vall, mennyit egy zsidó vagy török, irta, hogy a pápa az ő hatalmának foszlányait mutogatta sz. Pé-ter 18-százados ünnepén.
3) Legyen, csak foszlányt mutatott a pápa, de tik Calvin müvéből csak egy faszéket tudtok felmutatni Genfben, s ez sem Calvin müve. Foszlány a világi fejedelemség, ez azok lel-kismeretére esik vissza, akik azt foszlánynyá szag-gatták, s hogy e foszlány mutogattatik, leginkább borzadnak tőle, mert e foszlány még megvan. Ter-ribiliter magnificatus es. Hogy e hatalom még fönt van, ez az Isten dicsősége, ez a szentszék győzelme ; hogy foszlányokban van fönt, azért ragaszkodunk hozzá hivebben. melegebben. E foszlány, e pápaság,
5) Prot. egyh. s isk. lap 29. sz. 21. jun. 1867.
* 75 n-—
mégis a ker. világ hitzászlaja, mialatt ti credotok foszlányait sem bírjátok már ; e foszlány, a pápaság, a mi tiszteletünk tárgya, mialatt ti saját credótokat sárral dobáljátok, s aki közőletek még hisz, mint Moczkovcsák, azt lapotokban le-marjátok; e foszlány, a pápaság, mégis a ti rettegéstek, melyre feljajdultok, valahányszor reá gondoltok ; e foszlány, a pápaság, zavar titeket, épen azért, hogy mint foszlány ha-talmasabb ma, mint volt, amikor előttetek még foszlány nem volt. E foszlányra kiáltjátok ti lapotokban : quid mihi et tibi fili Altissimi, obsecro te, ne me torqueas. Foszlány előttetek, — mint foszlány jött ki legelőször a sírból, öt he-lyen átlyukasztva, s mint foszlány ítélni fogja az eleveneket és holtakat. Foszlány e hatalom, s ti gúnyoljátok azért, mert foszlány ; legyen tehát foszlány, — amely zászló foszlány maradt, az számtalan csatákat állott ki, s dicsősége épen az, hogy foszlány, s ti, az egész világgal oly tehetetlenek vagy-tok e foszlány ellenében, mint voltavagy-tok, mielőtt azt fosz-lánynyá szaggattátok volna. Foszlány e zászló, e hatalom, mint foszlány tűnt fel a világon a vértanuk szétszaggatott testei fölött, midőn már torquerentur non tam membra, quam lacerata corporis vulnera, s meghódította a világot ; domuit mundum non ferro sed ligno ; s e foszlány maradt fel a ker.
Europa romjai fölött, hogy legyen mire tekinteni, mihez menekülni, mi által megmentetni, miután a polgári és tár-sadalmi rend felforgatva, s minden más rend lehetetlenné lesz téve épen azok által, akik e hatalmat foszlánynak gú-nyolják. Mit adtatok ti a népnek ker. király helyett, kit e foszlány nevelt '? Zsarnokot. Mily óvószert nyujttok ti a kir.
hatalom visszaélései ellen ? Amit tik tettetek a pápa ellen, t. i. forradalmat, mely az állami életben mint trónletétel, vagy gyilok, vagy bárd szokott feltűnni. Ti nem vezettétek soha a világot, vezetni sem akarjátok, ti csak követitek azt, a világ után mentek, helyeselvén az ő tévedéseit, az ő kihá-gásait, ti mindenben, ami történik, részesek vagytok, s di-csekesztek, hogy a divó eszmékkel együtt haladtok. Ti nem voltatok, nem lesztek soha hatalom, mely a világnak irányt adjon, mely annak kihágásait, tévedéseit megakadályozza, ti a habokkal úsztok lefelé, nektek a világ semmivel nem tartozik, mert tőletek semmit sem kapott, még egy üdvös intést sem, ti nektek a világ csak annyival tartozik, hogy quod confractum fuit, non alligastis, mert erre hivatást sem éreztetek magatokban, ti csak arra vagytok, hogy a világ minden kívánságaira áment mondjatok, a visszatérést akadá-lyozzátok, a szellemi felgyógyulást lehetetlenitsétek. Ama foszlány pedig küzd a világgal, mert hatalom, nem követi, hanem mérsékli a vágyakat, kijeleli és kárhoztatja a téve-dést, vagy a gonosz tényt, mielőtt végrehajtatott volna, visz-szahivja a tévedöket, elitéli a merészlőket, birván az igaz-ságot, ezt mindig hirdeti, az élet ösvényeit nyitva, kitűzve tartja a halandók, a hatalmak előtt. E foszlány hatalom, melylyel mindig számolni kell, azért gyülöltetik a gonoszok által, mig titeket nem gyűlölnek, de veletek nem is számol-nak, s gyülöltetése az ő igazságának és szentségének, argu-mento per inversionem, bizonyítványa. E foszlány hatalom, mely legyőzte a világot, s legyőzi a jelen, a jövő világot is, ostromlóinak sírja mellett tovább halad saját munkájára. E foszlány birkózik azon világgal, melyet tik kézzel-lábbal öleltek, azért ami jó történik, az az ő müve, a roszban nincs
része, s neki tulajdonitható, hogy még a szellemi hatalom-nak, tehát a szabadsághatalom-nak, a jognak fogalma nem veszett ki az emberiségből. Gúnyoljátok, foszlánynak nevezzétek, e foszlány fölöttetek diadalmat fog aratni, e foszlányban látta a pápát Timesnek levelezője, s mégis irta, hogy a pápa soha nagyobb nem volt, mint e foszlányban.
