'„Nimmer zu sehr !„
P r a n g e . Minden helyes pädagogiai vagy didacticai elv alkalmazása csak bizonyos határok között üdvös-és hasznos.
Ezen szükséges korlátokat szabja egyrészt a növendékek testi és szellemi individuálitása, más-részt pedig az alkalmazandó elvnek a nevelési vagy tanítási objectumokhoz való viszonya.
Ha ezen tekintetek bármelyike kellő
figyelam68 IQjj». -be nem vétetik, akkor elhibázzuk a kitűzött czélt; eljárásunk egyoldalúvá lesz, mert t u l h a j -tása a legjobb elveknek is megzavarja a nevelő oktatás összhangzatát s igy félszegségeket szül.
Volt idő, midőn a formát túlbecsülvén az okta-tás lényegével, tulajdonképeni tartalmával n e m sokat törődtek. E z minden esetre téves, — sőt mondhatni igen szerencsétlen i r á n y volt. Nyom-ban is követte a reactió, mert az úgynevezett ra-tionalismus emberei a tanítási anyagot állitották előtérbe; a „ m i t ? " kérdését egyedül tartván fon-tos és lényegesnek, a „miként-tel" nem igen fog-lalkoztak.
Már k i m e r n é tagadni a z t , hogy oktatásunk csak akkor lesz czélszerü, ha valóságos tárgyis-meretek tartalmaz, és nem csupán alaki fejleszté-sét czélozza a gyermeki elmének, úgynevezett
„szellemi t o r a á z á s t ? "
D e váljon helyesen cselekedtek-e a z o k , k i k egyedül csakis a tananyagra fektették a fősúlyt annak, kiválasztását, fölosztását, szerves tagolását valamint a t á r g y természetének megfelelő mód-szertani eljárás iölkeresését és meghatározását pedig mellékes dolognak tekintették ?
Nem. Mert noha azon elv, melyszerint a taní-tás egyik lőczélja abban áll, hogy a növendékek szellemi tőkéje szükséges és hasznos tárgyisme-retekkel szaporitassék, m a g á b a n véve igen he-lyes, mégis látjuk, hogy annak tulhajtásábö] mily fonák irány vette eredetét.
E r r e is bekövetkezett a visszliatás. P e s t a-l o z z i vaa-la e n n e k uttöröje, m e r t a népet „gon-dolkozásra a k a r t a tanítani, hogy maga tudjon se-giteni saját b a j á n . " Evvel hatályosan ki lön mond-v a az „alikí" tanitás jogosultsága, mely mai na-pig is teljes érvényben maradt, sőt azóta a päda-gogiai tudományban oly jelentőségre vergődött, minőt talán Pestalozzi maga sem sejtett, mert tanalak és anyag, forma és tartalom egybeforrtak éa szoros egyesitésök képezi azon titkot, mely ügyes tanitó kezében csudakat művel.
D e ez sem volt mindig igy Pestalozzi óta. So-kan félreértvén általános elveit az üres formalis-mus, a tárgy nélküli okoskodások meddő terére, jutottak. Onnan származott a Wurst-féle rőfös
„Denk- u. Sprechübungen nagy részben a legje lentéktelenebb t á r g y a k fölött, és hasonlók.
Ezen irányok behatóbb k r i t i k á j á v a l nem a k a -r u n k ezúttal foglalkozni; csak azt kivántuk fel-tüntetni, hogy a helyes elv is káros hatásokat szülhet, ha alkalmazásánál, e sorok bevezetésé-ben megemlített korlátokat mellőzzük.
E z észrevétel vonatkozik kétségkívül e lap 2-ik és 3-2-ik számaiban közzé tett, a nevelő oktatás főkellékeit tárgyaló czikkeinkre is. Nem a k a r u n k félreértetni. Az ottan kifejtett eszméket helye-seknek tartjuk, és óhajtjuk, hogy a gyakorlatban
általános érvényre jussanak, mi bizonyosan az iskolás g y e r m e k e k nagy üdvére válnék, de a ta-nitó a tantárgyak és egyáltalában egész didacti-cai működése iránti érdekeltségét is fokozná, mi-által nehéz tisztjének teljesitésére leginkább ké-pesittetnék.
