Realitáskép-történet

teljesítményű „mi”-tudat születik. Mondhatni, a madarak inváziója intézi el, hogy ne a Psycho „megoldása” felé húzza le a viszonyokat a cselekmény. A Titanic már csak a katasztrófa segítségével tudja visszanyerni a régi melodráma kultúránkban helyét nem találó szerelemfogalmát. A feltalált és bevezetett új fogalmak vagy újra felfedezett elveszett fogalmak tágíthatják a világképet vagy konkurálhatnak vele. A fogalom, mely újrarendezi a széthullott világképet és cselekvésrendszert, a hódítás és kezdeményezés vagy a visszavonulás gon -dolati gesztusa lehet. Növelheti vagy csökkentheti kis- és nagyrealitás konfliktusát, élénkít-heti vagy gátolhatja realitás és realitáskép érintkezését.

alkotott első tudatos koncepció, a realitásnak hatalomként való felfogása mely a róla alkotott kép mértéke lehet, a realitást kifosztóként közelíti meg: ő annak a világnak törvénye, mely, megcáfolva ősvilágképünket, eredeti létélményünk békéjét, elveszi a világ közepét vagy oszlopát, szerettünket. Nem kell ehhez szeretteink halála, elég, ha elhagyják az „itt”, „most”

és „bent”, „együtt” meghittségét, és elnyeli őket a „kint” gyomra. Az ajándékozó és fenntartó, körülhatárolt realitás mögött feltűnik egy kifosztó, gyilkos realitás. S ez nemcsak a világban, otthonos környezet és nagyvilág ellentéteként, hanem magunkban is. Az élőhalál visszatér hősnője állandó harcot folytat önmagával, hogy ne kelljen fölfalnia szerelmét. Legbelül is ott van ugyanaz a gyilkos realitás, ezért nem lényeges, hogy Freud Totem és tabujának fiai meg-ölték-e az apát. Az ősbűn lényege a tehetetlenségünk a szerettek halálával szemben, mely képpé, mesévé, legendává oldja egy pillanat alatt, amit sérthetetlen világrendnek hittünk.

A szeretett személy távozása akkor is közli velünk, hogy rosszul szerettünk, ha nem szándé k o san hagyott el bennünket, s van remény visszatérésére.

Slavoj Žižek az Empire of the Sun című film alapmotívumát elemzi: a kisfiú azt hiszi, miatta tört ki a háború, s miután elszakad szüleitől, úgy tűnhet, miatta ömlik a sok vér, s talán miatta pusztultak el szülei is. Hasonló motívumra épül később a Batman kezdődik. A žižeki értelmezésből sokkal jelentékenyebb film körvonalai bontakoznak ki, mint amit Spielberg megcsinált: egy a Totem és tabu kultúrkörét összefoglaló nagy ödipális dráma lehetett volna a filmből, melyben a bűntudat teszi a gyermeket kis hőssé. Spielbergnél azonban csak egy pillanatra hiheti a kisfiú, hogy az ő zseblámpa-jelei váltották ki a háborút, melyeket az ablak-ban játszadozva leadott. Milyen hatalmas és kemény film lehetett volna ebből, ha a következő pillanatban a belövéstől úgy pusztulnak el az övéi, mint Veronika családja a Szállnak a dar-vakban, s olyan végleg magára maradottan kell bejárnia a háborús világot, a könyörtelen ide-genséget, mint Kertész Mihály orosz nemes kisasszonyának szintén a keleti kikötők világát a Mandalay című filmben! A spielbergi koncepció a régi csavargóregények (pl.

Grimmelshausen: Simplicissimusa) infantilis változata, melyben egyetlen pillanat, s elsik -kadó árnyalat a Žižek által felnagyított motívum, melyet Spielberg nem aknázott ki, ám ha észreveszi ötlete jelentőségét, filmje átalakulhatott volna eme kissé a sztálinista ifjúsági regényekre és filmekre emlékeztető (Ványa az ezred fia, Timur és csapata stb.) anekdotikus ifjúsági filmből vizionáris tanulmánnyá az Ödipusz-komplexus mai formáiról, az őstrauma létmódjáról, s a virtualitás szerepéről az emberformáló etikai konfliktusokban.

