29 e nagy főpásztoron, váljon tudománya mélységét-e, vagy

ama alázatosságát, mely szerint a legegyszerűbb

beszédmód-hoz leereszkedni tudott. íme a hires szónok, a nagy bölcsész, a magas lángész ! a legalacsonyabb s legegyügyübb embe-rekkel is bizalmasan társalkodik,hogy a keresztény tan első elemeire oktassa őket. Mennyi szemrehányás fekszik e pél-dában pzon fiatal papokra nézve, kik alig egy rövid s felüle-tes studium után, már is azonnal képeseknek vélik magokat a legelső szószékeket elfoglalni, s kik megaláztatásnak te-kintik magokra nézve azt, ha talán Hipponál is nagyobb he-helyekre küldetnek a népet oktatni.

Ami a szent atyák sajátságos rendszerét s beszédmo-dorát illeti, az épen semmi akadályul nem szolgált ékesszó-lásuknak, sőt csak annál nagyobb fényt kölcsönözött láng-eszüknek, teljes szabadságot hagyván eszméik kifejezésének s minden kedvező alkalmat, — melylyel a jelen körülmé-nyek s a lelkek hangulata kínálkozott — megragadni en-gedvén nekik.

Alapos képzetségü férfiaknak, k i k széles tudomány-nyal fölszerelve, buzgó meggyőződéssel eltelve, mély érzel-mekkel megáldva vannak, mint a szent atyák valának ön-kénytes lelki mozgalmak, s rögtöni inspiratiók jönnek szol-gálatukra a beszéd közt. S váljon nem valódi ékesszólás-e ez ? váljon az előre elkészitett s kiszámított fordulatok s mozgalmak, a benső érzelem élő kifejezéseivel, rögtöni ön-kénytes föllobonásaival csak összehasonlíthatók-e? IIa nem is a k a r j u k állítani azt, mintha a szent atyák mindenkor a

pillanat behatása által vezettettek volna, annyi mégis bizo-nyos, hogy csak ritkán kötötték magokat valami előre lei-írotthoz beszédeikben.

Ami tehát a szent atyák irataiban előforduló hiányokat illeti — a fentebbi tekintetek megfontolása s a századnak — amelyben éltek — rosz ízlése, megfogható pá teszi előttünk, hogy némely hibákat nem kerülhettek ki egészen. S váljon csodálkoztatni-e ezen, ha oly embereknél, kiket annyi gond terhelt, s kiknek naponta — minden alkalommal beszélniök kellett, beszédeikben néha tuláradást, s zavart találunk ? Midőn a tudományok hanyatló félben vannak s az ékesszó-lás mesterei sajnos előítéleteknek engedve a rosz ízlést di-csőítik : váljon tönténhetik e miszerint a legjobb észtehet-ségek is a kor valamennyi hibáit szerencsésen kikerüljék ? s annak minden hiányain túltegyék magokat? (Revue des sciences ecclesiastiques.)

Végül, nagyobb és ajánlóbb dicséretet nem hozhatok fel a szent atyák s irataik mellett, mint maga az egyháznak határozatát : „Mandamus omnibus, qui hoc onus praedicatio-nis sustinent, et in futurum sustinebunt, ut evangelicam ve-ritatem et sanctam scripturam juxta interpretationem docto-rum, quos ecclesia ususque diuturnus approbavit, legendosque hactenus recepiet, praedicent et explanent." (Cone. Later.

V . sub Leone X. s. 11. — V. ö. Cone. Trident. Sess. 23. c.

18. „de forma erigendo seminarium clericorum s IX. Pius pápa ö szentsége 1846. nov. 9. „Qui pluribus" kezdetű ency-cláját.) Azért mondá szent Ágoston is a szent atyák iránti buzgó tiszteletének kifejezését adni akarván : „Quod cre-dunt, credo : quod tenent, teneo : quod docent, doceo : quod praedicant, praedico." (Contra Julian. 1. 1. n. 20.)

Gyurihovics Mátyás.

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK

P E S T , jul. 1. Zsámbékröl o sorokat kaptuk : „Nekünk egyháziaknak, kik hivatásunknál ugy, mint meggyőződé-sünknél fogva nemcsak a szent hit, szeretet és tudomány terjesztői, kedves hazánknak pedig éber nemtöi; de az er-kölcsi sülyedés lábrakapott vallásközöny óvszerei is va-gyunk — kik Krisztus zászlója alá kétszeresen felavat-tattunk — vajmi jól eshetik értenünk, miszerint a kegyele-tek szép mezejéről is kaphatunk üdvhozandó virágokat !