Mindamellett czélszerünek gondoljuk amaz el
vek gyakorlati alkalmazását illetőleg néhány megjegyzést tenni.
Azt mondtuk a fÖntemlitett czikkek elsejében, hogy a tanitó minden oktatásnál a g y e r m e k e k szellemi Játköréből induljon k i , és a m á r meglé-vő ismeretekhez fűzze szervesen az u j a b b a k a t .
Itt mindenek előtt azon kérdés támad, hogy váljon meddig terjedt a gyermek szellemi lát-köre ?
Erre nézve mérvadók egyrészt az életkor más-részt pedig helyzete és egyéb körülményei.
A lángeszüeket és b u t á k a t leszámítva, a gyer-mekek túlnyomó többsége középszerű elmékből áll; ezekhez kell mérve lenni a tanításnak.
Középszerű elmék p e d i g ugyanazon életkor-ban körülbelül hasonló mérvű szellemi látkörrel bírnak — ügyanazon körülmények között.
Ez utóbbi kitétel fontos. Mert más k é p z e t e k k e l bír pldl a 6—7 éves falusi, másokkal a városi g y e r m e k ; a hegyes vidéken született másokkal mint a rónaság szülöttje; másokkal a gazdagok vagy legalább vagyonosok magzata, mint a sze-gény napszámos fia, sat. E z e k e t vegye figyelem-a tfigyelem-anitó midőn „figyelem-a meglévő eszmekörben" keresi a kiindulási pontokat.
Ne képzelje el a z t , hogy hiszen e g y e r m e k már 7 éves! Lehetetlen h o g y ez vagy ama t á r g y - * ról képzete ne legyen; m e r t bizony hiában ke-resne pldául sok nagyvárogi gyermeknél a szán-tás, vetés, araszán-tás, az erdő, barlang, k a p a , kasza, ásó tiszta és világos fogalmát, mig ezeket a pa-rasztgyermek mindennapi tapasztalásából ismeri.
A falusi g y e r m e k pedig a városi előtt közönséges tárgyakról, minők pl. nagyobbszerü középületek, gyűjtemények-, némely élvezetekről és foglalko-zásokról alig bírhat helyes képzetekkei.
Ily esetekben hiába való minden faggatás; ad-j u k néki a hiányzó képzeteket, és ezekhez
fűz-zük az u j a b b a k a t , — de szervesen.
A „szerves" oktatás fogalmát — mire más alka-lommal visszatérendünk — meghatároztuk álta-lánosságban fÖntemlitett czikkünkben. Itt csak két megjegyzésre szorítkozunk. Először, hogy a szerves oktatás nem k í v á n j a a tananyag tudomá-nyos rendszeresítését, másodszor, hogy m a g a kö-réből k i z á r j a a p e d a n t é r i á t , mely a tanitó és a tanitványok szellemi rugénykonyságát megbé-nítja. . . .
Nevezett czikkünk vezéreszméje ez volt :
„Szoktassuk a tanulókat öntékonyságra," és nem hisszük, hogy egyetlenegy tanitó is létezik, ki ama követelésünk jogosultságát kétségbe vonná, még azok s e m , kik tán a gyakorlatban hozzá nem igen ragaszkodnak.
Es mégis túlhajtva ezen tétel is veszedelmes.
Ha a kérdezésködésben határt nem i s m e r ü n k ; ha mindent az úgynevezett fejlesztő módon ki akarunk csalni a g y e r m e k b ő l , meg azt is, amit nem tud és nem tudhat; ha az öntékonyság istá-polása czéljából túlterheljük a gyermeket mun-kával : a k k o r bátorságát veszítvén, szellemi te-vékenysége elzsibbad és gyümölcsöző öntékony-ság helyett hideg közöny fog beállani.
Ugyan-e szomorú állapotot eredményezné
tul-zása azon elvnek is, mely szerint az , u j a b b esz-mék mindig a régiebbekhez" füzendők. Mert, aki ezt ugy értelmezné, hogy minden ujabbnak közlés alkalmával a régiebbek egész során át kell menni avégett, hogy a kellő kiindulás pon-tot kikutathassa, az untatja tanítványait, és ak-kor vége van minden figyelemnek s munkaösz-tönnek.
