fogad-ták; és ha ez évben egy szóra, önkényt, 500 püspök
sietett az örök-városba, hány püspök lesz jelen,
mi-kor a pápa parancsolni fogja a megjelenést, mimi-kor
minden püspök legszigoruabban köteleztetni fog a
megjelenésre? Az utazási terhek megszűntek, a
költségek kevesbedtek. akadály nem lesz, s midőn
— » 155 m — 1545. dec. 13-ától 1563. dec. 4-éig a püspökök lóháton,
• 50— 60, némelyik, mint a kölni, mainzi,300—600 fegyveres-sel utazott Trientbe, ma a püspök egy szerpappal, s legfölebb még egy hittudorral fog Romába, néhány nap alatt utazni, s utazási kényelmei szobájának kényelmeivel fognak verse-nyezni, s nagyobbrésze a püspököknek hamarább, könnyeb-ben fog Romába érni, semmint rendesen megyéjének szélső falujába szokott elérni.
A pápa és a püspökök együtt lesznek ; a hit, a tudo-mány, az életszentség, a tapasztalás, az egyházi és polgári érdem, a jó szándék, a bölcseség, az önzetlen gond a világ üdvösségéről egy helyre fog összegyűlni. Csak emberi jelleg alatt, tekintélyével a világ minden nemzetközi gyűléseit, a fejedelmek minden találkozásait fölülmúlja; de a zsinaton, ami emberi, háttérbe lép, csak ami isteni van benne, az is-teni tekintély tűnik fel rajta : visum est nobis et Spiritui sancto. E tekintély oly nagy, mint a négy evangeliumé, szól s a viták örökre lezáratnak. Nem teremt dogmát a zsinat, ha-nem ami van a hitben, azt mondja ki, tanúságot tesz, határoz,
— ami már megvan, azt emeli ki, ujat nem hoz, mert a hit dol-gában egyetemes érvényességű kinyilatkoztatás nem adatik többé, s ami adatott, az Istentől adatott, s az egyház csak arról szól, ami megadatott, ami már megvan.
De épen erre van szüksége a világnak, hogy oly ünne-pélyesen hallja, mi van az isteni kinyilatkoztatásban, mikint ezt egy egyetemes zsinattól hallhatja. Misereor super turbam mondja Pius, s ezen eszközt ragadja meg, melyet a világ 304 év óta nem látott, s melyről ha Pius nem szól, senki sem mer gondolkodni.
Soha rövidebb, soha csendesebb zsinat nem volt, mint ez lesz. Gondolhatjuk, hogy eme romai egyetemes zsinat annyi hónapig fog tartani, ahány évig tartott a trienti, miu-tán bent az egyházban hitbeli viták nincsenek, az eretnek-ség, a szakadárság egészen az állami és társadalmi tanokban dúl, innen fenyegetve a hivek hitét, az egyház gondjára bi-zott hitkincset.
Lesznek-e a kormányok benne képviselve? Kételke-dünk, erről Pius fog határozni. Kath. fejedelmek szoktak oda küldeni képviselőket ; ma ülnek kath. férfiak trónokon, de alig van kettő kath. fejedelem. Nem a fejedelem személyé-nek hite, de az ország alkotmánya tesz kath. fejedelmet.
Belgiumban kath. férfi ül a trónon, de nem kath. fejedelem.
Régen a fejedelmek, mint episcopi externonum, szoros szövet-ségben élvén az egyházzal, küldhettek a zsinatra képvise-lőket ; ma e szövetség az egyház és állam között, a haladás, a műveltség nevében, átalában tagadtatik, tépetik. Az eret-nekség, a szakadárság minden egyházi jogot elveszít, me-lyet valaha bírt; az alkotmányok ma a hitetlenség intéz-ményei, a szakadárság lobogói. Söt mivel a kormányok kö-telességeiket az egyház iránt letették, régi jogaikat az egy-házban mégis megtartani akarnák ; lehet,hogy a zsinat e jo-gokat a kötelességek visszavételéhez, mint feltételhez csatolja.