Ezúttal egyszersmind nem mulaszthatom el azon ha-talmas jó benyomást megvinni, mely hiveimben mutatkozott, midőn főt. püspök ur ő mlgának első főpásztori beszédét;

melyet ö beigtatása után Székesfehérvárott imént mult maj.

hó 12-én tartott uépéhez, atyai óhaja szerint, itt is Zsámbé-kon magyarul és németül (mert e két nyelven van nálunk az isteni szolgálat) egész ünnepélylyel a szószékről felolvas-tam. Megható volt valóban az összesereglettek száma — mély csend, föllelkesült érdekeltség, kitartó feszült figyelem, s némi ihletett legbensőbb ragaszkodás fénylett ki szeme-ikből. Ha látták volna föpásztoraink e ritka jelenetet : tu-dom, egy püspök sem mulasztaná el a hiveihez intézett élső beszédét megyéjében mindenütt és mindenhol közzététetni.

Uton útfélen hallható v a l a : az Isten áldása szálljon főpász-torunkra azon üdvös szép atyai szózatért, melylyel bennün-ket boldogítani kegyeskedett. Az Ur fizesse meg néki, s hozza körünkbe minél előbb személyesen is.

„Ecce Jekelfalusy Coeli Vincentius ore, Sic quoque jam nobis Praesul amabilis es."

B E L É N Y E S , jun. 21-én. Az Űrnapját városunkban is megülték az ajtatos r. kath. hivek. Öröm volt látni minden keresztény felekezetből összegyűlt népet, kik szivben lélek-ben dicsérték az Urat. A szertartást helybeli lelkész s espe-res főt. Horváth Mihály ur végzé segédlet mellett, s daczára a borús időnek a szokásos sátoros szertartás a templom udvarán példás ajtatossággal tartatott meg ; bájos illatú virágokkal van beültetve, s azok természetes illatja ékesíti egy részét a templom udvarának, mi arra emlékeztetett, hogy az Ur ama házának erélyes lelkipásztora van.

Ezen templomot boldog emlékű nagyváradi 1. sz.

püspök Forgách Pál bőkezűsége emelteié, mit igazol a temp-lom főajtaja felett olvasható eme felirat : „Paulus Forgách de Chymes Presul Varadinensis honori Unius trinique Dei erexit."

Midőn ezen szentegyház valóban csinos elrendezését épületes belekét láttam, örömérzet lepé keblemet, visszagon-dolva azon elhagyatott, s szánalomra gerjesztett állapotára ezen sz. egyház belsejének, melyben 1851-ik év előtt szemléltem.

Jól emlékszem, hogy ezen évben a jámbor hivek buz-gósága igen ohajtotta ezen szentegyház belujitását s ékité-sét, de a körülmények mostohasága nem engedé teljesülni a hivek közörömét. Jelenlegi plébános és esperes főt. Hor-váth Mihály ur vala hivatva ezen plébánia liiveit, vala-mint példás életével , ugy a szentegyház belékitésé-vel is megörvendeztetni ; ö ugyanis fáradságot s költséget nem kímélvén, minden igyekezetét arra fordította, mióta

- n 3 0 — ezen plébániát kormányozza, hogy az Ur ezen szentegyháza

felékesitessék, s oly állapotba helyeztessék, mikép a hivek lelki öröme éledve öregbedjék. A nagy oltár magasztos, a Szentháromságot jelző remek képét készítette. Ugyanezen oltár oszlopait s képeit újonnan aranyoztatta s festette, a sanctuarium elválasztására szolgáló vasrácsozatot állíttatott ; az egész templomot kijavíttatta, s a sanctuarium felett ildo-mosán kifestette ; a régi korhadt padok helyett ujakat csinál-tatott; szóval ezen szentegyházat tetemes költséggel főt.

plébános esperes ur oly karba helyezé, hogy minden hivő örömtelt kebellel imádja Istenét ezen szentegyházban ; nem is késnek azért a hivek szeretett pásztorukra kérni az ég áldását, hogy adja meg ernyedetlen munkásságának

ju-talmát. Pappfalvay.