D i e s t e r w e g azt mondja, hogy a „valódi tanitó, ki arra született, mindig a tanitás ideje alatt j u t a legjobb gondolatokra" (Commentar zu der Element. Geometrie für Lehrer). Minden praktikus tanitó tudja, hogy ez észrevétel az életből van meritve; hanem ama „legjobb gon-dolatok" alkalmazásában legyünk óvatosak, mert különben oktatásunk zilálttá, összefüggés nélkü-livé válik.
Ugyanez áll be akkor is, ha az eszmetársulás szabta azon törvényt, túlozzuk, mely szerint „a rokon eszmék együtt vagy legalább vonatkozás-sal egymásra tárgyalandók." Jacotot Jean mondá ugyan „tout est en tout" (minden van minden-ben), de hová jutna a tanitó, ha e paradox tételt zsinórmértékül venné ?
Minden tanórának kell, hogy bizonyos megha-tározott tárgya, czélja legyen. D e váljon ki volna képes valamely felvett tárgyat okszerüleg kezel-ni a maga elébe kitűzött czélt elérkezel-ni, ha minden-ben mindent keresve, bebarangolja Tolnát, Bara-nyát és mindenről sokat beszél, csak a fődolog-ról nem ?
Ha pl. egy természetrajzi olvasmányt tárgya-lunk, akkor igyekezzünk a benfoglalt anyagot kellőképen földolgozni és kimeríteni, természete-sen vonatkozzással a vele rokonos ismeretekre;
de ez utóbbiakat sohase állítsuk előtérbe.
Különösen bővebb ismeretkörü élénk fantáziá-val felruházott tanítók könnyen esnek ezen hibá-b a , mely az oktatás egész eredményét veszély-lyel fenyegeti.
Ettől csak ugy óvakodhatnak, ha gondos és lelkiismeretes figyelemmel készülnek minden előadásra, és a tanitás alatt is m a g u k a t szigorúan ellenőrzik.
Az elsoroltakból önkényt következik, hogy, mint D i e s t e r w e g is követeli, minden „való-ban eltérő tananyag külön tárgyalandó", azaz mint ö n c z é 1; a vele kapczolatba hozandott ro-konismeretek csak támaszai gyanánt tekintendők.
M a y e r Miksa.
A kertészetről.
Reánk tanítókra nézve nemcsak nem teher, hánem egészségi tekintetben valódi jótétemény a kertészet. Vagy nem jótétemény-e,midőn az isko-la porábol kibontakozva, az üde kerti léggel fris-síthetjük föl nagyon is igénybe vett tüdőnket ? V a g y nem jótétemény-e a különféle kipárolgás által előidézett bűzt a kerti balzsamos lég illatá-val fölcserelhetni ? De ki fogja még tagadni a kerti zöldszin jótékony hatását is az olvasástól sokszor elbágyadt szemekre?
Mind ez önegészségünk tekintetéből is elég, ösztön lehetne a kertészet hévveli fölkarolására.
Ámde mi nem magunkért élünk, nem m a g u n k é r t vagyunk alkotva. Ránk v á r a hon, r e á n k füg-geszté epedő szemeit; s tőlünk várja a kietlen térségek édenné varázslását; tőlünk várja a kül-földi gyümölcs, — kerti magvak, — egy szóval minden kerti termesztményekérti kivándorlandó száz ezerek m e g t a k a r í t á s á t ; és minthogy a ker-tészet a mezei gazdaságnak fölsőbb foka tőlünk várja annak a kertészet általi fölvirágoztatását.
Igaz , fájdalom igaz , mikép rólunk e szakban elmondhatják az evangelium e szavait : Sokan vannak, a hivatalosak, de kevessen a választot-tak." Ámde lehet-e ez m á s k é p ? — Ki tanított minket a kertészetre ? Hol voltak a m i n t a k e r t e k a mi időnkben a képezdék mellett ? Tudtommal sehol.
Hogy k í v á n h a t j á k tehát tőlünk, hogy a r r a ta-nítsunk, oktassunk mást, amit magunk sem ér-tünk ?
Mit t e g y ü n k tehát ?