Ez a világ legnagyobb eretneksége, kizárni a hitet, és ennek törvényeit a politikából, hogy a bűn ne szabjon benne határt, a jog, az igazság ne adjon szabályt ; kizárni az ál-lamból, hogy ez religiót ne valljon, mint kormányzó hatalom Istent ne imádjon, hogy földi dolgaiban független lehessen, s függetlenségre vezesse alattvalóit, midőn pásztorbot helyett
szurony alá helyezi őket, midőn püspök helyett csendőrt küld hozzájok ; kizárni a polgári intézményekből,midőn ajtót nyit-nak a tévelynek,de elzárják az igazság előtt, a törvényhozás-ban tisztelik a tévelyt, sértik, gúnyolják,meg vetik a hitet,mi-dőn az irodalomban, a napisajtóban, a színházban sértetlen a thora, de nem az evangelium, szabad a lelketlenség, kötve van a lelkisméret, mint például t. Geduly az ő vallási tör-vényjavaslataiban tesz, hogy a törvény ne engedje meg a némely szülőknek kath. hitben nevelni magzataikat, hogy a törvény proselytáskodjék a kath. egyház ellen, s amit a pro-testantismus magától nem tehet, hogy hódítson, mert csak az elesetteket szokta felszedni, hódítson helyette a törvény kényszere, s miután a kath. egyháznak a polgári törvény a liberális dogmák miatt nem kedvezhet, kedvezzen a protes-tantismusnak, — bizonyságul, mily nehéz, s majdnem lehetet-len a prot. elmének igazságosnak lehetet-lenni, vagy magának a szabadságról igazi fogalmat csinálni; kizárni a hitet a csa-ládból, midőn az Isten által mind a két emberi nembe csepeg-tetett titokszerü, kölcsönös vonzalom helyébe családot al-kotni,pénzszámitást, érdeket, kéjvágyat helyez, a szentséget, mely a férfit és a nőt összeköti, házbérletnél magasabbnak nem tekinti, s hogy aki a sertésekről tett kötések fölött itél, az Ítéljen az emberi testek kölcsönös kibérlése fölött is a férfi és nő között ; kizárni az oktatásból, a tudományból, a szere-tet minden cselekedeteiből. Az egyház hozta a tudományt, ö szentesitett meg minden földi viszonyt, ő hozta e földre, ő gyakorolta első a szeretetet, felkeresvén a tudatlanokat, a betegeket, az árvákat, a szegényeket, az aggokat, ápolta a szenvedőt, mint Krisztus Jézust, védelmezte a gyengét, se-gítette az erőtelent, bátorította a félénket, mérsékelte a szen-vedélyeskedőt.
A hitet eldobják, ki akarják irtani a szeretetet is a föl-dön, ahol az Isten és az ö jegyese van, oda az államot akar-ván tenni.
Az egyház uj világot lát maga körül; az igaz elvek kitagadva, az eszmék megrontva, az egyház hatalomnak sem tekintetik, egylet gyanánt vétetik, melynek az állam szabhat törvényeket : az egyháznak újra teljes hatalmában kell nyilatkozni. A conciliumról nevezett bibornoki egyesü-let határozatai nagyra nőttek; tekintélyök sértetlen ugyan, mert a pápa nevében hozatnak ; jobbnak látszik, ha mind eme részletes határozatokat, egyetemes érvényű zsinati sza-bályok pótolják. Az egyház más viszonyokban, mert a vi-lág más lett. Ami 1545—1563-ban volt, abból a vivi-lágiakban csak romok állanak ; a polgári törvényhozás túllép saját kö-rén, a pápa és a hivek lelkismeretei közé helyezi magát, sok a gyenge, kiket erősíteni, sok a simuló, kiket az elvre vissza-vezetni, sok a hanyatló, kiket támogatni kell. Pius kimondta, hogy egyetemes zsinatot akar ; tehát szükséges, tehát czél-szerü lett ; s miután tudjuk, hogy szükséges, a szükségeket ismerni is kezdjük.
