Komponensek cseréje (lexikális szubsztitúció)

Míg a megnevezési sztereotípiák szekunder frazeologizálódása puszta szemantikai folyamat, melyben a kifejezés szerkezetileg nem vagy alig módosul, s inkább a szemantikai markerek tekintetében történhetnek változások (részletesebben lásd a 4.1.1. fejezetben), addig a szólások és közmondások modifikációja mind az összetevők állományát, mind a jelentést érintheti, pl.

… egyenrangú kereszteződések esetében nem a véletlenre bízatik a gépjármű-vek áthaladása, hanem a jobb kéz irányából érkezőnek van előnye. Azaz, ő ha-ladhat át elsőként az utak találkozási pontjában. Elsőként haha-ladhat át, ha ugyan átér, átsiklik, gördül, száguld, és nem találja oldalba egy kamikáze. Mert aki napjainkban gyakran vetemedik arra, hogy autóval például a fővárosban közle-kedjék, jól teszi, ha roppant óvatos. Mostanság az számít kivételnek, ha nem kell csikorogva fékezni, nehogy eseménnyé váljon az egyszeri autós a baleseti krónikákban. Mintha egyre többen tévesztenék össze a két kezüket, esetleg a jó szerencséjükben bíznak, hogy mindig megússzák. Pedig addig jár az autó az

103 A strukturálisan rögzült frazémák figuratív jelentésváltozását Barz tipológiája kapcsán mutattam be (3.2.1.2.1), a remotivációs átértelmezést néhány vicc segítségével fentebb. Ez utóbbiak azonban csak okkazionális módosulá-sok, nem nagyon várható, hogy közülük bármelyik is uzualizálódik.

egyenrangú kereszteződésbe, amíg nem szalad bele egy nála is erősebb. Persze balról. (Magyar Hírlap 1994. december 8., Autók és piacok rovat)

A példában az Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik közmondás alkalmi modifikáció-jával van dolgunk, de az eredeti, kodifikálódott változat egyértelműen felidéződik a szöveg be-fogadójában, a jelentés pedig az aktuális közlési helyzethez igazítva módosul. A modifikáció indítéka a példában az eredetiségre, humorosságra törekvő szövegalkotás, nem pedig valami-féle megnevezési szükséglet.

Barz szerint (1985: 128) a frazémákat egyébként is jellemzi az erős szövegkonstituáló funk-ció, de ez a modifikációk esetében még inkább igaz. A modifikálhatóság igen lényegi tulajdon-sága a frazeológiai egységeknek, Burger szerint (1982: 68) szinte nincs is olyan modifikáció egy frazeológiai egység esetében, amely valamilyen kontextusban ne volna elképzelhető és ér-telmes. Persze többféle modifikációtípus létezik, s nem minden frazématípus nyitott egyformán a módosításokra. Saját vizsgálataim alapján az ún. szintagma-intern, azaz a kifejezések formai oldalát érintő modifikációk inkább a mondat formájú egységek között gyakoriak. Ez nyilván-valóan abból is fakad, hogy a közmondások, közhelyek általában terjedelmesebbek, több lexémából állnak, így egy-két elem felcserélése vagy kihagyása esetén még mindig könnyen lehet asszociálni az eredeti kifejezésre: ugyanez a többnyire két-három szóból álló szólások esetében jóval nehezebb, s – feltehetőleg emiatt – ritkább is.¹⁰⁴

Megkönnyíti elferdített formában is a kodifikált közmondás felismerését, ha a lexikai szubsztitúció inkább csak hasonló hangzású szavak cseréjét jelenti, pl.

Régi-új elnök Örményországban Aki ver, az nyer

Súlyos összeütközésekbe torkollott Örményországban a szeptember 22-i elnök-választás, miután a vesztes ellenzéki jelölt csalódott hívei erőszakra ragadtatták magukat. A minimális szavazattöbbséggel újjáválasztott Levon Ter-Petroszjan az eseményeket ürügyként kihasználva leszámolhat politikai ellenfeleivel.

