I.
Dupanloup Bódog, a híres orleansi püspök, ki mint buzgó egyházfi, jeles tudós és lelkes szónok egyaránt kitűnő, fiatalabb éveiben neveléssel is foglalkozott. Azon időből származik élénk érde-keltsége a nevelés i r á n t ; azon időből az édes em-lékek, melyek az agg egyházfőt e szakba vágó nézetei és tapasztalásai megírására inditák. Már korábban irt ő egy »A nevelés« czimmunkát 3 „ kötetben, melyet t a v a l y ; »A gyermek« czimü könyve követett. — E z utóbbi oly lángoló szere-tet tanusit a kisdedek iránt, sok tekinszere-tetben oly alapos ismeretét m u t a t j a a gyermeki léleknek és annyi gyakorlati s talpraesett ujj mutatásokat tar-talmaz a testi és szellemi nevelésre nézve, misze-rint azt olvasóinkkal megismertetni igen czélsze rünek látjuk.
De hát, — kérdezik olvasóink — csak elméle-ti paedagog-e Dupanloup, avagy müködött-e va-laha a gyakorlat terén is ? mert némileg igazolt gyanupörrel él a praktikus tanitó azon tisztán el-méleti emberek ellen, k i k a nevelésügy oly kér-déseit vitatják, melyeket tökéletesen megérteni csak közvetlen tapasztalás utján lehet.
Nevezett tanitók megyugtatására szolgáljon, hogy Dupanloup nem csak theorekus de egyszers-mind praktikus szakember, is. Huszenhárom esz-tendőig volt ő tanitó a Szt.-Miklósról czimzett is-kolánál Párizsban és tán érdekes leend ide ik-tatni azon szavait, melyekkel amaz időről me-gemlékezik.
»Eltem azon szép és boldog éveiben — igy szól D . —, melyeket a gyermek nevelésre szen-teltem, örömmel szemléltem mindig a rám bizott
*) E z fölösleges de h i b á s eljárás is l e n n e , mert a fe-gyelem f ö n t a r t á s a szent kötelessége* a t a n í t ó n a k , mivel az első föltétele az o k t a t á s sikerének. H a az ö n b í r á s k o -dás c s a k u g y a n hiba söt betegség, a k k o r a f e n y í t é k oly orvosság, melyet a b e t e g n e k bárki fia l e g y e n is
közvet-lenül b e kell venni. Szerk.
í£X 179 o -növendékeket, és legnagyobb kedvtöltésemre szolgált, ha szünóráimban közéjök vegyülhettem résztvevén gyermekies játékukban. . . .
»Vagy, ha saját fáradságom nem engedé, hogy
— néha szilajabb mulatságukban tényleg részt vegyek, csendes és hallgatag szemlélő gyanánt tartózkodtan körükben. Ott nyert kedélyem ki-mondhatatlan édes nyugalmat. G y a k r a n > ka-hi-vatalos teendőimnél fogva — kénytelen valék a világ zajába lépni, és az élet fájdalomteljes jele-netei által megszomoríttattam: a k k k o r , titkos mély megelégedéssel tértem vissza az iskolába.
E g y rövid félóra alatt — mig gyermekeim-mel játszottam s mnlatoztam — oszoltak el a sötét fellegek; körükben feledem gondjaimat, nyo-masztó terheimet és szomorú csalódásaimat.
Mily örömest figyeltem meg őket munkájoknál;
Mily gyakran hagyám abba saját foglalkozáso-mat, hogy őket a tanulás felett meglephessem!
Óh mily gyönyörű látványt nyújtott e kétszáz a tanulásban mélyen elmerült szellem; szemem s szivem el volt ragadtatva. . . .
S gyakran kérdém enmagamban : Mi adja meg a gyermekkor és az ifjúságnak azon ki-mondhatatlan bájt, mely bennünket ingerel, meg-hat, elragad, de soha ki nem fáraszt ? . . . mert a tiszta s ártatlan gyermekben látjuk jelenünk örö-mét s jövőnk reményeit Én szeretem a gyermekeket lelkem melyéből, jobban ismerem hibáikat mint sokan és azért tartózkodás nélkül mondom el nézeteimet.
