befejezett-ségében látható a negyedik úgynevezett német ke-resztes hadjáratban 1197-ben. 6-ik Henrik forma-szerint a hadjárat fővezetőjének és fejének ismerteti el magát. Császári felpénz által fogadja szolgálatba az egyeseket, és eltartásukról egy évre
gondosko-rr
dik. O a vállalat feje, lelke, irányzója. A hadsereg
császári hajókon szállíttatik át Syriába. Nem pápai
követ, hanem császári kanczellár, Konrád
würz-burgi püspök személyében halad a sereg élén. Nem
romai és pápai, hanem romai — császárinak
mond-ható e hadjárat. A világi szellem már nemcsak a
mozgalom vezényletében nyilvánul. A forma
elvilá-giasitása után a tartalom az eszme elviláelvilá-giasitása
következik. Az első a másodikra természetszerűen
vezetett. Miután ugyanis a világi hatalom az egész
mozgalom vezetését kezeibe kerítette, könnyen jött
kísértetbe, azt czéljainak előmozdítására
kizsákmá-nyolni, és a keresztesek fegyvereit saját érdekében
felhasználni. És épen az 1197-i német keresztes
hadjárat ennek első példáját mutatja fel. Kinek 6-ik
Henrik császár jelleméről, és törekvéseiről csak
némi ismerete van, tudja, hogy nem vallásos
érze-lem, nem a szent sír melletti buzgólkodás, sem a
szentszék iránti vonzalom volt az , mi őt ama
mozgalmak pártfogójává, követőjévé tették. A
ke-resztes háború örve alatt Barbarossa fia egészen más
czélt iparkodott elérni. 6-ik Henrik eszménye, mely
őt egész életén át foglalkodtatta, a középkor felfo-gása szerinti : „impérium mundi" volt, és e czélra vette ő igénybe a keresztes hadak fegyvereit is. Ar-ról volt szó, hogy miután már majdnem egész nyű-göt meghajlott a hatalmas Staufenek eló'tt, a német császár hatalma keletre is kiterjeszkedhessék, és ez irányban a keresztes háborúnál alkalmasb eszköz alig is volt található. És valóban, habár csak rövid idö'kre, a német császár szándoka teljesedett, ameny-nyiben Cyprus szigete, Örményország és Jeruzsá-lem városa is a németbirodalom hübéreivé lettek.
(Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
K E C Z E L , aug. 6. Azt szokják a mostani világban ezerszer rebesgetni: ne keverjük össze a vallást a politiká-val. S tudja Isten, hogyan van, hogy mégis ép azok, kik a vallás mellőzéséről beszélnek, mindennemű irataikba egyet-mást a vallásról is rendeseen belekevernek.
Tekintsük csak ellenzéki lapjainkat. Nézzük, hallgas-suk meg imitt-amott a társaskörökben liberálisainkat. Min-denütt majdnem kizárólagvelünkpapokkal bajlódnak,s vallá-sunk egyes intézményei, sőt akárhányszor dogmái ellen is do-bálódznak. Mindenütt ott vagyunk ; minden bajnak, mely akár az államgépezetben, akár máshol történjék, okai mi vagyunk. Ugy jártunk, mint Tertullián irta : si Tiberis ascendit in moenia, si Nilus non descendit in arva, si coelum stetit, si terra movit, si fames, si lues, statim christianos^d leones. ')
Böszörményi urnák a tyúkszemére hágtak ; neki ront tehát a germanizáló katholikus papnak.
Csernátony, mivel elveit érvényre nem emelheti, tit-kári állomását kénytelen nélkülözni s a cserkoszorú helyett a roszalás hangjait nyeri ; toll helyett dorongot fog, melyet a szerkesztőnek magának kell sulyjától egy kissé megfosz-tani : mindazonáltal jut elég a kath. papságnak, a concorda-tum és dogmáknak, csak bírják elviselni.
Bezerédi Sándor ur hamar pihenésre hajtotta fejét, mivel már káplányi minőségében megmutatta saját haszna-vehetőségét, hanem aztán már ennek megint a „reactiona-rius hierarchia" az oka.
