n.
Misem könnyebb mint valamely Önteremtett eszménykép nyomán elméleti rendszert alkotni, és nagyon természetesnek t a l á l j u k , ha az illető ,alkotó" forrón ó h a j t j a , hogy a g y a szülöttjei a gyakorlati életben is diadalra jussanak.
Pedig vajmi ritkán történik ez. A ,,radicalis reformátor" legtöbb izben egyedi nézeteiből s óhajtásaiból indul k i , és az egész világot azon k a p t a f á r a a k a r j a ütni, mely ő neki legjobban tet-szik ; fennálló viszonyokkal, legyőzhetlen
nehéz-ségekkel'nem igen szokott törődni, tabula rasa-nak képzeli magárasa-nak a világot, s azt gondolja, hogy a mi saját elméjében megállta a kritikát, az megdönthetetlen, az helyes; a világnak, bár miként is lett légyen az eddig — azt el kell fo-gadnia.
Pedig t u d j u k , hogy az élet kineveti a theoriát, mivel e földön minden haladás csak fokonkint történik és minden egyes nyeremény másrészről egyszersmind engedménynyel jár. Ki tehát élet-revalót és kivihetőt a k a r teremteni, az szükség-képen csak a t é n y l e g e s v i s z o n y o k és minden ' fönnálló tényező tekintetbevételével te-heti azt.
E szempontból indult ki Pest városa i s , midőn B é k e y I m r e tanácsos u r elnöklete alatt egy H a v a s I g n á c z , G ö n c z y P á l , M e s z n e r és G ö n d ö c s urakból álló bizottmányt küldött ki, melynek megbízásából ngs G ö n c z y P á l oszt.
tcsos ur a következő szabályzatot szerkeszté, mely néhány lényegtelen módosítással el is fo-gadtatott.
Adjuk az indokoló bevezetés kihagyásával, hogy olvasóink megítélhessék, miként ügyekezik Pest városa a létező tényezők tekintetbevétele mellett nevezett kérdés korszerű megoldását le-hetővé tenni.
I. A z o s z t á l y - t a n i t ó r ó l .
1. §. Az osztálytanítók a törvény értelmében és a fennálló városi szabályok szerint az iskola-tanács ajánlatára a városi hatóság választja.
2. §. Az osztálytanító a vezetésére bizott osz-tály (oszosz-tályok) növendékeinek erkölcsi és szel-lemi nevelését és oktatását, a felsőbbség által ki-adott rendeletek értelmében önállóan v e z é r l i ; a reábízott t a n t á r g y a k a t a tantervben megállapított szellemben s tanitótársai működésével egybe-hangzásban tanítja.
3. §. A felsőbb helyről kiadott rendtartási és fegyelmi szabályok értelmében hatása körébe
9—10
- ö l eaő apróbb kihágásokat maga intézi e l ; nagyobb • vétségi esetekben a szabályok szerint vagy az igazgató-tanítóval vagy a tanitói testülettel együtt itél.
4. §. Egyes tanulóknak elfogadható okok mel-lett s a szülék által igazolt esetekben fél legfelebb egy napi szünidőt engedhet. (Több napi kimara-dásra minden egyes tanulónak az iskolaszék el-nöke adhat engedélyt).
5.§. A felügyelete alatt álló osztály (osztályok) növendékeinek erkölcsi és szellemi vezetésén fe-lül, befoly a hivatali köréhez tartozó iskola ösz-szes növendékeinek erkölcsi nevelésére; vagyis az összes tanitói testületet közösen illető nevelési s fegyelmi ügyekben tanitótársaival együttesen bíráskodik.
6. §. A körébe eső iskola-ügyeire nézve észre-vételeit, javaslatait a tanitói tanácskozmányban szóval vagy Írásban előadhatja, s külön vélemé-nyét belátása szerint az iskolai szék elé ter-jesztheti.
7. §. Az iskolai felsőbbség által bevett könyvek szellemében tanit, magától sem tan-könyveket, sem kéziratokat taneszközül fel nem vehet. Az év folyamra (folyamokra) kiszabott tantárgyakat egész terjedelmökben sikeresen be-végezni tartozik.
