Nyelvi kompetenciánk és kialakítható történeti pótkompetenciánk mellett a kutató frazeo-lógiai tudása is nagymértékben segítheti az állandósult szókapcsolatok felismerését a régi szö-vegekben. Mint Burger is rámutat (1982: 347), vannak ugyanis olyan témakörök és olyan lexikális területek, amelyek szinte „vonzzák” a frazeológiai egységeket. Vannak továbbá bizo-nyos kommunikációs szituációk, amelyekben egyes frazématípusok jó eséllyel várhatók, és vannak olyan kommunikatív funkciók, amelyekben a beszélők előszeretettel használnak frazémákat.
2.2.3.1. Frazeológiailag erősen reprezentált témakörök és lexikális csoportok
Tudjuk, hogy a nemverbális viselkedésmódok verbális kódolása igen nagy mértékben frazeológiai eszközök, az ún. kinegrammák segítségével történik (pl. megvonja a vállát, ös-szevonja a szemöldökét, elhúzza a száját, ingatja a fejét, felhúzza az orrát stb.)18
Ugyancsak jól ismert tény, hogy vannak olyan témakörök, szemantikai mezők, amelyeket a nyelvhasználók előszeretettel fejeznek ki frazémákkal. Ilyenek például az ostobaság, butaság, semmittevés, hiábavaló cselekedetek, csalás, mások becsapása, részegség, halál, testi hibák stb.
(vö. Mokienko 2002: 236 is)19. Ebben az eljárásmódban a legnagyobb szerepe az expresszívebb kifejezésmódra való törekvésnek, illetve a tabukerülő eufemizálásnak van. Ezek miatt gyakran nagyszámú szinonim frazémával lehet találkozni a nyelvek frazeológiai részrendszerein belül, sőt Dobrovoľskij szerint (1988: 47) a szinonímia a frazeológiai rendszerekben erőteljesebb, mint a lexikális rendszerekben, olyannyira, hogy néha egész sorozatokat lehet találni gyakorla-tilag egyenértékű, abszolút frazeológiai szinonimákból, miközben a lexémák körében az abszo-lút szinonímia kifejezetten ritka (vö. Černyševa 1980: 74 kk. is).
Lássunk néhány példát a ʼfélrevezet, megtéveszt vkitʼ jelentésű lexémák, illetve kifejezések köréből! Ehhez a jelentéshez a lexémák között is viszonylag nagyobb szinonimakör tartozik, pl. átejt, átráz, átvág, átver, becsap, bepaliz, beugrat, felültet, hülyít, rászed. Ezeknél is na-gyobb azonban az ebben az értelemben használható szólások száma, pl.:
fassen' oder 'alle vorbereitungen treffen, um zu einem beschlusz zu kommen': da ward die glocke gegossen und der römische grewel nam solchs mit frewden an” [az eine Glocke gießen szókapcsolat a 16. és 17. században gyakran adatolható, nyelvjárásokban ma is még előfordul (…) szokásos értelme ʼelhatároz vmit vagy minden elő-készületet megtesz, hogy határozatot tudjon hozniʼ…].
18 A kinegrammák többnyire egy elsődleges (kinetikus, mozgási) és egy másodlagos (bizonyos fokig idiomatikus) jelentéssel rendelkeznek. Az első jelentés tehát egy puszta testmozdulatot, gesztust vagy megnyilvánulást takar, a második pedig egy pszichikai, illetve szociokulturális mozzanatot tartalmaz (pl. düh, egyet nem értés, szorongás, a másiktól való elfordulás hirtelen megnyilvánulása, vö. rázza az öklét, ingatja a fejét, összerándul a gyomra, hátat fordít vkinek). A kinegrammákban többnyire található egy testrészt jelölő szó. Amennyiben mindkét faktor együt-tesen jelen van a kifejezésben, valódi kinegrammákról beszélünk. Ilyen lehet például a rázza a fejét vagy a lebig-gyeszti az ajkát esete, ahol a mozdulat kivitelezésével párhuzamosan elképzelhető annak verbális formában való megfogalmazása is. Gyakran azonban az a helyzet, hogy a kifejezésben rögzült kinetikus mozzanat, azaz a non-verbális gesztus már nincs szokásban, hanem csak a frazeologikus jelentés metaforikus alapját adja meg. Ilyenkor pszeudo-kinegrammákról beszélünk, pl. hamut hint a fejére; tűzbe teszi a kezét vkiért stb., vö. Forgács 2007a: 81.
