téte-— h 83 lez fel, a képesség szakmai nevelést kiván ; végre ha van is képesség, ez a kormányzásban egyengetett utat, azaz ha-gyományosságot követel.
Ma senki sem neveltetik a kormányzásra, mert min-denki meghivatik reá. Az állam gépezete csikorog tehát, akadozik, törik, szakadozik, megállással, a működés
beállí-tásával fenyeget.
Nem az uj intézmények veszélyeit, vagy előnyeit ele-mezzük mi itt ez alkalommal, hanem az intézmények termé-szetéből szükségképen születő nehézségeket emiitjük, hogy azon jelenetek sulyját felismerjük, melyek eme természeti válságot veszélybe hajtják, és ha félelmeink az események által, óhajtásunk ellenére, igazoltatnának, azoknak hazafi-ságtalansága már most, előre felismertessék, kik a hazai élet nehézkes szervezetébe, enyhitö olaj helyett, mérget és tüzet önteni olyannyira sietnek.
Nem az a hazafi, aki magát annak kiáltja, sem az, akit azzá kiáltanak, hanem aki hazafias, vagy is a haza üdvére szolgáló cselekedetet tesz, ma, holnap, és mindig.
Hazaárulásig menő hazafiatlanság ma a nemzet oly osztályát ingerelni, sértegetni, amely a haza bölcsőjénél vi-rasztott, amelynek a haza annyi áldást köszönhet ; hazaáru-lásig menő hazafiatlanság a nemzetben a társadalmi erőket tördelni, száműzni, a föntartó elemeket felolvasztani, meg-semmisíteni ; hazaárulásig menő merészség oly kapcso-kat felszaggatni, melyek föntartottak, oly változásokapcso-kat ja-vasolni, melyek véghetlen küzdelmeket, villongásokat fog-nak előidézni. Az „omne initium durum" peruicies lesz,
melynek kimenetelére gondolni is fájdalom.
Csapás a hazára, hogy a vallási viszonyok, ügyek, ér-dekek rendezve, kielégítve nincsenek, s a jelekből ítélve, kielégitésök oly módon kerestetik, mely az
elégedetlensé-get, tehát a társulati sebet örökíteni képes. Medicina pejor erit morbo.
Nem czélozunk itt a magas kormányra, mert irodája iratait nem olvastuk, és lenne bár a kormányon főm. Simor János vagy Haynald Lajos, mit ? és meddig biztositana ez '?
Quasi folium, quod vento rapitur, felkapatnak, s messze so-dortatnak a férfiak és az ő javaslataik. Személyes kegy, nem a mi életünk, a halogatás soha sem szabadulás. A minister nem tehet mindeut, amit akar, ő kényszerittetni szokott, akarva vagy nem akarva ; hogy pedig ügyünkhez tárczáját kösse, azt nem várhatjuk, s ha tenné is, mit segithetne e jelenet az ügyen ? Jón más minister, s elvégzi, amit az előbbi
végrehajtani nem akart.
Félelmet gerjesztenek a kedvezőtlen külső s belső kö-rülmények, mily félelmek támadhatnak, ha az oly mélyre ható vallási ügyekre, ezeknek, ha a jelek nem csalnak, ren-dezés szine és czime alatt, felkavarására gondoluuk ? Kis seb helyett kaphat a haza széles, mély sebet, s ha a kül és belviszonyok csak öt évig is oly kedvezőtlenek lesznek, a hazán a planta pedis usque ad verticem non erit sanitas.
Elég a nagyravágyás, a terjeszkedési vágy mindenütt, hogy a legkisebb elégtelenség is a nemzetben felhasználtas-sák, kizsákmányoltassék ; elég a vakmerőség, hogy ezt fel-kapják. Akkor ami kicsinynek látszott, ezerszer lesz na-gyítva, ami orvosolható volt, orvosolhatlanná válik.
Csalódik az államférfi, ha a kath. elem örökös
mozdu-latlanságára számol. Hallgatag marad ez sokáig, igen sokáig ; de ha megindul, tarditatem temporis gravitate compensât.
