Frazeológiai internacionalizmusok

Az areális hatás esetében viszonylag korlátozott a kölcsönzési folyamatban részt vevő nyel-vek száma: az átvétel gyakran csak két nyelv között valósul meg, esetleg egy nyelvszövetségen belül. Mint már korábban is láthattuk azonban, vannak olyan frazeológiai egységek is, amelyek a világ számos nyelvéből kimutathatók. Ezekkel kapcsolatban is megfigyelhető a frazeológiai irodalomban némi terminológiai zűrzavar. Gyakran európai vándorfrazémaként vagy páneuropizmusként emlegetik őket (vö. Bárdosi 2015a: 162), s ez annyiban el is fogadható, hogy zömmel az európai kultúrához kötődő kifejezésekről van szó. Egyes szakirodalmi mun-kákban viszont felbukkan velük kapcsolatban a frazeológiai internacionalizmus (Ehegötz 1993:

85), illetve az idiomatikus internacionalizmus (Mokienko 1999: 435) megnevezés is. Az utóbbi időben pedig több szakmunkában is találkozunk a széles körben elterjedt idióma (ang.

widespread idiom, ném. weit verbreitetes Idiom) terminussal (vö. pl. Piirainen 2010: 168). Ezek a szakkifejezések részben fedik egymást, csak máshová teszik a hangsúlyt. Az európai vándorfrazéma és a széles körben elterjedt idióma név nagyjából a frazémáknak ugyanazt a halmazát fedi le, csak az utóbbi megnevezés nem köti pusztán Európához a kifejezések elter-jedtségét. Piirainen és munkatársainak több mint kilencven nyelvre kiterjedő kutatási projektje nyomán (Weit verbreitete Idiome in Europa und darüber hinaus) kiderült ugyanis, hogy számos olyan egység van köztük, amely Európán kívüli nyelvekben is megtalálható. A frazeológiai internacionalizmus megnevezést is használják néha ezekre a kifejezésekre is, ám Ehegötz in-kább azért él vele, mert a lexikális kölcsönzés tekintetében is külön csoportot képező nemzet-közi szavak, azaz internacionalizmusok szemszögéből vizsgálja őket, keresve ezekkel az érint-kezési pontokat. Ezáltal nem valamiféle geokulturális szemlélettel közelít feléjük, hanem a nyelvi kölcsönzés aspektusából. Amiatt is szerencsésebb ez az elnevezés a korábbi páneuropizmusnál, mert az utóbbi időben egyre többször amerikai filmekből, slágerekből vagy irodalmi alkotásokból útnak indult kifejezésekkel is találkozni ezek között. De ha a nemzetközi szavakkal való érintkezési pontokat keressük, akkor ebbe a csoportba nem is csak a kultúr-történetben gyökerező egységeket sorolhatjuk, hanem számos egyéb frazeológiai egységet is, például nemzetközileg használt frazeológiai terminus technicusokat is (l. lentebb).

143 A németben létezik egy másik hasonló jelentésű kifejezés is a nyúllal: er/sie ist kein heuriger Hase mehr ’nem mai nyúl már’. Ez a magyar nem mai csirke szólással ellentétben nem csupán az életkorra utal, hanem arra is, hogy az illető ’harcedzett, tapasztalt, rutinos személy’ (vö. Röhrich 1991: 670).

A továbbiakban ezt az areális kölcsönzés eseteinél szélesebb körben elterjedt frazémacsoportot veszem nagyító alá. Előbb a frazeológiai internacionalizmusok tágabb defi-níciójának megfelelően tekintem át ezeknek az egységeknek a jellemzőit, majd külön kitérek azokra az újabb kutatásokra, amelyek a széles körben elterjedt idiómákra vonatkoznak.

A frazeológiai internacionalizmusok néhány fontos sajátosságát Ehegötz a következőképpen foglalja össze (1993: 86):

A frazeológiai internacionalizmusok azonos vagy nagyon hasonló jelentést hordoznak. Az ide tartozó egységek elsősorban morfoszintaktikai komplexitásukban különböznek a nemzet-közi szavaktól. Ha a két csoportot összehasonlítjuk, részben a formális kongruencia kritériuma, részben a csoportok genezise tekintetében találhatók különbségek.