E rövid bevezetéssel kívántuk jelezni D. sze-mélyes álláspontját; e czikkek folyamában lesz al-kalmunk padegogiai elveit is megismertetni, s pedig lehető teljes objectivitással.
Szóban levő könyve a bevezetésből és mindösz-sze huszonegy fejezetből (439. 1.) áll.
A bevezetésben taglalja D. a nevelés alapelve-it ; szerinte ilyen csak kettő létezik: a tekintély (autorité) és a tisztelet-adás (recpect.)
D . nézete szerint tudniilik összefüggésben áll-nak e két forgalommal az emberiség ^legnagyobb a legszentebb viszonyai.«
A nevelés végczélját pedig találja:
1. Mindazon testi, értelmi és erköhni tehetsé-gek fejlesztésében, melyekből a gyermeki termé-szet és méltóság áll.
2. E z uton képesiteni az embert azon társadal-mi kötelességek teljesítésére, melyekre hivatva v a n ; s végre.
3. A földi élet nemesítése által őt az örök életre előkészíteni.«
Elfogadjuk és aláírjuk, mert ezek szempontjai
a modern paedogogiának. »
»Bármint tekintsem a dolgot, a nevelésben mindig az isteni tevékenység, jóság és bölcsesség tükrét látom. . . .
>A nevelés tehát tevékenység, m u n k a ; mert a munka törvénye az emberi nevelésnek főtörvé-nyének mondható! senkisem létezik a földön azért,hogy ne dolgozzék. Minden értelmes és sza-bad lény arra van hivatva, hogy munkálkodjék.
A tevékenység istápolya, gyakorolja és képezi az erőt és életet, mig a hivalkodás és semmitevés
(far niente) a megsemisüléssel és halállal azo-nos. . .
A nevelő legfőbb ügyessége abban áll, hogy növendékeit bátran a munkásság és önszorgalom ú t j á r a vezesse, mert . . . Kevés a nevelésben az, mit a nevelő maga, tesz, fődolog hogy növendé-keit öntékonyságra szoktassa.
A nevelés lényegileg teremtő munkásság, mely-ben tetemesen nemcsak a tanítónak, hanem a nö-vendéknek is kell részt v e n n i e . . a nevelő az a t y á t helyettesiti, kell tehát hogy a t y a i jóság és szeretet legyen inditó oka minden cselekményé-n e k . . a cselekményé-növecselekményé-ndék pedig oly odaecselekményé-ngedésért tacselekményé-nú- tanú-sítson komoly tanulékonyságot, bátor erőfeszítést és hálás tiszteletet. . . .
D e ne feledkezzünk meg a tanuló-társról sem ..
ő benne van képviselve a társalmi elem, az élet jogaival és kötelességeivel, a részvét, . . a kölcsö-nös segély söt maga a testvériség, mert hisz test-v é r e k a tanuló-társak, hogyha a netest-velés csaku-gyan az, minek lennie kell: a család.
A tanuló-társak közt előforduló súrlódások köl-csönös megtiirésre szoktatják a g y e r m e k e t és fej-lesztik benne az egyenlőség és mások iránti tisz-telet érzetét. . . . Tanuló-társ nélkül a nevelés csak igen hiányos leend. *)
D . müvének első fejezete szól: A gyermek tu-lajdonságai és hibáiról.
E rész oly bensőséggel van irva hogy örö-mest foglalkozunk vele hosszasabban is.
»A gyermek — mint a nevelés alanya, valláson alapuló tiszteletünkre tarthat igényt.
D e váljon, a mi s kicsoda a gyermek, hogy ilynemű igényei lehetnek?« . .
A g y e r m e k ! maga az ember egész jövőjével; a g y e r m e k a család és társadalom reménye, az ujjászülemlő emberiség és virágaiban megifjodó haza. . .«
A g y e r m e k ! szeretetre méltó teremtmény, ki-nek szeplötlensége, naivitása, bizalmas engedel-messége szeretetet költenek a g y e r m e k Is-ten áldása és a menynek záloga. . .
A gyermek együgyű és tiszta szivü és bizalom-mal simul a valláshoz. .
