A lexikális variánsok redukciója

Igen jó példáját mutatja a lexikális variabilitás redukciójának a ném. Zeter und Mordio schreien szókapcsolat. Ez a köznyelvi alakulat, amelynek van egybeírt Zetermordio schreien változata is, olyankor használatos, ha azt akarják kifejezni, hogy valaki ʼszükségtelenül nagy hangon kiabál vagy protestálʼ, pl.

Wenn das Gesetz in dieser Form vom Landtag verabschiedet wird, werden die Umweltschützer Zeter und Mordio schreien. [Ha a tartományi parlament ebben a formában fogadja el a törvényt, a környezetvédők hangosan protestálni fog-nak ellene.]

Als man ihr das Geld aus der Handtasche nehmen wollte, schrie sie Zeter und Mordio. [Mikor ki akarták venni a táskájából a pénzt, (a hölgy) hatalmas kia-bálásba kezdett.] – vö. Duden 11: 830.

A kifejezés Zeter eleme ma már a fordulaton kívül nem használatos (azaz unikális kompo-nensről van szó, akárcsak a Mordio lexéma esetében is). A szó középfelnémet eredetű, eredeti-leg segélykiáltásként használták, ha valakit támadás ért. Etimológiája bizonytalan, de Röhrich szerint (1991: 1769) valószínűleg a ze achte her! szerkezet összevonódásból jöhetett létre, amelynek jelentése ʼutána, fogják meg!ʼ lehetett. Aki bajba kerülve Zetert kiáltott, az ember-társaitól azonnali segítségnyújtást várhatott el. A Mordio komponens egy a Mord ʼgyilkosságʼ lexémából származó segélykiáltás. A Zeter, illetve Zetermordio kifejezés emellett a középkori jogszokásban a vádló által formálisan kimondott vádformula volt gyilkosság, rablás, nemi erő-szak és lopás miatt indított perekben, mint azt például a Sachsenspiegel című jogi szabály-könyvben (Rechtsbuch) is olvashatjuk: so fure en (!) vor den richter und schry obir den Schuldigen zcether obir mynen morder und ober des landes morder, ader wy der bruch geschen ist (vö. Röhrich uo.). A kifejezésnek a régi németben számos változata létezett, Burger – Linke egy 18. századi szótár nyomán ezeket a variánsokat közlik (1998: 747):

Zetter schreyen esclamare, gridare, horrendamente

Zetter rufen e da disperato ò dannato

Mord und Zetter schreyen

Mordio! Zetter! schreyen gridarʼ allʼ assasino

Mint látjuk, a korábbi adatokban gyakran csak a Zeter (Zetter) komponens fordul elő, s ha a Mord, illetve Mordio elem is megjelenik, akkor a sorrend fordított, mint ma. Mára ugyanakkor rögzült a Zeter und Mordio sorrend, valamint a schreien igei komponens. Szemantikailag ugyan a rufen is állhatna kifejezésben, de az alaki rögzülés olyan irányba ment el, hogy ez az ige nem állhat a két főnévi elem mellett. A régebben lehetséges Zeter schreien (rufen) sem elfogadható már, mint ahogy önálló lexémaként a Zeter főnév ki is halt, jóllehet a vele etimológiailag rokon zetern ʼjajgat, jajveszékelʼ, Gezeter és Zetergeschrei ʼjajveszékelésʼ alakulatok részei még a német szókincsnek. Hogy ennek ellenére a Zeter und Mordio schreien kifejezés fenn tudott maradni, az valószínűleg azzal is magyarázható, hogy a frazémába beépült ikerformulaszerű Zeter und Mordio alakulat állandósult formája miatt különösen alkalmas volt a két megkövesült lexéma megőrzésére. Az indulatszóra emlékeztető Mordio komponens még inkább segíthette ennek a változatnak a használatát a Zeter und Mord schreien szerkezettel szemben.

Hasonló példát láthatunk a magyarban a tőrbe esik, illetve tőrbe ejt szólások történeti alaku-lását illetően. Itt a főnévi elem nem cserélődik, az igei komponensek tekintetében viszont régebben sokkal nagyobb volt a variabilitás, mint ma, jól szemléltetik ezt a NySz. és Hadrovics (1995: 195) adatai:

tőrbe(n) esik/beesik:

Gakorta az madár étket kereswen tœrben esik (BodC. 2, NySz. III: 763)

…embœr ysteny iozagnak eel halgatasaeert esyk œrdœgnek tœrebe (WinklC.