(Heti Világgazdaság 1996. október 5., 33)

A megfelelő kontextus segítségével azonban még azok a modifikációk is felismerhetők, amelyek az eredeti frazémának csak bizonyos elemeit tartalmazzák. Jó példa lehet erre a HVG két, az áfa-törvény változásával foglalkozó címe. Az újság 2003. február 15-i számának 38.

oldalán található egy írás, amely az általános forgalmi adóról szóló törvény 2003. január 1-jén hatályba lépett módosításáról, a „jogszabálydzsungelben” való egyre nehezebb eligazodásról, az értelmezési nehézségekről szól. A szerző szerint az adóbevallás elkészítésekor az érintett

’elveszik a részletekben, ezért nem látja át a dolog lényegét’, azaz nem látja a fától az erdőt. A cikk címe ezért ötletes elferdítéssel: Nem látnak az áfától.¹⁰⁵

104 Ezért körükben inkább gyakori az ún. szintagma-extern modifikáció, ami azt jelenti, hogy változatlan szerkezet mellett a kifejezés átvitt jelentése visszasiklik a konkrét értelemre, pl. – Hová lett a bal kezed, Pinokkió? – Ajaj, már megint rossz fát tettem a tűzre.

105 A kiindulópontul szolgáló magyar frazéma a német den Wald vor lauter Bäumen nicht sehen kifejezés mintájára keletkezett. A német fordulat egy eredetileg Christoph Martin Wieland német rokokó költőnek tulajdonított szál-lóige (l. még a 3.2.3. fejezetben is a frazeológiai kölcsönzés kapcsán).

Egy másik cikkben a szerző a 2004-ben várható fogyasztóiár-emelkedéssel foglalkozik. Eb-ben komoly szerepet játszott a fogyasztói árindexEb-ben nagy súllyal szereplő élelmiszerek 12 százalékos áfakulcsának 15 százalékosra emelése, illetve az áram árának a korábbi kedvezmé-nyes áfakulcsból a 25 százalékosba való átsorolása, ami plusz 13 százalékot jelentett. Nem csoda hát, ha címként a szerző az ’elmérgesíti a helyzetet, növeli a problémát’ jelentésű olajat önt a tűzre szólásból rövidült olaj a tűzre kifejezés elferdítésével a következő szerkezetet vá-lasztotta: Áfa a tűzre (Heti Világgazdaság 2004. január 10., 8).

A frazeológiai irodalom ugyan alig vesz róla tudomást, de az aktuális szövegbe való beágya-zás mellett elősegítheti a kifejezés modifikációját a nyelvi tabukerülés is.¹⁰⁶ Így például elő-fordul, hogy a durva stílusminősítésű frazémáknak születnek a konstituensek „szalonképe-sebbre” cserélése révén eufemisztikus változataik. Ilyenek például a ʼtöbbnyire a jobb pozíció-ban, ill. a hatalmon levők tesznek szert előnyre, győznek a versenybenʼ jelentésű Mindig az erősebb kutya b…k klisének a humorosan eufemizáló változatai, pl.

Vedd már tudomásul, hogy én is vitéz vagyok. És főkapitány. És az is maradok, nézzél már körül, kié a hatalom. Sose hallottad még, hogy mindig az erősebb kutya vitézkedik? És különben meg kivel szívózól te, Habsbikám, he? (Magyar Hírlap 2000. december 12., 7)

… ők a piacképesek, ők majd bírni fogják, míg „a társadalom nagy része, a vesztesek hada… mind lejjebb csúszik és elszakad az úgynevezett piactól”. Ez az a pont, ahol a jobb érthetőség kedvéért vitánkat célszerűnek látszik átterelni a politikai gazdaságtan síkjáról a biológiára. Bizonyára Fricz Tamás is hallott már arról, hogy miért van az úgy, hogy az erősebb kutya él intenzívebb nemi életet! (Magyar Hírlap 1996. április 16., 7)

Az idős ember még fiatal korában azt tanulta, hogy lelassíthatja az idő sodrát, ha tiszteli a bölcs aranyszabályt: „Mindig az erősebb kutyáé a kutyakisasszony”.

(Magyar Hírlap 2000. december 23., 9)

A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy mindig az erősebb kutya írja a történel-met, s az természetesen az erősebb kutya történelme lesz. De van egy fontos lábjegyzet hozzá. A Föld túlságosan kicsi ahhoz, hogy a gazdag országok be-zárkózhassanak magukba, s elfelejtsék az együttműködés és szolidaritás esz-méit. (Magyar Hírlap 1999. október 27., 7)

Ezek inkább csak alkalmi módosulások, nem tekinthetők teljesen kodifikáltnak, ám nincs szükség megértésükhöz a kontextusra, hiszen az eredeti kifejezés nagy része szerepel a módo-sított változatban is, s értelmük is ugyanaz, mint az eredeti fordulaté. Előfordulhat azonban az is, hogy a tabukerülés szándékával létrejött változat is kodifikálódik. Ma már ilyennek tekint-hetjük a benne van a szarban vagy kihúz a szarból kifejezések azon változatait, amelyekben a főnévi komponens helyén a kakaóban, illetve a szoaréban elemek szerepelnek, pl.

