Areális érintkezés nyomán átvett frazémák

Ha két nyelv frazeológiai egységeinek egyezéseit vizsgálva arra a következtetésre jutunk, hogy azok nem valamiféle közös szemléletre vezethetők vissza, akkor nyelvi kölcsönzés állhat az egyezések mögött. Ebben a vonatkozásban is különbséget kell azonban tennünk az olyan kifejezések között, amelyek inkább csak areális kontaktusok nyomán kerültek egyik nyelvből a másikba, illetve az olyanok között, amelyek – egyfajta frazeológiai internacionalizmusként – a világ számos nyelvében használatosak. Természetesen ezek elkülönítése sem mindig könnyű, hiszen az areális kölcsönzés gyakran nem csupán két nyelv között zajlik, hanem több – egy nyelvszövetségbe tartozó – nyelv is részt vehet ezekben a folyamatokban. A német nyelvből például a dunai nyelvszövetség számos nyelvébe kerültek át frazeológiai egységek, ám ezek

nem tekinthetők internacionalizmusoknak, azok ugyanis általában a közös kulturális háttérhez (Biblia, antik irodalom stb.) tartozó fordulatok vagy szaknyelvi terminus technicusok tükörfordításai. Az areális kontaktusok révén kölcsönzött frazémák azonban nem mutatnak ilyen tematikus összefüggéseket.

Azt, hogy Közép-Európa nyelvei között számos lexikális egyezés mutatható ki, több kutató is megállapítja, de alaposabban csak kevesen kutatták ezeket. A vonatkozó szakmunkák többnyire csak a német erőteljes befolyását és közvetítő szerepét hangsúlyozzák (vö. Földes 2010: 93). Az alábbiakban Newerkla (2004: 88) és Földes (uo.) nyomán bemutatok néhány olyan frazeológiai egyezést a német, a cseh, a szlovák és a magyar nyelvből, amelyek nem páneuropizmusnak tekinthetők, hanem nagy valószínűséggel a németből való areális kölcsönzések:

langsam, aber sicher pomalu, ale jistě pomaly, ale isto lassan, de biztosan

De más szakmunkák is hangsúlyozzák a német erőteljes hatását keleti szomszédjai nyelvére.

Azt már korábban említettem, hogy Hadrovics szerint a német igen erőteljes hatását a magyarra a nagyszámú jövevényszó mellett az eredeti formában és lefordítva átvett frazeológiai egységek is bizonyítják (1995: 285). Juhász József (1996: 61) számos német-cseh-magyar frazeológiai megfelelést mutat be, Matešić – Petermann (1987: 259) a német és a horvát vonatkozásában sorakoztatnak fel nagyszámú egyezést és közös vonást, Mokienko pedig az orosz nyelv frazeo-lógiai germanizmusaival foglalkozik, s azt állítja (1993: 358), hogy az orosz frazeológia ger-manizálódásának fő impulzusát a 18. században az orosz birodalom Nagy Péter-i reformjai ad-ták, melyek nyomán a katonaság, a hivatalok, a kézművesek és a fordításirodalom nyelvében nagyszámú német elem honosodott meg. A 19. században a kölcsönzés fő útja a sajtó és a pub-licisztika nyelvére tevődött át (vö. Földes 2010: 94).

A német – szláv nyelvi kapcsolatokat egyébiránt gyakran meglehetősen komplex migrációs utak jellemezték. Földes (2010: 95) idézi például Hentschelt (1999: 87 kk.), aki szerint a 16.

századig a német jövevényszavak nem egyenes úton kerültek be a lengyelbe, hanem cseh köz-vetítéssel. Emellett számos eredetileg német elem a 16–17. században egy általános nyugat-keleti áramlattal bekerült az oroszba, ez azonban gyakran nem direkt módon, hanem a rutén közvetítésével történt. Ezeknek a lexémáknak és frazémáknak egy része bekerült a lengyelbe is. Földes szerint a horvátba került német frazémák egy részének kölcsönzésében pedig a magyar mutatható ki közvetítő nyelvként. Ennek bizonyítására a ʼkerülgeti, mint macska a forró kásátʼ jelentésű um etw. herumgehen wie die Katze um den heißen Brei szólást hozza fel (2010:

94–95), amely a horvátban ebben a formában található: obilaziti kao mačka oko vruće kaše, a macska komponens pedig a magyarból való¹³⁹. Ebben azonban Földes téved: a macska a magyarban szláv jövevényszó, melynek pontos átadó nyelvét nem lehet meghatározni, de for-rásaként akár a szerb-horvát mačka is szóba jöhet (vö. TESz. II: 806–807). Ez azt jelenti, hogy a horvátban a magyartól függetlenül létezett a mačka lexéma, azaz a szólás közvetlenül a né-metből való tükörfordítás is lehet (de egyébként is a forró ételt kerülgető óvatos macska képe olyan univerzális képi háttérnek is tekinthető, ami akár párhuzamos fejlődést is lehetővé tesz).

A fentebb látható, tükörfordítással létrejött példákon kívül direkt átvételekkel is találkozunk.

Ilyeneket láthattunk korábban német-magyar viszonylatban is, álljon itt most néhány példa a német-szláv érintkezések köréből. Horálekre (1976: 177) hivatkozva Földes a csehből közöl ilyen adatokat (2010: 94), pl. mir niks – dir niks (< mir nichts, dir nichts ʼbejelentés nélkül, váratlanulʼ); durchumdurch (< durch und durch ʼalaposan, teljesenʼ); got saj dank (< Gott sei Dank ʼhálʼ Istennekʼ), de a horvátban is találunk ilyet, pl. ziher je ziher (< sicher ist sicher).

Ritkán még kevert nyelvű, hibrid frazémákkal is találkozni. Korábban már láthattuk erre a típusra Juhász példáját (1996: 62) a cseh beszélt nyelvből: chtít samé extraburšty (< ném. eine Extrawurst wollen) vagy Matešić – Petermann (1987: 266) példáját a horvátnak a kajkáv dia-lektusából: nešto je ajnc a (< ném. etwas ist eins a). Ugyanilyen példa még a horvátból a nemam dunsta kifejezés (< ném. ich habe keinen (blassen) Dunst ʼgőzöm sincsʼ¹⁴⁰) – vö. Matešić – Petermann (uo.). S ahogy a magyarban is találkoztunk teljes mondat formában átvett egységgel is (Maul halten und weiter dienen stb.), Földes szerint (i. m. 94) a horvátból is kimutatható ilyen példa: Morgen, morgen, nur nicht heute, sagen alle faulen Leute ʼkb.: amit ma megtehetsz, halaszd holnapra [szó szerint: holnap, holnap, csak nem ma, mondja minden lusta ember]ʼ. Az efféle példák Földes szerint afféle „közép-európai intertextémának” minősíthetők.

Fontos még hangsúlyozni, hogy német eredetű frazémák nemcsak a németországi németből vándoroltak a keleti szomszédok nyelvébe, hanem különböző osztrák nyelvváltozatokból is.

Földes (2010: 96) felveti, hogy akár egy közös „k.u.k.-frazeológiáról” is lehet beszélni. Mind-azonáltal az (ausztriai) németnek a szomszédaira gyakorolt kontaktushatása szociológiai szem-pontból is meglehetősen eltérő volt az egyes nyelvekben, mert a románt mint átvevő nyelvet tekintve Bukovinában értelmiségiek beszélték inkább a németet, míg a Bánátban a német ele-mek nem az értelmiségiek nyelvhasználatát jellemezték, s inkább szóban terjedtek (vö. Földes uo.). Ennek megfelelően a kontaktustípusok is nagyon eltérőek: a közvetlen nyelvi érintkezések

139 Földes (uo.) pontatlanul közli a horvát adatot, három szót is helytelenül ír: olilaziti kao mačka ako vrnće kaše.

140 Pintarić (2010: 175) szerint ennek a horvátban létezik nemam pojma változata is, ennek jelentése ʼfogalmam sincsʼ.

például elsősorban az olyan kétnyelvű városokat jellemezték, mint Prága vagy Budapest, vala-mint a német kisebbség által lakott területeket, míg más területeken a nyelvi kontaktusok több-nyire indirekt módon, fordítások révén zajlottak. Ennek megfelelően az érintkezés médium-típusai is eltérőek: van ahol inkább a szóbeliségben zajlott az átvétel, míg másutt inkább írott szövegeken keresztül.