ROMA, jun. 30. A tegnapi ünnepélyességek lefolytak, semmi sem zavarta nagyszerüségöket. A szent ténykedések reggeli 7 órakor kezdettek, a nép már 4 órától kezdve tó-dult Péter templomába, és 6 óra után a templom hajója, az előcsarnok, a tér tömve volt a világ minden részeiről egy-begyűlt, a hit és szeretet egysége által lelkesített hívekkel.

A templom roppant fénynyel diszittetett fel, mégis ugy, hogy Michel Angeló remekének szépségét el ne fedje. Ezer csil-lárnál több volt, és vagy 20,000 viaszgyertya. A szenttéavat-tatás három részből áll, körmenet, a határozat kihirdetése, és ünnepélyes sz. miséből. A körmenetben 40 bibornok 440 érsek,püspök, patriarcha vett részt. Egy osztály katona után az árvaházak növendékei nyitották meg a menetet, követ-keztek a kolduló szerzetesek, a vezeklésről nevezett testvé-rek, sarutlan ágostoniak,kapuczinusok, Pisai Péter congrega-tioja, páli sz. Ferencz rendűek, és Assisi sz. Ferencz har-madrendű fiai, az observantinusok, romai ágostoniak, sarut-lan karmeliták, szerviták, dömések. A kolduló szerzetesek után az olivetanusok, cisterciták, vallumprosianusok, ka-malduliak, cassinói benczések, és a laterani reg. kanonokok.

Következett a világi papság, a romai papnevelde növendé kei, az állandó lelkészek, segédlelkészek, 7 társas káptalan tagjai. Ezek után a basilikák papsága, legkívül Péter, és la-terani sz. János főtemplomának papjai. Erre a romai vice-gerens a bibornokhelynökséghez tartozó egyházi férfiakkal, melyeknek köréhez tartozik a netán a hely^Tszinen felmerülő rangfokozat! és sorrendi vitákat elintézni. A hitterjesztő egyesület tagjait követték a szentéavattatandók zászlói, melyeket azon szerzet vagy egyesületbeli küldöttek vittek, kiknek szerzetökhöz a nevezettek tartoztak.Ha rokonok van-nak, ezek a zászló szalagjait tartják. A jelen esetben Ar-bues Péter és gorcumi vértanuk rokonságabeliek voltak je-len. Két svajczi testőr jelenté most a pápai capella közellé-tét : a tiszteletbeli és számfölötti kamarások, a collegium ügyvivője, az apostoli hitszónok a kapuczinusok, és a pápai udvar gyóntatója a szerviták rendéből, titkos kamarások, a consistoriumi ügyvédek, és káplánok stb. Ezeket követték az udvari főpapokba főapátok, a sz. Lélek commendatorja, a messinai archimandrita püspökök, érsekek, prímások, pat-riarchák, bibornokok, romai conservatorok, senatorok, trón-álló herczegek, az alcamerlengó, végre a pápa a „sedes ges-tatorian" vitetve. Ily fényes körmenetet csakis Romában lehet látni. A nép mindenütt térdre borulva fogadta a pápa

áldását. Beérvén a menet a templomba, a főpapok és bibor-nokok elfoglalták helyeiket, ő szentsége egy perczig megállt a kápolna felé, hol az Oltári-szentség tartatik, imádván az Urat, azután trónusára ment, mire megkezdődött a tényke-dés második része. A bibornokügyvivő egy consistoriumi ügyvéddel a trón elé lép, kérvén a pápát, hogy a boldogok neveit a szentek sorába igtassa ; a pápa azt válaszolja, hogy a felülről jövő világosságért kell előbb imádkozni, mire meg-kezdik a minden szentek letenyéjét, a bibornok társával a pápa lábaihoz borulván ismétli „instanter instantius" kérel-mét ; erre a pápa intonálja a „Veni Sancte"-t. A kérelem har-madízben „instanter instantius, instantissime" ismételtetvén a pápa leül trónjára, és apostoli székéről mint az egyház legfőbb tanítója kimondja a szeattéavattatást. Te Deum énekeltetik, a kürtök harsognak, a vaticániés az összes tem-plomok harangjai zúgnak, az angyalvári ágyuk dördülnek, hirdetvén a nap örömteljes nagy eseményét. A pápai mise offertoriuma alatt a Liszt által ez alkalomra szerzett „Tu es Petrus"-t legalább ötszáz énekes hangoztatta. A misét a pápai áldás követte. Lassan oszladozni kezdett a tömeg, de Péter templomában egész késő estig jöttek-mentek az apostolok sirját látogató ajtatoskodók, kik a késő korig meg fogják őrizni a mai nap emlékét.

