Noster, qui dives in misericordia omnipotentiam tuam parcendo maxime, et miserando manifestas.
Intuere propitius et respice Ecclesiam tuam sanctam tot undique iactatam procellis, et humanam societa-tem tot agitatam turbinibus, ac per mérita apostolo-rum tuoapostolo-rum Petri et Pauli, et istoapostolo-rum martyapostolo-rum, confessorum et virginum averte iram tuam'a nobis, et multiplica super nos misericordiam tuam, et fac omnipotenti tua virtute, ut Ecclesia de suis hostibus triumphans ubique terrarum magis in dies prospéré, feliciterque propagetur, et omnes populi, cunctis de-pulsis erroribus, cunctisque vitiis profligatis, occur-rant in unitatem fidei, et agnitionis filii tui Domini Nostri Iesu Christi, ac divina tua dextera urbem hanc ab omnibus inimicorum insidiis, conatibusque tuere, ac defende.
A szentatya válasza a püspökök föliratára.
Venerabiles fratres !
Perjucunda quidem, licet a fide et devotione vestra prorsus exspectanda, Nobis fuerat nobilis illa concordia, qua, sejuncti ac dissiti, eadem tenere, eadem asserere profiteba-mini, quae Nos docueramus, et eosdem, quos damnaveramus, errores in religiosae civilisque societatis exitium invectos execrari. Verum multo jucundius Nobis fuit haec ipsa discere ex ore vestro, et nunc rursum a congregatis vobis explica-t e s eexplica-t solemnius accipere ; dum iis amoris eexplica-t obsequii officiis Nos cumulatis, quae mentes affectusque vestros luculentius verbis ipsis aperiant. Cur nam enim tam prono animo obse-cundastis desiderio Nostro, omnique incommodo posthabito, ad Nos e toto terrarum orbe convolastis ? Scilicet explorata vobis erat firmitas petrae, supra quam aedificata fuit Eccle-sia, perspecta vivifica ejus virtus ; nec vos fugiebat, quam
4 3 * praeclarum utrique rei testimonium accedat a christianorum
heroum canonizatione. Duplex igitur hoc festum celebratui'i confluxistis, non modo, ut sacris hisce solemniis splendorem adderetis, sed ut, universam veluti fidelium familiam refe-rentes, praesentia vestra non minus, quam diserta professi-one testaremini, eamdem nunc, quae duodeviginti ah hinc saeculis, vigere fidem, idem caritatis vinculum omnes nectere,
eamdem virtutem exseri ab hac cathedra veritatis. Piacúit vobis commendare pastoralem sollicitudinem nostram, et quidquid pro viribus agimus ad effundendam veritatis lucem, ad disiiciendas errorum tenebras, ad perniciem depellendam ab animabus Christi sanguine redemptis ; nempe ut e junctis propriorum magistrorum sententiis ac vocibus, con-tirmenter christianae gentes in obsequio et amore erga hanc sanctam Sedem, in eamque acrius mentis oculos intendant.
Corrogatis undique subsidiis hue convenistis civilem nostrum sustentaturi principatum tanta oppugnatum perfidia ; ideo sane, ut splendidissimo hoc facto, et per collata catholici or-bis suffragia necessitatem ejus ad liberum Ecclesiae regimen assereretis. Dilectum vero populum Romanum, indubiaque et clarissima ejus obsequii in Nos et dilectionis indicia me-ritis laudibus prosequenda duxistis ; quo et alacriores ipsi adjiceretis animos, et eum vindicaretis a conflatis in ipsum calumniis, et foedam illis sacrilegae proditionis notam inure-retis, qui, felicitatis populi obtentu, Romanum pontificem e solio deturbare conantur. Et dum arctioribus mutuae cari-tatis nexibus per hune conventum obstringere studuistis omnes orbis ecclesias, hoc etiam praestitistis, ut uberiore evangelico spiritu repleti ad beatissimi Petri principis apo-stolorum et Pauli doctoris gentium cineres, fortiores inde discederetis ad perrumpendas hostium phalanges, ad tuenda religionis jura, ad unitatis Studium creditis plebibus effica-cius ingerendum. Quod sane votum apertius etiam se prodit in eo communi concilii oecumenici desiderio, quod omnes non modo perutile sed et necessarium arbitramini. Superbia enim humana, veteremausum instauratura, jamdiu per com-mentitium progressum civitatem et turrim exstruere nititur, cujus culmen pertingat ad coelum, unde demum Deus ipse detrahi possit. At is descendisse videtur