19 Dugonics szólás- és közmondásgyűjteményének (1820) frazémacsoportjai is ilyen tematikus felosztáson alapul-nak.
a bolondját járatja vkivel beültet a hintába vkit bevisz az erdőbe vkit bolonddá tesz vkit
bolondot csinál/űz vkiből csőbe húz vkit
hülyét csinál vkiből jégre visz vkit kelepcébe csal vkit lépre csal vkit lóvá tesz vkit
majmot csinál vkiből palira vesz vkit
átvág vkit, mint szart a palánkon port hint vkinek a szemébe
Láthatjuk, hogy a kifejezések részben bizonyos gondolati mintákat követnek, ezek nyomán gyakorta analógiával jönnek létre más komponensekkel újabb, de rokon értelmű egységek (hü-lyét/majmot csinál vkiből; jégre visz vkit – bevisz az erdőbe vkit stb.). Ez az analógiás képzés-mód is segíti a nagyobb számú szinonima kialakulását, s feltehetően nem kis szerepe van ebben az ironizáló tabuizálásnak is: az, hogy valakit rá lehet szedni, többnyire senkit nem tölt el büsz-keséggel, emiatt igyekszünk ezt az értelmet többféleképpen körülírni: szépítő vagy éppen gú-nyolódó kifejezésekkel is.
Hasonló a helyzet a ʼmeghalʼ jelentés esetében is. Ennek is számos lexéma formájú szinoni-mája van (kimúlik, elhuny, elhalálozik, elmegy, eltávozik, kipurcan, elpatkol, kinyúlik, kiszen-ved, megkrepál stb.), de még ennél is kiterjedtebb a szinonimakör a frazeológiai kapcsolatok között, pl.:
örök álomra {hajtja a fejét/hunyja a szemét/szenderül}
örök álmát alussza
(el)távozik/elköltözik az árnyékvilágból feldobja a bakancsát
elment (Földvárra) deszkát árulni (az) életét veszti
(az) életével fizet/lakol vmiért eltávozik az élők sorából otthagyja a fogát vhol
megszakad az élete fonala / elvágják az élete fonalát (a) fűbe harap
elalszik a gyertyája eljön érte a halál elragadja a halál halálát leli
alulról szagolja az ibolyát (az) isten ítélőszéke előtt áll jobblétre szenderül
leteszi a kanalat
kihull a kezéből a kapanyél eljön érte a kaszás
beadja a kulcsot kileheli/kiadja a lelkét
a másvilágra költözik/szenderül/távozik/megy; elköltözik/átköltözik a másvilágra elviszi a Szent Mihály lova; (ki)viszik a Szent Mihály lován
kitöri a nyakát (a) nyakát szegi
örök nyugalomra/nyugovóra tér/szenderül elviszi az ördög
befejezi földi pályafutását (a) sírba száll
örökre lehunyja (a) szemét feldobja a talpát
visszaadja (a) lelkét a teremtőjének magához szólítja az Úr
(az) utolsó útjára indul
A nagyszámú szólás létrejöttében ebben az esetben egyértelműen szerepet játszik a nyelvi tabuizálás is. A halál fogalomköre a tabuk ullmanni felosztása szerint a tapintat tabui (taboo of delicacy) körébe tartozik (1973: 259), emiatt számos tabukerülő kifejezést alkalmazunk rá már a puszta lexémák szintjén is. A frazeológia szintjén azonban sokkal színesebb, képiségüknél fogva expresszívebb kifejezésmódokra is adódik lehetőség mind az amelioratív, tabuizáló (pl.