8. §. Tanitási óráit mindennap pontosan meg-t a r meg-t j a ; akadályozmeg-tameg-tása esemeg-tében az akadály oká-nak írásbeli előterjesztése mellett az igazgatóta-nitónál magát fél nappal előre bejelenti s ha ezt valamely fontos oknál fogva nem teljesíthetné, ebbeli mulasztását utólag pótolja.
9. §. Több mint egy napi elmaradhatásra az iskolai szék elnökétől kér engedélyt, s eltávoz-hatásra nyert engedélyét az igazgatótanitónál teszi le. E g y hétnél több ideig tartó szünetelésre az iskolai szék előterjesztésére a városi hatóság ad engedélyt és tölti be a szünetelő tanitó helyét.
10. §. Őrködik tanitványai szorgalma és ma-gaviselete felett; mind a szorgalmasokról mind a hanyagokról pontos jegyzeteket visz, s ezeket havonkint a tanitói tanácskozmány elé terjeszti.
11. §. Különös naplót vezet a mulasztókról, mind a kimentett mind a ki nem menthető mu-lasztásokat feljegyzi s e jegyzőkönyve másolatát hetenkint az igazgatótanitónak beadja.
12. §. Osztályában (osztályaiban) levő búto-rokról s a gondjaira bizott taneszközökről leltár szerint az igazgatótanitónak és az iskolagondnok-nak számol.
13. §. A tanitói tanácskozmányokban kivétel nélkül megjelenni, s azokban tevékeny részt venni köteles.
II. A z i g a z g a t ó - t a n í t ó r ó l . 14. §. Az igazgatótanitót az iskolai tanács aján-latára a városi hatóság választja.
16. §. Az igazgatótanitó a vezetésére bizott is-kola egyik osztálya növendékeit t a n í t j a ; e mel-lett az egész intézet erkölcsi és szellemi ügyeit vezeti, i r á n y o z z a ; az iskolai szék utján hozzá-küldött mindennemű törvényes rendeleteket az osztálytanítókkal azonnal közli s azokat,
vala-mint a tanitói testület által hozott végzéseket végrehajtja.
16. §. Az osztálytanítók rendtartási és fegyel-mi eljárása felett, a tanitói tekintély sértése nél-kül, őrködik. — Az osztálytanítókat mulasztásaik esetében, kötelességeik teljesítésére négyszem-közt figyelmezteti, s ha az eredménytelen lenne, az ügyet először a tanitói tanácskozmány, s i k e r t telenség esetében végre az iskolai szék elé ter-jeszti.
17. §. írásban előterjesztett alapos okra az osztálytanitónak egy napi eltávozásra engedélyt adhat.
18. §. A vezetésére bizott iskola összes növen-dékeinek magaviseletét szorgalmát és előmene-telét figyelemmel kiséri: e végből minden egyes osztálytanítótól, a tanitó tanácskozmányban ha-vonként jelentést kér, az osztályokat időnkint meglátogathatja, azonban osztálytanító irányá-ban semminemű nyilvános megjegyzést nem tehet.
19. §. S a j á t osztályán kivül eső minden egyes tanuló felett a fegyelmi szabályok értelmében az illető osztálytanítóval, súlyosabb kihágási esetek-ben a tanitói testülettel e g y ü t t bíráskodik.
20. §. Az iskola anyakönyvét vezeti; a tanesz-közökre, k ö n y v t á r r a , iskolai bútorokra, rendre, tisztaságra felügyel, s felügyeltet az iskola ingó-ságairól az illetőket az iskola gondnokával együt-tessen számoltatja.
21. §. A mulasztási naplókat a tanítóktól he-tenkint beszedi és azokat az iskolai szék elnöké-nek átszolgáltatja.
22. §. A tanulók bizonyítványait az illető osz-tálytanítóval együtt aláírja, s az illető iskolaszéki elnök láttamozása vagy rendes aláírása, s az is-kolaszék pecsétjéveli ellátása után kiszolgáltatja.
23. §. A tanitói tanácskozmányt a szabályok szerint egybehívja, abban elnököl.