Hogy Böszörményi ur neki bőszül, ha csak egy kis baja van is, nem csudálkozunk, hisz ö csak nevének felel meg, s ha ilyen állapothan elbeszél olyat is, aminek nincs elég alapja, ezért neki megbocsátunk, mert az indulat egy időre az embert eszének használatán kivül helyezi. Hiszen ha ez igy nem volna, ő mindenesetre már csak történelmi jártasságánál fogva is mellettünk volna, mert bármennyit dobálódjék is a b. e. Haasra, az ö lapis offensionis-ára mint iskolatanácsosra, de a germanizálás bélyegét oly erősen rá nem sütheti, mint rásütötte magára II. József alatt a mun-kácsi reformált egyházközség, s oly hazafiatlanságot reá nem bizonyít, mint amilyet Ráth Mátyás, győri evangelikus
lelkészre Horvát Mihály (IV. 68.) rábizonyít, aki, ha most élne, magyar nemzetiség ellenes törekvéseiért az orosztól egy pár rendjelet bizonyára nyerhetne.
Ami Csernátony urat illeti, őt egy, bizonyára szerinte is illetékes bíró igen találóan jellemzi. Mészáros Lázár öt kitűnő mocskolónak és a gorombaságok tollvivőjének nevezé.
Cs. ur az akar maradni, aki Mészáros idejében volt. Piszkol, mocskol, gorombáskodik derűre borura ; mocskolódásainak azonban a papság s az egyház intézményei, elvei, ez a leg-kedvesebb tárgya. Nem régiben is egy számában meghur-czolja a papságot, még Knitelliust is előhozza, üti veri a con-cordatumot, nyelveli, reprobálja az alkalmazkodni épen nem akaró dogmákat. No de úgyis kell, mert hisz a papság mindenbe bekanalozott. Már sz. István korában, amint Bo-csor prot. tanár irja2) „pap-ész, pap-kéz dolgozott minde-nütt," s [igy volt ez későbben is, II. András alatt János esz-tergomi érsek ; 1526-ban a Mohácsnál elesett hét püspök, azután Szelepcsényi, PálfFy, Széchényi stb. mindolyan nevek, melyek, ha a bicskei esperest urat nem emiitjük is föl, az olyan Csernátony-féle nagy hazafiakban epeháborodást keltenek ; mert ezek a papok a „Siécle" tanúsága szerint, az ő togájokban breviáriumaikkal a legveszedelmesebb el-lenségek.
Hanem hát mit véthetett az a szegény concordatum ? Bal-lagi ur lapjában is hosszan czikkezgettek róla. Eredeti, azok vesződnek vele legtöbbet, kiket a dolog legtávolabbról sem érdekel. Csernátony urnák a concordatum nem tetszik. Hát azt gondolja, hogy nekünk tetszik ? Elvontan, magában véve a dolgot., nem; — mert higyje el, hogy az egyház jóvá soha sem hagyja, dicsérni nem fogja azon helyzetet,
mely a concordatumokat létrehozza. Malum necessarium a concordatum egész dolga, mert csak ott jön létre, ahol az abnormis körülményekből az egyház a jövendő bajokat előre látja ; hanem ott aztán már létrehozatik, mert hogy mi az, amire támaszkodhatik, az egyház minden körülmé-nyek között tudni akarja. De Cs. ur az egyházat s a
papsá-got illetőleg ép azt fájlalja, hogy ennek, melyet 1848. jogon kivül helyezett — a concordatum által lett némi jogalapja.
S ily érzülettel még a szabadelvüség pávatollaival is mer dicsekedni, holott csak azon ,liberátres'-ek sorába tartozik, kikről Dupanloup 1864-ben Mechelnben emlékszik. U g y a n legyen önnek a szabadelvüség fogalmára nézve mestere Buoncampagni, ki 1864. ez érdemben körülbelül azt mondá :
„Nem az a szabadelvüség, ha* az ember a papságot üldözi, hanem ha minden anyagi, erkölcsi és vallási érdeket ipar-kodik megvédeni, legyenek azok az ős hagyományokon ala-pulók vagy a legnemesebb eszmékből kifolyók." 1848. előtt Magyarországnak nem volt szüksége concordatumra, de aztán lett, azonban bár soha többé ne lenne. Mindazáltal a meglevő oly szerződés, mely fölött a szentszék megkérde-zése nélkül sem Ballagi, sem Cs. ur határozni, semmisítő ítéletet hozni nem fog.
Hát azokkal a jégkezü dogmákkal mi a b a j a ? Jó volna, gondolja Cs. ur, ezekben is kissé alkalmazkodni, fő-kép olyan országban, mint a mienk, hol az egyháznak sokja van még veszteni. Ugyan u g y e ? Haec omnia tibi
') Apol. c. 40. 2) Magyar tört. I. 58. I.