123, NySz. III: 763)

A kic meg akarnac kazdagúlni, azoc késértetben, tœrben és soc bolondságos kéuánságokba esnec (Helt: UT. Kk8, NySz. III: 763).

Kelletinel szabadosbul elven az œrdœgnec tœriben ne essenec (Debr: Christ.

33, NySz. III: 763)

Saul Dávid kergetője, ám végre béesik tőrbe, lőn veszedelme (RMKT 17. sz.

8: 129, Hadrovics) tőrbe(n) akad:

Az ki hazugsagual gyùyt marhat, meg ùressùl és az halalnac tœreben akad (Born: Evang. IV. 303, NySz. III: 763)

tőrbe hág:

Kegyetlen az halál, … tőribe kellett hágnotok (RMKT 17. sz. 10:309) tőrbe(n) ötlik:

Így a pap nyáj előtt hogyha egyet botlik, A sátán tőriben ezer juh is ötlik (RMKT 17. sz. 15A: 374)

tőrbe(n) reked:

Jó, hogy eljöttél onnét te is, és ott tőrben nem rekedtél (Gyöngyösi 21)

A kauzatív értelmű tőrbe(n) ejt fordulat mellett szintén további tranzitív szerkezetek is vol-tak használatban, például a tőrt hány, rak, von, vet kifejezések, amelyek esetében a Patiens, azaz az elejtendő állat, illetve a rászedendő személy határozói (többnyire dativusi) vonzattal jelenik meg, hiszen a tárgyi vonzat helyét a konstrukcióintern bővítmény (tőrt) tölti ki, vö.

tőrbe(n) ejt:

Tœrbe ejtœm: illaqueo C. (NySz. III: 763)

A madarakat tœrben ejti (Com: Jan. 81, NySz. III: 763)

Nehéz ùtet mint agh-rókát tœrben eiteni (Czegl: Japh. 114, NySz. III: 763) Az emberke meg nem szùnic, méglen valahól tœrben eyt és meg œl (Helt: Mes.

356, NySz. III: 763).

Nem hogy tùrben eiczelek titeket: non ut laqueum vobis injiciam (Fél: Bibl. II.

37, NySz. III: 763).

tőrt hány, rak von, vet vkinek/vkire:

Hol s mint lehessen a másoknak hántt tœrt nékire ejteni (GyöngyD: Char. 401, NySz. III: 763).

A madarász rak tœrœket, mellyekkel a madarak magokat fel-akasztyák és meg-fojtyák (Com: Orb. 105, NySz. III: 763)

Az emberke meg haraguéc az oroszlánra és sok fele tœreket kezde vetni az œsuenneken (Helt: Mes. 355, NySz. III: 763).;

Tœrœket vona, vete őneki, hog œneki vey lenne (TelC. 68, NySz. III: 763) Az hitetlenœc tùrekœt vettœtec énnekem (Szék: Zsolt. 129, NySz. III: 763) Ezek Ngtokra elég tőrt vetettek (TörtT.² 1.95, NySz. III: 763).

Ezek a példák nagyon szemléletesen tárják elénk a frazeologizálódási folyamat összetettsé-gét. Egyrészt jól tükrözik, hogy korábban sokkal bővebb volt a vonatkozó kifejezések köre: a mediális értelmű tőrbe esik mellett volt tőrbe akad, hág, ötlik, reked variáns is, a tranzitív tőrbe ejt mellett pedig tőrt hány, rak, von, vet vkinek formák is előfordultak.¹⁶⁵ Emellett pedig a von-zat morfoflexiós formája is ingadozott: a tőrbe esik váltovon-zat az illativusi ragos forma mellett – feltehetően hiperkorrekció eredményeképpen – inessivusi raggal is előfordul (tőrben esik, akad), ugyanennek a kifejezésnek léteznek változatai a birtokviszony kifejezésével is (vkinek/vminek a tőrébe(n) esik/akad), a tranzitív értelmű kifejezésekben pedig gyakori a többes számú forma (tőröket von, vet).¹⁶⁶ Példáink jól mutatják, hogy a frazeológiai egységeket jel-lemző viszonylagos szerkezeti állandóság többnyire egy fejlődési folyamat eredményeképp ala-kul ki. Látható, hogy ez a folyamat igen összetett lehet: esetünkben szerepet játszik, hogy a kifejezés fejéül szolgáló ige szinonim párokkal való felcserélhetősége megszűnik (tőrt hány, rak, von, vet vkinek → tőrt vet vkinek), de szerepe lehet bizonyos morfoflexiós rögzülésnek is (itt erre több példa is van: a többes számú formák eltűnésével állandósul az egyes számú válto-zat (tőröket vet  tőrt vet); a tőrbe esik forma esetében az inessivusi formát teljesen kiszorítja a tőrbe változat, illetve a birtokviszonyt is kifejező formák háttérbe szorulnak, majd eltűnnek).

