IV.
Gyakoroljuk a gyermeket a szilárdság- és en-gedelmességben , hogy azt megszokva, alkalma-zásában könnyedén tudjon eljárni.
Még az erkölcsi viselet is a szokás dolga; t a r -tósságot csak ez szerezhet neki. Már Plutarch m o n d á : Az erény hosszú megszokottság.
A jó erkölcs n e m bizható az ész erejére, a dol-g o k és indokok vizsdol-gálására.
Ez utóbbiak a jelen pillanat benyomásából e r e d n e k , s oly erősen lepnek meg bennünket, k o g y a vizsgálódásra sem időt sem erőt nem en-gednek.
K i mondhatja magáról, hogy minden elhatáro-zásnál, minden cselekedetnél elég ideje marad a fontolgatásra ? K i mondhatja, hogy minden egyes esetben leülhet és elmélkedhetik mint Herkules a váluton ?
Nem ily kényelmes az élet gyors utazása.
Itt nincs pillanat, mely bennünket tovább n e m m o z d i t ; nincs perez, melyben gondolkozó tehet-ségünk nem m ű k ö d n é k , nincs pillanat, melyben m a j d választania vagy elvetnie, m a j d kérnie v a g y utálnia nem kellene.
Visszatarthatlanul, a rohanó folyam hullámai-k é n t hullámai-követihullámai-k egymást a gondolatohullámai-k, az elhatáro-zások, s soha sem történik, hogy képzeteink lán-czolatos menete egészen megállapodik.
S e képzetek mindegyike e g y - e g y cselekedet, mely lelkünket ezerféle módon foglalkoztatja.
Villámsebességgel támad a képzet és azon in-dokoknak egész sora, melyek a testet, az elhatá-rozást vezérlik.
-e£> 50 <5®—
E sebesség pedig lehetetlen, ha az o k o k k a l már azelőtt tisztába nem voltunk, ha s gyakorlat, a szoktatás azoknak erőt nem kölcsönzött.
Elhozzák egy spártai nőnek hónáért elvérzett fiának hulláját, s azon perczben, midőn tekintete rá esik, elszántan kiáltja e szavakat : „Hisz a r r a szültem I"
Mi önthetett a gyenge anyai szivbe ily hősies elszántságot ? Mi az, a mi a lélekrenditő benyomás első perczében a feljajdulást elfojtotta ?
Az, hogy lelkét már azelőtt is gyakran foglal-koztatá a honszeretet és mindazon képzetek, me-lyek azzal kapcsolatban állanak.
S csakis e gyakori foglalkozás adhatta a j k á r a azon kemény szózatot is, melylyel búcsúzó fiát a harczok mezejére bocsátá : „Vagy fegyvereid-del t é r j vissza, vagy paizsodon."
Mi következik ebből ?
A z , hogy az erény nem bizható egyedül az észre és ismeretre, a n n a k inkább a hajlamokban és az eljárás könnyüségében kell állnia. A j á r t a s -ság pedig a gyakorlat és szoktatás müve.
Szoktassuk tehát gyermekeinket is az e n g e d é -kenységre és szilárdságra.
Ez első tekintetre ellenmondásnak l á t s z i k ; pedig csak kettős szabály.
Nézzük azt egyes részeiben.
Szoktassuk a gyermeket engedelmességre mindazon esetekben, melyekben neki parancsok és tilalmak adatnak. A tanitónak vigyáznia kell, hogy sem méltatlan, sem szükségtelen parancso-kat és tilalmaparancso-kat ne adjon. H a pedig a z o k ki-mondattak, a szófogadást mulhatlanul követelnie kell.
Szoktassuk őt szivességre, előzékenységre a felnőttek irányában. A gyermeknek fel kell ten-n i e , hogy a felten-nőttekten-nek miten-ndig igazuk vaten-n, s mit sem kivánnak, a mi nem jogos és méltányos.
Csakhogy másrészről a felnőttek sem feledkezze-nek meg arról, hogy a gyermektől sem méltat-lant, sem szükségtelent követelniök n e m lehet.
Sőt kívánatos, hogy követelményeikben C3upán arra szorítkozzanak, a mi rá nézve hasznos és minél kevésbé kellemetlen.
D e vajmi kevesen ügyelnek e méltányos sza-bályra !