15*
124 * dabo, si cadens adoraveris me. Erre Cs. urnák Veuillotval felelünk, aki egy helyen többek közt mondja : rAtalános és természetessé vált dolog napjainkban, olyasmit mondani, amiről az ember semmit sem tud."
Most jön fortissimus vir noster Bezerédi Sándor. Ez a jó ur nyugalomban van, még sem nyugszik, mintha csak azt érezné, hogy mikor még fungált, a nyugdíjra rá nem dolgozott, most akarja tehát régi mulasztásait pótolni, s bő tapasztalatait az egyház visszaélései (?) kigyógyitására a közjónak (?) felajánlani.
A reactionarius hierarchiával bajlódik. Domine iguosce illi, non enim seit, quid facit. Nyilván nem tudja, mi az a hierarchia. E szó az egyház rangfokozatát jelzi, melyben jó alant ugyan, de Bezerédinek is kijut a maga része, s okkor, ha egy kis szónoki figurával, partem ponemus pro toto, mon-datát szépen arra alakithatjuk át, hogy ö a reactionarius, mert hisz ezt magáról is bevallja, midőn az egész hierar-chiát, melynek ő is tagja, reactionariusnak állitia. Már pe-dig propria oris fassio, plus valet centum testibus. Egyébiránt egyre megy,akár a hierarchia reactionarius ö reá nézve,akár ő a hierarchiára nézve,jó lesz,ha megszivleli azt, mit az excom-municatio kimondása után Antonelli mondott Grammontnak, a lapokban meglelheti. Salutem plurimam ! Tomcsányi.
LONDON, jul. 2-án. Angolhonban egy idő óta a türe-lem szeltüre-leme lengedez a catholicismus javára. Pariemen tünk több törvényjavaslattal foglalkozik,melyek alkalmasak arra, hogy ledöntsék az utólsó korlátokat is, melyek a katholiku-sok és protestánkatholiku-sokat a törvény előtt egyenlőtlenekké te-vék.Az emancipatio még nem volt eddig teljes.Csak lassan lé-pésről lépésre haladt annak ügye.O'Connel megnyitotta ugyan hitsorsosai számára a parlement kapuját, de még sok hivatal-ból ki voltak zárva törvényileg a mai napig. A követek háza maj. 29-ki ülésben 44 szótöbbséggel elhatározta az oxfordi és cambridgei egyetemet a katholikusoknak megnyitni, kik most már itt akadémiai rangfokozatokat nyerhetnek, miután az odai felvételre nem leendnek kényszerítve Ielkismeretök-kel meg nem egyeztethető hitesküt tenni. Tawcelt ur, ki a bili második olvasását sürgette, kimutatta, hogy a két
egye-tem vagyona legalább 500 millió frank értéket képvisel, és hogy e vagyon katholikusok által adományoztatott. A protes-tansá lett Anglia azután elfoglalta, tehát csak a legszigorúbb
igazság követelménye, hogy a katholikusok is részesüljenek e főiskolák áldásaiban, hol minden sz. Ede ős hitére utal.
Glad-s t o n e ezt ugyan ellenezte, de minden erőködése ellenére a bili 2-ik olvasása,mely döntö szokott lenni,200 szavazattal
156elle-n é b e 156elle-n elhatároztatott.Nem kevésbé fontos két más ügy,mely a lordok házában maj. 31-én tárgyaltatott. Megszüntetése czé-loztatik azon eskünek, mely gátolja a katholikusokat bizo-nyos hivatalok elnyerésében. Az egyik törvény lehetővé te-endi, hogy katholikus ember is Irlion lord cancellára lehes-sen. A második megszünteti az átlényegités (transsubstran-tiatio) ellen követelt gyűlöletes nyilatkozványt. Kimberley gróf, ki leginkább sürgette a törvényjavaslat elfogadását, ki-jelenté, hogy öt, noha protestáns, mégis módfölött bántotta, midőn mint Irhon titkos tanácsának tagja, ezen esküre kö-teleztetett. Westmeath lord ellenkező véleményen volt, azt állitván, hogy ezen eskü képezi a trón legnagyobb biztosité-kát. Hinnünk kell, miszerint lord Derby azon véleményen
van, hogy Anglia trónja erösebb alapon nyugszik, mivel ő mint a cabinet feje, a bili második olvasását sürgette, ami el is fogadtatott. — Az igen is fontos kérdés: az irhoni egy-ház javairól, melyeket részben legalább a katholikusoknak visszaadatni többen óhajtanak, nem fog a jövő ülés szakig elnapoltatni, miután a kormány kezdeményezett ezen ügy-ben. Lord Russel jelenté a felsőháznak, miszerint a király-néhez intézendő feliratot fog előterjeszteni, melyben egy, a kérdés tanulmányozására kinevezendő bizottmány kiküldése kéretnék. Hasonló bizottmány, lord Derby inditványa foly-tán, a ritualismus kérdésének megvizsgálására neveztetik.