Az egyház ismét megmutatta hatalmas, megtörhetlen életerejét, megmutatta az egész földgömb képviselőinek je-lenlétében, szemben a megrettent forradalommal. Tegnap az egész kereszténység az ide sereglett 500 püspökkel és 100 ezer zarándokkal ismétlé : Tu es^Petrus, et super hanc pe-tram aedificabo Ecclesiam meam, et portae inferi non prae-valebunt adversus earn. Este általános kivilágítás volt.

ROMA, jul. 1 én. Szent Pál emlékének ünnepélye a város falain kivül levő (extra muros) róla czimzett basilicá-ban valóbasilicá-ban pazar fénynyel és pompával tartatott, s méltó volt a vaticáni főegyházban véghezment ünnepet kö-vetni. Mióta e márvány és mozaikban túlgazdag,a nemzetek nagy apostolának felajánlott, négy pápa által újraépített templom felszenteltetett, nem volt még tanuja hason szertar-tásoknak,nem fogadott be mégannyi hívőt csarnokaiba. Fel-díszítésére ez alkalommal nem használtak szőnyegeket, eléggé díszítik úgyis remek festményei, hires mozaikjai, csil-logó márvány és alabastrom, száz oszlopa stb. csak oda tö-rekedtek, hogy a templomban levő természet és művészeti remekek világosság fényözönében annál inkább tündököl-jenek. A hová a szem csak fordult, nem látott mást, mint

festményeket, márványt, mozaikot, aranyt, fénytengert. Ez álmélkodásra, bámulatra ragadott. Nem lehet képzelni vakí-tóbb, gyönyörűbb látványt. Nem lepett meg azért, midőn még romai lakosok is, kiknek pedig sok alkalmuk van nagy-szerű ünnepélyek, díszítések,pompa látására, felkiáltának : è un vero paradiso. A pápa király diszfogaton, környezve egy csapat lovastól, egész udvari kíséretével 9 órakor érkezett meg, s miután néhány perczig az Oltáriszentséget imádta volna,felöltöztetvén,a sedes gestatorian foglalt helyet, a basi-licán keresztül vitetvén sürü négtömeg között haladt egész a confessioval szemben levő trónusáig. A sz. misét Ballerini Pál alexandriai patriarcha tartotta. A zene, s a karok kitű-nők voltak. Sz. Mise után a pápa a kocsira ülvén, a városba

31 visszatért. Lehetlen leirni az üdvkiáltások, evvivakat, a sze-retet, lelkesedés tüntető jeleit, melyekkel az uton a pápa-ki-rály olhalmoztatott. Valóban az egész catholicismus volt, mely itt jelenlevő minden rendű, és nyelvű képviselői által hódolt Péter utódjának, lelki és világi hatalmát hangsúlyozta, üdvözölvén Piust mint pápát és mint királyt. Azt hiszik, hogy kétszázötvenezerre tehetni azok számát, kik e napon Pál templomában megfordultak, ki gyalog, ki kocsin. A vá-ros központjától jó távol fekvő helyig az égető napsugarak alatt gyalog járni nem csekély feladat volt. Reggel jobbára idegenek voltak kint, a délesti órákban pedig a romáik, kik e napokban kitűnő előzékenységgel viseltettek az idege-nek iránt. Lasciamo i posti per gli forestieri; noi ar-dremo questa sera. (Engedjük a helyeket az idegeneknek, mi este menünk.) Az ötszáz püspökön kivül annyi volt az idegen áldozár, hogy a vicariatusban képtelenek voltak többé, a benyújtott „celebret"-ek beigtatására, és Roma ezer és ezer oltárai sem voltak elégségesek arra, hogy minden pap minden nap misézhessék, habár a pápa engedélyt adott éjfél után egy órakor az áldozatokat megkezdeni. Legtöbb olasz és franczia áldozár volt (francziák körülbelől hateze-ren.) A zárdáikból kifosztott, elűzetett, koldusbotra jutott olasz szerzetesek és papokból többen a legtávolibb vidékek-ről jöttek Romába, helyvidékek-ről helyre járván és kenyérért koldul-ván a legnagyobb nélkülözések között. Mit szóljunk a hivek számáról ? A vasúton a vonatok két mozdonynyal csak las-san haladhattak 6 — 7 órát késvén a sokaság miatt. Mindez megtörtént, daczára annak, hogy az embereket az uton visz-szaterelni iparkodtak mindenféle koholmányokkal. Igy hogy csak egyet említsünk,Anconában az utasoknak hamis távirati sürgönyöket mutattak, melyekben a pápa rögtöni halálát jelentik.