inspecturus opus, et aedificantium linguas ita confusurus, ut non audiat unus-quisque vocem proximi sui : id enim animo obiiciunt Eccle-siae vexationes, miseranda civilis consortii conditio, pertur-batio rerum omnium, in qua versamur. Cui saue gravissimae calamitati sola certe objici potest divina Ecclesiae virtus, quae tunc maxime se prodit, cum episcopi a summo pontifice convocati, eo praeside conveniunt in nomine Domini de Ec-clesiae rebus acturi. E t gaudemus omnino, praevertisse vos hac in re propositum jamdiu a Nobis conceptum commen-dandi sacrum hune coetum ejus patrocinio, cujus pedi a re-rum exordio serpentis caput subjectum fuit, quaeque deinde universas haereses sola interemit. Satisfacturi propterea communi desiderio jam nunc nunciamus, futurum quando-cumque concilium sub auspieiis Deiparae Virginis ab omni labe immunis esse constituendum, et eo aperiendum die, quo insignis hujus privilegii ipsi collati memoria recolitur. Faxit Deus, faxit immaculata Virgo, ut amplissimos e saluberrimo isto concilio fruetus pereipere valeamus. Interim vero ipsa validissimo suffragio suo praesentibus^necessariam adjunetis
opem Nobis imploret, Deusque ejus preeibus exoratus mise-ricordiae suae divitias in Nos universamque Ecclesiam ef-fundat. Nos certe amantissimi gratissimique animi sensu non exstinguendo compulsi, enixe vobis adprecamur a Deo, quid-quid spirituali emolumento vestro, quid-quidquid-quid plebium vobis commissarum provectui, quidquid religionis et justitiae tu-telae, quidquid civilis societatis tranquillitati benevertere possit. Et quoniam aliquot e vobis a peculiaribus populorum suorum necessitatibus coactos, citius a nobis discessuros esse comperimus ; iis, si temporis angustiae singulos nobis com-plecti non sinant, in praesentiarum omnia ominamur se-cunda, et eifuso cordis affectu bene precamur. Universis vero supernorum omnium bonorum copiosique divini auxilii au-spicem, simulque praeeipuae benevolentiae nostrae et grati animi testem, benedictionem apostolicam ex immo pectore depromptam peramanter impertimus.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Válás- és közoktatási magyar ministerem előterjesztése folytán a bold. Szűzről nevezett poroszlói czimzetes apátságot M a j e r József szé-kesfehérvári káptalani idősb mesterkanonoknak, — a Szentkeresztről ne-vezett vértes keresztúri czimzetes apátságot V e n o s z Imre ugyanazon káptalani ifjabb mesterkanonoknak, — és a bold. Szűzről nevezett adonyi czimzetes prépostságot K o p a 11 i k Kajetan tiszteletbeli kanonok és székesfehérvári belvárosi plébánosnak, és pedig az utóbbinak a kincstári dij elengedése mellett, ezennel adományozom. Kelt Ischtben 1867 jul.
4-én. Ferencz József s. k. B. Eötvös József s. k. vallás- és közök. m.
kir. minister. (Bp. Közlöny.)
PE"íT, junius 30 án. E g y szivemelő ünnepélynek va-lánk tanúi sz, Péter s Pál napján a központi papnevelde fa-lai között. Gyönge, de szivélyes visszhangja kivánt az lenni ama nagyszerű fényes ünnepélynek, mely a kereszténység központjában, Romában, az apostolok fejedelmeinek tizen-nyolczszázadik emléknapján az egész keresztény világ lel-kesült résztvevése mellett ugyanaznap tartatott. Az eszme
„tettleg kimutatni velők egybehangzó érzelmeinket" a ne-velde mostani tudós s buzgó igazgatójának agyában fogam-zott s a minden szépre s jóra kész növendékek által lelke-sen felkaroltatván, mint az eredmény mutatá, fényelelke-sen sike-rült. Hosszas lenne pontonként elemezni azon szónoklatok s költemények tartalmát, melyek ez alkalomból tartattak, s a pápák 18-százados uralkodásának főbb mozzanataiban gondviselésszerű hivatásukat s az egyház örökifjú életét élénk színekben tüntették előnkbe; elég legyen röviden csak annyit megjegyeznünk, hogy azok az elöljáróság felügyelete alatt, maguk a növendékek által, részint magyar, részint la-tin nyelven igen szép készültséggel s irálylyal dolgoztattak ki, s még lelkesültebben adattak elö. Álljon itt örök emlé-kül, s az illetők fáradozásainak némi elismeréseül az ünne-pély sorrendje.