Nem volt előtte, a vécébeli tanácskozást kivéve, egy árva próba! Most aztán benne vagyunk a kakaóban. (MNSzt.; Digitális Irodalmi Akadémia; Tandori Dezső: A mennyezet és a padló; 1976)

106 Sok esetben persze maguknak a frazeológiai egységeknek a megszületésében is fontos a tabukerülés, hiszen például a meghal számos frazeológiai szinonimáját (pl. örök álomra hajtja fejét, örökre lehunyja szemét, eltávozik az élők sorából, kileheli a lelkét stb.) is ez a szándék hozza létre, s korábban láthattuk, hogy a tabukerülés az elliptikus frazémaképződés esetében is jelentős szerepet játszik.

Éppen ezért a Narancs szerintem lényegesen lerontott külsővel, meggyengített tartalommal, és állandóan adományra szorulva jelenhet csak meg, megfelelő támogató híján. Várniuk kell tehát vagy egy jótét lélekre, vagy a többiek szoli-daritására (ez csak egy ideig megy), vagy egy újabb őrültre, aki időlegesen ki-húzza őket a szoaréból. (MNSzt.; Index Fórum 1998. október 28.; Szerző:

GLászló)

Ugyancsak a tabukerülő eufemizmus hozhatta létre az ʼhiányos öltözetben, alsóneműbenʼ jelentésű ingben, gatyában kifejezés ingben, glóriában változatát. Korábban már volt róla szó, hogy az illem tabui között a nemiséggel kapcsolatos fogalmak közül is többet megtalálni, s ezek megnevezésére is gyakran alkalmaznak tabuizáló megoldásokat, például a brassière ʼmelltartóʼ szó helyett a brat. Nyilvánvalóan az (alsó)gatya, s egyáltalán a hiányos öltözet is ebbe a foga-lomkörbe tartozik, ezért cserélődhetett ki a szólásnak ez a komponense a glóriában elemre, vö.

pl.

A házigazda jött be, Balabás uram, régebben végrehajtó volt, azelőtt iparos, s félművelt módján mezítláb s ingben, gatyában jött be az ágyból. (Nyugat 1930. 21. szám, Móricz Zsigmond: Forr a bor)

A kormányok jöttek-mentek, Európa küldözgetett valami zsozsót, azt hamar elpallták, s most itt állunk, ingben-glóriában, várjuk, miként döntenek sorsunk-ról az arra hivatott hivatalnokok. (MNSzt.; Romániai Magyar Szó 1999. augusz-tus 12.; Cím: Megy-e a világ előbbre?)

Feltehetően hasonló okból jött létre a németben a Hals über Kopf ʼhanyatt-homlok, ész nél-kül, sietveʼ kifejezés is. Ennek korábban voltak teljesebb változatai is (über Hals und über Kopf, über Hals und Kopf stb., l. később is a 4.2.1. fejezetben). Ezek eredetét Röhrich azzal magya-rázza (1991: 632), hogy a képi háttér arra vonatkozik, hogy a nagy sietségben elbotlik valaki, s a nyaka a feje elé kerül. Felveti ugyanakkor, hogy a mai forma talán csak a tabukerülő eufe-mizmus hatására jött létre egy korábbi über Arsch und Kopf purzeln [nagyjából: a segge a feje elé bucskázik] szólásból, melynek kissé durva Arsch komponensét a hasonló hangzású Halsra cserélték. Ennek alátámasztására Röhrich Johann Fischarttól idézi az über ars und kopf bürzlen (!) adatot, valamint a vesztfáliai német nyelvjárásból az Ärs öewer Kopf fordulatot, a svájci németből pedig a Häupt über Arsch szólást.

Talán a tabukerülés, de lehet, hogy csak a hívő vallásos töltet elvesztése okozza, hogy – mint Hadrovics is rámutat (1995: 125) – az Isten tudja főmondatszerű bevezető formulát felváltó, rövidült tudjʼ Isten szókapcsolat Isten komponense helyébe több a babonás hiedelmek köréből származó főnév (ördög, manó, fene) lépett, sőt egészen közömbösek (kórság, szösz, gólya) is megjelenhetnek ebben a szerepben, pl.