Mi a credót mindenki előtt feltárjuk, s szabadságára hivatkozunk ; ti a világ haladásos, müveltséges credóját előnkbe tartjátok, s halállal fenyegettek. Ki tehát a szabad-ság bajnoka ? mi-e vagy ti ? Nekünk van syllabusunk, nek-tek is a világgal, — mi birunk dogmát, ti is a ti enek-teket a vi-lággal ; mi joggal követelitek, hogy mi elvetvén sajátunkat a tieteket fogadjuk el ? Ti kardot emeltek, mert liberális elveitekből törvényeket kovácsoltok, s igy erőszakoltok;
szabadságnak vagytok ti barátjai vagy pedig a zsarnokság-nak ? Ti nekünk inquisitiót emlegettek a középkorból ; hol van kegyetlenebb, megkérlelhetlenebb inquisitio, mint a tie-tek a más véleményüek irányában ? A spanyol inquisitio legalább nem hazudott véleményszabadságot, s csak a külső tényt Ítélte, a hazát megmentette : ti véleményszabadságot kiálttok, s mégis a véleményeket üldözitek, külső tényt nem birva, a lelkek titkai után leselkedtek, a hazát, mikor egy volt, darabokra, pártokra szaggatjátok. A spanyol inquisitio ismert és adott bocsánatot: ti amnestiáért kiáltoztok számo-tokra, de magatok senkit nem amnestiáltok. Austria és a haza nincs még egészen kiforgatva, tehát kiforgatjátok.
Bécsben is Mühlfeld, Herbst a concordatum egyszerű eltörlésére javaslatot tettek, melyet a bécsi országgyűlés el-fogadott. Különböző pontból indult a kettő, de egy czélra tört. Szabadságot keresnek, ha a kath. egyháznak semmi szabadságot sem engednek, függetlenséget az egyház leigá-zásában, s amit a pogány Caesarok ki nem vihettek, a par-lement caesarocskák megkísértik. Tudtunk mi élni a po-gány caesarok alatt, fogunk tudni élni e parlementi zsarno-kok mellett is. Egy egyszerű polgár személyes szabadságai-ban határt szabnak az államnak ; de a 18-száz éves kath.
