A »Néptanítók lapja< ismételve hozott talpra esett czikkeket az olvasás-tanitásról, s ez igen természetes. Mint alapköve az összes isk. okta-tásnak kiváló figyelmet és beható tanulmányt ér-demel. Az itt követett eljárás kihat a gyermek egész isk. életére s még ennél is tovább. A fele-lősség terhe pedig ki mást nyomja, mint épen a
° ) A tanító »előbb kérdezzen, és a t a n n l ó t csak a z u t á n h i v j a föl f e l e l e t r e « E szabály v a l a m i n t az itt r ö v i den fölhozott i n d o k o l á s a helyes. D e m i e k k é p f o l y t a t -j u k : Mielőtt a t a n i t ó a kérdé t fölteszi, már turlnia k e l l , h o g y melyik g y e r m e k le z fölhívandó. Mert a k é r d é s n e k legelső főlcelléke az, h o g y i n d i v i d u á l i s , a g y e r -m e k f ö l f o g á s á h o z -m é r t l e g y e n . S z e r k .
*) A k i ez eljárásról m a g á n a k b ő v e b b tudomást a k a r szerezni, a n n a k a j á n l h a t j u k e czélra u g y a n i s K l a u w e l l
»Das erste Schuljahr« czimü k ö n y v e t . Szerk.
tanítót ? Róla is áll, mit az írás mond: Mindene-ket megvizsgáljatok és a jót megtartsátok.
Ezeknél fogva hasznos szolgálatot vélek tenni, midőn t. tanitó+ársaimmal oly tanmódot ismertetek meg, mely Éjszak-Némethonban húsz év óta nagy sikerrel alkalmaztatik s nálunk, mint tu-dom, m é g nem igen ismeretes. Közlöm pedig ezen dr. V o g e l lipcsei volt igazgató szerint elneve-zett tanmódot, mely az irva olvasást nem egyes betűk v a g y hangokon, hanem egész szavakon kezdi s az olvasás és írással a szemléleti, beszéd-rajz- ének és némileg a számtanitást is kapcso-latba hozza, ugy, mint ezt egyik tekintélyes ke-zelője, Klauwell Adolf lipcsei tanitó szives volt velem megismertetni iskolájában.
Tanitó: Fogok nektek a táblára egy tárgyat rajzolni. Erről aztán u g y fogunk beszélgetni, mint az első félévben.
Mi alatt a tanitó a legegyszerűbb vonásokkal egy asztalt rajzol; a gyermekek látható feszült-ségééi és kíváncsisággal néznek a táblára, és midőn a r a j z elkészült, örömmel m o n d j á k : ez egy asztal.
T. Mi ez ? Gy. Ez egy asztal.
Ezen feleletet, valamint a későbbieket először egy gyermek mondta, azután pedig az egész osztály. A sok ismétlés elkerülése végett nem fo-gom tehát ú j r a jelezni s a feleleteket is k i fofo-gom hagyni ott, hol azok könnyen hozzágondolhatók.
T. Hol láttál ilyen asztalt ? ,Gy. En láttam ilyen ssztalt a szobában. Más gy. Én a konyhában. T.
Hol van m é g néha asztal ? . . . . a kamarában.
Minek, h í v j á k az asztal felső részét? . . . . táblá-nak. És mivel ezen tábla az asztalhoz tartozik, minek hijják azért? . . asztal táblának. T. (a lábakra mutatva) Mik ezek ? Hány lába van az asztalnak ? Mi van az asztaltábla alatt ? Mi van ezen fiókon ? Hogy hivnak olyen asztalt, melynek táblája k e r e k ? Milyen lehet még az asztaltábla ? Hogy hivnak ilyen asztalt ? Hány lába van néha az asztalnak? Miből készitik a legtöbb asztalt?
Minek nevezünk tehát ilyen asztalt? Miből van-nak még asztalok? Márványból. Minek neve-zünk ilyen asztalt? A márványasztal egészen van-e márványból ? Miből vannak a lábak ? Mi a márvány ? kő. Milyen lesz azért a márványasz-tal ? nehéz. H o g y áll ilyen aszmárványasz-tal ? . . . erősen. Ki készíti az asztalt ? Milyeneknek kell lenni a lá-baknak hosszúságra nézve ? Hogy ál! az asztal, ha a lábak nem egyenlően hosszúak? Szeretjük azt ? Mit teszünk, ha az asztal nem akar erősen állni? Milyen asztalok v a n n a k ? . . . nagy és kis.