A felnőttek iránti engedelmesség törvénye nem állandó. E n n e k szigora egyenlő a r á n y b a n fogy a gyermek növekedése- és fejlődésével.
A kettő közötti távolság mind kisebbé lesz, s így azon kötelességeknek, melyek a távolságon ala-pulnak, szintén fogyniok kell, s pedig mindig az ifjúság értelmi növekedéséhez képest. Értelmi-ségi korlátai egyszersmind szabadságának korlá-tai is.
Szükséges, hogy a gyermek engedékenysége utóbb lassankint korlátoltassék; mert, fájdalom vannak felnőttek, kik az ifjúságot szokásból vagy nemtelen szándékból elcsábítják.
Gyermektársaival szemközt ugyanazzal tarto-zik a g y e r m e k , a mivel a felnőttek egymás irá-nyában.
It a szívesség két külön szempont alá veendő :
egyik az erkölcsi szigor, másik a felebaráti sze-retet.
Az első a jó és gonosz kápzete szerint korlá-tozza a szívességet, az utóbbit illetőleg addig megy az erkölcsi j ó b a n , a meddig a méltányos-ság és a viszontszivesség reménye terjed.
Midőn a gyermeket az engedékenységre szok-tatjuk, ismernünk kell azon okokat is, melyekből annak ellenkezője, az önfejüség, ered.
A g y e r m e k sokkal erősebben ragaszkodik egy bizonyos gondolathoz, mint a meglett ember.
Miért ?
Mert képzetei még kevesek, s így minden egyes képzet nagy helyet foglal el lelkében és nagy mérvben foglalkoztatja annak tehetségeit.
Fogalmai még nem b í r n a k azon terjedtséggel és átalánossággal, mely azoknak hajlékonyságot szerezhetne.
Hajlamai, ösztönei annál erősebbek minél ke-vesebbek azon k é p z e t e k , melyektől eredtek, és minél i n k á b b foglalkoztatják a lelket.
Az erőa hajlamot, a határozott kivánatot pedig sem parancsra, sem szivességböl könnyen elfojta-ni nem lehet.
í g y ered a gyermek önfejüsége.
Ellenben a kinek többféle és mérsékelt kíván-ságai vannak, az nemcsak könnyebben uralkod-hatik azokon, de csekély áldozatába k e r ü l rajtok tul is adni, ha azt mások u g y a k a r j á k .
Az első nem kerül n a g y küzdelmébe; mert kí-vánsága nem erős; de a másik sem, mert le-mondván a kivánságtól, lelkében ür nem támad-hat, helyét azonnal egy másik foglalván el.
A gyermeknek m é g kevés kivánsága van.
Ösztöneinek egész körét csak érzéki v á g y a k töl-tik be, s ezek is csak korlátolt értelemben. Ehez j á r u l , hogy e v á g y a k n a k minden gerjedése tisz-tán e g y e d i ; mert képzetei is tisztisz-tán egyediek, a mert szervei fogékonyságánál fogva minden be-nyomás erősen hat rá. Azért nyilatkoznak vá-gyai oly .élénken, azért hatnak azok a lélek egész erejével.
Mi e b a j n a k lélektani gyógyeszköze ? Mit te-het a nevelő e rajongó vágyuk lecsillapítására ?
Elfojtsa azokat ? N e m ; ily durva eszköz nem csak a lelket, az életerőt bénitja, de a szegény gyermeket az álnokság, szineskedés bűnébe sü-lyeszti.
Itt csak a szélesbités az egyetlen e s z k ö z , me-lyet a lélektan igazolhat.
Kell, hogy szélesbitsük, tágabb körűvé tegyük a g y e r m e k eszmevilágát. Itt majd t á m a d n a k az-tán lcivánságok, melyek jótékony fékezőivé lesz-nek az előbbieklesz-nek, s a kielégített nemesebb vágy kárpotlója lesz a feláldozottnak.
Csak idézhetjük elé azon tiszta engedelmessé-get, mely sem csalást, sem alattomosságot nem ismer.
Szoktassuk a g y e r m e k e t szilárdságra.
Itt mindenek előtt szükséges, hogy saját elmé-j é t használni és abba bizalmat helyezni tanulelmé-jon.