Mind a lexikális, mind a frazeológiai internacionalizmusok lexikális kölcsönzés eredmé-nyeiként kerülnek a nyelvekbe. Míg azonban a nemzetközi szavak esetében per definitionem nincs lexikális helyettesítés, hanem tiszta anyagi átvételekről van szó (pl. ang. skinhead ~ m.

skinhead), addig a frazeológiai internacionalizmusok kevés kivételtől eltekintve nem anyagi átvételek, hanem lexikális helyettesítés, tükörfordítás révén kerülnek az átvevő nyelvekbe (pl.

ang. to give green light ~ m. zöld utat ad). Az ily módon átvett egységek konstituensei túlnyo-mórészt a kölcsönző nyelv saját, anyanyelvi elemei. A kifejezések közötti kongruencia tehát ebben a vonatkozásban a paradigmatikai és szintaktikai síkon való azonosságot, illetve hason-lóságot jelenti, nem tételez fel fonematikai-fonetikai és grafemikai egyezést, kivéve a néhány eredeti alakban átvett szókapcsolatot (ab ovo, gentleman’s agreement stb.). Fontos hangsú-lyozni azt is, hogy a frazeológiai internacionalizmusok többszavas felépítésük folytán viszony-lagos affinitást mutatnak a variánsképződésre, így nem minden esetben mutatnak teljes egye-zést az átadó nyelvbeli forrásukkal. Az egyezéseknek, illetve eltéréseknek különböző fokozatai lehetségesek, ebben a viszonylatban az autoszemantikus elemek megfelelései fontosabbak, mint a szinszemantikus elemeké.

További problémát jelent a frazeológiai internacionalizmusok eredetének kérdésköre. Annak ellenére ugyanis, hogy van a frazeológiai egységeknek egy olyan halmaza, amely internaciona-lizmusnak látszik, nem biztos, hogy minden esetben nyelvi kölcsönzéssel állunk szemben. Már korábban is láthattuk ugyanis, hogy számos esetben egyező gondolkodási modellek, hasonló tapasztalatok, közös szociális és kulturális háttérismeretek alapján is létrejöhetnek kongruáló frazeológiai egységek. Mint már fentebb is említettük, különösen gyakori például a testrész-nevekkel alakult, ún. szomatikus frazémák körében az olyan egyezés, ami nemcsak kölcsön-zéssel, hanem párhuzamos keletkezéssel is magyarázható (pl. m. elveszíti a fejét ~ ang. to lose one’s head ~ ném. den Kopf verlieren ~ fr. perdre la téte stb.). Ezekben az esetekben nehéz, majdhogynem lehetetlen is megmondani, hogy kölcsönzés vagy azonos szemléletmód van-e a háttérben, kivéve az olyan kifejezéseket, amelyek közös kulturális örökségre (Biblia, antik iro-dalom, mitológia, fabulák stb.) vezethetők vissza. De ezek esetében sem feltétlenül kölcsönzés, hanem gyakran az eredeti forrásszövegek ismerete áll az azonosságok hátterében (l. később a széles körben elterjedt idiómákról írottakat).

A lexikális transzfer formai megvalósulását illetően a frazeológiai internacionalizmusok ugyanúgy három csoportba sorolhatók, mint az areális kölcsönzés révén átvett kifejezések:

a/ Eredeti alakban átvett frazémák. Ezek – mint korábban láttuk – az átadó nyelvben szo-kásos alakjukban kerülnek átvételre: régebben főként a latinból, kisebb részben a franciából vagy olaszból, újabban legfőképp az angolból, pl. vis maior, tres faciunt collegium, enfant terrible, keep smiling stb. Ezek azonban inkább periferikus jelenségnek tekinthetők, nem válnak az illető nyelvek frazémarendszerének kitüntetett, központi elemeivé, emiatt a frazeológiai leírásokban is viszonylag kevés figyelem jut rájuk. Az ide tartozó fordulatok főként az irodalmi nyelvben használatosak, és alkalmazásuk inkább a műveltebbek nyelvhasználatára korlátozó-dik (vö. Ehegötz 1993: 87).