Hol van kis asztal ? . . a játékszobában. De van-nak felnőttek számára is kis asztalok! A hasz-nálatban sokféle asztalt különböztetünk meg. Mit teszünk az asztalon ? Hogy nevezünk ilyen asz-talt, melynél ebédelünk ? Milyen asztalt ismersz még ? (Nem jelentkezik senki.) Hát világosabbá akarom azt neked tenni. H o g y hijják azon asz-talt, a melyen mosdunk ? Milyen más asztalok vannak még ? — varróasztal. — Ismersz-e m é g egy asztalt ? — virágasztalt. T. Virágasztalt ? Mire való ez ? Miben teszik a virágokat az asz-talra ? Kinél vesszük ezen kosarat ? Ismer-e még
- • O l 102 o s -valaki egy asztalt ? — Hogy h í v j á k hát azon
asztalt, mely a konyhában van ? Es hogy azt, mely a játékszobában van ? Van még tükörasz-tal is. Ugyan miért h i j j á k azt tükörasztükörasz-talnak ?
Hogy hijják azon asztalt, melyen ebédelünk ? Mit terítenek a r r a ? Milyen szinü az abrosz ? Tudsz te egy asztalt teríteni ? Sok gyermek, ki-vált leány j e l e n t k e z i k ; a tanitó azokhoz fordul, k i k nem jelentkeztek. Csodálkozom, hogy te nem tudod, mikép kell az asztalt teríteni? Gy.
Teszek az abroszra tányért, villát, kést, kanalat.
Más gy. kenyeret. Mit akar m é g atyád, hogy j ó -ízűen egyék? Mit fogsz az asztal körül tenni ? K i fogja a legjobb helyet k a p n i ? D e ha vendég van, kicsoda a k k o r ? Ha édes a n y á d az ételeket hozza, mit illik a k k o r tenni ? Miért kell a k k o r Istenre gondolni ? E n azt gondolnám, hogy anyátok adja nektek az ételt. De ő csak vette a k e -nyeret a péknél. Isten adja n e k ü n k a búzát hoz-zá. Ha ő nem k ü l d esőt, nem terem kenyerünk.
»Minden szem te hozzád néz és te adod n e k i k ételüket annak idejében.«
Ezen bibliai helyet ismételtette Klauwell mind-addig, mig az egész osztály tudta karban elmon-dani. Megjegyzendő, hogy a lipcsei iskolákban a vallástanitás (bibliai történetek) csak a h a r m a -d i k t a n é v b e n k e z -d ő -d i k ellentétben a po-rosz iskolákkal, hol hetenkinti 6 órában az első k é t évben 60 sz. Írásbeli történetet, 48 bibliai helyet és 40 egyházi énekverset (nem dalammal) utánmondás által kell a gyermekekkel betanul-tatni. Bár mennyire védelmezzék is a porosz tan-férfiak ennek paedagogiai czélszerüségét és he-lyességét, én eddig épen a porosz iskolákban az ellenkezőről győződtem meg. D e halljuk tovább Klauwell ur természetszerű és azért Istenhez leg-egyenesebb uton vezető vallástanitását.
Mit jelent az »minden szeme ? — Kinek v a n szeme ? Az embereknek. K i n e k van még szeme ? Istennek. Itt azonban nem kell Istent érteni. Az állatoknak is van szemük. K i t kell tehát itt ér-t e n i ? Hány emkernek ad Isér-ten éér-telér-t? De n a g y különbség van emberek és állatok közt. Milyen ? Mit fog az ember mindig tenni, ha evett ? Mit teszesz te, ha könyvet kaptál ?
Most akarok nektek egy kis történetet elbe-szélni.
A gyermekek erre egyenesen leülve s kezei-ket az asztalra téve, mély csendben és feszült figyelemmel néztek a tanítóra s várták a történet elbeszélését, mire a tanitó i g y k e z d e t t :
Két gyermek, egy leány m e g egy fiu, ült az asztalnál és evett a hűsből m e g a főzelékből. E k -kor mondá a t y j u k : Ebéd után mutatok n e k t e k egy asztalt, mely a miénknél sokkal sokkal na-gyobb. Ebéd után mentek sétálni. Először erdőn keresztül kellett menniök. Ott láttak sok bogyót.