Az első életkor kedves, ápolása kellemes, kép-zése a legszentebb kötelmekben többnyire könnyű, tanulmányozása pedig mindig érdekes. Oh én ér-tem, hogy Megváltónk, miért szerette oly igen nagyon a gyermeki kort.
Benne ártatlanságot és bájt lehel minden, mint-ha éppen és közvetlenül az égből szállna le r e á n k . . .
É s én itt általánosságban valamennyi gyermek ről szólok. . A gyermek még nem követett el szántszándékos gazságot, nincsen gyakorolva a hazugságban, nem gyűlöli s nem veti meg az e r é n y t ; a gyermekben méltányosság és bizalom é l n e k . . . Kétség kivül hordja magában — az ere-dendő bűn következtében -— a rosz iránti hajla-mot **) is: de ez még csak oly csira szivében, mely ki nem fejlődhetett.
í m e egy h a t á l y o s a r g u m e n t u m az i s k o l a i nevelés mellet, szemben a házi neveléssel. M. M,
*») E kitétel felette jellemző. .. M. M.
15*
_«£>( 180 A gyermeki korúak főhibákul D. a kővetkező-ket rójja föl: Makacsságot, indulatosságot, félté-kenységet sőt még hazugságot és háladatlanságot is kiváló képen pedig az önzést.
Aztán taglalja D . röviden e hibák forrásait és végre azon meggyőződését mondja ki, miszerint a gyermeki kor az egyedüli, midőn az embernek még teljes is gyökeres javulása lehetséges.
A férfi és aggkor m á r megrögzött hibákban sinlik, mivel ezek vele együtt nőtték ki magu-kat, és a megszokás az ember második természe-tévé v á l i k ; a gyermek pedig simulékony, tele üde élettel és erővel és könnyen javítható, és azért D.
a gyermeket minden hibáinak daczára az irás szavaival >liliom inter spinas-nak (liliom a tüs-kök közt) nevezi.<
M a y e r Miksa.
A mennyiségtan alkalmazása óvo-dákban.
(Folytatás.)
Gyakorlatainkat mindég tárgyhoz kössük — oly elv, mely a paedagogia által évtizedekkel ez-előtt elodázhatlan követelményként lett fölállitva, s daczára ennek mai napig is találunk számos ta-nitó és nevelőre, k i k egész a beleizzadásig kínoz-zák a kis gyermeket a kettő meg kettő a négy, négy meg kettő az h a t — féle számításban. Soha és semmi esetben sem szabad puszta — azaz tárgyhoz nem kötött számokkal állani elő — ily-féle gyakorlatok nem fejlesztik a számfölfogási tehetséget, mert azon kevés hajlam is, mely a kis gyermeknél a számolás iránt néha föl-föl csillám-lik, csakhamar végleg eltompul, elvész a merev számok özönében, s a gyermek végkép elveszíti kedvét a számolás i r á n t ; már pedi^ ha nincs kedv, nincs eszköz a fejlesztéshez. Midőn azonban a számgyakorlatokat mindannyiszor tárgyhoz kötni ajánljuk, figyelembe kell hoznunk az egyoldalú-ság kerülését is. Volt alkalmam számgyakorlato-k a t hallgatni, melyeszámgyakorlato-knél óra hosszat számgyakorlato-kizárólag az
»eladott, vette-féle példák képezték a társalgás tengelyét, mintha az életben nem számolnánk egyebet, mint mindig és mindig csak pénzt. Ily egyoldalú gyakorlatok nem alkalmasak a gyer-mek fogalom körének 1 ővitésére, s azonfelül nem lehet elvitatni, hogy a szükségesnél nagyobb mértékben lánczolják figyelmét a pénzhez, s igy erkölcsileg is rosz hatással vannak. Általában az óvodákban semmi szükség sincs az üzleti életből merített számgyakorlatokra, ezek még túl álla-n a k a kis gyermek fogalom k ö r é álla-n , s álla-nem is álla- na-gyon érdeklik őt Merítsük tehát példáinkat " a z ö kis világából: j á t é k a i , csemegéi köréből; labda, épitő koczkák, gyümölcs, bonbon bizonyosan in-k á b b lesznein-k in-képesein-k őin-ket delectálni mint a vé-ka, akó, forint. Azonban még ez mind nem elég kedvet ébreszteni, a számolási gyakorlatok iránt;
társalgásunk a t á r g y a k számviszonyának puszta előállítása által még nem lesz képes a gyermek figyelmét tartósan lekötni; míg ellenben, ha
gya-korlatainkat a g y e r m e k előtt érdekes történetek-hez k ö t j ü k — bizton számithatunk figyelmére — főleg ha értünk hozzá történeteinket némelykor némi humorral saturálni, mely a számgyakorla-toknál a figyelem élénkitésére igen alkalmas.