b/ Hibrid átvételek. Már korábban, a frazeológiai kölcsönzés realizálódási módjainak tár-gyalásakor is bemutattunk a frazeológiai internacionalizmusok közül olyan példákat, amelyek egyszerre tartalmaznak idegen és anyanyelvi elemeket, pl.

ang. to be in/out/high/down ~ ném. in/out/high/down sein ~ lengy. byc in/out/high/down

ang. the show must go on ~ ném. die Show muss weitergehen ~ m. a show-nak folytatódnia/mennie kell (tovább) ~ lengy. show idzie dalej stb.

Amint korábban is megjegyeztem azonban, a show komponenst tartalmazó kifejezések ese-tében (vö. még ellopja a show-t) nem teljesen igaz a hibrid frazéma besorolás, hiszen a show lexéma ezektől a kifejezésektől függetlenül is szerepel a vizsgált nyelvekben.

Ehegötz példái között (uo.) megtaláljuk még a hasonlóan hibridként kezelt német mit jmdm.

im Clinch liegen fordulatot is. Ez a kissé szleng ízű kifejezés azt fejezi ki, hogy ʼrossz viszony-ban van vkivel, vitáik vannak egymássalʼ. Itt is hasonló azonviszony-ban a helyzet, mint a show kom-ponenssel alakult példáinkban, ugyanis az angol eredetű Clinch főnév is megtalálható a német-ben ettől a szólástól függetlenül is: sportnyelvi használatú, az ökölvívásban gyakran előforduló lefogásra, belharcra használatos, vö. pl. sich aus dem Clinch lösen ʼkibújik a lefogásbólʼ; er ging mit seinem Gegner in den Clinch ʼlefogta ellenfelét, belement egy belharcbaʼ. Ezzel az összetevővel alkották meg a fenti mit jmdm. im Clinch liegen fordulatot is.

Ehegötz szerint a legtöbb hibrid kifejezés igazából az előző csoportba tartozó, idegen nyelvi alakban átvett frazémákból jön létre azáltal, hogy azok kiegészülnek az egyes nyelvek anya-nyelvi elemeivel, többnyire valamilyen igével, vö. pl.

ném. ad acta legen ~ m. ad acta tesz ~ lengy. odlozyc ad acta ~ cseh uložitʼ ad acta

ném. etw. ex cathedra verkünden ~ m. ex cathedra beszél v. nyilatkozik ~ ang.

talk ex cathedra ~ lengy. glosic cos ex cathedra ~ szlov. hovoritʼ ex catedra ném. etw. ad absurdum führen ~ lengy. doprowadzic coś ad absurdum ~ cseh

přivést věc ad absurdum

Ehhez azonban két megjegyzés kívánkozik. Ha valóban így jöttek létre ezek a kifejezések, akkor nem igazán beszélhetünk közös előzményre visszavezethető tükörfordításokról, hanem párhuzamos fejlődésről. Kicsit hasonló lenne ebben az esetben a helyzet, mint a fentebb említett szomatikus kifejezések egy részének alakulását tekintve: ott a közös szemléleti háttér, itt a kö-zös grammatikai szerkesztésmód hozza létre a párhuzamosságokat. Ugyanakkor mivel Ehegötz példáinak zöme olyan, hogy megvannak a németben, s a vele szomszédos szláv nyelvekben,

illetve – mint láttuk – a magyarban is, ám korántsem mind találhatók meg például az angolban, véleményem szerint azt sem lehet kizárni, hogy ebben a csoportban nem internacionalizmusok-ról van szó, hanem inkább a német areális hatása folytán létrejött alakulatokinternacionalizmusok-ról.

