Közös szemléletre visszavezethető frazémák

Már korábban is láthattunk egy-egy példát arra, hogy gyakran mennyire nehéz állást foglalni abban a kérdésben, hogy egy-egy frazéma hátterében nyelvi kölcsönzés vagy közös szemlélet-mód húzódik-e meg. Jól szemlélteti ezt a Mokienko (1993: 347) által bemutatott orosz ещё не вечер fordulat is. Ez a ʼmég nem késő, van még idő a cselekvésre, nem vagyunk még elkésveʼ, értelmű kifejezés Mokienko szerint viszonylag újabb keletű az orosz köz- és irodalmi nyelvben, 1984-ben regisztrálták először mint neologizmust. Első széles körben ismert előfordulása 1968-ból való, amikor is Viszockij Korsar című dalában refrénként alkalmazza:

Но нам сказал спокойно капитан: ʼDe nyugodtan szólt hozzánk a kapitány:

„Ещё не вечер, eщё не вечер”. „Még nem késő, még nem késő”.ʼ

Ez a vers kétségkívül nagy lökést adott a kifejezés elterjedésének, akárcsak az azonos című film is 1974-ből. Ezt követően számos irodalmi műből adatolható, s utat talált a köznyelvbe is.

Ha arra keressük a választ, honnan származik a kifejezés, a legegyszerűbbnek az tűnik, hogy Viszockij alkotása, s szállóigeként terjedt el. Mokienko ugyanakkor hivatkozik egy vizsgálatra, miszerint a fiatal Viszockij írásaira egyáltalán nem jellemzőek a neologizmusok, sokkal inkább találhatók bennük ismert idézetek és irodalmi reminiszcenciák alkotó újraértelmezései. Ezért Mokienko szerint a ещё не вечер fordulat esetében nyilvánvalóan egy a köznyelvben már is-mert kifejezés irodalmi felhasználásával van dolgunk. Erre mutat az is, hogy a nagyszámú iro-dalmi műben, amelyben adatolható, nincsenek utalások arra, hogy Viszockijtól vették volna át a fordulatot. Ráadásul Konsztantyin Szimonov is használja már egy regényében öt évvel Viszockij versének megjelenése előtt. Mindezek alapján kijelenthető, hogy a fordulat az orosz-ban neologizmus, melynek felbukkanása jól körülhatárolható. Ebben a minőségében szerepel Eckert – Günther monográfiájában is, amelyben mint korábban szabad szókapcsolatból frazeologizálódás és sztereotipizálódás révén alakult egységet említik (1992: 148).

Nehéz volna ugyanakkor átsiklani azon a tényen, hogy létezik a németben egy kifejezés, mely mind jelentésében, mind szerkezetében igen hasonló az orosz kifejezéshez: es ist nicht aller Tage Abend. Ez a németben vigasztalásként, de fenyegetésként is használható kifejezés már meglehetősen régóta adatolható, egyik első előfordulása Luther egyik leveléből való: „Ists doch noch nicht aller Tage Abend, so sind noch zwölf Stunden des Tages, es kann ja nicht immer wolkig seyn und Regen” [Nincs még minden veszve / nincs még túl későn, van még tizenkét óra a napból, nem lehet mindig felhős idő és eső] (vö. Röhrich 1991: 55), de elterjedé-sében feltehetően szerepet játszhatott Schiller Wallensteins Lager című drámája is, amelyben a fordulat ugyanebben a formában szerepel (vö. Mokienko 1993: 348). Lehetséges ugyanakkor, hogy a német fordulat maga is egy páneuropizmus, ugyanis meglehetősen emlékeztet a római történetíró Titus Livius egyik szállóigéjére (Nondum omnium dierum solem occidisse ʼnincs még minden veszve [szó szerint: még nem ment le minden napok napja]ʼ). Nála találjuk ezt a fordulatot is: Quid vesper ferat, incertum est ʼHogy mit hoz az este, bizonytalanʼ (vö. Mokienko uo.). De mind a német, mind az orosz kifejezés kialakulására hathattak régi közmondások is, vö. ném. Man soll den Tag nicht vor dem Abend loben; or. Хвали день к вечеру, а жизнь – при смерти; m. Nyugtával dicsérd a napot.