örök nyugalomra/nyugovóra tér/szenderül, visszaadja (a) lelkét a teremtőjének, megszakad az élete fonala), mind a pejoratív, tabutörő (pl. alulról szagolja az ibolyát, feldobja a bakan-csát/talpát, elviszi az ördög stb.) kifejezések körében.
Vannak ezentúl a szókészletnek olyan lexémacsoportjai is, amelyek – ma is – „előszeretet-tel” fordulnak elő frazémákban. Ilyenek például a testrésznevek vagy egyes állatok és növények nevei, számos ruhadarab megnevezése, természeti jelenségek nevei (vö. Knoche 1996: 60–61 is). Frazeológiai szótáraimban (Forgács 2003a és 2013) például csak a fej főnévi összetevővel 86 szólás, illetve közmondás szerepel, a szív főnévi komponenssel pedig 62 frazémát találunk.
Nem kevésbé gyakoriak egyes állatnevek sem, a kutya komponenssel például 69 állandósult fordulatot találunk, de még a ló összetevő is 34 frazémában szerepel.
Mivel ezek vélhetően nem újszerű jelenségek, kézenfekvő, hogy történeti szövegekben ezekre a lexikai területekre fokozottan figyeljünk. Illusztrációként itt – helytakarékosságból – a valamivel kisebb gyakoriságú száj komponenssel alakult szólások közül sorolok fel néhányat:
ami a szívén, az a száján vkinek befogja a száját
betömi vkinek a száját (vmivel) eljár a szája vkinek
eltátja a száját húzza a száját
jár a szája vkinek, mint a kereplő/rokka kinézi vkinek a szájából {a falatot/az ételt}
kinyitja a száját koptatja a száját
(lefelé) görbül a szája vkinek megégeti a száját (vmivel)
megkeseredik/keserű/rossz a szája íze vkinek
mosdatlan/mocskos szája van vkinek nagy a szája vkinek
akkora a szája vkinek, mint a bécsi kapu olyat ásít, hogy majd kiesik a száján rongyosra beszéli a száját
segget csinál a szájából szájába ad vmit vkinek szájába rág vkinek vmit szájából veszi ki a szót vkinek száját tátja vki
szájon töröl vkit
tátva marad a szája vkinek tépi a száját vki
Még ennél is jóval több adatot találunk O. Nagy gyűjteményében (O. Nagy 1976: 606–609), ott ugyanis régi nyelvi és dialektális adatok is szerepelnek. Álljon itt az általa régi nyelvinek (rég)20 minősített kifejezésekből is néhány:
befagyott a szája ʼhallgatott, amikor szólnia kellett volnaʼ sima a szája ʼképmutató, csalárd, hazugʼ
szájában (lesz) az íze ʼmegemlegeti, nem felejti elʼ száján hordoz [tart] vkit ʼféken tartja, uralkodik rajtaʼ
Nem lehet mindennek bedugni száját ʼnem könnyű az olyan ügyet eltussolni, amelyről már sokan tudnakʼ
Száján ember messze elmehet ʼaki nem restell kérdezősködni, sok mindent meg-tudhatʼ
Száján viszik [vezetik] a lovat ʼakkor nyeri meg az asszony magának a férjét, ha mindig kedvére valót főz nekiʼ
Az állatnevek frazeológiai egységekben gyakori felhasználását ismét egy kevésbé „kiemelt”
állattal, a macskával illusztrálom: előbb mai nyelvi kifejezésekkel, majd ismét néhány régibbel:
hízeleg, mint a macska
kerülget vmit, mint (a) macska a forró kását kivág vkit, mint macskát szarni
macska-egér játék/harc vmi:
macska-egér játékot/harcot folytat/űz vkivel /vmi:
(mindig) talpra/talpára esik, mint a macska sejt/érez vmit, mint a macska az esőt
(úgy) játszik vkivel, mint (a) macska az egérrel Alamuszi macska nagyot ugrik.