Meg kell azonban jegyeznünk m é g , hogy a vál-tozatosság elvét a számgyakorlatokhoz alkalma-zandó történeteknél csak a s z á m o k r a , nem pedig a t á r g y a k r a vonatkoztassuk; azaz : minden szám-tani óra gyakorlatait foglaljuk egy — legfeljebb két történetbe, mivel számosabb történetek alkal-mazása által sok időt pazarluuk, különösen azon-ban a sokféle t á r g y a k és események közt való kalandozás által elvonjuk a gyermek figyelmét a tulajdonképi czél — a t á r g y a k számviszonyáról.
Persze a számgyakorlatokhoz alkalmas történe-tecskéket nem lehet ám amúgy könyedén ex.
abrupto előteremteni, ilyenekre a gyermekekkel való társalgást előzőleg kell a nevelőnek előké-szülni — tekintettel különösen tárgyának oly rendezésére, hogy a számgyakorlatoknál a foko-zatosság megtartható legyen; sőt, hogy oly órái-ban, midőn az eszmék nem a k a r n a k gombaként teremni — kész a n y a g a legyen, -— czélszerüen j á r el, ha a sikerültebb számtörténeteket papírra
teszi.
A szám történ etek nagyon alkalmasok végül az emlékezőtehetségnek a különböző mennyisé-gek észben tartására lcépesitő gyakorlatához is.
Elmondunk egy ily történetet k ö z b e n , számgya-korlatokat alkalmazva s előre figyelmeztetjük növendékeinket, hogy a következő alkalommal ők fogják a hallott történetkét elmondani. A nö-vendékek által gyakorlandó kínét elbeszélésnél azután főfigyelmünket a történetben előfordult számviszonyok hü utánmondatására fordítjuk, fi-gyelmeztetve növendékeinket, hogy a mennyiség megváltoztatása által a dolog kimenetele is egé-szen más fordulatot venne, s ez által a tárgyak mennyiségi viszonyainak nagy figyelemben tar-tására szolgálunk ujjmutatással. Az emlékező te-hetség ily irányú képzése nagy jelentőségű, s igen szép eredményt biztosit. A magasabb isko-lai osztályokban a történelem és földrajz tanulói közül sokan nagyobb előmenetelt tanusitnának ezen t a n t á r g y a k b a n , ha annak idején az óvoda, v a g y iskola alsóbb osztálya által a különböző mennyiségeknek az emlékezet által való meg-őrzésében érdekes számtörténetkék alkalmazása által fokozatosan gyakoroltattak volna.
Szemléltessük a tárgyak számviszonyait — mondja utolsó alapelvünk. S ez az, mi figyelmün-k e t legnagyobb mértéfigyelmün-kben igényli, ez a mi tu-lajdonképeni terünk, azon t é r , melyet egész terjedelmében művelni a 2—6 éves korra kiter-jedő nevelés főfeladata.
