ezt megjelenhet puszta utalásként is, de úgy is, hogy kifejtik és meg-ismétlik ezt a gondolatot, nevesítve a megszüntetendő fogalmat, pl.

… ha arra várnánk, hogy az egészségbiztosítás átalakítása ellenzéki támogatás-sal szülessen meg, akkor nem tudnánk törvényt alkotni, maradna a mai fenn-tarthatatlan egészségfinanszírozási rendszer. A kormánytöbbség – és ezt is el-mondtuk a bizottsági vitában – nyitott a szakmai vitára, a szakmai és civil tár-sadalommal történő párbeszédre, teszik is mindezt a képviselőtársaim. De aho-gyan egyik képviselőtársunk fogalmazott a bizottsági ülésen, ha a szakmai vita vége az, hogy Karthágót el kell pusztítani, akkor az nem szakmai vita, hanem politikai nyomásgyakorlás. (Országgyűlési Napló 2008. február 11., Dr. Kö-kény Mihály)

Szeretném azt mondani, hogy Cato óta mindannyian tudjuk, hogy persze Kar-thágót el kell pusztítani. Aktualizálva ezt a régi bölcseletet, azt kell mondjam, hogy szeretném kijelenteni, hogy a Magyar Demokrata Fórum is természetesen a sorkatonaság jelenlegi formájának az eltörlésében érdekelt. (Országgyűlési Napló 2004. október 11., Karsai Péter)

Hasonló példák még:

A világ számos nyelvében megtalálható a ʼbizonyos kérdésekben a megoldás kulcsát egy helyen találjukʼ jelentésű Minden út Rómába vezet kifejezés (vö. pl. ang. All roads lead to Rome; ném. Alle Wege führen nach Rom; fr. Tous les chemins mènent à Rome stb.). Ennek eredetét a jól kiépített úthálózat és az „örök város” központi szerepe miatt a Római Birodalom-ban sejtenénk, ám a klasszikus latin szerzők műveiből nem adatolható: csak a 12. századi egy-házi szövegekben bukkan fel először, és „arra vonatkozik, hogy a római pápa által megtestesí-tett keresztény hithez és annak római központjához ezernyi út vezethet el” (Bárdosi 2015a:

450). A szállóige tulajdonnévi komponense többnyire valamilyen központi szerepű hatóságra, illetve folyamatok, események origójára utal, pl.

Persze minden út Rómába – a központi költségvetéshez – vezet. Az egészség-ügyieké is. Csak némi kacskaringóval. Nem a főkapun, hanem a mellékbejára-ton keresztül jutnak a pénzhez. (Magyar Hírlap 1996. április 15., 10)

Julius Caesar egyik mellszobrán található az Aut Caeasar aut nihil, azaz Vagy cézár, vagy semmi fordulat, amelyet a hagyomány szerint Cesare Borgia tett maximává. Benne a cézár komponens a mindent akarás jelképévé lett. Állítólag ezzel a fordulattal figyelmeztette Leopold Mozart is a fiát, Amadeust, egy 1778. február 12-én írt levelében, hogy ügyeljen jobban a kar-rierjére: „Fort mit dir nach Paris! Und das bald, setze dich großen Leuten an die Seite – aut Caesar aut nihil!” [Indulás Párizsba! És ezt mielőbb, ülj a nagy emberek oldalához – vagy cézár légy, vagy semmi.] – vö. Duden 12: 62–63.

A Párizs megér egy misét szállóigét IV. Henrik francia királytól származtatják, aki a huge-nották vezére volt, de 1593-ban katolikus hitre tért át, s ennek árán a következő évben elfoglal-hatta Párizst. Innen ered az opportunista megalkuvás klasszikus mondása: Paris vaut bien un messe. Ma már inkább abban az értelemben használjuk, hogy valamely dolog megérdemli, hogy foglalkozzunk vele, figyelmet, energiát fordítsunk rá. Ebből következően a Párizs elem néha

már ki is cserélődik a szóban forgó dolog megnevezésével, azaz szekunder frazeologizálódás is történik, pl.

Valahol ésszerűsíteni kellene, rövidíteni kellene, és megérne a magyar társada-lombiztosítás jogi oldala egy ilyen misét is. Ha Párizs megért egy misét, akkor a magyar társadalombiztosítási jog is megérne. (Országgyűlési Napló 1993.

január 25., Dr. Hasznos Miklós) 3.2.2.4. Elliptikus frazémaképződés

Az elliptikus frazémaképződés a primer frazeologizálódás harmadik lehetséges útja Munske szerint (1993: 503–505). Voltaképpen meglehetősen kevés kifejezés tartozik ebbe a csoportba, de abban Munskénak igaza van, hogy valóban vannak a frazémák között ilyen módon létrejött egységek. Persze eredendően ezek is vagy tagjaik puszta összeforrásával, vagy metaforizációval jönnek létre, de közös bennük az, hogy valamely elemük hiányzik a szerke-zetből.

Hogy pontosan mi maradt ki, azt nem is lehet mindig egyértelműen megállapítani, hiszen az ellipszis korábban, már a kifejezés összeforrásakor megy végbe. Mint Munske rámutat (i. m.

503) a német Der wird nicht mehr ʼő már nem lesz egészséges, belőle már nem lesz rendes ember [szó szerint: ő már nem lesz]ʼ vagy az Ich werd nicht mehr ʼ<csodálkozás kifejezésére>

kb. Hát ezt nem hiszem el! [szó szerint: én már nem leszek]ʼ kifejezésekből nyilvánvalóan va-lamilyen predikatív bővítmény hiányzik. Míg azonban Munske szerint ezt az első esetben elég jól tudjuk azonosítani a gesund ʼegészségesʼ melléknévvel, a második esetben szinte lehetetlen pontosan megmondani, mi az, ami a kifejezésből elmaradt.⁹⁷

Némileg hasonló példa a magyarból a viszonylag újkeletű Jössz (nekem) eggyel (vmiért)!

helyzetmondat, amelyet többnyire olyankor használnak, ha arra figyelmeztetik a beszéd-partnert, hogy tartozik valamivel. Hogy ez pontosan mi, az nem is egészen világos, leginkább valami szívesség, vö. pl.

El kell ismernem, jó kis show volt. Nagy részt vállaltál magadra a szexuális nevelésemből, nevetett. – Akkor úgy néz ki, hogy jössz nekem eggyel – moso-lyogtam. – Egy mivel? – Egy bemutatóval. (http://www.doksi.

hu/get.php?order=DisplayPreview&lid=4837&p=2 – 2016. 08. 26)

Egy anyuka pedig azt meséli, sajnos rengeteg apa továbbra is felelős ezekért a beidegződésekért. Őt például a guta üti meg, mikor férje azt mondja: „Jössz

Egy anyuka pedig azt meséli, sajnos rengeteg apa továbbra is felelős ezekért a beidegződésekért. Őt például a guta üti meg, mikor férje azt mondja: „Jössz

In document Történeti frazeológia (Pldal 104-117)