Az elmebeli tehetségek azok, melyek az em-berben legkésőbb fejlődnek. A tanitó felkelti éa
51 K > -tulságos gondja e fejlődóst tejleszti azokat, de
késlelteti.
A g y e r m e k megszokván a segítséget, minden-ben kérni fogja azt. Kérdezősködik oly dolgok felöl, melyekről egy kis önállóság mellett maga is tudomást szerezhetne.
Ehez j á r u l a gyakori feddőzés, hibáztatás, s a lomha tétlenség okvetlenül megszüli a g y á v a bá-tortalanságot, a gyermek ingadozóvá lesz, elvesz-ti önmaga iránelvesz-ti bizalmát, nem juthat önálló Íté-lethez, elhatározáshoz, s igy jövőbeli szilárdsága, erkölcsisége m á r első csiráiban meg van támadva.
A g y e r m e k tévedéseiről és azoknak mikénti igazitgatásáról már fönnebb szóltam, .valamint a parancsok korlátairól.
Miként r a k h a t j u k meg a szilárdság, az önálló itélet, a szabad elhatározás alapját ?
A k k é n t , ha a g y e r m e k r e hagyjuk az Ítélést, az önelhatározást minden oly esetekben, hol az károssá nem válhatik. A gyermek kérdezi :
— Mi ez ?
— Ott v a n előtted, nézd meg.
— Igaz-e ez ?
— Gondolkodjál fölötte.
— T e g y e m ezt ?
— Azt m a g a d n a k kell tudnod; tégy a mit akarsz.
Az kevésbé jelentékeny, ártatlan dolgok köre a z , melyben a gyermeknek erejét, önállóságát gyakorolnia kell. A ki e k ö r t szűkíti az a gyer-mek értelmi erejét csorbítja.
E n g e d j ü k meg, hogy a gyermek közönyös dolgokban mindig megállhassa helyét, ha az igaz-ság az ő részén van.
Ez gyermekek irányában könnyű lesz; de fel-nőttekkel szemközt igen kényes dolog.
Annál szentebb kötelessége ez utóbbiaknak, hogy gyermekkel soha össze ne ütközzenek. E részbeni meggondolatlanságukért a g y e r m e k bűnhődik; ő kényszeríttetik az engedésre, még akkor is, ha igazsága v a n ; mert minden áron meg kell mentenünk azon nevelészeti elvet, mely szerint a g y e r m e k előtt a gyermek becsületén csorbát ejtenünk nem szabad.
Óvakodjunk a gyermeknek keményen ellent-állani, midőn lelki ereje heves indulat által fel van z a k l a t v a , ha csak ellentállásunk okvetlenül nem szükséges.
Mikor állhat be e szükség ?
H a a gyermeknek káros szándéka van.
Itt azonban kivánatos, hogy a szülő v a g y ta-nitó arra ügyeljen, valóban ártalmas-e a szándék, valamint a r r a i s , vájjon n a g y és elkárithatlan-e a kár. Ha csekély, hadd szenvedje a g y e r m e k ; hasznos tapasztalatai ezzel is szaporodnak.
H a elhárítható, akkor j o b b lesz ez iránt intéz-kednünk, mintsem a felhevült gyermeket ellent-állásunk által még inkább ingerelni.
Ellentállásunk még a k k o r is szükségessé válik, ha a felgerjedt állapot épen tiltásunkból eredt.
Itt a gyermeket szükségkép kényszeritenünk kell a szófogadásra.
Itt azonban nagy vigyázat szükséges, s ha lát-j u k , hogy valamely gyermek kivánata nagyon is
heves természetű, ne ingereljük kemény ellentál-lásunk által, ha engedésünknek káros következ-ményei nem lehetnek.
D e miért e felette n a g y vigyázat ?
A gyermek itt minden lelki erejét mozgásba h o z t a ; e mozgást csak erőszakkal törhetem meg.
Ebből pedig a következő két bajnak egyike
tá-mad : v
V a g y sikerül a zajgó erőt valóban elfojtanom, a k k o r megtöröm annak ruganyosságát és a lélek e l b á g y a d , vagy az erőnek csupán határait fojt-hatom e l , s ezek aztán bensőleg dühöngnek. A dulongó lelki vihar másfelé tör k i , s e kitörésnek káros következményei vannak a jellemre nézve.
