97 * nek, a jognak, a kötelességnek, a szabadságnak szavát a

daczos anyagi erö előtt.

Látott a világ már sokszor, látni is fog ily jeleneteket, sz. Pétertől kezdve, első Leo pápáu átmenve, ki a győzhe-tetlen Atillát a Pó partjain megállította, egész IX. Piusig, aki a leghatalmasabb császároknak meg meri mondani azt, amit senki sem merne a halandók közöl, lenne bár tiz Sol-ferinonak, tiz Sadovának babérkoszorúja homlokán.

Enged sokszor e fegyvertelen papi hatalom, e szellemi erő,enged sokáig,—mondhatnám,engedékenységében egészen a poklok kapujáig megy ; de amint ide jutott, szive emelke-dik, szava erősöemelke-dik, bátorsága éleseemelke-dik, s a sokáig győző hatalmast az igazság szavával, az emberi lelkisméret szóza-tával lesújtja, lefegyverzi, hátrálni kényszeriti, mert Istenen kiviil mindent lehet meghajlítani, ernyedésre hozni, csak az egyházi bátorságot nem lehel megtörni.Mikor a vad erőszak előtt minden meghódol, az emberi becsület, méltóság, jog, törvény és szabadság a papi szivbe menekszik, hogy a jövő nemzedék javára örökségben maradhasson.

Ez a mi hivatásunk, ez a mi méltóságunk, és mikint keresztelő sz. Jánosban, a kath. papság eme kora példányá-ban látjuk, ez néha a mi fájdalmas kötelességünk : ezt várja tőlünk mindig az ily körülményekben megrémült emberiség, mert a testvéreket mindenkor az öregebb testvérnek kell,saját veszélyével is, védelmezni, az embercsaládban pedig mindig a pap az elsőszülött, az öregebb testvér.

Az első papnak, Krisztus Jézusnak szenvedéseivel vál-tatott meg a világ : a kath. papság szenvedéseivel őriztetik meg az ocsmány aljaságtól, hogy midőn az Isten-embert nem akarja imádni, az élők és holtak itélő biráját, egy embert,ki-ben a közönséges emberség is hiányzik, bálvány gyanánt is-tenitsen, és csókolja azt a lábol, mely őt eltapossa, csókolja azon ostort, mely ő^ vérig kinozza.

A papság nemcsak az igaz hitnek, h^nem az emberi becsületnek, méltóságnak, szabadságnak őre, támasza, utolsó bevehetetlen erődje, egyetemben véve mindig győztes, min-dig gyözhetlen.

Ismerjék el ezt bár, vagy nem, a történet feljegyezte és hirdeti ezt, a kath. egyház ellenesei eléggé bizonyitják, hogy a kath. papságot épen oly hajlithatlannak találják ma, mint egykoron őseik találták.

Fábry Ignácz, mint hittudor, kezdte meg papi pályá-ját. A papi pályán azonnal a püspök oldala mellé alkalmaz-tatott, amire őt kitűnő képessége ajánlotta, ahol épen jeles hittani tudományra, s megvesztegethetlen lelkismeretességre van szükség.

Itt találta öt 1813-ban az egyetemes toborzás a franczia háborúra. A toborzó tiszt a püspök asztalánál ült, a csaták dicsőségeiről beszélt. A fiatal Fábryt a lelkesedés tüze meg-ragadta, s fel akart csapni. A komoly püspök észrevevén a hivatás-ellenes indulatot, az itjut papi foglalatosságaira küldte, papi hivatásában megtartotta.

Nem az Istentől volt a fiatal fölgerjedés, nem is volt eredménye. Isten őrködik fölöttünk, egy vigyázatlan lépés elegendő, hogy hivatásunkat vesztve, holtig meghasonlásban, megszakadásban éljünk magunkkal.