GENF, jun. 1-én. Szó volt egy izben már kormányunk azon eljárásáról, melylyel Mermillod püspök fogadása alkal-mával egyenruhában megjelent fiatal katonákat megbün-tette, csak azért, hogy a tudós főpapot, ha lehetne, ez által is bosszantsák. Midőn állítólag a katonai főnököt emiatt in-terpellálták, hivatkozván arra, hogy a fiatal vitézek talán nem is birtak tudomással e tilalomról, azt válaszolta volna : de a püspöknek tudnia kellett volna, neki, ki mindent tud.

Ezen gúnyos megjegyzés illő a mi democratáinkhoz, kik a szellemi fensőbbségét nem szeretik a — katholikusban. Kü-lönben ily eljárás által csak még inkább fog elidegenedni a katholikusok legnagyobb része a kormánytól. — A mult télen régen az államtanács elnöke és egy tanácsos jelen voltak egy falusi község tanácskozmányán, melyben a vá-lasztandó uj temetőről volt szó. A lakosok legnagyobb része katholikus levén, kizárólagosan katholikus szertartás sze-rint felavatandó temetőt kívántak, az alsó részen kiszakí-tandó aránylagos helyet pedig a kevés protestánsok számára engedendőnek. Voltak azonban itt is felvilágosodottak, kik közös temetőt kívántak tekiutet nélkül a cultusra, különö-sen azon érvet hozván fel, hogy legfölebb 25 év múlván ugy is egy vallásúak leendünk. 25 év múlván — feleié az elnök

— ezt már 200 esztendő óta ismétlitek, és mégsem teljesült jövendöléstek. Ezen emberek katholikusok, és azok

akar-nak lenni halálok után is, és nem látom át, miért kellene ezt

meggátolni'? Feltéve is, hogy előítéleteik vannak, ezek ne-kem még mindig tiszteletre méltóknak látszanak. — Hogy fogalmuk legyen a prot. türelemről, íme a következő eset.

A napokban egy katholikus hívünk, miután a halotti szent-ségeket ajtatosan magához vette volna, elhunyt, fel volt te-hát jogosan tehető, hogy mint katholikus halván meg, mint ilyen akart eltemettetni is. És mégis daczára az elhunyt ro-konaik tiltakozásainak, melyeket a rendőrfőnök is alapo-soknak elismert, özvegye prot. prédikátort hivatott, és a megjelenő kath. áldozárt nyiltan piszkokkal illette. Es ezen esetek nem is oly igen ritkák. — A századok óta azidén elő-ször megtartatott éjféli misét a türelmes (?) prot. újságírók orgiáknak nevezni nem átallották. Ezen aljas eljárás, és piszkolódások ellenére is papságunk zaj nélkül ugyan, de annál gyümölcsösebben működik. Bármennyire elégtelen legyen is," tekintve számát, a hivek minden szükségeit ki-elégíteni s tesz mégis amennyit csak emberileg véve tenni lehetséges.

GENF, jun. 5. Semmi sem tanulságosabb, mint a

„Journal de Genève" magatartása Mermillod püspök irányá-ban. Minden alkalommal kitünteti, hová törekszik ama párt, melynek a nevezett lap közege. Nem más az, mint a catho-licismusnak, a genfi katholikusok szabadságának elnyomása.