c/ A frazeológiai internacionalizmusok harmadik, legnagyobb csoportját a tükörfordítással átvett elemek képezik. Az átvételek túlnyomórészt pontos fordításai az eredeti fordulatoknak (azaz a Lehnübersetzung kategóriájába tartoznak), közöttük többnyire teljes lexikális ekvi-valencia figyelhető meg (legalábbis az autoszemantikus komponensek tekintetében). Ehegötz szerint (i. m. 88) a frazeológiai rendszernek nem minden részhalmaza mutat egyforma affinitást az internacionalizálódás irányába. Főként a rendszer perifériáján lévő, kevéssé vagy nem idiomatikus állandósult szókapcsolatok, például a megnevezési sztereotípiák, illetve a frazeo-lógiai terminus technicusok körében találni ilyen elemeket. Lássunk néhány példát a környe-zetvédelem szakszókincséből:

ang. sustainable development ~ ném. nachhaltige Entwicklung ~ fr.

développement durable ~ m. fenntartható fejlődés

ang. natural resources ~ ném. natürliche Ressourcen ~ fr. ressources naturelles

~ m. természeti erőforrások

ang. acid rain ~ ném. saurer Regen ~ fr. pluie acide ~ m. savas eső

ang. the limits to growth ~ ném. die Grenzen des Wachstums ~ fr. les limites de croissance ~ m. a növekedés határai¹⁴⁴

Mint Ehegötz is rámutat (i. m. 88–89), különösen magas a frazeológiai internacionalizmusok száma a politikai és publicisztikai szövegekben, amelyekben a médiumok globalizálódása foly-tán olyan gyors a lexikális-frazeológiai transzfer, hogy az újítások szinte egy időben jelennek meg a legtöbb nyelvben. Ezekben a szövegekben is igen erős az anglo-amerikai hatás, vö. pl.

ang. Iron Curtain ~ ném. eiserner Vorhang ~ lengy. żelazna kurtyna ~ cseh železná opona ~ (m. vasfüggöny)

ang. Cold War ~ ném. kalter Krieg ~ poln. zimna wojna ~ cseh studená válka

~ (m. hidegháború)

ang. Third World ~ ném. dritte Welt ~ lengy. trzeci świat ~ m. harmadik világ ang. Common European House ~ ném. gemeinsames europäisches Haus ~ lengy. wspólny europejski dom ~ cseh společný evropský dům ~ m. közös európai ház

ang. goodneighbourly relations ~ ném. gutnachbarliche Beziehungen ~ lengy.

dobrosąsiedzkie stosunki ~ cseh dobré sousedské vztahy ~ m. jószomszédi kapcsolatok

Ezek a példák a frazeológiai internacionalizmusoknak azt a típusát tárják elénk, amelyek inkább a gyakran együtt szereplő kifejezések állandósulása révén jönnek létre. A frazeológiai rendszerek centrumába tartozó erősebben idiomatikus egységek körében azonban Ehegötz sze-rint sokkal kisebb mértékű az internacionalizálódási tendencia (i. m. 89). Ezek közül – a

144 Egyes szakkifejezések bizonyos nyelvekben univerbalizálódás révén kiléptek a frazeológiából, vö. ang.

greenhouse effect ~ ném. Treibhauseffekt ~ m. üvegházhatás ~ lengy. efekt szklarniowy/cieplarniany; ang. ozone hole ~ ném. Ozonloch ~ m. ózonlyuk ~ lengy. dziura ozonowa stb.

ban kulturális közvetítés révén számos nyelvben meghonosodott széles körben elterjedt idió-mákat leszámítva – inkább csak azoknak a kifejezéseknek van esélyük arra, hogy nemzetközi szinten is ismertté váljanak, amelyeknek a jelentése és képi háttere transzparens. Ennek a kri-tériumnak főként olyan újabb keletkezésű egységek tudnak megfelelni, amelyek állandósult szaknyelvi kifejezések szekunder metaforizációja révén jönnek létre. Számos ilyen kifejezés keletkezik a sportnyelvből és a műszaki nyelvből, pl.

ném. die Messlatte höher legen ~ lengy. stawiać poprzcezkę wysoko ~ cseh.