Belölünk vértanukat csinálni senki sem akar, ezt gondosan kerülik; csak a deszkát akarják alólunk kirántani,'hogy csak a mélységben eszméljünk fel. Látatlanul mennek és ki-számítva a feloszlató vegytani mozzanatok, hogy lesülyed-vén, becsületünk se legyen megmentve.
De az egyház életereje kiolthatlan, ő rögtön képes felemelkedni ; mikor kötöztetik, képes felszabadulni ; mikor mindent veszteni látszik, szokott mindent visszanyerni, mi-alatt, az országok, ha szétszakadtak, a trónok, ha leroskad-tak, az alkotmányok, ha megdűltek, soha fel nem támadnak.
Az egyház megsebeztethetik, de a megsebzés szokta legin-kább benne az életerőt felkölteni.
Az egyháznak vannak beteges korszakjai, valamint vannak beteg tagjai. Simile est regnum coelorum sagenae missae in mare, et ex omni genere piscium congreganti. Aki a betegre támaszkodik, vele összeroskad. Betegeink száma legio, mind a papságban, mind a hivek között. Az elvetlen-ség, a tudatlanság betegei, a pulyaság betegei, a simulás, alkudozás, halogatás, kegyvadászat betegei, végre oly bete-gek, melyek minden tócsát, minden völgyet, minden halmot kerülnek.
A kormányférfiak megbocsáthatlan tévedése, hogy az egyházat számba venni akarván, a beteg elemeket keresik fel közöttünk. A kath. nevet ezektől kölcsönzik, hogy az egészséges kath. elem ellen helyt foglaljauak. A beteg nem ápolja, nem táplálja, nem vezeti az egészségest, hanem ez a beteget. Az államférfiak minden számítása tehát feldűl, le-roskad.
Felkereste a piemonti forradalmi kormány Caputo püspököt, Passaglia papot, keresett ezek által másokat is ; mit nyert velők ? A kath. nevet Cavour alatt még hazudta, a kath. egyház iránti figyelmet színlelte ; a beteg elem vagy felegészségesedett, vagy meghalt, Passaglia papjai, mint minden liberális papok, vagy bűnbánók vagy apostaták lettek, a kormány bennök, ők a kormányban csalódtak, végre a mai florenczi kormány a kath. nevet is elvetette.
Felkereste a franczia forradalom a beteg püspököket, a be-teg papokat, polgári alkotmányt szabott egyháziasságukra, megesküdtette őket ; mit nyert velők ? A nép borzadott az esküvő paptól. Felkereste I. Napoléon a beteg bibornoko-kat, akik simultak, akik alkudoztak, ellenben üldözte az egészséges elemet közöttök, lettek veres, lettek fekete bi-bornokok ; mit nyert velők ? Aki a betegre támaszkodik, a beteggel az ágyba vagy a sírba omlik.
Liberális pappal nagy sebet üthet az ily államférfiú az egyház testén,— a beteg betegséget terjeszt; de nemsokára, mikor az államárok szándékai mégsem teljesültek, a libe-rális pap, mint az elperzselt gyufa, eldobatik. A mór meg-tette a dolgát, a mór elmehet.
Minden hazai intézményeink között, mint legerősebb elem, a kath. egyház maradt fön. A nemzeti élet támasza, éltető napja volt 800 évig : az uj intézményekre, hogy meg-szilárdulhassanak, a legszükségesebb erő. Elmélkedjenek, tépelődjenek a kormányférfiak, amint tudnak, erösebb, szí-vósabb, hivebb föntartó erőt a kath. egyházon kivül nem találnak. Erről nem lehet gyanakodni, hogy Poroszország
11*
vagy Muszkaország felé, vagy bárhova kifelé hajlik. De csak ugy, ha annak tekintik, aminek sz. István tekintette.
Az uj intézmények pedig épen ezt hordják magukon, hogy a kath. egyház irányában közömbösek. A közömbösség mi-hamar nyilt ellenségességgé változik. Takarják, kerülges-sék, simitsák, gyalulják, halogassák ezt jó szándékkal, — az elv kitör, gyakorlatba megy át. Nincs jó szándék, mely ezt egyensúlyozhatná, mely ennek fulánkját ártalmatlanná tehetné.