„Hordozzuk a frigyszekrényet közösen vállvetve,"
igy szólt III. Sándor, midőn a 3-ík laterani zsinatot kihir-dette; „A seregek urának szőlőjét vadállatok pusztitják"
igy kiáltott fel III. Incze 1215-ben; „a nagy betegségben nagy orvosságra van szükség" e szavakkal hivta össze III.
Pál a trienti zsinatot. Pius is felkiálthat : misereor super tur-bam, az államkuruzsolók a világot végső nyomorba dobják,
19*
még segíteni lehet, az elméknek fényt kell gyújtani, mely előtt szemeiket be ne hunyhassák, én egyetemes zsinatot tartok.
Misereor super turbam.
Csalhatlan tekintély mondja szükségesnek az egye-temes zsinatot, mindnyájan annak tartjuk ; csalhatatlan te-kintély czélszerünek találja, mindnyájan annak kiáltjuk.
A 18-ik századnak bölcsészete, az ágyasok társasá-gában kiművelve, ágyasok által a trónra emeltetve, csak ágyast tudott észistennek választani, — a franczia forrada-lom a világot megváltoztatta, a világ békéjét lehetetlenné tette. Pius látja e nyomort, melyben a világ az ő bölcseivel együtt fetreng, imáiban, elmélkedéseiben az egyetemi zsinatra gondolt, misereor super turbam, — el is határozta.
A hitetlenség borzadásig terjedt, a hivatalos köröket egészen elfoglalta, — a protestantisms rationalismussá fa-jult, Renannal és a belga solidárisokkal kezet fog, — a ter-mészeti morál alapjai kitagadtattak, uj morál, mely az önér-deket, a telhetetlen nagyravágyást egyedüli indokul vallva, a kéjt az emberi élet czéljának kiáltja, az esküszegést, a ki-rály-gyilkosságot, a trón-, az országrablásban elkövetett xninden bűnöket erény gyanánt dicsőíti, s ezt mind haladás-nak, műveltségnek, nemzetiségnek nevezi. Valóban a nagy szellemi betegség a nagy orvosság szükségét bizonyítja.
Pius elmélkedett ezekről, isteni sugallatból zsiuatra gon-dolt, amire senki sem mert volna '.gondolni. Misereor super turbam.
Azonfölül mily nagy terjedelmű, mily mélyre ható^tár-sadalmi kérdések, gazdászati elvek, kezelések nyomorítják a világot, amely kérdések mind az egyházra is visszahatnak, s mely nemzetgazdászati tervek, kísérletek panacea gyauánt kürtöltetnek, s mégis az országokat tönkre juttatják. A nemzetközi jog elveszett, a békekötések hiu ígéretek. Az egyház hozta létre a nemzetközi jogot, mindannyi törvényt az államokra, csak az egyház állithatja vissza. Mennyi zavar, mennyi badarság az igaz és nem igaz, a jó és a rosz körül ! A napisajtó a zavart csak növeli. Sokan nem tudják, mit tartsanak ezekről, azért viszálkodnak egymás közt azok is, kik egy hitet vallanak, hirdetnek, egy munkára küldetnek.
Itt kirostálni kell a jót a rosztól, az igazat a tévelytöl. Pius elmélkedett, egyetemes zsinatra gondolt, világüdvösségi kül-detésében felkiált : misereor super turbam.
Bent az egyházban soha nem látott egység, összhang-zás uralkodik, az iskola hithű, a kath. tudósok könyvei cor-rectek, amint vagy egyik merészkedik, mint Döllinger, az iskola, a tudósoktól azonnal elitéltetik, veszélyessé nem válik.