As erdőben rágicskált a n y u l a fiatal fák k é r g é n ; a méhek szivták a virágok mézét; a v e r e b e k csipegették az ut mellett ültetett cseresznyefák gyümölcsét, a lepkék a világokat. — Azután jöt-tek egy hegyre. Innét láttok búzát, melyből anyá-tok a kalácsot késziti, gabonát, melyből a k e nyér készül, zabot és sok másféle füveket. E k k o r
mondá a t y j u k : Lássátok mindezt Isten készítette e l ő ; ez a n a g y asztal. Lajos nézett húgára és Anna Lajosra és mindketten csodálták a n a g y asztalt. Azután pedig mindkettő tekintett az ég felé.
Miért tekintettek ég felé ? Hol lakik Isten ? E történetről fogunk még egyszer beszélgetni.
T. Miről beszélgettünk eddig ? Gy. Mi beszél-gettünk az asztalról (Tisch.) Mit mondunk e szóban először ? T a hang és betű Te. Mit hal-lunk azután ? (i) Hogy nevezünk ilyen hangzót ? (Klinger.)
Hogy a gyermekek az »i< hangot annál j o b b a n megtartsák, a tanitó énekeltette azt egy már is-meretes dallamra.
Mi jön az »i< után ? Hogy mondunk, ha vere-beket el a k a r u n k űzni ? Számoljátok most össze a hangokat. — A tanitó m a g a lassan és ugy, hogy az egyes hangokat ki lehetett venni, mond-j a a Tisch szót, mire a g y e r m e k e k mondták, hogy
három hang van benne. — Melyik itt a magán-hangzó? Mikép kell azt itt kiejteni? Röviden.
Ismerünk-e egy szót, hol hosszú i ván ? — Igei. — Most mondjátok ti a h a n g o k a t és én számlálok ! Most fogom nektek ujjaimon mutatni. — Mindeu hang lett egy ujj által képviselve. Hol áll a ma-gánhangzó ? A közepében. Melyik szónál volt ez épen ugy ? — Hut, Tisch. — Hogy hangzik az első ? második ? harmadik ? Most k i h a g y j u k az utolsót, h o g y hangzik a k k o r ? Most az elsőt. Most elveszem az elsőt és teszem helyébe az >f< hangot.
Hogy hangzik akkor ? Mit tesz az Fisch (hal) ? Milyen szó most a miénk ? Hogy hangzik az első, második, h a r m a d i k ?
Tegyétek most össze kezeiteket! E g y rajzolt (gemalter) asztal van már a t á b l á n ; de ha én azt irni a k a r o m , mit kell legelőször irnom ? — A tanitó i r j a a T-ét. — Mi j ö n most? (i) Nézzük van-e m á r az írott Tisch ? Mi jön hát m é g ? Néz-zetek ide ! Hogy mondjuk most az egészet ? Most csináljatok ti is irott Tisch-et. De ne álljatok meg közben, mint azt én tettem. Nektek azt egy hú-zómban kell írnotok. I g y (mutatva a levegőben.) Hol olvastuk már az >s< hangot? Hol a »ch«?
Hol a »h< hangot ? Ez a három most itt együtt van.
Még egyszer fogom azt nektek előírni (levegő-ben mint felebb.) Mi az, mit irtam ? — Tisch. — Jöjj elő Schneider és mutasd meg, hogy kell irni Tisch-et a táblán ? — a levegőben ? Vegyétek elő táblaitokat!
A tanitó a padok között elmenvén, megnézte az otthon készült feladatokat, mik egy már is-mertetett szó többszörös leírásából állottak. — Törüljétek le. — í r j á t o k most a »Tisch« szót! — A gyermekek ezen, valamint házi feladatuk is oly szép, határozott és biztos vonásokkal volt irva, hogy ha nem láttam volna, felnőttek írásá-nak tartottam volna. É s ez 8 hónapi (húsvét — deczember) tannlásnak eredménye ! A mint a g y e r m e k e k a Tisch-t többször leírták, követke-zett az élénkség ébresztése végett a testmozgás.
— F e l ! l e ! Hol van j o b b r a ? (A g y e r m e k e k he-lyeikről felálltak és j o b b kezükkel mutatták.)
- o 101 Hol van balra ? előre ? hátra ? felfelé ? lefelé ? Tapsoljatok háromszor! A k a r o k a t emeljétek elő-re, felfelé oldalt, hátrafelé, felfelé stb. Kezeiteket tegyétek az asztalra!