Tekinthetik, ha tetszik, az egyházat mint magántár-sulatot az államban : az egyház mindig mint önálló, függet-len szellemi ország fogja magát érvényesiteni. Krisztus Jé-zus az ö egyházát nem nevezte egyletnek, hanem országnak,
„regnum meum," mely az egész világra kiterjed. Számithat-nak arra, hogy sok katholikus, mint Bécsben Pratobevera, az egyházzal ellenmondásban katholikusnak fogja magát mon-dani, s a kath. egyház megsebzésére elég erő, elég eszköz lesz ; de meddig e győzelem ? A Szentlélek malasztja akkor működik, mikor nem sejtjük, a kövekből fognak emelkedni Ábrahám fiai, a gyengének hitt, vagy talán még tapasztalt püspök, plébános, káplán egyszerre szilárd, törhetlen, bátor, egész a tömlöcz,a száműzetés, egészen a halál torkáig merész lesz, s a számitások leomlanak. Igy omoltak össze Nero, Dio-cletianus, II. Fridrik császár stb. számitásai is.
A vallásfelekezetek igaz igényeit ki lehet elégíteni, anélkül, hogy az egyház jogait sértenök ; mert amit a pro-testáns, vagy más felek a kath. egyház isteni jogainak csor-bítására követelnek, arra nincs joguk, nincs igazságuk. A kath. egyház oly joggal követelheti az ő sértlietlenségét, mint a többi felekezetek. Ha pedig szabad másnak kétségtelen jogai ellen követeléseket tenni, akkor szabad a szegénynek is a gazdag ellen követelni ; ha joguk van a felekezeteknek a kath. egyház jogainak letiprását kérni, akkor a
szegény-nek is joga van, hogy a birtokosnak gazdagságát igényelje.
Jog ellen nincs jog; ez az ész szabálya.
És ne feledjük, sőt örökre tartsuk szemünk előtt azon nagy különbséget, mely ma a kath. egyház és a prot. feleke-zetek között van, hogy mi az ő jogaik csonkítását semmiben sem követeljük, őket azoknak élvezetében meghagyjuk : az ő iróik pedig minduntalan csak a kath. egyház jogainak, igazainak, érdekeinek sértéseit, csorbítását, államilag keresz-tül viendő eltörlését követelik. íróik nem tudnak két sort írni, anélkül, hogy a kath. egyház jogai ellen ne izgatnának.
Az álláspont tehát köztünk épen ellenkező. Mi mond-juk : tiszteltessenek a prot. felekezet történelmi jogczimei ; ők kiáltják: törd, taposd, tipord a kath. egyház jogait.
S ha még olyak volnának követeléseik, melyek jogaink csorbítása nélkül nekik megadathatnak, mint például t. Gre-duly ur által felhozott, hogy a superintendensek a főren-dek között üljenek; mit sem szólnánk. A főrenfőren-dek házá-nak ajtaját kir. kinevezés nyitja meg; ha akarházá-nak a király által kineveztetni, vagy ha enélkül is megnyílik az
ajtó előttök, nincs kifogásunk. De ők az iskolára, a cultusra, a házasság szentségére stb. nézve olyakat követelnek, me-lyek az egyház isteni jogaival ellenkeznek. Itt csak az a kérdés : ha az állam minden felekezetek iránt egyenlően igazságos akar lenni, igazság-e egyiknek jogait kitagadni, hogy a másikat csititsuk ? Szabad-e a hazában egy
fele-kezet jogai ellen követeléseket tenni ? Békét hozhatni-e hazára jogtiprás által V Nem békeháboritó követelések-e ezek ?
Nem értjük itt azon jogokat, melyekről mondják, hogy az egyház azokat az államtól kapta, hanem azon jogokat, melyek neki isteni alapitójától adattak. És ha valamelyik jogot az állam is adta ; kell-e azt megvonni azért, mert az az
államtól adatott ? Az állam adta a protestánsoknak a bécsi, a linczi, a szatmári békekötéseken, az 1790— 1-i törvénye-ken alapuló jogokat ; mit mondanának, ha mi ezek ellen izgatnánk y Mikor ők a kath. egyház jogai ellen izgatnak, saját autonómiájukat ássák alá, mert ha mindenható az állam a kath. egyházra nézve, olyan lesz az majd minden vallás-felekezetre is ; ha az állam előtt nincsen a kath. egyháznak joga, nem maradhatnak meg előtte a protestáns jogok sem.