nastavit lát’ku vysoko ~ m. magasabbra teszi a lécet

ném. den Staffelstab übernehmen ~ lengy. przejąć paleczke ~ cseh. převzít štafetu ~ m. átveszi a stafétabotot

ném. jmdm. die gelbe/rote Karte zeigen ~ lengy. pokazać komuś zółtą/czerwoną kartke ~ m. sárga/piros lapot mutat vkinek

ném. auf Hochtouren arbeiten ʼteljes fordulaton dolgozikʼ~ or. работать в полные обороты ~ lengy. pracować na pełnych obrotach ~ (m. teljes gőzzel dolgozik)

ang. to give green light ~ ném. grünes Licht geben ~ lengy. dać zielone światlo

~ cseh dát zelenou ~ m. zöld utat ad (vkinek/vminek)

Ezzel szemben a zártabb csoportnyelvekből, a szubsztenderdből származó kifejezések (pl.

ném. Bahnhof verstehen ʼnem ért semmit vmibőlʼ, Nullbock haben ʼsemmi kedve vmihezʼ) nem nagyon vesznek részt internacionalizálódási folyamatokban. Ennek oka nyilván erős idiomatizáltságuk, illetve homályos motiváltságuk.

Gyakran internacionalizálódnak viszont különböző szállóigék, közöttük is elsősorban könyv- és filmcímek, pl.

ang. Gone with the Wind ~ ném. Vom Winde verweht ~ lengy. Przeminęło z wiatrem ~ m. Elfújta a szél;

fr. En attendant Godot ~ ang. Waiting for Godot ~ ném. Warten auf Godot ~ lengy. Czekanie na Godota ~ m. Godot-ra várva

A fentebb bemutatott csoport esetében azonban, amelyben szaknyelvi kifejezések idiomatizálódását és nemzetközivé válását figyelhetjük meg, nagyon nehéz eldönteni, hogy va-lóban nyelvi kölcsönzésről van-e szó, vagy párhuzamos fejlődéssel állunk szemben. Mint Ehegötz írja (i. m. 90), anglisztikai munkákban például többnyire úgy tartják, hogy a zöld utat ad kifejezés az angolból került a németbe, de a közlekedési lámpák azonos működési elve alap-ján párhuzamosan is kialakulhatott a kifejezés más nyelvekben is. Így a magyarban is lehet ez a fordulat kölcsönzött elem (az angolból vagy a nyelvünkre erősebb hatást gyakorló németből), de saját „fejlesztésű” kifejezés is. Ugyanez igaz a sportnyelvi kifejezések többségére, hiszen a legtöbb sportágat világszerte művelik. Ráadásul a fenti – Ehegötztől átvett – példák többségé-ben az angolból ebtöbbségé-ben a formában nem mutatható ki a fordulat, lehet tehát, hogy azok inkább a németből areális hatás folytán elterjedt kifejezések.

A frazeológiai internacionalizmusok másik nagy csoportját azok a zömmel idiomatikus kifejezések képezik, amelyeket az újabb szakirodalom széles körben elterjedt idiómának nevez.

Ezeket Piirainen (2010: 168) a következőképpen definiálja:

Széles körben elterjedt idiómáknak (widespread idioms, rövidítve WIs) olyan idió-mákat nevezünk, amelyek több nyelvben (köztük földrajzilag nem szomszédos né-pek nyelvében és genetikusan egymástól távoli nyelvekben is) – a mindenkori tör-ténelmi fejlődés és a kulturális alapok figyelembevételével – azonos, illetve hasonló lexikális szerkezetben és azonos idiomatikus (mag)jelentés mellett fordulnak elő.