24. §. Akadályoztatása esetében rövidebb időre helyettest k é r , hosszabb időre azonban az iskolai szék közbejöttével a városi hatóság adhat enge-délyi, a midőn is helyét ez tölti be.
25. §. A z iskola ügyeiről, a tanitói tanácskoz-mánynyal megállapított terv szerint évenként egyszer jelentést készit, s azt az iskola minden osztály-tanitójával aláírva, az iskolai szék elé terjeszti.
I I I . A t a n i t ó t e s t ü l e t r ő l . 26. §. Minden iskólának tanitói az igazgató ta-nitó vezetése alatt külön külön tata-nitói testületet képeznek. A tanitói testület jegyzőjét s könyv-tárnokát s a j á t kebeléből választja.
27. §. A tanitói testület az igazgató tanitó vagy annak helyettese elnöklése alatt havonként leg-alább egyszer szükségesetében vagy tanitói kar két h a r m a d á n a k kívánatára, többször is gyűlést tart. E gyűlésben kivétel nélkül köteles mindenki megjelenni, a meg nem jelenést csak betegséggel menthetvén ki. A gyűlés általános szótöbbséggel s személyi ügyekben titkos szavazattal határoz.
28. A tanitói testület hatáskörébe t a r t o z n a k : a) Az iskola erkölcsi szellemi eletére tartozó
- e O ! 131 (Óé-minden olyan ügy, melylyel az iskola fejlődését s
virágzását előmozdíthatni. E végből időről időre a felsőbb helyről kiadott rendeletek értelmében és szellemben tanácskozik a rendtartási és fe-gyelmi szabályok mikénti alkalmazásáról; e tan-tárgyak módszeres tanításáról; a tanítás és neve-lés összhangzatos vezetéséről s megállapodásait az igazgató tanitó ellenőrzése mellett egyes tag-jaival végrehajtatja.'
b) A felsőbb hatóságtól érkező rendeletek vég-rehajtására nézve közösen állapodik meg.
c) A véleményezés vagy bírálás végett hozzá küldött ügyekben testületileg mond ítéletet.
d) A tanügyre vonatkozó mindennemű javasla-tait vagy indítványait együttesen fejezi ki.
e) Az iskolába belépni kivánó tanulókat testü-letileg veszi fel, osztályozza s i r j a be.
f) Fegyelmi eljárásokban, az igazgató tanitó és az illető osztálytanító által hozzá fellebbezett ügyekben a mennyiben ezek elintézése az illető iskola széket nem illetné, a fegyelmi szabályok értelmében bíráskodik.
g) Az iskolai mulasztások jegyzékét minden tanév végén egybeállítja s levéltárába teszi.
h) minden év végén az iskola erkölcsi és szel-lemi állapotáról szóló kimutatáshoz anyagot szol-gáltat s tervet készit.
29. §. Ezen szabályok érvénye azon időben kezdődik, midőn ezeket Pest szabad királyi vá-ros hatósága a maga részéről szinte czélszerüek nek és helyeseknek ismervén-, jóváhagyásával ellátandja.
30. §. Alkalmazásba vételük iránti intézkedé-sek megtétele az iskolai tanácsot, illetőleg az is-kolai székeket illetendi.
Nem taglaljuk, hogy ezen Pest városa által el-fogadott tervezet „ne továbbját" képezi-e az e téren óhajtandóknak. De annyi tagadhatlan, hogy az eddig fenállott viszonyokhoz képest tetemes haladást tanusit, kivált paedagogiai tekintetben, és annál nagyobb igényt tarthat igaz életre-való-ságra, mivel praktikus alapból fejlődött.
Minthogy azonban a kérdést még nyitva kí-vánjuk t a r t a n i , és nem kételkedünk, hogy még többen is hozzá fognak szólni, mi sem m o n d j u k még ki utolsó szavunkat.
M a y e r Miksa.
Tükörképek az iskolai életből.
ni.
Két első „tükörképemből" kivehette az olvasó a czélt, mely azoknak közlésénél előttem lebegett.