A k i a gyermekből szelid jó lelkületü embert akar nevelni, az vigyázzon magára a felindulás perczében.
K e m é n y bánásmód, szidalmazás, lealacsonyitó és mértéktelen büntetések gyengítik a jellemet, elölnek minden bátorságot, vagy pedig elkeserí-tenek : s igy vagy alattomos, csalárd ember válik a gyermekből, ha a r r a elég ravaszsággal bír, vagy — ha elméje nem elég éles, gyámoltalan viaszbáb, vagy ha ereje és bátorsága van, vesze-delmes, rosz ember.
Szomorú alternatíva!
Az ellenkező bánásmód, a kényeztetés pedig nem csak elkapatja fejeskedővé teszi a gyerme-ket, de elpuhulást, gyengeséget is szül.
A gyengeség és makacs fej, habár nyilatkoza-taik egymással ellenkezni látszanak, igen jól megférhetnek e g y ü t t ; mert a gyengeség ingerlé-keny, az ingerültség egy bizonyos fokon elkese-redéssé f a j u l , ez pedig megátalkodottá teszi a g y e r m e k e t , s gyakran heves kitörést, veszélyes hatásokat szülend.
Kerülnünk kell tehát az elkényeztetést is, ha a gyermeket engedesmességre és szilárdságra a k a r j u k vezetni.
E k é t j ó tulajdon igen szépen összeegyeztethe-tő ; mert a szilárdság az engedelmességen ez pe-dig a saját belátáson alapulhat.
Midőn a gyermeknek okai vannak az engedé-k e n y s é g r e , aengedé-kengedé-kor szófogadásához egyszersmind önállóság is járul.
Ezen okok vagy a vezetőjében felismert belá-tás — és j ó akaratban, vagy magának a dolog-nak helyes felfogásában, vagy mind a kettőben állhatnak.
Ha a gyermek ezen okok alapján felteszi ma-gában, hogy vezetőjének engedelmeskedni a k a r , már módot nyert arra is, hogy magát a szilárd-ságban gyakorolja; mert nagyon valószínű, hogy feltett szándékának teljesítése, némi akadályok leküzdésével járand.
Igy egyesül e két erény.
Hogy e kifejtett módszerek nem minden g y e r -mekre egyenlően alkalmazhatók, s hogy igy fő-kép az anthropologiai tanulmányok nyomán kell eljárnunk, mondanom sem kell.
Másként alkalmazzuk e módszereket az indu-latos, a lomha, a makacs, a lágyszívű g y e r m e k irányában. Azért a mennyi a gyermek annyiféle a bánásmód, s ez csak a k k o r felelhet m e g a
4*
O 62 o -paedagogia követelményeinek, ha minden egyes gyermeket lélektanilag tanulmányozunk.
Komárom városa községi iskolájában mind-n y á j a mind-n külömind-n rovatot vezetümind-nk a mind-névsorbamind-n gyer-mekeink lélektani tanulmányozásáról, ezen fel-irat a l a t t : „Lelkülete és jelleme körüli észlele-t e k , " s üdvös eredmények m á r is muészlele-taészlele-tkoz- mutatkoz-n a k . *)
E gyönyörű intézetnél rövid fenállása alatt a pontosan feljegyzett észleletek segélyével nem csak alapos ismeretet szerezhetünk minden egyes tanuló j e l l e m e - , lelkülete-, tehetségei és hajlamairól, j ó és rosz tulajdonai — és azoknak gyanítható f o r r á s a i r ó l : hanem a feljegyzéseknek számos örvendetes gyakorlati hatását és tapasz-taljuk.
Csak néhányat emlitek fel :
Először: A tanitó alaposan ismervén minden gyermeke egyediségét, mindenikkel igazságosan és okszerűen tud bánni, s naponkint meggyőző-dünk ez ismert tétel igazságáról : „Jeder A k t der Gerechtigkeit is zugleich ein A k t der Klug-heit."
Mert az egyediséghez alkalmazott bánásmód egyszersmind a legigazságosabb ; az igazság pe-dig mulhatlanul megszerzi n e k ü n k a g y e r m e k bizalmát és ragaszkodását, s a gyermeki kebel m é g akkor sem hül meg irántunk, ha az igazság kényszerűsége néha szigorunkat is igényli.