egyháznál semmi szabadságot sem ismernek, irányában az állami hatalomnak semmi korláta nincsen. Van a zsidó iránt, vau a protestáns iránt, — nincs korlát a kath. egy-ház iránt. Tőlünk a létet tagadják meg, nem ismerik el jo-gilag, hogy mint egyház létezünk, ők, az áilamimádás, sta-tolatria hyerofantjai, minden önálló szabadságot a bálvány-előtt felégetnek. A zsidó vallást elismerik, amint van, csak a kath. egyházat nem ismerik el, amint van. Reformálni nem birván őt, képzelödésök előtt kitörülik az élők sorából. Jas-syban az oláhok nem ismerik el a házatlan zsidók tartózko-dási jogát, ezen a diplomatia megindul, közbelép, egy ország belügyeibe avatkozik : Austriában a kath. egyházat mint szervezett egészet kitagadják, s ez jól van. A muszka is igy tett Lengyelországban. Murawieff a bécsi országgyűlésre Mühlfeldet küldte. Pratobevera, egykor minister Bécsben, katholikus akar maradni kath. papság nélkül. De a papság háta megett a pápa, az egész tanitó egyház áll ; mi tehát az ö katholikussága, miután a pápával, a kath. papsággal, az egész tanitó egyházzal ellenkezik ? Ha lehetne mondani, az ö katholikussága nem más, mint kath. protestantismus, sze-mélyes vélemény, üres eszme, önámitás, miután senkit mást el nem ámíthat. Nekik a siilyedö pénzviszonyokat kellene
10*
— « 76 rendezni, s ők a vallási dolgokat oda viszik, hol a pénzvi-szonyok vannak, hogy a pénzzavarokhoz a vallási zavarok is csatlakozzanak; ő n e k i k a zilált birodalmat szilárditan1 kellene, s ők legelőször csak a hitetlenséget
szabadalmaz-zák ; ők polgári szabadságot akarnak, s solidarismusi sza-badságon kivül mást nem ismernek; ők törvényhozók, s törvény helyett sokak polgári, házi viszonyait akarják törvényesíteni. Az érdekek e világában, különös házi ér-dek lehet, a concordatum ellen szónokolni. Különös házi érdek lehet a z , melyet a concordatum ellen védeni kell; különös házi viszonyok, melyekben a concordatum miatt nyugodtan maradni nem lehet. Mühlfeldnek nem kell kath. cultus, jogi állapotban az állammal szemközt, ő a ber-lini pantheistákkal a szép természet cultusát követi, s e cul-tust legalisálni akarja. Közel van a dea ratio cultusa a csúf időkből. Tárgyilagos indok nincs azon szónoklatokra, me-lyek Bécsben mondattak, tehát más alanyi, s mindenféle in-dok sejtelmeire kényszerítenek, melyekről gondolkodni le-het, de melyekről szólni nem tanácsos. Mihelyt Austriában ki lesz mondva, hogy a kath. egyház jogon kivül van, hogy a hitetlenség, a házi, a családi vallástalanság teljesen szabad : a birodalom részei egygyé olvadnak, a negyedfél-milliárd államadósság ki lesz fizetve, Sadova a történelemből kitö-rültetik, Queretaronak emléke sem lesz, sőt megbosszultatik, a nyugoti és keleti birodalmi korona kezet fog, a slavok el-hallgatnak, a csehek és oláhok elégedetten ülnek az asztal-hoz, a muszkák Vistula és Bukovina helyett Franklin nyo-mai után indulnak az éjszaki sark felé. — Törvényhozók-e ezek, vagy állami kuruzsolók ? Egy fáj nekik, hogy Austria eddig kath. hatalmasság volt a világ előtt, habár tettleg ré-gen megszűnt az lenni ; egy fáj nekik, hogy Rudolf császár a keresztre esküdött, hogy II. Ferdinándnak mondatott : ,non te deseram/ Austriának tehát kath. nevét is kitörülni, az uralkodó háznak történeti hagyományait megszakítani akarják. — Romában ünnep volt, a hivek Bécsben imádkoz-tak, a képviselők házában Mühlfeld és Herbst Roma ellen kiáltoztak. — Quia terribiliter magnificatus es, mondhatjuk a zsoltáraokkal.
Magyarország várta volna, hogy a bécsi országgyűlés nagyobb tiszteletet mutasson a pactum-conventumok iránt, semmint Mühlfeld és Herbst inditványaik tárgyalásában tanúsított. A birodalom két része a sanctio pragmatica alap-ján uj pactumot csinál, hogy a birodalom minden részeit
összetartsa. A birodalom ép, egész volta e szerződés becsű letes megtartásától függ. Pactum conventum a concordatum, valamint a prágai vagy bécsi békekötés; e békekötést tisz-telik, mert háta megett 800,000 gyútüfegyver áll, a concor-datumot nem becsülik, mert azt becsületnél más nem fedezi.
Azt akarják-e a bécsi országgyűlési képviselők a magyarok-kal elhitetni, hogy a szerződést meg lehet szakítani, mihelyt alkalom van reá ? hogy a szerződést csak addig kell tisz-telni, mig fegyver kényszerit reá ? Erre akarják-e tanítani a magyarokat ? Annyi bizonyos, hogy aki egy szerződést nem tart, az a másik szerződésben sem nyújt biztosságot.