A ritualisták és elleneseik közötti vita mindinkább szélesebb mérvben terjed. A yorki főpap, habár az utóbbiak sorába tartozik is, egy hozzá intézett feliratra válaszkép kijelenté, miszerint, habár ő iparkodni fog a reformált anglikán egyház tanait egész tisztaságokban utódjaira áthagyományozni, mégis a vitákban tevékeny részt venni nem óhajt. Örömét fejezi ki egyébiránt afölött, hogy már a világiak is kellő fi-gyelmet fordítanak az ügyre, fontosságát belátván. — A londoni püspök kevésbé békés szellemű. A főpap kettőt kül-dött főesperesei közöl a vidékre. Az egyik Sindair János middleseli főesperes, a papsághoz intézett iratában minden mérsékletet nélkülöző modorban kel ki a rom. kath. egyház, a papismus ellen, hová a ritualisták, szerinte, Angliát terelni óhajtják. Az általa festett kép oly utálatos, hogy vissza kell tőle borzadni. A modor, melylyel a tisztelt főesperes eljár, emlékünkbe idézi bizonyos ókori chinai harezosok eljárását, mely abban állt, hogy előre küldött szörnyképek, sárkányok, kigyók s hasonló állatok képeivel elijeszszék az ellenséget, amely ellen liarczolni kellene. A hittani vitatkozás eme csudálatosan különszerü módjának nem volt más eredménye, minthogy vidámságot, nevetést keltett épen azon angliká-nok köreiben, kiket az ékesen szóló főesperes megijeszteni szándékozott. A szörnyképekkeli hadakozás ideje már régen lejárt. Vannak a komoly hittani vitának már ujabb divato-sabb és czélra inkább vezető módja, fegyverei, melyeket ha a főesperes nem ismer, legyőzetése kétségen kiviili.
LISSABON, jul. 14-én. Junius végéig elnapolt ka-marák utólsó üléseikben a pénzügygyei, költségvetéssel fog-lalkozván, Belchior Garez követ a deficit kisebbítésére esz-közül a püspöki megyék kevesbitéaét ajáulá. Megjegyezhet-nök, hogy a kormány némileg már is követte eme államgaz-dászati indítványt, több püspökséget üresedésben hagyván.
Ujabb reductiót követelni annyi volna, mint a kath. egy-háznak eltörlését indítványozni. A kőmivesi cultus bizonyára kevesebbe kerül, mert miután egy ideig a mindenség főépitő-jéről csacsogtak, most ezen hiedelmet is ledönteni iparkod-nak. Ugyanazon követ a tancosi tábor felállítását ja vállá, mely négy hó alatt az államnak két millióba kerül. Nagyon természetes, mennél kevesebb a püspök és pap, annál több, jól fegyelmezett katonára van szükség, mert a nép nem igen
leend hajlékony, tanulékony, ha elveszti hitét. Nagy szeren-cse a titkos társulatok tagjainak javaira nézve, hogy az ő tanaik a nép között nem igen terjednek. — Romába az ünne-pélyekre a portoi, vizei és lamegói püspökök indultak. Mond-ják, hogy ő szentsége nagyon szerette volna látni Romában
a lisaboni patriarchát, és a bragai érsekprimást. Igy csak
125 három püspök képviselte Portugálliát a centenáriumon.
Legalább mégis képviselve vagyunk, és nem leend okunk pirulni, mint 1862-ben.
Brága ezidén is nagy lelkesedéssel ünnepelte IX. Pius születésének emlékünnepét és a semminariumi növendékek 200 aláírással ellátott föliratot küldöttek a pápához. Tudvale-vőleg D. Aguiar Antal ministerel nők, és 4-ik Péter alatt a szer-zetesek ellen kibocsátott rendeletek ellenjegyzője, halálosan beteg levén, a halotti szentségeket kivánta. Ezen megtérést a kőmivesek zokon vették, és avval vélik magokat megbo-szulhatni, hogy hallgatnak egy darab idő óta a beteg mi-nister állapotáról. Aguiar fogja magát tudni vigasztalni efö-lött. Egyébiránt kora daczára, mióta a luraiari palotába ment lakni, jobban érzi magát.