Mely hasonlatos ez asszony állat az én asszony emberemhez, Isten tudja, mind szava, mind kezejárása olyan, mint az én feleségemnek (Ponc 188–189) S a szél egy darab födéllel Már tudjʼ Isten hol szalad (Petőfi 2: 246)

Szüken terem [a pénz], mert tudja ördög Az emberek mind százszeműek (Petőfi 2: 480)

Mert én utáltam … a görögtüzet, S tudjʼ a manó, mily csábításokat (Petőfi 1:210)

Ő (= lányom) ugyan szükében nincsen a kérőknek, Tudj ʼ a szösz, melyiket is fogadjam vőmnek (Arany 3: 7)

Hol is hagytam? … tudja a gólya … Úgy igaz! (Petőfi 1: 80)

Mint eddigi példáink is mutatják, a variánsképződés egyik fő forrása a komponensek cse-réje. Ennek során a kifejezés valamely eleme egy ugyanabba a szófaji kategóriába tartozó összetevővel cserélődik ki. Barz szerint (1985: 129) a kicserélt elemek többnyire valamiféle paradigmatikus szemantikai viszonyban vannak egymással (pl. agy – ideg (agyára/idegeire megy vkinek); hajó – csónak (egy hajóban/csónakban eveznek); csapda – csáva – kelepce (benne van a csapdában/csávában/kelepcében) stb.), de előfordulhat az is, hogy nincs köztük ilyen viszony (vö. ném. jmdm. den Kopf waschen – jmdm. den Kopf zurechtsetzen; legény a gáton/talpán; hány, mint a lakodalmas/murányi kutya; kukac/zabszem van a fenekében stb.).

Végső soron persze talán ilyenkor is van köztük valami paradigmaszerű kapcsolat, csak nem annyira direkt, mint a fenti esetekben. A murányi kutya ugyanis feltehetően valamiféle anekdo-tából került a kifejezésbe, s szintén túl sokat ehetett, mint az, amelyik a lakodalomban nem tud mértéket tartani. A kukac és a zabszem pedig nyilván egyformán csiklandozzák, ingerlik azt a feneket, amelybe „befészkelték” magukat, azaz itt is van valamiféle szemantikai kapcsolat.¹⁰⁷ A komponenscsere tehát a leggyakoribb a modifikációs eljárások között mind az okkazionális, mind az uzuális változatok esetében. Tulajdonképpen a frazémavariánsok jelentős része úgy születik, hogy a kifejezés egy vagy több elemét kicseréljük. Ha ez csak a kifejezés valamely főnévi vagy igei komponense, akkor nagyon könnyen lehet belőle uzuális variáns is, pl. fabatkát / hajítófát / egy rozsdás pitykét / egy garast / szart sem ér vagy tudja/ismeri/érti a dürgést/dörgést). Voltaképpen analógiás teremtéssel van ezekben az esetekben dolgunk.

De az analógiás teremtés körébe tartoznak azok a változatok is, amelyek úgy jönnek létre, hogy a kifejezés mögött álló gondolkodási modellnek (frame) vannak eltérő lexikális kitöltései.

Ilyen esetekben gyakran a kifejezés számos eleme cserélődik, de az azonos modell nyomán felismerjük az eredetit vagy a leggyakoribb variánst. Ilyen szerkezetazonos szinonimának tekinthetjük például a közmondások köréből a következőket:

Vén kecske is megnyalja a sót.

Vén ló is megröhögi az abrakot.

Vén darázs is megdongja még a mézes körtét.

Két dudás egy csárdában nem fér meg.

Két éles kard/pallos/tőr nem fér egy hüvelybe.

Nem fér meg két kakas egy szemétdombon.

Nehezen alkuszik meg két eb egy csonton.

A jelenségre a szólások köréből is találunk példákat, vö.

előre iszik a medve bőrére

107 Barz egyik példája erre a jelenségre a jmdm. auf {die Nerven/den Docht} gehen fordulat, s úgy állítja be a két variánst, mint amelyeknek főnévi komponensei (Nerven – Docht) nincsenek szemantikai kapcsolatban egymással.

Korábban azonban utaltam már arra, hogy a Docht feltehetően metaforikus névátvitel révén felvehette az ʼidegʼ jelentést.

meg sem fogta a madarat, máris melleszti/kopasztja (rég) háló előtt fog halat (rég)¹⁰⁸

A nyelvi humor megnyilvánulásaként még olyan extrém megoldásokkal is találkozni, ame-lyekben az idegen nyelvi frazémát „álmagyarítják”, vagy éppen fordítva: a magyart fordítják – látszólag – idegen nyelvre. Az első esetet példázza az angol Thank you very much kifejezés tréfás elferdítéseként használt Tenkjú veri a macskát, pl.