Különben az 1791-i törvényen alapuló prot. autonómiának csak az uralkodó vallással szemközt van értelme ; megszűn-vén az uralkodó vallás, elvész az 1791-i intézkedés is, mint óság, mely 1848-nak keretébe be nem illik.
Mondják, hogy amit az állam adott, azt el is veheti.
Igen, de ők ezt csak a kath. egyházra értik. Állam adta mind-azt, amit ők maguknál jognak neveznek, de az állam vissza nem veheti ezeket : az állam semmi jogot sem adott a kath.
egyháznak, csak az ö jogait tisztelni Ígérte, mégis az állam a kath. egyház minden jogait az alapítványokra,az iskolákra, a nevelésre, a házasságra, a cultusra, a birtokra szerintök elveheti. Reájok az állam cadaver, mely nem tehet semmit : reánk pedig mindenható. És ez egy s ugyanazon észben képes megszületni ; és ők magokat mégis a vallásszabadság híveinek nevezik.
Ha valaki mondaná, hogy az állam az egyháznak jogot adhat, azonnal az egyházat mint önálló, tökéletes társadal-mat tagadná. Az állam csak kötelességet teljesíthet a kath.
egyház iránt, de jogot neki soha nem adhat.
Rendezés-e ez, hogy elvegyék egyiktől azt, amit nem adtak, s oda adják másiknak, amit nem adhatnak ? Ez nem rendezés, hanem felforgatââ, s midőn a lapokban követelte-tik, ez nem tárgyalás, hanem izgatás.
A kati-. egyház jogai maradnak, akár elismertetnek, akár nem. Joga van birtokolni, joga van alapitványozni, vagy alapítványokat elfogadni, joga van iskolát nyitni, vezetni, kormányozni, joga van a tantárgyakat vizsgálni, a tanelőadásokat szemmel kisérni, joga van cultusát végezni, cultusát egészen a temetőig terjeszteni, amit Nero alatt is megtett, senkinek a pogány legisták közöl eszébe nem jut-ván, hogy a kath. temetőt államtulajdonnak kiáltsa ; joga van szentségeit a méltatlanoktól megtagadni, a méltóknak kiszolgálni, a szentség fölött, milyen a házasság, Ítélni, elitélni, büntetni. Eme jogokat az egyház soha és sehol sem kapta az államtól, hanem alapitójától.
Ezen jogok pedig, melyek ellen a prot. irók az ő köve teléseiket teszik. Jog ellen jog nem lehet jog, hanem csak jog-talanság. Ha rendezett állapotban nem lehetünk, leszünk hát folytonos dúlások között, — de megleszünk. Mit nyer ezek által a haza ? feleljenek azok, kik a kath. egyházat mindun-talan zaklatják. Az egyházállami viszálkodásokat minden ponton keresik, keresve felidézik ; ily viszálkodások az állami, a társadalmi rendet is felzavarják. Igy nem épül a
^ 85 ház, az okos házi gazda zivatarban vetni nem megy. Aki zivatart vet, roskadást arat.
Sőt, amiből közvetlen semmi hasznok, de a kath. egy-ház jogát sérti, azt is javasolják. A k a r j á k , hogy az állam a kath. iskolákat elvegye, de az övéket ne bántsa ; mondják, hogy az állam tanit, nevel, kivéve az ő iskoláikban ; serken-tik, vegye kezébe az állam az oktatás-ügyet, de csak a ka-tholikusokét, a protestánsokét ne bántsa; szakittassék el az iskola az egyháztól, de a prot. iskola maradjon a prot. fele-kezet csemetekertje. Mi nem tolakodunk iskoláik, cultusok ügyeibe; de ők mindenütt ott vannak a mi ügyeinkben.
Ha a kath. és prot. credót veszi az állam vezérszalagul, kielégit minden igényt; mert amit a protestánsok eddig kö-veteltek, az credójukban nincs meg, de a mi eredőnk ellen van.