Néhány év óta itt egy franczia, jótékony egyesület alakult, melynek elnöke a franczia követ, alelnöke a consul, igazgatója pedig Miel abbé, a lazaristák rendjéből. A szürke-nénék ellen évek előtt a titkos társulatok által intézett ül-dözés csak fokozta az itteni franczia telepitvényesek,és több józanlelkü portugalinak is buzgalmát, kik látják, hogy a szegény osztályúak nevelése mennyi kárt szenvedett ama szüzek kiűzetése által. A franczia gyarmat néhányat meg-tartott a szüzekből iskolája és kórodája számára. Az igaz-gató, segittetve a társulat által, 100,000 frankon egy uj há-zat szerzett. E házban levő kórodában a szüzek a franczia tengerészeknek, és telepitvényeseknek kitűnő szolgálatot fognak tenni. A tanoda is ezután több gyermeket fogadhat be. A franczia külügyminister is szép segélyt juttatott. Az évi számadás szerint 1866-ban a társulat bevétele 15,061 fr.
és 66 cent. volt, a kiadás : 12,189 fr. 14 c., maradt 1871 fr. 72.
c. Ujabb gyűjtés eredményezett 3425 fr. és 33. c. IV. Péter özvegye adott 5,555 fr. Miel abbé és a szüzek által rendezett sorsjáték 4,700 fr. A még levő adóság fedezésére ezer köte-lezvény bocsáttatott ki 50 frankjával. Van még Lissabonban a „szegény b e t e g e k c z i m ü más társulat, mely sok megtérí-tést eszközölt. 121 hölgy többet eszközölt, mint 1387 Paris-ban és 400 LimáParis-ban, hol e társulat szintén be van hozva.
Reményijük, hogy a jótékonyság megszerezendi Isten áldá-sát Portugalliára.
AFRIKA. ZANGUEBAR. D'Ajan és Mozambique kö-zött egy roppant földrész terül el, mely Zanguebar vagyis a zangsok hazája név alatt ismeretes, 6 tartományt foglal ma-gában u. m. Quiloa, Zanzibar, Mombaza, Melinda, Berua, és Magadolo tartományokat, melyek fönökei szultán nevet vi-selnek. A inuhamedán vallás, és pogányság hosszú százado-kon át uralkodott már e vidékeken, midőn 1859-ben Fava ur a s.-dénesi (Bourbon szigeten) általános helyettes elhatá-rozta, hogy itt fogja az Isten igéjét hirdetni. Zanzibar szigete, mint amely leginkább volt megközelíthető, választatott első állomásul, és 1860 vége felé Fava Jégó és Schimpff áldozá-rokkal, 6 szerzetesnővel, és egy franczia sebészszel megin-dult. Bourbon szigete lakosai pénzzel segélyezték a missiói vállalatot, és a telepitvényi kormány .15,000 frankot adott.
Hogy a benszülöttek bizalma megnyeressék, a küldérek há-zukban kórodát is nyitottak, gyógyszertárt és egy két mű-helyt állitottak, később pedig iskolákat. Ezen idő tájban a sz.-dénisi püspök, kinek joghatósága alá helyeztetett az uj apostoli praefectura, a missió jövőjét biztositandó, azt
szer-zetes társulatra bizni elhatározta. És valóban Maupoint ő méltósága a zanguebari missiót 1862-ben a Szentlélekről és bold. Szűz szeplőtelen fogantatásáról nevezett congregatio-nak adta által. Horner atyra a mis3Ío főnökévé neveztettetvén, Zanzibarba 1863. jun. 16-án érkezett, és a szultán által igen jól fogadtatott. A missiónak csak ezen egy állomása van, de egy másodiknak alapítása Bagamoyó-ban tervezte-tik. Horner ide utazott körültekintendő, és ez utazásróli je-lentés imigy hangzik.
„1863-ban t. Horner atya Zanzibartól elutazott egy arab hajón,kíséretében Schimpff áldozár és 4 szerzetesnő volt.