…Levente rögtön megnyilvánul: „Kokettáltál? Ugye az a kokárdával kapcsola-tos?” – egyszerre érzékeltetvén, hogy se humora, se ízlése nincs. A nemzeti szimbólum pedig neki smafu. De azért megköszöni a beszélgetést: „tenkjú veri a macskát”. (Magyar Hírlap 1997. június 9., 14)

A másik irányra példa az Ajándék lónak ne nézd a fogát közmondás tréfás szlávos „ferdí-tése”:

Szuvenyír nyihaha, nye kukucsku protku!

Az ajándék lónak, ne nézd a fogát mondás az arany meglepetésekre is igaz.

Garast fogukhoz verő olvasóinknak a legdrágább arany ajándéktárgyakról szóló bejegyzésünk olvasását kizárólag gazdag mecénás felügyeletében, esetleg lot-tószelvénnyel a zsebben ajánljuk.

(http://aranyvilag.blog.hu/2013/03/18/szuvenyir_nyihaha_nye_kukucsku_prot ku – 2016. 03. 31.)

Hogy ez sem pusztán okkazionális modifikáció, azt jól bizonyítja, hogy az egyik magyar popegyüttes, az Irigy Hónaljmirigy Huncut karnevál című dalának szövegébe is beépül, mint Karel Gott Lady Karnevál című slágerének egyik részlete:

Elsbetá Csenková Sztrapacska Irenká Szuvenyir nyiháhá nyekukucs protková Mozicská kukucská elektromodul dvá Blázsejnál Szováztunk vetkőztünk gatyárá.

De ebbe a csoportba tartozik az ún. elferdített közmondások (közmondáspersziflázsok) zöme is, hiszen ezek nagy része is a komponensek cseréjén alapszik. Ezek is lehetnek termé-szetesen alkalmiak is, de sok közülük – a közmondáskincsnek valamiféle posztmodern halma-zaként – uzualizálódott, pl.

Jön még kutyára teherautó! [← Jön még kutyára dér.]

Mindenki a maga szerencséjének a pogácsa. [← Mindenki a maga szerencsé-jének a kovácsa.]

Több szem többet sír. [← Több szem többet lát.]

Jó bornak nem kell pohár. [← Jó bornak nem kell cégér.]

Vak tyúk is talál kakast. [← Vak tyúk is talál szemet.]

A kivétel erősíti a vakbelet. [← A kivétel erősíti a szabályt.]

A WORD elszáll, az írás megmarad. [← A szó elszáll, az írás megmarad.]¹⁰⁹

108Ez még színesebb lehet, ha más nyelvek hasonló értelmű szólásait is figyelembe vesszük, vö. még pl. ang. don’t count your chicken before they are hatched, ’ne számold addig a csibéket, amíg ki nem keltek’ és ném. für die Wiege sorgen ehe das Kind da ist ’előbb gondoskodik a bölcsőről, mintsem a gyerek megszületik’.

109Példáinkból látható, hogy a lexémacsere mellett egyéb forrásai is lehetnek a közmondáspersziflázsokban testet öltő nyelvi humornak, így a kifejezés egyéb elemeinek poliszémiájával vagy homonimiájával való játék is igen

Számos persziflázsban a kifejezésnek több eleme is kicserélődik, ezáltal azok már meglehe-tősen eltérnek mintájuktól, ám a szerkezeti párhuzam, illetve a kifejezés többi elemének azo-nossága biztosítja, hogy ráismerjünk az eredeti közmondásra, pl.

Nem esik messze a vak a botjától. [← Nem esik messze az alma a fájától.]

Büdös gyereknek anyja is érzi a szagát. [← Néma gyereknek anyja sem érti szavát.]

Sok lúd sokat szarik. [← Sok lúd disznót győz.]

Ép hardverben ép szoftver. [← Ép testben ép lélek.]