Utánozzuk Socratest, ki öreg éveiben kezdé a hárfázást tanulni. S midőn tőle valaki k é r d é :
„Mi ez ? ! talán vénségedre akarod a zenélést megtanulni? „ U g y v a n ; f e l e l ő " „mert j o b b n a k tartom a jót és szépet későn, mint soha sem tudni."
Mi is tehát megtanuljuk azt, amit nem t u d u n k ; mert ha azt v á r j u k , mig a képezdék mellé fölál-lítandó mintakertekből kikerülendő tanítók kez-deményezik a sikeres t a n i t á s t ; sok viz folyik el a Dunán m i g ez érdemben valami létre j ő .
A kezdeményezés minket illetvén, egyenges-sük az utat.
Ugy hiszem a magas k o r m á n y szándéka sze-rint teszünk, ha teendőinkkel megismerkedve, nz elveket egyelőre tisztába hozzuk : hogy a k k o r á -ra, amidőn a törvény értelmeként az ískolakertek kihasitatnak, azok berendezésénél t á j é k o z -hassuk m a g u n k a t és az oktatást alaposan kezdve, j ó sikerrel folytathassuk*
Minekelőtte azonban a kert Ízletes berendezését, fölosztását és az e szakba vágó tanítandó t á r g y a k részletezését, u. m. a konyhakertészetet, a vete-mény magvak termesztését, gyümölcsfa — neme-sítést, szőlőszetet, méhészetet, sat. e g y e n k é n t csekély tehetségem szerint taglalnám:*)megkísér-tem a kertészet didacticai alapelvek szerint sike-res tanítási módját előadni.
Bármely tantárgy sikeres tanításához megkí-vántatik, hogy a tanulók élvet találjanak abban,:
kelemessé, vonzóvá tegyük tehát a tanitást. És m e r t , mint fölebb mondám : a haza tőlünk nem csak azt k í v á n j a m e g , hogy a kertészetre min-denkit megtanítsunk, hauem, hogy azt vele meg-kedveltetve, szivébe véssük, vérébe oltsuk.
De hát mi a z , mi a kisdedre, és némileg a meglett k o r u r a is egyaránt hat ? Nézzük, mivel
*) Szívesen v e s s z ü k . S z o r k .
-<€>i 7 , J <5®-ékesiti fejét a h a j a d o n , kalapját a legény ?
Vi-rágcsokorral. A virág tehát az a tálizmán, mely a növendéket a kertbe csalja s édesgeti, nem a káposzta, saláta, burgonya sat. Ne a szükségesen kezdjük t e h á t . hanem a vonzón- s gvönyörköd-tetön.
Egy jól rendezett iskolakertben t e h á t , ahol a kertészet nem mint egyes szak, hanem az életkor különféleségénél fogva csak is elméletileg tanít-ható, az Ízléses berendezd* mellett a virágnak kell a. főszerepet vinni, a szükséges és hasznos a g y e r -mekeknél csak mellékesek lehetnek.
De lássuk m á r az osztályonkinti teendőket.
Az 1-sö osztály mindkét nemű tanonczainál elégedjünk meg az 1-sö évben azzal : ha a gyer-mekek a különféle virágokat megismerik, meg-nevezik szinöket megkülönböztetik s összehason-lítják. Es miután sok függ az első benyomástól
— és meit más az, ha a g y e r m e k e k egy derült májusi napon l á t j á k meg a teljes pompájában diszlö kertet először, s más volna őket az őszi hónapok bármelyikében a m á r letarolt k e r t b e vezetni : május előtt ne is vezetessenek a kertbe.
Kívánatos m é g , hogy a tavasz és nyár folytán mindig csak olyankor vezetessenek jutalom k é p a kertbe, amidőn az a gyomtól egészen megtisz-títva díszéig.
Itt van aztán az alkalom a szemléleti oktatást gyümölcsözővé t e n n i , mig másrészt a fegyelem a meglepett és mindent bámuló gyermeknél köuy-nyen iontartható.
A 2-ik évben megelégedném, ha nőtanonezaim a kerti vetemények mind megismernék nevök, hasznuk és osztályok szerint, p. melyek a fejes, hüvelyes-, indás-, gyólc-. hagyma- és gumónövé-n y e k ?