A kérdés tehát csak az : akar-e az állam a kath. credo ellen sorompóba lépni ? Mondhatná nekik az állam : ezt a te credód nem követeli, ezt csak a kath. credónak sértésével tehetném, épen azért nem tehetem, mert valamint a te credódat, ugy a kath. credót is tisztelem. A kérdés végre oda megy ki : mikor a héber vallást és községet elismerik ugy amint van, elisme-rik-e a kath. egyházat ugy amint v a n ? Mi ily elismerte-tést váltig fogunk követelni, követelni fogják unokáink, következő nemzedékeink, végre mégis el fogunk ismertetni.
Ne keressen a kormány csalódást, hogy az ő tagjai nagyobbrészt katholikusok, hogy a felső és alsóházban a katholikusokra is támaszkodhatnék ilyenekben. Aki a be-tegre támaszkodik, az ágyba vagy a sírba omlik.
Mi többet mondunk. Ha az egész magyar püspökség, papság, ami lehetetlen, hallgatással vagy épen nyiltan he-lyeselné a kath. egyház jogainak ily csorbításait ; ezek vét-keznének, a jogok mégis maradnának ; elég volna egy kath.
lélek, aki azoknak sérthetlenségét kimondaná, és a papság ily viseletének nevet adna. H a tehát az egész püspökség be-egyezése, feltéve a lehetetlent, nem ronthatná le azon jogo-k a t , annál jogo-kevésbbé néhány jogo-kath. hivőnejogo-k ismerethiánya vagy előítélete azok körül.
Az egyház soha sem adja fel az ő jogait, az állam nem fogja elismerni azokat : lesz meghasonlás, villongás testvé-rek, polgárok, az egyház és az állam között. Az egyház fogja mondani : nekem a magyar nemzet nyolezszázados életéből mai napig vannak iskoláim, melyeket papjaim vagy hiveim az én javamra, a haza javával együttvéve, alapítot-tak ; az állam a mai prot. íróktól kölcsönzött szavakkal fogja mondani : nincsenek iskoláid, én elvettem azokat, az egyetemtől az utólsó elemi iskoláig, ha akax-sz iskolát, ala-píts magadnak, lesz gondom rá, hogy ne alapithass, és ha mégis alapitsz, a helybenhagyást tőlem kell kérned.
Ez áll be egyben, másban, sorra mindenben, mihelyt az egyház, mint tökéletes társadalom, az ő joghatóságával, törvé-nyeivel, fegyelmével el nem ismertetik.
Az állam fogja mondani : vesd alám magadat ; a kath.
egyház válaszul a d j a : ezt nem tehetem. Az állam fogja mondani : te társulat vagy az én keblemben, te neked annyi jogod van, amennyit én elismerek vagy adok, én minden külső ténykedéseidet, habár mondod, hogy ezek hitednek kinyomatai, nyilatkozatai, az utólsó templomi gondnokig, rendezni, fegyelmezni fogom ; az egyház mondani fogja : nekem te semmi jogot nem adhatsz, mert mielőtt te lettél,
én már voltam, neked kötelességed az én jogaimat elis-merni, tisztelni. Nem mondjuk, hogy a magas kormány ilye-seket akarna, de azt, hogy ilyenekre erősen tolatik.
Lesz erőszakolt állapot, lesz feszült, természetellenes helyzet, mely áldást nem hoz a hazára, mely a mostani kez-det nehézségeibe az u j intézmények alatt olajat és tüzet fog önteni.
Meglett a destitutio, kezdődni fog majd a restitutio küzdelme; az egyház életereje kiolthatlan. Jön u j nemzedék, jön második, harmadik nemzedék, a restitutio meglesz.
H a az ember meg nem adja ezt, megadja majd az Isten, csakhogy nem büntető kézzel-e ? nem t u d j u k .
Es igy szokták-e rendezni, igy szokták-e a jog, az igazság uralkodását a polgárok között megállapítani ? A rend felzavarásával rendet nem csinálnak sehol. És miért csak a kath. egyház jogait állami törvényhozással tördelni, mikor minden más felekezetet meg a k a r n a k tisztelni ? Si-kamlós ut ez, melyen megállni nem lehet, — meredek ut ez, melyen menthetlenül leroskadt mindenki.