A püspök nem maga, hanem Krisztus Jézus nevében kormányoz, nem önkénye, nem saját ötletei, hanem az

egy-ház törvényei szerint kormányoz. Ha nekünk van törvé-nyünk, melyet nekünk a püspök hirdet : tudnunk kell, hogy a püspöknek is van törvénye, melyet reá Krisztus Jézus és az égyház szabott. Ami minket kötelez, az őt is kötelezi; de ami őt kötelezi, nem kötelez mindaz minket is. Köztünk és közte, a nagy méltóságon kivül, melylyel fel van ruházva, az a különbség van, hogy fölötte több a törvény, rajta több a felelősség, s emiatt, hogy lelki üdvössége lehetőleg bizton maradjon, tudós és lelkismeretes papok segitségére van szük-sége az egyházi kormányzásban. A püspöki hivataloskodás-nak kitűnően egyháziasuak kell lenni : azért szükséges, hogy a püspöki hivatal minden segédpapjai kitűnően egyháziasak, vallásosak, tanultak, példásak legyenek.

F á b r y Ignácz távol levén a személyes részrehajlástól, melynek a püspöki udvar papjai, mint legnagyobb, és a me-gyére nézve legveszélyesebb kisértetnek, ki vannak téve, püspökét mindig és mindenről lelkismeretesen tudósította, az egyházi törvényeket vévén irányadóul, püspökének a leg-czélszerüebb tanácsokat adta.

Tanúskodik minderről a püspöki levéltár azon fiók-rendje, melyben F á b r y Ignácz iratai fekszenek.

Ezen csendes, eme látatlan, zajtalan munkásság a püs-pöki udvarban, a megye kormányzásában volt F á b r y n a k hivatása. Paptestvérei azalatt a megyei gyűlésekre, a követ-választásokra^ tisztujitásokra siettek,hogy a hazát az ő egy-házi és polgári intézményeiben megvédjék : Fábry azonban tisztán egyháziakkal volt elfoglalva. Nem roszul cselekedtek azok, mert jogaikkal éltek ; de mi hasznot mutathatnak fel ma zajos életökből ? F á b r y az ő csendes munkásságának gyümölcsét nemcsak felmutathatta, de mikor a csanádi me-gyéből visszatért,munkáinak sikerét sok évek után is felta-lálta, folytatván, amit félbehagyott, mikor a megyéből tá-vozott.

Élnünk lehet, sőt élnünk kell polgári jogainkkal, mert a hazának fiai vagyunk, amelynek minden fiára igen nagy szüksége van ; de különös rendeltetése az az isteni gondvi-selésnek, hogy, mi papok, a legnagyobb és a legtartósabb ál-dást a hazára, ez emberiségre mégis mindig az egyházi téren szerezzük meg. Valóban, mintegy törvény gyanánt tekint-hetjük, hogy, kivéve némely eseteket, politikai jogainkkal csak a szenvedélyek békitésére, az összeütköző érdekek ki-egyeztetésére, mérséklésére, vagyis csak fűszer gyanánt éljünk. Ha papok lettünk, minek fullaszszuk be magunkat a politikai izgatásokba,minek vállaljunk e téren is vezérszere-peket, miután az egyházi téren a népre nézve úgyis törvény, szerű vezérek vagyunk ? A politikában pártok támadnak mi mind a két párt embereinek lelkipásztorai vagyunk ; mi-nek harczoljon tehát a lelkipásztor saját hiveimi-nek egyik ré-sze ellen, midőn ezen részt is, mely ellen az állami téren har-czol,az Istennek megnyerni,s vele az örök biróelőtt megjelenni köteles? Aki ellen ezen vezérszerepben oly nagy hévvel har-czol a polgári téren,arra nagy szüksége vagyon az egyházi té-ren. Ha békitéseinkkel, mérséklési törekvéseinkkel, a csábí-tásoknak, melyek a népet kizsákmányolják, leálczázásával, végre ha egyszerű szavazatunkkal nem használhatunk,akkor e téren épen nem használhatunk, hacsak az egyházi téren híveinkre mi nem akarunk haszonvehetetlenek lenni. Éljünk politikai jogainkkal, de az izgatásokba, a pártharczokba el