Másodszor : tudván a g y e r m e k , hogy tanítója minden tetteit számba veszi, azokat erkölcsi ér-t é k ö k szerinér-t mélér-tányolja, és belölök jellemére, lelkületére k ö v e t k e z t e t , a g y e r m e k vigyázóbb lesz maga iránt, be — betekint önmagába, ösztö-neit, hajlamait megítélni, a j ó k a t méltányolni és követni, a roszakat pedig megvetni és elnyomni tanulja.
Harmadszor : A tanítóra nézve igen érdekes e jegyzeteknek időnkénti összehasonlitása. Örül,
ha látja, hogy az elejénte könnyelmű, pajkos gyermek javulásnak indult, s hogy nevelői fára-dozása üdvös gyümölcsöket terem. Ellenben ha az eredményeket nem találja kielégítőnek a sii-lyedő gyermeknek gondosabb szemmel tartására és a nevelészeti j o b b eszközök kutatására ösztö-nöztetik.
Negyedszer : A gyermek látván a tanitó kö-vetkezetességét, lankadhatlan, sőt fokozott fi-gyelmét ; hallván a javuló gyermekekről felsorolt
*) Ez igen czélszerü intézkedés, melynek teljes sike-rére azonban még az is szükséges , hogy a m a g a s a b b osztályokba lépő gyermekekről szóló „lélektani jegyze-t e k - közöljegyze-tessenek ugyanazon m a g a s a b b oszjegyze-tályok jegyze- taní-tóival és kisértessenek figyelemmel az egész tanitói kar-tól. Igy fog g y a r a p o d n i az egyes tanitók psychologiai tapasztalása, csak ily alapon fejlődhet szerves ós egyön-t e egyön-t ű iskolai nevelés. A egyön-tanév végén leheegyön-t azegyön-tán a legér-dekesebb eseteket külön és részletes összefüggésben föl-dolgozni, mi által t a n ü g y i irodalmunk is igen tanulságos és haszonvehetö lélektani vázlatokat nyerhetne. I t t csak egy szirtre b á t o r k o d u n k figyelmeztetni, mint a melyen a hasznos törekvés könnyen hajótörést szonvedhet : Ne (igyekezzünk a n e t a l á n i hézagokat betölteni oly a d a t o k -kal, melyek nem tapasztaláson a l a p u l n a k ; a vázlat hű-ségét ne áldozzuk föl annak kerekdedségének, a lényeget
ne a formának. Szerk.
kedvező j e g y z e t e k e t ; látván hogy a róla tett megrovó feljegyzések közé pontosan felvétetnek olyak is, melyek dicséretére v á l n a k , a gyermek előbb-utóbb belátja a tanitó szigorú tárgyilagos-ságát , önmagába száll, ébredezni kezd benne a becsületérzés, kedvező jegyzetek után kezd só-várogni; s ha elérte az elsőt, másodikat, csak ritkán fog visszahanyatlani, ha csak részünkről nem tapasztal tágítást.
K e r ü l j ü k , hárítsuk el azon nehézségeket, melyek az engedelmesség és szilárd akarat k i k é p -zését akadályozzák.
Az engedelmességet a beteges állapot, önhitt ség és szenvedély nehezíti; a szilárdságot pedig testi és lelki g y e n g e s é g , az izlés és érzőtehetség tulfinomsága, a külső jeilességek iránti túlságos tisztelet és a bajoktól való visszarettenés.
Vizsgáljuk meg miként háríthatók el e nehéz-ségek.
Az első akadály a beteges állapot.
Mindnyájan tudjuk, hogy a testnek nagy befo-lyása van a lélekre, annak erejére, tevékenysé-gére, sőt az összes erkölcsi életre. Romlatlan, j ó indulatu gyermekeknél a beállott csököny és el-lenszegülő magaviselet többnyire biztos jele a test kórállapotának. A testi betegség kedvetlen-né, durczassá tesz.
Az ily g y e n g e , igerlékeny gyermek a tanitó részéről igen óvatos bánásmódot igényel; meg-gondolatlanság veszélyessé válhatik a g y e r m e k erkölcsiségére nézve.