Ez az elnevezés egy Piirainen által irányított nagyobb kutatás keretében alakult ki, melyben kezdetben hetven, később már több mint kilencven nyelvben vizsgálták meg, hogy bizonyos, széles körben ismert frazeológiai egységek megtalálhatók-e bennük, s hogy mi lehet ennek a széles körű elterjedtségnek az oka (vö. Piirainen 2006, illetve http://widespread-idioms.uni-trier.de). Azt előre sejtették, hogy nagy számban fordulnak elő ezen egységek között a Bibliából és az antik irodalomból származó kifejezések, de mint kiderült, vannak a széles körben elterjedt idiómáknak más kulturális forrásai is. Másrészt a kutatást társadalmi munkában végző 250 adat-közlő és kutató munkájaként sikerült feltérképezni, hogy mely egységek tartoznak bele ezeknek a kifejezéseknek a halmazába, s hogy ezek mely nyelvekben milyen formában fordulnak elő, s melyekben nem. Piirainen is megjegyzi ugyanis (2010: 169), hogy a frazeológiában gyakran beszélnek internacionalizmusokról (ez a terminus itt nem a fenti, tágabb értelmezésben szere-pel), s hogy ezek a közös európai kulturális örökségre vezethetők vissza, de korábban nem volt olyan publikáció, amely meg is tudta nevezni azokat az egységeket, amelyek valóban „nemzet-közileg” ismertek.¹⁴⁵ A kutatás során a széles körben elterjedt idiómákat megpróbálták etimo-lógiai-kultúrtörténeti hátterük alapján osztályozni, hogy ezzel is közelebb kerülhessenek az egyes kifejezések széles körű elterjedtségének magyarázatához.

Az osztályozás során az derült ki, hogy főként három származási csoport jön számba:

a/ intertextualitás (egy bizonyos, beazonosítható szövegforrásra visszavezethető idiómák);

b/ korábbi tudásterületek (régibb korok világmodelljeit hagyományozó idiómák) és c/ kulturális szimbólumok (szimbolikus jelentést hordozó összetevőt tartalmazó

idiómák).

Ezek közül dominálnak az intertextualitás gyűjtőfogalom alá sorolható egységek: a vizsgált kifejezések nagyjából fele ide sorolható (vö. Piirainen 169–170). Ezen belül is különböző al-csoportok rajzolódnak ki: a korábban már említett antik irodalmon, illetve a Biblián kívül a különböző tanító mesék, fabulák, azaz népi elbeszélések valamint a középkorban elterjedt proverbiumok (gemeinmittelalterliche proverbiale Einheiten) alkotnak forrásként nagyobb egy-ségeket.

Hogy ez a felosztás korszerűbb, mint a korábbi osztályozási kísérletek, azt Piirainen a szénakazalban keresi a tűt szólás kapcsán mutatja be (i. m. 170). Ezt korábbi tipológiai kísér-letek az anyagi kultúra jelentéskörébe utalhatónak tartották, Taylor például (1931: 190) az angol megfelelőt (to look for a needle in a haystack) a needle komponens alapján a saját osztályozá-sában a „háztartás” témaköréhez sorolja, igaz, Piirainen szerint legalább ennyire helye volna

145 Korábban már volt róla szó, hogy csaknem 300 közmondást eredeztetnek a kutatók a Bibliából. Piirainen kuta-tásai azonban azt mutatják, hogy ezek közül a széles körben elterjedt idiómák száma jóval kevesebb: 18 ilyet találunk az Ószövetségből, 15-öt az Újszövetségből és 9 olyat, amely mindkét részben előfordul (2010: 169).

Taylor „vidéki élet” kategóriájában is. A paraszti élettel, földműveléssel kapcsolatos frazémák valóban viszonylag nagy számban fordulnak elő a nyelvek szóláskincsében, ez azonban még nem magyarázza meg az illető kifejezés széles körű elterjedtségét. Antik és középkori szöve-gekben ugyan nem ritkák a tű kereséséhez kapcsolódó proverbiumok olyan jelentésben, hogy ʼaki egy tűt keres, az meg is fogja találniʼ, de sehol sem mutatható ki a szénakazalhoz való kapcsolat. Fordítva is igaz a dolog: a széna és a szénásszekér is fontos elemei a későközépkori ikonográfiának, ám ezekben a képi ábrázolásokban meg a tű keresésének nincs nyoma.