Miként a fentebb fölemlített néhány példából látható, alkalmaznunk kell a számgyakorlatok azon nemét is, mely nem az érzéklő, hanem a képzelet utján való szemléltetésen alapul; tesz-szük ezt azért, mert a gyakorlati életben legtöbb-nyire a számviszonyok érzéklő szemlélése nélkül a képzelőtehetség segélyével számolunk s igy, ha kizárólag érzékelve szemléltető eljárást
kö--9£>í 181 (el-vetnénk, növendékünk képzése egyoldalú lenne, amennyiben számfölfogási tehetségük csupán azon tárgyak számviszonyainak meghatározására lenne képes, melyek folytonosan szem előtt álla-nak. Igyekezve tehát eljárásunkat a közéletnek szolgáló paedagogia követelményéhez viszonyitni a számtörténetek, s illetőleg számolgatva társal-gás által alapját a d j u k a képzelőtehetség segé-lyével ; vagyis a szó valódi értelmében fejből számlálásnak — de főczélunk nem ez. Nekünk a mennyiségi viszonyok tiszta fogalmára kell ké-pesitni növendékeinket. A lélekben azonban csak oly fogalmak tükröződnek le tisztán, melyek ér-zéklő szemléltetés által jutnak a gyermek birto-kába. A gyermek előtt abstract fogalom annyi, mint semmi fogalom, ő mindent látni, sőt megta-pintani óhajt, s igy látás és tapintás által szerez fogalmakat a tárgyak mennyiségbeli viszonyáról is. Adj a két éves gyermek kezébe néhány szem borsót, ő kevés ideig figyelmesen nézi a tömeget, majd közé nyul kicsiny ujjaival, érzékli, hogy több van elölte egynél, s kezdi egyenként szét és ismét összerakni, I g y származnak lelkében a különböző mennyiségekről való fogalmak, nevet még nem képes adni e fogalmaknak, de lelkében már fényképezve állanak némely mennyiségi vi-szonyok, melyeket érzéklés által fölismert.
H a az érzékelve szemlélés után való vágyhoz hozzáadjuk még az öntékonyság iránti hajlamot, mely a gyermeknél azon percztől kezdve, midőn kezeit használni kezdi erélyesen nyilvánul — önként jövünk azon eszmére, hogy fejlesztő rend-szerünket minden ágazataiban az érzéklő szem-léltetés azon nemére kell alapitnunk, mely testi foglalkozással áll kapcsolatban.
És itt tűnik föl egész nagyszerűségében Frö-bel genialitása; ő nem vetkőzteti ki a gyermeket kedély világából, engedi játszani őt, de e játé-k o játé-k által a játé-kisded hajlamainajáté-k természetszerű irányt ád, s oly foglalatosságokká varázsolja, me-lyek,^ test és szellem együttes fejlődését eszköz-lik. O nem vezeti a gyermeket kész fogalmak tárházába, hanem ellentéteket állit szeme elé, s a különbségek érzékelve fölismertetése által oda képesiti növendékét, hogy ő a fogalmakat szem-lélet utján önlelki munkássága segélyével alkossa meg. Lehetnek s valóban vannak Fröbel fejlesztő rendszerének némely hiányai, tagadhatatlan, hogy a kezek és száj folytonos foglalkodtatása által egy ür támad rendszeriben, s ezen űr a nyu-godt és csendes szellemi munkásságra való ser-kentés elhanyagolása; való az is, hogy az ismeret kör bővite'séhez elegendő anyagot nem nyújt, nem fejleszt minden irányban,sőt a mennyiség és alaki sajátságok különös kedvezményben részesí-tése által fejlesztő rendszere több tekintetben egyoldalúvá válik — de mind ezen — könnyen
pótolható" hiányai mellett is el kell ismernünk, hogy egyetlen fejlesztő rendszerben sincs a cse-lekmény nélküli pusztán szó, nevelés kiküszöbö-lése természetszerűbben keresztül v i v e , egyetlen fejlesztő rendszer sem alkalmazkodik annyira a gyermek kedély világához, és semmiféle módszer sem nyújt oly bő alkalmat a t á r g y a k n a k alak,
szin, terjedelem, alkatrész és számviszonyain ala-puló fogalmak érzékelve szemléltetés utjáni föl-ismerésére, mint azon rendszer, melyet Fröbel és követői a »gyermek kertekc-ben már meghono-sítottak, s a családi kör és elemi iskolák alsóbb osztályaiban meghonosítani óhajtanak. És mi ugy véljük, hogy hazai kisdedóvó intézeteink csak is a Fröbel-féle foglalkndtató eszközök meghonosí-tása s azoknak Fröbel és követői által kidolgozott rendszerben való eszközlése esetén felelhetnek meg egész terjedelemben azon magas föladatnak, mely a megóvás mellett a testi és szellemi tehet-ségek fokozatos és együttes fejlesztésében hatá-rozódik. *)
Mint fentebb említve volt a Fröbel-féle foglal-kodtató eszközök, különösen a mennyiség és alaki sajátságok érzékelve, szemléléséhez nyújtanak bő alkalmat, s igy az ezen irányban való fejlesz-téshez kitűnő segédeszközökül kínálkoznak.Kezdve a teke, koczka és hengerrel való egyszerű j á -téktól (2-ik játék tárgy), egész a papír kimetszés és fölragasztásig mindenütt az alak és mennyi-ségbeli tulajdonságok állanak előtérben, s az ér-zékelve szemléltető módszer ezernyi
változatai-ban tárul elénk.