Mindezek mellett megfigyelhető az a tendencia is, hogy a német nyelvterülettől való foko-zott távolodással egyenes arányban csökken az areális hatás ereje. Matešić – Petermann ezt a német – horvát érintkezés tekintetében meggyőzően bizonyítják (1987: 265). Szerintük a horvát frazeológiai rendszer tekintetében különösen a familiáris nyelvváltozatban mutatható ki a né-met kontaktushatás, de ez csökken kelet, illetve dél felé haladva, ahol a szerb-horvát irodalmi nyelv hatása, illetve a bosnyák-török nyelvi befolyás erősödik.

A közép- és kelet-európai areális frazeológiai kontaktushatást illetően további érdekes összefüggések is megállapíthatók. Földes idézi például Juhászt (1996: 62 k.), aki azt állítja, hogy a német nyelvi hatás a magyar frazeológia tekintetében kevésbé intenzív és eredményes, mint a cseh frazeológiai rendszert illetően. Juhász kvantitatív összevetéseket is tesz ebben a vonatkozásban (1996: 66), s úgy látja, hogy ha a német mintára visszavezethető cseh frazémák állományát 100%-nak tekintjük, akkor a német – magyar megfelelések száma mintegy 55–70%-ra tehető, míg a német – orosz megfeleléseké csak 30–35%. Földes ugyanakkor úgy gondolja, hogy a német – magyar egyezések aránya ennél jóval nagyobb (2010: 97).

A továbbiakban Földes néhány nagyon szemléletes adatát idézve bemutatok több olyan pél-dát a magyarból, amelyek jól tükrözik, milyen mélyreható hatása volt a németnek a magyar frazeológiai rendszerre. A németekkel, illetve osztrákokkal évszázadokon átívelően zajló interetnikus kapcsolatok, valamint a magyarországi német kisebbségek és magyar szomszédaik nyelvi kontaktusai folytán ugyanis nemcsak nagyszámú német jövevényszó áramlott a magyar nyelvbe, hanem meglehetősen sok frazeológiai egység, illetve szerkezeti minta is (vö. Földes 2010: 97). Láthattunk ilyen példákat már korábban az idegen alakban átvett frazémák között és kisebb számban a lefordított alakban meghonosodott kifejezések között is, de most további érdekes eseteket is bemutatok.

Nemcsak régebbi időkből vannak példáink frazeológiai átvételekre, hanem viszonylag új német kifejezések is gyorsan utat találnak a magyarba. Ezt példázza a ném. oben ohne ~ m.

felül semmi megfelelés, vö.

Itt van még Übermerészné Achtung Ilonka, kétgyermekes családanya és auto-didakta szexszimbólum, aki dacára – egyenletesen növekvő – testsúlyának és ebből következő alkati adottságainak a „felül semmi, alul tangafazonú fürdőbugyi” megoldással kísérletezett, az eredmény megint csak leírhatatlan.

(MNSzt.; Népszabadság; 2001. augusztus 29.; Cím: Karnevál)

Ez, és az tény, hogy a hölgyek ,felül semmibenʼ esnek egymásnak a hagyomá-nyos szumókörben, melléjük sorakoztatja fel a szigetország közvéleményét.