1 2 A

98 ne merüljünk : ez a hivatásunk. Erre int papi állásunk, eb-ben megerősít a tapasztalás, a történeti tanúság, mert a püs-pökök között majd mindig legroszabb püspök volt a nagy politikus püspök,—a plébánosok között majd mindig a legha-nyagabb volt a nagy politikus plébános, — a tanárok között majd mindig leghaszontalanabb tanár volt a nagy politikus tanár. Nem hivatkozom sokszor szomorú példákra e nemben, felment ettől a ti olvasottságtok ; Krisztus Jézus szava itt is igaz : nemo mittens nianum suam ad aratrum, et respiciens retro, aptus est regno Dei.20)

Különös népe vagyunk mi az Istennek, hogy csak az Isten szavának akarunk hinni, csak az Isten parancsának engedelmeskedni. Az egyházi hatalom isteni hatalom, ezt mindenki tudja, mert a Szentlélek teszi a püspököket kor-mányozni az Isten egyházát;2 1) de a politikai, az állami ha-talomra is áll, amit szent Pál mondott, hogy nincs hatalom, hanemha az, mely az Istentől van.22) Mi hiszünk, de nem mást, semmint ami Krisztus Jézus szájából jött ki, s az egy-ház által ugy megőriztetett; mi engedelmeskedünk, de nem

másban, semmint ami nekünk Krisztus Jézus, és az egy-házban minden emlékezetet meghaladó szabályok szerint pa-rancsoltatik. Meddig igy parancsolnak, engedelmeskedünk, mihelyt észreveszszük, hogy minket világosan és kétségtele-nül nem az Isten parancsolatja, nem az egyház ős canonjai szerint kormányoznak, azonnal kormányozhatatlan nép le-szünk. Mi, plébánosok, a hivek elé az Isten nevében lépünk, küldetve az egyháztól, a püspöktől, nem hirdetvén mást, mintsem amit az egyház mindenkor s mindenütt állhatatosan, változatlanul tanított. Ez a legyőzhetlen ereje papi hivatalunk-nak, hogy alegcsekélyebben is úgymint a legnagyobban mond-hatjuk híveinknek: fiaim! hiveim ! ezt nem én találtam fel, ezt Krisztus Jézus Üdvözítőnk mondotta, ezt az egyház min-dig ugy tanította, én ebben nem változtathatok, én ezt ugy köteles vagyok hinni, mint ti, mert én sem üdvözülök máské-pen mint ti. Amit nektek hirdetek, azt magamnak is hirde-tem, én is oly hivő fia vagyok az egyháznak mint ti, sőt köz-tetek az első hivő fia. Fiaim ! hiveim ! ezt nem én parancso-lom, hanem Krisztus Jézus és az egyház, ez régi, ez egyete-mes fegyelem, ezt a püspök az egyház ős canonjainak értel-mében parancsolja, sőt nem annyira parancsolja, semmint az ős canonok szavát, parancsolatát emlékezetünkbe hozza; én ettől fel nem oldozhatlak titeket, én ennek igáját köztetek első viselem, s engedelmességgel előttetek például járok.

Ez a mi papi hivataloskodásunknak legyőzhetlen ereje a hivek között ; de egyszersmind ez a püspöki kormányzás-nak egyedüli hatalma közöttünk, hogy minden a canonok szerint történjék, vagy a canonok tökéletesebb megtartására czélozzon. Legyen bár legnehezebb, amit a püspök az ős ca-nonok betűje vagy szelleme szerint parancsol, megteszszük ; feddje meg hanyagságunkat a legélesebben, büntesse vétsé-geinket a legszigoruabban, kezét csókoljuk, digna factis re-cepimus ; de mihelyt, elhagyva a canon szabályát, saját ötle-tei szerint intézkedik, morgunk, nyugtalankodunk, nem en-gedelmeskedni kezdünk, s lesz a megyében rend helyett zavar, tekintély helyett fejetlenség : az Isten igáját

szi-í 0) Luk. 9, 62.