Hogy a német fordulat miként került redukált formában a múlt század ötvenes vagy hatvanas éveiben az oroszba, azt Mokienko szerint (uo.) egyelőre konkrét adatok híján nem lehet igazán nyomon követni. Magam ehhez annyit tennék hozzá, hogy ezen adatok híján nem is tartom biztosnak, hogy a németből kölcsönzött kifejezésről van szó, hiszen maga a gondolat, hogy a napnak csak este van vége, azaz meg kell várni egyes ügyek végkimenetelét, láthatóan az orosz-ban is ismert volt koráborosz-ban is, azaz lehet szó közös szemléleten alapuló fejlődésről is. Fentebb láthattuk azt is, hogy Eckert – Günther (1992) is szabad szókapcsolatból frazeologizálódott ki-fejezésnek tartják, nem átvételnek.

Számos példát találunk nyelvek közti frazeológiai megfelelésekre a szóláshasonlatok között is. Ezek esetében a szerkezeti azonosság mellett nagyon fontos a különböző entitásokhoz ren-delt sztereotip tulajdonságok megjelenése az egyes szerkezetekben. Lássunk néhány példát magyar – német – orosz relációban (vö. Mokienko 1993: 349 is):

fehér, mint a hó weiß wie Schnee белый как снег fehér, mint a fal weiß wie eine (Kalk)Wand белый как стена éhes, mint a farkas hungrig wie ein Wolf голодный как волк szelíd, mint a bárány sanft wie ein Lamm кроток как агнец könnyű, mint a pihe

pihekönnyű, pehelykönnyű

leicht wie eine Feder federleicht

лёгонький как пух лёгкий как пёрышко sír, mint egy gyerek weinen wie ein Kind плакать как дитя

Ugyancsak nagyszámú egyezést lehet találni a szomatikus, azaz testrésznévi komponense-ket tartalmazó frazémák körében: Ezek ugyanis a legtöbb nyelvben nagy számban fordulnak elő, s erősen kötődnek az emberi megismeréshez, pszichoszomatikus reakciókhoz,

viselkedés-módokhoz, illetve a nonverbális kommunikációhoz, így óhatatlanul gyakran fejeznek ki külön-böző nyelvekben hasonló tartalmakat. Lássunk ezekből is egy kisebb csokrot az előbbi három nyelv vonatkozásában (vö. Mokienko 1993: 349 is):

nem téveszt szem elől nicht aus den Augen lassen не выпускать из глаз felfal a szemével mit den Augen verschlingen пожирать глазами ajkába harap sich auf die Lippen beißen закусить губы összeszorítja a fogát die Zähne zusammenbeißen стиснуть/сжимать

зубы

ingatja/rázza a fejét den Kopf schütteln качать/трясти головой töri a fejét sich den Kopf zerbrechen ломать голову

szívére vesz vmit sich etw. zu Herzen nehmen принимать к сердцу что-л.

a szívén van vmi nyomja a szívét vmi

etw. auf dem Herzen haben что-л. на сердце у кого-л.

megszakad a szíve vkinek jmdm. bricht das Herz сердце разрывается у кого-л.

nem hisz a szemének/fülének seinen Augen/Ohren nicht trauen

не верить своим глазам/ушам lógó nyelvvel mit hängender Zunge высунув язык

Ezeknek a frazémáknak a viszonylagos univerzalitása azonban alaposabb vizsgálatok nyo-mán már egyáltalán nem annyira egyértelmű és „összemberi”, mint azt első látásra gondolhat-nánk, ugyanis a nyelvi és kulturális „eurocentrizmus”, illetve az egyes kifejezések konkrét sorsa is fontos szerepet játszanak a kialakulásukban (vö. Mokienko 1993: 349). Ezzel kapcsolatban korábban már említettük az orosz смотреть большими глазами szólást, illetve annak делать большие глаза variánsát: ez utóbbiban egyesek eredeti orosz szólást sejtenek, mások azonban a német große Augen machen fordulat átvételének tartják. Ugyanakkor azonban a ʼhegyezi a fülétʼ jelentésű orosz навoстрить уши szólásnak is megvan a pontos német megfelelője: die Ohren spitzen. Ebben az esetben azonban meglehetős biztonsággal állíthatjuk, hogy közös szemléletre visszamenő egyezéssel állunk szemben, ugyanis a szólás az állatoknak a veszély észlelésével kapcsolatos viselkedési gesztusát önti képi formába, amikor is a kifinomultabb hal-lás érdekében fülüket úgy formázzák, hogy az jobban vezesse a hangokat a hallójáratukba. Eb-ből következően ez a széles körben ismert metafora a világ számos nyelvében megjelenik, vö.

még ang. prick up one’s ears; fr. pointer les oreilles; ol. tendere l’oreccio; lat. aurrigere aures stb.