A franczia consul, Jablonsky ur, egy követségi katonát ren-delt kiséreteül. Eljövetelünk esemény volt. Alig kötöttünk ki, férfiak, asszonyok, gy-ennekek egész csapatjai jöttek, üdvöz-lendők bennünket, tudván hogy a szeretet müveinek gya-korlására jöttünk. Üdvkivánataikra mi saucheli nyelven vá-laszoltuk : Jambo sana ! (jó reggelt, jó megy) Bagamoyó guéma sana! (Bagomoyoban jó lenni) vatu hopa gvéma sana ! (az itteni emberek igen jók,) Egy katonai főnök csatlako-zott most hozzánk, és diadalmenettel vonultunk be a hely-ségbe, hol mindenütt szegénység nyomai valának láthatók.
A házak agyagból készitvék szalma fedéllel. A tömeg laká-sainkra követett, úgyhogy alig mozdulhattunk. Eljövetelünk hire a vidékre is eljutott, amiért egész nap mintegy ostrom-állapotban voltunk. Alig végeztük el csekély ebédünket, nagyszámú betegeket hoztak, részint bőr, részint szembete-geket, nénikéink az előbbiek sebeit kötözték be, az utóbbi-aknak gyógyszereket adtunk. Különösen gyakori itt a szem-baj (optalmie) a napsugaraknk a fehér homokróli visszasu-gározása folytán. A láz itt ritka és nem igen veszedelmes. A levegő tiszta, egészséges. Augustus hóban az éjelek oly hűvö-sek valának, hogy jól be kellett magunkat takarni. A népség itt jó, szelid, egyszerű, a fetischismusnak kevesen hódolnak, s általában hajlandók a polgáriosodás befogadására. Bizonyos szerénységet is találtunk itt, amely Zanzibarban nem észlel-hető, hol az arabsok a feketékkel vegyest laknak. Boga-moyoban a néhány arabs csak külalakra muhamedanok.
Megígérték nekünk, hogy mihelyt iskolánk leend, gyerme-keiket ide küldendik. Hat mértfölddel beljebb arabsokat már nem lehet találni többé. Ha ezekhez hozzá adjuk, miszerint a parti vidékek hosszábau ugy, mint az ország bensejében, egy nyelven beszélnek, a zanguebari missio nagy akadályok-kal nem jár.
Eljövetelünk napján még este felé, kisértetve katonák által, megnéztük a Fava által szerzett telkeket. Hat, egész hét hectare-nyi szép telek s élő sövény által bekerítve, és csak 5 pereznyi távolságra' a helységtől. Van itt ele-gendő hely paplakra, zárdára, tanodára és kórodára úgymint templom-épitésre. Boldogok, kik a müvet befejezve fogják láthatni. A föld igen termékény, és mit nem teremne, ha e nép kevésbé lusta volna ? Mi sajnálattal láttuk, hogy mivé va-rázsolhatná e helyeket az európai szorgalom, s minő az most.
Augustus 5-én a Csemádor Sabor katonai főnök láto-gatását fogadtuk, két fia és 40 katona kisérte, kik lőfegy-verrel s karddal voltak ellátva és a szokott fehér köntöst vi-selték. Sabort ezen felül fekete köpeny tüntette ki. Örömét fejezte ki jövetelünk fölött, s reményét, bennünket nem so-kára beigtathatni uj állomásunkba. A szokásos üdvözletek
— « 126 után átadtam neki a zanzibari szultán és kormányzó leve-leit, melyeket Sabor a főnökök jelenlétében kívánt felolvas-tatni nagyobb hatás eszközlése végett. A zanzibari szultán arabs levele imigy hangzott : „Az Isten nevében ! Bagamoyó főnökeinek üdv ! Hozzátok érkezendnek barátaim t. atyák, áldozárok, kik Francziaországból jönnek. Kérlek bennete-ket, fogadjátok őket ugy, amint illik. Üdvözöllek, Said Mag-guid." A második levél Saborhoz igy szól. „Isten nevében ! Sabor Musafer fiának, Csemádornak üdv ! Barátaim, N. N.
— « 126 után átadtam neki a zanzibari szultán és kormányzó leve-leit, melyeket Sabor a főnökök jelenlétében kívánt felolvas-tatni nagyobb hatás eszközlése végett. A zanzibari szultán arabs levele imigy hangzott : „Az Isten nevében ! Bagamoyó főnökeinek üdv ! Hozzátok érkezendnek barátaim t. atyák, áldozárok, kik Francziaországból jönnek. Kérlek bennete-ket, fogadjátok őket ugy, amint illik. Üdvözöllek, Said Mag-guid." A második levél Saborhoz igy szól. „Isten nevében ! Sabor Musafer fiának, Csemádornak üdv ! Barátaim, N. N.