Időszaki tanirodalmunk sok igen becses sze-melvényt n y ú j t a lélektan k ö r é b ő l ; de azok na-gyobbrészt elvekkel, elvont elméletekkel foglal-koznak.
Egyszer e gondolatom t á m a d t :
De bizony csak jó v o l n a , hogy k e z d j ü n k el
anyagot g y ű j t e n i egy g y a k o r l a t i l é l e k t a n számára is. *)
Nézzük az orvosi s z a k l a p o k a t :
Itt minden számban találkozunk oly m u n k á l a tokkal, melyekben különféle kóresetek, g y ó g y -módok és szakbeli tapasztalatok közöltetnek.
S ez igen üdvös; mert az e l v , az átalános tör-vény annál jobb, minél n a g y o b b az analog esetek azon összege, melyből az kifejlett.
Azért igen czélszerü v o l n a , ha a tapasztalato-kat nem csak az egyletek- és testületekben, ha-nem a szaklapok hasábjain is közöltetnek; m e r t az éleményekben az élet szól hozzánk; az élet pedig nem csak a legjobb tanácsadó, de a t u d o m á n y is nagy részben annak köszöni gyarapodását.
A g y e r m e k e k szorgalma, munkakedve nem egyenlő.
E tekintetben ugy képzelem a tanuló sereget mint a narancserdőt, hol a fák sudarain egyide-jűleg észlelhetők a szunyadó r ü g y e k , fejledező
virágok és érett gyümölcsök.
Nézzük ugyanazon osztály tanulóit: Némelyek figyelmesek, kedvvel tanulnak, feladataikat jól és pontosan elkészítik; mások szeretik u g y a n a tanulást, de abban kevésbé kitartók, s v a n n a k olyanok i s , k i k tanitás alatt elálmosodnak, bá-gyadt figyelmetlenségbe merülnek. A tanitó ma-gában keresi a hibát. Azonban látja, hogy az osz-tály feszült érdeklődéssel kiséri a tanítást, mialatt ők ásítoznak, másfelé j á r t a t j á k elméjöket, s kér-deztetvén , vagy épen nem, vagy csak z a v a r t a n és helytelenül felelnek.
E lélektani tünemény : a r e s t s é g . E z t mind-nyájan ismerjük, s szükségtelen annak fogalmát körvonaloznom.
L o c k e a gyermeki lelket a forráshoz hason-lítja : „ E g y könnyű kéznyomás — igy mond — -uj mederbe tereli a v é k o n y vizsugárt, s oko-zója lesz a p a t a k későbbi folyásának."
Iskolai éleményeim megmutatták , h o g y e ha-sonlat a gyermeki lélek minden tüneményeire találó; a restségre nézve azonban csak r i t k á n .
E lelki gyarlóság kétféleképen szokott meg-jelenni : v a g y mint erő hiánya *), v a g y mint a
könnyelműség, az elkényeztetés kifolyása; de még ez utóbbi esetben is hajlandó v a g y o k , azt a gyengeségnek tulajdonítani.
Mert mi szüli a gyengeséget ?
A hivalkodás, a tétlenség, mely az erőt táp és inger n é l k ü l h a g y v á n , azt korhadásnak indítja, valamint a használatlan aczélt lassankint fel-emészti a rozsda.
Más k é r d é s a z , váljon minek tulajdonítsuk a restséget, a természeti állapotnak-e v a g y az aka-ratnak ?
*) H i v a t k o z á s s a l 4-dik Számunk egyik j e g y z e t é r e (ld 52. 1.) i s m é t e l v e a j á n l j u k e hasznos e s z m é t t.
olva-sóink b e c s e s figyelmébe. S z e r k .
*) E z e n erő alatt nem c o n t o k és izmok erős égét é r t e m , h a n e m a z t , mi a z e m b e r t mozgásba h o z z a , öt élénkké, t e v é k e n y n y é t e s z i ; m o r t a tagok és i z m o k csak eszközök , m e l y e k e t e m o z g a t ó erü tevékenységébon fel-használ. N . S.