Az építő játéknál például a nyolez felé osztott koczka akár egészben véve, a k á r részeire osztva nagyszámú anyagot nyújt a mennyiségbeli meghatározások érzékelve szemléltetésében. Ezen j á -t é k -t á r g y — ha -tar-tályából ugy emel-te-tik ki, hogy a részek egymáshoz lapulva e g y egészet (egy nagy koczkát) képeznek — elötünteti az egyet, de ha a gyermeket a lapok, élek és csúcsok szá-mára figyelmeztetjük m á r l — 1 2 - i g terjedő szám-körhöz találnak tárgyakat. A gyermek azonban
— mint mondva volt — szeret osztani, ehhez já-rni, hogy minden tárgynak belsejét szemlélni vágyódik s igy e két jellemvonást legczélszerüb-ben ugy használhatjuk föl czélunkhoz, ha az egy egészként eléje tüntetett koczkát — mely mint mondva volt nyolez egyenlő, szintén koczka alakú darabokból áll — csakhamar részekre engedjük fölbontani — elosztani. Itt már a számviszonyok 1—8-ig határozottabb kifejezésben lépnek elő, s az alkalmazandó játékeszközök szolgálnak az első — érzékelve szemléltető számgyakorlatok-hoz. Például : a nyolez darabot két részre osztva s kettőt kettőt egymás fölé téve formálnak kis növendékeink egy idomot, mely hasonlít a tűz-helyhez — íme a számgyakorlatok : 8 : 2, 2-|-2, 4—4. Két oszlopot formálunk három-három kocz-kából, a tonmaradt két koczkával pedig ugy fed-j ü k b e , hogy az egész egy kapu befed-járást ábrá-zoljon, szemléltető számgyakorlatok : 3 X 2 , 6-)-2.
í fJ Félreértés e l k e r ü l é s e tekintetéből meg kell j e g y e z -n ü -n k , hogy a F r ö b e l - f é l e foglalkodtató eszközök - niegho-n o s i t á s a m Uett s z ü k s é g e s niegho-n e k v é l j ü k — épeniegho-n az e m l í t e t t e g y o l d a l ú s á g k i k ü s z ö b ö l é s e tekintetéből — a beszéd ós é r t e l e m f e j t ő g y a k o r l a t o k társalgásszerü a l k a l m a z á s á t is.
E k é t rendszer p á r o s í t á s a által lesz e l j á r á s u n k m i n d e n i r á n y b a n fejlesztő, m e r t a kézi f o g l a l k o z á s o k kizárólagos a l k a l m a z á s a mellett m e g s z o k j á k n ö v e n d é k e i n k a k é z i m u n h á t gondolkodva — behatólag s z e m l é l v e végezni s ez j ó , de m e g s z o k j á k , egyszersmind c s a k i s akkor gondol-k o d n i , h a gondol-kézi m u n gondol-k á t végeznegondol-k s ez n e m jó. Sz: E .