(Vasárnapi Hírek 1988. június 19, 11. o. – idézi Földes 2011: 98)

A következő példa viszont azt szemlélteti, hogy ugyanez a példa eredeti alakban is felbukkan nyelvünkben, csak ebben az esetben a szöveg szerzője nem pontosan ismeri a német eredeti szerkezeti sorrendjét:

A ,biʼ szócska azonban előtagként kettősséget, kétrészűséget is jelent. Így logi-kus, hogy az ,ohneobenʼ, a ,felül semmiʼ megjelenésekor a fürdőbugyi a mono-kini nevet kapta a keresztségben. (Mai Nap 1994. augusztus 28, 25. o. – idézi Földes uo.)¹⁴¹

Földes (i. m. 98–99) bemutat néhány olyan példát is, amelyek – legalábbis egyelőre – nem tekinthetők uzuális frazémáknak, hanem inkább csak a nyelvi interferencia nyomán létrejövő okkazionális alakulatoknak. Ugyanakkor ezek nagyon jól szemléltetik azt a folyamatot, miként kerülnek be kétnyelvű beszélők szövegeibe először alkalmilag egyes kifejezések, amelyekről majd a későbbiekben derül csak ki, hogy meghonosodnak-e szélesebb nyelvhasználói csoportok nyelvében is.

Innen kezdve baloldaliságát a harmadikutas neoliberális gazdaságpolitikára fel-cserélő Schröder apróbb megszorításokkal próbálta víz felett tartani a mind rosszabb adatokat produkáló német költségvetést (ADT.; Magyar Nemzet 2006.

április 19, 7) [< ném. jmdn./etw. über Wasser halten]

Az Egyesült Államok úgyszólván jégre tette a stratégiai fegyverzetek csökken-tésére vonatkozó második szovjet-amerikai megállapodás ratifikálását. (ADT.;

Külpolitika 1980/3. szám; 4) [< ném. jmdn./etw. auf Eis legen]

Lendvai ezt követően rátér arra, hogy az emberek „a lehetőségeiken túl” éltek.

(ADT.; Magyar Nemzet 2008. január 4, 9) [< ném. über die Verhältnisse leben]

Érdekes példa a következő is. Általában nem lehet eldönteni az átvett kifejezések esetében, hogy a németből vagy az osztrákból kölcsönzött egységről van-e szó, jóllehet valószínűsíthető, hogy sok esetben inkább az osztrák az átvétel közvetlen forrása. A nem annyira széles körben használt evidenciában tart kollokáció esetében azonban bizonyossággal jelenthetjük ki, hogy nyugati szomszédaink nyelvéből származik, ugyanis az ennek mintájául szolgáló etw. in Evidenz halten fordulat csak az osztrák hivatali nyelvben használatos (vö. Földes 2011: 99 is):

Flórika a hiába kutatott dossziékat a Hanuszek íróasztala fiókjából vette elő, ahova éppen azért tette be őket, hogy evidenciában tartsa, a kezeügyében.

(MNSzt.; Digitális Irodalmi Akadémia; Tersánszky Józsi Jenő: Sarkantyúvirág;

1963)

Felhívom az igen tisztelt főszerkesztőség figyelmét, hogy jó lesz ezt eviden-ciában tartani, és Sevillai Szent Izidor tiszteletére megnyitni az új fórumot.

(MNSzt.; Index Fórum 1999. február 6.; Szerző: F.B. I. doktor)

Az intenzív nyelvi és kulturális kontaktusok ugyanakkor speciális eseteit is előidézhetik a nyelvi kölcsönzésnek. A nagyszámú szerkezeti kölcsönzés (tükörfordítás) és a kisebb számú direkt átvétel mellett ugyanis különféle hibrid alakulatok is előfordulnak. Az előző példa még nem egészen ebbe a típusba tartozik, mert evidencia eleme ugyan gyakorlatilag egyezik az oszt-rák fordulat főnévi komponensével, de valójában ez az egyezés abból fakad, hogy az illető egy-ség a nemzetközi szavak kategóriájába tartozik, ennélfogva mindkét nyelvben erős alaki hason-lóságot mutat. Erősebb hibriditást mutat ugyanakkor a vén kripli kifejezés, melynek forrása a német (ein) alter Krüppel (vö. Földes 2011: 101 is). Ennek egyik komponense tehát magyar