Roma ünnepet ült, ime a kőmivesség felzúdult. — Ter-ribiliter magnificatus es. — Különös halott, különös foszlány az a pápaság, mihelyt szent-Péterben gyertyát gyújt, a bi-rodalomnak parlementjei zúgnak, kavarognak. Mondták,
hogy a syllabus halva született gyermek és a syllabust Sturm még mais emlegeti a bécsi országgyűlésen, ma is retteg tőle Roma uralkodik. Egy óhajtást nyilvánított, s az idege-nek oly száma sereglett össze Romában, a világ minden részeiről, milyent egy fejedelem sem lenne képes összegyűj-teni saját alattvalóiból. Alig volt sziget, melynek lakója Romában nem volt, alig nemzet, melynek fia a halász utód-jának nem hódolt volna. Csak Lengyelország az, melynek vértanú püspökjei, papjai, szerzetesei nem jöhettek ki a muszkák tömlöczeiből. A lengyelekre a haza egy tömlöcz, ajtait őrzik, hogy senki Romába ne mehessen, hogy Romából egy árva iratka se juthasson be. Nem mehettek a még meg-maradt lengyel püspökök Romába, mert ha mennek, a világ püspökei ezeknek, mint hitvallóknak, vértanúknak kezeit csókolják vala. Valóban a romai szentszék ezen ünnepek alatt a muszka kormányra is „quia terribiliter magnificatus es."
A zarándokok közt legnagyobb részt foglalt Italia. A kath. hűség tüntetésére itt volt a legnagyobb szükség. Itt kovácsoltattak a szentszék megtörésére a tervek oly kor-mányférfiak által, kiket még a pogány világ sem fogadott volna el sajátjának. Az olaszok tömeges megjelenése Romá-ban tömeges szavazás volt a fiorenczi kamarák és kormány ellen. A romai ut az olaszokra legrövidebb, legolcsóbb volt, de legveszélyesebb is. Senki veszélyt nem hozott fejére a romai úttal, csak a szabadnak nevezett Italia polgára. Mégis Boschetti gróf, modenai lakos egyszerű felhívására száz olasz város .1500 képviselői siettek Romába, csak 300,000 frank péterfillérrel. Mikor e 100 város képviselői letérdeltek sz.
Péter utódja előtt, az igazi, habár nem a diplomaticus Italia borult IX. Pius lábaihoz, s a jelenetet, mely ez alkalommal feltűnt, képzelni is nehéz, leirni pedig lehetetlen. „Az egyház ellenségei, a hazai nagyság örve alatt, ki akarnák szakitani szivetekből a kath. hitet, igy szólt hozzájok IX. Pius. Imád-kozzunk a szerencsétlen Olaszországért. Nem lehet egységet alapítani önérdeken, nem áldott azon egység, mely lábbal tapodja a jogot és szeretetet. Ok mindenütt ellenségre talál-nak, mert ellenségök az igazság, a jog, az Isten.6)"
Csak Italia és Muszkaország az, honnan száműzettek, kifosztottak jöttek Romába, bizonyságul, hogy az uj jog és önkény, a szabadság és száműzetés, a haladás és a kifosztás rokonok, testvérek, osztályos atyafiak. S mig Romában ün-nepet ültek, Florenczben az egyházi javak elrablása fölött tanácskozván a müveitek, az Istent káromolták. Terribiliter magnificatus es, et anima mea cognoscit nimis, e gondolat gyötört sokakat Florenczben és Bécsben.
A zarándokok százezeren fölül voltak Romában. Ha mindenik zarándok csak száz lirát költött, Roma 100 milliót kapott az ünnepek alatt, költött pedig minden zarándok kétszer anuyit. Florencz nyomorog, Velencze elpusztult, Turin, Milano, Nápoly olyan, mint a nyugalmazott özvegy,
— Roma királyi diszben áll, anyagi bőségben, szedve a világ pénzeit. A diplomaticus Olaszország nem látott arany, ezüst pénzt, hanemha melyet a zarándokoktól kapott, — Roma mai napig sem ismer papírpénzt kényszeritett értékkel.7)
6) Unità catt. 155. sz. 6. jul. 1867.