Ne gondoljunk semmit a beteges gyermek ma-kacs viselete — és gyengeségével.
Ismertem gyermekeket, k i k huzamos ideig fe-lette makacsok v o l t a k , később pedig legkisebb hozzájárulásom nélkül egészen megváltoztak. S e csodálatos kedélyváltozásnak okát a testi épü-lésben, az életerő gyarapodásában leltem föl.
A gyengélkedő gyermeket legjobb a mennyire lehet, magára hagyni. Sem kényeztetés, sem ke-mény bánásmód!
Az önhittség, az elbizakodás szinte egyik gyö-kere a makacsságnak. A saját erő- és ítéletbe vetett tulbizalom hajhatatlanná teszi az embert.
Azért óvnunk kell a g y e r m e k e s e t a hiúság, az elbizakodás mételyétől, s a javítást azonnal meg-kezdenünk , mihelyt annak első jelei mutatkoz-nak.
A becsületérzés egyik legkedvesebb jelensége a gyermeki l é l e k n e k ; mert ez a valódi tökély-nek egyik főfeltétele. Ellenben mi sem á r t h a t annyira az ember valódi tökéletesedésének, mint a hiu elbizakodás, valamint a szinlett jámborság a valódi egélynek legnagyobb akadálya. A k i külső mázban keresi becsét, az már teljes birtokában hiszi magát a valódi értéknek, s nem k e -resi azt az erényben, a lélek belső nagyságában.
Egész törekvése csak oda irányul, hogy megked-velt küljelességei által tündököljön.
Az önhittség tehát a becsületérzésnek elfajult korcshajtása, midőn abban keresi a becsületet, a mi nem a saját nem a valódi tökélyben, hanem véletlen külső előnyökben áll. Az önhittség, az elbizakodás egyik faja a hazugságnak, ez p e d i g
-«ex 5 3 K > -nem egyéb, mint eltérés a természettől. A hiu
önhittség tehát a ferde nevelés következménye, s én azt hiszem, hogy a jól nevelt gyermekhez ép oly kevéssé férhet a hiu elbizakodás, mint a hazugság.
Azért kötelessége a tanitónak is mindazoknak, kik a gyermek nevelésére tettleg befolyni hivat-vák, miszerint gondjok legyen rá, hogy a hiu ön-hittség be ne hatoljon a gyermek szivébe, vagy ha annak első kórjeleit észlelik, azonnal igyekez-zenek, azt onnan kiűzni.
Az első a legkönnyebb, de mégsem minden nehézség nélküli; mert a gyermeki kedély na-gyon kész a külbenyomások elfogadására s oly sürün környezik őt a lelkére ható emberek és tárgyak, hogy csak n a g y vigyázattal őrizhetjük meg a fiatal kedély tisztaságát.
T a r t s u k meg tehát a gyermeket az ő termé-szetességében; távolitsunk el tőle mindennemű csikornyát, a szenvelgést, a negélyzett modorok utánzását, a kotynyeleskedést; ne halmozzuk el dicséretünkkel, ha beszédjével, tetteivel tetszé-sünket aratta, maradjunk komolyak elmés ötle-teinél — szóval: k e r ü l j ü n k és távolitsunk el a gyermektől mindent, a mi őt hiúvá, elbizakodottá teheti igyekezzünk a g y e r m e k önszeretét tiszta, nemes önérzetté képezni.
Az indulatosság, a szeszély igen g y a k r a n csö-könös. Vigyáznunk k e l l , hogy a gyermeket ily állapotba ne hozzuk, s ha benne van — hogy ne ingereljük és vele összeütközésbe jöjjünk.
Erről már főnebb bővebben szóltam.
Tovább megyek azon nehézségekre, melyek a szilárdságot akadályozzák.
Az első a testi- és lelki gyengeség.
Ez megfoszt az a k a r a t t ó l , s hogy szándékun-kat nem foganatosíthatjuk.
Rendesen fejeskedést hevülékenységet szül, de sohasem állhatatosságot, szilárd akaratot.
E bajoktól a gyermeket testi és lelki erejének növelése által óvhatjuk meg.
A növelés eszközeinek tüzetes fejtegetése meszsze vezetne; fentartom ezt egyik jövő dol-gozatomnak.