141 Ugyan a saját szempontunkból pusztán a nyelvi adat a fontos, mégis meg kell jegyeznem, hogy a szövegrészlet szerzője téved, s a népetimológiás remotiváció csapdájába esik: a bikini valójában a csendes-óceáni Bikini-atollról kapta a nevét.

nyelvi elem, míg a másik német, ám ez utóbbi nem közvetlenül a szólás révén honosodott meg, hanem – a magyar szókincs perifériáján lévő – német jövevényszó (vö. ÉKsz.² 769):

Lehet, hogy a fiatalok kívülről ősz hajú, vén kripliknek vagy esetlenül mozgó söröshordóknak néznek bennünket, akik csak szuszognak a homokban, s a

„felhőfejesnél” egy cigarettapapír sem férne a talpuk alá. (MNSzt.; Magyar Hír-lap 2001. augusztus 27.; Cím: Az oázis titka)

A következő példában azonban már a hibriditásnak olyan formájával találkozunk, amikor a német kifejezés (aus der Rolle fallen ʼkiesik a szerepébőlʼ) főnévi komponense csak okkazionális átvétel a németből, önmagában nem fordul elő a magyarban:

Megint kiestél a rolléból, Károly. (Somogyvári Gyula: A pirossapkás kislány.

Budapest. Auktor Kiadó 2005. 12 – idézi Földes 2010: 101)

A hibriditás több esetben csupán abban mutatkozik meg, hogy a német kifejezés nem az eredeti írásmódjában szerepel a magyarban, hanem mintegy fonetikus átírásban, l. a következő példákat:

– Milyen a viszonya az anyósával? / – Szó-szó. (< ném. so, so; Vasárnap reggel, 1999/17, 1. o. – idézi Földes 2010: 100)¹⁴²

Amikor azonban anno dacumál e lenini törpe nagyságán röhögtünk, ezzel a ter-ror hülyeségein enyhítettünk, azt oldottuk fel magunkban. (< ném. anno dazumal; MNSzt.; Magyar Fórum 2000. február 7.; Cím: Audiatur et altera tovaris)

Bennem van valami úszási vágy. Tétel egy része máris igazolva! Én pontosan érzem azt a vágyat! Ajkam cserepes, légzésem kihagy – didergek a levegőn.

Bukni, belebukni! A tökéletes talasszális regresszió, vi esz im buch stét! (< ném.

wie es im Buch steht; Illyés Gyula: Lélekbúvár. Budapest 1948, 100. o. – idézi Földes 2010: 101)

Már az előbb bemutatott kifejezések némelyike is szemléltette, hogy nemcsak szólások, köz-mondások és szállóigék kerülhetnek át egyik nyelvből a másikba a frazeológiai kölcsönzés keretében, hanem kollokációk és funkcióigés kapcsolatok is. Lássunk néhány további példát:

jmdm. Recht geben → igazat ad vkinek ich empfehle mich → ajánlom magam

sie ist in anderen Umständen → másállapotban van etw. zur Kenntnis nehmen → tudomásul vesz vmit

(irgendeinen) Eindruck machen → (vmilyen) benyomást tesz vkire einen Umweg machen → kerülőt tesz

einen Spaziergang machen → sétát tesz stb.

De hogy ne csak német – magyar kölcsönzésekre lássunk példákat, foglalkozzunk még röviden a horvát nyelv németből kölcsönzött kifejezéseivel is. A magyarhoz hasonlóan a horvát is évszázadok óta van areális kapcsolatban a némettel, pontosabban annak délnémet, illetve

142 Földes megjegyzi (uo.), hogy ebben a ʼközepes, nem teljesen kielégítőʼ jelentésben a német a so, so kifejezés helyett inkább a so lala fordulatot használná. Ez valóban így van, de az is tény, hogy a magyarban mégis inkább ebben a formában használják a kifejezést, amelynek sz-ező ejtésmódja is arra utal, hogy német eredetűnek tartják.

osztrák változatával. 1918-ig Horvátország az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, de annak felbomlása óta is kimutatható a német hatás, különösen a kajkáv dialektusban, illetve a familiáris nyelvváltozatban. Mint fentebb már említettük, ez a hatás az ország déli és keleti részei felé haladva gyengül.