Melodramatikus tanulmánnyá arról, hogy néha a tévedés fejezi ki az emberlét legmélyebb igazságait. A nem a žižeki hanem a spielbergi, a valóságos Empire of the Sun,a „létező” film kisfiúja csak élelmes stréber, aki mindenütt talál kiskaput, felhajt valami potyát, lát érvénye-sülési lehetőséget, szinte a bombák sem fognak rajta, olyan szívós, alkalmazkodó és mozgé-kony. Spielberg a magasztosságig emeli a korlátlan elvtelenség produktivitásának vízióját.

Háborús filmet csinál, de Spielberg háborúja egyszerűen a családon túli világ metaforája, a szűkölködő és tolakvó nagyvilágé, mely a „szép remények” és „elveszett illúziók” csata -tereként vár reánk. Spielberg kis hőse számára a háború kirándulás abba a földi pokolba, amelyben az emberiség él, de a film végén a szülők – gazdagék, bankárék, gyarmatosék – ölelő karja vár, visszatérés az otthon zöld füvére, a kaland pedig csak annyit bizonyít, hogy a sikeresek örök győztesnek születtek, s biztosított a helyük a szerencsétlen többség fölött, a szociális sztratoszférákban. Világunkban az extrémszituáció a köznorma, s a normálszituáció a kisebbség előjoga értelmében extrém, de végül az, aki „mindent visz”, az extrémszituációt

is kisajátítja, újabb úri sportágként, beavatási próbaként. Žižek a szóban forgó motívumot Lacan gondolati rendszere alapján értelmezi: a film témája a realitás elvesztése és a találkozás a reálissal (Slavoj Žižek: Liebe Dein Symptom wie Dich selbst! Berlin. 1991. 66. p.). Ha ezt terminológiánkban úgy fogalmaznánk meg, mint a realitáskép összeomlását a realitással való találkozás nyomán, keveset mondanánk: többről van szó. A realitáskép összeomlása mindig egy nagyobb összeomlás tünete: maga a kisrealitás vagy a belakott realitás omlik össze, az uralt valóság rendszere. Értelmezhetjük ezt egy védőpajzs összeomlásaként, mint Žižek teszi a Három szín: Kék című Kieslowski-film elemzésekor, de ez nem pusztán a

„fantazmatikus védőpajzs”. A reális védőpajzs maga a kisrealitás, a tárgyak rendszere, az intézmények rendszere, az előírt cselekvésmódok vagy hallgatólagosan elfogadott cselek-véstípusok rendszere. Már mindezek kizárják az undorító és iszonyatos realitást, nemcsak a nyelv cenzurális hatalma, mely előírja a megnevezhetőt és nem ad eszközöket a meg -nevezhetetlen megközelítésére. Az előbbi apparátusok viszont a traumatikus dolog előfordu-lását és nem pusztán megnevezését igyekeznek kiküszöbölni. Az egész rendszer omlik össze egy olyan erő felbukkanásakor, mellyel nem számoltunk, s amellyel való találkozásunk el -halasztását szolgálta a rendszer egésze.

Žižek szerint az eme hallatlan, undorító és iszonyatos dologgal, a lét botrányával való találkozás elementáris szimbolizációs gesztust von maga után. Az elementáris szimbolizációs gesztus lényege a reális, szélsőséges tehetetlenség realitásával az omnipotencia illúziójának szembeállítása: a felelősség vállalása. Ez a nagy gesztust, amit Žižek az Empire of the Sun elején keres, valóban megrázóan és meghatóan állítja elénk King Vidor a The Crowd végén.