A fiuk a különféle gyümölcsfák,,goly s lomja-ikróli mgismerésére tanitatnak. Átalában mind-két neműek az összehasonlításban és megkülön-böztetésben gyakoroltatnak.
Megyjegyzendő, mikép ez osztálytól k e z d v e fölfelé a tanonezok, s különösen a fiuk arra szok-tatandók, hogy a megevett gyümölcsök magvait zsebre rakják, a z o k a t az iskolaasztalon levő k ü -lön skatulyákba teendők. Kettős haszna van en-n e k , az 1-ső t. i., hogy az iskolákért bőveen-n el lesz látva veteményezendő gyümölcsfa-magvak-kal, a 2-ik, hogy a gyermekek k o r á n hozzá szok-n a k a figyeléshez és takarításhoz és az megszok-nőtt korukban is gyakorolni fogják.
A 3-ik évben megismertetendők a gyomok.
A tunitó azokat egyenként megismerteti, azok-nak kártékonyságát előadja s elpanaszolja, mi-kép ő ámbár néha több órán át gyomlál, m é g sem győzi mind kiszedni és igy a virágok s vete-mények mind gazosak : segítsenek hát ők is, hi-szen nem nehéz munka, csak vigyázzon , hogy a gyommal együtt a virág s egyéb rászak ki ne té-pessenek. Ez a leányoknál.
A fiuknak mutassa meg a kikelt facsemetéket, azon biztosítással : miszerint ezek az általok sze-dett magvakból keltek ki : hanem persze ezek is gazosak. Mit föllebb sat.
Megjegyzendő, hogy eleinte a gyomlálás csak
mulatságból történ jék és ne órákig tartson; mert megunják. El ne mulaszsza a tanitó m u n k á j o k a t mérsékelten dicsérni. Mutassa meg nekik a kü-lönbséget a kigyomlált és még gyomos ágyások közt. A lustácskákat mentse gyengeségökkel.
Iparkodjék munka közben a vidor kedélyt fön-tartani.
4-ik évbön. Itt a leányok a hagymákat dug-dossák, a már meglevő virág- és veteményrászá-kat ültetik , mindig kerti zsinór mellett is ültető fácskákkal; a raszák egymástóli távolsága pon-tosan kimérendő és az egymás mellett ágyások mind egy mértékre hagyandók. Mások az elülte-tett rászákat azonnal megöntözik. Megy magya-ráztatik n e k i k az ültetéskori öntözés czélja.
A fiuk a magról kelt egy éves fácskákat sza-kaszonként kiszedik, vezérgyökerök hegyét el-csipkedik és a kirendelt helyre szinte zsinór mel-lett egy láb egymástól! távolságra elültetik meg-öntözik. Nyáron által a fölösleges hajtásokat le-csipegetik, a gyomtól tisztán tartják stb.
5-ik év. A leányok a megeredt virág, vete-mény rászák, hagymaágyások és a sorban vetett zöldségek földjét kis k a p á k k a l tolporhanyitják, a zellert tisztogatják, a dinnyéket s ugorkákat he-rélik.
A fiuk a nemesitett Iák fattyuhajtásait éles ké-sekkel lenyesik, a már alaposan megmagyarázott s megmutatott szemzést ugyanazon levágott haj-tásokon kézben gyakorolják; a faiskola földjének egy részét íolporhanyitják, és a szőlőszetnél az annyira szükséges hajtáscsipkedést végrehajtják.
fí-ik év. A leányok mindennemű magvakat ve-teményeznek vagy szemenként dugdosnak meleg-ágyakba és hideg földbe. Megmagyaráztatik a töld elkészítése, a plánták illő távolsága és a kü-lönféle m a g v a k természetük szerénti betakarási módja.
A fiuk a fauemesités minden nemeiben k a p n a k alapos oktatást, és azokat előbb kézben, később vadalanyokban meg is kisértik. Mindegyik föl-jegyzi az önnemesitette gyümölcsfákat, sőt közös napló is vezethető p. az 1-ső sorban 5 darabot N.