Csak egy lépés, csak egy határozat a kath. egyház ellen, s az üldöző intézkedések véghetetlen sorai be fognak köszönteni, mert egy igazságtalanságot más igazságtalan-sággal kell védelmezni, s a zavar mindinkább növekedni, az orvoslás, a visszalépés mindinkább lehetetlenné fog válni.
Angolország háromszázados igazságtalanságait, az irlandi nép ellen elkövetett bűneit avval igyekszik jóvá tenni, hogy a kath. egyháznál az eddig megtagadott igazságot és jogot elismerje. A magyar államárok azon kezdenék a rendezést, hogy ezen jogokat megtagadják ? Szomorú dolog, ha már az államférfiak sem tudják, mi az állami rend és fönállás első föl-tétele. Készüljünk,hogy minden felekezet teljes jogában, kor-látlan önmüködésben lesz,csak a kath. egyház lesz jog nélkül, szabad működés nélkül, d e á k k o r néhány hónapra a haza is fönállhatás nélkül lesz, nem az emberek akarat-hiánya, hanem a fenmaradás szükséges elemeinek elveszte miatt. Még ideje van eszmélni. Nem tudjuk, miért érdemli meg az európai kőmivesség, hogy hazánkat, melyben semmi érdeme sincs, véghetlen viszályokba vessék, és ami még e hazában katholikus van, azt a kötnivesség tetszéseért lerom-bolják. Mi ugyan, katholikusok, nem fogunk keresni Svédor-szágban szövetségeseket a törvényes király és az édes haza ellen, sem a porosz udvarhoz udvari káplánokat nem fogunk küldözgetni, sem a török sultán kezeit nem fogjuk csókol-gatni, hogy méltóztatnék Magyarországot Érsekújvárig pusz-títani, mikint egykoron a magyar hazafiak tették, kik Páz-mánt és a püspököket számkivetésre ítélték; azt sem tesz-szük, hogy magyar véreinket, rabszíjra kötve, a tar pogány-nak rabszolgaságba árulgassuk, ezt a magyarok egykoron megtették, s ha kell, okmányt fogunk erre idézni ; de mégis mondhatjuk, hogy könnyű felzavarni az országot, ám nem tudni, hová fognak a zavarok átcsapni. A politikus elmék mindezt számba vehetik, s mi úgyis csak a politikusokról s nekik iruuk. A pesti lapok, ha képesek, ezt szívre vehetnék.
És ma kell-e a hazában a kath. egyházat gyengíteni ? a kath. religiót nyomni, mikor annyi elem van a hazában, mely kifelé vonzódhatik ? Sok az elégedetlen, sokféle az elége-detlenség, okosság-e ezekhez még a katholikusokban is elé-gedetlenséget támasztani, a meghasonlások magvát közöttök
elszórni ? Egyedül a kath. egyház az, mely sem Porosz- sem Muszkaország felé nem sohajtozik. Mindenütt, mindenkor hazaliui bün volt a kath. egyházat sértegetni : Magyaror-szágban ezt tenni jelenleg annyi, mint a hazát előre meg-törni, mielőtt mások kezöket reá kinyújtanák. De végre elvonva a politikai helyzetektől, az igazságtalanság mindig önmagán boszulja magát : amit idáig a prot. irók az egyen-lőség nevében követeltek, az az igazsággal merőben ellen-kezik. Az egyenlőség nem abban áll, hogy ami egyiknek van, az legyen a másiknak is, mert ez communismus ; ha-nem hogy az egyik is oly biztosan birja, amit bir, mikint a másik.
Omne initium durum, — vigyázatlan kezekben az ini-tium exiini-tium lehet.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
MISSIO. A m e r i k a, Vincennesi megye. (Indiana.) 1853-ban febr. havában a svajczi Einsiedeln zárdából két bencze áldozár, Ulrich Christen, és O'Connor Beda az in-dianai vincennesi megyébe érkezvén, a püspöknek felajánlák munkájokat, hirdetni Isten igéjét Indiana tágas síkságain és
MISSIO. A m e r i k a, Vincennesi megye. (Indiana.) 1853-ban febr. havában a svajczi Einsiedeln zárdából két bencze áldozár, Ulrich Christen, és O'Connor Beda az in-dianai vincennesi megyébe érkezvén, a püspöknek felajánlák munkájokat, hirdetni Isten igéjét Indiana tágas síkságain és