A reális betörése tehát a magyarázat kényszeréhez és a magyarázatban rejlő omnipotens fele -lősségvállalás a cselekvés kényszeréhez vezet. Az ember azt hiszi, hogy létezésében rejlik a bűn, melyre a válasz a reális világ léte mint büntetés. A lét bűnére a reális lét büntetése felel.

A lét önellentmondása a bűn, és a lét és környezet ellentéte a büntetés. Az ellentét az ellent-mondás büntetése, a realitás a lét büntetése.

Ezt a magyarázati típust elemzéseink az összkorpusz rendezőelveként is igazolják: a horror tárgya a reális betörése, amivel szemben szükségképp meg kell jelennie az omnipotencia tételezésének, mely a fantasy tárgya. A nagykorpusz azonban a szellem léttörténetének választípusait rendszerezi és kristályosítja külön műfajokká, míg az Empire of the Sun– és még inkább, és főként jobban: a The Crowd– a mai szellem reagálását mutatja, az idők fel-végén. A korábbi válaszok úgy aktiválták az omnipotenciát, hogy azt még nem tudták az én pozíciójaként elképzelni, az én csak részesedik hatalmából. A hőskultusz számtalan műfaja rakja le a felelősségvállalás lelki alapjait. Mivel ma a hősmítosz befogadása a gyermekkor számára van kiutalva, Spielberg filmjében a gyermeknek kell(ene) átélnie az önváddal páro-suló fájdalmat, mint az omnipotencia élmény felelősségvállalásra képesítő, a cselekvés, azaz a felnőtt élet felé vezető magvát. Ezt az élményt, a cselekvés felé vezető vezeklő omnipotenciát meg kell különböztetni az omnipotencia-komplexustól, a nárcisztikus vagy frankensteini omnipotenciától, melynek csapdájává válik a végül cselekvésgátló erővé növekedett önstilizáció.

Illúzió, hogy a nyelv tud, illúzió, hogy az ellenőrzött környezet a fenntartható növekedés biztonságában egzisztál. Illuzórikus, hogy bármi, ami önmagához illő, ami helyeselhető és harmonikus, mindig így marad és tovább folytatható. Illúzió, hogy bármi, aminek érdemes lennie, fennmaradhat. Illúzió, hogy a beteljesedés konzerválható és bármely érték megőriz-hető. Az összeomlásra azonban az illúzió megerősítése a válasz, s nemcsak a lehetetlen

választása, az összeomlott érték fokozott formájának követelése, hanem az összeomlott értékhez való receptív viszony aktívra váltása: az ember az érték élvezőjéből meg -valósítójává lépteti elő magát.

Ha ilyesformán gondoljuk át Žižek elemzését, melyet az Empire of the Sunkapcsán ad, akkor a körvonalazódó konfliktustípust a freudi ödipális dráma variánsának tekinthetjük.

A Spielberg előtt felködlő, de a gyermekfilm szellemével megfojtott képletet a Batman kez-dődikdolgozza ki, mintegy jóvá téve az előző film mulasztását. Az ősbűn: a tehetetlenség a szerettek halálával szemben, a nemlét botrányával szemben, mely képpé, mesévé, legendává oldja mindazt, amit sérthetetlen világrendnek hittünk, s amelynek nemlétét, ha próbáltuk, sem tudtuk elképzelni. A gyilkosság az egyetlen jóvátehetetlen bűn, de szeretteink halála az ellenük elkövetett összes jóvátehetetlen bűnöket immár egyetlen jóvátehetetlen bűnné foglalja össze, a viszonozhatatlan jóság, a kiegyenlíthetetlen adósság, a végső aszimmetria képletébe, melynek metaforikus képe a szülőgyilkosság. Jóvátétel ugyan nem lehetséges, de lehetséges a pótcselek-vés, a bűntudat menekülési útja, a világ megmagyarázásának és megváltoztatásának törek-vése. Az értelemtöbblet feltárása a magyarázat és a léttöbblet feltárása a cselekvés nívóján.