Hasonló fejlődést figyelhetünk meg a szemére hány/vet vkinek vmit szólás alakulásában is (vö. Hadrovics 1995: 43). Ennek a kifejezésnek az esetében nemcsak az igei komponensben figyelhető meg alternáció, hanem a főnévi elemben is:

szem(é)be(n) hány, vet:

Mely ördögök … szembe hánnyák a léleknek ő bíneit (BodK 25)

Es a róka szömébe kezdé vetni a farkasnak, te … hamis állat vagy (HeltFab G2a)

szemére hány, vet:

Ezt a hitván Varga kezdi szememre hánni (RMDE 1: 659)

Énnekem szegíny rendem, őnekik gyalázatos dolgok vettetnek szemekre (Decsi Jug 74r)

165 Mindennek oka feltehetően a vadfogó eszközök készítésének változatos módja: a tőrt von kifejezés nyilván a kifeszített, esetleg ragadós anyaggal bevont kötélre, zsinegre vonatkozhat (vö. lépre megy/csal is), a tőrt vet felte-hetően valamilyen felállított csapdaféleségre stb.

166 A példákból másrészt kitűnően nyomon követhető a konkrét → absztrakt jelentésfejlődés is, amely a valencia-viszonyok megváltozásában is megmutatkozik (ebben az esetben a bővítmények szemantikai markereinek meg-változásában ölt testet: –Hum → + Hum), erről később még bővebben is lesz szó.

orcájára vet:

Orcájára veték neki [= a királynak], mely nagy kárt tött volna az országnak (HeltChr 74v)

Ezt vetik vala orcájára, hogy … (HeltChr 196r)

Mára ez a variáció leszűkült: az orcájára vet változat teljesen visszaszorult, mint ahogy az illativusi és inessivusi raggal alakult szemébe(n) forma használata is. Ma már csak a sublativusi ragos szemére komponens állhat a szólásban, ugyanakkor az igei fej esetében maradt némi variációs lehetőség, hiszen mind a hány, mind a vet igével használható a kifejezés, igaz, a szemére vet változat jóval gyakoribbnak tűnik (az MNSzt. anyagán végzett korpuszvizsgálat 1625 szem(é)re vet alak mellett 331 szem(é)re hány formát mutatott).

Burger – Linke a rögzülési folyamat külön altípusaként tüntetik fel azt az esetet, amikor a lexikális redukciónak morfoszintaktikai következményei vannak (1998: 748), de szerintem nem igazán indokolt ezt külön alfejezetben tárgyalni, hanem alkategóriaként ebbe a típusba is besorolható. A korábban (3.2.2.5.1. fejezet) más összefüggésben már tárgyalt ʼhanyatt-homlok, ész nélkül, sietveʼ jelentésű Hals über Kopf fordulat erre a jelenségre a példájuk, amelynek régebben más változatai is voltak. A Grimm-féle Deutsches Wörterbuch Kopf címszavában ezeket az adatokat találjuk (11: 1750):

(der feind) gezwungen sich über hals und über kopf theils nach Heidelberg theils nach Heilbronn zu retiriren.

deren bräutigam so über hals über kopf sich aus der welt trollen müssen.

Adelung szótárában (2: 923) pedig még egy további változat adatolható:

Über Hals und Kopf, in der größten Eil.