Más uton ugyanazon helyzetet akarják előteremteni, mely az 1845-ki forradalmat megelőzte. Az idézett lap a vallási kérdéseket e kettős elvvel akarja megoldani : aki fizet, az nevez, aki fizet, az ellenőriz, — szükségben még hozzá fogná adni, aki fizet, az parancsol, és le is tehet. Váljon mily sza-badsága marad az egyháznak, szemben az emberekkel, kik ily elveket vallanak ? Ha a kormány ezen elveket magáénak vallaná, a genfi katholikusoknak nem maradna egyéb hátra, mint sz. Péterrel mondani : pecunia tua tecum sit in perditio-nem. Hogyan ! az egyház ama szabadsága, melyért annyi milliom vértanú meghalt, annyi küldér járta be a világot, annyi pápa sz. Pétertől IX. Piusig küzdött számkivetést, börtönt szenvedett, ezen szabadságot ti a genfi katholikusok-tól 52,000 fr. és kórodátokban egy állomásért akarnátok megvenni ? Nem hihetitek, hogy ily vásár létrejöhessen. De nem is igy kellene a kérdést feltennünk. Az, mit a genfi ál-lam a kath. cultusra adományoz, avval nekünk tartozik, pedig á tartozás lefizetése nem adhat jogot a lefizetett összeg hováforditása feletti ellenőrködésre. A genfi kath. egyház anyagi helyzete az 1801. concordatum és a turini s bécsi szerződések által van szabályozva, melyeket nagyon is félre szoktak érteni. 1801-ben a genfi canton területe a franczia köztársasághoz tartozott, melynek sorsát osztotta 1814-ig.

Az első consul és VII. Pius concordatumot kötöttek, mely mai napig érvényben van Francziahonban, Belgiumban és Genfben, és melynélfogva a pápa az elkobzott egyházi va-gyon reclamatiójától elállott azon feltétel alatt, hogy az állam a kath. cultus költségeiről illő (convenable) módon gondoskodjék. A cultus költsége tehát a nevezett országok-ban nem egyéb, mint részletes, igen csekély restitutio, és a restitutioból folyó jogon kivül semmi egyebet az államnak nem ád. Ha a szentszék a franczia uralkodónak a püspök-nevezési jogot — csakis azt — megadta azon föltétel alatt, ha utódai katholikusok lesznek. A genfi senatus nem

-—n 3 2 H'—

levén katholikus, liasou jogot nem követelhet. A bécsi és turini szerződések a Savoyától elvett néhány községet a genfi cantonnai egyesitették. Ezen egyesités bizonyos felté-telek alatt történt, többi között, hogy az annectált terület plébániái és Genfben egy plébánia az állam által fog fentar-tatni ; semmiféle kinevezési jogról ama szerződésekben szó nincs. Igaz, állítják elleneseink, hogy a bécsi és turini szer-ződések semmiseknek tekintendők, mivel a cantonnak bei-szerkezete rendezésébe bocsátkoznak. A válasz erre könnyű.

A szerződő hatalmasságok elejthették volna a genfi köztár-saság nagyobbitásának tervét, miután pedig mégis megna-gyobbították, ezt feltételesen tették, minhogy biztosítani kellett a katholikusok szabadságait, kik protestáns többség uralma alá jutottak. Ha ti a cessio feltételeit nem teljesititek, maga a cessio érvénytelen leend. És ne mondjátok, hogy a katholikusok az interventiot nem fogják felhívni, vagy hogy a hatalmak keveset fognak a szerződésekkel törődni. Vagy a jog érvénynélküli legyen, mivel nem támogattatik 400,000 gyútüfegyver által ? Ha a jogot igy magyarázza Bismark.

Emanuel,megfogható ; hanem ha ilyesmit egy kis államocska tesz, mely függetlenségének más biztosítékaival nem bir, mint az igazság és jog, — akkor az részéről nem más, mint öngyilkosság.

VEGYESEK.

Ha a democratiának — in pessima forma — nálunk szereplő, a kőmives mesterséget minden uton-módon ter-jesztő, egyházunkat s annak minden intézményeit folyton

sárral dobáió közlöny gyalázza, mit egészen agyonhallgatni szerettek volna ugyan szabadonczaink, de mégsem lehetett;

ha Israel fiainak nagyterjedelmü napilapja, valamivel si-mább módon, kevéssé durva hangon vezérczikkekben fejezi ki fájdalmát afölött, hogy hát a katholika egyház még most sem akar az általuk hirdetett, dicsőitett uj jog (?) és eszmék terére lépni, ezekkel kibékülni, reformálni, s azért az

ha Israel fiainak nagyterjedelmü napilapja, valamivel si-mább módon, kevéssé durva hangon vezérczikkekben fejezi ki fájdalmát afölött, hogy hát a katholika egyház még most sem akar az általuk hirdetett, dicsőitett uj jog (?) és eszmék terére lépni, ezekkel kibékülni, reformálni, s azért az