(Hogy) a macska rúgja meg!
Nincs otthon/itthon a macska, cincognak az egerek.
Régi és tájnyelvi adatok (vö. O. Nagy 1976: 452–455):
álmodta, mint macska az esőt ʼnem igaz az egészʼ elvágta a macska farkát ʼcsínyt követett elʼ
spekulál, mint macska az üres padláson ʼtöri a fejét, töpreng vminʼ
20 A rövidítés O. Nagy munkájában arra utal, hogy a kifejezésre csak száz évnél régebbi adat volt (i. m. 29).
fel meri kötni a macskára a harangot ʼ(bebizonyította, hogy) bátorʼ21
Könnyű macskát egérre szoktatni ʼnem munka arra, rávenni vkit, amit maga is szeret, amit szívesen végezʼ
Körmetlen macskának nehéz (a) fára mászni ʼnehéz annak elérni vmit, akinek nincsenek meg hozzá a képességei, lehetőségeiʼ
Macska nem döglik a vízbe ʼsenkit sem kell attól félteni, amit nem szeret, amit egyébként is kerülʼ
2.2.3.2. Frazeológiailag erősen reprezentált kommunikációs szituációk és funkciók Tudjuk, hogy a mindennapok rutinszerű cselekvéseinek vagy akár az interperszonális kap-csolatoknak a verbalizációjában meglehetősen nagy szerepet játszanak a frazeológiai kapcso-latok. A köszönés- és köszöntésformák, a búcsúzkodás, a részvétnyilvánítás, a szerencsekívá-nás, a különböző udvariassági formulák, esküszövegek, bizonygatás, szitkozódás mint bizo-nyos – kezdetben csak szóbeli, később azonban már írásban is megvalósuló – közléshelyzetek ritualizált összetevői hajlamosak a frazeológiai rögzülésre (pl. Isten hozott!; Isten tartson meg jó egészségben!; Isten engem úgy segéljen!; Bizony Isten!; Vigye el az ördög! stb.).
Abból kell kiindulnunk, hogy ilyen klisék – természetesen a lehetséges kulturális változások figyelembevételével – már régebbi korokban is léteztek (vö. Burger 1982: 348).
Jól bizonyítják ezt Hadrovics (1995: 118) adatai is22:
„A mai »Isten áldjon, Isten veled, Isten hozzád« már rövidült alakjai a régen szo-kásban volt formuláknak, amelyek főleg a halotti búcsúztatókban maradtak fenn tel-jes alakjukban.
Néhány példa: Isten viseljen (= vezessen) nagy békével (RMDE 1:812); El-megyek én, Isten véletek maradjon (RMKT 17. sz. 13:111); Isten maradjon fel-ségedhez (RMDE 1:812); Menj el, legyen Isten veled (RMDE 1:804); Légyen Isten veled, kedves házastársom (RMKT 17. sz. 11:121; halotti búcsúztatóban);
Menj el, édes mesterem, Isten viseljen meg (= vezessen vissza) békességgel, jár(j) jó szerencsével (RMDE 1:799); El kell mennem mostan, légy jó egészség-ben (RMDE 2:267); Isten adjon neked is jó éjt (Ponc 133).”
21 Ennek a szólásnak a forrása egy régi fabula, amely arról számol be, hogy az egerek egyszer gyűlést tartottak arról, hogyan óvják magukat az ősi ellenségtől, s el is határozták, hogy csengőt fognak akasztani a macska nya-kába, hogy már messziről lehessen hallani a közeledését. Igen ám, de ki hajtsa végre ezt a kockázatos feladatot?
Végül is nem akadt senki közülük, aki megtegye. Mindenesetre erre a mesére vezethető vissza a németben megta-lálható der Katze die Schelle umhängen wollen ’csengőt akar a macska nyakába akasztani’ és az angol bell the cat
’ua.’ szólás is, mindkettő jelentése: ’veszélyes, kellemetlen dologra vállalkozik’. Ezeknek vannak tagadó formáik is: der Katze die Schelle nicht umhängen wollen, azaz: ’kerüli a veszélyt, elhárítja magától a kellemetlen feladatot’.