Mutattam már nektek rajzolt és irott Tisch-et.
Milyen Tisch-et fogok most mutatni ? Gy. Nyom-tatottat. — A tanitó előveszi a. mozgó b e t ű k kö-zül a >T«ét. Mi jön most? Mi van ennek feje fö-lött ? Mondjátok az >i«-t n y ú j t v a , — r ö v i d e n ! Igy mondjuk ezt a Tisch-ben is. Hogy m o n d j u k ezt a kettőt együtt ? (Ti.) Mi hiányzik még ? Szint-úgy hangzik, ha a víz fő. Jól van igy ? (Megfor-dítva tette a tanitó.) H á n y hang van a Tisch szóban ?
Most hívok egy könyvnyomdászt, ki n e k ü n k a Tisch-et nyomtatni fogja. K i akar könyvnyom-dász lenni ? J ö j j elő te! — A tanuló a mozgó be-tűkből összeállította a szót. — Erre a tanitó irta a táblára a szót »Wisch«. — Mit irtam most ? Ki tud nekem arról valamit mondani ? Ha azt nyom-tatni akarom, mit kell keresnem ? Az előbbit le-törülvén, a »Tisch« szót irta. — Ki tudja olvasni ? Ki tud nekem arról valamit mondani ? K i fogja azt nyomtatni ? A »zisch« szónál hasonló módon j á r t el Klauwell ur, csakhogy itt még 2 kis
ver-set begyakorlott utánmondás által a tanulókkal.
— H a nem egy, hanem több asztalt gondolok, hogy mondok akkor ? Mit kell tehát a Tisch-hez tenni ? Miután azon módon még a Tasche, husch és nasche szavakat vette át, ismételtette az Írot-takat.
Most mondatokat fogunk írni. Miből v a n az asztal ? (Der Tisch ist von Holz.) Mit kell itt nagy betűvel irni ? Miért kell a Holz szót n a g y betűvel irni ? Mert egy t á r g y n a k a neve. Mit fo-g u n k méfo-g n a fo-g y betűvel irni ? — Melyik az első szó? Melyik a második? stb. Hogy kell irni
»von«-t ? I g y hát már mindent tudunk. Mondjá-tok most még egyszer mindnyájan ezen monda-tot. — Ehhez még egyet a k a r u n k irni. Mi ez ? (a kályhára mutatva.) Milyen a kályha ? H o g y fogjuk irni a szót »heisz.< Mit kell ezen mondat-ban (Der Ofen ist heiss) n a g y betűvel irni ? Mond-játok azt a k é t mondatot, melyet irni fogtok. Mi-dőn a gyermekek ezen i g y előkészített s azért hiba nélkül leirt feladattal elkészültek, lefolyt a második óra s rövid ének és ima elmondása után haza eresztette tanulóit, kezet nyújtván mind-egyiknek.
Klauwell ur 48 ily mintaszón (Normalwort) ta-nítja az olvasást. Ezek az általa kiadott. — D e s Kindes erstes Schulbuch-ban a következük : Hut, Uhu, Esel, Rose, Ofen, Haken, Dach, Igel, Tisch, Düte, Löwe, Bär, Baum, Leiter, Beere, Ohr, Thür, Ziege, Bett, Tasse, Fass, Sonne, Scbiff, Puppe, Jacke, Korb, Nest, Mond, Hand, Gans, Veilchen, Walze, Larve, Katze, Apfel, K r e u t z , Drache, Spinne, Glocke, Stern, Pferd, Schlange.
Schrank, Maikäfer, Mäuse, A x t , Quirl, Christ-baum. Minden szó előtt áll az általa jelzett t á r g y lerajzolva. Az egyes szavakból s már ismeretes hangokból összeállított más olvasási gyakorlatok csak az összes mintaszavak után vannak, n e h o g y a gyermek figyelme ezek által a mintaszótól
el-forditassék. Ugyan ez okból minden oldalon csak három k é p van a megfelelő irott és nyomtatott szóval.