De a világi tudomány haladott, hogy ennek positiv vívmá-nyait, felfedezéseit a hit összes rendszerének, vagy egyes igazságainak védelmére felhasználjuk, a hittanulmányoknak kört, időt kell adni, azokat újra szervezni ; a nevelés, a papi fegyelem, az alapítványok, a birtok, a szentségek, különösen a házasság, a szeretet müvei, a szerzetes rendek, az ajtatos egyesületek, egyletek, stb., szóval az egyházi benső élet is,
feloszlatva némely kételyeket a fegyelemszabályokról, uj megerősödést kíván. Itt is misereor super turbam fidelium meorum, mondhatja Pius pápa ; háromszáz év alatt uj viszo-nyok közé jővén, uj intézkedésekre van szükség. Emittet spiritum suum, et creabuntur, et renovabit faciem terrae.
íme a szükség, íme a czélszerüség, melyet
megisme-rünk, mihelyt Pius szólt, s melyre, mielőtt szólt, gondolni sem mertünk. Piust a bölcseség, az okosság Szentlelke ve-zérli, a jó tanács malasztja sugalja. Nagy vállalatot kezd, méltót nagy nevéhez, pápasága nagy eseményeihez, megfe-lelőt a világ nagy szükségeinek. Imádkozzunk, hogy pápa-sága nagy tetteihez még e koronát adhassa.
Lesz zsinat, Immaculatának köszönhetjük ; Immacu-lata védelme alá tétetett, tehát elkerülhetlenül lesz zsinat. Es ha Piusnak az Isten meg nem engedné, Pius meghalhat, a pápa meg nem hal, a zsinat kimondatott, a püspökök öröm-mel fogadták, a zsinat meglesz, s mindig Pius nevéhez kötve.
A zsinatért már milliók imádkoznak, a zsinat meglesz, és soha nagyobb, soha dicsőbb, soha sikeresebb, soha több tagokból álló zsinat nem volt, mind az, mely kilátásba tétetett.
Itt az üdvös-volta. A konok meg nem tér, de a této-vázók, a határozatlanok, kiknek száma legtöbb, megerősö-dik. Kelet fölött már 30 éve a Szentlélek fuvalma jár, titok-szerü mozgalom lepte el az elszakadottakat, az irány Roma felé tart. A zsinat e mozgalmat siettetni, az irányt biztosí-tani fogja. Az egyháztól elszakadva, az élettől szakadtak el, a pápa atyai kormányát kerülve, zsarnok fejedelem vasvesz-szeje alá, lelki setétségbe estek.
A protestantismusban egyik rész meg akarna tartani valamit a hitből, de állása tarthatatlan, a dúlási, a tagadási roham, mely a protestantismus lényege, hitetlenségre sodorja mindnyájokat. Hinni kell, religio kell ; a protestantismusban lehetetlen hinni, lehetetlen religiot vallani ; a jobb lelkek szabadulás után kiáltoznak, az együgyüek a mormonok által csábittatnak, a merészeket Renan gyűjti össze. A protestan-tismus feloszlató, társadalmi ellenes, addig élhet, mig van mit feloszlatni, azután teljes hitetlenség lesz ; mikint a libe-ralismus csak addig él, mig forradalmat nem szül, a forra-dalom után fejetlenség, zsarnokság lesz. Mindezt az isteni gondviselés Romára bizta, hogy ami még menthető, mentse meg. Misereor super turbam, jam enim triduo sustinent me, nec habent quod manducent.
Es az egyesült katholikusok ! A muszka leselkedik utánok, a nemzetiségi vágyakat költi fel közöttök, hogy kör-mei közé ragadva, megfojtsa mindnyájokat, aki körül az elfojtott, meggyilkolt nemzetiségek ugy hevernek, mint az oroszlány barlangja előtt a felfalt állatok kiszáradt csontjai.
Az ördög, akit birt, és megtérés által hatalmából megszaba-dul, épen ugy üldözi, mint Farao a távozó Izraelt. Muszka-ország is az egyesülteket gyűlöli, üldözi leginkább.