Ap. cselek. 20, 28.

Rom. 13, 1.

vesen hordozzuk, az emberi ötletek latjait sem szeretjük hordozni.

Ez az egyházias kormányzás, az Isten és az egyház törvényeit első megtartani, s azután szerintök kormányozni : ez a papi egyháziasság, mindent az egyház szándékai sze-rint felfogni és végrehajtani.

Ily szempontból tekintve, láthatjuk, mily nagy hord-erejű volt Fábry Ignácznak egyházi működése a püspök ol-dalán. Oly nehéz, oly bonyolódott a püspöki kormányzás, hogy mindig többek tanácsára szorul, amint az egyházi ca-nonok parancsolják is, hogy a püspök, kivéve igen kevés és igen különös esetet, püspök-helyettest válaszszon, aki őt a nehéz felelősségű hivatalban segitse. Kevés van oly ember, aki önmagának elégséges, rendesen senki sem elégséges ön-magának,—jaj a magányosnak,23) mondja a szentirás, mi egy-másra szorulunk, az egyház úgyis nem egyes személy, hanem gyülekezet, község, többség.

Mi ó nép vagyunk az uj világban, mi uj nép vagyunk az ó világgal ; ó nép vagyunk, uj is, mint az igazság, — minden változások közepette változatlanok maradunk, mint az igazság, — semmit nem felejtünk, mindent tanulunk, mint az igazság, — az ó igazságot uj alakban adjuk elö, vagy az uj körülményekhez alkalmazzuk ; mi haladunk anélkül hogy tévednénk, mi azt, ami uj, az ó igazság szabályai szerint Ítéljük; elfogadjuk az ujat, ha helyes, anélkül hogy a múlttal szakítanánk, megtartjuk, ami jó volt, a múltból, anélkül hogy az idők folyamából elmaradnánk, mi nem rontunk, mielőtt épitenénk. 0 nép ! és csak ő tartja fel az uj világot, akik magokat uj népnek, haladásos, vagy bármi más czégérü nép-nek nevezik, tudják lerontani ami van, nem tudnak építeni, amit annyiszor Ígértek. Dérre, fagyra kerül azon gazda, aki palotát keresve, mielőtt palotát szerezne, lakházát, viskóját

lerombolja. • Mi papok ahoz ragaszkodunk, ami ős, hiveink is csak

azt becsülik, ami ős ; mi minden változástól az igazságban irtózunk. Egykor a protestánsok vádoltak, hogy a régit elhagyva, uj dolgokat hoztunk be : most avval vádolnak, hogy az ős igazsághoz váltig ragaszkodunk. Egykor mond-ták, hogy „ők az ó igazság," ma mondják, hogy „ők az uj igazság." Ok hitújítást tettek ; kétségtelenül a másitás való-ságos újítás ; csak a tévely uj, csak a tévely változik, időről időre más alakot ölt, más tárgyról szól, amiért tegnap har-ezolt, azt ma eldobja, amiért ma emésztő nyugtalansággal küzd, azt holnap meg fogja vetni. Ez nem haladás, hanem arezrabukás minden lépten. Az igazság mindig ó, mindig uj, mindig ugyanaz.

Ez a mi egyházi állásunk, az egyházzal igy érezni, ami reánk bizatott, azt hiven megőrizni, ami előnkbe szaba-tott, azt semmi változásokban sem adni fel ; ez a mi hitelünk a világ előtt, hogy nem magunk ötleteivel, nem saját néze-teinkkel. nem a mi felfedezésünkkel, hanem az egyház örök tanaival, változatlan tételeivel, ős szabványaival lépünk a világ elé.

Boldog megye, mely ily tanácsadót lát püspökének ol-dala mellett.