— 1 8 2 <3©-Hogy a páratlan számú mennyiségek viszonyát
is szemléltessük, alakittatunk egy keresztet, alulra jön két koczka egymás mellé, ezek fölé középen három egymásra helyezve, ismét kettő egymás mellett, végre legfelül egy — számgya-korlatok : 2—{—3—f-2—}—vagy megfordítva keves-bitőleg. A 4—6-ik számú j á t é k t á r g y a k — melyek az alapegységül fölvett koczkát mind, mind több és különbözőbb részekre osztva tüntetik elő — képessé tesznek a különböző mennyiségeknek a lehető legnagyobb változatban való szemlélteté-sére. Nagy előnye az épitő j á t é k n a k azonban az is, hogy nem csak érzékelve szemlélhetővé teszi a t á r g y a k számviszonyát, de a mennyiségeknek fekvés, s illetőleg helyszerinti változatosságát is szem elé tárja. Két koczka alant, egy fent, elöl, hátul, oldalt, j o b b r a , b a l r a , közel, távol — mind oly meghatározások, melyeknek megértésére a
gyermek érzéklö szemléltetés által j u t el bizto-san ; erre vezeti őt az építőjáték, s igy az e fog-lalkozás utján szerzett ismereteiben rejlik már a mértan és mathematikai földrajz alapját képző eszmék ébrenye.
S z a b ó Endre.
(Folyt, köv.)
Pestalozzi Henrik élete és hatása.
(Folytatás).
Csalódásoknak kelle tehát bekövetkezni a szü-lök részéről is; a közönség elégületlen kezdett lenni, a hirlapok is kikeltek ellene s azt mondák, hogy a mit tesznek, koránsem az a mit tenni vél-nek is Ígérvél-nek; hogy az intézetet nem azon szel-lem lengi át, melynek kellene s melylyel oly fen-nen kérkednek. *) D e noha Pestalozzi bellátta, hogy az intézetben sok nem megy ugy mint kel-lene, s a mint másokkal elhitetni a k a r j á k ; noha tudta, hogy oly uton haladnak mely az egész vállalatot örvény szélére viheti, ő—az engedé-keny — tanítóitól sokkal nagyobb mértékben fügött, hogysem a dolgot másképen irányozhatta volna ; hanem társai inkább magokkal r a g a d t á k oly térre, melyre Pestalozzi, kedély hajlamait te-kintve, soha sem tévedhetett volna. A megtámadá-sokra durvassággal válaszoltak; sőt önbizottságuk-ban ünnepélyes vizsgára törekedtek. Pestalozzi, ki működését tekintve, nem vala ment a hiúságtól, engedett és 1809-iki május havában a Freiburg-ban együttlevő svajczi szövetségi gyűléshez fo-lyamodott ily vizsgálat eszközlése tekintetéből.
Kérése meghallgattatott, a mennyiben egy há-rom tagból álló vizsgáló bizottmányi küldött ki, mely ugyanazon év novemben havában Yverdon-ba érkezett és öt napig ott maradt.
Pestalozzi tanítóival együtt látta már a vizsgá-lat kezdetén, hogy az eredmény nemfog ugy kiütni, mint gondolták; hogy a bizottmány nem azt fogja tekintetbe venni, amit tenni vélnek,
*) L á s d a Niederer á l t a l szerkesztett tudóaitás t ö r e d é -k e i t R a u m e r nevelészettörténetében.
vagy a k a r n a k , hanem a valódi tény állást fogja szemügyre venni.
A bizottmány t a g j a i v a l á n a k : Merián, a baseli kis tanács tagja, Trechsel, mennyiségtan tanára Bernben és páter Girárd Freiburgból. A jelentést Girard szerkesztette franczia nyelven, Trechel pedig németre fordította. A következő évben a Solothurnban összegyűlt szövetségi gyűlés elé terjesztetett és ez a következő évben 1811-ben a haza nevében hálát nyilvánított Pestalozzinak.
A jelentés a nyilvánosság terére is hozatott Midőn egyrészt elismeri a tanítói testület fárad-hatlan törekvését és buzgalmát; más oldalról meg-jegyzi, hogy ez intézet más intézetekétől egészen
eltérő ösvényen halad, és ha igaz is, hogy csak ily képen lehet a meglevőknél czélszerübb
eltérő ösvényen halad, és ha igaz is, hogy csak ily képen lehet a meglevőknél czélszerübb