Hogy a közös szemléletmódból eredő kifejezéseket és tükörfordításokat mennyire nehéz egymástól elválasztani, ez utóbbi viszonylatban pedig a konkrét átadó nyelvet meghatározni, arra nézve utolsóként a magyar – szlovák nyelvi kölcsönzések köréből mutatok be egy példát.

Magyar eredetű tükörfordítások a szlovák nyelvben című tanulmányában Gregor Ferenc (1993:

189–191) többek között az eret vág kifejezéssel és annak szlovák megfelelőivel foglalkozik.

Mint tudjuk, régen a borbélyok, illetve felcserek sebészeti beavatkozásokkal, így érvágással is

foglalkoztak. Az eret vág kifejezésre első magyar adatunk 1580 tájáról való: Eret wagni vide érwagas (Gl. 740). A fordulat szlovák megfelelője rendszerint a pustit (niekomu) žilu/žilou kifejezés, ennek főnévi származéka is használatos: pustenie žíl/žily. Ezek a szó szerint ʼeret engedʼ jelentésű fordulatok nagy valószínűséggel a német Ader lassen, illetve jmdn. zur Ader lassen tükörfordításai, nem a magyar eret vág mintáját követik. Megtalálható azonban a szlo-vákban a žilu sekat’/seknút’, illetve sekanie žily szerkezet is. Ez Décsy Gyula szerint (1956:

209) nyilvánvalóan a magyar eret vág kifejezésre vezethető vissza. Gregor szerint azonban a helyzet korántsem ennyire egyszerű, mert hasonló megoldással számos szláv nyelvben talál-kozhatunk, így például a lengyelben is: naciąć żylę ʼeret vágʼ, de egyházi szerkesztésű szláv forrásokban is van жилосѣчение ʼérvágásʼ. Mivel ezekben az esetekben magyar hatásról nem lehet szó, Gregor feltételezi, hogy a vág, illetve sekat’ forrása „minden bizonnyal a latin incidere, secare igékben keresendő” (i. m. 190).

Mint azonban Gregor rámutat (uo.), a magyar eret vág vkin szerkezetnek másodlagosan ki-alakult az átvitt értelmű ʼvkinek a pénzét kéréssel, csalással, zsarolással kicsikarjaʼ jelentése is.

Hasonlóan ehhez a szlovákban a sekat’/seknút’ niekomu žilu/žilou fordulatnak szintén van idiomatikus ʼkizsákmányol, kizsarolʼ jelentése, sőt ʼvkinek a pusztulását okozzaʼ értelme is.

Ebben az esetben tehát valóban gondolhatunk arra, hogy a szlovákban magyar hatásra létrejött tükörjelentéssel állunk szemben. „De most is figyelembe veendő az a tény, hogy a szlovák köz-nyelvi pustit’ niekomu žilu/žilou képletes jelentése megegyezik a sekat’/seknút’ niekomu žilu/žilou átvitt értelmű jelentésével, továbbá a cseh pustit žilou někomu képletesen szintén ʼbe-csap valakit, kicsalja valaki pénzét; valakinek kárt okozʼ […]. A pustit’ niekomu žilu/žilou ily módon elősegíthette a sekat’ niekomu žilu/žilou átvitt értelmének a kialakulását és használatát.

Végeredményben tehát a szlovák sekat’ žilu-féle szerkezet latin tükörfordításnak tekintendő, melynek átvitt jelentése azonban támaszkodhatott a magyarra, de ez sem mondható szükség-szerűnek” (Gregor 1993: 191). Magam ehhez még azt tenném hozzá, hogy Gregor talán túlsá-gosan csak a nyelvi kölcsönzésben gondolkodik a vizsgált kifejezéseket illetően. Mivel eret valóban úgy vágtak, hogy a beteg valamely végtagján egy vénát felvágtak, véleményem szerint nem csupán abban gondolkodhatunk, hogy latin nyelvű mintát követnek a magyar és szláv kifejezések, hanem lehet szó azonos szemléletmódra visszavezethető egyezésről is. Ugyan-akkor a pustit’ žilu/žilou fordulat esetében nagy valószínűséggel valóban a német Ader lassen kifejezés mintájának követésével van dolgunk.