9—10*
-•D) 132 Akarati hibának alig tulajdonithatjuk a rest-séget. I g a z , hogy a rest nem a k a r dolgozni; de e nem-akarás is csak az erő hiányából ered; mert sokkal észszerűbb feltennünk, hogy az erő hi-ánya okozza az a k a r a t hiányát, mintsem hogy az akarat hiánya okozza az erő hiányát.
Az erő ösztönzi, kényszeríti az embert, hogy azt mozgásba hozza, neki tápot, gyakorlatot sze-rezzen. Innen a gyönyör, a belső megelégedés öröme abban, ki erejét gyakorolja és viszont a/, unalom, a nyugtalanság kinos érzése a hivalko-dóban, ki az erő ingerének ellentáll.
Miért számítjuk be erényül a nagyobb erejű gyermeknek, ha ebbeli tehetségét mérsékli, ha azt nem a maga b e l t e r j e , hanem a körülmények szüksége szerint működteti?
Mert ereje által mindenki ösztönöztetik arra, hogy annak egész belterjével m ű k ö d j é k , ez in-gernek fékezése pedig nehézséggel j á r , melynek leküzdésére nem mindenki képes.
Világos tehát, hogy a restben, kit mindig kényszeritenünk kell a tanulásra, v a g y nincs erő, v a g y ha van is, elkényeztetés által korhadásba sülyedt.
S igy a restség nem az a k a r a t n a k , hanem a természeti állapotnak oly hibája, melyet a g y e r -meknek csak r i t k á n számithatunk be.
Vannak azonban g y e r m e k e k , k i k nem termé-szetűknél fogva, hanem túlterheltségből és szerte-len követelések m i a t t lesznek t u n y á k k á .
E tunyaság a léleknek e következő két álla-potából ered :
Először : A szertelen munka általi kimerült-ségből.
Másodszor : A kedvetlenség- és az önbizalom hiányából.
Mi kelti a gyermekben e két utóbbit ?
A gyermek nein képes végezni a z t , a mit tőle követelnek; azért neki gyakran kell szemrehá-nyásokat hallani. E szemrehányások alaposságá-ban, valamint a követelmények jogosultságában ő nem kétkedhetik, s igy gyökeret ver benne azon meggyőződés, hogy ő tehetetlen.
I g y fojttatik el néha a gyermekben minden munkaösztön, s végre bele sülyed a tunya-ságba.
Azért oly felette nehéz annak gyökeres orvos-lása; azért boldogulhatunk oly bajosan a t u n y a ,
nehézkes gyermekkel.
Hiába figyelmeztetjük, i n t j ü k , serkentjük őt.
Borsót hányunk a falnak. Utóbb kifogyunk a tü-relemből , k e m é n y e b b eszközökhez n y u l u n k ; megszégyenitjük, szemrehányásokkal illetjük öt, s ez sem h a s z n á l v á n , megvonjuk tőle szerete-tünket.
S, tapasztalták-e társaim az eredményt ? En ifjabb koromban szomorodott lélekkel ta-pasztaltam. Az eredmény mindig ez volt : levert-ség és daczos megátalkodottság.
I f j ú társaim! k i k n e k szivét a lelkesedés, a fia;-talság hő buzgalma dagasztja ! A ti kedvetekért teszem e nyiltszivü vallomást, hogy okuljatok az én hibámon.
Fonák bánásmódommal nem c s a k , hogy czélt
nem értem, de azzal egyenesen ellene dolgozván, mindig távolabb estem tőle. Azon szerencsétlen tunya gyermekre nézve, ki kezeimbe került, el volt veszve az osztályomban töltött idő.
Vigyázzatok a tunya gyermekekre! Ne r a g a d -tassátok magatokat szigorra az idétlen buzgalom által! mert ép azon eszköz, melylyel gyógyitni óhajtjátok a hibát, százszorta nagyobbá te-szi azt.
Nincs a nevelőre nézve nehezebb feladat, mint a tunya g y e r m e k gyógyítása.
S mi az, mi oly felette nehézzé teszi ?
A z , hogy e lelki kórbajt az akaratban keres-sük, holott az csak a kellő erő hiányában áll.