A magyarázati lehetőségek ezért más irányból érkeznek. Régi népi elbeszélésekben is széles körben megtaláljuk már egy bizonyos tárgy hiába való keresésének motívumát, köztük azt a történetet is, amelyben egy ostoba ember a szénásszekérben rejt el egy tűt, amit aztán meg kell keresni. A széles körben elterjedt idiómának számító fenti szólás nagy valószínűséggel össze-függ ezzel az irodalmi motívummal. Ezáltal azonban teljesen megváltozik a szóban forgó idi-óma kulturális eredet szerinti besorolása: az „anyagi kultúra” helyett az „intertextualitás” for-rásvidékére helyeződik át. A kifejezés ezen a forrástartományon belül a „népi elbeszélések”

csoportjához rendelődik hozzá, ezáltal pedig összefügg a bolondokról szóló tréfás elbeszélések jól körülírható halmazával, amelyek már az antikvitástól kezdődően a középkoron át számos kultúrkörben ismertek voltak, és rövidített, utalásszerű formában számos modern nyelv idió-máiban tovább élnek (vö. Piirainen 2010: 170).

Visszatérve a széles körben elterjedt idiómák eredet szerinti csoportjaihoz, Piirainen megál-lapítja (i. m. 171), hogy eddig igazán csak egy csoportjukat kutatták alaposabban: a bibliai ere-detű kifejezéseket. Ami ezek elterjedtségét illeti, kétséget kizáróan kijelenthetjük, hogy a világ számos nyelvében való felbukkanásuk nem nyelvi kölcsönzésnek köszönhető, hanem a bibliai szövegekre való közvetlen visszanyúlásnak. Előbb volt tehát a Bibliának mint szövegnek a szé-les körű elterjedése, amelyből aztán a különféle nyelvek bizonyos versrészleteket idézetként beemeltek a saját frazeológiai eszköztárukba, illetve esetleg már a Bibliába is parömiumként bekerült kifejezéseket a saját kifejezéskészletükbe ültettek át. Ennek a folyamatnak a része az is, hogy a különféle bibliai szövegvariánsok, illetve eltérő fordítások nyomot hagyhattak az egyes kifejezéseken, s az ekvivalencia eltérései részben ezekkel is magyarázhatók (Piirainen 2010: 171).

Piirainen rámutat arra is (uo.), hogy az intertextualitáshoz mint a frazémák széles körű elter-jedtségét magyarázó elvhez kapcsolódó további csoportokat (antik irodalom, népi elbeszélések stb.) sokkal kisebb mértékben vizsgálták, s a világ számos nyelvében való előfordulásukat nem is igen próbálták a bibliai eredetű kifejezésekkel analóg módon magyarázni. A legtöbb ide tar-tozó fordulat széles körű ismertségét a nyelvi kölcsönzés modelljével és a vándormetaforával magyarázták. Eszerint egyes nyelvek szólásai átvándorolhatnak más nyelvekbe, s eközben nyelvi határokat léphetnek át. Tudjuk azonban, hogy valójában a nyelvhasználók azok, akik az idegen, újabb keletű idiómákat kommunikációs szükségleteikhez felhasználják. Ezek előbb csak az idegen nyelvi kifejezések fordításaként, azaz kalkokként jelennek meg az átvevő

Piirainen rámutat arra is (uo.), hogy az intertextualitáshoz mint a frazémák széles körű elter-jedtségét magyarázó elvhez kapcsolódó további csoportokat (antik irodalom, népi elbeszélések stb.) sokkal kisebb mértékben vizsgálták, s a világ számos nyelvében való előfordulásukat nem is igen próbálták a bibliai eredetű kifejezésekkel analóg módon magyarázni. A legtöbb ide tar-tozó fordulat széles körű ismertségét a nyelvi kölcsönzés modelljével és a vándormetaforával magyarázták. Eszerint egyes nyelvek szólásai átvándorolhatnak más nyelvekbe, s eközben nyelvi határokat léphetnek át. Tudjuk azonban, hogy valójában a nyelvhasználók azok, akik az idegen, újabb keletű idiómákat kommunikációs szükségleteikhez felhasználják. Ezek előbb csak az idegen nyelvi kifejezések fordításaként, azaz kalkokként jelennek meg az átvevő

In document Történeti frazeológia (Pldal 169-185)