A második nehézség az érzék és izlés tulfi-nomsága. A túlírnom é r z é k n e k egyik okozatja a z , hogy minden hibákat veszünk észre, s csak nagyon ritkán tudjuk magunkat valamely vá-lasztásra elhatározni.
Az ilyen túlírnom érzék nemleges tagadó elha-tározást igen, de positiv, cselekvőleges szilárdsá-got soha sem szülhet. Ez utóbbi mindig hajótö-rést szenved azon kellemetlenségeken, melyekbe a tulfinom izlés ütközik.
Megengedem, hogy a gyöngéd érzés bizonyos esetekben kívánatos, de másrészt igen g y a k r a n ártalmára van a szilárdságnak.
A kellemetlen benyomások félelme néha még a legnemesebb szándék kivitelétől is visszariaszt.
Ily esetben az erkölcsi j ó s á g ott marad elzárva a sziv belsejében, s legfelebb csak a k k o r nyi-latkozhatik tettekben, ha az első meglepetés az érzékenységet elkábítja s a meggondolásra időt nem enged. Ilyeneknél az erény csak j ó szán-!
dékban, ígéretekben áll. A kivitelre soha, vagy csak igen ritkán kerül a dolog.
V a j m i sokaknál találkozunk az erénynek ezen nemével! Szeretnék a j ó t , de nem képesek, azt végbevinni.
Az ilyennek lelkületével soha sem lehetünk tisztában. Kedélye nyitva áll minden benyo-másnak. A csábító gunyolodása, a csalónak rá-beszélései , a, gonosztevők kérkedései egyaránt h a t n a k rá. 0 minek sem állhat ellent. A j ó n a k társaságában ő is j ó ; a könnyelműek, az erköl-csiség gálád megvetői mellett könnyen félreve-zethető. 0 saját a k a r a t a ellen v é t k e z i k , de vét-kezik gyengeség, szívességből.
A tulfinom érzéssel össze nem fér az állhata-tosság. Ez nyugodt lelket k í v á n , mely okszerű tervet készít és a n n a k kivételére a helyes eszkö-zöket megválasztja; ehhez gondolkodás, érett megfontolás szükséges, erre pedig a túlérzékeny k é p t e l e n ; mert hevülékenységében, gyors felin-dulásában elharmarkodik; már az első gondolat mozgásba hozza őt, erőt vesz egész lelkén. Ezen erő befolyása alatt határozza el magát. Azonban később, midőn higadtan hozzá kezdene a kivitel-hez, eléje állanak a nehézségek, melyek őt azon-nal visszariasztják.
A z é r t nem számithatunk a túlérzékeny kedé-lyekre ; velők minden u j dolog, minden u j gon-dolat könnyen feledheti az előbbieket; náluk mindig az utolsó gondolat a legjobb, s annak van igaza, a ki utoljára beszél.
H a növendékeinkből szilárd, állhatatos férfia-kat a k a r u n k nevelni, ne hassunk túlságosan szí-vökre , és tartsunk mértéket oly dolgokban, me-lyek a gyermeki kedélyt erősen m e g r a g a d j á k .
I g a z u g y a n , hogy a szeretet — a nevelésnek e nagyfontosságú czélja — csak érző kedélyben gyuladhat, s mindaz, a mi a kedélyre hat, a sze-retet élénkítése- és ébrentartására szolgál.
D e meg kell különböztetnünk az érzést az ér-zelgestől. Ez utóbbit a legnagyobb paedagogok egyhangúlag és határozottan kárhoztatják.
A külső jelességek iránti tisztelet is neheziti a szilárdságot. Ilyenek a születés, k o r , gazdagság vagy annak látszata sat.
Ez nem a kis gyermeket, hanem a serdülő if-júságot illeti.
Szoktatnunk kell ezt arra, hogy mindenben, a mi a j ó erkölcsnek s észszerüségnek megfelel, alkalmazkodjék a korosakhoz, előbbkelőkhez és mindazokhoz, kik tekintélyben állanak.
Ez az életben nülkülözhetlen. Ily dolgokban az i f j ú s á g n a k , ha a világon boldogulni akar, le
Ez az életben nülkülözhetlen. Ily dolgokban az i f j ú s á g n a k , ha a világon boldogulni akar, le