A nevelés tud erőt fejleszteni, — erőt g y a -rapitani, — no még azt is; de erőt adni ott, ahol az nincs, — lehetetlen.
Csakhogy ez utóbbi — hála a Teremtő bölcse-ségének! — alig ha előfordul. Mindenkiben van egy-egy kis erő, ha csekély is.
A tunya gyermek gyógyítása tehát csekély, szunyadó erejének felkeltése- és bővítésében áll.
E kettőt a gyakorlat eszközli; azon i n g e r e k pedig, melyek a gyakorlást létre hozhatják, k é t -félék lehetnek : belsők is külsők.
A k ü l s ő k , mint a kényszer eszközei elve-tendők.
Mi csak a belsőkkel foglalkozhatunk.
A főszabály ez :
Gyógyítandó gyermekünk elméjét csak kön-nyedén szabad foglalkoztatnunk, minden meg-erőltetést eleintén gondosan kerülnünk; mert a megerőltetés k i m e r í t ; mi pedig nem a k a r u n k kimeríteni, h a n e m erősiteni.
Neki csak oly munkát tegyünk kötelezővé, melyről t u d j u k , hogy hajlama van hozzá és kön-nyedén v é g e z h e t i ; mert még most nem m u n k á j a , hanem munkálkodása a fődolog. S ha munkálko-dásának, ébredő figyelmének némi jeleit l á t j u k , dicsérjük, bátorítsuk öt. Megelégedésünkkel ked-vet öntünk belé további figyelemre és munkás-ságra ; s hogy a többszöri siker önbizalmát is fel-ébresztendi, annál valószínűbb, mert a siker csak-is mitőlünk f ü g g .
Fürkészszük továbbá a g y e r m e k ösztöneit, ér-zetvilágát. M a j d csak találunk ilyet is, noha el-rejtőzve is g y e n g e minőségben.
Ha feltaláltuk, ezeknél kell gyermekünket megtagadnunk, de csak.akkor, ha előbbi eljárá-sunk sikertelen maradt.
Felkapunk, a mit találunk, kivévén a gyűlöle-tet és i r i g y k e d é s t ; mert a hol kevés van, ott nem igen lehet válogatnunk, és a hol beáll annak le-hetetlensége, hogy mindent t e g y ü n k , ott t e g y ü k legalább azt, a mi lehetséges.
Ez talán merésznek, koczkáztatónak látszik.
D e gondoljuk m e g , kivel van dolgunk, egy tu-nya, élettelen gyermekkel, k i t életre kell serken-tenünk. E gyermeket tehát azon oldalánál kell megragadnunk, a hol az életjelek mutatkoznak.
S ha ezen oldal az érzékiség, akkor itt kell kez-denünk.
Hogyan készteti Rousseau a nyalánk és t u n y a gyermeket a versenyfutásra ?
-«£> 1 3 3 X3e—
Megragadja öt a nyalánkság ösztönénél, pálya-díjul egy kalácsot tűzvén ki.
Vagy nézzük a természetet : Ez is érzéki ösz-tönök által serkenti fel életünket, s csak később emel bennünket az erkölcsiségre.
Nem kell tehát félnünk a természet utánzásá-tól. H a jobb ösztönöket találnánk , ugy sem hasz-nálnék az érzékieket; a szükség kényszerit rá, s én azt hiszem, hogy a tunyaság még több a szük-ségnél.
Amivel e nehéz munkára fel kell fegyverkez-nünk, az türelem, és ismét csak türelem.
„Hiszen ez nem iskolai életkép" mondja a tü-relmetlen olvasó.
Sajnálom, hogy épen a türelemre-intésnél fo-gyott ki olvasóm a türelemből.
Belátom a neheztelő közbeszólás igazoltságát, s ime belekezdek egy gyakorlati képnek nem rajzolásába, hanem csak másolásába :
Volt osztályomban egy gyermek — igy beszéli egy tanférfiu — kinek restsége és minden intés, büntetés iránti közönye miatt oly tömérdek pa-nasz tétetett nálam, hogy már utóvégre nem tud-tam mihez k e z d e n i , s a gyermeket, mint javit-hatlant, ki a k a r t a m záratni az iskolából.