I. Szakasz. A pápai hymnus, magyarul előadva az énekkar által. Előszó. Szól Sándor pécsi negyedéves növen-déktől, magyarul. 1. Az első három század pápái I. Silvesterig bezárólag, Schwinderman Balázs zágrábi 4-ed éves növendék-től, latinul. 2.1.'Siriciustól Nagy szent Leóig bezárólag, Bauer György csanádi negyedéves növendéktől,magyarul. 3. A mar-tyrok vére, költemény, Gyurisán József nagyváradi 1. sz. 4-ed éves növendéktől.
• 6*
- 44 II. Szakasz. ,Dicsének' sz. Péter és Pál
tiszteletére,elő-adva az énekkar által. 4. I. Gergely pápa s kora, Steszkál József nyitrai 4-ed éves növendéktől, latinul. 5. III. Leo, I.
Miklós, II. Sylvester pápák, Szluha László váczi 3-ad éves növendéktől, magyarul. 6. VII. Gergely II. Orbán pápák, Gornaly József szepesi 3-ad éves növendéktől, latinul. 7. Val-lási utánzat Vörösmarty „Szózatára" költemény, Udvardy Ferencz veszprémi 4-ed éves növendéktől.
III. Szakasz. ,Dicsének' Mária tiszteletére, előadva az énekkar által. 8. III. Innocentius pápa. Koharics János dia-kovári 3-adéves növendéktől, latinul. 9. IV. Coelestintől V-Kelemenig. Pavisits Mátyás győri 3-ad éves növendéktől, latinul. 10 VII. Pius,Potucsek János nyitrai 3-adéves növen-déktől, latinul. 11. IX. Pius, Rózsahegyi Gyula váczi 4-ed éves növendéktől, magyarul.
Zárszó gyanánt végre lelkesen elszavalá Győri Dezső premontrei l-sö éves növendék szép költeményét „Az Egy-házról," kiemelvén különösen annak legyőzhetetlenségét, az ez által felmagasztalt érzelmek hullámzása közepett befeje-zésül ismét megzendült a pápai hymnus olaszul, melynek gyönyörű dallama s szép kivitele valódi lelkesültségre fokozta az összegyűlt hallgatóságot, kik nem győzték kellőleg ma-gasztalni s dicséretekkel halmozni a szép eszme teremtőjét, rendezőjét s kivivőit. Isten áldása szálljon az intézetre,
elöl-járóira, s a derék növendékekre, kiknek méltán mondhatjuk hogy : éljenek !
PEST, jul. 8-án. A ,Pester Lloyd' 153. számú estilap-jában „Das Centenárium in Rom" czime czikkében a töb-bek közt e szavakat olvassuk: „Als die Standardé desPetro Arbues, jenes furchtbaren spanischen Ketzerrichters, wel-chen verzweifelte Juden,1) den Flammentod von Hunderten ihrer Brüder zu rächen, am Altar von Sevilla erdolchten, aus den Kolonaden heraustrat, blähte sie der Wind auf, und sie sank auf die Erde nieder, was die Procession verwirrte. Ihr Zusammensturz mochte manchen Ketzer als die Bestätigung jener Urtheile erscheinen, welche sich in der Presse Deutsch-lands und Italiens gegen die Seligsprechung jenes Inquisitors bereits erhoben hat." Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy a szabadkimives és zsidólapoknak a boldoggá-avatáshoz semmi közük; továbbá bátrak vagyunk csudálkozásunkat kifejezni, hogy a haladás és felvilágosodottság eme lapja oly babonás, hogy annak is tulajdonit valamit, ami egészen természetes módon történik, hát az mit jelent, hogy ha a Lloyd tisztelt szerkesztőjének a szél elviszi kalapját ? mult életére vonat-kozik-e az ? különben a Lloyd sok mindenfélét ir össze, anél-kül, hogy bizonyos volna arról, mit ir, miért ellensége Arbu-esnek ? midőn Biancas, Commentarii rerum Arragonensium p.