7) A Prot, lapban t. Ballagi sajnálkozik a látványosságra költött milliomokon. Emlékszik-e t. Ballagi Mór ur, kitől kölcsönözte az „ut quid perditio liaoc ?" szavakat ?
Mentek Romába lázadók is,csináltak zavart,de csak za-vart. Egy felbéreltgonosz sz.-Péterben a redőketmeggyujtotta, kárt tett,rajtakapatott.nyakát szegte,hogy vallomást ne tehes-sen. Ez a szabadsághősök műveltsége. Halálra küldi béren-czeit, ha az igazság törvényszéke által ki nem végeztetnek) a titkos társulati tanács szúratja le őket. Borzadtak az ünne-pek hirére, akadályozták ; meg nem akadályozhatván, meg akarták zavarni; meg nem zavarhatván, káromlásokban hütötték bosszujokat. Ez a haladás műveltsége, ez az uj jog terjedelme, hogy egy országban szabad legyen a szomszéd ország belbékéje ellen kiáltványokat szórni, fegyvert szedni, toborzani. Algier beye épen igy tűrte V. Károly idejében a tengeri kalózokat.
Egy magyar lap kérdezte, mit kerestek a püspökök, mit tanult Haynald Romában ? Kérdezze, mit keres t. Révész
Imre és Filó Lajos a németalföldi prot. gyűlésen ? Kévdezze^
mit keres a fiu az atyjánál, mit keres a hivő lélek föpászto-ránál V Mit tettek ott a püspökök, mit tanultak ? Ott van a pápa három allocutioja, ott a püspökök fölirata, latolja mindezeknek szavait, szólamait, s fogja tudni, mit kerestek; mit tanultak, mit tettek a püspökök Romában. Ha a pápa fejedelem nem volna, ily gyülekezetet a világ nem lát. Mit tettek a püspökök, az egész világ látta, szavaikat a világ hallotta, „nihil nobis potius et antiquius es3e, quam ut quae
tu ipse credis ac doces, nos quoque credamus et doceamus, quos rejicis errores, nos item rejiciamus, te duce unanimes incedamus in viis Domini, te sequamur, tibi adlaboremus, ac tecum pro Domino in omne discrimen fortunamque parati decertemus." Helyesnek nyilatkoztatják tehát, amit Pius pápa mondott és tett mindeddig, mindezt sajátjoknak fogad-ják, s a pápának hűséget, engedelmességet, ragaszkodást
fogadnak mind-halálig. Ezt mondani, ezt tenni keresték a püspökök Romában, hogy a világ lássa, mert amint
gondol-koznak Romában, ugy gondolgondol-koznak a püspökök egytől egyig a világon.
A lap irója talán tudja, mit keres a cosmopolita, haza-fiságtalan kőmivesség, mikor gyűlésre hivja össze tagjait, de a világ nem tudja, mert e gyűlés titokban határoz, azért inkább kérdezhetjük, mit csinálnak az oly szokatlanul gya-kori kőmives összejövetelek ? Elszakítani a püspököt a pápá-tól, a hi veket a püspököktől, a papságot a canoni fegyelemtől,
szétdarabolni, országok határai közé szigetelni a kath. egy-házat, mikint Mühlfed monda, a nagy rémet nyilt mezőn, egyenes ostrommal megtámadni. Ennek ellenkezőjét akarták
a püspökök Romában. Haeresist az elmében, érzéketlenséget a lelkületben, eng edetlenséget, schismát az akaratban, demo-craticus reformot az egyházban, alkotmányos polgári fegyel-met a papságban, a szellemi hatalom lenyügözését az állam alá akarják a kőmivesek, akarja a kérdő iró is : mindennek ellenkezőjét akarták, tették, mo ndták a püspökök Romában.
Amit a „Hon"-nak irója akar, annak ellentétét akarják a püspökök ; nem kell tehát kérdeni, mit tanulnak, mit keres-nek a püspökök Romában, elég, ha az iró saját magát, mit akar ? fogja kérdezni.
Romában volt a sok zarándok, a pogány Romát elhanya-golta, csak a ker. Romát tisztelte. A Caesarok Romája eltűnt, IX. Pius Romája tündöklött a szemek előtt. Mit is kerestek
volna a bálványok, a meztelen szobrok között, kik sz. Péter utódjának hódolni jöttek ?