22 A Hadrovicstól átvett példákat itt és a továbbiakban is mindig a Magyar frazeológia (1995) nyomán, tehát nem az eredeti forrásból idézem, s átveszem a források rövidítésének írásmódját is (ez néha kis mértékben eltérhet a magyar nyelvtudományban szokásostól). Ugyanez vonatkozik a Nyelvtörténeti szótárból átvett adatokra, illetve a NySz. forrásjelöléseire is. A Hadrovicstól vett példák esetében azonban a források szerepelnek munkám forrás-jegyzékében is, mert nála ezek megfelelő bibliográfiai pontossággal fel voltak tüntetve (1995: 17–23). A NySz.
forrásjegyzéke (I: XIX–XXXIII) viszont elég szűkszavú, ezért ezeket a munkákat nem vettem fel a források közé:
ezekben az esetekben megadom a példáknak a szótárban található lelőhelyét, de feltüntetem az adatnak a NySz.-beli kötet- és oldalszámát is. Ugyanígy járok el Kertész Manó (1922) egyes forrásmegjelöléseit illetően is.
A megnyilatkozások legfontosabb kommunikatív funkcióit illetően számos indulatszó vagy indulatszószerű frazeologizmus létezik, amelyek például a beszélő érzelmi állapotára utalnak, vagy a kommunikációs aktus szereplői közötti kapcsolat létrehozására, illetve fenntartására irá-nyulnak. Ezek is nyilvánvalóan igen régóta részei a nyelveknek, ezt Burger (1982: 348) a német nyelv vonatkozásában több ófelnémet példával is bizonyítja, pl. a Notkertől adatolható ah ze harme ʼach leider = ó sajnosʼ, ah ze sêre ʼoh Unglück = ó szerencsétlenségʼ, nein ze sêre ʼleider nein = sajnosʼ fordulatokkal. A magyarban a legkorábbi nyelvemlékeinkből adatolhatóan ezek közé tartozik az Ómagyar Mária-siralomban előforduló Vh neqem (en fyon) [sic!]) ʼjaj nekemʼ.
Ami az üzenetre vonatkozó metakommunikatív kliséket illeti, álljon itt most példának néhány adat Hadrovics munkájából (1995: 120).
Új téma bevezetését vagy a korábbi témához való visszatérést célozzák például az alábbi fordulatok:
„Immár térjönk az istoriára, és szóljonk… szent Damankosnak az ő utolsó be-tegségéről (DomK 138); De térjönk a szentek és angyalok dolgaira (Ozorai Aa 6r; hasonlóan I2v, Q8r); De hogy a dologra térjek, akit elkezdettem (Ozorai Bb 3v); de hogy a dologhoz kezdjünk … (Drask 87v); De hogy ismet a dologra térjek (Drask 158r); És hogy ismét ugyan azon dolgot másodszor mondjam (Drask 148v–149r); De hogy ismét arra az dologra térjek, az melytül eltértem vala … (Drask 98v; hasonlóan 39v, 149v)” (uo.)
A kommunikáció résztvevői közötti kapcsolatfenntartási klisék számos formában éltek már régibb nyelvünkben is: „Régen egyik nagyon kedvelt sablon volt a megelőző mentegetőzés a rákövetkező közlés tartalma miatt. Ez utalhatott a közlés bizalmas voltára: köztünk mondva, szó köztünk maradjon; de lehetett bocsánatkérés a jó ízlést sértő szavak miatt: tisztességgel mondván v. szólván. A mai nyelvben is itt-ott még előfordul: tisztesség ne essék szólván. Ennek eredetibb alakja lehetett: a tisztességen hiba ne essék szólván.” (Hadrovics 1995: 121)