A Vogelféle olvasási tanmód ellen támadható kételyek eloszlatására legyen szabad még néhány észrevételt mondanom. Miután a tanitó az első hetekben tanulóit az isk. fegyelemre szoktatta s velők az előkészítő beszéd- és írásgyakorlatokon keresztül ment: s z e m l é l t e t i az első szó által jelzett tárgyat. A szemlélet tehát, mely minden
oktatásnak alapja, itt is első helyen szerepel. A szemléleti tanítással szükségképen együtt j á r ó beszéd- és értelmi gyakorlatok ennélfogva itt n e m állnak elszigetelve, hanem termé-szetes összefüggésbe hozatnak az elemi ta-nitás főtárgyával, az irva-olvasással. Ez pedig igen fontos. A szemléltetés és beszélgetés alatt megkedveli a g y e r m e k a tárgyat s örömtől su-gárzik arcza, midőn tanítója mondja: Most tegye-tek ti is kísérletet, váljon tudnátok-e ezen tár-gyat táblaitokra szintén lerajzolni. A gyermek ugyanis, mint tudjuk, semmihez sem fog nagyobb kedvvel, mint a rajzoláshoz. Igaz, hogy e fokon a gyermektől valami tökéleteset várni nem sza-bad, annyival inkább, mivel mintaszavak megvá-lasztásánál a rajzolási fokozatosság nem az egye-dül határozó. Itt a r a j z inkább a g y e r m e k tanu-lási k e d v é n e k emelésére szolgál. H a különben az eredmény csekélynek látszik is, a g y e r m e k fel-ismeri benne a t á r g y a t s örül rajta.
A harmadik s a fődolog a mintaszónak (Nor-malwort) elemeire (hangokra) való szétbontása és ismét azokból összeállítása (analysis-synthetis.) Czélja a gyermeket, m é g mielőtt a szót i r n á v a g y olvasná, annak egyes részeivel megismertetni s igy öntudatos irás és olvasásra szoktatni kezdet-től fogva. »Az ut, m o n d j a Kehr, melyet ezen tan-mód itt követ, megfelel azon tan-módnak, melyen az emberiség általában irni és olvasni tanult. Az első emberek előbb bizonyosan szavakat mondtak ; azután vizsgálván nyelvöket, észrevettek benne egyes h a n g t a g o k a t ; az egyenlően hangzó tagok számára egyenlő Írásjegyeket (betűket) találtak fel, ezen hangtagokat először szóval mint bangó-kat, azután írásban mint betűket állították össze és i g y e l ő s z ö r b e s z é l t e k , a z u t á n í r t a k é s c s a k u t o l j á r a o l v a s t a k . « H a a tanitó a szót lassan mondja, a tanulók önmaguktól ta-lálják az egyes hangokat és ismét, ha az egyes hangokat mondja előttük, könnyen állitják azo-kat össze.
Ezen háromszoros előkészület után i r j a a ta-nitó a t á b l á r a az illető szót (irott Ti«ch) s hason-lót k i v á n tanítványaitól is. Ez talán e g y kissé túlzott követelésnek fog látszani. De n e Ítéljük el már a priori. — A mint lehető nagy vonások-kal a mintaszó a táblára van írva: a tanitó ele-mezteti azt, mi az előbbenieknél fogva most már könnyen megyen. A szétbontás alatt kikeresett hangokat mutatja a táblán s utánoztatja a leve-gőben, m i g meggyőződik róla, hogy k é p e s e k a«
egészet irni.
A nyomtatott mintaszó olvasása után az isme-retes hangokból u j szavak állíttatnak össze, ugy
—«©i 104 | o -hogy az első 3—4 mintaszó begyakorlása után
széles mező nyilik az olvasás gyakorlására. Az olvasás a magyar nyelvben főkép ezen tanmód szerint igen könnyű, mivel a nyomtatott betűk az Írottakkal igen hasorflók. A mintaszavak ki-választására is igen alkalmas nyelvűnk. Mig azonban nincs ezen tanmódra alkalmazott abc-könyvünk, addig v e g y ü k át belőle azt, mit a mostani viszonyok között is alkalmazhatunk. Ez az egye3 szavak elemzése, s magyarázásából fog állni, mi által érteimesés öntudatos olvasás éretik el. Kössünk a mellett hozzá, a hol lehet, érdekes történeteket, az egyes szókhoz találÓ3 meséket és énekeltessünk netalán alkalmas dalokat, szó-val hozzunk be elemi tazitásunkba érdekességet változatosságot. Mindenek felett pedig tegyük tanításunkat fejlesztővé.
Weissenfels G r o ó Vilmos.