Häusermann (1977: 71) nyomán Munske rámutat (1993: 505), hogy egyes „magszavak”

(Kernwörter) körül egész „frazeológiai fészkek” (phraseologische Nester) alakulnak ki. Ezeken belül vannak komplementer, konverz és akcionális módon modifikált frazémák. Az első két típus között nem mindig könnyű különbséget tenni, az ide tartozó elemek a frazeológiai antonimák halmazát gyarapítják. Komplementer párok például az alábbiak: könnyű/nehéz szív-vel, ném. neue/alte Welt, neue/alte Bundesländer stb. Konverz módon kapcsolódnak egymás-hoz a következők: jól áll a szénája – rosszul áll a szénája, van sütnivalója – nincs sütnivalója, kézben tartja a gyeplőt – kiengedi a kezéből a gyeplőt stb. Az antonímia megvalósulási formái is változatosak lehetnek, pl. az azonos kifejezés lexikális kitöltésében jelentkező ellentétes ér-telmű kifejezések használata vagy a szerkezeti modell megfordítása, vö.

felszálló ágban van vki/vmi – leszálló ágban van vki/vmi öröm az ürömben – üröm az örömben

Az akcionális modifikáció esetében egy kifejezés variánsai eltérő akcióminőséget írnak le, vagy ugyanannak a fogalmi tartalomnak más-más nézőpontját, pl. egy cselekvés vagy folyamat kezdetét, lefolyását vagy végpontját mutatják be. Ilyenkor szokás akcionális sorokról is be-szélni (vö. Hyvärinen 1996: 409: aktionale Reihenbildung), pl.

lendületbe jön vki/vmi

lendületbe hoz vkit/vmit vki/vmi lendületben van vki/vmi

lendületben tart vkit/vmit vki/vmi kijön/kiesik a lendületből vki/vmi működésbe hoz vmit vki

működésben van vmi működésben tart vmit vki lábra áll vki/vmi

megáll a saját lábán vki/vmi ledől a lábáról vki

magas labdát ad fel (vkinek) vki magas labdát kap vki

lecsapja/leüti a magas labdát vki

fontos lehet (word = ang. ’szó’; WORD = ’a Microsoft cég világszerte használt szövegszerkesztő programja’, ill.

kivétel = 1. ’a megszokottól való alkalmi, eseti eltérés’; 2. ’kioperálás’ stb.).

Ez a fajta sorképződés inkább a kevésbé idiomatikus kifejezések, például a funkcióigés kap-csolatok esetében gyakori. Ezekben az igei fejek többnyire kiüresedett szemantikai tartalmú, ún. könnyű igék (light verbs, vö. Forgács 2014), némelyik közülük – az egyes igenemekhez kötődően – több kifejezésben is felbukkanhat, pl. helyez, tesz, hoz (kauzatív jelleg); kerül, jön (mediális jelleg) stb. Ezek az igék azonban nem ritkák idiomatikus kifejezésekben sem. Variá-ciójuk bizonyos változásokat idéz elő a kifejezések jelentésében. Ezek közé számítanak az igenemeket érintő (pl. kauzatív ‒ mediális) transzformációk, a modális és temporális modifiká-ciók, esetleg a tranzitivitás és az akcióminőség megváltozása, amelyekhez gyakorta csatlakozik a kifejezések igei összetevőjének valenciaváltozása is, pl.

nem esett a feje lágyára vki – nem ejtettek a feje lágyára vkit lakat alá tesz/helyez vkit/vmit vki – lakat alá kerül vki/vmi két tűz közé kerül vki/vmi ‒ két tűz között van vki/(vmi)

a tönk szélére jut/sodródik/kerül vki/vmi ‒ a tönk szélén áll vki/vmi taccsra kerül/megy vki/vmi ‒ taccsra tesz/vág vkit/vmit vki/vmi kosarat kap (vkitől) vki ‒ kosarat ad vkinek vki

éhkoppra jut ‒ éhkoppon van vki / nyeli az éhkoppot vki

padlóra kerül vki/vmi ‒ padlón van vki/vmi ‒ padlóra küld (vmivel) vkit/vmit vmi

Lássunk néhány német példát is:

sich auf die Bärenhaut legen ‒ auf der Bärenhaut liegen ʼlustálkodni kezd – lustálkodikʼ [szó szerint: lefekszik a medvebőrre – a medvebőrön fekszik]

auf dem Damm sein ‒ jmdn. wieder auf den Damm bringen ʼegészéges – meggyógyít vkitʼ [szó szerint: a gáton van – újra a gátra hoz]

unter einen Hut kommen ‒ jmdn./etw. unter einen Hut bringen ʼegy kalap alá kerül – egy kalap alá vesz vkit/vmitʼ

In document Történeti frazeológia (Pldal 117-124)