Fábry Igaácz papi működéséről tanúskodik a püspöki

2 S) Eeeles. 4, 10.

— « 99 irattár. Itt fekszik a parancs, — a megyében, a plébániákon van annak eredménye.

1821-ben Monokon plébános lett, biveit az egyház sza-bályai szerint kormányozta, iskolát nyitott, rendezett, jó tanítóval ellátott, az Isten igéjét hirdette, maga szelid pász-tor, nyájas atya maradván hívei között.

Mi a lelkipásztor, mi a plébános, mily művelő, képző, kipótolhatlan szellemi erő az a hivek között, csak ott ta-pasztalhatjuk, hol az egyház szándékai szerint működő, példás erkölcsű lelkipásztor van. Szelid, zajtalan az ö mű-ködése, de annál gyümölcsözőbb, annál tartósabb sikerű.

Itt, Monokon temette el Fábry az ő édes anyját. O híveinek lelkiatyja, édes anyja iránt, kit magánál tartott»

mindig tisztelő fiu maradt. Sok évek után, 1854-ben Mo-nokra menve, püspöki teendőit a templomban, az iskolában végezve, azonnal a köztemetőbe ment, nem lelhetvén fel édes anyja sírját, megállott, mondván : „körülbelül itt fek-hetik édes anyám," letérdelt, egy negyed óráig imádkozott, a iiui hála, tisztelet és annyi édes emlék támadván fel lelké-ben, könyes szemekkel távozott. Ennek tanuja volt, aki ezt nektek beszéli.

Plébános lett, a püspök az ő hü tanácsadóját, mint mondani szokták, az ő jobbkarját, nem oly könnyen nél-külözte ; ez az oka, hogy ő Monokról Kassára, Kassáról Monokra utazott, gondos pásztora maradván híveinek, mun-kás szolgája volt a megyének. Ezt tette, mig csak az isteni gondviselés őt Csanádra nem vitte.

Alig 13 évig volt igy Fábry, hogy két hivatalt visel-jen, mert 1834-ben Lonovics József csanádi püspök lett, felszólította az egyháziasságáról, széles tudományosságáról ós az egyházi kormányzásban bebizonyított jártasságáról ismert Fábryt, magához hivta.

Nehéz elhatározás sajátjaitól megválni, idegen me-gyébe menni, a megszokott pályát ujjal felcserélni. De az egyház Csanádon is az ami Kassán, ott is lehet az Istennek szolgálni, ott is lehet az emberekkel jót tenni : Fábry e fel-szólítást az isteni gondviselés intésének vette, Lonovics Jó-zsef püspök oldalához ment.

Mily hűséggel, mily pontossággal, mily feláldozással dolgozott, mily jeles férfiút nyert benne a csanádi megye, bizonyság erre Lonovics József püspöknek halálig megőr-zött, minden alkalommal bevallott becsülése Fábry irányá-ban ; bizonyság erre, hogy Lonovics az országos egyházi ügyekkel levén elfoglalva, Fábryt maga helyett méltán he-lyettesithette, reá mindent bizott a megyei kormányzásban ; bizonyság erre, hogy egy év múlva Csanádon (1835) székes-egyházi kanonok, utána apát, a nagy-váradi kerület iskolai főigazgatója, 1843-ban bosoni czimzetes püspök lett; bizony-ság erre a csanádi megye papbizony-sága, mely Fábry tudománya, szeüdsége, nyájassága, előzékenysége, igénytelensége, szol-gálatkészsége által megnyeretve, öt a káptalani javak keze-lőjévé, a kegyes alapítványok gondnokává, később a püspöki szék üres lévén, átalános káptalani helyettesnek vá-lasztotta; bizonyság végre Fábry Ignácznak viselete Lo-novics József iránt, mert midőn hazánk e jeles főpapját, Lonovics Józsefet, 1849 után szerencsétlenség érte, midőn senki sem mert hozzá közeledni, senki sem mert védelmére valamit tenni, sőt némelyek kitagadták volna, vagy legalább