N. utánna 5 darabot N. N. nemesitett. Helyén van itt a ribizke, málna és köszméte dugványo-zása és ültetése. Nemesithetők díszfák is, p. szi: nes virágú és gömbölyű ákáczok, rózsák stb.
Következik a három ismétlő év.
Ez években a leányok a kertészet még eddig nem érintett ágait: u. m. a veteménymagvak, len, kender és dohány termesztést; a selymészetet és a kerti tala j trágyázás — és öntözési m ó d j á t ; végre a télre elteendő k e r t i vetemények elraká-sát és a gyümölcsszáritást sajátítsák el.
A fiuk a szőlőtőke különféle a faj természete
— és a czél eléréséhez alkalmazott művelési mód-ját; a gyümölcs-, gazdasági- és eperfák vetemé-nyezési v a g y dugványozási-, ültetés-, nyesés- és nemesitési módját; a méhészetet mint az ó, mint az uj mód szerinti el járásokat összehasonlítva;
s végre a talajnak a ter mészetéhez illő trágvázási módját sajátítsák el.
~«6> 71 j o -ÁltaJáiiOb szabályok.
Az osztályonkénti teendőkhöz csak annyira al-kalmazkodjék a tanitó, amennyire azok az éven-kinti előhaladás netovábbját jelölik ki. Az időn-kénti munkától fog függni, hogy a nagyobbak, mint már gyakorlottak a kisebbeknek utmutatás-képen, vagy csak könyörületességböl segitsenek.
Minden kerti munkát tanulóinkkal végeztes-sünk. E munka bármily házból szármozott tanu-lóra sem lealacsonyító. Soha se rendelkezzünk velők még is ugy, mint napszámosokkal. Es hogy készséggel végezzék munkájokat szükséges a ia-nitó példaadása; ki nemcsak minden kertészeti munkát, vagy müfogást maga megmutat, hanem azt holegyik, hol másik osztálylyal együtt végzi.
Igy szoktatjuk őket az annyira szükséges mun-kásságra.
A kertészet tanitásánál a a czél nem csupán a kertészet elsajátítása, hanem annak megkedvel-tetése lévén; figyeljünk a következőkre.
A közösen müveit kert közös vagyon legyen.
Ne alkalmazzuk tanulóinkat a munkára anélkül, hogy ők is élvezetet, sőt anyagi hasznot nyelje-nek.
Ne fukarkodjunk magvainkkal, rászainkkal a leánykáknál, ha ők hon szülőik kertjében kis kertet csinálnak.
Nagyobb ünnepekre bőven nyujtsuk a közösen nevelt virágokat; sőt tanítsuk meg a fiatalságot Ízletes koszorút és csokrot kötni.
A fiuknak, a mint a faültetés módját megta-nulták, oszthatják az önnemesitette gyümölcsfák egy részét.
Általában azon i p a r k o d j u n k ; mikép az isko-lából kimaradó ifjúság már ön lábán j á r n i tud-jon. Azért a tanítás folyamában minden megma-gyarázott kertészeti műtétet, vagy alapigazságot okadatoljunk : p. miért kell a fanemesitésnél a héj összeillesztésére figyelni ? Vagy, miért kell az indásnövényeket herélni ? Vagy, miért nem tanácsos a babokat ápril elején vetni ? Vagy, mi-ért nem díszlenek a gyümölcsfák a herék között ? sat. Sőt szükséges az ismétlő iskola éveiben házi föladváriyul föladni egyenként a kertészet, szőlö-szet, méhészet vagy selymészetbe vágó egyes müfogást, vagy művelési módot, ugy azonban : hogy az év végével egy egészszé olvadva befez-jeztessenek. Ugy szinte szoktatandók a kertészeti tervrajzra : p. rajzolja le kiki tulajdon házikertje fekvését és fölosztását, figyelembe véve az észak, kelet-, dél- és nyugoti irányt.
I p a r k o d j u n k , hogy az ifjúság azt, a mit az is-kolakertben látott és tanult otthon is gyakorolja, lelkesítsük, biztassuk ő t , sőt séta közben be is menjünk hol ide, hol oda e szavakkal : Eljöttem fiam (leányom a kertedet megnézni. Az ily lá-togatásoknak híre menvén, mindegyik iparkodni fog kertjében a lelkes tanítónak minél több örö-met okozni.