Pintarić (2010) több horvát szótárt feldolgozva foglalkozik a horvát frazeológia német elemeivel. Sajnos azonban kissé mechanikusan kezeli a problematikát, s inkább csak arra koncentrál, hogy az illető kifejezésben van-e német jövevényszó, így az olyan kifejezéseket is vizsgálja, amelyek biztosan újabb, a horvátban keletkezett szólások, de német eredetű jöve-vényszó felhasználásával jöttek létre (pl. furati peglu ʼortopéd cipőt hord, sántítʼ [szó szerint:

vasalóval megy] (< ném. fahren ʼmegy, vezetʼ); šlank kao glista ʼvékony, mint a gilisztaʼ (< ném. schlank ʼkarcsú, vékonyʼ stb.). Összesen 307 különböző frazémát mutat ki, melyekben német elemek fordulnak elő. Bemutat azonban számos olyan a németből kölcsönzött szólást is, amelyekben a szerkezeti kölcsönzés mellett egyben német jövevényszó is van, valamint német mintára, de jövevényszó nélkül alakult frazeológiai kalkokat is. Lássunk néhány példát!

A német jövevényszó-komponenst is tartalmazó, német mintára létrejött kifejezések között vannak olyanok, amelyekben a német elem nem cserélhető ki másikkal, s olyanok is, amelyek-ben a német komponens horvát lexémával váltakozhat. Példák az első típusra:

horv. imati pik na koga (< ném. einen Pik auf jmdn. haben ʼpikkel vkire, harag-szik ráʼ)

horv. pomesti/gurnuti pod tepih (< ném. etw. unter den Teppich kehren ʼsző-nyeg alá söpör vmitʼ)

horv. imati putra na glavi (< ném. Butter auf dem Kopf haben ʼvaj van a fejénʼ) horv. doći na prosjački štap (< ném. an den Bettelstab kommen ʼkoldusbotra

jutʼ)

Példák a második típusra:

horv. imati peh/smolu (< ném. Pech haben ʼpechje vanʼ)

horv. vaditi iz dreka/govana (< ném. jmdn. aus dem Dreck ziehen ʼkihúz a bajból, szarbólʼ)

horv. nemati dunsta/pojma (< ném. keinen Dunst haben ʼgőze sincsʼ, l. fentebb is)

Végső soron ezek a kifejezések is tükörfordítások eredményei, de Pintarić külön kezeli azo-kat a kalkoazo-kat, amelyekben nem fordul elő német kölcsönszó. Ilyenekből vizsgálatában 72 for-dult elő, de feltehetően még ennél is magasabb a számuk, hiszen a feldolgozott szótárak nem tartalmazzák a horvátnak minden dialektális és köznyelvi változatát. Néhány példa:

horv. sjediti na ušima (< ném. auf den Ohren sitzen ʼa fülén ülʼ)

horv. mlatiti praznu slamu (< ném. leeres Stroh dreschen ʼ(üres) szalmát csé-pelʼ)

horv. obilaziti kao mačka oko vruće kaše (< ném. um etw. herumgehen wie die Katze um den heißen Brei ʼkerülgeti, mint macska a forró kásátʼ, l. korábban is)

Pintarić szerint osztrák mintára alakult az ʼöreg rókaʼ jelentésű stari lisac fordulat is (< ném.

alter Fuchs), ám ennek magyarázatát én a közös szemléletre és kulturális háttérre is vissza tud-nám vezetni, hiszen a rókáról közkeletű vélekedés, hogy csak nehezen lehet túljárni az eszén (vö. pl. Nehéz a vén/agg rókát tőrbe keríteni). Csaknem biztos azonban a német hatás az ennek variánsaként a kajkáv nyelvjárásban használatos stari zec kifejezés esetében. Ez a szó szerint ʼöreg nyúlʼ jelentésű fordulat ugyanis a német (ein) alter Hase pontos megfelelője (vö. Matešić – Petermann 1987: 266).¹⁴³

In document Történeti frazeológia (Pldal 162-169)