Még egy kísérletet azonban meg akartam t e n n i , s értekeztem azzal, kinek gondviselésére volt bízva.
Ennek épen semmi reménye nem volt a gyer-mek javulásához, s azt kivánta, hogy őt az osz-tály előtt jól megvirgácsoltassam.
En ugy voltam meggyőződve, hogy a testi büntetés és annak gyalázata nem csak fokozná a gyermek fásultságát, de becsületérzésének utolsó szikráját is kioltaná.
Kérdezősködtem a tanuló családi viszonyai fe-lől. Atyja nagy gazdasággal b í r t , melynek ellá-tása öt annyira igénybe vette, hogy fia nevelésére gondot nem fordíthatott, s őt heteken át nem is láthatta.
Anyja korán elhalván, nevelését egy házi ta-nitóra kellett biznia, ki a gyermekkel keményen b á n t , őt félnapokig setét kamrában tartotta el-zárva, verte és életét minden lehető módon kese-rítette.
A rejtély meg volt fejtve.
E fiúnak az anyai szeretet, a családi élet hi-ányzott. Házi tanítójának kíméletlensége őt da-czossá, közönyössé tette; mert a dacz és közöny volt az utolsó fegyver, melylyel a szegény gyer-mek tanítója kegyetlensége ellen bírt.
E fonák nevelés csakhamar megboszulta ma-gát. A gyermek lelkét gyűlölet, rideg magábazár-kozás borította el, irtózott minden munkától, ke-rülte ifjú barátainak és a felnőttek társaságát; a tanítóban kínzóját és azon ellenségét látta, ki őt az élet minden örömeitől megfosztani igyekszik.
Hiányos előképzettsége mellett nálunk sem ta-nult, s a feddőzés, büntetés az iskolában is csak-hamar megkezdődött ugy, hogy a bizalmatlan gyanakodó fiúban mindinkább megerősödött azon meggyőződés, hogy minden tanitó olyan, mint az ő házi tanítója, s irányomban is a konokság
véd-sánczai mögé húzódott. '
Feladatom tisztán állott előttem. E szerencsét-len gyermeket nem szabad b ü n t e t n e m , hanem a dacz és gyűlölet helyébe jobb érzéseket kell k e b -lébe oltanom.
E g y e r m e k n e k szüksége volt a s z e r e t e t r e ; benne bizalmat kellett az emberek iránt k e l t e n i ; közte is a tanitó személye között a részvét is ra-gaszkodás viszonyát megteremteni.
Gyakran eljárattam őt m a g a m h o z ; kérdezget-tem foglalkozásai iránt, hogy fölfedezhessem ösz-töneit, kiváló hajlamait, melyeknél őt megragad-hassam. Magammal vittem sétáimon, találkoztat-tam növendékeimmel, hogy azokkal játszszék és társalogjon; ő hozzáférhetlen és zárkozott ma-r a d t ; feleletei „nem-" é3 „igenből" á l l o t t a k , a mellett setét arczczal és mozdulatlanul ült a pam-lag szegletében, mígnem azt mondám neki, hogy most már haza mehet.
E g y szóval, de még csak egy tekintettel sem mutatta háláját vagy elismerését fáradozáso-mért.
E kísérlet nem mondhatom, hogy sikerült; de tanulómra még sem maradt minden benyomás nélkül, s a részvétnek némi gyenge indulatát mégis kellett irántam éreznie; mert n i h a alat-tomban egy-egy tekintetet oda vetett a tanszék-re , ha őt felszólítottam.
Ezt azelőtt soha sem t e t t e ; szemei mindig az előtte levő asztalra voltak meresztve, s tanitóját soha egy tekintetre nem méltatta.
Most megkisérlém, benne érdeket kelteni az által, hogy legkisebb munkáját is elismeréssel fo-gadtam, igy gondolkodván : Oly tanuló, k i n e k
Most megkisérlém, benne érdeket kelteni az által, hogy legkisebb munkáját is elismeréssel fo-gadtam, igy gondolkodván : Oly tanuló, k i n e k