264. Dr. Arbues Péterről igy ir : „vir justus, optimus, singu-lari bonitate et modestia praeditus, imprimisque sacris Ute-ris excultus et doctrina." A Lloyd tudománya kitetszik, ha az előbb idézett szavait dr. Hefele „Der Cardinal Ximenes"
czimii munkájának következő soraival összehasonlítjuk, hol a 281. oldalon igy i r : „Die Erbitterung der adelichen
Ara-') Tehát a zsidók gyilkolták meg, és pedig a templomban ; épen azon zsidók, kik a hazát gyilkolták volna meg, liahogy gonoszságuknak eleje nem vétetik. Legközelebb kiadjuk a canonisatio hiteles szövegét a felbőszült spanyol zsidók eme véráldozatáról.
gonier gegen die Inquisition ging aber so weit, dass sie den ersten königlichen Inquisitor ihres Landes, den dr. Peter Arbues von Epila, Domherrn von Zaragoza, meuchlings in der Kirche ermordeten, während er eben Nachts im Chore die Metten sang, den 15. September 1485." Ez azután hala-dás, igen rákmódra, ez felvilágosodottság ! Különben, a Lloyd nem az első, ki az egyházat ily módon támadja meg. A pá-pának, természetes dolog, senkit sem szabad a sajtó akaratja nélkül a szentek sorába igtatni, de a sajtónak szabad ezt tenni, anélkül, hogy a pápát kérdezné; igy tesz a Lloyd is előbb emiitett czikkében, hol ekkép szól urbi et orbi : „Dies war der ideale Triumph des Tages, und dessen Heilige Bra-mante, Raphael und Michel Angelo." Ily módon könnyen
megtörténhetik, hogy a Lloyd szerkesztője is még életében a szentek sorába juthat ! Ez haladás volna ! A Lloyd továbbá emliti, hogy sz. Péter templomát valaki fel akará gyújtani, és azt mondja : „aus unbekanntem Grunde" — ismeretlen okból — különös, hogy ezt a Lloyd levelezője — feltevén, hogy e czikk csakugyan Romában Íratott, mert tudjuk, hogy néha-néha iratnak különböző helyekről tudósítások, melyek utoljára is Pesten készültek, — nem ismeri, a haladás embe-rei a carbonarik et consortes voltak véleményünk sze-rint, kik Bramante stb. remekmüvét szenvedélyeik holo-caustumává akarák tenni ; mivel pedig a Lloyd ezt nem állítja, mi sem akarjuk állítani, csak véleményünk ez, alapul pedig S. Paolo fuori le mura szolgálhatna, mely talán még sem egészen „aus unbekannten Grunde" gyújtatott fel 1823-ki junius 15-én. A Lloyd a gyújtogató ezen tettét,
„teuflicher Versuch"-nak nevezi ; hát az mi, ha valaki más-nak vallását csúfolja ? ha azt, mi más előtt szent, nevetség tárgyává teszi ? Reméljük, hogy boldog Arbues Péter imád-kozni fog olyakért, hogy a hit világossága felnyissa
sze-meiket.2) Avispa.
ff
GYOR, jul. 6-án. Az egység, melynek Roma központja, s mely a küzdő egyház bajnokait oly nagy számmal kebelére vonta : a mi szivünkbe is kifejezést nyert sz. Péter és Pál ünnepén. — Hasztalan a kath. egyház elleneinek örömujon-gása annak képzelt bomladozása fölött ! A közel 500 püspök s a 16,000 pap megjelenése a szorongatott egyházfő körül, azon gyermeki szeretet, melylyel a kath. egyház minden nemzetiségű s rangú fiai, a jelenkor legnagyobb férfiához vonzódnak , megszégyeníti az istentelenek szemtelen hazug-ságát, bármennyire iparkodjanak is takarni azt. — „Manete in dilectione mea." Tizennyolcz század előtt hangzottak el e szavak; az erő mely e szavak tényleges kifejezésében rejlik, lesújtja azokat, kik az egyházat annyi századon át nézik, hallgatják, de meg nem ismerik, nem értik. Nem bomlado-zik az egyház, mert hiszen a pápa, mire sz. Péter és sz. Pál napja bizonyítja, Müller szavai szerint: „távol minden féle-lemtől, hatalmas az ő áldásával, sok millió szivében szent fényben áll ; nagy a hatalmasok előtt, oly erővel bír, melyet 1700 (most már mondhatjuk 1800) esztendőn felül, cl CâiôSâ"
roktól kezdve egész a habsburgokig számtalan nemzet az ő
2) A zsidóság mindenhatósága ellen védelmezni fogja a keresztény Európát, mért bizony nemsokára des-emancipatióról, vagyis keresztények
emancipatiójáról lesz szó Európában. — Szerk.