Jó szolgálatot teenclnek a kertészet megked-veltetésére a kertben rendezendő gyermeki ár-tatlan mulatságok és ünnepélyek. Ezek többféle czim alatt rendezhetők : p. rózsaünnepély, mikor t. i. a kertirózsák teljes pompájukban diszlenek.
Vagy dinnyekóstolás, ribiszke-, szőlő- és mézszü-ret.
T e g y ü k az iskolakertet a községi kertészet központjává. Azért szükséges, hogy az iskola-kert a iskola-kertészet azon színvonalán álljon , miszer rint abban a tanulni vágyók folytonosan kielégít-tessenek. Elfognak oda jönni az apák s anyák is, előbb csupa kíváncsiságból, később nemes szóra-kozásból , s végre egyet mást kérdeni fognak : ekkor lesz alkalma a tanítónak a tudomány lap-dacsait adagonként beadogatni.
Óvatosak legyünk a kertészeti szaklapok által kitűnően ajánlt valamely növényt, v a g y kerté-szeti müfogást addig fönhangon hirdetni és fűnek fának ajánlani, mig azt magunk az iskolakertben meg nem kisértettük, és csak akkor, amidőn a a kísérlet sikerülte folytán annak valódiságáról meggyőződtünk, adjuk át a közhasználatnak.
Ily eljárással oszthatjuk a kertészetet népünk vérébe. I g y fog népünk valahára meggyőződni az iskola hasznosságáról. I g y fog .azon egyén, ki magát a népnevelésre szánva a nép művelődését és a közvagyonosodást önföláldozásával létrehoz-ta, a nép kedveltje lenni. Ily uton fog emelkedni a tanitói tekintély és az azzal járó közbecsülés és szeretet. Ilyen tanitó hamvai fölött fogják a késő unokák rebegni : Áldott legyen emléke !
M i h á l o v i c s János.
E g y l e t e k .
A „ N é p n . p e s t i e g y l . " r e n d e s k ö z -g y ű l é s e j a n. 30 - á n.
Elnök : Z i c h y Antal.
Jegyző : P é t e r f y Sándor.
A múltkori közgyűlési jegyzőkönyv fölolvasása után, elnök ur az egész közgyűlés zajos éljenzé-sei közt ékes szavakkal kiemelvén b. E ö t v ö s vallás és közoktatási miniszter ur a tudomány és népnevelés körül szerzett halhatatlan érdemeit, inditványozá, miszerint kéresse fel c közgyűlés ő exclláját, méltóztassék az egyesület p á r t f o g ó i tisztét elfogadni.
Ez indítvány lelkesedéssel elfogadtatott.
Elnöklő azután szóba hozta az ugyanis ö nagy-méltóságához valamint a pesti és budai városi hatóságokhoz a létesítendő orsz. tanitó-gyülés érdekében menesztendő küldöttség kiszemelését.
Indítványa elfogadtatván küldöttségi tagokul Zi-c h y Antal elnök ur vezetése alatt a kővetkező egyl. tagok választattak : F r e y J., L e d e r e r A., G ö n d ö c s L . , M a y e r M., P é t e r f y S . , M á r k y J . A., R u s z F., T a n o s lm. és W o ú le e n b e r g Gy.
K a f k a K. választmányi tag leköszönésc tu-domásul vétetvén, helyébe fog szabályszeruleg az első vál. póttag R i l l József bud. állam-kép.
tanár meghivatni.
Következett a könyvtári jelentés és ennek kapcsán az újonnan megrendelendő szaklapok lajstroma. Csekély módosítással élfogadtatik.
Azután előterjeszté a választmány Pétorfy
- O l 72 Sándor „Irásminták kiadására" és „Népiskolai kölcsön muzeum" fölállítására vonatkozó indít-ványait.
Mindakettő véleményes jelentés végett egy : P é t e r f y S., V a j d a f y G., M a y e r M., F r e y J., W i t t i n g e r J . és Rsu s z F . tagokból álló bizottmánynak adatott ki.
Bemutatott végre egy 27 egyleti tagtól aláirt
Bemutatott végre egy 27 egyleti tagtól aláirt