Ebben a kifejezésben tehát a lexikális redukció abban áll, hogy az eredeti ikerformulaszerű über Hals (und) über Kopf változatból elmarad a második prepozíció (über Hals und Kopf), majd még később a két főnevet összekapcsoló kötőszó is, s a megmaradt prepozíció lép a he-lyébe (Hals über Kopf). Ez a változás feltehetően párhuzamosan zajlik a kifejezés szemantikai elhomályosulásával. Az eredeti képi háttér arra vonatkozhatott, hogy a nagy rohanásban felbu-kik valaki, s a nyaka mintegy a feje elé kerül. Röhrich (1991: 632) Grimmelshausen Simpicissimusából idéz erre egy szemléletes példát: „daß ich nicht unbehend auf den darbey stehenden Tritt sprang, aber in einem Hui über Hals und Kopf herunter purtzelte” [könnyedén a szomszéd lépcsőre ugrottam, ám egyúttal hanyatt-homlok le is bucskáztam].¹⁶⁷ Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy frazéma képi forrástartományának háttérbe szorulása elegendő vagy akár szükségszerű oka volna ilyesféle rövidülésnek. Egy ilyen folyamatot legfeljebb támogathat a képi háttér elhomályosodása, de további, akár esetről esetre különböző faktorok hatásával kell még számolnunk: a fenti esetben például valószínűleg ilyen lehetett a frazeológiai egység adverbiális jellege.

167 Röhrich szerint lehetséges, hogy a kifejezés voltaképpen tabukerülő eufemizálás eredménye: talán az Arsch über Kopf szerkezetben váltotta fel a ʼseggʼ jelentésű komponenst a némileg hasonló hangzású Hals (bővebben lásd a 3.2.2.5.1. fejezetben).

Ugyancsak külön típusként tünteti fel Burger – Linke a kicsinyítő képzős változat rögzü-lésének esetét is (1998: 748–749), ám mivel ez meglehetősen ritka jelenség, jobbnak látom ezt is a lexikális variánsok redukciójának aleseteként tárgyalni. Itt arról van szó, hogy a ʼmarkába nevetʼ jelentésű német kifejezésnek ma már csak a kicsinyítő képzős sich ins Fäustchen lachen formáját adatolják a szótárak, de a Grimm-féle Deutsches Wörterbuch még a kicsinyítő képző nélküli alakját is közli: „hierher auch die redensart 'in die faust lachen', in sinu gaudere, lachen verbergen, kichern, selten in gutem sinn, meist in übelm (!), schadenfroh lachen“ (3: 1381).

Mindkét változat adatolható már a 15. század óta, s a szótárak mint egymás mellett élő vari-ánsokat tüntetik fel őket, pl.

er spottet din (!) wol daran und lachet in sin fust, illetve

de es in dat fustken lacheden (a példákat a Grimm-szótárból idézi Burger – Linke uo.)

Mint Burger – Linke rámutatnak (i. m. 748), Stieler és Kramer szótáraiban, melyek a 17.

század végén jelentek meg, már csak egy-egy variánssal találkozunk (Stieler: Er wird es ins Feustlein lachen – Kramer: in die Faust hineinlachen), Adelung mintegy száz évvel későbbi szótára (1793–1818) azonban mindkét változatot feltünteti: „In die Faust, oder in das Fäustchen lachen: sich heimlich und boßhaft über etw. freuen” (2: 61).

A kicsinyítő képzős formának az újabb kori előretörése Burger – Linke szerint (i. m. 749) feltehetően azzal függhet össze, hogy ez a változat alkalmasabb volt a negatív, gúnyos konnotáció kifejezésére, hiszen a kicsinyítő formákat a mindennapi kommunikációban is alkal-mazzák irónia kifejezésére. Ezt a véleményt erősítheti talán az is, hogy Frisch Teutsch-Lateinisches Wörterbuchjának Faust címszavában az in das Fäustlein lachen szólás a vulg., azaz vulgáris minősítést is megkapta, ami nem pusztán stiláris, hanem morális értékelés is egy-ben, vagyis ez a kicsinyítő képzős forma valóban jól közvetíti a ʼgonoszkodó, kárörvendőʼ mel-lékértelmet.

Ez a változás azonban nemcsak a frazeologizálódási folyamat részeként jelenhet meg, hanem a már rögzült kifejezéseknek is alakulhatnak később olyan változatai, amelyek kicsinyítő kép-zős komponenseket tartalmaznak. Ezek megmaradhatnak a képző nélküli alak variánsaként is, de arra is van példa, hogy idővel a kicsinyítő képzős forma felülkerekedik, s kiszorítja a kép-zőtlen alakot. További ilyen példákat a frazeológiai egységek alaki változásait bemutató rész-ben, az 5.1.4. fejezetben olvashatunk.