A trienti zsinat uj életet öntött az egyházba. Amissiók, a szerzetes rendek, a szeretet müvei nyomban támadtak. A kérdéseket megoldani, a kételyeket eloszlatni, az egyházi hagyományból és tudományból minden vallási, társadalmi, nemzetközi erkölcsi tárgyakra fényt árasztani, közöttünk a szeretet és feláldozás szellemét, testületünk minden szunyadó erejét felébreszteni, az előítéleteket felvilágosítani, a félreérté-seket kijelelni, a gonoszság vádjaira szeretettel válaszolni, ez lesz az egyetemes zsinat üdvös eredménye.
Ki kételkednék ezekről ? Ego vobiscum sum usque ad consummationem saeculorum.
A szentatya brevéje az ország kerczegprimásához.
Venerabili fratri Joanni, principi primati regni Hun-gáriáé, archi-episcopo Strigoniensi.
PIUS PP. IX.
Venerabiiis fráter salutem et apostolicam bencdictio-uem. Si magno perfusi sumus gaudio, venerabilis fráter, ab adventu tuo, majore etiam inde aíFacti fuimus, quod universi fideles tuae ditioni subjecti, re vel spiritu, tecum ad Nos convolaverint. Quos enim coram non vidimus, eos aeque
prae-sentes fuisse Nobis dubitare non sivit magna illa nobilissimi voluminis moles, quo singulorum nomina descripta efferun-tur, aífectu multo pretiosiore anaglyptis et auro, quibus ma-gnifice elegantissimeque compacta decorantur. Dignus certe populus sanctissimo illo rege Stephano, qui primus acceptam a patre Geysa, invectarnque sensim inter hungaros diuturno laboré christianam fidem ita propagavit, ut suae gentis
apo-stolus appellari promeruerit. Praecipua namque veneratio ipsorum in apostolorum principem et absolutissimum obse-quium in banc sanctam Sedem, perpetuam veritatis custodem et magistram, egregie profecto referunt pietatem illius, qui impetrata a Romano pontifice regali corona, principem sedem tuam Strigoniensem aliasque complures, munificentia vere regia in catholicae doctrinae columen dilatationemque, illius auctoritate, fundavit. Quamobrem eximia quidem commen-datione dignum, sed non mirum Nobis accidit, quod nuncium saecularis memoriae martyrii principis apostolorum solemni ritu celebrandae commoverit universes, omniumque mentes ad hanc Petri cathedram converterit. Siquidem avita ipsa, quam sedulo studioseque custodiunt, doctrina, firmitatem eis
•obvertebat Ecclesiae in immobili petra constitutae vivificam-que istius actionem, per quam, veluti e corde in humánum corpus, vita spiritus in universa mystici corporis membra derivatur, et veluti e sole, lux ad illustrandum orbem pro-cedit. Haec singulos invitabant, haec ad Nos omnium spi-ritus adducebant, sin minus corpora, haec universos impel-lebant ad amplissimas cas observantiae amorisque signifiea-tiones, quae, utpote luculentissimae testes catholicae unitatis, adeo acceptae Nobis obveniunt et jucundae. Utique Nos ora-binius pro amantissimis hisce filiis, utique Deum rogabimus, ut suffragante Deipara, cujus suavissimo patrocinio glorian-tur ab exordio suae conversions, eos cumulet benedictionibus coeli desuper et benedictionibus terrae deorsum dignaque demum mercede coronet. Hanc ipse virtutem jam nunc con-férât brnedictioni, quam favoris ejus auspicem et grati animi Nostri, peculiarisque benevolentiae pignus ex imo pectore depromptam tibi, venerabilis frater, ac ceteris episcopis, cle-roque et populo regni istius unjversi peramanter impertimur.
Datum Romae apud s. Petrum, die 10-a julii, 1867. pontifi-c a l s Nostri anno XXII. Pius PP. IX.