Az olasz forradalom akadályozta a zarándokolást, amint birta. Papi ruhába bujtatott emberei által romai táv-iratokat olvastatott a vasúti állomásoknál, hogy a pápa meg-halt. „Megyünk tehát a megholtnak lábait csókolni," ez volt a válasz. Cholerát hirdettek. „Megyünk Romába meghalni,"
ezt felelték.
Akiket csábitásokkal vissza nem tarthattak, azokon, midőn hazatértek, bosszút állottak. A papok minden nagyobb állomásnál kénkővel füstöltettek. A világi ember nem hozott Romából cholerát, csak a pap hozhatott. Igen, cholera fenye-geti Romából az egységes Italiát, ők érzik, hogy általa hal-nak meg, mikint meghaltak, akik Romát ostromolták.
A hivő zarándokok ajtatos emlékkel tértek haza Romá-ból: Italiából büdös szagnál nem hoztak mást magokkal. Ita-liából nem is hozhattak mást; a dög, mielőtt elesnék, máris rothadt szagot terjeszt maga körül.
Quia terribiliter magnificatus es; mirabilia opera tua, et anima mea cognoscit nimis.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
MISSIOK. Oceania. Husvétszigetei. — Pacomé Ollivér a Jézus és Mária sz. szivéről nevezett missiói egyesület chilii tartományi alfönöke, ugyanazon egyesület párisi főnökéhez Valparaisoban 1866. dec. 22-éről kelt következő tudósitást közié.
„Ezen f. év mart. 25-én.,Notre-Dame de paix' czimü hajó Roussel Hippolyte atyát és Eyraud Jenő testvért Hus-vétszigetén partra szállította. Tapasztaláson okulva Eyraud, ki a szigeteni első tartózkodása alatt folytonos zaklatások-nak volt kitéve; ez alkalommal galvanizált zink-lemezeket hozott magával, hogy oly házikót építhessen, mely minden gyujtogatási kisérleteket meghiúsítson. A kanakok kapzsi-ságának daczára, testvéreink holmijokat megőrizték, és mi-dőn három nappal később a goélette visszatérőben volt, már két házikó készen állott. Különben a benszülöttek nem egy-szer mutattak hajlamot az ujonjötteket kifosztani. Küldé-reink helyzete elejénte kinos volt. Éjjel-nappal roppant tö-meg tartotta őket ostromállapotban. Kíváncsiság, és ragado-zási vágy vetekedtek egymással. Szerencsére minden állo-másainkon imák rendeltettek a missió sikereért. Isten meg-hallgatta kéréseinket, láthatólag védvén Roussel atyát és Eyraud testvért,kik közel két hónapon át voltak bezárkózva.
Nem volt lehetséges — irá Roussel — sem éjjel sem nap-pal aludni. A nagy gyermekek e serege körülállta házikón-kat, kiáltván, énekelvén, a lemezeket dobolván, és a kövek zápox-át hajigálván a tetőre. Mindent légmentesen kellett be-zárni, úgyhogy két hónapon át a breviáriumot fényes nap-pal lámpamécsnél kellett elmondanom. Ha szükségkép ki kellett mennem, visszatérvén, a kulcslyukat apró kövecskék-kel tele tömve találtam. Ezen állapot nem tarthatott soká, és Isten segítségére jött testvéreinknek. Észrevétlenül Rous-sel atya ura kezdett lenni a helyzetnek. A manganevai és a husvétszigeti nyelv közötti hasonlatosság lehetővé tette, hogy megértesse magát, és bátor fellépése tekintélyt szerzett
Nem volt lehetséges — irá Roussel — sem éjjel sem nap-pal aludni. A nagy gyermekek e serege körülállta házikón-kat, kiáltván, énekelvén, a lemezeket dobolván, és a kövek zápox-át hajigálván a tetőre. Mindent légmentesen kellett be-zárni, úgyhogy két hónapon át a breviáriumot fényes nap-pal lámpamécsnél kellett elmondanom. Ha szükségkép ki kellett mennem, visszatérvén, a kulcslyukat apró kövecskék-kel tele tömve találtam. Ezen állapot nem tarthatott soká, és Isten segítségére jött testvéreinknek. Észrevétlenül Rous-sel atya ura kezdett lenni a helyzetnek. A manganevai és a husvétszigeti nyelv közötti hasonlatosság lehetővé tette, hogy megértesse magát, és bátor fellépése tekintélyt szerzett