hallgattak arról, hogy Lonovics József püspökkel 1849 előtt barátsági s kegyeleti viszonyban voltak, Fábry püspökünk Lonovics védelmére mindenféle szolgálatot megtett, fiúi tisz-teletét, ragaszkodását jótevője iránt nyiltan bevallotta. Ha boldog vagy, sok a barátod ; törjenek reád a csapások, ne-hezedjenek reád a borús vagy zivataros napok, akkor látod, ki az igazi barátod. Lonovics és Fábry között a barátság, a tisztelés, a szellemi összeköttetés soha meg nem gyengült, soha meg nem szakadt, s mikor Fábryt a harmadik szélhű-dés érte, Lonovics József, már kalocsai érsek, habár maga is gyógyithatlan torokbajban szenvedett, önmagáról, saját életveszélyéi-öl elfelejtkezve, beteg püspökünk mibenlétéről gyakran tudakozódott, s az aggasztó tudósításra sokszor könyezett. Akit szeretünk, annak sorsában osztozunk.

Tudomány, egy háziasság, munka, okosság, szelídség, hűség, püspökéhez való ragaszkodás, törhetlen háladatosság, saját híveiről, az egész megyének papjairól, bajairól való gondoskodás tette Fábryt jelessé, jó pappá.

Ahol papi pályáját kezdte, ott mint püspök bevégezte, honnan mint fiu távozott, oda mint atya tért vissza, hogy kedves övéi között munkálkodván, a jó harczot harczolja, a futást bevégezze, a hitet megtartsa, testét a földnek átadván, az Istentől, az igaz bírótól a jutalmat megkapván, várja a feltámadás napját.

Legyenek még kegyesek a türelemben: Fábrynak, mint püspöknek, életképe megjutalmazza a figyelmet.

III.

Megtartván minden erényeit, a ker. vallásosságot, a papi egyháziasságot, mint püspök hozzájok csatolta az atyai gondosságot és a fáradhatatlan munkásságot. Keresztény harczának itt nagyobb tere nyílt, az erények nagyobb töké-letességére volt szüksége. A nagyobb föladatokban az erény inkább kitűnik, ha erény ; mikint a katonai erő nem a kis csatározásokban, hanem a csatákban szokott igazán kitűnni.

Fábry Ignácz püspöknél a ker. erények maradtak, fé-nyesen kitűntek, és mivel maradtak, kettőt bizonyítottak : először, hogy a püspöki méltóságban is a ker. vallásosság és a papi egyháziasság az alap ; másodszor, hogy igazán ker. eré-nyek voltak, mert a ker. erénynek, mint az igazságnak, egyetlen ismertetőjele van,— az állandóság, a változatlanság.

Mi is az erény más, mint cselekvő igazság ?

A püspöki kormány mellett felnövekedvén, a megye ügyeinek rendezésében egész életét töltvén, két püspöknek, két megyének tapasztalatait egyesitvén, midőn 1852-dik év-ben kassai püspöknek neveztetett, minden remény feléledt iránta a megyében, s kész püspök levén, a megyét ismervén, a legszebb reményekre is jogosított.

Soha püspök kedvezőbb hangulatot nem talált megyéjé-ben, mint Fábry.

Fábry egész papságát, felszenteltetésétől kezdve holta napjáig, az egyházi megye kormányzásában töltötte. Az ö hi-vatása,Istentöl kapott rendeltetése volt : mindig kormányozni.

Annyi képesség, annyi tudomány, jártasság, tapasztalat után életében még egy járult az ő képesitéséhez : Lonovics József püspök oldalán Romába tett utja, az örök városban töltött több hónapos tartózkodása. Az apostoli király és az ország püspökeinek nevében mentek ők Romába az apostolok fejedelméhez, Krisztus Jézus helytartójához, a ker. kath.

egy-12 A*

100