— h 45 hőseivel bámulva néz."1) Isteni erő tartja fön, azon erő, mely egykor igy imádkozott : „Pater sancte, serva eos in nomine tuo, quos dedisti mihi, ut sint unum, sicut et nos;" azon erő, mely keresztül tör a chinai fal áthatlannak képzelt érődéin s hatni kezd, hogy egykor egész hatásában föltörjék ; mely behat Amerika ős erdeibe, a világ legszabadabb földére, hogy a világ lássa, mily erőt fejthet ki az egyház rövid idő alatt is ; ezen isteni erő az, mely az egyházzal mondatja :
„Ha mikor én gyönge vagyok, épen akkor érzem magamat erősnek,mert én mindent tehetek abban, ki nekem erőt ad."
Alig lesz becsületesen érző kath. sziv, mely ezen erő-től lelkesítve sz. Péter s sz. Pál napján Róma felé ne dobo-gott volna ; amint egykor a pogány Roma lábaihoz borult minden, ép oly gond viselés szerüleg borul ma mi nden a ker.
Roma lábaihoz. Ezen, habár emberi szempontból vett egység-ből fejlődik ki az erő,az erőben pedig van a győzelem. Érez-zük ezt mi, csakhogy nincs bátorságunk a világ előtt kimu-tatni, s ez oka a hazugság,a gyengeség,a vakmerő szemtelen-ség látszólagos s múlékony győzelmének.
Az ünnepélyen, melyet a növendékpapság sz. Péter és sz. Pál ünnepén rendezett, résztvett a megyei papság csak-nem teljes számban s a város néhány lelkesebb világi katho-likusai. A nagyobb papnevelde ebédlője csinosan volt föléke-sítve e czélra; a főhomlokzaton függtek sz. Péter és sz. Pál, a kath. egyház ezen főoszlopainak régi olajfestményü mell-képei, közöttök a szentséges atyáé, mintegy átkarolva öt most is ifjú erővel kiható szellemükkel. Az ünnepély prog-ramja a nagy ünnep jelentőségéhez volt összeszerkesztve,
ugy hogy jobban s ügyesebben alig lehetett volna.
Nyitányul szolgált Sayler „Salve"-ja, s a bold. Szűz-nek üdvözléséül, ki összezúzta a kígyónak fejét, ki mint sz.
Jeromos mondja : „dedit coelis gloriam, terris Dominum, pa-cemque refudit, fidem gentibus, finem vitiis, vitae ordinem, moribus disciplinam," s igy az egyház megalapításában, en-nek à világot átalakitó munkájában Krisztus Jézus után fő-tényező ; az ő nyomain jártak a szentek a szeretetben, a tü-relemben, midőn ,,három század kovácsolt egyre gyilkot,rab-lánczokat, midőn pokollal ostromolták s csaknem ránk gyúj-tották az eget," mint ez második helyen Mindszentynek
„Szenteknek unokáihoz" czimü költeményében szavalta-tott, lelkesitésül a szentekéhez hasonló szeretetre, nehogy
„rongyra s jászolra jusson az édes Jézus és a hit;" erőt azon-ban Máriáazon-ban, a keresztények segítségében kell keresni s azért a növ. papság harmadik helyen éneklé a „Virgo vir-ginum"-mal kezdődő éneket Klosstól. Ezt követte „latin dicsbeszéd sz. Péterről," E jelesen kidolgozott beszéd volt az ünnepély fénye. Elmondá a szónok Péter meghivatását az apostolságra, az apostolok fölötti föbbségi jogát, mi által ma-gasabb polczra emeltetett az ó kor patriarcháinál ; elmondá mi volt a pogány Roma s mivé tette azt sz. Péter a papság által, mely mig annyi trón megdőlt, annyi nép enyészett el, az manap is áll s állni fog Krisztus Urunk ama szavai sze-rint : „Tu es Petrus, et super hanc petram aedificabo eccle-siam meam," mely szavakat a dicsbeszédben mondottak meg-erősitéseül s mintegy igazságaul a beszéd bevégezte után el-énekelte a növ. papság négy hangon Saylertől. — Most kö-vetkezett az ünnepély másik hőseinek magasztalása, mely
') Idézve : Hoeninghaus által.
egy papnő .'endék által irt „A nemzetek apostolának emlé-kezete" czimü versezet elszavalásával kezdődött, mit a nö-vendékek által négy hangon énekelt „Alleluja" követett.
Ezen „Alleluja" a hálás szivnek örömnyilatkozata volt a-fölött, hogy az Ur, a hitküldérek eme nagy apostola, e kivá-lasztott edénye által, a hit világát a világ oly nagy részében szétterjeszté, és hogy az egész világot Krisztus Jé-zus iránti szeretetre nem gyullasztotta, nem másban, mint emberi korlátoltságán mult, mint ez sz. Pálról mondott
„magyar dicsbeszéd"-ben kifejeztetett. Miután ekként meg-alapult az egyház, további fejlődésének s megszilárdulásá-nak munkáját a növendékek a „sub tuum praesidium" Say-ler négylábú dallamának eléneklésével a bold. Szűznek aján-lották, kinek oltalma alatt az egyház szilárdan áll tizenki-lencz század óta s állni fog „usque ad consummationem sae-culi," mi egy növendék által szerzett ,,Az egyház" czimü versezetben nyert kifejezést. Végezetre az egész ünnepély az ismeretes pápai világhymnussal fejeztetett be. — Az éne-kek, daczára annak, hogy a növendékek azok betanulásánál egészen magukra voltak hagyatva, elég szabatosan énekel-tettek ; a szónokok érzéssel s hévvel szavaltak ; meglepett bennünket, s követésre méltó például megemlitjük, hogy mind a latin mind a magyar dicsbeszéd kivülről mondatott, mi által a beszédek nagyobb lelkesedést eredményeztek.
A sz. László-társulat junius 23-án tartotta közülését, melyben a ft. elnök figyelmeztetvén a tagokat, hogy az anyaszentegyház által a szent László hetében nyújtott lelki kincset használják föl lelkük üdvére, indítványozta : hogy a Győrött szokásos körmenet alkalmával, melyben a sz. ki-rály ereklyéje körülhordoztatik, a tagok testületileg jelenje-nek meg s a körmenetben közvetlenül a papság előtt foglal-janak helyet. Ez indítvány nagy tetszéssel fogadtatván, oly hűséggel teljesíttetett, hogy a czéhek zászlói körül, a zászló-vivőn kívül alig volt valaki. A tagok közöl körülbelül 30 ál-dozott nyilvánosan az ünnepély alkalmával.
Miután most fejeztük be Jézus sz. szivének hetét, nem tehetem, hogy ne szóljak Jézus sz. szivének társulatá-ról. E társulat Győrött néhány év óta áll fön s amennyiben egy ily lelki kincset pénzzel lehet biztositani, ugy annak megszűnésétől nem kell félni, minthogy fönmaradását szép összeg támogatja ; azonban mily erősen áll a társulat a szivekben, hány lélek menekedett az Ur Jézus szivébe ? ar-ról csak az Isten szólhat. Annyit fájdalommal kel elmonda-nunk, hogy a város katholikusainak számát tekintve, ke-vesen vettek részt a társulat nyilványos ajtatosságán, mely Jézus sz. szive napján sz. beszédből s énekes sz. miséből, a nyolczad alatt pedig naponkint, reggeli 5 yt órakor, kis sz.
miséből s délután 5 órakor ietenyéből áll, magától értetöd-vén, hogy mindig az Oltári-szentség kitétele mellett.
E társulattal kapcsolatban még egy kis növényről kell szólanom, mely csirájában van s ez az ima-apostolság ; csi-rájának mondom, mert csak a főelemi fi- s leánynövendékek szivében ápoltatik, hogy bennük s általuk, ha a jó Isten ugy akarja, fölnövekedjék. „Ex ore infantium et lactentium per-fecisti laudem tuam." Győrött ugyan e társulatot már két év előtt behozták a t. karmelita atyák s azt a Jézus sz.
E társulattal kapcsolatban még egy kis növényről kell szólanom, mely csirájában van s ez az ima-apostolság ; csi-rájának mondom, mert csak a főelemi fi- s leánynövendékek szivében ápoltatik, hogy bennük s általuk, ha a jó Isten ugy akarja, fölnövekedjék. „Ex ore infantium et lactentium per-fecisti laudem tuam." Győrött ugyan e társulatot már két év előtt behozták a t. karmelita atyák s azt a Jézus sz.